Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
BÉKÉS MeGYct KDr v 8'ÉK ÉS CSA ‘ A v* SíUíhívhf lói “*—■■ 1,40 forint 1 f JL&Vjlgl J WJL 1 1 v/ MMJLMJ 281. mm A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Útkeresés Megkapta a virágcsokrot, munkatársai ráadásként még egy asztalkendőt is tettek a csomagba. Látogatók gügyögtek néhány szót a gyereknek, aztán elbeszélték, hogy Piriké a könyvelésből válni készül, az új adminisztrátor-kislány pedig magánéletbeli gondjaival van elfoglalva, azért nem küldték ki a vállalati ünnepségre szóló meghívót. Emiatt Kovács kortárs ezúton kér elnézést, és azt üzeni, hogy mielőbb visszavárják. Vegyes érzelmeket váltott ki belőle ez a találkozás, és mivel munkatársnői nagyon siettek — hiszen munkaidőben látogatás ürügyén még be lehet nézni egy-két üzletbe, egyedül maradt gondjaival. Előbb úgy tervezte, szül még egy gyereket, aztán majd kapkodhatnak a vállalatnál. De hirtelen megriadt a gondolattól, hiszen mindössze másfél esztendő telt el a gyes időszakából, és úgy érezte, hogy soha nem múlik el a hátralevő idő. És amennyiben vállal még egy gyereket, már végérvényesen kizárja magát a szakmai előmenetel lehetőségéből. Alighanem sok kismama küszködik ilyen és ehhez hasonló gondoknál. Életérzéseik megfogalmazása nem számít újdonságnak, hiszen kamaszkorába lépett egy alapvetően jó intézmény, amelyről évek óta viták folynak. Gondjaikat a bezártságérzettől a szakmában való lemaradásig, az otthoni munkavállalás lehetőségének hiányától a kommunikációs zavarokig, és a nehezebb életkörülményektől az olykor életvitelzavarig vezető magányosságig már sokan és sokszor megfogalmazták. És egyegy heves vita után mindenki várakozik, reménykedik, hogy orvoslást találnak gondjaira. Eddig jószerivel nem történt semmi. Pedig tudjuk, a gyes évei alatt meglazulnak azok a szálak, melyek a kismamákat munkáltatóikhoz — és ezáltal a társadalomhoz — kötik. Mondtuk a magunkét: a vállalatoknak jobban kellene törődni velük (ezt ők maguk is elismerik, aztán a következő tanácskozáson megint a sürgős tennivalók között emlegetik.) Hangoztatjuk, hogy ilyenkor a férjeknek is többet illene vállalniuk, de miután ebben az időszakban a gyakorlat szerint a családfő halaszthatatlan feladata a szükséges egzisztencia megteremtése, marad minden a régiben. És amikor időnként lábrakap egy-egy szóbeszéd — a tereken unatkozó, mindenáron kapcsolatokra áhítozó, rossz közérzettel megvert kismamáktól —, akkor kapja fel az ember a fejét, valamit tenni kellene. Mert korántsem lehet közömbös, hogy tíz- és százezrek milyen közérzettel élik le életüknek e fontos szakaszát. Hiszen jórészt tőlük függ, hogy sikerül-e az azt megillető helyre, rangra emelnia család szerepét, amiről oly sokat beszélünk mostanában. Joggal, hiszen a családi környezetben alakulnak ki az egy életen át kísérő magatartásminták, a nevelés milyensége szabja meg, milyenné érik a jövő nemzedéke. Otthon dől el, milyen fokon sajátítja el az anyanyelvet a gyerek, hogyan kötődik a családhoz és a társadalomhoz. Nos, a kérdésekre adott válaszok korántsem hízelgőéit. Mert miközben ismét gyakran hallunk a helyüket kereső kismamákról, napvilágra kerülnek olyan történetek, amelyek azt tanúsítják, hogy sok óvodába kerülő gyerek jószerivel beszélni sem tud. Növekszik a neurotikus panaszokkal kezelt gyerekek száma, a pedagógusok pedig a mai hatévesek érzelmi sivársága miatt panaszkodnak. Mindennek eredőit több szakember abban véli megtalálni, hogy egy nemzedék csak biológiailag érett meg a családalapításra. Sőt, a lélektan tudományában járatos szakemberek előtt már a mélyebb összefüggések sem ismeretlenek: vizsgálataik egyértelműen igazolják, hogy azok, akik otthon nem kapták meg az anya iránti kötődés élményét, nem képesek tovább örökíteni ezt az érzést. A társadalom próbál segíteni. Lelkes hangvételű híradások szólnak a gombamódra szaporodó kismamaklubokról, szabás-varrás tanfolyamokról, kismamák vitafórumáról... (Amelyek, sajnos, egy idő