Magyar Nemzet, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
lengyelországi társadalmi, gazdasági reformok folytatásáról is. A lengyel belügyekbe való beavatkozás jeleként értékelte Rakowski azokat a nyugati törekvéseket, hogy gazdasági korlátozásokat léptessenek életbe Lengyelország ellen. A lengyel hírügynökség munkatársának nyilatkozva a miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy tárgyalásai hasznosak voltak, kedvezően értékelhetők. Rámutatott: az NSZK kormánya hangsúlyozta realisztikus álláspontját, amely egyenes folytatása az 1970. decemberében aláírt megállapodás nyomán kibontakozott folyamatnak. Árreformtervezet Varsóból jelenti az MTI. Lengyelországban a szokásosnál szerényebb külsőségek között búcsúztatták az emberek az óévet, és köszöntötték az újat. A háziasszonyoktól nagy ügyességet kívánt meg az ünnepi asztalra való beszerzése, aki pezsgőt is akart bontani, annak már előrelátóan kellett gazdálkodnia a decemberi alkoholjegyével. A katonai hatóságok szilveszter éjjelére az egész ország területén feloldották a kijárási tilalmak A lakosság ezzel együtt mégis inkább családi körben tartotta a szilvesztert, mivel a szórakozóhelyek a szükségállapot kihirdetése óta zárva vannak. Az óév utolsó estéjén, a hagyományoknak megfelelően, Henryk Jablonski, az államtanács elnöke mondott újévi köszöntőt. Ebben egyebek mellett felszólította honfitársait: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg olyan tragikus esemény, mint ami a Wujek bányánál történt. Sürgette a nemzeti egyetértés bővítését, hangsúlyozva, hogy ebben a frontban mindenki számára van hely, aki elismeri az alkotmányt, a katolikus egyháznak és más felekezeteknek csakúgy, mint a független szakszervezeteknek és egyéb társadalmi szervezeteknek. ..Ma tőlünk függ, mikor jönnek létre olyan körülmények, amelyek között hatályon kívül helyezhető lesz a szükségállapot”. — mondta újévi beszédében a lengyel államfő. A tanítás kezdete Az új évet úgy kezdhetik a lengyelek, hogy a katonai hatóságok feloldottak néhány korlátozást, amit a szükségállapot bevezetésekor léptettek érvénybe. így január első hétfőjén megkezdődik a tanítás az általános, a szakmunkásképző és a középiskolákban, amelyeket december 13-án zártak be. Egyelőre még nincs döntés arról, hogy mi lesz a lengyel iskolákban február elején szokásos téli szünettel. A felsőfokú tanintézetek egy részében január után újítják fel a tanítást, de csak a diplomázó, a doktoráló hallgatók, valamint a levelező és posztgraduális kurzusokon részt vevők számára. Az óév utolsó napján újból megjelent a Kurier című lap, a demokrata párt orgánuma. A szükségállapot bevezetése óta most már négy központi napilap jelenik meg Lengyelországban: a LEMP, a hadsereg, valamint a két szövetséges párt lapja. A nyilvános telefonokról most már a távfűtés, a víz-, áram- és gázszolgáltatás ügyeleteit is lehet hívni. Eddig csak a rendőrséget, a mentőket és a tűzoltókat tárcsázhatta a lakosság az utcai telefonokról. Az egyéni és közületi előfizetők között még nem állították helyre a telefon-összeköttetést. Az új évben már alkalmazhatják a minisztertanács december 30-i határozatát az általános munkakötelezettség bevezetéséről. Várható, hogy a munkakötelezettséget elsősorban a notórius munkakerülőkkel szemben fogják érvényesíteni. Czeslaw Kiszczak lengyel belügyminiszter újévi üdvözletben köszöntötte a katonai rendfenntartó erők tagjait, köszönetet mondva a szükségállapotból eredő feladataik kiváló teljesítéséért. „A