Magyar Nemzet, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
2 maszpontjaival szemben építették ki. Izraeli katonai vezetők több ellenőrző körutat tettek a csapatösszevonások térségében. A hét végén fokozta a feszültséget az az izraeli bejelentés, hogy a jordániai határon észlelt gerillabeszivárgást (egy öt főből álló palesztin kommandó három tagját tűzharcban elfogták) a múlt év júliusában létrejött, dél-libanoni tűzszünet megsértéseként fogják fel. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet rádiója rámutatott, hogy az izraeli—palesztin tűzszünet érvényessége a dél-libanoni frontra korlátozódik. A palesztin ellenállás nem szüntetheti be akcióit a megszállt területeken belül és kívül mindaddig, amíg Izrael arab földeket tart megszállva. A ciszjordániai palesztin akció körül csapott izraeli lárma valójában egy dél-libanoni offenzíva lélektani előkészítésére hivatott. A PFSZ számít erre, és megtette a szükséges intézkedéseket. A palesztin ellenállás ugyanakkor , libanoni szövetségeseivel együtt megerősíti, hogy továbbra is tiszteletben tartja a tűzszüneti megállapodást — hangzik a rádió kommentárja. Az izraeli kormány szóvivője szerint a Begin-kormány azzal a kikötéssel fogadta el a dél-libanoni tűzszünetet, hogy a megállapodást valamennyi fronton tiszteletben tartják. Bejrúti megfigyelők egyetértenek jobban, hogy Izrael — válaszul a jordániai határon felújított gerillatevékenységre — ,,megtorló" csapásra készül Dél-Libanonban. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője hétfőn elvetette a közel-keleti béke damaszkuszi alapelveit, amelyeket — az ENSZ-határozatokkal összhangban — a Szíriai tájékoztatási miniszter fejtett ki egy bejrúti hetilapnak adott interjúban. Tel Aviv kifogásolja, hogy a szíriai nyilatkozat nem tesz említést az Izraellel folytatandó béketárgyalásokról és az állam elismeréséről. ■ A tr W hit no Ludu az amerikai propaganda-hadjáratról Lenst velorszelian életbe lépett az árreform Varsóból jelenti az MTI. A Reagan elnök által rendelt lengyelellenes televíziós „világműsor” provokáció, amely sértő minden lengyelre nézve, ellentétes a nemzetközi jog normáival, és európai menetekben veszélyezteti a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Így értékelik a hétfői lengyel központi lapok a nemzetközi életben példa nélkül álló akciót, amelynek szervezésekor — mint a Trybuna Ludu írja — „Reagan mint rendező, megfeledkezett arról, amire pedig mint elnöknek jól kellett volna emlékeznie: hogy létezik nemzetközi jog, hogy a nemzetközi életben vannak bizonyos viselkedési normák ... Az MTI washingtoni tudósítója jelentette, hogy" a Nemzetközi Kapcsolatok Hivatala nevű amerikai propagandaügynökség vasárnap másfél órás műsort sugárzott „Lengyelország legyen Lengyelország” címmel. Ezt megelőzően, szombaton, számos amerikai nagyvárosban szerveztek „szolidaritási napi” tüntetéseket. Ezek a vártnál jóval kevesebb érdeklődőt vonzottak. A tévéműsor „fénypontja” az amerikai elnök nyilatkozata volt. Ebben megismételte a Lengyelországgal kapcsolatban sokszor előadott amerikai fenyegetést: „Ha a lengyel helyzet rosszabbodik, újabb szankciók következnek.” A televíziós show-t, amelyben Thatcher asszony és Schmidt kancellár is „fellépett”, hetvennyolc országban sugározták a vevőállomások. A lengyel belügyminisztérium közlése szerint szombaton Gdanskban a nap második felében fiatalok csoportjai incidenseket provokáltak. Az amerikai propagandakampány által felheccelt szervezők előbb a Lenin hajóépítő gyár