Magyar Nemzet, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

*» Elutasító döntés a bonni szövetségi tanácsban Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet parlament ellen­zéki többségű második háza, a szövetségi tanács elutasította a szociálliberális kormány „beruházási és foglalkoztatási programját”. A CDU és a CSU képvise­lői a következőképpen indo­kolták az elutasítást: a ma­gas munkanélküliség csökken­téséhez szükséges beruházások fellendítése érdekében támo­gatják a tőkés beruházások után járó tízszázalékos beru­házási kedvezményt, de nem fogadják el annak finanszíro­zásául az értéktöbbletadó egy­százalékos emelését. Gerhard Stoltenberg, Schleswig-Hol­­stein tartomány keresztényde­mokrata miniszterelnöke azt követelt® hogy a kormány más forrásból fedezze a programot. Klaus von Dohnings, Ham­burg és Hans Koschnick, Bré­ma szociáldemokrata polgár­­mestere viszont arra figyel­meztette az ellenzéket, hogy ezzel a döntésével nem segíti elő a m­unkanélküliség csök­kentését, ami pedig az egész ország érdeke. Manfred Lahn­­stein, az új pénzügyminiszter szintén sürgette az ellenzéket: pillanatnyi politikai érdekek miatt ne tagadja meg támoga­tását a kormány programjá­tól. . A szövetségi tanács elutasí­tó döntése után a parlament két háza közös egyeztető bi­zottságának kell május 12-én kompromisszumos megoldást találnia. Az egyeztető bizott­ság javaslatának elfogadásáról vagy elutasításáról má­ius 28-án dönt a szövetségi tanács. Palermób­an meggyilkolták az OKI* vezetőségének tagját Palermóból jelenti az AFP. Palermóban meggyilkolták Pio­la Torrét, az Olasz Kommu­nista Párt szicíliai tartományi pártbizottságának titkárát, a KB tagját, parlamenti képvi­selőt. A kommunista politikus egyben a CGIL szakszervezeti központ tartományi titkára is volt. Az 54 éves kommunista po­litikust az Olasz KP székháza előtt lőtték le Palermo köz­pontjában. A merénylők vé­geztek la Torre sofőrjével is. A gyilkosságot eddig sem­milyen szervezet nem vállalta magára, s az olasz rendőrség arra gyanakszik, hogy la Tor­rét a maffia gyilkolta meg, mert a politikus a bűnszövet­kezet elleni harc egyik élhar­cosa volt Szicíliában. Mint az AP jelenti, az Olasz KP az utóbbi időkben a ko­rábbinál is ■hevesebb harcot vívott a szicíliai maffia ellen. Palermo a nemzetközi kábító­szer-kereskedelem egyik köz­­pontja. Giovanni Spadolini olasz kormányfő telefonon felhívta Enrico Berlinguert, az Olasz Érv főtitkárát, kifejezve meg­döbbenését és mély gyászát la Tone halála miatt. Az OKP vezetőségét rend­kívüli ülésre hívták össze. Comisóból jelenti a VPI. A szicíliai Comiso városában 11 személy, olaszok és nyugatné­metek éhségsztrájkot kezdtek tiltakozásul az amerikai kö­zép-hatótávolságú rakéták szicíliai telepítése ellen. Ad­dig folytatják az éhezést — mondták —, amíg Giovanni Spadolini olasz miniszterelnök és Maxwell Rabb római ame­rikai nagykövet nem fogadja őket, hogy kifejezhessék til­takozásukat a rakétatelepítési terv ellen. Mint az MTI jelenti, az OKP vezetősége úgy döntött, hogy tüntetést szervez a ter­rorizmus és a maffia elleni harc fokozásának követelése jegyében. A l’Unitá, a párt lapja különkiadást szentel Pio la Torre emlékének. Enrico Berlinguer, a párt főtitkára Palermóba utazott, és odaér­kezett Virginio Rognoni bel­ügyminiszter is. A miniszter rendkívül súlyosnak minősí­tette a gyilkosságot. Pio la Torrét 191­2-ben vá­lasztották meg először az OKP Szicíliai titkárává és ebben a beosztásban 1967-ig dolgozott. Neve