után — rendszerint az érdektelenség miatt — bezárják kapuikat.) A gyes kamaszkorában most az útkeresés időszakát éljük. De az utat mielőbb meg kell találnunk. Már csak azért is, mert nem érhetjük be a gondok és panaszok ismeretével. Többről van szó: egy nemzedékről, melyre előbbutóbb társadalmi, gazdasági céljaink megvalósításának feladata hárul. Közülük sokan hátránnyal indulnak, melyeket mielőbb ki kell küszöbölnünk. Ehhez viszont szükség lenne a család és iskola jelenleg gondoktól terhes kapcsolatának javítására is. Mert aligha képzelhető el e feladat megoldása, ha a felelősség ingajáratban közlekedik az iskola és a szülői ház között. A felelősségből is kinek-kinek el kell vállalnia a ráeső részt. Csakúgy, mint a gyesen levő kismamák gondjainak enyhítéséből. Amihez alighanem szükség lenne mindenekelőtt az igények tárgyilagos felmérésére és azok szociológiai elemzésére. Vagy talán csak egy egyszerű fehér papírlapra, amire a leginkább érdekeltek is felírhatnák, hogy miben igénylik munkáltatójuk és a társadalom segítségét. A többi már csak szervezés és munka kérdése. Császár Nagy László Kádár János találkozója Szpirosz Kiprianuval Genfben megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalások A külpolitikai helyzet A KÉT FÉL képviselője hétfőn Genfben rövid megbeszélést tartott, s ezzel kezdetét vette az a szovjet—amerikai tárgyalás, amelynek célja, hogy megállapodást érjenek el az európai rakétarendszerek korlátozásáról. Amoszkvai véleményt megismételve a Pravda kiemelte: a Szovjetunió javaslata "vilgos. Leonyid Brezsnyev bonni beszédét idézve a lap ezt négy pontban foglalta össze: a tárgyalások idejére mindkét fél mondjon le a birtokában levő közép-hatótávolságú fegyverek korszerűsítéséről és újabbak telepítéséről. Ennek érdekében a Szovjetunió kész előlegként csökkenteni a térségben ilyen eszközeit. A konkrét számokról a tárgyalásokon kell megegyezni, de Moszkva kész arra, hogy akár több százzal is csökkentse ezeket a fegyvereket. Ha a másik fél is hajlandó arra, a Szovjetunió is hozzájárul,hogy Európát teljesen megszabadítsák a közép-hatótávolságú nukleáris berendezésektől. Ezt kibővítve a Szovjetunió elképzelhetőnek tartja, hogy e kontinensen fölszámolják a harcászati nukleáris fegyvereket is, beleértve a nehéztüzérség ilyen jellegű lövedékeit. ELLENTMONDÁSOS megnyilatkozások hangzanak el a másik fél részéről. Caspar X Weinberger amerikai hadügyminiszter a párizsi Le Figaróban kijelentette, Washington életbevágóan fontosnak tartja a genfi tárgyalásokat, s bár azok nehéznek ígérkeznek, reméli, hogy olyan eredményre vezetnek, amellyel a jelenleginél jóval alacsonyabb szinten tarthatnák „az elrettentő erők egyensúlyát”. Ezzel közvetetten elismerte, hogy máris megvan a kiegyenlítődés, mégis azt hangoztatta, az Egyesült Államok továbbra is fokozni akarja stratégiai nukleáris ütőerejét. A The Washington Fast ezzel szemben megjegyezte: „A genfben megnyílt tárgyalások lebecsülését jelentené, ha azt mondanánk, hogy azok csupán az európai fegyverek egy kategóriájának a csökkentését és az egyensúly megőrzését célozzák. Fontosabbról van szó: a nukLT... habaró, kockázaténál, csökkentéséről. A The New York Times hétfőn olyan összeállítást közölt, amely szerint Reagan elnök november 18-i utalása arra, hogy a Szovjetunió állítólag hat az egyhez arányú fölényben van, egyáltalán nem csupán a rakétákra vonatkozik. A külügyminisztérium által kiadott táblázatból kitűnik, ez a bizonyos kombináció úgy keletkezik, hogy amerikai részről újabban az úgynevezett Backfire mellett a Szovjetunió európai területén levő teljes vadászbombázó légierőt a tárgyalásokon szereplő nukleáris fegyvernek számítják. AZ ARÁNYOKAT rendkívül fontosnak nevezte Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár is, aki rádiónyilatkozatában Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatását nagyon nyílt, őszinte és partneri légkörűnek nevezte, és kívánatosnak mondta, hogy a genfi tanácskozások első