Magyar Nemzet, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

Kerld, 1981. december 1. Közös Piac-viták A Lancaster House-ba csak a tévéseket és a fotósokat en­gedték be. Ők láthatták sze­mélyesen is a közös piaci csúcsértekezlet nyitányát, a többiek az utcán lesték a ta­nácskozás színhelyére érkező állam- és kormányfőket, vagy a közeli Little Saint James Streeten levő sajtóközpontban monitorok segítségével követ­hették nyomon az eseménye­ket. A nyugat-európai vezetők londoni eszmecseréje a több száz újságíró állandó nyüzsgé­se ellenére is háttérbe szorult kissé az angol lapokban. A megbeszélés első napján tar­tották ugyanis a pótválasztá­­sokat Crosbyban, a Liverpool­tól északra fekvő kisvárosban, s a helyi erőpróbának a vég­eredménye szenzációs volt. A hagyományosan tory elkötele­zettségű településen a szociál­demokrata-liberális jelölt le­söpörte a politikai színpadról konzervatív vetélytársát, s szavazatokat rabolt el a Mun­káspárttól is. Ily módon or­szágos jelentőségű üggyé vált a crosbyi küzdelem. Heath, a toryk volt miniszterelnöke a vereség okán ismét bírálta a pártirányítást, s bejelentette, hogy a következő parlamenti választások után ő hajlandó lenne koalíciós kabinetet ala­kítani a szociáldemokrata— liberális szövetséggel. Brit szempontok Persze a belpolitikai fejle­mények sodrában nem feled­keztek meg teljesen a Lan­caster House-ban zajló talál­­­­kozóról sem, már csak azért sem, mert brit szempontokból fontos kérdéseket tűztek a napirendre, mindenekelőtt a költségvetési hozzájárulással kapcsolatos követeléseket. S mivel e témakörben elmaradt a megállapodás, legalábbis az egyértelmű, részletesen kidol­gozott megegyezés, a vezető napilapok kudarcként értékel­ték a tanácskozást. De azt azért elismerték, hogy a hely­zet nem­ reménytelen.­Meglehetősen borúlátó je­lentések előzték meg a talál­kozót, hiszen az elmúlt hó­napokban a nézetek nem kö­zeledtek egymáshoz. A kor­mányfők viszont kezdettől azt sugallták, hogy szót fognak érteni, igyekeztek szembe­szállni azokkal a vélemények­kel, hogy az ellentétek túlsá­gosan mélyek az EGK-ban. Így aztán várható volt, hogy megegyeznek valamiben. Azt is sejteni lehetett, hogy az an­gol költségvetési panaszokat most orvosolni nem tudják, mert az nagy anyagi áldo­zatot követelne mindenkitől. A hosszúra nyúlt tanácskozás igazolta a feltevéseket. Sikerült közös álláspontra jutni arról, hogy az infláció és a tízmilliós munkanélküli­ség egyaránt veszélyt jelent a gazdaságokra, következéskép­pen mindkét jelenség ellen egyidőben kell harcolni. Ki­dolgozták tehát a gazdaság­­politikák összehangolásának a menetrendjét, főként ami az ipart, az energiafogyasztást, a foglalkoztatást és a pénzügye­ket illeti. Elfogadták azt is, hogy a közösség vegyen fel újabb hiteleket a nemzetközi pénzpiacokon. Hárommillió ecu-ról (közös piaci elszámo­lási egységről­ van szó. Párizs és Bonn Ezt a pénz újabb munkahe­lyek teremtésére akarják fel­használni, a beruházások egy részéről Brüsszelben döntenek majd. A gazdasági fellendü­lésnek ez a fajta szorgalmazá­sa azt jelzi, hogy Londonban megértéssel hallgatták a francia javaslatokat. Mitter­­rand elnök Párizs gazdaság­­politikáját ajánlotta a töb­bieknek, vagyis a megszorítá­sok helyett a megfontolt köl­tekezést, hogy csökkenthessék a munkanélküliséget. A francia államfőnek vi­szont más kérdésekben kellett engednie. Sajtóértekezletén ki is