Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
Kerld, 1981. december 1. Közös Piac-viták A Lancaster House-ba csak a tévéseket és a fotósokat engedték be. Ők láthatták személyesen is a közös piaci csúcsértekezlet nyitányát, a többiek az utcán lesték a tanácskozás színhelyére érkező állam- és kormányfőket, vagy a közeli Little Saint James Streeten levő sajtóközpontban monitorok segítségével követhették nyomon az eseményeket. A nyugat-európai vezetők londoni eszmecseréje a több száz újságíró állandó nyüzsgése ellenére is háttérbe szorult kissé az angol lapokban. A megbeszélés első napján tartották ugyanis a pótválasztásokat Crosbyban, a Liverpooltól északra fekvő kisvárosban, s a helyi erőpróbának a végeredménye szenzációs volt. A hagyományosan tory elkötelezettségű településen a szociáldemokrata-liberális jelölt lesöpörte a politikai színpadról konzervatív vetélytársát, s szavazatokat rabolt el a Munkáspárttól is. Ily módon országos jelentőségű üggyé vált a crosbyi küzdelem. Heath, a toryk volt miniszterelnöke a vereség okán ismét bírálta a pártirányítást, s bejelentette, hogy a következő parlamenti választások után ő hajlandó lenne koalíciós kabinetet alakítani a szociáldemokrata— liberális szövetséggel. Brit szempontok Persze a belpolitikai fejlemények sodrában nem feledkeztek meg teljesen a Lancaster House-ban zajló találkozóról sem, már csak azért sem, mert brit szempontokból fontos kérdéseket tűztek a napirendre, mindenekelőtt a költségvetési hozzájárulással kapcsolatos követeléseket. S mivel e témakörben elmaradt a megállapodás, legalábbis az egyértelmű, részletesen kidolgozott megegyezés, a vezető napilapok kudarcként értékelték a tanácskozást. De azt azért elismerték, hogy a helyzet nem reménytelen.Meglehetősen borúlátó jelentések előzték meg a találkozót, hiszen az elmúlt hónapokban a nézetek nem közeledtek egymáshoz. A kormányfők viszont kezdettől azt sugallták, hogy szót fognak érteni, igyekeztek szembeszállni azokkal a véleményekkel, hogy az ellentétek túlságosan mélyek az EGK-ban. Így aztán várható volt, hogy megegyeznek valamiben. Azt is sejteni lehetett, hogy az angol költségvetési panaszokat most orvosolni nem tudják, mert az nagy anyagi áldozatot követelne mindenkitől. A hosszúra nyúlt tanácskozás igazolta a feltevéseket. Sikerült közös álláspontra jutni arról, hogy az infláció és a tízmilliós munkanélküliség egyaránt veszélyt jelent a gazdaságokra, következésképpen mindkét jelenség ellen egyidőben kell harcolni. Kidolgozták tehát a gazdaságpolitikák összehangolásának a menetrendjét, főként ami az ipart, az energiafogyasztást, a foglalkoztatást és a pénzügyeket illeti. Elfogadták azt is, hogy a közösség vegyen fel újabb hiteleket a nemzetközi pénzpiacokon. Hárommillió ecu-ról (közös piaci elszámolási egységről van szó. Párizs és Bonn Ezt a pénz újabb munkahelyek teremtésére akarják felhasználni, a beruházások egy részéről Brüsszelben döntenek majd. A gazdasági fellendülésnek ez a fajta szorgalmazása azt jelzi, hogy Londonban megértéssel hallgatták a francia javaslatokat. Mitterrand elnök Párizs gazdaságpolitikáját ajánlotta a többieknek, vagyis a megszorítások helyett a megfontolt költekezést, hogy csökkenthessék a munkanélküliséget. A francia államfőnek viszont más kérdésekben kellett engednie. Sajtóértekezletén ki is derült, hogy Párizs hajlandó Bonn-nal összefogni, így Anglia visszatérítést kaphatna a közös költségvetésből. Ez az új rendszer több éven át működnék, fokozatosan valósítani meg az egyenlő teherviselést. Erről tárgyaltak a legtöbbet Londonban. Ám a kormányfő egybehangzó kijelentései szerint igen tartalmasan, a megértés kölcsönös szándékával. Alighanem azért lehetett ez így, mert a tízek felismerték, hogy szükség van reformokra. Az együttműködés szinte minden területén újszerű kapcsolatokra kell törekedniük. A legsürgetőbb feladat természetesen a költségvetés megváltoztatása, mert a veszteségek, nyereségek egybevetése állandóan