Magyar Nemzet, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

Kedd, 1932. március 2. Me­tsléspo­n­to­k A FEJETLENSÉG majd­hogynem teljes az Afrikai Egy­ségszervezet háza táján. A vi­ták, szópárbajok gyakorta jel­lemezték a tanácskozásokat, ám a mostani, Addisz Abeba-i külügyminiszteri értekezlet túltett minden előzőn. Tapasz­talt diplomatákról lévén szó, a megjelentek először csak jo­gi szemszögből bírálták a fő­titkárt. Edém Kadját, aki a megkérdezésük nélkül, határo­zott : a Szaharai Arab Demok­ratikus Köztársaság ötven­­egyedik tagként vehet részt a munkában. Olajat öntött a tűzre, hogy ezt a Polisario Front képviselője akkor közöl­te, amikor a marokkói küldött is a teremben volt. A hír hal­latán először meglepődtek a részvevők, majd elfogadva a mind hevesebben tiltakozó ra­­bati politikus érveit, többen kivonultak, összesen tizen­kilencen tüntettek az elkövet­kező néhány napban a távol­­maradásukkal, gyakorlatilag megbénítva, cselekvésképtelen­né téve a konferenciát. A til­takozásuk miatt nem érheti majd el a hatását az a Preto­­ria-ellenes intézkedés, ame­lyet a „továbbülésezők" hoz­tak. Alighanem bonyolult okfej­téseket igényelne, hogy vajon kinek is volt igaza, hiszen az AESZ kartája többféle magya­rázatot is ad Annyi kivehető, hogy a togói főtitkár a megen­gedett egyszerű többség elve alapján cselekedett, ami eleve biztosított volt, mert az öt­ven tag közül korábban már hu­szonhat elismerte a szaharai államot. Fogo további cikkely szerint, viszont az alapdoku­mentum valamely pontjának az eltérő értelmezésekor csak az államfők kétharmados többsége esetén születhet köte­lező érvényű döntés. Mégoly tapasztalt megfigyelők is óva­kodnak belebonyolódni a pa­ragrafusok hálójába. MEGFOGHATÓBB magya­rázatot keresnek ezért, s lé­nyegében egyetértenek abban, hogy az" etióp fővárosban szin­te az afrikai, földrész tükré­ben láthatták magukat_ az egy­begyűltek". Át­tételesen­,­ ezúttal a marokkói—Polisario ellentét okán felszínre került a konti­nenset évek óta terhelő szám­talan gond, s kirajzolódott az éppen aktuális metszési pont: Rabat, Tripoli, s közvetve N’Djamena. Az összefüggések az első lá­tásra nem éppen kézenfekvők, hiszen kevés kapcsolatot fel­tételez II. Hasszán királysága és a Csád Köztársaság. Köze­lebb visz a megértéshez an­nak a ténynek az ismerete, hogy az AESZ soron követke­ző csúcstalálkozója Líbiában lesz, a szaharai felszabadító erők elleni háborúba egyre mélyebben belebonyolódó Ma­rokkó leplezetlen aggodalmá­ra. Kadhafi ezredes Algériá­val karöltve segíti a Polisario Frontot, s e támogatás kínos Rabatnak, mert mind katonai, mind diplomáciai síkon fárasz­tó manőverekre kényszerül. A gyakori kiegyensúlyozó húzá­sok felemésztik az uralkodó egyébként gazdag erőtartalé­kait, s így már igen kevés jut a belpolitikai nehézségek le­gyűrésére. Pedig fokozódnak az állam gondjai, amelyeknek el­sődlegesen a sivatagi csatáro­zások az okozói. Gazdaságilag leszálló ágba került Marokkó, mert a fegyverek költségeit ma már nem tudja fedezni az ál­lamkassza, csak a folytonos kölcsönök. A hanyatlás óhatat­lanul kihat, az életszínvonalra, s emiatt növekszik a társadal­mi elégedetlenség. Az egyetlen kínálkozó, a válságból kivezető lehetőség — legalábbis II. klasszán megítélésében — a győzelem a Polisario gerilla­alakulatokból reguláris hadse­reggé rendezett erőin. A rabati porta hathatós támogatóinak a sorából azonban az