Magyar Nemzet, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

lengyelországi társadalmi, gaz­dasági reformok folytatásá­ról is. A lengyel belügyekbe való beavatkozás jeleként értékelte Rakowski azokat a nyugati tö­rekvéseket, hogy gazdasági korlátozásokat léptessenek élet­be Lengyelország ellen. A len­gyel hírügynökség munkatár­sának nyilatkozva a miniszter­elnök-helyettes elmondta, hogy tárgyalásai hasznosak voltak, kedvezően értékelhetők. Rá­mutatott: az NSZK kormánya hangsúlyozta realisztikus ál­láspontját, amely egyenes foly­tatása az 1970. decemberében aláírt megállapodás nyomán kibontakozott folyamatnak. Árreformterv­ezet Varsóból jelenti az MTI. Lengyelországban a szokásos­nál szerényebb külsőségek kö­zött búcsúztatták az emberek az óévet, és köszöntötték az újat. A háziasszonyoktól nagy ügyességet kívánt meg az ün­nepi asztalra való beszerzése, aki pezsgőt is akart bontani, annak már előrelátóan kellett gazdálkodnia a decemberi al­koholjegyével. A katonai ható­ságok szilveszter éjjelére az egész ország területén felol­dották a kijárási tilalmak A lakosság ezzel együtt mégis in­kább családi körben tartotta a szilvesztert, mivel a szórako­zóhelyek a szükségállapot ki­hirdetése óta zárva vannak. Az óév utolsó estéjén, a ha­gyományoknak megfelelően, Henryk Jablonski, az államta­nács elnöke mondott újévi kö­szöntőt. Ebben egyebek mel­lett felszólította honfitársait: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne ismétlőd­hessen meg olyan tragikus ese­mény, mint ami a Wujek bá­nyánál történt. Sürgette a nemzeti egyetértés bővítését, hangsúlyozva, hogy ebben a frontban mindenki számára van hely, aki elismeri az al­kotmányt, a katolikus egyház­nak és más felekezeteknek csakúgy, mint a független szak­­szervezeteknek és egyéb társa­dalmi szervezeteknek. ..Ma tőlünk függ, mikor jön­nek létre olyan körülmények, amelyek­ között hatályon kívül helyezhető lesz a szükségálla­pot”. — mondta­ újévi beszé­dében a lengyel államfő. A tanítás kezdete Az új évet úgy kezdhetik a lengyelek, hogy a katonai ha­tóságok feloldottak néhány korlátozást, amit a szükségál­lapot bevezetésekor léptettek érvénybe. így január első hét­főjén megkezdődik a tanítás az általános, a­ szakmunkásképző és a középiskolákban, amelye­ket­ december 13-án zártak be. Egyelőre még nincs döntés ar­ról, hogy mi lesz a lengyel is­kolákban február elején szo­kásos téli szünettel. A felsőfo­kú tanintézetek egy részében január után­ újítják fel a taní­tást, de csak a diplomázó, a doktoráló hallgatók, valamint a levelező és posztgraduális kurzusokon részt vevők szá­mára. Az óév utolsó napján újból megjelent a Kurier című lap, a demokrata párt orgánuma. A szükségállapot bevezetése óta most már négy központi napilap jelenik meg Lengyel­­országban: a LEMP, a hadse­reg, valamint a két szövetséges párt lapja. A nyilvános telefonokról most már a távfűtés, a víz-, áram- és gázszolgáltatás ügye­leteit is lehet hívni. Eddig csak a rendőrséget, a mentőket és a tűzoltókat tárcsázhatta a la­kosság az utcai telefonokról. Az egyéni és közületi előfize­tők­­ között­­ még nem állítot­ták helyre a telefon-összeköt­tetést. Az új évben már alkalmaz­hatják a minisztertanács de­cember 30-i határozatát az ál­talános munkakötelezettség bevezetéséről. Várható, hogy a munkakötelezettséget elsősor­ban a notórius munkakerülők­kel szemben fogják érvényesí­teni. Czeslaw Kiszczak lengyel belügyminiszter újévi üdvöz­letben köszöntötte a katonai rendfenntartó erők tagjait, kö­szönetet mondva a szükségál­lapotból eredő feladataik ki­váló teljesítéséért. „A rend