derült, hogy Párizs hajlan­dó Bonn-nal összefogni, így Anglia visszatérítést kaphatna a közös költségvetésből. Ez az új rendszer több éven át mű­ködnék, fokozatosan valósíta­ni meg az egyenlő tehervise­lést. Erről tárgyaltak a legtöb­bet Londonban. Ám a kor­mányfő egybehangzó kijelen­tései szerint igen tartalmasan, a megértés köl­csönös szándé­kával. Alighanem azért lehe­tett ez így, mert a tízek fel­ismerték, hogy szükség van reformokra. Az együttműkö­dés szinte minden területén újszerű kapcsolatokra kell tö­rekedniük. A legsürgetőbb fel­adat természetesen a költség­­vetés megváltoztatása, mert a veszteségek, nyereségek egy­bevetése állandóan vitákat robbant ki. Anglia 1979-ben a dublini csúcsértekezleten vetette fel, hogy sokallja azt az összeget, amelyet minden ellenszolgál­tatás nélkül fizet be a közös kasszába. Az alkudozások után az NSZK vállalt magára terheket, de most már ő is pa­naszkodik. Ez érthető is, hi­szen a pluszbefizetések a má­sik nyolc tagnál többletjöve­delemként jelennek meg. Ez azért alakulhatott így ki, mert az EGK a költségvetésből meghatározott programokat finanszíroz, különösképpen a mezőgazdaságot serkenti. Fenn­állásának huszonöt éve alatt a Közös Piac nemcsak önellátó­vá, hanem exportőrré vált élelmiszerekből. De a közös kasszából a befizetések két­harmadát fordítja az agrár­­szektorra. Anglia — és rész­ben az NSZK is — olyan ipari ország, ahol a mezőgazdaság részaránya igen alacsony, így ilyen célra nem is kaphat pénzt Brüsszeltől. A tagorszá­gokban a termelők azonban jól járnak, mert a világpiaci árnál kedvezőbben adhatják el termékeiket a felvásárlók­nak. Ez a kellemes helyzet azon­ban túltermelést idézett elő, s e rendszer bírálói azt mond­ják, nyugodtan lehetne csök­kenteni az agrárkiadásokat, legalább a vállalkozók is érez­nék a piaci hatásokat. Poli­tikai megfontolásokból is Franciaország ragaszkodik ahhoz, hogy a kistermelők jövedelmét ne érintsék a meg­szorítások. S tiltakoznak azok a tagállamok is, amelyek a közösség mezőgazdasági ártá­mogatására számítanak. De ve­lük szemben jól hangzanak az ellenérvek is: a mezőgazda­ságtól elvont pénzekkel segí­teni lehetne a korszerű ága­zatokat, s ha ezt nem teszik, akkor lemaradnak az ame­rikaiakkal és a japánokkal ví­vott technológiai versenyben. Negyedszázad Sajátos Észak—Dél vita is ez az EGK-ban. A mediterrán vidékeken ugyanis azért ne­heztelnek, mert áruik kiszo­rulnak a fontos piacokról. A görög Papandreu, aki először vett részt a csúcstalálkozón, azt fejtegette, hogy a közös piaci játékszabályokat a fej­lett tőkés gazdaságoknak ta­lálták ki, nem pedig az éret­len kapitalista országoknak. És ő húzódozott leginkább ak­kor is, amikor a kilencek egyetértettek az együttműkö­dés elmélyítésében, és a kül­politikai egyeztetés fontossá­gában, amelyet egyébként a nyugatnémet és az olasz kül­ügyminiszter javaslata is em­lít, mint az Európai Unió meg­teremtésének az alapját. Va­jon nem ért-e egyet a görög véleménnyel a majdan csat­lakozni kívánó Spanyolország és Portugália is? A londoni The Times az ér­tekezlet után azt írta, hogy ez lehetett volna az az eszme­csere, amelyen a résztvevők felülemelkednek nemzeti ér­dekeiken, s a kiutat keresik. A kormányfők persze nagyon jól tudják, hogy a sajátos szempontok összhangja nélkül nincs integráció. Tisztában vannak vele, hogy az EGK ne­gyedszázada bebizonyította: az együttműködés a gazdasági szükségszerűségekből fakad. Az elmúlt huszonöt évben sok minden megváltozott per­sze, s reformok nélkül már nem léphetnek előre. Erre ér­telemszerűen akkor kellett rá­jönniük, amikor a világgazda­ságot a szerkezeti válság bé­nítja. A konferencia hangula­ta ezt a felismerést tükrözte, ám éppen a bénító szorítás akadályozza a kibontakozást. Beke Miklós MflW.