Magyar Nemzet, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-16 / 113. szám
Vasárnap, 1982. május 16. Halálos operett A NYÁR közeledtével beköszönt a tél. Mármint különkülön, a két féltekén. Északon a nap sugarai egyre melegebbek, az Antarktisztól nem messze viszont már készülődik a fagyos, zord idő. Ez a „tábornok” azért még ma is erős, az atomfegyverek és a lézerek korában is képes megszorongatni az embereket, ezúttal a briteket, akiknek tudniuk kell, hogy június közepe után a hadműveleteket nehezítheti vagy éppen meghiúsíthatja az időjárás. Versenyt futnak a napokkal és hetekkel, mert dűlőre szeretnének jutni, akár a diplomaták, a közvetítők attól tartanak, és minden okuk megvan rá, hogy a két oldalon a háborús párti szárny kerekedik fölül, ha ezen a hétvégén, a közeli napokban nem sikerül közelebb hozni az álláspontokat. A hadihajókon és a tanácskozótermekben csakúgy, mint szerte a világon, a várakozás lett úrrá, amolyan felvonásközi szünet, a finálé még messzinek ígérkezik. Az előjáték az argentin ócskavasgyűjtők partraszállásával kezdődött. Csakhogy nem volt rendben a beutazási engedélyük. A szóváltás nyomán az első felvonás cselekménye is elkészült: az argentin katonai vezetés, nem függetlenül otthoni gondjaitól, parancsot adott a szigetek elözönlésére. Máris kezdődhetett a második felvonás, amikor is a brit hadihaók elindultak a távoli szi- i getre. Ekkor még minden operettnek látszott; mind a polgári demokrácia, mind a kato-nai rendszer zengett a hangzatosan hazafias szólamoktól. Ám a világ bízott abban, hogy a válságot „kezelni” lehet, a szenvedélyeket kordában tudják tartani. Az Egyesült Államok iparkodott pártatlannak látszani és a „csinos kis háború” veszélyét elhárítani. S A FORDULÓPONT ezután következett, változott a dramaturgia, s vele együtt a műfaj is. A harmadik felvonásban a daljáték drámává forrósodott. Pillanatokon belül kiderült, hogy bizony az operett mégis háború, és a hatállal jár. Az angolok elsülyllyesztették a General Belgratiót. A mintegy kétszáz halott még nem fordított a brit közvélemény hangulatán, ellenben a Sheffieldet ért találat nagy változást hozott. Vagy har■minc angol család kezdett gyászolni : az istentiszteleteken fölhangzó komor harangzúgás — a BBC is közvetítette — megtette a magáét. A közvélemény-kutatók jelezték a fordulatot: a Belgrano elsüllyesztését a megkérdezetteknek csak negyvenhárom százaléka helyeselte, noha korábban a Falkland bekerítését még nyolcvanegy százalék támogatta. A vérontás nyomán nemcsak Angliában, hanem Nyugat- Európában is irányt váltottak a „Falkland-szelek”. A hadműveletekbe egyik közös piaci szövetséges sem óhajt belekeveredni, a konfliktus kiterjedését mindenképpen megakadályozni szeretnék. Szünet következett tehát, s íme, elérkeztünk a negyedik felvonáshoz. Már, vagy még csak? Ki tudja, mit hoz a cselekmény? Az amerikaiaktól az ENSZ kezébe került a közvetítés, s ez valószínűleg az utolsó lehetőség a békés módozat kimunkálására. A brit álláspont számottevően módosult, vagy inkább enyhült: a szuverenitást nem lehet azonnal és teljes mértékben átruházni Buenos Airesre — summázta a londoni nézet lényegét a Financial Timesban Malcolm Rutherford. A különben nem érthetetlen kezdeti keménységet nyilván puhította a belső nyomás, a közös piaci szövetségesek meghökkenése, itt-ott ingerültsége, ami nem a brit válasz erkölcsi megalapozottságát, hanem a vérontás értelmét kérdőjelezi meg. A vásár, azaz a kompromisszum mindig kettőn áll. S amíg kiformálódik az egyezség — vagy a cselekmény mégis a királydrámák véres jelenetei felé közelít —, van idő a tűnődésre. Az Egyesült Államok viszonylagos tehetetlensége szembeszökő. Maradt a visszalépés, s a pártatlanság elhagyása. Ha már választani kell, Washington az atlanti oldalra áll, mást lényegében történelmi meghatározottságok folytán nem is tehetett ebben a tengeri csatában. Amelyet azért nem egészen hagyományos eszközökkel vív az egykori