és a fegyelem, valamint a szocia­lista együttélés normáinak helyreállítása előfeltétele a válság leküzdésének és az iga­zi szocialista demokrácia és megújulás folytatásának, amely 1980 augusztusában kez­dődött, s amelytől nincs vissza­térés” — állapította meg üze­netében a miniszter. ..1980 augusztusa óta a Szov­jetunió folyamatosan segítséget nyújt Lengyelországnak. A se­gély összege azóta több mil­liárd rubelre és dollárra emel­­kedett­ A Szovjetunió napon­ta teljesíti a kétoldalú megás­ Lengyelországban lapadásokból és az egyoldalúan vállalt kötelezettségekből ere­dő szállítási feladatokat. Tud­juk, hogy nem csupán a kor­mányszervek, hanem a szovjet társadalom széles rétegei is se­gítenek nekünk” — jelentette ki többek között a Lengyel— Szovjet Baráti Társaság főtit­kára, újságíróknak adott nyi­latkozatában. Valutamódosítáás Új, egységes valutaárfolya­mok léptek érvénybe január elsejével Lengyelországban. Hasonlóan ahhoz a rendszer­hez, amelyet Magyarországon 1981. október 1-én léptetett ér­vénybe a Magyar Nemzeti Bank. Ezentúl Lengyelország­ban sem létezik a nyugati va­lutáknak külön kereskedelmi és nem kereskedelmi (turista-) árfolyama. A dollár új, egysé­ges középárfolyama január 1- től 80 zloty, szemben az eddigi 43 zlotys kereskedelmi árfo­lyammal, illetve a 34,20 zlotys turistaárfolyammal. A nyugat­német márka ezentúl 35,83 zlotyba kerül, egységesen. A szocialista országok valu­táinak államszerződéseken alapuló árfolyamai nem vál­toztak. A KGST elszámolásai­ban használt transzferábilis rubel árfolyama azonban a zlotyhoz képest nőtt. Korábban 1 transzferábilis rubel 45 zlo­ty volt, az új árfolyam szerint 67 zloty. Varsóban nyilvánosságra hoz­ták az állami árbizottság ár­reformtervezetét, amelyet a bizottság az eddigi viták és­­konzultációk eredményeinek fi­gyelembevételével terjesztett elő, mint a reform egyik fon­tos és elengedhetetlen alkotó­részét. A tervezet az alapvető­­,élelmiszerek­­ (tejtermékek, hús és húskészítmények, hal­árok stb.) és az energiaszol­gáltatás árainak igen nagy­mértékű, két-háromszoros,­ ese­tenként négyszeres emelését helyezi kilátásba. Így például a cukor az ed­digi 10,50 helyett 46 zloty len­ne, a tej 2,90 helyett 10, a 25 dekás vaj 17 helyett 60, a fél liter étolaj 18 helyett 60 zloty lenne. A karaj kilója, amely eddig 90 zlotyba került, 360 zloty lesz a terv szerint. Kö­rülbelül háromszorosába kerül a hal ára, négyszer drágább lenne a szén, mint most. A legdrágább kategóriájú fekete­szén 2200 zlotyba kerülne má­zsánként. A villamos energia országosan 2­ 20 zlotyra emel­kedik kilowattóránként, az ed­digi 0,90 zloty helyett, a föld­gáz országosan 4 zlotyra (0,90), a központi fűtés díja országo­san átlag 8 zloty lesz (eddig három volt). Az áremelések miatt az át­lag lengyel havi kiadásai az árbizottság számításai szerint 1200 zlotyval növekednek. E kiadások kompenzálására az állam átlagosan havi 1100 zlo­tyt fizet. Vádemelések Mint a PAP lengyel hírügy­nökség jelentette, hivatali be­osztásukkal való visszaélések miatt vádat emeltek 263 volt állami és pártvezető ellen. A PAP beszámolt arról, hogy Lengyelországban tavaly és idén a munkáskollektívák, a társadalmi szervek és az álla­mi intézmények, valamint az állampolgárok számos adatot bocsátottak az ügyészi szer­vek rendelkezésére azzal kapcsolat­ban, hogy magas rangú állami és pártvezetők beosztásukat anyagi és személyes előnyök megszerzésére használták ki. A még folyamatban levő vizsgálatok a végső szakaszuk­ba értek, és valószínűleg ja­nuárban vagy februárban le­zárták azokat is. Mint a PAP közölte, Edward