vitákat robbant ki. Anglia 1979-ben a dublini csúcsértekezleten vetette fel, hogy sokallja azt az összeget, amelyet minden ellenszolgáltatás nélkül fizet be a közös kasszába. Az alkudozások után az NSZK vállalt magára terheket, de most már ő is panaszkodik. Ez érthető is, hiszen a pluszbefizetések a másik nyolc tagnál többletjövedelemként jelennek meg. Ez azért alakulhatott így ki, mert az EGK a költségvetésből meghatározott programokat finanszíroz, különösképpen a mezőgazdaságot serkenti. Fennállásának huszonöt éve alatt a Közös Piac nemcsak önellátóvá, hanem exportőrré vált élelmiszerekből. De a közös kasszából a befizetések kétharmadát fordítja az agrárszektorra. Anglia — és részben az NSZK is — olyan ipari ország, ahol a mezőgazdaság részaránya igen alacsony, így ilyen célra nem is kaphat pénzt Brüsszeltől. A tagországokban a termelők azonban jól járnak, mert a világpiaci árnál kedvezőbben adhatják el termékeiket a felvásárlóknak. Ez a kellemes helyzet azonban túltermelést idézett elő, s e rendszer bírálói azt mondják, nyugodtan lehetne csökkenteni az agrárkiadásokat, legalább a vállalkozók is éreznék a piaci hatásokat. Politikai megfontolásokból is Franciaország ragaszkodik ahhoz, hogy a kistermelők jövedelmét ne érintsék a megszorítások. S tiltakoznak azok a tagállamok is, amelyek a közösség mezőgazdasági ártámogatására számítanak. De velük szemben jól hangzanak az ellenérvek is: a mezőgazdaságtól elvont pénzekkel segíteni lehetne a korszerű ágazatokat, s ha ezt nem teszik, akkor lemaradnak az amerikaiakkal és a japánokkal vívott technológiai versenyben. Negyedszázad Sajátos Észak—Dél vita is ez az EGK-ban. A mediterrán vidékeken ugyanis azért neheztelnek, mert áruik kiszorulnak a fontos piacokról. A görög Papandreu, aki először vett részt a csúcstalálkozón, azt fejtegette, hogy a közös piaci játékszabályokat a fejlett tőkés gazdaságoknak találták ki, nem pedig az éretlen kapitalista országoknak. És ő húzódozott leginkább akkor is, amikor a kilencek egyetértettek az együttműködés elmélyítésében, és a külpolitikai egyeztetés fontosságában, amelyet egyébként a nyugatnémet és az olasz külügyminiszter javaslata is említ, mint az Európai Unió megteremtésének az alapját. Vajon nem ért-e egyet a görög véleménnyel a majdan csatlakozni kívánó Spanyolország és Portugália is? A londoni The Times az értekezlet után azt írta, hogy ez lehetett volna az az eszmecsere, amelyen a résztvevők felülemelkednek nemzeti érdekeiken, s a kiutat keresik. A kormányfők persze nagyon jól tudják, hogy a sajátos szempontok összhangja nélkül nincs integráció. Tisztában vannak vele, hogy az EGK negyedszázada bebizonyította: az együttműködés a gazdasági szükségszerűségekből fakad. Az elmúlt huszonöt évben sok minden megváltozott persze, s reformok nélkül már nem léphetnek előre. Erre értelemszerűen akkor kellett rájönniük, amikor a világgazdaságot a szerkezeti válság bénítja. A konferencia hangulata ezt a felismerést tükrözte, ám éppen a bénító szorítás akadályozza a kibontakozást. Beke Miklós MflW.$W7pt Losonczi Pál üdvözlő távirata A palesztin nép melletti szolidaritás nemzetközi napja alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét. Az Elnöki Tanács elnöke kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép őszinte rokonszenve kíséri és támogatja a palesztinai arab népnek az önrendelkezésért és az önálló államalapításért folytatott küzdelmét, amelyben mindig számíthat szolidaritásunkra, sokoldalú támogatásunkra. Magyar—csehszlovák tárgyalások Magyar—csehszlovák tárgyalások színhelye volt hétfőn a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár.. A magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság társelnökei, Marjai József és Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettesek vitatták meg a kétoldalú együttműködés időszerű kérdéseit. A tárgyalások befejeztével a két miniszterelnök-helyettes aláírta a magyar—csehszlovák közúti járműipari, mezőgépipari