Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

2 Magyar felszólalások az ENSZ-ben New­ Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés politikai és biztonsági kérdésekkel fog­lalkozó bizottságának pénteki ülésén a leszereléssel kapcso­latos napirendi pontok általá­nos vitájában felszólalt dr. Kumives Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Ki­fejtette, hogy a vegyi fegyve­rek használatának eltiltását már az 1925. évi genfi jegyző­könyv egyértelműen magában foglalja. A most készülő egyez­ménynek ezért két fő célra kell törekednie: a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának eltiltásá­ra, valamint a már felhalmo­zott készletek és az e fegyve­rek előállításához szükséges eszközök megsemmisítésének kötelezettségére. Dr. Kőmives Imre rámutatott: a neutron­­­fegyver gyártását kimondó amerikai döntés — amellett, hogy kihívás a béke és a le­szerelés ellen — újult erővel irányítja a figyelmet az új tö­megpusztító fegyverek kifej­lesztése és gyártása eltiltásá­nak szükségességére. A ma­gyar kormány megkülönbözte­tett jelentőséget tulajdonít en­nek a kérdésnek. Mivel véle­­ménye szerint a genfi leszere­lési bizottság eddig nem fog­lalkozott kellően e problémá­val, az idén a testület munká­jában részt vevő magyar kül­döttség kezdem­én­yezte, hogy a rangy fontosságú témáról nem hivatalos üléseken is folytas­sanak eszmecserét. A közgyűlés dekolonizációs voi­tjában pénteken felszó­lalt Mrtus­­János, a m­­agyar küldöttség tagja. Beszédében az önkormányzattal nem ren­delkező kis területek problé­máival foglalkozott. Kijelen­tette, hogy a gyámsági jogokat gyakorló imperialista hatal­mak által létrehozott katonai támaszpontok gátolják e terü­letek harmonikus gazdasági, politikai és társadalmi fejlődé­sét, ugyanakkor fokozzák a feszültséget, veszélyeztetik a békét és a biztonságot, min­denekelőtt a csendes-óceáni szigetvilág és a Karib-tenger térségében. A magyar küldött sürgette, hogy az érintett ha­talmak mielőbb hajtsák végre az ENSZ-nek a gyarmati rend­szer felszámolására vonatko­­zó határozatait. Az ENSZ-közgyűlés szociá­lis, humanitárius és kulturális kérdésekkel foglalkozó bizott­ságában felszólalt Nagy La­jos, a magyar küldöttség tag­ja. Ismertette az emberi jo­gok egyezségokmányai előírá­sainak gyakorlati megvalósí­tását a Magyar Népköztársa­ságban. Sürgette a­ gyermekek jogaival foglalkozó egyez­ménytervezet mielőbbi kidol­gozását.­­ A közgyűlés gazdasági bi­zottságának esti ülésén felszó­lalt Kádár Béláné, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa küldöttségének vezetője. Részletesen beszámolt a KGST Szófiában tartott ez évi ülésé­ről és az ott áttekintett kérdé­sekről. Kijelentette, hogy a szervezet tagországai a gya­korlatban valósítják meg a nemzetközi gazdasági kapcso­latok igazságos, egyenjogú ala­pon történő átalakítását célzó ENSZ-okmányokban foglalta­kat. Husszein jordániai uralkodó , az Egyesült Államokban tárgyal Washingtonból jelenti az MTI. Ma hivatalos látogatásra Washingtonba érkezik Hus­­­szein jordán király. Egy fehér házi hivatalos forrás szerint a látogatás fő célja „erős szemé­lyes kapcsolatok” kialakítása Reagan és Husszein között. Reagan ezenkívül ki szeretné fejteni álláspontját „az átfogó közel-keleti békéről és újra b­iztosítani fogja partnereit, hogy az Egyesült Államok a Palesztinai probléma megoldá­sát keresi”. Bár az elnök „nem reméli, hogy Husszein feladja ellenál­lását a Camp David-i tárgya­lásokkal szemben”, mondják Washingtonban, a Fehér Ház