közelében azzal akartak nagyobb méreteket adni akciójuknak, hogy a provokációt akkorra időzítették, amikor a hajóépítő üzem dolgozói elhagyták a gyárat. Jelszavakat kiabáltak és államellenes tartalmú röpcédulákat osztogattak. A rendfenntartó erők felhívásai, valamint a hazatérő dolgozók magatartása eredményeképpen a szervezőknek a hajógyárnál nem sikerült tüntetést szervezni. Ez arra késztette a provokáció értelmi szerzőit, hogy máshol, a város központjában kíséreljék meg az incidens kirobbantását. Mivel a fiatalok nem engedelmeskedtek a hatóságok felszólításának és középületek megrohanására tettek kísérletet, valamint agresszív magatartást tanúsítottak a rendfenntartó erőkkel szemben, szétoszlatták a rendzavarokat. A városban este nyolc órakor már nyugalom volt. Az incidens következtében megsérült hat polgári személy és a rendfenntartó erők nyolc tagja. Kétszázöt személyt őrizetbe vettek. Túlnyomó részük fiatal, részben főiskolás és középiskolás. A rendeleteknek megfelelő módon, gyorsított eljárással vonják felelősségre őket. A szervezőket és a bűncselekménnyel gyanúsíthatók ügyét egy más bíróság szintén gyorsított eljárással tárgyalja majd. „Azok, akik az országbanmegpróbálják kiélezni a helyzetet, nem számíthatnak büntetlenségre — a szükségállapot rendelkezései szigorúak. Ám ezeket az elemeket erkölcsileg és politikailag is el kell ítélni, mivel cselekedeteik valamennyiünk ellen irányulnak, gátolják a helyzet rendeződését” — írja a Trybuna Ludu hétfői száma. Lengyelországban hétfőtől életbe lépett az árreform, amelynek értelmében átlagosan két-háromszáz százalékkal emelték az élelmiszerek árát, és drágult a fűtőanyag, a központi fűtés és az elektromos energia díja. Az intézkedéseket széles körű bérkiegészítésekkel ellensúlyozzák. A gazdasági reform keretébe illeszkedő áremelések célja az, hogy helyreállítsa a piaci egyensúlyt. Varsói megfigyelők az intézkedések kapcsán emlékeztetnek arra, hogy az árreform — az átfogó gazdasági reform részeként — különleges helyzetben, a december 13. óta érvényes szükségállapotban kerül bevezetésre. Ily módon egyelőre nem érvényesülhet kellően sem a termelést ösztönző, sem pedig a gazdasági kapcsolatokat pezsdítő hatása sem. A szükségállapotnak a gazdasági élet alakulását is döntően befolyásoló korlátozó intézkedéseit emiatt is kívánja minél előbb enyhíteni a lengyel kormány. Varsóban hangsúlyozzák, hogy a radikális árreform következményeként a gazdasági életben az első pozitív jelek csak viszonylag hosszabb idő elteltével jelentkezhetnek, hiszen ma még nem mondható meg, hogy a szükségállapot intézkedései meddig lesznek meghatározók a lengyel gazdaságban. nnepségsorozat Iránban Khomeini hazatérésének harmadik évfordulóján Teheránból jelenti a XIPI. Iránban ünnepségsorozat kezdődött, amelynek keretében megemlékeznek Khomeini ajatollah hazatérésének harmadik évfordulójáról. Mint az MTI jelentette, a The Washington Post vasárnapi és hétfői száma ismerteti azoknak az amerikai titkos Ú®kumentumoknak egy részét, amelyeket a teheráni fegyveresek kerítettek kézre 1979- ben az Egyesült Államok nagykövetségének elfoglalásakor. A titkos iratokat mintegy tizenegy kötetben egy amerikai újságíró csempészte be Iránból az Egyesült Államokba, és bocsátotta a The Washington Post rendelkezésére. Az okmányok eddig közzétett része világosan bizonyít két, a hivatalos Washington számára kínos tényt: 1. a CIA kísérletet tett Baniszadrnak, a volt iráni államfőnek informátorként való beszervezésére. 