rend és a fegyelem, valamint a szocialista együttélés normáinak helyreállítása előfeltétele a válság leküzdésének és az igazi szocialista demokrácia és megújulás folytatásának, amely 1980 augusztusában kezdődött, s amelytől nincs visszatérés” — állapította meg üzenetében a miniszter. ..1980 augusztusa óta a Szovjetunió folyamatosan segítséget nyújt Lengyelországnak. A segély összege azóta több milliárd rubelre és dollárra emelkedett A Szovjetunió naponta teljesíti a kétoldalú megás Lengyelországban lapadásokból és az egyoldalúan vállalt kötelezettségekből eredő szállítási feladatokat. Tudjuk, hogy nem csupán a kormányszervek, hanem a szovjet társadalom széles rétegei is segítenek nekünk” — jelentette ki többek között a Lengyel— Szovjet Baráti Társaság főtitkára, újságíróknak adott nyilatkozatában. Valutamódosítáás Új, egységes valutaárfolyamok léptek érvénybe január elsejével Lengyelországban. Hasonlóan ahhoz a rendszerhez, amelyet Magyarországon 1981. október 1-én léptetett érvénybe a Magyar Nemzeti Bank. Ezentúl Lengyelországban sem létezik a nyugati valutáknak külön kereskedelmi és nem kereskedelmi (turista-) árfolyama. A dollár új, egységes középárfolyama január 1- től 80 zloty, szemben az eddigi 43 zlotys kereskedelmi árfolyammal, illetve a 34,20 zlotys turistaárfolyammal. A nyugatnémet márka ezentúl 35,83 zlotyba kerül, egységesen. A szocialista országok valutáinak államszerződéseken alapuló árfolyamai nem változtak. A KGST elszámolásaiban használt transzferábilis rubel árfolyama azonban a zlotyhoz képest nőtt. Korábban 1 transzferábilis rubel 45 zloty volt, az új árfolyam szerint 67 zloty. Varsóban nyilvánosságra hozták az állami árbizottság árreformtervezetét, amelyet a bizottság az eddigi viták éskonzultációk eredményeinek figyelembevételével terjesztett elő, mint a reform egyik fontos és elengedhetetlen alkotórészét. A tervezet az alapvető,élelmiszerek (tejtermékek, hús és húskészítmények, halárok stb.) és az energiaszolgáltatás árainak igen nagymértékű, két-háromszoros, esetenként négyszeres emelését helyezi kilátásba. Így például a cukor az eddigi 10,50 helyett 46 zloty lenne, a tej 2,90 helyett 10, a 25 dekás vaj 17 helyett 60, a fél liter étolaj 18 helyett 60 zloty lenne. A karaj kilója, amely eddig 90 zlotyba került, 360 zloty lesz a terv szerint. Körülbelül háromszorosába kerül a hal ára, négyszer drágább lenne a szén, mint most. A legdrágább kategóriájú feketeszén 2200 zlotyba kerülne mázsánként. A villamos energia országosan 2 20 zlotyra emelkedik kilowattóránként, az eddigi 0,90 zloty helyett, a földgáz országosan 4 zlotyra (0,90), a központi fűtés díja országosan átlag 8 zloty lesz (eddig három volt). Az áremelések miatt az átlag lengyel havi kiadásai az árbizottság számításai szerint 1200 zlotyval növekednek. E kiadások kompenzálására az állam átlagosan havi 1100 zlotyt fizet. Vádemelések Mint a PAP lengyel hírügynökség jelentette, hivatali beosztásukkal való visszaélések miatt vádat emeltek 263 volt állami és pártvezető ellen. A PAP beszámolt arról, hogy Lengyelországban tavaly és idén a munkáskollektívák, a társadalmi szervek és az állami intézmények, valamint az állampolgárok számos adatot bocsátottak az ügyészi szervek rendelkezésére azzal kapcsolatban, hogy magas rangú állami és pártvezetők beosztásukat anyagi és személyes előnyök megszerzésére használták ki. A még folyamatban levő vizsgálatok a végső szakaszukba értek, és valószínűleg januárban vagy februárban lezárták azokat is. Mint