és építőgépipari főegységek s késztermékek gyártásában, valamint a két ország igényeinek mind teljesebb kielégítését szolgáló szállításában való együttműködésről 1976-ban kötött egyezmény 1981—85. évi kibővítéséről, az egyezmény érvényességének 1990-ig történő meghosszabbításáról szóló megállapodást. A megállapodás keretében , két ország gépipara öt év alatt több mint egymilliárd rubel értékű kölcsönös szállítást teljesít. Rudolf Rohlicek megtekintette a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár több üzemét, majd visszautazott Csehszlovákiába. Elutazott az észt küldöttség Hétfőn elutazott Budapestről a Szovjet-Magyar Baráti Társaság észt tagozatának küldöttsége, amely Vlagyimir Alekszandrovics Kjap, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára vezetésével tartózkodott hazánkban. A delegáció részt vett a „Bemutatjuk Szovjet-Észtországot” című kiállítás megnyitásán és ellátogatott Szolnok megyébe. A küldöttséget fogadta Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője és Szekér Gyula, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A vendégek búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Iván Vasziljevics Szalimon, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. Emlékezés Molnár Erikre Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében megkoszorúzták Molnár Eriknek, az intézet első igazgatójának emléktábláját. Pach Zsigmond Pál akadémikus, az intézet igazgatója mondott ünnepi megemlékezést és helyezte el a történészek koszorúját. Fórum a főváros távhőellátásáról „Az energiagazdálkodás célja az, hogy teremtsük meg a reális fejlesztések energiaalapját, úgy gazdálkodjunk, hogy a későbbiek során ne szoruljunk korlátozásra” — hangzott el hétfő délután azon a Hazafias Népfront budapesti várospolitikai munkabizottsága által szervezett szakmai-társadalmi fórumon, aminek témáját a főváros távhőellátás fejlesztésének kérdései adták. Bevezető előadást Fábián Miklós, az Ipari Minisztérium osztályvezetője tartott. Foglalkozott a távhőellátással kapcsolatos feladatokkal, tervekkel. A hozzászólók azokat a közgazdasági és műszaki okokat elemezték, amelyek a meglevő bocsátási problémákkal kapcsolatosak. Egy hónappal az év vége előtt Körkép a tervek teljesítéséről Egy hónappal az év vége előtt sok vállalat előzetes számításokat készített az 1981-re várható eredményekről, a hátralevő hetekben még megoldandó feladatokról. Többnyire nemcsak a vállalat eredeti éves tervéhez, hanem az időközben megváltozott követelményekhez viszonyítják eredményeiket, mert az utóbbi hónapokban nehezebbé vált az energiaellátási helyzet, keményebbek a külpiaci értékesítési lehetőségek, mint amivel a tervek készítésekor számolhattak. A szénbányászat ismét bizonyítja, hogy megbízható bázisa a hazai energiaellátásnak. Tizenegy hónap alatt 360 ezer tonna szenet termelt terven felül, ezt az év végéig 450 ezer tonnára akarja növelni, s ha váratlan geológiai akadály nem jön közbe, hosszú évek után első ízben egyetlen bányavidékünkön sem lesz elmaradás, sőt túlteljesítik a tervet. A várható 450 ezer tonnás széntöbblet éppen kétszerese lesz annak, mint amire a bányászok az év elején vállalkoztak. A jó eredmények a vasút dolgozóinak is köszönhetők, mert még soha nem volt olyan zavartalan a vagonellátás, mint az idén. Több vállalatnál a növekvő energiaköltségek ellensúlyozására tettek intézkedéseket. A Péti Nitrogén Művekben például, ahol évente csaknem egymilliárd köbméter földgázt használnak fel, a 26 százalékos áremelés egy részét fokozott takarékossággal ellensúlyozták. Fő módszerük azonban az, hogy folyamatosan növelik termékeik gazdaságos exportját: mind a 28 országban sikerült megtartaniuk, sőt bővíteniük piacaikat, s exportjuk — a gyár történetében először — az idén várhatóan eléri a 100 millió dollárt. Nyugati exportját illetően messze nem volt ilyen sikeres a Székesfehérvári Körprgafémma, melyet erősen érintett a tőkés piacok dekonjiunktúrája. Mintegy 