2. az izraeli titkosszolgálat kiterjedt kémtevékenységet folytatott az Egyesült Államokban. Magyar Nemzet Magyar állásfoglalás a ..IKérci párbeszédről* Bécsből jelenti az MTI. Hétfőn befejező napjához érkezett a „Bécsi párbeszéd ’ elnevezésű nemzetközi konferencia, amelynek résztvevői széles körű párbeszédet folytattak a nemzetközi helyzet legidőszerűbb kérdéseiről, mindenekelőtt az enyhülésről és a leszerelés lehetőségeiről. A schönbrunni kastély tőszomszédságában levő Park Hotelban tartott párbeszéden 60 ország több mint 300 küldötte, közöttük finn, belga, brit, olasz, görög és a harmadik világ több országa szociáldemokrata, valamint szocialista pártjainak képviselői, szinte valamennyi európai kommunista párt küldöttei, közéleti személyiségek, parlamenti képviselők, írók és politikusok vettek részt. A négynapos tanácskozás eredményeit és tapasztalatait a konferencián részt vevő magyar delegáció vezetője, dr. Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője foglalta össze az MTI bécsi, tudósítója számára. A résztvevők politikai hovatartozását tekintve rendkívül reprezentatív nemzetközi tanácskozáson egyetértést alakult ki a tekintetben, hogy a jelenlegi világhelyzet különösen veszélyes és feszültségekkel terhes — mondotta. A felszólalók kivétel nélkül — így az amerikai küldöttség tagjai is — hangot adtak a nemzetközi helyzet ilyetén alakulásával kapcsolatos aggodalmuknak. Magyar részről külön rámutattak arra, hogy e folyamatban — főleg katonai téren — ismét az európai kontinens vált a feszültség gócává. Az okokat illetően azonban már megoszlottak a nézetek. Ennek lényege abban fogalmazható meg, hogy a kialakult h°lézetért nevesek egyformán folálőssé tették az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót. Megyar részről hangoztatták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai nemzetközi erőfeszítéseinek középpontjában a fegyverkezési verseny megfékezése áll — és ami különösen fontos —, az utóbbi 4—5 évben nem kevesebb, mint 80 különféle javaslatot tettek a bonyolult nemzetközi kérdések megoldására, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza feltartóztatására. A bécsi dialóguson többen felvetették a lengyel kérdést, mint a jelenlegi nemzetközi feszültség egyik előidézőjét — mondotta a továbbiakban Horn Gyula. Elhangzottak olyan vélemények, melyek szerint a Varsói Szerződés tagállamainak nyomása idézte elő a feszültséget. Ezeket a véleményeket visszautasítva többen rámutat-tak: Lengyelország kapcsán gyakorlatilag 1080 augusztusa óta folyik a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányuló kampány. Ténylegesen azonban a katonai, vagy egyéb más beavatkozás kérdése soha nem szerepelt a Varsói Szerződés tanácskozásain, ellenkezőleg — mint ahogy a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1980. decemberi ülésén is megfogalmazódott — határozott állásfoglalásukban leszögezték, hogy a lengyeleknek maguknak kell megoldaniuk problémáikat.. A lengyelek törvényes alapon maguk hozták meg intézkedéseiket az alkotmányos rend helyreállítására, a gazdasági és politikai élet normális feltételeinek biztosítására. Dr. Horn Gyula végezetül kifejtette, hogy a mostanihoz hasonló, feszültségekkel terhes nemzetközi légkörben rendkívül fontos a különböző politikai és társadalmi körök képviselői közötti párbeszéd, mert ily módon közösen elemezhetik az adott helyzetet, levonhatják objektív köv°tk'eztetéseiket és meghatározhatják a legfontosabb tennivalókat. Az IRA is állít jelölteket a, írországi parlamenti