a PAP közölte, Edward Gierek volt első titkár és három volt miniszterelnök-helyettes — Tadeusz Wrzaszczyk, Jan Szydlak és Franciszek Kaima ügyében is folyik a vizsgálat. A varsói vajdasági bíróságon január 5-én kezdődik Macej Szczepanskinak, a lengyel rádió és televízió volt elnökének pere. Ellmunt Fjodorov akadémikus Életének 72. évében, 1981. december 30-án, elhunyt Jevgenyij Fjodorov szovjet akadémikus, az SZKP KB póttagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Legfelső Tanács Elnökségének tagja, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnöke, a Szovjetunió hőse. A jeles tudós és közéleti személyiség haláláról szombaton kiadott közleményt Leonyid Brezsnyev és több más szovjet vezető írta alá. Fjodorov munkássága szorosan összekapcsolódott a szovjet hidrometeorológia fejlődésével. Geofizikusként és asztronómusként részt vett az „Északi-sarkot” úszó sarkkutató állomfői munkájában. A sarkvidék tanulmányozásában nagy szerepe volt Fjodorov oceanológiai és meteorológiai munkásságának. Komoly része volt az űrtudomány fejlődésében és számos környezetvédelmi probléma megoldásában. A Washington Post szeriné Clark veszi át Allen hivatalát Washingtonból jelenti a UPI: Ronald Reagan amerikai elnök növelni akarja a nemzetbiztonsági főtanácsadó szerepét a külpolitika meghatározásában, és az átszervezés keretében e tisztséget hamarosan William Clark jelenlegi külügyminiszter-helyettes tölti majd be, Richard Allen mostani főtanácsadót pedig menesztik — jelentette pénteken a Washington Post című lap, kilétüket titokban tartani kívánó fehér házi forrásokat idézve. Az intézkedésre várhatóan azután kerül sor, hogy az elnök visszatér kaliforniai szabadságáról. A kormányzat ezzel közvetve elismerte, hogy a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben, mégiscsak voltak ellentétek az amerikai külpolitika fő irányítói között. A Washington Post értesülése szerint ugyanis Allen menesztését nem csupán azzal indokolják, hogy pénzügyi botrányai voltak — állítólag 1000 dollárt fogadott el japán újságíróktól egy, az elnök feleségével készítendő interjú megszervezéséért. Ezek alól a vádak alól a törvény előtt már tisztázta magát a nemzetbiztonsági főtanácsadó, bár a Fehér Ház belső vizsgálata még folytatódik. A Washington Post úgy tudja, hogy a Fehér Házban egységes a vélemény; a nemzetbiztonsági tanács az eltelt egy évben rosszul működött. .Még lényegesebb szempontnak tűnik azonban, hogy Clark valószínű kinevezését azért tartja biztatónak a lap, mert emlékeztet rá: a külügyminiszter-helyettes mindig nagyon ügyesen „közvetített” Alexander Haig külügyminiszter és a Fehér Ház között. Allen és Haig „személyisége ugyanis nem fért össze egymással”. Clark eredeti foglalkozására nézve bíró, korábban Kaliforniában teljesített szolgálatot, s Reagan ottani kormányzósága idején került közelebbi kapcsolatba a jelenlegi elnökkel. Lalid herceg Szalid-Arábia ás a szocialista országok kapcsolatáról Bahrainből jelenti a Reuter: Szaúd-Arábia „nem viseltetik ellenségesen” a szocialista országokkal szemben, sőt, diplomáciai kapcsolatok nélkül is lehetségesnek tartja a „baráti kapcsolatokat”* — mondta Fahd herceg, szaúd-arábiai trónörökös, első miniszterelnök-helyettes, a dhahraniolajipari egyetemen mondott beszédében, amelyet a szaúdarábiai hírügynökség ismertetett. „Mindenki számíthat tiszteletünkre, aki tiszteletben tartja Szaúd-Arábiát, hitét és hagyományait” — tette hozzá, majd kifejtette: Szaúd-Arábia és a szocialista országok diplomáciai kapcsolatainak hiánya nem jelenti azt, hogy a királyság alábecsülné a szocialista országok nemzetközi szerepét. „Akik tiszteletben tartanak minket, azokkal barátságban leszünk akkor is, ha nem tartunk velük diplomáciai kapcsolatokat” — mondotta Fahdherceg.. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Szaúd-Arábia — a Szovjetunióval a hanpincas években rövid időre létesített diplomáciai kapcsolatoktól eltekintve— hagyományosan nem hajlandó diplomáciai kapcsolatokra lépni szocialista társadalmi berendezkedésű országokkal, s ezt vallási megfontolásokkal indokolta. A trónörökös végül arról szólt, hogy a királyság kapcsolatai az Egyesült Államokkal „barátiak”, noha időről időre adódnak ,,nézeteltérések”. Az amerikai hivatalos személyek azonban „mindig le szeretnék küzdeni” ezeket a problémákat — vélekedett a herceg. Katonai puccs Khanában Londonból jelenti a TASZSZ. Még mindig nincs telex- és telefon-összeköttetés a külvilág és Ghána között, ahol csütörtökön Jerry Rawlings repülőszázados vezérletével katonai államcsínyt hajtottak végre és megalakult az „ideiglenes nemzeti védelmi tanács”. Az accrai rádió Londonban lehallgatott adása szerint letartóztatták a Népi Nemzeti Párt három vezetőjét „az államcsínnyel kapcsolatos hamis információk terjesztése miatt”. Hilla Ltmann megdöntött elnöknek és kormánya tagjainak sorsáról nincs hír. Az accrai rádió folyamatosan beolvassa a Rowlings vezette „ideiglenes nemzeti védelmi tanács” felhívásait, amelyek nyugalomra szólítják fel a lakosságot. A katonai szolgálatot teljesítő személyek és a rendőrök parancsot kaptak arra, hogy haladéktalanul jelentkezzenek egységeiknél. Jerry Rawlings 1979 júniusában szervezte első katonai államcsínyét, katonai kormányzata azonban még ugyanazon év októberében polgári kormányzatnak adta át helyét. A nemzeti védelmi tanács egyik első intézkedésével viszszahelyezte vezérkari főnöki tisztségébe Nunoo Mensah dandártábornokot. A külfök O (New York, AFP) A Biztonsági Tanácsban 1982-ben az öt állandó tagon (Szovjetunió, Kína, Egyesült Államok, Egyesült Királyság és Franciaország) kívül a következő országok foglalnak helyet: Spanyolország, Guyana, Írország, Japán, Jordánia, Uganda, Panama, Lengyelország, Togo és Zaire. A testület soros elnöke januárban Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet lesz. O (Lisszabon, Reuter) Szabadon bocsátották Luis Cabralt, Bissau-Guinea volt elnökét, akit a múlt évi államcsíny óta házi őrizetben tartottak. o (London, Reuter) Tizenkilenc kurd felkelőt végeztek ki Irán északkeleti részére a biztonsági erők megtámadása miatt — jelentette, az Ettalaat című teheráni napilap. tik a hírei t (New York, TASZSZ) Javier Perez de Cuellar perui diplomata szilveszter éjszakáján hivatalosan is átvette az ENSZ főtitkárának tisztségét és hivatalát Kurt Waldheim eddigi főtitkártól. (Phnom Penh, LPK) A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának szóvivője közölte, hogy december 24-én a thaiföldi flotta három hajója Koh Kong tartományban 15 kilométer mélységben szándékosan megsértette a Kambodzsa felségvizeit, és tüzet nyitott egy kambodzsai gyorsnaszádra, amelyrendszeres járőrtevékenységét végezte. (Belfast, UPI) Egy tizenéves meghalt, két fiatalkorú barátja pedig súlyosan megsebesült az új év, első észak-írországi merényletében. Az „utolsó ’ mozgalmas, eseményekben gazdag esztendőt zárt Algéria, s amennyiben hinni lehet az új évet körvonalazó előrejelzéseknek, 1982 sem telik majd el másként ebben