gyarmatosító világhatalomból közepes státusú nukleáris állammá lett Anglia, és az atomfegyverrel ugyan nem rendelkező, de azért a „sorbaállók” közé tartozó, a fejlődők egyik gazdasági éllovasának tekinthető Argentína. Nelson Trafalgarnál könnyebben győzött volna, ha néhány olyan korszerű fegyverrel rendelkezett volna, mint a most hadban állók. Az elektronika óriási szerepe talán soha nem volt ennyire nyilvánvaló, mint éppen a Falkland-viszályban, ezt mutatta be, persze a másik oldal példáján, a The Sunday Telegraph. AZ ETENDARD nevű argentin repülőgép bonyolult radarberendezése „bemérte” a Sheffieldet, irányt változtatott, majd a fedélzetén levő francia gyártmányú Exocet rakéta vezérlőrendszerének a számítógép átadta az adatokat. A rakéta harminc kilométerre a brit hajótól kihullott a repülőgépből, alázuhant, s „megállt”, mintegy fél méterrel a hullámok fölött, majd elektronikus gépei célba vették a Sheffieldet. Néhány kilométer után újabb módosítás következett, s aztán a becsapódás. Védekezni ellene csupán a Sea Wolf nevű szupergyors rövid távú rakétával lehetett volna, ám a Sheffield „ínséges” időkben készült, és a költséges harci eszközzel nem szerelték föl. Az Exocet ellenszerénél a világot alighanem jobban érdekli, hogy miként lehet az ilyen összecsapásoknak elejét venni. Annál is inkább, minthogy a harci-hadi küszöb technikai értelemben érezhetően emelkedett, bárha szerencsére a nukleáris szintet nem is érte el. A válasz, sajnos, elég tömör: sehogy, a válságterápia elmaradása jelzi a terápia válságát. Ez, persze, nem meglepetés, hiszen Ciprustól a Perzsa-öbölig se szeri, se száma a súlyos konfrontációknak, pedig ezeknek a színtere jóval közelebb esik a világpolitikai értelemben vett centrumhoz, mint a periférián levő Falkland-szigetek. Az Óperenciás-tengeren is talán túl van ez a földdarabka, de hiába a távolság, szinte semmi sem történhet manapság, ami ne fonódnék öszsze a csúcsviszonylatokkal. Több brit lap a „Nyugat” konfliktusának minősítette a viszályt, sajnálkozva afelett, hogy a küzdőtér másik oldalán előnyöket remélhetnek. Azért ide kívánkozik, hogy a csata nem annyira a Nyugat belviszálya, mint inkább „Észak” és „Dél” összetűzése, következményei alighanem érezhetők lesznek még hosszú távon is. ELFOGADHATATLAN viszont, hogy a Falklandot a nyugati harcképesség mércéjéül állítsák: mit ér a nukleáris elrettentés doktrínája, szavahihetősége, ha népünknek „nincs gyomra” egy hagyományos konfliktus megemésztésére sem? — kérdezi a brit konzervatív publicisztika egyik vezéregyénisége. Szerencsére sokan egészen másként vélekednek. A dél-atlanti ügyek nem a világbékét veszélyeztetik, az ésszerűséget támadják. Meghalni a Falklandért? Mennyit érdemes 1800 emberért áldozni? Hosszú távon a szigeteket Anglia nem tarthatja meg, és a derék juhtenyésztőkre mégsem a gyehenna tüze vár a zászlócsere után! A szuverenitás átruházása elől kitérni aligha lehet, persze, nem a százötven éves, amúgy is vitatott jogosultság okán, hanem a földrajzi tények miatt Martin József MawNomzet Kiváló termelőszövetkezet Kiváló szövetkezeti címet kapott a pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet a múlt évi eredményes gazdálkodásáért. Az ezzel járó oklevelet Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adta át szombaton Hegedűs János tsz-elnöknek a helyi művelődési házban megtartott ünnepi közgyűlésen. Lengyel akadémiai delegáció hazánkban Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének meghívására május 12—15. között hazánkban tartózkodott a Lengyel Tudományos Akadémia küldöttsége Aleksander Gieysztor, a Lengyel Tudományos Akadémia elnöke vezetésével. A látogatás során a két akadémia vezetői eszmecserét folytattak a tudományos együttműködés hatékonysága növelésének lehetőségeiről. A Lengyel Tudományos Akadémia küldöttségét fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A megbeszélésen jelen volt Szentágothai János, az MTA elnöke és