összekapcsolódott a déli elmaradottság felszámolásáért vívott küzdelemmel és a maf­fia elleni harccal. Legutóbb élharcosa volt annak a moz­galomnak, amely a comisói NATO-támaszpont engedélye­zéséről hozott döntés vissza­vonását követelte. A spanyol kormány új törvényjavaslata fegyverkezési elképzeléseiről Madridból jelenti a TASZSZ. A. Ol­art Saussol spanyol hadügyminiszter a képviselő­ház hadügyi bizottságában elő­terjesztette a kormány kato­napolitikával és a fegyverke­zési programokkal kapcsolatos új törvényjavaslatát. A kormánynak az a szándé­ka — jelentette be a hadügy­miniszter —, hogy az újabb „Milán” és a „Tow” típusú rakéták beszerzése és a lég­védelem rovására megerősíti szárazföldi egységeit 1990-ig — közölte — négy „Agosta” típusú tengeralattjárót, nyolc korvettet és hét fregattot gyár­tanak a hadiflotta számára. Ezenkívül „Harrier” típusú, helyből felszálló angol vadász­bombázók beszerzésére is sor került. A hadügyminiszter azt is elmondotta, hogy a tervek szerint korszerűbb gépekkel váltják majd fel a spanyol lé­gierő „Phantom” és az F—5-ös típusú repülőgépeit. — Spanyolországnak meg­vannak a nukleáris fegyver előállításához szükséges ,,tech­nikai feltételei” — közölte Os­art, de hozzáfűzte, hogy ez nem közvetlen célja a kor­mány katonapolitikájának. Spanyolországnak a NATO- hoz való viszonyát érintve a hadügyminiszter az észak-at­lanti tömbbe való spanyol be­lépés helyességéről igyekezett meggyőzni hallgatóságát. Azt állította, hogy Spanyolország geopolitikai helyzete kizárja az ország semlegességének le­­hetőségét. Iráni ellentámadás a khuzisztáni fronton Teheránból jelenti a Reuter. Az iráni csapatok a front déli szakaszán, Khuzisztán tarto­mányban, csütörtökről péntek­re virradóra nagyszabású el­lentámadást indítottak az ira­ki állások ellen — közölte a teheráni rádió. A rádiónak a harcokról szóló első jelentései szerint az irániak már az of­­fenzíva kezdeti szakaszában elfoglalták az első iraki védel­mi vonalakat, „súlyos veszte­ségeket okoztak az ellenségnek mind emberéletben, mind ha­ditechnikában, és sok foglyot ejtettek”. Ugyanakkor az INA hivata­los iraki hírügynökség, meg­erősítve bár a támadás tényé­ről szóló hírt, azt jelentette, hogy az iraki csapatok megál­lították az irániak előrenyo­mulását a térségben, és ,,sú­­lyos csapást mértek az ellen­ségre”. Az INA helyszíni tu­dósí­tója arról számolt be, hogy a harci cselekmények kezdeté­től az iraki légierő Susanguerp város körzetéb°n bombázza az iráni csapatösszevonásokat. Ugyancsak e forrás szerint ,.az iraki erők a város körzetében nagyszámú iráni egységeket kerítettek be, és az irániak közül egyre többen teszik le a fegyvert”. A jelenlegi­­ „szent város” fedőnéven indított — iráni el­lentámadás két hónapon belül immár a második nagyméretű hadművelet az iraki erők el­len. Az iráni katonai egységek átkeltek a stratégiai jelentő­ségű Karun folyón, és az ira­ki megszállás alatt álló Khor­­ramshahr felé haladnak — kö­zölte az IRNA iráni hírügy­nökség. Jelenleg az egész­ déli fronton, Ahvaz és Susanguerp térségében, a Karun folyó tel­jes vonalán folynak a hadmű­veletek — adta hírül az iráni hadsereg vezérkarának köz­leménye. Az INA jelentése szerint viszont az iraki fegyveres erők megállították az iráni csapatokat, és­ Irak most ellen­­támadást készít elő. Az ira­ki közlemény szerint 2530 irá­ni katona vesztette életét, és az iraki csapatok négy iráni katonai helikoptert semmisí­tettek meg. Miidw­omzot Weinberger felszólalása a szenátus külügyi bizottságában Washingtonból jelenti az AP. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyenlő arányban alakítsa át az atom­fegyvereiben elhelyezett nuk­leáris töltetek egy részét vil­lanyáramot termelő nyers­anyaggá — ezt javasolta Noel Gaylor tengernagy, aki 1972 és 1976 között a Csendes-óceán térségében állomásozó ameri­kai fegyveres erők főparancs­noka volt. Az indítványát élénken támogatta a sajtóér­tekezleten George Kennan, aki az ötvenes évek elején az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt. Közben a szenátus külügyi bizottsága előtt Caspar Wein­­berger amerikai hadü­gym­i­­niszter arról beszélt, hogy a kormány által kezdeménye­zett hosszú távú fegyerkezési program „javítja nukleáris el­rettentő erőnk biztonságát, s ezzel az egyetlen l°b°tséees alapot biztosítja a valódi csök­­kentéshez vezető tárgyalások­hoz”. Ebben a szellemben is­mét­ ellenezte a két ors­z­ág nukleáris fegyvertárának be­fagyasztására az amerikai kongresszusban is elhangzott korábbi javaslatokat. Jóllehet elismerte, hogy egy „nukleáris háborúnak nem lehet győzte­se”, azt állította, hogy erről a Szovjetuniót kellene meggyőz­ni. Végezetül még azt sem ta­gadta, hogy az Egyesült Álla­mok „a célba juttatható nuk­leáris robbanófejek teljes szá­mát” tekintve fölényben van a Szovjetunióval szemben, de ennek ellenére a Szovjetunió­nak a hadászati erők területén mutatkozó állítólagos „előnyé­re” hivatkozva indokolta a fo­kozott amerikai fegyverkezés szükségességét. Egyébként az ABC amerikai tévéállomás és a The Wa­shington Post című lap közös közvélemény-kutatási adatai szerint a m­ekérdezett ameri­kaiak 71 százaléka a nukleáris fegyverek haladéktalan b°fa­­prasztása mellett, 25 százaléka ell°ne van, a többiek nem nyilvánítottak véleményt. 58 százalék szerint a Szovjetunió fölényben van, 29 százalék sze­rint nem. 79 százalék viszont úgm véli, a szemben álló fél előnyének nincs jelentősége, mert mindkét hatalom több­szörösen képes a másik meg­semmisítésére. Jelentés a lengyel gazdaságról Varsóból jelenti az MTI. A lengyel kőszénbányákban az idei év első négy hónapjában több mint 63 millió tonna sze­net termeltek ki, ami nyolc­millió tonnával több a tavalyi esztendő hasonló időszakának teljesítményénél. Exportra 8,7 millió tonna kőszén került, vagyis több miint kétszer any­­nyi, mint 1981 első né°v hó­­napjá­ban. A lengyel bánya­­ü­gyi és energetikai miniszté­rium p­énteki közlése szerint azcosl­itóan kedvező tendenciák érvénye­süln­ek a barr­aszén­­bányászatban is. Mindennek köszönhetően januuár vége óta nála volt semmilyen áramkor­látozás a vállalatok, sem a lakosság számára. A jelentéshez fűzött kom­mentárjában a PAP hírügy­nökség méltatta a bányászok jó munkáját, ugyanakkor em­lékeztetett arra, hogy az év el­ső négy hónapjában a szénbá­nyászat volt gyakorlatilag a népgazdaság egyetlen olyan ára, ahol növekedett a telje­sítmény. Az összes többi ága­zatban továbbra is csökkenés tapasztalható, bár a vissza­esés üteme az utóbbi időben lelassult. Ami a mezőgazdaságot illeti, a tavaszi munkákban az ápri­lisi hideghullám miatt mintegy kéthetes késés tapasztalható. A húsellátás az év közepéig várhatóan a jelenlegi szinten marad, azután attól függ majd, mennyi gabonát, takarmányt sikerül betakarítani. Vallási zavargások az indiai Punjab államban Új-Delhiből jelenti a TASZSZ. Az indiai Amritsarban hétfő óta tartanak az összetűzések a szikh vallási és népcsoport, valamint a hindi vallású la­kosság között. A