folytatni fogja Szaúd-Arábia vonatkozásában megkezdett taktikáját. A Husszeinnel folytatott tár­gyalások fontos része lesz vár­hatóan a közel-keleti rendezés nyolcpontos szaúd-arábiai ter­vének megvitatása. E tervezet az amerikai hivatalos véle­mény szerint kedvező fejle­mény, mivel a Biztonsági Ta­nács 242-es számú határozatá­nak végrehajtása által „köz­vetve magában foglalja Izrael létezési jogának elismerését”. Folytatódnak a letartóztatások Egyiptomban Kairóból jelenti az MTI. Az Egyiptomban elfogottak nö­vekvő számáról naponta jelen­nek meg jelentések Egyiptom­ban. A jelek szerint a mind­máig nem teljesen felgöngyö­lített szervezet bankrablásokat, börtönök megtámadását is tervbe vette — túl az elnök elleni merényleten kívül elő­készített egyéb gyilkosságokon. Egy másik beismerő vallomás arra derített fényt, hogy a mozgalomnak tevékeny része volt a nyár elején Zaiia el- Hamrában lezajlott véres ese­ményekben. A kairói szegény­negyedben kirobbant mohame­dán—kopt összetűzésekben a hivatalos adatok szerint tizen­két ember vesztette életét. A Szadat elnök meggyilko­lásával kapcsolatos állásfogla­lások sorában merőben új megnyilatkozás volt, hogy Mu­barak államfő egy szombaton megjelent interjújában kitért a válasz elől: elképzelhető-e, hogy a merényletet külföldön tervezték. Mint mondta, a vizs­gálat befejezése előtt erre nem kíván válaszolni. Az Október című hetilapban napvilágot lá­tott nyilatkozat előtt ő és az ország valamennyi vezetője a leghatározottabban kizárta an­nak lehetőségét, hogy a kül­földnek köze lenne Szadat ha­lálához. Az Al-Akhbar című félhi­vatalos lap szerint Szadat el­nök október 6-i meggyilkolá­sa óta 875 fanatikus muzul­mánt tartóztatott le az egyip­tomi rendőrség, a muzulmán szervezetek vezetőit azonban nem sikerült elfogni. A jelek szerint nem kétséges, hogy az egyházi muzulmán államot akaró csoportok valóságos ve­szélyt jelentenek a jelenlegi egyiptomi rendszerre. Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd-Arábiába, vagy bármely más arab or­szágba, hogy megmagyarázza országa politikáját — békéjét Izraellel , s rendezze a né­zetkülönbségeket a többi arab ország s Egyiptom között. Ezt közölte az államfő egy kairói hetilapnak adott interjújában. Kész vagyok a kibékülésre az arabokkal „a békefolyamat fényében” — mondotta Mu­barak a szombaton nyilvános­ságra hozott nyilatkozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Arábiának, vagy mások­nak”, így a megfelelő időpon­tot várja a kapcsolatfelvétel­hez. Nagy nyomatékkal hang­súlyozta ragaszkodását az Iz­raellel kötött megállapodások­hoz s úgy vélekedett, hogy or­szága és Izrael kiváló kapcso­latai a jövőben az arab orszá­gok érdekeit fogják szolgálni, „mert Egyiptom képes segíte­ni az arabokat, hogy rendez­zék nézetkülönbségeiket Iz­raellel”. Mubarak ismét leszögezte, hogy nem szándékozik bírál­ni az arab államokat, azokat sem, amelyek támadják Egyip­tomot. „Megfelelő légkört” akar teremteni s lehetővé ten­ni, hogy a többi arab ország vizsgálja felül álláspontját — mondta. A szaúd-arábiai rendezési tervet érintő kérdésre elődjé­hez, Szadat elnökhöz csatla­kozva kijelentette, hogy az nem tartalmaz újat, s egy­előre csak annyit kívánt hoz­záfűzni, hogy „talán megfele­lő téma a párbeszédre”. Mu­barak kijelentette, hogy nem lesz titkos kapcsolatfelvétel Egyiptom és Szaúd-Arábia kö­zött s cáfolta azokat a híreket, melyek szerint az érintkezés már megtörtént volna. Az egyiptomi—szovjet kap­csolatok javulásának esélyei­ről kijelentette, hogy