utóbbi idő­ben mintha hátrább lépett vol­na az addig igen aktív Fran­ciaország. Marokkó ezt nem­csak a katonai segítség mérté­kének a csökkenésében érez­hette, hanem politikailag is. Amióta Párizs engedélyezte, hogy a Polisario irodát nyit­hasson a Szajna partján, az­óta II. Hasszán inkább csak a­ történelmi hagyományok, mintsem a jelen realitásai miatt ragaszkodik az Elysée­­palotához. Igaz, új kapcsola­tot talált, s ez számára leg­alább olyan fontos, mint a francia szál. Washington kínált váratlan lehetőségeket, s ellen­szolgáltatásként néhány ma­rokkói támaszpont alkalman­kénti használatát kérte érte. A reagani érdeklődés Afrika iránt eltér az elődökétől, s Ma­rokkó felettébb megfelel a Fe­hér Ház követelményeinek. A tengerentúli elvekre ráhango­lódott II. Hasszán feltehetően kamatoztatni tartja majd az új viszonyt — ideig-óráig — a szaharai sakkjátszmájában. Bi­zonyította ezt az AESZ álla­mainak a pálfordulása is: kö­rülbelül egy esztendeje ugyan­is a rokonszenvükkel inkább a sivatagi harcosokat tüntették ki, s csak körmönfont politi­kai lépésekkel sikerült mind­eddig Marokkónak megakadá­lyozni a tagfelvételt. Addisz Abebán már a ravaszság sem kellett. Líbiától viszont most nem tudta elvenni a leg­közelebbi értekezlet házigaz­dái tisztét. KUDARCBA FULLADT II. Hasszán kipróbált diplomatái­nak e kísérlete, s ez feltehe­tően azért történt, mert Tri­poli néhány hónapja előruk­kolt a gondosan tartogatott ásszal: ígéretet tett csapatai­nak a kivonására Csádból. A Goukouni Oueddei vezette n'djamenai egységkormány (GM­T) kérésére érkezett lí­biai katonák feladatuk teljesí­tése után visszatértek állomás­helyükre, átadva a helyüket a francia indítványra szerve­zett afrikai békefenntartók­nak. Szenegál, Nigéria és Zaire mintegy ötezer katonája június 30-ig marad Csádban, ami meglehetősen rövid idő ahhoz, hogy tizenhét esztendei polgár­­háború után végre biztos nyu­galom teremtődjék ebben az országban. Amikor két éve az ellenfél, Hisszen Habré, s vert csapatai szudáni menedéket ta­láltak, teljesnek látszott Gou­kouni győzelme. December vé­gén ebben senki sem kételke­dett: a GM­T feje elismerésre talált mind az Afrikai Egység­szervezetben, mind a francia fővárosban, ahol hosszasan tárgyalt Mitterrand elnökkel. Időközben azonban Hybré ka­tonái rendezték a soraikat, mára ellenőrzésük alatt tart­ják Csád keleti részét, s észa­kon is előbbre jutottak. Ki­­számítottan irányítják az ak­cióikat, s a­­csapatmozdulatok üteméből kivehető, hogy jú­nius 30. utánra tartogatják a gyorsabb lépéseket. Tripoli semlegességéhez kétség nem férhet, hiszen az AESZ nyári értekezletének elnöki feladatai, illetve egyéb, stratégiai és dip­lomáciai megfontolások is kö­telezik. Ezek közül az egyik legfontosabbnak tekinti a fran­cia szocialista vezetéssel léte­sített, javuló kapcsolatokat. Ennek fényében érthető, hogy kifinomult taktikai fogásokkal miként is vehette — ellenvetés nélkül — ismét a kezébe az események fonalát Párizs. AZ ELYSÉE-PALOTA ugyan­is bejelentette, hogy megvonja az eddig a csádi hadseregnek nyújtott technikai segítséget. Emellett teljes mértékben tá­mogatja azt az AESZ körei­ben megfogalmazott felszólí­tást, hogy a nemzeti megbéké­lés érdekében üljön végre — ki tudja, hányadszor — tár­gyalóasztalhoz Oueddei és Habré. A francia afrikai ta­pasztalatok most azt diktál­ják, hogy az „egyszer fenn, egyszer lenn" sorrendje ezúttal a gerillavezér