Gierek volt első titkár és három volt mi­niszterelnök-helyettes — Ta­­deusz Wrzaszczyk, Jan Szydlak és Franciszek Kaim­a ügyé­ben is folyik a vizsgálat. A varsói vajdasági bírósá­gon január 5-én kezdődik Ma­­cej Szczepanskinak, a lengyel rádió és televízió volt elnöké­nek pere. Ellmunt Fjodorov akadémikus Életének 72. évében, 1981. december 30-án, elhunyt Jev­­genyij Fjodorov szovjet aka­démikus, az SZKP KB póttag­ja, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának küldötte, a Legfelső Tanács Elnökségének tagja, a Szovjet Békevédelmi Bizott­ság elnöke, a Szovjetunió hő­se. A jeles tudós és közéleti személyiség haláláról szomba­ton kiadott közleményt Leo­­nyid Brezsnyev és több más szovjet vezető írta alá. Fjodorov munkássága szo­rosan összekapcsolódott a szovjet hidrometeorológia fej­lődésével. Geofizikusként és asztronómusként részt vett az „Északi-sarkot” úszó sark­kutató állomfői munkájában. A sarkvidék tanulmányozásá­ban nagy szerepe volt Fjodo­rov oceanológiai és meteoro­lógiai munkásságának. Ko­moly része volt az űrtudo­­mány fejlődésében és számos környezetvédelmi probléma megoldásában. A Washington Post szeri­né C­lark veszi át Allen hivatalát Washingtonból jelenti a UPI: Ronald Reagan amerikai elnök növelni akarja a nem­zetbiztonsági főtanácsadó sze­repét a külpolitika meghatá­rozásában, és az átszervezés keretében e tisztséget hamaro­san William Clark jelenlegi külügyminiszter-helyettes tölti majd be, Richard Allen mos­tani főtanácsadót pedig me­nesztik — jelentette pénteken a Washington Post című lap, kilétüket titokban tartani kí­vánó fehér házi forrásokat idézve. Az intézkedésre vár­hatóan azután kerül­ sor, hogy az elnök visszatér kaliforniai szabadságáról. A kormányzat ezzel közvet­ve elismerte, hogy a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben, mégiscsak voltak ellentétek az amerikai külpolitika fő irányí­tói között. A Washington Post értesülése szerint ugyanis Al­len menesztését nem csupán azzal indokolják, hogy pénz­ügyi botrányai voltak — állí­tólag 1000 dollárt fogadott el japán újságíróktól­ egy, az el­nök feleségével készítendő in­terjú megszervezéséért. Ezek alól a vádak alól a törvény előtt már tisztázta magát a­ nemzetbiztonsági főtanácsadó, bár a Fehér Ház belső vizsgá­lata még folytatódik. A Wa­shington Post úgy tudja, hogy a Fehér Házban egységes a vé­lemény; a nemzetbiztonsági tanács az eltelt egy évben rosszul működött. .Még lényegesebb szempont­nak tűnik azonban, hogy Clark valószínű kinevezését azért tartja biztatónak a lap, mert emlékeztet rá: a külügyminisz­ter-helyettes mindig nagyon ügyesen „közvetített” Alexan­der Haig külügyminiszter és a Fehér Ház között. Allen és Haig „személyisége ugyanis nem fért össze egymással”. Clark eredeti foglalkozására nézve bíró, korábban Kalifor­niában teljesített szolgálatot, s Reagan ottani kormányzósá­ga idején került közelebbi kapcsolatba a jelenlegi elnök­kel. Lalid h­erceg Szalid-A­rá­bi­a ás a szocialista országok kapcsolatáról Bahrainből jelenti a Reuter: Szaúd-Arábia „nem viseltetik ellenségesen” a szocialista or­szágokkal szemben, sőt, dip­lomáciai kapcsolatok nélkül is lehetségesnek tartja a „baráti kapcsolatokat”­* — mondta Fahd herceg, szaúd-arábiai trónörökös, első miniszterel­nök-helyettes, a dhahra­ni­­olaj­ipari egyetemen mondott be­szédében, amelyet a szaúd­­arábiai hírügynökség ismerte­tett. „Mindenki számíthat tiszte­letünkre, aki tiszteletben tart­ja Szaúd-Arábiát, hitét és ha­gyományait” — tette hozzá, majd kifejtette: Szaúd-Arábia és a szocialista országok diplo­máciai kapcsolatainak hiánya nem jelenti azt, hogy a király­ság alábecsülné a szocialista országok nemzetközi szerepét. „Akik tiszteletben tartanak minket, azokkal barátságban leszünk akkor is, ha nem tar­tunk velük diplomáciai kap­csolatokat” — mondotta Fahd­­herceg.. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Szaúd-Arábia — a Szovjetunióval a hanpincas években rövid időre létesített diplomáciai kapcsolatoktól el­tekintve­­— hagyományosan nem hajlandó diplomáciai kap­csolatokra lépni szocialista társadalmi berendezkedésű or­szágokkal, s ezt vallási meg­fontolásokkal indokol­ta. A trónörökös végül arról szólt, hogy a királyság kapcso­latai az Egyesült Államokkal „barátiak”, noha időről időre adódnak ,,nézeteltérések”. Az amerikai hivatalos személyek azonban „mindig le szeretnék küzdeni” ezeket a problémá­kat — vélekedett a herceg. Katonai puccs K­hanában Londonból jelenti a TASZSZ. Még mindig nincs telex- és te­lefon-összeköttetés a külvilág és Ghána között, ahol csütör­tökön Jerry Rawlings repülő­százados vezérletével katonai államcsínyt hajtottak végre és megalakult az „ideiglenes nem­zeti védelmi tanács”. Az accrai rádió Londonban lehallgatott adása szerint letartóztatták a Népi Nemzeti Párt három ve­zetőjét „az államcsínnyel kap­csolatos hamis információk terjesztése miatt”. Hilla Lt­­mann megdöntött elnöknek és kormánya tagjainak sorsáról nincs hír. Az accrai rádió folyamatosan beolvassa a Rowlings vezette „ideiglenes nemzeti­­ védelmi tanács” felhívásait, amelyek nyugalomra szólít­ják fel a la­kosságot. A katonai szolgálatot teljesítő személyek és a rend­őrök parancsot kaptak arra, hogy haladéktalanul jelentkez­zenek egységeiknél. Jerry Rawlings 1979 júniu­sában szervezte első katonai államcsínyét, katonai kormány­zata azonban még ugyanazon év októberében polgári kor­mányzatnak adta át helyét. A nemzeti védelmi tanács egyik első intézkedésével visz­­szahelyezte vezérkari főnöki tisztségébe Nunoo Mensah dan­dártábornokot. A k­ül­f­ök­ O­ (New York, AFP) A Biz­tonsági Tanácsban 1982-ben az öt állandó tagon (Szovjetunió, Kína, Egyesült Államok, Egye­­sült Királyság és Franciaor­szág) kívül a következő orszá­gok foglalnak helyet: Spanyol­­ország, Guyana, Írország, Ja­pán, Jordánia, Uganda, Pana­ma, Lengyelország, Togo és Zaire. A testület soros elnöke januárban Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet lesz. O (Lisszabon, Reuter) Sza­badon bocsátották Luis Cab­­ralt, Bissau-Guinea volt­ elnö­két, akit a múlt évi államcsíny óta házi őrizetben tartottak. o (London, Reuter) Tizen­kilenc kurd felkelőt végeztek ki Irán északkeleti részére a biztonsági erők megtámadása miatt — jelentette, az Ettalaat című teheráni napilap. tik a hírei­ t (New York, TASZSZ) Ja­vier Perez de Cuellar perui diplomata szilveszter éjszaká­ján hivatalosan is átvette az ENSZ főtitkárának tisztségét és hivatalát Kurt Waldheim eddigi főtitkártól.­­ (Phnom Penh, LPK) A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának szó­vivője közölte, hogy december 24-én a thaiföldi flotta három hajója Koh Kong tartomány­ban 15 kilométer mélységben szándékosan megsértette a Kambodzsa felségvizeit, és tü­zet nyitott egy kambodzsai gyorsnaszádra, amely­­rendsze­res járőrtevékenységét végez­te.