választásokon Londonból jelenti az MTI. Az Ír Köztársaságban megkezdődött a választási kampány. Az első, figyelmet keltő hír az, hogy az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA is jelölteket fog állítani néhány reményteljesnek tűnő választókörzetben. Alig fél éve csak, hogy az IRA politikai szárnya, az úgynevezett ideiglenes Sinn Fein, feloldotta a tagjaira kirótt jelöltetési tilalmat, és úgy határozott, hogy miközben ,.egyik kezével a fegyvert emeli magasra, a másikban szavazólapot tart”. Garett Fitzgerald ügyvivő miniszterelnök kijelentette: örömére lesz, ha a Sinn Fein jelölteket állít, feltéve, hogy „egyik kezükben nem lesz fegyver". Az 1981. júniusi választásokon — nem utolsósorban az észak-írországi éhségsztrájkkampány hatására — az ideiglenesek két képviselői helyet szereztek meg a Dáilbanparlamenti, és még legalább öt választókerületben szerepeltek jól. Dublini politikai találgatások szerint az éhségsztrájkok elvonultával a Sinn Fein mostani kampányából hiányozni fog az az élelmi töltet, amely fél évvel ezelőtt meglepően sok szavazathozjuttatta. A külpolitika hírei (Bonn, DPA) izomgörcsz okozta Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár rosszullétét az SPD hannoveri szervezetének szombati tanácskozásán — jelentette ki Kurt Becker, a bonnti kormány szóvivője hétfőn. A szóvivő elmondotta: a kancellár rosszullétekor 15 percre kivonult a tanácskozás színhelyéről, majd visszatért, és röviddel azután egyórás találkozón vett részt Genscher alkancellárral. Aj. (Hamburg, DPA) Washington és Bonn szerződést szándékozik kötni arról, hogy „feszültség idején” további hat amerikai hadosztályt (hozzávetőleg 120 ezer katonát) állomásoztassanak az NSZK területén — közölte Hans Apel nyugatnémet hadügyminiszter a Quick című hetilapnak adott interjújában. (Ankara, Reuter) Hétfőn Ankarában szabadon bocsátották Billent Ecevit volt török kormányfőt, miután háromhavi börtönbüntetéséből 2 hónapot letöltött. Ecevitet decemberben egy statáriális bíróság háromhónapi szabadságvesztésre ítélte, mert a volt kormányfő egy alkalommal újságíróknak nyilatkozott, és ezzel megszegte a katonai vezetés rendelkezését, amely minden közéleti személyiségnek megtiltotta, hogy politikai kérdésekben nyilvánosan állást foglaljon. Ecevit büntetését a börtönben tanúsított, jó magaviseletéért enyhítették. (Luanda, PL) Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter vezetésével küldöttség érkezett Angolába. A kubai külügyminiszter angolai kollégájával különböző nemzetközi kérdéseket fog megvitatni. (Dakar, ADN) Hétfőn hivatalosan is létrejött Szenegambia konföderációja, amelyről Szenegál és Gambia még az elmúlt év novemberében állapodott meg. A két ország megőrzi ugyan továbbra is formális függetlenségét, de a jövőben közös lesz az államszövetség külpolitikája, valamint a gazdaság- és a nemzetvédelmi politika. • (Brüsszel, MTI) Az európai közösségek bizottsága meglepetéssel értesült a francia hatóságok hétvégi intézkedéséről, amellyel időlegesen megtiltották az olasz bor behozatalát Franciaországba, saját termelőik érdekének védelmében — közölte hétfőn a Közös Piac szóvivője. A francia intézkedés teljesen ellentétes az EGK szabályaival és alapelveivel — mutatnak rá brüszszeli közös piaci körökben. (Washington, IJPI) Az amerikai kormány 55 millió dolláros rendkívüli támogatást kíván nyújtani a salvadori hintának — jelentette be hétfőn Thomas Enders, az amerikai külügyminisztérium latin-amerikai ügyekben illetékes államtitkára egy szenátusi