$W7pt Losonczi Pál üdvözlő távirata A palesztin nép melletti szolidaritás nemzetközi napja alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke távirat­ban üdvözölte Jasszer Arafa­­tot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsá­gának elnökét. Az Elnöki Ta­nács elnöke kifejezésre juttat­ta, hogy a magyar nép őszinte rokonszenve kíséri és támogat­ja a palesztinai arab népnek az önrendelkezésért és az ön­álló államalapításért folytatott küzdelmét, amelyben mindig számíthat szolidaritásunkra, sokoldalú támogatásunkra. Magyar—csehszlovák tárgyalások Magyar—csehszlovák tárgya­lások színhelye volt hétfőn a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár.. A magyar—csehszlo­vák gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési vegyes bizottság társelnökei, Marjai József és Rudolf Rohlicek mi­niszterelnök-helyettesek vitat­ták meg a kétoldalú együttmű­ködés időszerű kérdéseit. A tárgyalások befejeztével a két miniszterelnök-helyettes aláírta a magyar—csehszlovák közúti járműipari, mezőgép­­ipari és építőgépipari főegysé­gek s késztermékek gyártásá­ban, valamint a két ország igényeinek mind teljesebb ki­elégítését szolgáló szállításá­ban való együttműködésről 1976-ban kötött egyezmény 1981—85. évi kibővítéséről, az egyezmény érvényességének 1990-ig történő meghosszabbí­tásáról szóló megállapodást. A megállapodás keretében ,­ két ország gépipara öt év alatt több mint egymilliárd rubel értékű kölcsönös szállítást tel­jesít. Rudolf Rohlicek megtekin­tette a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár több üzemét, majd visszautazott Csehszlovákiába. Elutazott az észt küldöttség Hétfőn elutazott Budapestről a Szovjet-Magyar Baráti Tár­saság észt tagozatának kül­döttsége, amely Vlagyimir Alekszandrovics Kjap, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára vezeté­sével tartózkodott hazánkban. A delegáció részt vett a „Be­mutatjuk Szovjet-Észtorszá­­got” című kiállítás megnyitá­sán és ellátogatott Szolnok megyébe. A küldöttséget fo­gadta Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője és Szekér Gyula, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A vendégek búcsúzta­tásán a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Iván Vasziljevics Szalimon, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének ma­gyarországi képviselője. Emlékezés Molnár Erikre Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettudo­mányi Intézetében megkoszo­rúzták Molnár Eriknek, az intézet első igazgatójának em­léktábláját. Pach Zsigmond Pál akadémikus, az intézet igazgatója mondott ünnepi megemlékezést és helyezte el a történészek koszorúját. Fórum a főváros távhőellátásáról „Az energiagazdálkodás cél­ja az, hogy teremtsük meg a reális fejlesztések energia­alapját, úgy gazdálkodjunk, hogy a későbbiek során ne szoruljunk korlátozásra” — hangzott el hétfő délután azon a Hazafias Népfront bu­dapesti várospolitikai munka­­bizottsága által szervezett szakmai-társadalmi fórumon, aminek témáját a főváros táv­­hőellátás fejlesztésének kérdé­sei