Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
2 Magyar felszólalások az ENSZ-ben New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés politikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságának pénteki ülésén a leszereléssel kapcsolatos napirendi pontok általános vitájában felszólalt dr. Kumives Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Kifejtette, hogy a vegyi fegyverek használatának eltiltását már az 1925. évi genfi jegyzőkönyv egyértelműen magában foglalja. A most készülő egyezménynek ezért két fő célra kell törekednie: a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának és felhalmozásának eltiltására, valamint a már felhalmozott készletek és az e fegyverek előállításához szükséges eszközök megsemmisítésének kötelezettségére. Dr. Kőmives Imre rámutatott: a neutronfegyver gyártását kimondó amerikai döntés — amellett, hogy kihívás a béke és a leszerelés ellen — újult erővel irányítja a figyelmet az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztése és gyártása eltiltásának szükségességére. A magyar kormány megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek. Mivel véleménye szerint a genfi leszerelési bizottság eddig nem foglalkozott kellően e problémával, az idén a testület munkájában részt vevő magyar küldöttség kezdeményezte, hogy a rangy fontosságú témáról nem hivatalos üléseken is folytassanak eszmecserét. A közgyűlés dekolonizációs voitjában pénteken felszólalt MrtusJános, a magyar küldöttség tagja. Beszédében az önkormányzattal nem rendelkező kis területek problémáival foglalkozott. Kijelentette, hogy a gyámsági jogokat gyakorló imperialista hatalmak által létrehozott katonai támaszpontok gátolják e területek harmonikus gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését, ugyanakkor fokozzák a feszültséget, veszélyeztetik a békét és a biztonságot, mindenekelőtt a csendes-óceáni szigetvilág és a Karib-tenger térségében. A magyar küldött sürgette, hogy az érintett hatalmak mielőbb hajtsák végre az ENSZ-nek a gyarmati rendszer felszámolására vonatkozó határozatait. Az ENSZ-közgyűlés szociális, humanitárius és kulturális kérdésekkel foglalkozó bizottságában felszólalt Nagy Lajos, a magyar küldöttség tagja. Ismertette az emberi jogok egyezségokmányai előírásainak gyakorlati megvalósítását a Magyar Népköztársaságban. Sürgette a gyermekek jogaival foglalkozó egyezménytervezet mielőbbi kidolgozását. A közgyűlés gazdasági bizottságának esti ülésén felszólalt Kádár Béláné, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa küldöttségének vezetője. Részletesen beszámolt a KGST Szófiában tartott ez évi üléséről és az ott áttekintett kérdésekről. Kijelentette, hogy a szervezet tagországai a gyakorlatban valósítják meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos, egyenjogú alapon történő átalakítását célzó ENSZ-okmányokban foglaltakat. Husszein jordániai uralkodó , az Egyesült Államokban tárgyal Washingtonból jelenti az MTI. Ma hivatalos látogatásra Washingtonba érkezik Husszein jordán király. Egy fehér házi hivatalos forrás szerint a látogatás fő célja „erős személyes kapcsolatok” kialakítása Reagan és Husszein között. Reagan ezenkívül ki szeretné fejteni álláspontját „az átfogó közel-keleti békéről és újra biztosítani fogja partnereit, hogy az Egyesült Államok a Palesztinai probléma megoldását keresi”. Bár az elnök „nem reméli, hogy Husszein feladja ellenállását a Camp David-i tárgyalásokkal szemben”, mondják Washingtonban, a Fehér Ház folytatni fogja Szaúd-Arábia vonatkozásában megkezdett taktikáját. A Husszeinnel folytatott tárgyalások fontos része lesz várhatóan a közel-keleti rendezés nyolcpontos szaúd-arábiai tervének megvitatása. E tervezet az amerikai hivatalos vélemény szerint kedvező fejlemény, mivel a Biztonsági Tanács 242-es számú határozatának végrehajtása által „közvetve magában foglalja Izrael létezési jogának elismerését”. Folytatódnak a letartóztatások Egyiptomban Kairóból jelenti az MTI. Az Egyiptomban elfogottak növekvő számáról naponta jelennek meg jelentések Egyiptomban. A jelek szerint a mindmáig nem