meghallgatáson. Kedd, 1932. február 2. Szikla Nagy keletje mostanában Gibraltáron a távcsőnek. A helybeliek kedvenc időtöltésévé vált a leskesődés; kíváncsian figyelik, mi történik a szomszédban, a spanyol oldalon. Két hónapja ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy mesteremberek szállták meg a tizenhárom éve elhagyatott, régen viszont annál forgalmasabb határállomás épületeit A Szikla lakói természetesen a saját szemükkel akartak meggyőződni a szóbeszéd igazáról, s így az olcsó árai miatt kedvelt Main Street optikusai a szokásosnál jóval nagyobb forgalmat könyvelhettek el. Mint kiderült, igen szorgos munka folyik átellenben. Több sem kellett a gibraltáriaknak, hogy levonják a következtetést: hamarosan megszűnik a blokád”, amit még Franco tábornok rendelt el 1969-ben. Csomópont Helytállónak bizonyultak a feltételezések, mert alig néhány nappal a munkások váratlan megjelenése után, hivatalosan is bejelentették: Leopoldo Colvo Sotelo spanyol miniszterelnök Londonba utazik. Senki sem kételkedett abban, hogy az egyik fő téma éppen ez az alig húszezer lakosú félsziget lesz. A legkedveltebb napilap, a Gibraltár Chronical például hosszasan elmélkedett arról, hogy mi történik majd a jövőben, ha Madrid több éves fontolgatás után tényleg feloldja a zárlatot. Az írás szerzője mindvégig amellett kardoskodott, hogy ideje lenne megszüntetni Gibraltár mesterséges elszigeteltségét, ám nem minden áron. Ezen azt értette, hogy a Szikla hovatartozása továbbra sem lehet vitás, inkább Nagy-Britannia európiai gyarmataként, mintsem Spanyolország elyik tartományaként őrizhető meg a jólét, ami sokaknak oly vonzóvá tette a kiszögellést. Az újságbanelőrevetített kétségek szemléletesen tükrözték azt, a hangulatot, ami egyfelől a gibraltáriak körében általános, másfelől pedig az angol—spanyol véleménycseréket jellemzi. A kölcsönös bizalmatlanság mintha most mérsékeltebb lett volna a londoni kormányfői hivatal elegáns tanácstermében, legalábbis ezt sugallták a megbeszélésekről kiadott közlemény barátságossá formált szavai. Sikerült ugyanis megegyezésre jutni afelől, hogy április 20-án Madrid végleg feloldja a Gibraltárral szembeni „politikai karantént”, ami a gyakorlatban azt is jelenti, kinyitják a lakatolt vasrácsokat, s megindulhat a forgalom a Szikla és Spanyolország között. Első látásra inkább a két-, illetve háromoldalú kapcsolatokat érintő kérdésnek látszik, hogy mi is történik Gibraltárral, miért zavarja régóta a földnyelv sorsa London és Madrid viszonyát. Holott jóval szélesebb összefüggések csomópontja is Gibraltár, hiszen stratégiai szerepe nyilvánvaló. Az utóbbi években éppen ez okozta a legtöbb fejtörést a NATO köreiben, ahol mindenképpen a Szikla angol fennhatósága mellett foglaltak állást az itt levő támaszpont okán. Ugyanakkor a spanyol belépés eshetőségét is mind közelebbinek tudták, ezért feltétlenül a két állam kompromisszumát szorgalmazták a hovatartozásról. E kicsiny területet ugyanis még az 1713-as utrechti szerződés ítélte Londonnall, miután alig kilenc esztendővel előtte angol és holland hajósok elfoglalták a félszigetet, elűzve onnan a spanyolokat. Tréfa Csaknem három évszázada követeli Madrid ennek az egyezménynek a felülvizsgálását, mondván, hogy jogilag megalapozatlan. A legtöbb, amit idáig elért, hogy az ENSZ is megvitatta a viszályt, és helyt adott a kétkedéseknek. Időközben persze brit részről is keresték a bizonyítékokat, s tulajdonképpen igen hatásos eszközt találtak. 