és a miniszterel­nök legyen. A csádi testvér­­gyilkolás közel két évtizedes krónikájában úgy tűnik, új fe­jezetet írni lehetetlen, a kibé­külések és összezördülések rendre ismétlődnek. Mint aho­gyan Ugandában sem kímélik egymást a különböző fegyveres csoportok: az elűzött diktátor, Idi Amin hívei a jelek szerint újra erőre kaptak, s kihasz­nálva az országban uralkodó zűrzavart, rabolnak, gyilkol­nak és fosztogatnak. A párhu­zam Csáddal korántsem eről­tetett, mert itt is egy, valaha a hatalmától megfosztott poli­tikus, kétes törvényességgel a kezébe ragadta a kormány­­rudat, s noha biztos távolság­ból, de az ellenfele sem tét­lenkedik. Az Ohote—Amin színjáték következő fejezete emberek ezreinek az életébe kerülhet. Akárcsak N'Djame­­nában. Fábián Anna MaM Nemzet Schultheisz Emil latin-amer­kai útja Hétfőn hazaérkezett Buda­pestre dr­ .­ Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, aki február 14-e és­­28-a között lá­togatást tett Nicaraguában, Mexikóban és Kubában. A meglátogatott országok­ban megbeszéléseket folyta­tott az egészségügyi minisz­terrel és más vezető személyi­ségekkel az egészségügyi és az orvostudományi kapcsola­tok, az együttműködés széle­sebb alapokon való fejleszté­séről, és meglátogatott több egészségügyi intézményt. A tárgyalások eredményeként Lea Guido de Lopez egészség­­ügyi miniszterrel Nicaraguá­ban egyezményt­ írt alá az egészségügyi együttműködés­ről. Mexikóban dr. Schultheisz Emil és dr. Mario Carlos Lo­pez Negrete egészségügyi mi­niszter memorandumban rög­zítette az egészségügyi és or­vostudományi együttműködés fejlesztésének alapelveit és fő területeit". Kubában dr. Schul­­theisz­ Emil és dr. Sergio del Vallé Jiménez, a Kubai Köz­társaság közegészségügyi mi­nisztere aláírta az egészség­­ügyi együttműködés újabb öt évre szóló munka­tervét. Fodor N­agy Árpád kitü­n­tetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fodor Nagy Árpádnak, a New York-i Ma­gyar Társaskör elnökének, az Amerikai Magyar Szó című lap ügyvezető bizottsága tag­jának, a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevé­kenysége elismeréseként, 65. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársaság Zász­lórendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést hétfőn dr. Petrán János, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete, bensőséges ünnep­ség keretében adta át New Yorkban. Tudomány­os egyezm­­ény B­ulgár­i­á­val A két ország tudományos minősítő bizottsága közötti együttműködés elmélyítését szolgáló egyezményt írt alá Budapesten Kónya Albert, a Magyar Tudományos Akadé­mia rendes tagja, a magyar Tudományos Minősítő Bizott­ság elnöke és Dimitar Elen­­kov, a Bolgár Tudományos Akadémia levelező tagja, a bolgár legfelső minősítő bi­zottság elnöke. Az egyezmény lehetőséget nyújt a tudományos­ minősítés terén a kapcsolatok bővítésé­re, és kiszélesíti az aspirantúrán kívüli tudományos fokozatok megszerzésének lehetőségeit a magyar állampolgároknak Bulgáriában, a bolgár állam­polgároknak pedig Magyaror­szágon. ­ A mikroprocesszorok hazai alkalmazása A mikroprocesszorok és a programozható logikai vezér­lők (PLC-k) hazai alkalmazá­sáról kétnapos tanácskozás kezdődött hétfőn a MTESZ székházában. A rendezvény célja, hogy a korszerű techni­ka alkalmazásával foglalkozó oktatók, kutatók, fejlesztő szakemberek, gyártók és fel­használók megismerjék egy­más eredményeit, kicseréljék