teljesen felgöngyölített szervezet bankrablásokat, börtönök megtámadását is tervbe vette — túl az elnök elleni merényleten kívül előkészített egyéb gyilkosságokon. Egy másik beismerő vallomás arra derített fényt, hogy a mozgalomnak tevékeny része volt a nyár elején Zaiia el- Hamrában lezajlott véres eseményekben. A kairói szegénynegyedben kirobbant mohamedán—kopt összetűzésekben a hivatalos adatok szerint tizenkét ember vesztette életét. A Szadat elnök meggyilkolásával kapcsolatos állásfoglalások sorában merőben új megnyilatkozás volt, hogy Mubarak államfő egy szombaton megjelent interjújában kitért a válasz elől: elképzelhető-e, hogy a merényletet külföldön tervezték. Mint mondta, a vizsgálat befejezése előtt erre nem kíván válaszolni. Az Október című hetilapban napvilágot látott nyilatkozat előtt ő és az ország valamennyi vezetője a leghatározottabban kizárta annak lehetőségét, hogy a külföldnek köze lenne Szadat halálához. Az Al-Akhbar című félhivatalos lap szerint Szadat elnök október 6-i meggyilkolása óta 875 fanatikus muzulmánt tartóztatott le az egyiptomi rendőrség, a muzulmán szervezetek vezetőit azonban nem sikerült elfogni. A jelek szerint nem kétséges, hogy az egyházi muzulmán államot akaró csoportok valóságos veszélyt jelentenek a jelenlegi egyiptomi rendszerre. Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd-Arábiába, vagy bármely más arab országba, hogy megmagyarázza országa politikáját — békéjét Izraellel , s rendezze a nézetkülönbségeket a többi arab ország s Egyiptom között. Ezt közölte az államfő egy kairói hetilapnak adott interjújában. Kész vagyok a kibékülésre az arabokkal „a békefolyamat fényében” — mondotta Mubarak a szombaton nyilvánosságra hozott nyilatkozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Arábiának, vagy másoknak”, így a megfelelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ragaszkodását az Izraellel kötött megállapodásokhoz s úgy vélekedett, hogy országa és Izrael kiváló kapcsolatai a jövőben az arab országok érdekeit fogják szolgálni, „mert Egyiptom képes segíteni az arabokat, hogy rendezzék nézetkülönbségeiket Izraellel”. Mubarak ismét leszögezte, hogy nem szándékozik bírálni az arab államokat, azokat sem, amelyek támadják Egyiptomot. „Megfelelő légkört” akar teremteni s lehetővé tenni, hogy a többi arab ország vizsgálja felül álláspontját — mondta. A szaúd-arábiai rendezési tervet érintő kérdésre elődjéhez, Szadat elnökhöz csatlakozva kijelentette, hogy az nem tartalmaz újat, s egyelőre csak annyit kívánt hozzáfűzni, hogy „talán megfelelő téma a párbeszédre”. Mubarak kijelentette, hogy nem lesz titkos kapcsolatfelvétel Egyiptom és Szaúd-Arábia között s cáfolta azokat a híreket, melyek szerint az érintkezés már megtörtént volna. Az egyiptomi—szovjet kapcsolatok javulásának esélyeiről kijelentette, hogy erre megvan a lehetőség — úgymond — „a kölcsönös tisztelet és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. Magyar Nemzet Sztrájkellenes felhívás elfogadásával befejeződött a szejm ülése Varsóból jelenti az MTI. A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes felhívást fogadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök javasolt a kormány összetételében a parlament pénteken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a Szolidaritás országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilatkozatát is — a lengyel parlament támogatásáról biztosította a Jaruzelski vezette kormány eddigi tevékenységét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámutatva, hogy a minisztertanács nem minden, ilyen irányú lépése volt sikeres, a szejm az egész lengyel társadalomhoz fordult azzal a felhívással, hogy segítse a kormány további erőfeszítéseit a válság leküzdése érdekében. A határozatban a szejm aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szolidaritás szélsőségesei a szocialista rend alapjait sértő tevékenységet folytatnak, s arra törekednek, hogy a konfrontációs törekvéseket szítsák. A szejm arra hívja fel a Lengyel Népköztársaság állampolgárait, hogy tartsák tiszteletben az ország alkotmányában foglalt alapelveket, ne sértsék meg az állam intézményeinek jogkörét. A törvényhozás mindenek fölött álló kérdésnek nevezte a felhívásban az állam szocialista alapjainak védelmét, és a társadalmi élet megújhodásának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetlenek az ország szövetséges kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. A szejm „határozottan követeli, hogy legyen vége mindenfajta nyugtalanságnak, s olyan tevékenységnek, amely a társadalmi rendet, a közrendet sérti”. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadtatásra, illetve nem hoz eredményt, akkor— a nemzeti lét közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan javaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelő eszközöket alkalmazza. A felhívás végén a parlament ismételten az ország lakosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társadalmi támogatása végett. A szombaton kora délután véget ért ülésen a szejm jóváhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket pénteken Wojciech Jaruzelski miniszterelnök terjesztett elő a kormány összetételének módosítására. Ennek értelmében miniszterelnök-helyettesi rangot kapott Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt elnöke, s személyi változás történt öt minisztérium élén. Módosító indítványok a francia költségvetési vitában Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlésben folyó költségvetési vitában a képviselők a szombatra virradó éjjel befejezték a vagyonadó bevezetésére vonatkozó intézkedések megtárgyalását. A vitában a nemzetgyűlés szocialista többsége több olyan módosító intézkedést is elfogadott, amelyek a kommunista képviselők szerint a vagyonadó hatékonyságát fenyegetik és azzal a következménnyel járnak, hogy a vagyonadó a tervezett ötmilliárd frank helyett csak 2—2,5 milliárdot hoz majd az államháztartásnak. A kommunisták a maguk részéről viszont olyan módosító indítványokat terjesztettek elő a költségvetéssel kapcsolatban, amelyek csökkentenék a széles rétegeket sújtó adóterheket (így eltörölnék a benzinadót), és ehelyett a nagyvállalatok és különösen a kőolajtársaságok adóit emelnék. Kairó támogatja a csádi lépést Hírügynökségi jelentések szerint Egyiptom sietett támogatásáról biztosítani Goukouni Oueddei csádi kormányfő felhívását, amelyben csapatai kivonására szólította fel Líbiát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője ugyancsak „bátorítónak” és „üdvözlendőnek” nevezte a kormányfő lépését. A francia külügyminisztérium szükségesnek tartotta megerősíteni, hogy a csádi kormányfő valóban kiadta az említett közleményt. Kámál Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter Kairó nevében üdvözölte a lépést, lévén „az idegen csapatok jelenléte Csádban külső és belső bajok forrása”. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter véleménye szerint a döntés „pozitív lépés a csádi ügy megoldása felé”. Hogy a fejlemények Csádban Washington számára kedvezően alakulnak, arról a külügyi szóvivő kijelentései tanúskodtak: „Üdvözöljük ezt a közlést, mint fontos, előremutató lépést, amely megkönnyíti az Afrikai Egységszervezetnek a csádi békefenntartó haderő létrehozására irányuló erőfeszítését.” Az amerikai szóvivő egyébként megerősítette, hogy a csádi kormány „még mindig hatalmon van”. Az amerikai kormány meggyőződése, hogy nem zajlott le államcsíny Oueddei kormánya ellen, sőt: „arra sincs okunk gondolni, hogy államcsínykísérlet történt”, mondotta. A külpolitika hírei re (Bécs, Reuter) Kreisky osztrák kancellár elismerte a nyugat-európai békemozgalom és a nagyszabású békemegmozdulások jelentőségét, rámutatva arra, hogy a tüntetések bizonyítják: már nem halaszthatók soká a valóban érdemi szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások. ACN (Washington, MTI) Donald Regan, az Egyesült Államok pénzügyminisztere beismerte: a kormány már nem bízik abban, hogy 1984-re képes felszámolni a költségvetéshiányt, 1982-ben pedig a deficit növekedésével számol. Az egyensúly megteremtése — mondta Regan a szenátus költségvetési bizottsága előtt — „lehetséges, de nem