adták. Bevezető előadást Fábián Miklós, az Ipari Minisztérium osztályvezetője tartott. Foglal­kozott a távhőellátással kap­csolatos feladatokkal, tervek­kel. A hozzászólók azokat a közgazdasági és műszaki oko­kat elemezték, amelyek a meglevő bocsátási problémák­kal kapcsolatosak. Egy hónappal az év vége előtt Körkép a tervek teljesítéséről Egy hónappal az év vége előtt sok vállalat előzetes szá­mításokat készített az 1981-re várható eredményekről, a hát­ralevő hetekben még megol­dandó feladatokról. Többnyire nemcsak a vállalat eredeti éves tervéhez, hanem az idő­közben megváltozott követel­ményekhez viszonyítják ered­ményeiket, mert az utóbbi hó­napokban nehezebbé vált az energiaellátási helyzet, kemé­nyebbek a külpiaci értékesíté­si lehetőségek, mint amivel a tervek készítésekor számolhat­tak. A szénbányászat ismét bizo­nyítja, hogy megbízható bázisa a hazai energiaellátásnak. Ti­zenegy hónap alatt 360 ezer tonna szenet termelt terven fe­lül, ezt az év végéig 450 ezer tonnára akarja növelni, s ha váratlan geológiai akadály nem jön közbe, hosszú évek után első ízben egyetlen bá­nyavidékünkön sem lesz el­maradás, sőt túlteljesítik a ter­vet. A várható 450 ezer tonnás széntöbblet éppen kétszerese lesz annak, mint amire a bá­nyászok az év elején vállal­koztak. A jó eredmények a vasút dolgozóinak is köszön­hetők, mert még soha nem volt olyan zavartalan a vagon­ellátás, mint az idén. Több vállalatnál a növekvő energiaköltségek ellensúlyozá­sára tettek intézkedéseket. A Péti Nitrogén Művekben pél­dául, ahol évente csaknem egymilliárd köbméter földgázt használnak fel, a 26 százalékos áremelés egy részét fokozott takarékossággal ellensúlyozták. Fő módszerük azonban az, hogy folyamatosan növelik termékeik gazdaságos export­ját: mind a 28 országban sike­rült megtartaniuk, sőt bővíte­­niük piacaikat, s exportjuk — a gyár történetében először — az idén várhatóan eléri a 100 millió dollárt. Nyugati exportját illetően messze nem volt ilyen sikeres a Székesfehérvári Körprgafém­­ma, melyet erősen érintett a tőkés piacok dekonjiunktúrája. Mintegy 10 ezer tonnával ke­vesebb alumíniumlemezt és présterméket szállított nem ru­belelszámolású piacra a terve­zettnél. És ez a vállalat idei nyereségét 70 millió forinttal csökkenti. A vállalat arra kényszerült, hogy új piacok után nézzen — a jelek szerint nem eredménytelenül. Termé­keik újabban megjelentek a közel-keleti országokban és Japánban, néhány ezer tonna alumíniumlemezt sikerült el­adniuk nyugat-európai új pia­cokon, és biztatóak a gyár amerikai tárgyalásai is. Az el­ső próbarendelést már meg­kapták az USA-ból 800 tonna alumíniumtermék szállítására. Új piacok megszerzése egyben megköveteli a termékszerkezet korszerűsítését is, mert az új partnerek teljesebben feldol­gozott alumíniumtermékekre tartanak igényt. Ugyancsak külpiaci hatások­ra az Ózdi Kohászati Üzemek­ben módosították a kapacitá­sok kihasználási fokát: nyers­vasat és a csak kedvezőtlen áron értékesíthető hengerelt árut gyártó berendezéseiket nem használják most ki telje­sen, csak 80—85 százalékban, viszont teljes ütemben dolgo­zik a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű, amely­nek termékei jól értékesíthe­tők. A vállalat a tavalyihoz hasonló exportbevétellel szá­mol, várhatóan 11 milliárd forintos termelési tervét is teljesíti, a nyereség azonban valószínűleg alacsonyabb lesz a tervezettnél. Már készülnek