tapasztalataikat, megvitassák a továbblépés lehetőségeit. Több előadó hangsúlyozta a szakemberképzés fontosságát, hiszen mindössze néhány éve tananyag a műszaki oktatási intézményekben a mikropro­cesszorok és PLC-k alkalma­zása. Továbbképzésre jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöktovábbképző szaktan­folyamain van lehetőség. Ezen­kívül a közelmúltban tizenöt iparvállalat közös alkalmazás­­technikai szolgálatot hozott létre. Hangsúlyozták: ma már ha­zánkban is egyre szélesebb körben gyártanak mikropro­cesszoros készülékeket. Ám szükséges, hogy a korszerű technika mielőbb tért hódítson valamennyi iparágunkban. Emlékü­nnepség a Hazafias Népfrontban A Magyar Történelmmi Em­lékbizottság 40 évvel ezelőtt tette közzé nevezetes felhívá­sát, amelyben a nemzeti össze­fogásra, a történelmi hagyo­mányok megőrzésére és meg­óvására buzdított. Erre emlé­keztek hétfőn, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában. Az emlék­ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a történelmi emlékbizottság egyik szervezője, felhívásának aláírója. Bevezető előadást Györffy Sándor történész tar­tott. Ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi bizottsága Hétfőn a Parlamentben Nyers Rezső elnökletével ülést tartott az országgyűlés keres­kedelmi bizottsága. Az ülésen Veress Péter külkereskedelmi miniszter tájékoztatta a kép­viselőket külgazdasági kap­csolataink tavalyi helyzetéről, és az ez évi kilátásokról. Ezt követően a bizottság elfogad­ta idei munkatervét. Bővül gazdasági együ­ttmű­ködésün­k Irakkal Marjai József tárgyalásai Marjai József miniszterel­nök-helyettes és Hasszán Ali, az iraki forradalmi parancs­nokság tanácsa tagja, kereske­delmi miniszter, a magyar— iraki gazdasági együttműkö­dési állandó vegyes bizottság két társelnöke. Bagdadban hétfőn aláírta a bizottság nyolcadik ülésszakának jegy­zőkönyvét. A kormányszintű bizottság ülésszakán megálla­pították, hogy Magyarország és Irak között a baráti kap­csolatok az elmúlt időszakban jelentős mértékben kiszélese­d­­tek, új területekkel bővültek, s megerősödtek az együttmű­ködés tartós elemei. Irak a másfél éve tartó há­ború ellenére dinamikusan fejleszti gazdaságát, ami le­hetőségeket biztosít a­ gyár vállalatoknak is beruházási javak szállítására, építési és szerelési feladatok elvégzésé­re. A vegyes bizottság üléssza­ka kapcsán lezajlott magas­­szintű, magya­r—iraki,­ tárgya­­­lásokon — köztük Marjai J® Jó­zsef megbeszélésein Taha Jasz­­szin Ramadannal, a forradal­mi parancsnokság tanácsa tagjával, a kormány első el­nökhelyettesével, és más iraki vezetőkkel — megerősítették a két ország készségét a kap­csolatok és együttműködés tartalmának további elmélyí­tésére és kibontakoztatására. Irak fejlesztési politikája le­hetővé teszi, hogy fejlett tech­nikával, jó minőségű, a meg­állapított határidőre szállított termékekkel a magyar válla­latok a jövőben is versenyké­pesen tudjanak fellépni Irak­ban, amihez a sokoldalú ál­lamközi megállapodások meg­felelő kereteket biztosítanak. Az ülésszak eredményei alapján a magyar vállalatok­nak a következő időszakban elsősorban az energiatermelés és -elosztás, egészségügy, jár­műgyártás, mezőgazdaság és a vízgazdálkodás terén vannak piaci lehetőségeik Irakban. To­vább bővül a két ország között a műszaki-tudományos együtt­működés. Irakban magyar szakemberek még nagyobb mérvű közreműködését igény­lik. Marjai József megbeszélést