Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

BÉKÉS MeGYct KDr v 8'ÉK ÉS C­SA ‘ A v* SíUíhívhf lói “*—■■ 1,40 forint 1 f JL&Vjlgl J WJL 1 1 v/ MMJLMJ 281. mm A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Útkeresés Megkapta a virágcsokrot, munkatársai ráadásként még egy asztalkendőt is tettek a csomagba. Látoga­tók gügyögtek néhány szót a gyereknek, aztán elbe­szélték, hogy Piriké a könyvelésből válni készül, az új adminisztrátor-kis­lány pedig magánéletbeli gondjaival van elfoglalva, azért nem küldték ki a vál­lalati ünnepségre szóló meghívót. Emiatt Kovács kortárs ezúton kér elné­zést, és azt üzeni, hogy mi­előbb visszavárják. Vegyes érzelmeket vál­tott ki belőle ez a találko­zás, és mivel munkatárs­női nagyon siettek — hi­szen munkaidőben látoga­tás ürügyén még be lehet nézni egy-két üzletbe­­, egyedül maradt gondjai­val. Előbb úgy tervezte, szül még egy gyereket, az­tán majd kapkodhatnak a vállalatnál. De hirtelen megriadt a gondolattól, hi­szen mindössze másfél esz­tendő telt el a gyes idősza­kából, és úgy érezte, hogy soha nem múlik el a hátra­levő idő. És amennyiben vállal még egy gyereket, már végérvényesen kizárja magát a szakmai előmene­tel lehetőségéből. Alighanem sok kismama küszködik ilyen és ehhez hasonló gondoknál. Életér­zéseik megfogalmazása nem számít újdonságnak, hiszen kamaszkorába lé­pett egy alapvetően jó in­tézmény, amelyről évek óta viták folynak. Gondjaikat a bezártságérzettől a szak­mában való lemaradásig, az otthoni munkavállalás le­hetőségének hiányától a kommunikációs zavarokig, és a nehezebb életkörülmé­nyektől az olykor életvitel­­zavarig vezető magányos­ságig már sokan és sokszor megfogalmazták. És egy­­egy heves vita után min­denki várakozik, remény­kedik, hogy orvoslást talál­nak gondjaira. Eddig jósze­rivel nem történt semmi. Pedig tudjuk, a gyes évei alatt meglazulnak azok a szálak, melyek a kismamá­kat munkáltatóikhoz — és ezáltal a társadalomhoz — kötik. Mondtuk a magun­két: a vállalatoknak job­ban kellene törődni velük (ezt ők maguk is elisme­rik, aztán a következő ta­nácskozáson megint a sür­gős tennivalók között emlegetik.) Hangoztatjuk, hogy ilyenkor a férjeknek is többet illene vállalniuk, de miután ebben az idő­szakban a gyakorlat szerint a családfő halaszthatatlan feladata a szükséges eg­zisztencia megteremtése, marad minden a régiben. És amikor időnként láb­­rakap egy-egy szóbeszéd — a tereken unatkozó, min­denáron kapcsolatokra áhí­tozó, rossz közérzettel meg­vert kismamáktól —, ak­kor kapja fel az ember a fejét, valamit tenni kelle­ne. Mert korántsem lehet közömbös, hogy tíz- és százezrek milyen közérzet­tel élik le életüknek e fon­tos szakaszát. Hiszen jó­részt tőlük függ, hogy si­kerül-e az azt megillető helyre, rangra emelni­­a család szerepét, amiről oly sokat beszélünk mostaná­ban. Joggal, hiszen a csa­ládi környezetben alakul­nak ki az egy életen át kí­sérő magatartásminták, a nevelés milyensége szabja meg, milyenné érik a jö­vő nemzedéke. Otthon dől el, milyen fokon sajátítja el az anyanyelvet a gyerek, hogyan kötődik a család­hoz­­ és a társadalomhoz. Nos, a kérdésekre adott válaszok korántsem hízel­gőéit. Mert miközben is­mét gyakran hallunk a he­lyüket kereső kismamák­ról, napvilágra kerülnek olyan történetek, amelyek azt tanúsítják, hogy sok óvodába kerülő gyerek jó­szerivel beszélni sem tud. Növekszik a­­ neurotikus panaszokkal kezelt gyere­kek száma, a pedagógusok pedig a mai hatévesek ér­zelmi sivársága miatt pa­naszkodnak. Mindennek eredőit több szakember abban véli meg­találni, hogy egy nemzedék csak biológiailag érett meg a családalapításra. Sőt, a lélektan tudományában já­ratos szakemberek előtt már a mélyebb összefüg­gések sem ismeretlenek: vizsgálataik egyértelműen igazolják, hogy azok, akik otthon nem kapták meg az anya iránti kötődés élmé­nyét, nem képesek tovább örökíteni ezt az érzést. A társadalom próbál se­gíteni. Lelkes hangvételű híradások szólnak a gom­bamódra szaporodó kisma­maklubokról, szabás-varrás tanfolyamokról, kismamák vitafórumáról... (Ame­lyek, sajnos, egy idő után — rendszerint