Knopp András, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője. TIT-küldöttgyűlés A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti közgyűlését szombaton tartották a Kossuth klubban. A szervezet tevékenységéről és fő feladatairól készült írásos beszámolóhoz Pirityi Sándor, a TIT budapesti elnöke fezett szóbeli kiegészítést. Megállapította, hogy az 1977-es VII. budapesti küldöttgyűlés óta jelentős előrehaladás történt a közművelésben, az iskolák, illetve a tanórákon kívüli ismeretterjesztésben. Az elmúlt 5 évben a társadalmi és állami szervek, közművelődési intézmények fokozottabban építettek a TIT kultúra- és tudományközvetítő munkájára. A lakosság is szeretiigényli a társulat színvonalas, érdekes, a tudományok és a művészetek újabb eredményeit bemutató programjait: az elmúlt évben egymillióan vettek részt a több mint 27 ezer TIT-előadáson és egyéb rendezvényen. Az idegennyelv-oktatási szakosztály is megőrizte hallgatóinak döntő többségét A küldöttgyűlés megválasztotta a budapesti szervezet vezetőit. Elnök Pirityi Sándor, alelnökök Abonyi Iván, Juhász Ferenc, Kontra György lettek. Titkárrá ismét Kurcz Györgyöt választották. Befejeződött a gasztroenterológiai kongresszus Szombaton véget ért Keszthelyen a Magyar Gasztroenterológiai Társaság 24. kongreszusa. A négynapos tudományos ülésszakon hazai szakemberek mellett csehszlovák, francia, lengyel, NDK-, illetve NSZK-beli, valamintromán és szovjet orvoskutatók is részt vettek. A tanácskozás két fő témája a sárgaság diagnosztikája és elkülönítő kórisméje, valamint a fekélybetegség volt. A Hetényi Géza emlékelőadást dr. Preisich Péter tartotta, aki ezt követően átvette a Hetényi Géza emlékplakettet. Most első ízben ítélték oda a társaság által alapított „Pro optimo merito in gastroenterologia ” elnevezésű kitüntető érmet, melyet eddigi munkásságuk elismeréseként dr. Varró Vincze és dr. Wittmann István egyetemi tanárok kaptak meg. A kongresszus keretében megtartották a társaság tisztújító közgyűlését is. Az új elnök dr. Jávor Tibor pécsi professzor, az új főtitkár pedig dr. Gáti Tibor, a budapesti Kórélettani Intézet professzora lett. Újítók és feltalálók országos tanácskozása Újító munkával telt el félezer műszaki-szellemi alkotó számára a szombati nap. Az Építők Székházában ült össze az újítók és feltalálók ötödik országos tanácskozása, melynek munkájában Lázár György miniszterelnök és Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai is részt vettek. A tanácskozást Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg, majd Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke — kiegészítve a korábban közrebocsátott írásos anyagot — elmondotta, hogy az elmúlt esztendőkben számottevően növekedett az újítások, találmányok száma, egyben ezek gazdasági haszna, összhangban azzal, hogy a népgazdaságnak elemi érdeke a szellemi tartalékok intenzívebb hasznosítása. Ugyanakkor oda kell figyelni azokra a részterületekre, ahol megtorpanás, visszaesés tapasztalható. Ehhez adtak segítséget a vállalati előkészítő tanácskozások, ahol mintegy tízezren mondták el véleményüket. Ezek summázata: a szellemi termékekkel való jobb gazdálkodás egyaránt vállalati és népgazdasági érdek, ehhez szükséges igazítani a vállalati szemléletet, valamint a jogi, gazdasági szabályozást. Ugyancsak szóbeli kiegészítést fűzött az előterjesztéshez Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. Ajánlotta, hogy legyenek ismertek a vállalati dolgozók körében a konkrét és aktuális műszaki-fejlesztési problémák, mert így lényegesen kevesebb újítást, találmányt utasítanak el. A szakszervezet, a jogsegélyszolgálat segítségével kerüljék el, hogy bíróság elé kelljen menni, ameddig mód van rá, a gyárkapun belül találják meg a megoldást. A tanácskozás vitájában felszólaló küldöttek közül Rubik Ernő arra hívta fel a figyelmet: az ötlet születése után még nem lehet tudni, hogy kicsi vagy nagy e az értéke annak, elvetni tehát nem