folytatott Tahir Tan­fik ipari és bánya­ügyi miniszterrel és Szadun Ghaidan miniszterel­nök-helyettessel, szállítási és távközlési miniszterrel, a for­radalmi parancsnokság taná­csának tagjaival. A kormány elnök­h­elyettese­ vasárnap meg­­is Hintett­e a Bagdad körzeté­ben levő Abu Ghraibben a Komplex és ÉGI közreműkö­désével épülő hűtőházakat. Megbeszéléseket folytatott az iraki megrendelőkkel, az épít­kezés magyar vezetőivel és a munkáskollektívával. Marjai József hétfőn este hazautazott Bagdadból. Az iraki főváros repülőterén Hasz­­szan Ali búcsúztatta. Jelen volt Pereszlényi Zoltán bagda­di magyar és Iszmail Hamudi budapesti iraki nagykövet. UNID­O -konzu­lt­áció a gyógyszergyártásról Nemzetközi gyógyszergyártá­si konzultáció kezdődött hét­főn Visegrádon. Az UNIDO — az ENSZ Nemzetközi Iparfej­lesztési Szervezete — immá­ron harmadszor kérte fel ha­zánkat, hogy a fejlődő orszá­gok szakemberei számára tan­­folyamot rendezzen a gyógy­szergyártás problémáiról, illet­ve lehetőségeiről. A kéthetes rendezvényen — amelyet a Magyar Kereskedelmi Kamara, a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés és a Vegyterv szer­vezett meg — tizenhat ország szakemberei vesznek részt. Előadásokon ismerkednek meg a több célra használható gyógyszergyártó üzemek típu­saival és az ehhez kapcsolódó műszaki-gazdasági kérdések­kel. Megtárgyalják az Egész­ségügyi Világszervezet által a fejlődő országokban bevezetés­re ajánlott tizennégy gyógy­szeralapanyag gyártásának technológiáját.* Az olvasó most kérdez. Ben­nünket, magyarokat bíznak meg egy ilyen fontos nemzet­közi tanácskozás megszervezé­sével? Amikor saját házunk táján sincs minden rendben. Elég megnézni a patikákat és megszámolni az embereket.. Azokat, akik az ,,árazó” előtt sorakoznak és azokat, akik a hiánycikkek miatt a ,,kiadó” ablaknál bosszankodnak. Egy korábbi e tárgyi cikkünkre reagált levelében Turbol­t l­a­­jos olvasónk­ írta: a gyógysze­részeken és munkatársaikon csapódnak le a betegek érzel­mi megnyilvánulásai, pedig ők tehetnek legkevesebbet arról, hogy hiánygyógyszerek van­nak. Bárhogy is van, valóság: a hazai gyógyszeripar nemzetkö­zi tekintélyre tett szert. Még azon hibái ellenére is, hogy a honi ellátás bizony nem min­dig tökéletes. Persze, nem sok­ra megy ezzel az információ­val az, aki hiába járja a pa­tikákat. Betegsége nem múlik, sőt... De ezt a „rossz” ma­gyar gyógyszeripart mégis­csak előkelő helyen jegyzik. Igaz, mint fogyasztókat is ran­gos pozíció illet bennünket: az európai negyedikek vagyunk. És ez az adat nem azt jelenti, hogy van előttünk három or­szág a kontinensen, ahol az emberek több pirulával gon­doskodnak állapotuk jobbítá­sáról. Mert lehet, sőt valószí­nű, hogy a ,,bőkezűség” diada­lát magunkénak mondhatjuk, noha erről nem készül statisz­tika. Való igaz, lehet az ellátást idehaza javítani — kétféle esz­közzel. A gyártók és forgalma­zók jobb, egymás igényeit szem előtt tartó együttműködésével. No és azzal, hogy mérsékletre intjük magunkat. A patikaszer sokat segít, persze. De nem otthon, a házi gyógyszertárak­ban és nem a körzeti orvosnál, csak receptért sorakozva. Ezen tulajdonságainkért alighanem másként jegyeznek bennünket a nemzetközi piacon. És a hét­főn kezdődő UNIDO-tanácsko­­záson is inkább gyógyszerter­­melésünk, semmint fogyasztá­sunk kaphat valódi elismerést. S- 1. A KISZ képviselői Olaszországban Az Olasz Kommunista Ifjú­sági