szakaszában a két nagyhatalom először is a szárazföldi közép-hatótávolságú rakéták csökkentéséről, és ha lehet, a teljes eltávolításáról egyezzék meg. Majd ezt követően a második szakaszban történjék megállapodás a többi fegyverről, például a hordozó repülőgépekről. A kancellár szerint azért jelentős ez a szakaszos menetrend, mert a rendelkezésre álló két esztendő viszonylag rövid idő, s amennyiben ez alatt sem sikerül egyetértésre jutni, akkor 1983 végén megkezdődnék az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése , amit Bonn valójában szeretne elkerülni. Schmidt ugyan közölte: az NSZK mint NATO-tag elkötelezett, és eddig is komoly részt vállalt a nyugati tárgyalási koncepció kidolgozásában és annak világos képviseletében a Szovjetunió irányában. A továbbiakban kijelentette, megérti Moszkva elgondolásait is, de figyelmeztetett, mindkét nagyhatalomnak határozottan körvonalazott elképzelésekkel kell megkezdenie a tárgyalásokat, mert csak így érhető el kompromisszum. II. János Pál pápa üzenete Brezsnyevhez és Reaganhez Genfből jelenti az MTI. Jurij Kvicinszkij nagykövetnek, a szovjet delegáció vezetőjének, és Paul Kitze nagykövetnek, az amerikai küldöttség fejének első találkozójával hétfőn délelőtt Genfben kezdetét vette az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalássorozat. A Szovjetunió genfi misszióján hétfőn délelőtt 11 órakor megkezdődött találkozó technikai jellegű volt, amelyen megbeszélték a tárgyalások lebonyolításával összefüggő szervezési — tehát nem érdemi — kérdéseket. A tanácskozás valamivel több mint egy órán át tartott. Az első érdemi ülést ma délelőtt tartják az amerikai küldöttség hivatali helyiségeiben. Várható, hogy — mint ez a SALT-tárgyalások esetében is gyakorlat volt — a rakétatárgyalások plenáris üléseit is váltakozva tartják a szovjet, illetve az amerikai misszió épületében, a keddi és csütörtöki napokon. Rómából jelenti az AFP. A Genfben megkezdett tárgyalások előestéjén II. János Pál pápa üzenetet intézett Leonyid Brezsnyevhez, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez és Ronald Reaganhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Az üzenet, amelyet a katolikus egyházfő vasárnap jelentett be a Szent Péter-bazilika előtt összegyűlt mintegy 30 ezer ember jelenlétében, hangsúlyozza, hogy a szándék, amelyet ki akar fejezni, korunk igen sok emberének vágyával megegyezik. II. János Pál sok sikert kívánt a tárgyalásokhoz, hogy azok hozzájáruljanak a közös remény megerősítéséhez: a jövőt ne fenyegesse egy esetleges nukleáris konfliktus. Az MTI bonni jelentése szerint Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke szerint a genfi szovjet—amerikai tárgyalások „kedvező kiindulási helyzetben” kezdődtek, bár a két nagyhatalom felfogása oly eltérő, hogy „nagyon sok fáradozásra” lesz még szükség az álláspontok közös nevezőre hozása érdekében. A nyugatnémet kormánypártok és kormány feladatát Brandt abban határozta meg, hogy továbbra is törekedniük kell a két nagyhatalom közötti bizalmatlanság csökkentésére, a leszerelési tárgyalások előmozdítására. Elutazott hazánkból a ciprusi elnök Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában találkozott Szpirosz Kiprianuval, a Ciprusi Köztársaság elnökével. A szívélyes légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés erősítésének ügyére. A találkozón részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János Szpirosz Kiptianu magyarországi látogatása alkalmából nyilatkozatot adott a ciprusi televíziónak. Hétfőn délelőtt a Külügyminisztérium vendégházában magyar—ciprusi egyezmények aláírására került sor. Hetényi István pénzügyminiszter és a ciprusi államfő kíséretében Budapesten tartózkodó Nikosz A. Rolandisz külügyminiszter egyezményt írt alá a kettős adózás elkerüléséről. A megállapodás, amelyhez hasonlót eddig Olaszországgal, Franciaországgal és az NSZK-val kötöttünk, lehetővé teszi, hogy az egymás országában üzemelő vállalatok, cégek a jövőben csak az anyaországban adózzanak. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter és Nikosz A. Rolandisz aláírta az első magyar—ciprusi jogsegélyegyezményt. A dokumentum szabályozza a polgári, a családjogi ügyekben és a bűnügyekben a két ország igazságügyi hatóságai közötti érintkezést. Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Georgiosz Pelagiazz, a külügyminisztérium főigazgatója pedig jegyzékváltás útján megállapodott a vzámkényszer eltörléséről szolgálati és diplomata-útlevelekre. Hétfőn a délutáni órákban elutazott Budapestről Szpirosz Kiprianu. A magas rangú vendéget és kíséretét ünnepélyesen búcsúztatták az Országház előtt. A Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a magyar néphadsereg díszzászlóalja, a búcsúztatásra megjelent Losonczi Fái és felesége, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés aleíráké. Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, továbbá az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, politikai, gazdasági, kulturális életünk több más vezető személyisége. Ezután Szpirosz Kiprianu Losonczi Pállal együtt gépkocsiba szállt, és a Ferihegyi repülőtérre hajtatott. A légikikötő betonján a vendégek és vendéglátók szívélyes búcsút vettek egymástól, majd Szpirosz Kiprianu különgépe a magasba emelkedett A közös közlemény a megbeszélésekről Losonczi Pál és Szpirosz Kiprianu megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki, s ebben megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság kapcsolatai örvendetesen fejlődnek. Megerősítették azon elhatározásukat, hogy a jövőben is a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésén, a kölcsönösen előnyös együttműködés további bővítésén munkálkodnak. Egyetértettek abban, hogy a magas szintű találkozók eredményesen járulnak hozzá a béke, az enyhülés ügyéhez. Egyetértőleg hangsúlyozták, hogy még jelentős lehetőségek vannak gazdasági kapcsolataik fejlesztésére, beleértve az ipari és műszaki kooperációkat, és hogy kölcsönösen munkálkodni kell e lehetőségek mindkét fél számára előnyös hasznosítása érdekében. Pozitívan értékelték a két ország kulturális és tudományos együttműködésében eddig elért eredményeket, valamint a turizmus terén mutatkozó fejlődést. Kifejezték készségüket az e területeken történő további együttműködés bővítésére. Nemzetközi értekezlet szükségessége A két elnök nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során megállapította, hogy nézeteik számos alapvető kérdésben azonosak, vagy egymáshoz közelállóak. Aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzet romlása miatt. Hangsúlyozták országuk eltökéltségét, hogy támogatnak minden olyan erőfeszítést, amely az enyhülés megőrzésére irányul, és ellenzik a fegyverkezési versenyt. Elítélték a nemzetközi feszültség növeledését és a hidegháború újjászületését. Egyetértettek abban, hogy a jelenlegi, konfliktusoktól terhes nemzetközi helyzetben elengedhetetlenül szükséges valamennyi békeszerető erő cselekvő fellépése a háborús veszély elhárítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére és elmélyítésére. Határozottan állást foglaltak a különböző feszültséggócok tárgyalások útján történő felszámolása mellett. Kifejezték reményüket, hogy a madridi találkozó eredményesen zárul; érdemi határozatokat hoznak, amelyek a helsinki záróokmány szellemében erősítik az európai biztonságot és fejlesztik a részt vevő államok közötti együttműködést. Ezzel összhangban támogatják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet folyamatának megőrzését, beleértve az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását. A felek üdvözölték a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek New York-i találkozóját és azt a megállapodást, hogy a két nagyhatalom külügyminiszterei 1982 elején újabb találkozót tartanak. Kifejezték reményüket, hogy a nukleáris fegyverekről Genfben megkezdődött szovjet—amerikai tárgyalások mielőbb konkrét eredményre vezetnek. Spirosz Kiprianu ciprusi elv