erre meg­van a lehetőség — úgymond — „a kölcsönös tisztelet és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. Magyar Nemzet Sztrájkellenes felhívás elfogadásával befejeződött a szejm ülése Varsóból jelenti az MTI. A lengyel törvényhozás szomba­ton sztrájkellenes felhívást fo­gadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változtatá­sokat, amelyeket Wojciech Ja­­ruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, mi­niszterelnök javasolt a kor­mány összetételében a parla­ment pénteken kezdődött ülé­sén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a Szolida­ritás országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilat­kozatát is — a lengyel parla­ment támogatásáról biztosítot­ta a Jaruzelski vezette kor­mány eddigi tevékenységét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kor­mány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámu­tatva, hogy a minisztertanács nem minden, ilyen irányú lé­pése volt sikeres, a szejm az egész lengyel társadalomhoz fordult azzal a felhívással, hogy segítse a kormány továb­bi erőfeszítéseit a válság le­küzdése érdekében. A határozatban a szejm ag­godalmának ad hangot amiatt, hogy a Szolidaritás szélsősége­sei a szocialista rend alapjait sértő tevékenységet folytatnak, s arra törekednek, hogy a konfrontációs törekvéseket szít­sák. A szejm arra hívja fel a Lengyel Népköztársaság állam­polgárait, hogy tartsák tiszte­letben az ország alkotmányá­ban foglalt alapelveket, ne sért­sék meg az állam intézményei­nek jogkörét. A törvényhozás mindenek fölött álló kérdésnek nevezte a felhívásban az állam szocialista alapjainak védel­mét, és a társadalmi élet meg­újhodásának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetle­nek az ország szövetséges­ kap­csolatai, különösen a Szovjet­unióval való baráti és jószom­szédi viszony. A szejm „határozottan köve­teli, hogy legyen vége minden­fajta nyugtalanságnak, s olyan tevékenységnek, amely a tár­sadalmi rendet, a közrendet sérti”. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadtatásra, il­letve nem hoz eredményt, ak­kor— a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan javaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatal­mazzák a kormányt, hogy a mindenkori helyzetnek megfe­lelő eszközöket alkalmazza. A felhívás végén a parla­ment ismételten az ország la­kosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társa­dalmi támogatása végett. A szombaton kora délután véget ért ülésen a szejm jóvá­hagyta azokat a személyi vál­toztatásokat, amelyeket pénte­ken Wojciech Jaruzelski mi­niszterelnök terjesztett elő a kormány összetételének módo­sítására. Ennek értelmében mi­niszterelnök-helyettesi rangot kapott Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt elnöke, s sze­mélyi változás történt öt mi­nisztérium élén. Módosító indítványok a francia költségvetési vitában Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlésben fo­lyó költségvetési vitában a képviselők a szombatra virra­dó éjjel befejezték a vagyon­adó bevezetésére vonatkozó in­tézkedések megtárgyalását. A vitában a nemzetgyűlés szocia­lista többsége több olyan mó­dosító intézkedést is elfoga­dott, amelyek a kommunista képviselők szerint a vagyon­adó hatékonyságát fenyegetik és azzal a következménnyel járnak, hogy a vagyonadó a tervezett ötmilliárd frank he­lyett csak 2—2,5 milliárdot hoz majd az államháztartás­nak. A kommunisták a maguk részéről viszont olyan módo­sító indítványokat terjesztet­tek elő a költségvetéssel kap­csolatban, amelyek csökken­tenék a széles rétegeket­ sújtó adóterheket (így eltörölnék a benzinadót), és ehelyett a nagyvállalatok és különösen a kőolajtársaságok adóit emel­nék. Kairó támogat­ja a csádi lépést Hírügynökségi jelentések sze­rint Egyiptom sietett támoga­tásáról biztosítani Goukouni Oueddei csádi kormányfő fel­hívását, amelyben csapatai ki­vonására szólította fel Líbiát. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője ugyancsak „bá­­torítónak” és „üdvözlendőnek” nevezte a kormányfő lépését.­ A francia külügyminisztérium szükségesnek tartotta meg­erősíteni, hogy a csádi kor­mányfő valóban kiadta az em­lített közleményt. Kám­ál Hasszán Ali egyipto­mi külügyminiszter Kairó ne­vében üdvözölte a lépést, lé­vén „az idegen csapatok je­lenléte Csádban külső és belső bajok forrása”. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi állammi­niszter véleménye szerint a döntés „pozitív lépés a csádi ügy megoldása felé”. Hogy a fejlemények Csád­ban Washington számára ked­vezően alakulnak, arról a kül­ügyi szóvivő kijelentései ta­núskodtak: „Üdvözöljük ezt a közlést, mint fontos, előremu­tató lépést, amely megkönnyíti az Afrikai Egységszervezetnek a csádi békefenntartó haderő létrehozására irányuló erőfe­szítését.” Az amerikai szóvivő egyébként megerősítette, hogy a csádi kormány „még mindig hatalmon van”. Az amerikai kormány meggyőződése, hogy nem zajlott le államcsíny Oueddei kormánya ellen, sőt: „arra sincs okunk gondolni, hogy államcsínykísérlet tör­tént”, mondotta. A külpolitika hírei­ re (Bécs, Reuter) Kreisky osztrák kancellár elismerte a nyugat-európai békemozgalom és a nagyszabású békemeg­mozdulások jelentőségét, rá­mutatva arra, hogy a tünte­tések bizonyítják: már nem halaszthatók soká a valóban érdemi szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok. ACN (Washington, MTI) Do­­nald Regan, az Egyesült Ál­lamok pénzügyminisztere be­ismerte: a kormány már nem bízik abban, hogy 1984-re ké­pes felszámolni a költségve­téshiányt, 1982-ben pedig a deficit növekedésével számol. Az egyensúly megteremtése — mondta Regan a szenátus költ­ségvetési bizottsága előtt — „lehetséges, de nem valószí­nű”.­­­ (Islamabad, TJPI) A ha­tóságok letartóztatták Navad­­zada Naszerullah Khant, az ellenzéki Pakisztáni Demokra­tikus Párt vezetőjét. Khan bí­rá­lta Ziaul Hak elnököt a pár­tok betiltása és a cenzúra be­vezetése miatt.­­O (Washington, AP) Ronald Reagan amerikai elnök „ki­váló egészségnek örvend” és teljesen felgyógyult a hét hó­nappal ezelőtti merényletnél elszenvedett sérüléséből. Erre az eredményre jutottak az el­nököt megvizsgáló amerikai orvosok. O (Athén, Tanjug) Papand­reu görög miniszterelnök an­nak a reményének adott han­got, hogy kormánya biztosít­ja majd az ország gazdasá­gi „kilábalását a jelenlegi káoszból, amelyet az előző kormány értelmetlen gazda­ságpolitikájával idézett elő”. O (Peking, MTI) Megfigye­lők szerint az országos népi gyűlés novemberi ülésszakán a kommunarendszer átszerve­zése is napirendre kerül. A népi kommunákat megfoszta­nák adminisztratív hatalmuk­tól és gazdasági egységekként működtetnék tovább. Ez­zel Kína hivatalosan beismerné, hogy kudarcot vallott az öt­venes évek végére, a „nagy ugrás” idején meghonosított maói mezőgazdasági modell. Vasárnap, 1981. november 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata A pálfordít Washington, október 31. A héten az elnök szenátusi győzelmével zárult AWACS- drámában az utolsó pillanat­ban került sor a nagy fordu­latra, és a főszerepet