10 ezer tonnával kevesebb alumíniumlemezt és présterméket szállított nem rubelelszámolású piacra a tervezettnél. És ez a vállalat idei nyereségét 70 millió forinttal csökkenti. A vállalat arra kényszerült, hogy új piacok után nézzen — a jelek szerint nem eredménytelenül. Termékeik újabban megjelentek a közel-keleti országokban és Japánban, néhány ezer tonna alumíniumlemezt sikerült eladniuk nyugat-európai új piacokon, és biztatóak a gyár amerikai tárgyalásai is. Az első próbarendelést már megkapták az USA-ból 800 tonna alumíniumtermék szállítására. Új piacok megszerzése egyben megköveteli a termékszerkezet korszerűsítését is, mert az új partnerek teljesebben feldolgozott alumíniumtermékekre tartanak igényt. Ugyancsak külpiaci hatásokra az Ózdi Kohászati Üzemekben módosították a kapacitások kihasználási fokát: nyersvasat és a csak kedvezőtlen áron értékesíthető hengerelt árut gyártó berendezéseiket nem használják most ki teljesen, csak 80—85 százalékban, viszont teljes ütemben dolgozik a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű, amelynek termékei jól értékesíthetők. A vállalat a tavalyihoz hasonló exportbevétellel számol, várhatóan 11 milliárd forintos termelési tervét is teljesíti, a nyereség azonban valószínűleg alacsonyabb lesz a tervezettnél. Már készülnek azok a tervek, amelyek végrehajtásával a nehezebb feltételek mellett is növelheti nyereségét a vállalat. A Csepel Művekben 800 millió forinttal csökkentették a gazdaságtalan vagy elavult termékek gyártását, kevesebb készül például a hagyományos szerszámgépekből, kerékpárokból, viszont több a jól értékesíthető számjegy- és mikroszámítógép-vezérlésű szerszámgépekből, textilkonfekcióipari berendezésekből, a különleges minőségű huzalokból. Hatvanból hatvannégy százalékra növelték a hosszú távon is piacképes, kellően jövedelmező termékek arányát, s ez a folyamat tovább tart, így érték el, hogy ezerrel kevesebb munkással a Csepel Művek teljesíti legfontosabb feladatait. A tervezett nyereség elérése még azon múlik, hogy az év utolsó hónapjában sikerül-e kiszállítaniuk az elkészült termékeket, amire év közben a rendelések késői érkezése, majd szállítási problémák miatt nem volt lehetőség. A Budapesti Bútoripari Vállalat a hazai igényeket igyekszik jobban kielégíteni, ezért nagymértékben növelte az elemes bútorok gyártását. Gazdasági eredményeit elsősorban exportja javítja, amely az idén várhatóan kétszer akkora lesz, mint a tavalyi. A hazai fogyasztók és a külkereskedelmi mérleg számára ugyancsak egyaránt hasznos, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát az idén csaknem 600 ezer sertést dolgoz fel, 3 százalékkal többet a tervezettnél, s a választékot is bővíti mind a hazai, mind a külföldi vásárlók számára. A Chilei Kommunista Párt küldöttségének látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására 1981. november 23. és 30. között látogatást tett hazánkban a Chilei Kommunista Párt küldöttsége Manuel Canterónak, a politikai bizottság tagjának vezetésével. A delegáció, amelyet fogadott Orán Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, megbeszélést folytatott a KB külügyi osztályán, a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, a SZOT-ban és az MSZMP KB Politikai Főiskoláján. Látogatást tett Fejér megyében és találkozott hazánkban élő chilei politikai menekültekkel. Az elvtársi, baráti légkörben és a teljes egyetértés szellemében folytatott megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről és pártjaik aktuális feladatairól. Áttekintették a pártközi kapcsolatokat és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzetről, különös tekintettel a latin-amerikai eseményekre. Az MSZMP képviselői kifejezték a magyar kommunisták és dolgozók szolidaritását azzal az áldozatos küzdelemmel, amelyet a chilei kommunisták más demokratikus és hazafias erőkkel együtt a Pinochet-diktatúra megdöntéséért, az ország demokratikus megújhodásáért folytatnak. A