bölcs a kezdet kezdetén sem a javaslatot. Füzesi János, az MTESZ főtitkárhelyettese az innovációt felkaroló intézményhálózat megteremtését sürgette. Dr. Becker Lajos, a Műszeripari Kutató Intézet osztályvezetője kifogásolta, hogy a vállalati szabályozás nem engedi a találmányok alkalmazásával keletkező nagyobb nyereség megtartását, a vállalatvezetők pedig nem érdekeltek az újítások, találmányok hasznosításában. Értelmét látja annak is, hogy a vállalatok minősítésének egyik szempontja legyen a bevezetett műszaki-szellemi alkotások száma. A vitában felszólalt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A miniszterelnök-helyettes rámutatott: gazdaságpolitikánknak határozott törekvése olyan légkört, közgazdasági környezetet létrehozni, erősíteni, amely fegyelmezett, gondos alkotó munkára ösztönöz, sőt kényszerít. Be kell azonban ismernünk — mondotta —, hogy a szorító körülmények ellenére sem sikerült még ezt a környezetet kielégítő mértékben megteremteni. Még mindig sok olyan vállalat működik az országban, látszólag zavartalanul, amelynek gazdálkodása, vezetésének színvonala nemcsak a mai, hanem a tegnapi követelményeknek sem felel meg. A változáshoz feltétlenül szükséges az emberek alkotó energiájának hatékonyabb felhasználása. A vállalatok többsége már felismerte, hogy előrejutni, boldogulni csak az összes rendelkezésre álló szellemi erőforrás hasznosításával lehet. A puszta felismerés és jó szándék azonban önmagában kevés, olyan feltételeket kell teremteni a vállalatokon belül, a vállalatok közötti együttműködésben és az irányításban egyaránt, amely lehetővé teszi, hogy a kollektívák valamennyi tagja erejének és képességének megfelelő munkát végezhessen. Csak olyan célokat szabad kitűzni, amelyekhez a feltételek is megteremthetők. A tervek és az újítások nem szakadhatnak el a vállalatok adottságaitól, lehetőségeitől, a népgazdaság teherbíróképességétől. Ahhoz, hogy vállalataink biztonságosan tervezhessenek, fejleszthessenek, szélesebb anyagi önállóságon és vállalkozó felelősségen alapuló döntési hatáskörre van szükség. Csak így lehet elvárni a vállalati vezetőktől, hogy tevékenységük túlnőjön a napi rutinmunkán, merjenek kockáztatni. Ehhez a jogszabályok és a gazdasági szabályozók komplex módosítása is szükséges, amely kiterjed a jövedelemszabályozás és a hitelezési gyakorlat korszerűsítésére csakúgy, mint sokrétű vállalati formákra, a vállalati gazdálkodás rugalmasságának növelésére a népgazdasági és a vállalati tervezés korszerűsítésére. A módosításoknak egyik alapvető célja, hogy a társadalom, innovációs képességében rejlő többletenergiák felszabaduljanak. Az előkészületben levő intézkedések egyebek között éppen az újítói és feltalálói tevékenység gazdasági és szervezeti feltételeinek erőteljes javítását hivatottak szolgálni, s ezt célozza a mai tanácskozás is. A kormányzat törekvése az is, hogy még objektívebbé váljanak azok a szempontok, amelyek alapján az újdonság hasznosságát jobban meg lehet ítélni. Ez a mérce nem más, mint a vállalat többlethaszna, illetve az újítások, a találmányok hasznosítása nyomán létrehozott értékek növekedéséből, a költségek csökkentéséből, a hulladékok vagy melléktermékek hasznosításából származó többletbevétel. Jogszabályi korszerűsítések tehát szükségesek, de a legtökéletesebb szabályozási és ösztönzési rendszer bevezetése sem elegendő a kezdeményezőkészség fokozására, ha a közfelfogás, a szemlélet nem kedvez az újítóknak, a feltalálóknak. A munkahelyi közösségek szemléletén is múlik, hogy a jobb, új megoldásokat kereső szakembereket megbecsülik-e vagy pedig akadékoskodó „nehéz emberek”-nek tartják őket, akik nemcsak „kényelmetlenséget”, okoznak, de még pénzt is akarnak ezzel keresni. Ahol az egészséges, szocialista szemléletmód a jellemző, ott elismerik, hogy az újító alkotó ember eredményei a kisebb-nagyobb közösségeket, az egész országot gazdagítják. A továbbiakban arról szólt, hogy a vállalatoknál az