Pakisztánnal határos Punjab állam főváro­sában az összecsapásokat az állam elszakadását és „önálló Khalisztán” megalakítását hir­dető „Dal Khali” nevű szepa­ratista szikh szervezet provo­kálta. A zavargásoknak eddig több halálos áldozata és számos sé­rültje van. A rendőrség mint­egy ezer embert letartóztatott. A hatóságok erősítésül rend­őri és karhatalmi egységeket vezényeltek a városba, s egy­ben kijárási tilalmat rendeltek el. Az indiai parlament alsóhá­zában — az eseményekkel kapcsolatban — Giani Zail Szingh belügyminiszter kije­lentette: a Punjab államban hétfő óta folyó nemzetiségi za­vargásokban egyes külföldi ál­lamok is tevékeny szerepet játszanak, akik a szeparatisták támogatásával India területi egységét akarják megbontani. Indira Gandhi javaslatára az alsóház egyhangúlag hatá­rozatot fogadott el a punjabi eseményekről. A határozat el­ítéli a szeparatista törekvése­ket és felszólítja a lakosságot, hogy ne adjon hitelt a nemzeti egység ellenségeinek. A külpolitika hírei­ ­ (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Moham­med Al-Sajert, a PFSZ szovjetunióbeli képvi­seletének vezetőjét. A találko­zó annak kapcsán jött létre, hogy a palesztin képviselet hi­vatalos diplomáciai státust ka­pott, és vezetőjét a PFSZ rend­kívüli képviselőjévé nevezték ki a Szovjetunióba. A kineve­zésről szóló levelet As-Sajer átnyújtotta Andrej Gramikó­­nak.­­ (Brüsszel, MTI) Antonio Ramalho Eanes portugál köz­társasági­­elnök befejezte hi­vatalos államfői látogatását Belgiumban, és ellátogatott a NATO központjába, ahol Jo­­seph Luns főtitkár fogadta.­­ (Thesszaloniki, Reuter) Pokolgép robbant Thesszalo­niki központjában, az Ameri­can Express utazási iroda épü­lete előtt. Az anyagi kár je­lentős, emberéletben azonban nem esett kár. A hatóságok je­lenleg azt vizsgálják, hogy va­jon a legutóbbi merényletet ugyanaz a terrorszervezet k­ö­­vette-e e, amelyik magára vállalata a hónap elején az athéni amerikai nagykövet re­zidenciája ellen végrehajtott hasonló akciót . (Luanda, TASZSZ) Az angolai fővárosban folytató­dott Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes lá­togatása. A szovjet politikus találkozott Paulo Teixeira Jorge angolai külügyminisz­terrel és Venancio da Mouro külügyminis­zter-hel­yettessel. A megbeszéléseket a teljes né­zetazonosság jellemezte.­­ (Vientiane, MTI) Meg­tartotta záróülését a Laoszi Népi Forradalmi Párt harma­dik kongresszusa. Az újonnan megválasztott Központi Bizott­ság ismét Kaysone Phorn­­vihane-t választotta meg fő­titkárrá. A kongresszuson részt vett MSZMP-küldöttség Pha­­lanéba utazik, ahol barátsági nagygyűlésen találkozik a 9. számú út egyik hídja építésé­ben segédkező magyar brigád­dal és a laoszi hídépítőkkel.­­ (Lisszabon, Reuter) Ber­­nard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancs­noka háromnapos látogatásra a portugál fővárosba érkezett. A tervek szerint fogadja őt Antonio Ramalho Eanes por­tugál elnök is.­­ (Moszkva, MTI) A szov­jet afroázsiai szolidaritási bi­zottság meghívásán, április 26- tól 30-ig George Habbas fő­titkár vezetésével Moszkvá­ban tartózkodott a Palesztinai Némi Felszabadítási Front kül­döttsége. Szombat, 1932. május 1.. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Közbeszélgetések Washington, április 29. A SZENÁTUS külügyi bi­zottságának elnöke, Charles P­ercy illinoisi republikánus közvetlenül Ronald Reagan elnök választása után, 1980 novemberében Moszkvába lá­togatott. Utazása élénk világ­­politikai feltűnést keltett és nagy várakozásokat. A jóhi­szemű közvélemény kezdett derűlátó lenni, szóval vége a harsány és harcias amerikai választási kampánynak, elő­térbe kerül a hagyományos republikánus realizmus, fel­újul a két világhatalom pár­beszéde. Akkoriban Percyt Reagan követének hitték. A Washingtonban újonnan hata­lomra kerültek köreiből azon­ban hamar kiszivárgott, hogy Percy legfeljebb önmaga kép­viselője, nemhogy tárgyalási, hanem még igazában vett ta­­pogatózási felhatalmazása sin­csen a berendezkedő új kor­mányzattól. A szenátor azonban nem fe­lejtette el sem moszkvai megbeszéléseit, sem a­­ té­mát. Charles Percy, hazatérve a Szovjetunióból, kötelesség­­szerűen beszámolt Reagannek a moszkvai tapasztalatokról, s — miként vasárnapi interjú­jában felidézte — arról, hogy „a Kremlben erős óhaj van a fegyverkorlátozásra”. Ami azóta, az elmúlt másfél év­ben történt, az jól ismert. Mindenesetre valaminek meg kellett változnia Washington­ban ahhoz, hogy Charles Percy ismét főszereplő lehes­sen. Csütörtök reggeltől vagy három hátig az általa vezetett szenátusi külügyi bizottság a fegyverkezés és fegyverkorlá­tozás, a nagyhatalmi párbe­széd és perpatvar témájával foglalkozik. Percy szerint nincs fontosabb téma ennél az emberiség számára, és „két­ségtelenül a legfontosabb, ami­vel valaha is foglalkozhattam szenátorként. Az idő vészesen múlik, kifuthatunk belőle” — magyarázta a maga nemében szinte páratlan meghallgatási sorozatot a külügyi bizottság elnöke, s hozzátette: szeret­né nyilvánosan is hallani, vagyis utólag számonkérhe­­tően, amit a kormányzat ve­zetői neki magánbeszélgetések során tárgyalási jószándékuk­ról mondanak. A MOST KEZDŐDÖTT „közbeszélgetések” valójában a szenátus politikailag fontos fórumára viszik a „témát”, amely már a tavasz kezdete óta mind jobban foglalkoztat­ja az amerikai közéletet. Va­sárnap ért véget az „epicent­rum hét”, amelynek során or­szágszerte megvitatták az atombefagyasztási mozgalom érveit. Ennek a mozgalomnak a szóvivői szintén meghívót kaptak a szenátus külügyi bi­zottságától, csakúgy, mint egy sor atomstratéga és volt kor­mánytisztviselő, élükön Ha­­rold Brown és James Schle­­singer egykori hadügyminisz­terekkel. A meghallgatási so­rozatot történetesen a Pen­tagon mai főnöke, Caspar Weinberger kezdte el csütör­tök reggel, s a világpolitika jó memóriájú megfigyelői el­gondolkozhatnak azon, hogy a hajdan annyit bírált elődei ma szinte galambnak hatnak a nemzeti fölényre nyíltan tö­rekvő nemzetvédelmi minisz­ter mellett. Hétfőn egy wa­shingtoni újságíróklubban vá­laszolt kérdésekre Weinber­ger, és szavaiból ismét kitűnt, hogy ami Percynek meg má­soknak fő téma, az nekik má­sodlagos, a Pentagon fegyver­kezni most, tárgyalni — ér­demben — csak utána óhajt. A csütörtöki Washington Postban Joseph Kraft elárul­ta, hogy az amerikai START- j­avaslatokról folyó kormány­zati vitában a Pentagon a hangadó, olyan javaslatokkal, amelyek bizonyosan elfogad­hatatlanok Moszkva számára. A jelenlegi menetrend sze­rint ugyanis május második felében, de mindenesetre Nyu­­gat-Európába való elindulása előtt fogja Reagan egy nagy beszédében előterjeszteni Wa­shington elképzeléseit, a pár­beszédről és a fegyverkorláto­zásról, megadva tehát a hiva­talos jelet a START-ra. Amennyiben valóban jól érte­sült Kraft, a kormányzaton belüli vita ebben az utolsó szakaszban, ha lehet, még éle­sebb, mint volt megelőzően. Ezt különben Haig keddi be­szédéből is kihallani. A kül­ügyminiszter átfogó és felet­tébb