ezúttal senki sem orozhatta el Ronald Reagan elől. Edward Kennedy állapítot­ta meg a szerdai szavazás után, hogy két évtizedes sze­­nátorsága alatt még soha nem látott egyszerre ennyi politi­kai pálfordulást. A Fehér Háznak és fő kongresszusi em­berének, a republikánus több­ségi vezér Baker szenátornak sikerült vagy két tucat AWACS-ellenzőt (vagy leg­alábbis ez irányba „hajlót”) átállásra késztetni. S noha a Fehér Ház persze igyekszik eltúlozni — az utóbbi hóna­pokban nimbuszából sokat vesztett — Reagan elnök sze­mélyes szerepét a győzelem­ben, kétségtelen, hogy ő volt a fő „pálfordító”. Igaz, a győ­zelmi terv atyja Baker volt, de nyilvánvaló, hogy Reagan nagy művészettel adta elő azt, amit az amerikai politikai köznyelv érzékletesen „karcsa­­varásnak” nevez. A meggyő­zés sajátos formája ez, amit a mindenkori vesztesek rossz né­ven vesznek, ám — mint min­den siker — tagadhatatlanul növeli a Fehér Ház lakójának tekintélyét. A szerdaihoz ha­sonló jelenetsor egy nyugat­európai parlamentáris rend­szerben bizalmi szavazásnak minősült volna. A „szaúdi csomag” Reagan végül is azzal nyert csatát, hogy ekként vetette fel a kérdést, s bizalmatlansági voksnak állította be az A­WACS-ügylet ellenzését. Min­denki egybehangzóan úgy vé­li: a „szaúdi csomag”-ot tete­mes többség utasította volna el, ha csupán annak tartalmá­ról kellett volna szavazni. A Fehér Ház azonban a szük­ségből erényt csinált, s minél nagyobbnak látszott a veszte­ség, annál hatásosabb lett a perdöntő érv: nem szabad hagyná tönkremenni az elnök külpolitikai tekintélyét. Főleg a tapasztalatlan, friss szenáto­rokra hatott ez, már csak azért is, mert közülük a re­­publikánusok a Reagant is a Fehér Házba segítő konzerva­tív hullámmal kerültek a Ca­­pitoliumra, többnyire a mai elnök korábbi közvetlen kam­pánysegítségével. Az egyik fő pálforduló, az AWACS-ellene­­sek egyik vezéréből Reagani­­szavazóvá vedlett Jepsen iowai szenátor a múlt hét végén sza­bályosan sírva fakadt egy re­publikánus tanácskozáson, nem bírván elviselni a minden ol­dalú nyomást. Mert nemcsak az elnök „csavarta hátra a karját”, hanem a Fehér Ház sikerrel mozgósította az iowai üzleti világot, vagyis a szená­tor hadjáratának anyagi tá­mogatóit.­­ A „big businesst” persze nem nagyon kellett ösztökél­ni: félt­vén a szaúdi olajmil­­liárdokat, nemcsak a fegyver­­üzlet közvetlen haszonélvezői lobbyztak buzgón a Capito­­liumon, hanem a piacra vágyó nagy cégek hosszú sora, élén a Bechtel Corporationnal, amely Rijadnak az AWACS-ok motorját és a Reagan-kor­­mánynak Weinberger hadügy­minisztert adta. Most ne akad­junk fenn azon, hogy a Bech­­telnek nem ez az egyetlen szaúdi üzlete, és az AWACS- csomaggal éppen Weinberger kopogtatott be Reagan Fehér Házába; miként már Irán ese­tében is, a fegyverszállítások­­nak komoly szerepet szánnak az olajjövedelmek megcsapo­lásában. Csak az volt a bök­kenő, hogy az AWACS-csomag esetében ütköztek az érdekek, és Washington fő közel-keleti szövetségese érezte sértve ma­gát, nem annyira a radargé­pektől, mint az elsőségen való osztozkodástól félve. Az érvek és ellenérvek, nyo­mások és ellennyomások közt vergődve a szenátoroknak a kisebbik rosszat kellett válasz­taniuk, s végül a többség előnyben részesítette egy vál­tozatlanul hibásnak tartott lé­pés — politikai és egyéb — kockázatait az elnök meggyen­gítésének veszélyével szemben. Nemcsak az utolsó órákra idő­zített pálfordulások száma volt nagy, hanem a győztesek tá­borából ily sokan ritkán ma­gyarázták a bizonyítványukat. S