valószínű”. (Islamabad, TJPI) A hatóságok letartóztatták Navadzada Naszerullah Khant, az ellenzéki Pakisztáni Demokratikus Párt vezetőjét. Khan bírálta Ziaul Hak elnököt a pártok betiltása és a cenzúra bevezetése miatt.O (Washington, AP) Ronald Reagan amerikai elnök „kiváló egészségnek örvend” és teljesen felgyógyult a hét hónappal ezelőtti merényletnél elszenvedett sérüléséből. Erre az eredményre jutottak az elnököt megvizsgáló amerikai orvosok. O (Athén, Tanjug) Papandreu görög miniszterelnök annak a reményének adott hangot, hogy kormánya biztosítja majd az ország gazdasági „kilábalását a jelenlegi káoszból, amelyet az előző kormány értelmetlen gazdaságpolitikájával idézett elő”. O (Peking, MTI) Megfigyelők szerint az országos népi gyűlés novemberi ülésszakán a kommunarendszer átszervezése is napirendre kerül. A népi kommunákat megfosztanák adminisztratív hatalmuktól és gazdasági egységekként működtetnék tovább. Ezzel Kína hivatalosan beismerné, hogy kudarcot vallott az ötvenes évek végére, a „nagy ugrás” idején meghonosított maói mezőgazdasági modell. Vasárnap, 1981. november 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata A pálfordít Washington, október 31. A héten az elnök szenátusi győzelmével zárult AWACS- drámában az utolsó pillanatban került sor a nagy fordulatra, és a főszerepet ezúttal senki sem orozhatta el Ronald Reagan elől. Edward Kennedy állapította meg a szerdai szavazás után, hogy két évtizedes szenátorsága alatt még soha nem látott egyszerre ennyi politikai pálfordulást. A Fehér Háznak és fő kongresszusi emberének, a republikánus többségi vezér Baker szenátornak sikerült vagy két tucat AWACS-ellenzőt (vagy legalábbis ez irányba „hajlót”) átállásra késztetni. S noha a Fehér Ház persze igyekszik eltúlozni — az utóbbi hónapokban nimbuszából sokat vesztett — Reagan elnök személyes szerepét a győzelemben, kétségtelen, hogy ő volt a fő „pálfordító”. Igaz, a győzelmi terv atyja Baker volt, de nyilvánvaló, hogy Reagan nagy művészettel adta elő azt, amit az amerikai politikai köznyelv érzékletesen „karcsavarásnak” nevez. A meggyőzés sajátos formája ez, amit a mindenkori vesztesek rossz néven vesznek, ám — mint minden siker — tagadhatatlanul növeli a Fehér Ház lakójának tekintélyét. A szerdaihoz hasonló jelenetsor egy nyugateurópai parlamentáris rendszerben bizalmi szavazásnak minősült volna. A „szaúdi csomag” Reagan végül is azzal nyert csatát, hogy ekként vetette fel a kérdést, s bizalmatlansági voksnak állította be az AWACS-ügylet ellenzését. Mindenki egybehangzóan úgy véli: a „szaúdi csomag”-ot tetemes többség utasította volna el, ha csupán annak tartalmáról kellett volna szavazni. A Fehér Ház azonban a szükségből erényt csinált, s minél nagyobbnak látszott a veszteség, annál hatásosabb lett a perdöntő érv: nem szabad hagyná tönkremenni az elnök külpolitikai tekintélyét. Főleg a tapasztalatlan, friss szenátorokra hatott ez, már csak azért is, mert közülük a republikánusok a Reagant is a Fehér Házba segítő konzervatív hullámmal kerültek a Capitoliumra, többnyire a mai elnök korábbi közvetlen kampánysegítségével. Az egyik fő pálforduló, az AWACS-ellenesek egyik vezéréből Reaganiszavazóvá vedlett Jepsen iowai szenátor a múlt hét végén szabályosan sírva fakadt egy republikánus tanácskozáson, nem bírván elviselni a minden oldalú nyomást. Mert nemcsak az elnök „csavarta hátra a karját”, hanem a Fehér Ház sikerrel mozgósította az iowai üzleti világot, vagyis a szenátor hadjáratának anyagi támogatóit. A „big businesst” persze nem nagyon kellett ösztökélni: féltvén a szaúdi olajmilliárdokat, nemcsak a fegyverüzlet közvetlen haszonélvezői lobbyztak buzgón a Capitoliumon, hanem a piacra vágyó nagy cégek hosszú sora, élén a Bechtel Corporationnal, amely Rijadnak az AWACS-ok motorját és a Reagan-kormánynak Weinberger hadügyminisztert adta. Most ne akadjunk fenn azon, hogy a Bechtelnek nem ez az egyetlen szaúdi üzlete, és az AWACS- csomaggal éppen Weinberger kopogtatott be Reagan Fehér Házába; miként már Irán esetében is, a fegyverszállításoknak komoly szerepet szánnak az olajjövedelmek