az érdekte­lenség miatt — bezárják kapuikat.) A gyes kamaszkorában most az útkeresés idősza­kát éljük. De az utat mi­előbb meg kell találnunk. Már csak azért is, mert nem érhetjük be a gondok és panaszok ismeretével. Többről van szó: egy nem­zedékről, melyre előbb­­utóbb társadalmi, gazdasá­gi céljaink megvalósításá­nak feladata hárul. Közü­lük sokan hátránnyal in­dulnak, melyeket mielőbb ki kell küszöbölnünk. Eh­hez viszont szükség lenne a család és iskola jelenleg gondoktól terhes kapcsola­tának javítására is. Mert aligha képzelhető el e fel­adat megoldása, ha a fele­lősség ingajáratban közle­kedik az iskola és a szülői ház között. A felelősségből is kinek-kinek el kell vál­lalnia a ráeső részt. Csak­úgy, mint a gyesen levő kismamák gondjainak eny­hítéséből. Amihez aligha­nem szükség lenne minde­nekelőtt az igények tárgyi­lagos felmérésére és azok szociológiai elemzésére. Vagy talán csak egy egy­szerű fehér papírlapra, amire a leginkább érdekel­tek is felírhatnák, hogy mi­ben igénylik munkáltató­juk és a társadalom segít­ségét. A többi már csak szervezés­­ és munka kér­dése. Császár Nagy László Kádár János találkozója Szpirosz Kiprianuval Genfben megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalások A külpolitikai helyzet A KÉT FÉL képviselője hétfőn Genfben rövid megbeszélést tartott, s ezzel kezdetét vette az a szovjet—amerikai tárgyalás, amelynek célja, hogy megállapodást érjenek el az európai raké­tarendszerek korlátozásáról. A­­moszkvai véleményt megismé­telve a Pravda kiemelte: a Szovjetunió javaslata "vilgos. Leo­­nyid Brezsnyev bonni beszédét idézve a lap ezt négy pontban foglalta össze: a tárgyalások idejére mindkét fél mondjon le a birtokában levő közép-hatótávolságú fegyverek korszerűsí­téséről és újabbak telepítéséről. Ennek érdekében a Szovjetunió kész előlegként csökkenteni a térségben ilyen eszközeit. A konk­rét számokról a tárgyalásokon kell megegyezni, de Moszkva kész arra, hogy akár több százzal is csökkentse ezeket a fegy­vereket. Ha a másik fél is hajlandó arra, a Szovjetunió is hoz­zájárul,­­hogy Európát teljesen megszabadítsák a közép-hatótá­volságú nukleáris berendezésektől. Ezt kibővítve a Szovjetunió elképzelhetőnek tartja, hogy e kontinensen fölszámolják a har­cászati nukleáris fegyvereket is, beleértve a nehéztüzérség ilyen jellegű lövedékeit. ELLENTMONDÁSOS megnyilatkozások hangzanak el a má­sik fél részéről. Caspar X Weinberger amerikai hadügyminiszter a párizsi Le Figaróban kijelentette, Washington életbevágóan fontosnak tartja a genfi tárgyalásokat, s bár azok nehéznek ígérkeznek, reméli, hogy oly­an eredményre vezetnek, amellyel a jelenleginél jóval alacsonyabb szinten tarthatnák „az el­rettentő erők egyensúlyát”. Ezzel közvetetten elismerte, hogy máris megvan a kiegyenlítődés, mégis azt hangoztatta, az Egye­sült Államok továbbra is fokozni akarja stratégiai nukleáris ütőerejét. A The Washington Fast ezzel szemben megjegyezte: „A genfben megnyílt tárgyalások lebecsülését jelentené, ha azt mondanánk, hogy azok csupán az európai fegyverek egy kate­góriájának a csökkentését és az egyensúly megőrzését célozzák. Fontosabbról van szó: a nukLT... habaró, kockázaténál, csök­kentéséről. A The New York Times hétfőn olyan összeállítást közölt, amely szerint Reagan elnök november 18-i utalása arra, hogy a Szovjetunió állítólag hat az egyhez arányú fölényben van, egyáltalán nem csupán a rakétákra vonatkozik. A külügy­minisztérium által kiadott táblázatból kitűnik, ez a bizonyos kombináció úgy keletkezik, hogy amerikai részről újabban az úgynevezett Backfire mellett a Szovjetunió európai területén levő teljes vadászbombázó légierőt a tárgyalásokon szereplő nukleáris fegyvernek számítják. AZ ARÁNYOKAT rendkívül fontosnak nevezte Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár is, aki rádiónyilatkozatában Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatását nagyon nyílt, őszinte és partneri légkörűnek nevezte, és kívánatosnak mondta, hogy a genfi tanácskozások első szakaszában a két nagyhatalom elő­ször is a szárazföldi közép-hatótávolságú