az észak-afrikai országban. A belpolitikai fordulatok és a térség keretein túlmutató diplomáciai tettek jegyében pergett le tizenkét hónap. Két lényeges mozzanatot kell kiemelnünk, ha szűkíteni akarjuk a fejlemények körét. Júniusban az FLN (Nemzeti Felszabadítási Front) Központi Bizottságának az ülésén jelentős változások történtek a hatalom csúcsain, nem kímélve a Bumedien-korszak néhány kiemelkedő személyiségét sem. A decemberi ülésen lényegében befejeződött a két éve még az irányítás élvonalában járóknak a leváltása. Ugyancsak ebben a hónapban került sor arra az algériai belső ügyeket és külkapcsolatokat egyaránt érintő látogatásra, amely — mint a Le Monde írta — az „utolsó esély” volt Párizs és Algír kapcsolatainak a rendezésére. A jelek szerint Francois Mitterrand francia államfő és Sadli Bendzsedid algériai köztársasági elnök megbeszélései döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország között helyreálljon a többször végletesen megrendült bizalom. Fagypont Már napokkal Mitterrand útja előtt vezető helyen foglalkozott a párizsi sajtó a közelgő eszmecserék tartalmával, s korántsem a feltételezések, hanem a tények biztos ismeretében. Ez több szempontból is érthető volt: egyfelől az új szocialista kormány köreiben nem titkolták, hogy miről kívánnak majd szót ejteni, másfelől pedig valóban a végső pillanatban történt meg Párizs és Algír kéznyújtása: az egykori anyaország és gyarmatának a viszonya a fagypont felé közeledett az elmúlt években. A szakértők ezt elsősorban a Giscard d’Estaingkorszak rovására írják, ami igaz is,,, meg , nem is. Kétségtelen,” Trpsy 1 hét éve alatt sokat romolott aviszony, de az tagadhatatlan, hogy a felszabadító harc sebeit begyórgyítani szándékozó kísérletek nem maradtak teljesen hatástalanok. Az előző francia kormány mérlege mindazonáltal algériai szemszögbőlnézve nem volt pozitív, mert a kölcsönös közeledés félúton megtorpant, mégpedig Nyugat- Szahara okán. Valéry Giscard d'Estaing 1975 áprilisában ugyan ellátogatott Algírba, ám közvetlenül ezután megszakadt a két főváros egyébként is laza együttműködése: Párizs Rabat mellé sorakozott, támogatva 11. Hasszánt a Polisario Felszabadítási Front elleni háborújában, míg a Bumedien-kormány minden segítséget megadott a nyugatszaharaiaknak és hevesen bírálta az Elysée-palotát. Közös érdekek következésképpen a gazdasági kapcsolatok sem maradhattak érintetlenül: a francia „szigorító” intézkedések érzékeny veszteséget okoztak az algériai mezőgazdaságnak, mert a bor behozatalát korlátozó döntések megfosztották az országot igen jelentős jövedelmi forrásától. A francia asztalokról eltűnt az Észak- Afrikából származó butélia, míg a tilalom miatt az algériai termelők nagy része tönkrement. Hasonló volt a helyzet a kőolaj előadása körül is, ám fordított előjellel: Párizs nehezen viselte el, hogy Burnedien államosítási programja nem kímélte a francia vállalatokat, s a magasnak ítélt árakat is sérelmezte. Algír viszont azt nehezményezte, hogy a Franciaországban dolgozó algériaiak helyzete a mindenkori franciabelpolitikai légkör függvénye, s mivel a gazdasági válság mindinkább éreztette a hatását, ezért a vendégmunkások nem kívánatos személyekké váltak. A rendezés igényével utazott tehát Mitterrand Algírba, s mint arról a beszámolók tanúskodnak, elérte a célját. Noha konkrét, okmányokba foglalt megállapodások egyelőre nem születtek, a véleménycseréről nyilvánosságra hozott közlemény kiemeli az újra felismert közös érdekek szerepét. Az