­­ (Belfast, UPI) Egy tizen­éves meghalt, két fiatalkorú barátja pedig súlyosan megse­besült az új év, első észak-ír­országi merényletében. Az „utolsó ’ mozgalmas, eseményekben gazdag esztendőt zárt Algé­ria, s amennyiben hinni le­het az új évet körvonalazó előrejelzéseknek, 1982 sem te­lik majd el másként ebben az észak-afrikai országban. A belpolitikai fordulatok és a térség keretein túlmutató dip­lomáciai tettek jegyében per­gett le tizenkét hónap. Két lényeges mozzanatot kell ki­emelnünk, ha szűkíteni akar­juk a fejlemények körét. Jú­niusban az FLN (Nemzeti Fel­­szaba­dítási Front) Központi Bizottságának az ülésén jelen­tős változások történtek a ha­talom csúcsain, nem kímélve a Bumedien-korszak néhány kiemelkedő személyiségét sem. A decemberi ülésen lényegé­ben befejeződött a két éve még az irányítás élvonalában járóknak a leváltása. Ugyan­csak ebben a hónapban ke­rült sor arra az algériai bel­ső ügyeket és külkapcsolato­­kat egyaránt érintő látogatás­ra, amely — mint­ a Le Monde írta — az „utolsó esély” volt Párizs és Algír kapcsolatai­nak a rendezésére. A jelek szerint Francois Mitterrand francia államfő és Sadli Bendzsedid algériai köztársa­sági elnök megbeszélései dön­tően hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország között hely­reálljon a többször végletesen megrendült bizalom. Fagypont Már napokkal Mitterrand útja előtt vezető helyen fog­lalkozott a párizsi sajtó a kö­zelgő eszmecserék tartalmával, s korántsem a feltételezések, hanem a tények biztos isme­retében. Ez­ több szempontból is érthető volt: egyfelől az új szocialista kormány köreiben nem titkolták, hogy miről kí­vánnak majd szót ejteni, más­felől­­ pedig valóban a végső pillanatban történt­ meg Pá­rizs és Algír kéznyújtása: az egykori­ anyaország és gyar­matának a viszonya a fagy­pont felé közeledett az elmúlt években. A szakértők ezt el­sősorban a Giscard d’Estaing­­korszak rovására írják, ami igaz is,,, meg , nem is. Két­ségtelen,” Trpsy 1 hét­­ év­e alatt sokat romolott a­­viszony, de az tagadhatatlan, hogy a fel­szabadító harc sebeit begyór­gyítani szándékozó kísérletek nem maradtak teljesen hatás­talanok. Az előző francia kor­mány mérlege mindazonáltal algériai szemszögből­­nézve nem volt pozitív, mert a köl­csönös közeledés félúton meg­torpant, mégpedig Nyugat- Szahara okán. Valéry Giscard d'Estaing 1975 áprilisában ugyan ellátogatott Algírba, ám közvetlenül ezután megsza­kadt a két főváros egyéb­ként is laza együttműködése: Párizs Rabat mellé sorakozott, támogatva 11. Hasszánt a Po­­lisario Felszabadítási Front el­leni háborújában, míg a Bu­­medien-kormány minden se­gítséget megadott a nyugat­­szaharaiaknak és hevesen bí­rálta az Elysée-palotát. Közös érdekek következésképpen a gazda­sági kapcsolatok sem marad­hattak érintetlenül: a fran­cia „szigorító” intézkedések érzékeny veszteséget okoztak az algériai mezőgazdaságnak, mert a bor behozatalát kor­látozó döntések megfosztották az országot igen jelentős jö­vedelmi forrásától. A francia asztalokról eltűnt az Észak- Afrikából származó butélia, míg a tilalom miatt az al­gériai termelők nagy része tönkrement. Hasonló volt a helyzet a kőolaj előadása körül is, ám fordított előjellel: Párizs ne­hezen viselte el, hogy Burne­­dien államosítási programja nem kímélte­ a francia vál­lalatokat, s a magasnak ítélt árakat is sérelmezte. Algír vi­szont azt nehezményezte, hogy a Franciaországban dolgozó algériaiak helyzete a minden­kori francia­­belpolitikai lég­kör függvénye, s mivel a gaz­dasági válság mindinkább éreztette a hatását, ezért a vendégmunkások nem kívána­tos személyekké váltak. A rendezés igényével uta­zott tehát Mitterrand Algír­ba, s mint arról a beszámo­lók tanúskodnak, elérte a cél­ját. Noha konkrét, okmányok­ba foglalt megállapodások egyelőre nem születtek, a vé­leménycseréről nyilvánosságra hozott közlemény kiemeli­­ az­ újra felismert közös érdekek szerepét. Az Algírból