azok a tervek, amelyek végre­hajtásával a nehezebb feltéte­lek mellett is növelheti nye­reségét a vállalat. A Csepel Művekben 800 mil­lió forinttal csökkentették a gazdaságtalan vagy elavult termékek gyártását, kevesebb készül például a hagyományos szerszámgépekből, kerékpárok­ból, viszont több a jól érté­kesíthető számjegy- és mikro­számítógép-vezérlésű szerszám­gépekből, textilkonfekcióipari berendezésekből, a különleges minőségű huzalokból. Hatvanb­­ól hatvannégy százalékra nö­velték a hosszú távon is piac­képes, kellően jövedelmező termékek arányát, s ez a fo­lyamat tovább tart, így érték el, hogy ezerrel kevesebb mun­kással a Csepel Művek teljesíti legfontosabb feladatait. A ter­vezett nyereség elérése még azon múlik, hogy az év utolsó hónapjában sikerül-e kiszállí­taniuk az elkészült terméke­ket, amire év közben a rende­lések késői érkezése, majd szállítási problémák miatt nem volt lehetőség. A Budapesti Bútoripari Vál­lalat a hazai igényeket igyek­szik jobban kielégíteni, ezért nagymértékben növelte az ele­mes bútorok gyártását. Gazda­sági eredményeit elsősorban exportja javítja, amely az idén várhatóan kétszer akkora lesz, mint a tavalyi. A hazai fogyasztók és a kül­kereskedelmi mérleg számára ugyancsak egyaránt hasznos, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát az idén csaknem 600 ezer sertést dolgoz fel, 3 százalékkal többet a terve­zettnél, s a választékot is bő­víti mind a hazai, mind a kül­földi vásárlók számára. A Chilei Kommunista Párt küldöttségének látogatása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására 1981. novem­ber 23. és 30. között látogatást tett hazánkban a Chilei Kom­munista Párt küldöttsége Ma­­nuel Canterónak, a politikai bizottság tagjának vezetésével. A delegáció, amelyet fogadott Orán Miklós, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára, megbeszélést folytatott a KB külügyi osz­tályán, a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, a SZOT-ban és az MSZMP KB Politikai Főiskoláján. Látoga­tást tett Fejér megyében és ta­lálkozott hazánkban élő chilei politikai menekültekkel. Az elvtársi, baráti légkörben és a teljes egyetértés szellemé­ben folytatott megbeszélése­ken a két párt képviselői tá­jékoztatták egymást országaik helyzetéről és pártjaik aktuális feladatairól. Áttekintették a pártközi kapcsolatokat és vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzetről, különös tekin­tettel a latin-amerikai esemé­nyekre. Az MSZMP képviselői kife­jezték a magyar kommunisták és dolgozók szolidaritását azzal az áldozatos küzdelemmel, amelyet a chilei kommunis­ták más demokratikus és ha­zafias erőkkel együtt a Pino­­chet-diktatúra megdöntéséért, az ország demokratikus meg­újhodásáért folytatnak. A chilei delegáció köszöne­tet mondott azért a szolidari­tásért és támogatásért, ame­lyet az MSZMP, a magyar kormány és nép nyújtott és nyújt a chilei antifasiszták igazságos harcához. A két párt képviselői elítél­ték a hidegháborús politika újjáélesztésére, a katonai fö­lény megszerzésére irányu­ló imperialista törekvéseket. Támogatásukról biztosították az imperialista beavatkozási kísérletek, a fasiszta diktatú­rák ellen, a politikai és gazda­sági függetlenség megszilárdí­tásáért és a társadalmi fel­­emelkedésért küzdő latin-ame­rikai haladó erőket. A chilei küldöttség hétfőn elutazott Budapestről. A dele­gációt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. A