1967-ben népszavazást tartottak a gibraltáriak körében. Az eredmény egyértelmű volt: a megkérdezetteknek 96 százaléka választotta Londont, s csak negyvennégyen kívántak visszatérni Hispániába. Ez a magatartás teljességgel érthető volt, mert a fasiszta Spanyolország jó-formán ,semmi távlatot nem tudott nyújtani. Anglia viszont áldozatokat nem sajnálva — célzatosan — olyan körülményeket teremtett a gibraltáriaknak, amit elhagyni szerintük dőreség lett volna. Különösen az eltelt öt év igazolta ezt: a Sziklalakók életszínvonala fokozatosan magasabb lett, mint a briteké. A népszavazás miatt felbőszült Franco úgy vélte, a blokád majd hatásos eszköz lesz Gibraltár megtörésére és visszaszerzésére. A „siker” azonban elmaradt, s majdhogynem kudarccal végződött az ügy, leginkább belpolitikai fiaskóval. Azok a spanyolok ugyanis, akik naponta lépték, át a határt. Gibraltáron találva munkaalkalmat, váratlanul állás nélkül maradtak, s helyüket angolok vették át. A legszemléletesebb talán Linea város példája, amelynek a lakossága a zárlat miatt, százezerről hatvanezerre csökkent, s a kényszerű tétlenek száma ma mintegy 34 százalék. Jól érzékeltette a helyzetet egy masas ranan ,spanyol politikus, aki a Le Monde tudósítójénak csak annyit mondott: „A történelem vicce, hogy az ostromlottak jóval hulmogabbak, mint a rohamozók”. Kedélyek A Gibraltárt övező viszály hosszú történetében két esemény hozott fordulatot: az idős diktátor halála, illetve az 1980-ban megszerkesztett úgynevezett lisszaboni dokumentum. Franco elhunyta után két évvel helyreállhatott legalább a telefonkapcsolat a két állam között, s márez is eredménynek számított. Reményeket valójában a portugál fővárosban tanácskozó két külügyminiszter tér, Lord Carrington és a Suarez-kabinet akkori diplomáciai irányítója. Őrea keltett, amikor kölcsönös kötelezettségek vállalása után búcsúzott el egymástól. Ez annyit jelentett, hogy a gibraltári kérdést a „barátság szellemében" oldják meg. Konkrét formában ez az angol tárgyalási készség kifejezése volt, míg spanyol részről azt ígérték, 1980. június 1-én megszüntetik a blokádot. Ennek már csaknem két éve. A madridi belpolitikai fordulatok adják a magyarázatát a késedelemnek, párosulva a nemzetközi színtéren tanúsított diplomáciai lépésekkel. Figyelmeztető volt a februári államcsíny a kormány számára, mert feltárta a hadsereg erőviszonyait, illetve a jobboldal hajlandóságait. Ellenlépésként a NATO-csatlakozás meggyorsítására törekedett a kabinet, így akarván csillapítani a honi kedélyeket. Az Észak-atlanti Szövetség tagjaként — mint azt az erre vonatkozó formula tanúsítja — Spanyolország részt vehet az Ibériai-félszigeten létesített valamennyi katonai bázis irányításában. Madridban tehát úgy tartják, hogy a gibraltári — angol tulajdonban található — támaszpontra is vonatkozik ez a kitétel. A mostani Thatcher—Calvo Sotelo párbeszéd során még egy témát is áttekintettek, s egyezségre is jutottak felette. London elfogadta az indítványt — cserébe a zárlat feloldásáért —, így április 20-tól engedélyezi, hogy spanyol munkások lépjék át a gibraltári határt, s a nap végeztével esetleg ne térjenek vissza. Gyakorlatilag ez azonos lenne a letelepedési engedéllyel, amit viszont a gibraltáriak kifogásolnak. Féltik a munkájukat az északról jövő, jóval igénytelenebbektől. Az utóbbi időben amúgy is nyugtanok, mert állítólag hamarosan bezárják a félsziget dokkjait, s így kétezer ember, a lakosság tíz százaléka kerül utcára. A gibraltári vita mindenesetre folytatódik vagy most kezdődik csak igazán. Fábián Anna