mondták sorra a voksukat Reagannak adók, hogy ők to­vábbra is rossznak tartják az AW­ACS-ügyletet Kétes győzelem Kétes tehát ez a győzelem, s gyakorlatilag annak köszön­hető, hogy a kormány veresé­gét viszont katasztrofálisnak vélték volna. Jellemző, hogy Reagan ravaszul két külön szöveget használt. A republi­kánusoknak a párthűséget em­legette, a demokratákat vi­szont arra biztatta, emelked­jenek felül a pártérdekeken. Nem vitás: a módszerekben egyik fél sem volt túl váloga­tós. Az élen az aktivizálódott Richard Nixon járt, aki meg­pendítette, hogy valójában Reagan és Begin között kell választani. Nyilvánvaló, hogy az ügy hullámverése még so­káig nem fog elülni az ameri­kai közéletben. Némelyek mindenesetre emlékeztetik rá Reagant, hogy 1978-ban Car­­ternak is sikerült többséget szereznie egy szaúdi szállítás­hoz, s ezért 1980-ban — Camp Dávid ellenére — a választá­son elfordult tőle az izrael­­párti körök jó része. Reagan győzelmének jelen­tőségét tehát azon mérhetjük igazán, hogy milyen „kataszt­rófát” sikerült elkerülnie. Wa­shingtonban elsősorban jó „mentőakciónak” minősítik a kormány mostani felülkereke­­dését. Három szempontból is. Az elnök megmentette tekin­télyét, ha nem javított is so­kat magának a külpolitikájá­nak a presztízsén. Sikerült Reagannek helyreállítania a gazdasági ügyekben megtépá­zott kongresszusi szavazatszer­zői hírét, aminek a soron kö­vetkező költségvetési küzdel­mekben talán lesz — bár ez aligha túlozható — jelentősé­ge: a kudarc bizonyosan to­vábbi vereségekhez vezetett volna. S végül, korántsem utolsósorban a republikánu­s elnök megverte az AWACS ellen felsorakozó demokrata vezérkart. A levél „Miként győzhetném meg a külföldieket, hogy kezemben tartom a kormányrudat, ha még öt repülőgépet sem tu­dok eladni?” — mondogatta állítólag a szenátoroknak Rea­gan elnök. Vagyis feltétlenül győznie kellett, hiszen a „göd­röt” magának ásta. Washing­tonban most az a kérdés: mi lesz a győzelem ára? Minden­ki élénken emlékszik Reagan­nak nyári gazdasági diadalaira a Capitoliumon, és az utána bekövetkezett kiábrándulásra. Taktikából tagadhatatlanul jól vizsgázott a Fehér Ház, most viszont a közel-keleti straté­giát kérik számon. Szerdán az utolsó pillanatban került nyil­vánosságra elnöki levél, amelynek meg kellett nyugtat­nia az AWACS-ü ügyben hábor­gó lelkiismereteket. A Fehér Ház szándékosan várt a köz­zététellel. Ezt a levelet formá­lisan ugyan az elnök írta és a szenátusi többség vezérének cí­mezte, de a tollat sok kéz moz­gatta, minél több, annál jobb­­ volt a jelszó a Fehér Ház­ban. Ez a levél volt ugyanis a híd, amelyen a pálfordulatok átjöhettek az elnök oldalára: ahány hajlandóságot mutató látogató Reagannel, annyi „be­leíró”. Minden megnyert bele­írhatta ugyanis azokat a mon­datokat, amelyekre utóbb hi­vatkozni óhajtott, voksát meg­indokolván ... Vagy féltucat szenátor említette utólag a le­velet, mint amely „végleg meggyőzte”. Tehát inkább po­litikai fügefalevél volt ez, mint híd, de az most már mit sem számít. Miként az sem, hogy a kései publikálással a Fehér Ház megakadályozta az AWACS-ügy ellenzőit a levél szövegének elemzésében, és — ami valószínű — ízekre szedé­sében. Annak azonban aligha lehet elejét venni, hogy az élet tegye próbára Reagan levelét és a győzelmét. A vezércikkek most sorra szólítják fel, hogy vasalja be Rijadon az AWACS-ok politikai árát. A győzelem érdekében Reasan sokat ígért és főleg süt tetett. A következő pálfordulást te­hát Rijadban kellene elérnie. Avar János

Next