rakéták csökkentésé­ről, és ha lehet, a teljes eltávolításáról egyezzék meg. Majd ezt követően a második szakaszban történjék megállapodás a többi fegyverről, például a hordozó repülőgépekről. A kancellár sze­rint azért jelentős ez a szakaszos menetrend, mert a rendelke­zésre álló két esztendő viszonylag rövid idő, s amennyiben ez alatt sem sikerül egyetértésre jutni, akkor 1983 végén megkez­dődnék az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése , amit Bonn valójában szeretne elkerülni. Schmidt ugyan közölte: az NSZK mint NATO-tag elkötelezett, és eddig is komoly részt vállalt a nyugati tárgyalási koncepció kidolgozásában és annak világos képviseletében a Szovjetunió irányában. A továbbiak­ban kijelentette, megérti Moszkva elgondolásait is, de figyel­meztetett, mindkét nagyhatalomnak határozottan körvonala­zott elképzelésekkel kell megkezdenie a tárgyalásokat, mert csak így érhető el kompromisszum. II. János Pál pápa üzenete Brezsnyevh­ez és Reaganhez Genfből jelenti az MTI. Ju­­rij Kvicinszkij nagykövetnek, a szovjet delegáció vezetőjé­nek, és Paul Kitze nagykövet­nek, az amerikai küldöttség fejének első találkozójával hétfőn délelőtt Genfben kez­detét vette az európai nukleá­ris fegyverzetek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalássorozat. A Szovjet­unió genfi misszióján hétfőn délelőtt 11 órakor megkezdő­dött találkozó technikai jelle­gű volt, amelyen megbeszélték a tárgyalások lebonyolításával összefüggő szervezési — tehát nem érdemi — kérdéseket. A tanácskozás valamivel több mint egy órán át tartott. Az első érdemi ülést ma délelőtt tartják az amerikai küldöttség hivatali helyiségei­ben. Várható, hogy — mint ez a SALT-tárgyalások esetében is gyakorlat volt — a rakéta­­tárgyalások plenáris üléseit is váltakozva tartják a szovjet, illetve az amerikai misszió épületében, a keddi és csütör­töki napokon. Rómából jelenti az AFP. A Genfben megkezdett tárgyalá­sok előestéjén II. János Pál pápa üzenetet intézett Leonyid Brezsnyevhez, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökéhez és Ronald Rea­­ganhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Az üzenet, amelyet a katoli­kus egyházfő vasárnap jelen­tett be a Szent Péter-bazilika előtt összegyűlt mintegy 30 ezer ember jelenlétében, hang­súlyozza, hogy a szándék, ame­lyet ki akar fejezni, korunk igen sok emberének vágyával megegyezik. II. János Pál sok sikert kívánt a tárgyalásokhoz, hogy azok hozzájáruljanak a közös remény megerősítésé­hez: a jövőt ne fenyegesse egy esetleges nukleáris konfliktus. Az MTI bonni jelentése sze­rint Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke szerint a genfi szovjet—ameri­kai tárgyalások „kedvező kiin­dulási helyzetben” kezdődtek, bár a két nagyhatalom felfo­gása oly eltérő, hogy „nagyon sok fáradozásra” lesz még szükség az álláspontok közös nevezőre hozása érdekében. A nyugatnémet kormány­pártok és kormány feladatát Brandt abban határozta meg, hogy továbbra is törekedniük kell a két nagyhatalom közöt­ti bizalmatlanság csökkentésé­re, a leszerelési tárgyalások előmozdítására. Elutazott hazánkból a ciprusi elnök Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, hétfőn délelőtt az MSZMP KB székházában találkozott Szpi­rosz Kiprianuval, a Ciprusi Köztársaság elnökével. A szí­vélyes légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a nemzet­közi élet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés erősítésének ügyére. A találkozón részt vett Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke.­­ Kádár János Szpirosz Kip­­tianu magyarországi látogatá­sa alkalmából nyilatkozatot adott a ciprusi televíziónak. Hétfőn délelőtt a Külügy­minisztérium vendégházában magyar—ciprusi egyezmények aláírására került sor. Hetényi István pénzügymi­niszter és a ciprusi államfő kíséretében Budapesten tar­tózkodó Nikosz A. Rolandisz külügyminiszter egyezményt írt alá a kettős adózás elkerü­léséről. A megállapodás, amelyhez hasonlót eddig Olaszországgal, Franciaország­gal és az NSZK-val kötöttünk, lehetővé teszi, hogy az egymás országában üzemelő vállalatok, cégek a jövőben csak az anya­országban adózzanak. Dr. Markója Imre igazság­ügy-miniszter és Nikosz A. Rolandisz aláírta az első ma­gyar—ciprusi jogsegélyegyez­­ményt. A dokumentum szabá­lyozza a polgári, a családjogi ügyekben és a bűnügyekben a két ország igazságügyi ható­ságai közötti érintkezést. Szarka Károly külügymi­­niszter-helyettes és Georgiosz Pelagiazz, a külügyminisztéri­um főigazgatója pedig jegy­zékváltás útján megállapodott a vzámkényszer eltörléséről szolgálati és diplomata-útleve­lekre. Hét­főn a délutáni órákban elutazott Budapestről Szpirosz Kiprianu. A magas rangú vendéget és kíséretét ünnepélyesen bú­csúztatták az Országház előtt. A Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a magyar nép­hadsereg díszzászlóalja, a bú­csúztatásra megjelent Loson­­czi Fái és felesége, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés aleír­áké. Katona Imre, az Elnöki Tanács titká­ra, továbbá az Elnöki Tanács, a kormány több tagja, politi­kai, gazdasági, kulturális éle­tünk több más vezető szemé­lyisége. Ezután Szpirosz Kip­rianu Losonczi Pállal együtt gépkocsiba szállt, és a Ferihe­gyi repülőtérre hajtatott. A légikikötő betonján a ven­dégek és vendéglátók szívélyes búcsút vettek egymástól, majd Szpirosz Kiprianu különgépe a magasba emelkedett A közös közlemény a megbeszélésekről Losonczi Pál és Szpirosz Kiprianu megbeszéléseiről kö­zös közleményt adtak ki, s eb­ben megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság kapcsola­tai örvendetesen fejlődnek. Megerősítették azon elhatáro­zásukat, hogy a jövőben is a kétoldalú kapcsolatok elmélyí­tésén, a kölcsönösen előnyös együttműködés további bővíté­sén munkálkodnak. Egyetér­tettek abban, hogy a magas szintű találkozók eredménye­sen járulnak hozzá a béke, az enyhülés ügyéhez. Egyetértőleg hangsúlyozták, hogy még jelentős lehetőségek vannak gazdasági kapcsolataik fejlesztésére, beleértve az ipa­ri és műszaki kooperációkat, és hogy kölcsönösen munkál­kodni kell e lehetőségek mind­két fél számára előnyös hasz­nosítása érdekében. Pozitívan értékelték a két ország kultu­rális és tudományos együttmű­ködésében eddig elért eredmé­nyeket, valamint a turizmus terén mutatkozó fejlődést. Ki­fejezték készségüket az e te­rületeken történő további együttműködés bővítésére. Nemzetközi értekezlet szükségessége A két elnök nemzetközi kér­désekről folytatott vélemény­­csere során megállapította, hogy nézeteik számos alapve­tő kérdésben azonosak, vagy egymáshoz közelállóak. Aggo­dalmukat fejezték ki a nem­zetközi helyzet romlása miatt. Hangsúlyozták országuk el­­tökéltségét, hogy támogatnak minden olyan erőfeszítést, amely az enyhülés megőrzésé­re irányul, és ellenzik a fegy­verkezési versenyt. Elítélték a nemzetközi feszültség növel­­e­­dését és a hidegháború újjá­születését. Egyetértettek abban, hogy a jelenlegi,­ konfliktusoktól ter­hes nemzetközi helyzetben el­­engedhetetlenül szükséges va­­­lamennyi békeszerető erő cse­lekvő fellépése a háborús ve­szély elhárítására, a fegyver­kezési hajsza megfékezésére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére és elmélyítésére. Határozottan állást foglaltak a különböző feszültséggócok tárgyalások útján történő fel­számolása mellett. Kifejezték reményüket, hogy a madridi találkozó ered­ményesen zárul; érdemi hatá­rozatokat hoznak, amelyek a helsinki záróokmány szellemé­ben erősítik az európai biz­tonságot és fejlesztik a részt vevő államok közötti együ­tt­­működést. Ezzel összhangban támogatják az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet folyamatának megőrzé­sét, beleértve az európai ka­tonai enyhüléssel és leszere­léssel foglalkozó konferencia összehívását. A felek üdvözölték a Szov­jetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek New York-i találkozóját és azt a megállapodást, hogy a két nagyhatalom külügyminiszte­rei 1982 elején újabb találko­zót tartanak. Kifejezték remé­nyüket, hogy a nukleáris fegy­verekről Genfben megkezdő­dött szovjet—amerikai tárgya­lások mielőbb konkrét ered­ményre vezetnek. S­pirosz Kiprianu ciprusi elv

Next