megcsapolásában. Csak az volt a bökkenő, hogy az AWACS-csomag esetében ütköztek az érdekek, és Washington fő közel-keleti szövetségese érezte sértve magát, nem annyira a radargépektől, mint az elsőségen való osztozkodástól félve. Az érvek és ellenérvek, nyomások és ellennyomások közt vergődve a szenátoroknak a kisebbik rosszat kellett választaniuk, s végül a többség előnyben részesítette egy változatlanul hibásnak tartott lépés — politikai és egyéb — kockázatait az elnök meggyengítésének veszélyével szemben. Nemcsak az utolsó órákra időzített pálfordulások száma volt nagy, hanem a győztesek táborából ily sokan ritkán magyarázták a bizonyítványukat. S mondták sorra a voksukat Reagannak adók, hogy ők továbbra is rossznak tartják az AWACS-ügyletet Kétes győzelem Kétes tehát ez a győzelem, s gyakorlatilag annak köszönhető, hogy a kormány vereségét viszont katasztrofálisnak vélték volna. Jellemző, hogy Reagan ravaszul két külön szöveget használt. A republikánusoknak a párthűséget emlegette, a demokratákat viszont arra biztatta, emelkedjenek felül a pártérdekeken. Nem vitás: a módszerekben egyik fél sem volt túl válogatós. Az élen az aktivizálódott Richard Nixon járt, aki megpendítette, hogy valójában Reagan és Begin között kell választani. Nyilvánvaló, hogy az ügy hullámverése még sokáig nem fog elülni az amerikai közéletben. Némelyek mindenesetre emlékeztetik rá Reagant, hogy 1978-ban Carternak is sikerült többséget szereznie egy szaúdi szállításhoz, s ezért 1980-ban — Camp Dávid ellenére — a választáson elfordult tőle az izraelpárti körök jó része. Reagan győzelmének jelentőségét tehát azon mérhetjük igazán, hogy milyen „katasztrófát” sikerült elkerülnie. Washingtonban elsősorban jó „mentőakciónak” minősítik a kormány mostani felülkerekedését. Három szempontból is. Az elnök megmentette tekintélyét, ha nem javított is sokat magának a külpolitikájának a presztízsén. Sikerült Reagannek helyreállítania a gazdasági ügyekben megtépázott kongresszusi szavazatszerzői hírét, aminek a soron következő költségvetési küzdelmekben talán lesz — bár ez aligha túlozható — jelentősége: a kudarc bizonyosan további vereségekhez vezetett volna. S végül, korántsem utolsósorban a republikánus elnök megverte az AWACS ellen felsorakozó demokrata vezérkart. A levél „Miként győzhetném meg a külföldieket, hogy kezemben tartom a kormányrudat, ha még öt repülőgépet sem tudok eladni?” — mondogatta állítólag a szenátoroknak Reagan elnök. Vagyis feltétlenül győznie kellett, hiszen a „gödröt” magának ásta. Washingtonban most az a kérdés: mi lesz a győzelem ára? Mindenki élénken emlékszik Reagannak nyári gazdasági diadalaira a Capitoliumon, és az utána bekövetkezett kiábrándulásra. Taktikából tagadhatatlanul jól vizsgázott a Fehér Ház, most viszont a közel-keleti stratégiát kérik számon. Szerdán az utolsó pillanatban került nyilvánosságra elnöki levél, amelynek meg kellett nyugtatnia az AWACS-ü ügyben háborgó lelkiismereteket. A Fehér Ház szándékosan várt a közzététellel. Ezt a levelet formálisan ugyan az elnök írta és a szenátusi többség vezérének címezte, de a tollat sok kéz mozgatta, minél több, annál jobb volt a jelszó a Fehér Házban. Ez a levél volt ugyanis a híd, amelyen a pálfordulatok átjöhettek az elnök oldalára: ahány hajlandóságot mutató látogató Reagannel, annyi „beleíró”. Minden megnyert beleírhatta ugyanis azokat a mondatokat, amelyekre utóbb hivatkozni óhajtott, voksát megindokolván ... Vagy féltucat szenátor említette utólag a levelet, mint amely „végleg meggyőzte”. Tehát inkább politikai fügefalevél volt ez, mint híd, de az most már mit sem számít. Miként az sem, hogy a kései publikálással a Fehér Ház megakadályozta az AWACS-ügy ellenzőit a levél szövegének elemzésében, és — ami valószínű — ízekre szedésében. Annak azonban aligha lehet elejét venni, hogy az élet tegye próbára Reagan levelét és a győzelmét. A vezércikkek most sorra szólítják fel, hogy vasalja be Rijadon az AWACS-ok politikai árát. A győzelem érdekében Reasan sokat ígért és főleg süt tetett. A következő pálfordulást tehát Rijadban kellene elérnie. Avar János