Bér- és Munkaügyi Tanács első ülése­n Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének vezetésével hétfőn megtartotta első ülé­sét a Bér- és Munkaügyi Ta­nács. A tanácsban — kor­mányhatározat alapján — szá­mos minisztérium képviselője vesz részt, valamint a Minisz­tertanács felkérése alapján a SZOT, a KISZ, a SZÖVOSZ, az OKISZ, a TÓT és a Keres­kedelmi Kamara is képvisel­teti magát. Az ülésen megvi­tatták és elfogadták a tanács ügyrendjét, amely rögzíti a to­vábbi munka módszereit, fel­tételeit, eleget téve a kormány­határozatban foglalt követel­ményeknek. A tanács alapvető feladatá­nak tekinti, hogy állást fog­laljon s véleményt mondjon mindazokban a bér- és mun­­kaügyi, munkajogi kérdések­ben, amelyekről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a jövő­ben a Minisztertanács és bi­zottságai elé javaslatokat, je­lentéseket, előterjesztéseket ké­szít. A tanács megvitatta az öt­napos munkahét bevezetésének tapasztalatairól és a rövidített munkahétnek további terüle­tekre történő kiterjesztéséről szóló előterjesztéseket is. A tanács­i jogalkotás időszen­ti feladatai A HNF közjogi bizottságának vitája Tegnap ülést tartott a HNF elnökségének közjogi bizottsá­ga, amelyen megjelent Szent­­istványi Gyuláné, az országos tanács titkára. Dr. Varga Jó­zsef, a bizottság elnökének megnyitója után dr. Kiss Lász­ló, a Pécsi Jogtudományi Egyetem adjunktusa tartott vi­taindítót a tanácsrendelet-al­kotás időszerű kérdéseiről. El­mondotta, hogy hazánkban je­lenleg mintegy nyolcezer ta­nácsi rendelet van hatályban, vagyis mennyiség tekintetében nincs baj. Nagyobb gond, hogy a helyi tanácsi rendeletek túl­nyomó része a központi jog­forrás egyszerű átmásolása, ezért túl általánosak, sablono­sak,­ végrehajtásukhoz ennél­fogva nincsenek meg mindig a feltételek. A tanácsrendele­tek nyelvezete is sok kívánni­valót hagy maga után. Dr. Takács Imre, az ELTE jogi karának professzora, ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a jogszabályszerkesztési isme­retek elsajátítása céljából he­lyes lenne a megyékben tan­folyamokat szervezni, amelye­ken a városok, a községek ta­nácsi vezetői, a szakigazgatá­si szervek szakemberei is részt vennének. Fontosnak tartotta, hogy a végrehajtás­ban érintetteket is mindig vonják be a rendeletterveze­tek vitáiba. Dr. Nagy Ernő, a Fővárosi Tanács szervezési főosztályának vezetője, szin­tén a rendeletalkotás jó elő­készítését szorgalmazta, és differenciáltabb társadalmi vi­tákat javasolt a tervezetekről. Dr. Lévai Tibor, a legfőbb ügyész helyettese, felvetette, hogy a jogszabálykészítési is­meretek oktatása jól beleille­­ne néhány főiskola tantervébe. Szabó Ferenc, Salgótarján város népfronttitkára, arról a példamutató gyakorlatról adott tájékoztatást, amely náluk a tanácsi rendeletalkotást jel­lemzi. Farkas József, Bács me­gye népfronttitkára elmondot­ta, hogy náluk a falugyűlések, a népfrontkörzeti fórumok nyújtják a legjobb lehetősé­get a jogszabály-ismertető munkához; dr. Hajdú István, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának osztályvezetője, a tanácsi rendeletalkotás és a helyi önkormányzat, a helyi demokratizmus összefüggéséről beszélt. Dr. Varga József összefog­lalójában egyebek között alá­húzta, hogy a helyi tanácsok állampolgári ügyek keletkezé­sének százait tudnák megelőz­ni, ha a rendelet-előkészítő és tájéko­ztató munkák színvona­lát emelnék. 3

Next