hazatért küldöttség tarsolyában mind­azonáltal reményt keltő, s bi­zonnyal még a közeli jövő­ben megvalósuló ígéretek rej­lettek. Ezek közül talán a leg­fontosabb az algériai földgáz franciaországi felhasználására vonatkozott. Egyelőre még­ nem teljes az egyetértés az ár körül, a felismerés viszont kölcsönös: mindkét félnek ki­­váló üzlet lehet a Francia­­országot és Algériát összekö­tő vezeték megépítése. Algír szempontjából már csak azért is, mert régóta tudják, haj­dan gazdag kőolajkészletük a jelenlegi kitermelési ütem mellett hamarosan kimerül, s az ezredfordulóra már nem eladók, hanem vásárlók lesz­nek. Az egyensúly h­e­lyre­állítása E téren kapcsolódik egybe külpolitika és országos ügy, s nem lehet elválasztani a Mitterrand-látogatást­­ Algéria belpolitikájától. A Sadli­­irányítás alatt ugyanis a leg­főbb törekvés éppen a gaz­dasági torzulások megszünte­tése és az egyensúly helyre­­állítása volt. A február­ 8-án két esztendeje megválasztott államfő eddigi tevékenységét jellemezve Paul Balta, a Le Monde arab és afrikai kér­désekben tájékozott munka­társa, amikor így írt: „a ve­zetési stílusa a realizmus és a megfontoltság”. A június óta végrehajtott személyi vál­tozások is ehhez az­, elvhez igazodtak. Valamennyi távo­zót az előző korszakban el­követett hibákkal hozták ösz­­szefüggésbe a megfigyelők. Joggal, mert például a most, a központi bizottsági tagság­ban felfüggesztett Belajid Ab­­desszalam tizenkét éven át gazdasági teljhatalommal ren­delkezett. A pályájának az íve 1979 márciusától, az FLN kongresszusától kezdett lefelé hajlani, amikor is kizárták a kormányból, s a párt társa­dalmi és gazdasági ügyekkel megbízott bizottságának az élére helyezték. Egy évvel ké­sőbb pedig megfosztották a politikai bizottsági tagságától, s végleg a hatalom k­ülső mezsgyéjére sodródott. Az el­túlzott iparosítás vádja alól nem tudta tisztázni magát, hi­szen a mindennapi életben je­len vannak a hibák, amiket két év alatt csak kis mér­tékben tudtak kijavítani. Ha­sonló sorsra jutott egyébként Ahmed Ghozali is, aki a víz­ügyi tárcát kapta Bendzsedid elnöktől (korábban energia­ügyi miniszter volt), de szin­tén távozni kényszerült a ka­binetből, mert állítólag „meg­bontotta az egységet’’, olyan hevesen bírálta az első tisz­tében helyettesítő kollégáját. Mint az várható volt, az átszervezés nemcsak a gazda­ságért felelősöket, hanem a diplomácia , egykori teljhatal­mú mozgatóit is érintette. A Bumedien-korszak külügymi­niszterét, Buteflikát most vég­leg megfosztották amúgy­ is mérsékelt mozgási lehetőségé­től, miután kizárták a poli­tikai bizottságból. Csillagának a hullása ugyancsak az FLN- kongresszuskor kezdődött, amikor a köztársasági elnöki bársonyszékért harcba indul­va gyengének tartott ellen­fele, Bendzsedid váratlanul megelőzte. Röviddel később átadta tisztét Benjahjának, s be kellett­­ érnie az államfő miniszteri tanácsadójának a címével. 1980-ra erről is le kellett mondania, majd 1931 júliusában kizárták a politi­kai bizottságból, mint egyko­ri riválisát, Jahjauit, a párt­­gépezet korábbi­­vezetőjét. A belső erőviszonyok az FLN mostani ülésén úgy tű­nik rendeződtek. Ami Algír és szomszédai kapcsolatát il­leti, az sem kevésbé lénye­ges. Noha a jezi arab csúcs­­értekezleten Algéria inkább a háttérbe húzódott, a diplomá­ciai kulisszák mögött annál aktívabb volt. Sadli Bendzse­did elnök ugyanis nem zár­kózott el a marokkói külügy­miniszterrel való párbeszédtől, s ebből többen arra követ­keztetnek, hogy Rabat és Al­gír közeledése nem késhet so­káig. Párizs óhaja e tekin­tetben egyértelmű, Fábián Anna

Next