újítások és a találmányok kezelése ma még hosszadalmas. Kétségtelen, hogy jobb munkaszervezéssel, tökéletesebb technikai apparátussal az újí tások ügyintézése és az iparjogvédelmi eljárás folyamata is rövidíthető. Alapvető baj azonban, ha a hozzá nem értés, az érdektelenség, a lelkiismeretlen ügyintézés állít akadályokat az újítók és a feltalálók ügye elé. A kormányzat szükségesnek tartja az iparjogvédelem és a szabadalmi eljárás feltételeinek javítását, a legtöbbet azokban a vállalatok tehetik. A kormányzat az újítóktól, a feltalálóktól nemcsak azt kéri, hogy újat alkossanak, arra is számít, hogy javaslataikkal hozzájárulnak a mozgalom hatásosabb szervezeti, érdekeltségi rendszerének megteremtéséhez. Az újítók üzemi tanácskozásain sok javaslat hangzott el s ezeket csakúgy, mint a mostani or ■ szágos tanácskozáson felvetődő kezdeményezéseket tanulmányozni fogjuk, és ugyanezt követeljük meg a vállalatoktól is — mondotta a miminiszterelnök-helyettes. ■ Végül rámutatott: a kormány fokozott figyelemmel kíséri az újítók és a feltalálók munkáját, nagyra értékeli azt, és mindent megtesz azért, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben biztosítsa az alkotás feltételeit. Az újítók problémáit megoldani azonban csak együttesen képesek az újítók, a vállalatok és a kormány, ahogyan az újítások és a találmányok hasznán is maguk az alkotók, a vállalat és az ország egésze osztozik. A párt 25 éves következetes politikája olyan légkört teremtett — s-ezt elhatározott szándékunk tsz to vább javítani —, amely inspiai rálja az alkotó munkát, tisztelettel veszi körül az alkotó embert, és a gazdaság és a társadalom fejlődésében alapvető szerepet szán az emberi tényezőnek, legnagyobb kincsünknek. Marjai József a párt Köz-ponti Bizottsága és a kormány nevében sok sikert kívánt az újítók és feltalálók munkásságához. Az ötödik országos újítófeltaláló tanácskozás vitáját Pusztai Gyula összegezte. Az üzembe helyezés munkája a Szakul-z űrállomáson Az új szovjet űrkomplexumon töltött első teljes napján a kéttagú személyzet viszonylag kevés feladatot kapott: Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev az űrállomás különböző berendezéseit és műszereit helyezi fokozatosan üzembe. Mivel az átállás a tartós súlytalanságra szervezetük számára fokozott megterhelést jelent, több pihenőidőt irányzott elő a pogram. A Szojuz T—5 űrhajó, mint jelentettük, pénteken délután sikeresen összekapcsolódott az új szovjet űrállomással, a Szaljut—7-tel. Ez az űrállomás korszerűsített változata jelenleg is keringő elődjének, a Szaljut—6-nak. Belsejében azonban szinte minden újszerű. Az űrhajó kikötésére szolgáló kapcsolószerkezet például alkalmas az eddigieknél nagyobb terhelésre, így másfajta űrhajó kikötésére is. Új rendszerrel oldják meg a vízellátását, s a jelek szerint az űrállomáson nem kell majd takarékoskodni a vízzel. Az űrállomás falai moshatók, a világítás jobb, a berendezések működéséből származó zaj szintje alacsonyabb. Az expedíció számára van még egy igen kellemes újdonság: az eddigi kötelező menü helyett áttérnek az a la carte étkezésre. A technikai, technológiai kísérletek elvégzésére új műszerek kerültek az űrállomásra. A Szaljut—7 — mint egyik tervezője, Konsztantyin Feoktyisztov, az ismert űrhajós konstruktőr elmondta — 19 tonna súlyú. Ebből több mint másfél tonna a különböző tudományos berendezések súlya. A jobb felszereltség lehetővé teszi, hogy az állomáson dolgozó űrhajósok több asztrofizikai megfigyelést, technológiai, biológiai, orvosi és egyéb kísérletet végezzenek. .1 Tisztelettel értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy budakalászi bányaüzemünkből KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN SZÁLLÍTUNK a főváros és a Duna-kanyar térségébe B—10-es, B—100-as, B—209-as minőségben TRANZITBETONT, valamint szombati napokon is BÁNYAKAVICSOT. Megrendelés ügyintézése: Óbuda Tsz, betonüzem, Budakalász, József Attila utca 73. 2011.