chilei delegáció köszönetet mondott azért a szolidaritásért és támogatásért, amelyet az MSZMP, a magyar kormány és nép nyújtott és nyújt a chilei antifasiszták igazságos harcához. A két párt képviselői elítélték a hidegháborús politika újjáélesztésére, a katonai fölény megszerzésére irányuló imperialista törekvéseket. Támogatásukról biztosították az imperialista beavatkozási kísérletek, a fasiszta diktatúrák ellen, a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdításáért és a társadalmi felemelkedésért küzdő latin-amerikai haladó erőket. A chilei küldöttség hétfőn elutazott Budapestről. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. A Bér- és Munkaügyi Tanács első ülésen Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének vezetésével hétfőn megtartotta első ülését a Bér- és Munkaügyi Tanács. A tanácsban — kormányhatározat alapján — számos minisztérium képviselője vesz részt, valamint a Minisztertanács felkérése alapján a SZOT, a KISZ, a SZÖVOSZ, az OKISZ, a TÓT és a Kereskedelmi Kamara is képviselteti magát. Az ülésen megvitatták és elfogadták a tanács ügyrendjét, amely rögzíti a további munka módszereit, feltételeit, eleget téve a kormányhatározatban foglalt követelményeknek. A tanács alapvető feladatának tekinti, hogy állást foglaljon s véleményt mondjon mindazokban a bér- és munkaügyi, munkajogi kérdésekben, amelyekről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a jövőben a Minisztertanács és bizottságai elé javaslatokat, jelentéseket, előterjesztéseket készít. A tanács megvitatta az ötnapos munkahét bevezetésének tapasztalatairól és a rövidített munkahétnek további területekre történő kiterjesztéséről szóló előterjesztéseket is. A tanácsi jogalkotás időszenti feladatai A HNF közjogi bizottságának vitája Tegnap ülést tartott a HNF elnökségének közjogi bizottsága, amelyen megjelent Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára. Dr. Varga József, a bizottság elnökének megnyitója után dr. Kiss László, a Pécsi Jogtudományi Egyetem adjunktusa tartott vitaindítót a tanácsrendelet-alkotás időszerű kérdéseiről. Elmondotta, hogy hazánkban jelenleg mintegy nyolcezer tanácsi rendelet van hatályban, vagyis mennyiség tekintetében nincs baj. Nagyobb gond, hogy a helyi tanácsi rendeletek túlnyomó része a központi jogforrás egyszerű átmásolása, ezért túl általánosak, sablonosak, végrehajtásukhoz ennélfogva nincsenek meg mindig a feltételek. A tanácsrendeletek nyelvezete is sok kívánnivalót hagy maga után. Dr. Takács Imre, az ELTE jogi karának professzora, arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogszabályszerkesztési ismeretek elsajátítása céljából helyes lenne a megyékben tanfolyamokat szervezni, amelyeken a városok, a községek tanácsi vezetői, a szakigazgatási szervek szakemberei is részt vennének. Fontosnak tartotta, hogy a végrehajtásban érintetteket is mindig vonják be a rendelettervezetek vitáiba. Dr. Nagy Ernő, a Fővárosi Tanács szervezési főosztályának vezetője, szintén a rendeletalkotás jó előkészítését szorgalmazta, és differenciáltabb társadalmi vitákat javasolt a tervezetekről. Dr. Lévai Tibor, a legfőbb ügyész helyettese, felvetette, hogy a jogszabálykészítési ismeretek oktatása jól beleillene néhány főiskola tantervébe. Szabó Ferenc, Salgótarján város népfronttitkára, arról a példamutató gyakorlatról adott tájékoztatást, amely náluk a tanácsi rendeletalkotást jellemzi. Farkas József, Bács megye népfronttitkára elmondotta, hogy náluk a falugyűlések, a népfrontkörzeti fórumok nyújtják a legjobb lehetőséget a jogszabály-ismertető munkához; dr. Hajdú István, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője, a tanácsi rendeletalkotás és a helyi önkormányzat, a helyi demokratizmus összefüggéséről beszélt. Dr. Varga József összefoglalójában egyebek között aláhúzta, hogy a helyi tanácsok állampolgári ügyek keletkezésének százait tudnák megelőzni, ha a rendelet-előkészítő és tájékoztató munkák színvonalát emelnék. 3