általánosságokban mozgó szónoklatot tartott, a keres­kedelmi kamarában, és egy­aránt beszélt a nyugat—nyu­gati, a kelet—nyugati, és a nyugat—déli kapcsolatok wa­shingtoni felfogásáról. Azt persze egységes külpolitiká­nak tüntetve fel, ahogyan, ál­lásához illik. Ám Haig tett néhány sajátos megjegyzést is, amelyek a kormányzaton be­lüli vitát érzékeltették. „Nem állíthatjuk, hogy túl gyengék vagyunk a tárgyalásokra és eközben pedig elég erősnek valljuk magunkat egy általá­nos konfrontáció politikájá­ra” ÓVAKODOTT megjelölni Haig, kikkel van vitája, de ezen a héten elégszer kap fó­rumot Weinberger ahhoz, hogy mindenki tisztában le­gyen vele: a Pentagon és fő­nöke hirdeti egyik pillanatban, hogy Amerika egyelőre még gyenge tárgyalni, ám erős a fegyverkezés — és ami vele jár, a nemzetközi feszültség — vállalásaira. Gyanítható, hogy Percy szenátor és társai a külügyi bizottságban megpró­bálják kiráncigálni a zárt aj­tók mögül a miniszteriális vi­tapartnereket, és rákénysze­ríteni őket a nyílt állásfogla­lásra. Bármennyire fontos is az atombefagyasztási mozgalom, hatása csak közvetett lehet: az amerikai politikát természe­tesen nem vermonti falugyű­léseken lehet és kell meghatá­rozni. Az országos nyomás persze máris megtette a ma­gáét, s legalábbis részben mozgósította a politikusokat. Vagy másképpen fogalmazva, és több jóhiszeműséggel az amerikai vezető körök józa­nabb felfogású részéről: a mó­dosult közhangulatban ismét előléphettek azok, akik a nagyhatalmi párbeszéd mel­­lőzhetetlenségét mindig is val­lották, ám háttérbe szorultak a harcias időkben.. A külvi­lágnak természetesen óvato­san kell megítélnie ezt a ta­gadhatatlan fordulatot. Nem­csak a kormányzaton belüli vita tart még, és eredmé­nye bizonytalan, hanem vol­taképpen azt sem tud­ni, hogy mit képviselnek ma a párbeszéd és a fegyver­­korlátozás hívei az amerikai establishmentben. Nem sza­bad elfelejteni, hogy a hetve­nes években előbb következett be a szemlélet torzulása, mint magának az enyhülésnek a kisiklatása. Valószínűleg nai­vitás feltételezni, hogy a vi­lág visszatalálhat oda, ahon­nan eltévelyedett (ahhoz túl sok minden változott meg), el­lenben nem alaptalan vára­kozás a nyolcvanas évek rea­lizmusára számítani. A nagy és végre formális keretek között is zajló­­vitának feladata az alapvető tisztázás. Ugyancsak éppen csütörtökön publikálta az ABC tévével kö­zösen készített közvélemény­kutatása eredményét a Wa­shington Post, kimutatva, hogy a megkérdezettek 3:1 arány­ban támogatják az atombefa­gyasztás eszméjét. A FELMÉRÉS azonban azt is jelzi, hogy a közvéleményt alaposan megzavarták az el­múlt évek. 2:1 arányú több­ség hiszi el Reaganék, állítá­sát a szovjet fölényről, sokan gyanakodnak Moszkvára, mi­ként — és jelen esetben ez érdekes igazán — a saját kor­mányukra, a publikum nyo­mása nélkül nem várható Reaganéktől helyes döntés az atombefagyasztás (tehát a fegyverkorlátozás) kérdésében — véli a megkérdezettek nagy többsége. A közhangulat tehát — megérthetően — kétkedő, vi­szont a nyomás a politikusok­ra egyértelmű. A minap James Reston már attól óvott, ne­hogy pártpolitikai vetélkedő, választási ügy váljon a nagy vitából, hiszen közös nemzeti politikára volna szükség. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a Reagan-kormány igazi — és nem elfogadhatatlan ja­vaslatokat tevő — megegye­zési szándékkal nyilvánítja ki START-készségét. A repub­likánus Percy tulajdonképpen politikai óvóhelyet is kínál pártjának és­­ elnökének. Avar János

Next