Algírból hazatért küldöttség tarsolyában mindazonáltal reményt keltő, s bizonnyal még a közeli jövőben megvalósuló ígéretek rejlettek. Ezek közül talán a legfontosabb az algériai földgáz franciaországi felhasználására vonatkozott. Egyelőre még nem teljes az egyetértés az ár körül, a felismerés viszont kölcsönös: mindkét félnek kiváló üzlet lehet a Franciaországot és Algériát összekötő vezeték megépítése. Algír szempontjából már csak azért is, mert régóta tudják, hajdan gazdag kőolajkészletük a jelenlegi kitermelési ütem mellett hamarosan kimerül, s az ezredfordulóra már nem eladók, hanem vásárlók lesznek. Az egyensúly helyreállítása E téren kapcsolódik egybe külpolitika és országos ügy, s nem lehet elválasztani a Mitterrand-látogatást Algéria belpolitikájától. A Sadliirányítás alatt ugyanis a legfőbb törekvés éppen a gazdasági torzulások megszüntetése és az egyensúly helyreállítása volt. A február 8-án két esztendeje megválasztott államfő eddigi tevékenységét jellemezve Paul Balta, a Le Monde arab és afrikai kérdésekben tájékozott munkatársa, amikor így írt: „a vezetési stílusa a realizmus és a megfontoltság”. A június óta végrehajtott személyi változások is ehhez az, elvhez igazodtak. Valamennyi távozót az előző korszakban elkövetett hibákkal hozták öszszefüggésbe a megfigyelők. Joggal, mert például a most, a központi bizottsági tagságban felfüggesztett Belajid Abdesszalam tizenkét éven át gazdasági teljhatalommal rendelkezett. A pályájának az íve 1979 márciusától, az FLN kongresszusától kezdett lefelé hajlani, amikor is kizárták a kormányból, s a párt társadalmi és gazdasági ügyekkel megbízott bizottságának az élére helyezték. Egy évvel később pedig megfosztották a politikai bizottsági tagságától, s végleg a hatalom külső mezsgyéjére sodródott. Az eltúlzott iparosítás vádja alól nem tudta tisztázni magát, hiszen a mindennapi életben jelen vannak a hibák, amiket két év alatt csak kis mértékben tudtak kijavítani. Hasonló sorsra jutott egyébként Ahmed Ghozali is, aki a vízügyi tárcát kapta Bendzsedid elnöktől (korábban energiaügyi miniszter volt), de szintén távozni kényszerült a kabinetből, mert állítólag „megbontotta az egységet’’, olyan hevesen bírálta az első tisztében helyettesítő kollégáját. Mint az várható volt, az átszervezés nemcsak a gazdaságért felelősöket, hanem a diplomácia , egykori teljhatalmú mozgatóit is érintette. A Bumedien-korszak külügyminiszterét, Buteflikát most végleg megfosztották amúgy is mérsékelt mozgási lehetőségétől, miután kizárták a politikai bizottságból. Csillagának a hullása ugyancsak az FLN- kongresszuskor kezdődött, amikor a köztársasági elnöki bársonyszékért harcba indulva gyengének tartott ellenfele, Bendzsedid váratlanul megelőzte. Röviddel később átadta tisztét Benjahjának, s be kellett érnie az államfő miniszteri tanácsadójának a címével. 1980-ra erről is le kellett mondania, majd 1931 júliusában kizárták a politikai bizottságból, mint egykori riválisát, Jahjauit, a pártgépezet korábbivezetőjét. A belső erőviszonyok az FLN mostani ülésén úgy tűnik rendeződtek. Ami Algír és szomszédai kapcsolatát illeti, az sem kevésbé lényeges. Noha a jezi arab csúcsértekezleten Algéria inkább a háttérbe húzódott, a diplomáciai kulisszák mögött annál aktívabb volt. Sadli Bendzsedid elnök ugyanis nem zárkózott el a marokkói külügyminiszterrel való párbeszédtől, s ebből többen arra következtetnek, hogy Rabat és Algír közeledése nem késhet sokáig. Párizs óhaja e tekintetben egyértelmű, Fábián Anna