Szövetség (FGCI) meghí­vására Nagy Sándornak, a KISZ központi bizottsága tit­kárának vezetésével hétfőn Olaszországba utazott a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja. A kül­döttség tárgyalásokat folytat a KISZ és az olasz KISZ kap­csolatairól, valamint a nem­zetközi ifjúsági mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Olaszorszá­gi tartózkodása során a dele­gáció eszmecserét folytat az olasz ifjúsági mozgalom kü­lönböző politikai erőivel, köz­tük az Olasz Szocialista Ifjú­sági Szövetség és az Olasz Köztársasági Párt ifjúsági szervezetének képviselőivel is. E­VSZ-filmek Az Országos Műszaki Infor­mációs Központ és Könyvtár hazánkban első alkalommal rendez az ENSZ kelet-európai irodája filmtárának válogatott filmjeiből bemutatót­t tele­pülésfejlesztési, környezetvé­delmi, lakásépítési­, városren­dezési, színes filmek vetítésé­re március 8-án, 9-én, 10-én és 12-én kerül sor Budapesten az információs központ VIII., Múzeum utca 17. szám alatti klubtermében. A filmnapok megnyitója március 8-án, h­ét­főn, délután 4 órakor lesz. Ek­kor vetítik Az ember és a megbomlott környezet, vala­mint A gombamód felnövő vá­rosok című ENSZ-filmeket. Magyar hangbemondással na­ponta délután 4 órakor és fél tíz kor kezdődnek a filmvetí­tések. A négynapos filmbemu­tatóra a belépés díjtalan. Beiratás az első osztályba Országszerte március 1-e és 15-e között íratják be az álta­lános iskola első osztályába lépő kisdiákokat. Az iskolák mindenütt a helyi tanács által megállapított napokon veszik fel az elsős­ jelölteket, a fővá­rosban március 4-én és 3-én — csütörtökön és pénteken — történik meg a beiratás. A tanköteles korban levő gyermeket a lakása szerint körzetileg illetékes iskolába kell beíratni. Azok a gyerme­kek kerülhetnek az első osz­tályba, akik ez év szeptember 1-ig betöltik hatodik életévü­ket. Az igazgatók a hirdet­ményeken levélben vagy más módon értesítik a szülőket ar­ról, amely időpontban várják őket gyermekeik beíratására. A helyi állami és társadalmi szervek, szervezetek közremű­ködésével gondoskodnak arról, hogy valamennyi leendő kis­diák adatai felkerüljenek a jegyzékekre. A népességnyil­vántartó hivatalok például a tanácsok közvetítésével átad­ják az iskoláknak a tanköte­­leskorúak névjegyzékét. Az általános iskolák igazga­tói engedélyezhetik azoknak a gyermekeknek a felvételét is, akik a hatodik életévüket­­a tanév első hónapjában, tehát szeptember 1—30. között, töl­tik be, s testileg, szellemileg megfelelően fejlettek. Ezek­nek a tanulóknak a felvételi kérelmét április 15-ig kell be­adni az iskolák igazgatóihoz. Az 1982—83-as tanévben mintegy 200 ezer gyermek ta­nul majd az általános iskolák első osztályaiban. ­­i* Görög nőküldöttség lát­ogat­ása Hétfőn Budapestre érkezett a görög nőszövetség küldöttsé­ge, amely a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának meghívá­sára látogatott hazánkba. A delegáció ötnapos magyaror­szági tartózkodása idején meg­beszélést folytat a MNOT ve­zetőivel a két nőszervezet kap­csolatainak továbbfejlesztésé­ről, tájékozódik a magyar nők és családok helyzetéről. Buda­pesten a küldöttség részt vesz a Magyar Nők Országos Ta­nácsának nőnapi ülésén, a Me­dicor Művekben a műszeripa­ri dolgozó nők és fiatalok munka- és életkörülményeivel ismerkedik. A vendégek el­lá­togatnak Tolna megyébe, ahol üzemeket, termelőszövetkeze­teket, gyermekintézményeket tekintenek meg.

Next