Magyar Nemzet, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

képest. Élvezik emellett a flotta repülőgép-anyahajóiról felszálló Harrierrek és a hajó­­ágyúk -­támogatását. Mellettük szól­ a nagyobb hivatásbeli ru­tin és jobb technikai felsze­reltség is. Saját ítéletük szerint ezek az erényeik domborodtak ki a Gabse Green és Port Darwin visszavételéért folyó ütközet­ben, ahol alig több mint 500 brit ejtőernyős megadásra kényszerített­ egy nagyobb lét­számú argentin helyőrséget, 1400 foglyot ejtve. Ebben a harcban 16 brit ka­tona vesztette életét, és 31 se­besült meg. A brit kézre ke­rült argentin sebesültek szá­ma 120. Az argentin­­légi ellencsapás, amely a hadügyminisztérium közleménye szerint nagy erők­kel folyt, eredménytelen ma­radt.. Brit részről egy Skyhawk lelövését jelentették, és beis­merték, hogy két nappal ko­rábban elvesztették­ egy kar­­rierjüke­t. Lezuhant egy brit helikopter is. Vasárnap és hétfőn London­ban két­ ízben is cáfolták az argentin félnek azt a bejelen­tését, hogy találat érte a brit flotta csoportosításhoz tartozó ké­t repülőgép-anyahajó egyi­két. A készülő Port Stanley-i csata előtt ismét megbolydult a brit politikai élet. A mun­káspárti és a szociáldemokra­ta ellenzék ,,még egy utolsó” kísérletet­­ kért Thatcher as­­­szonytól a­ béke kieszközlésére. Tárgyalni azonban a minisz­terelnök csak az argentinok feltétel nélküli megadásáról hajlandó. Ha ez nem történik meg, a brit erők, tekintet nél­kül az áldozatokra, támadni fognak. II. János Pál pápa, aki ne­gyedik napját tölti brit földön, vasárnap is, hétfőn is a várt­nál szenvedélyesebb formában tett hitet a béke mellett. Va­sárnap Coventryben azt mond­ta, hogy a háború, mint a nemzetek közti vitás kérdések megoldásának eszköze, „telje­sen­ elfogadhatatlan”. Hétfőn Yorkban — előre megírt be­szédétől eltérve — újból igaz­ságos és tartós békét sürge­tett, megkímélendő további családokat — Nagy-Britanniá­­ban és Argentínában egyaránt — szeretteik elvesztésétől. ­ Hírügynökségi jelentések szerint iraki repülőgépek va­sárnap bombázták Kharg szi­getét , Irán legnagyobb olaj­­kikötőjét­­—­, és a tabrizi olaj­­finomítót. Az iraki katonai közlemény szerint a támadást megtorlásnak szánták, amiért az iráni tüzérsé­g a hét végén­­lőtte Sásra iraki várost, és más pont­ári célpontokra is tü­­zet nyitott. A vasárnapi iraki légitámadás „jelentős károkat” okozott a kikötőben és a fino­mító berendezéseiben — adja hírül a bagdadi jelentés. A konzervatív arab országok diplomáciai erőfeszítéseinek középpontjában jelenleg az iráni—iraki konfliktus problé­mája áll. Hétfőn New Yorkban Jordá­nia javaslatára a közép-keleti háborúról tervezett nem hiva­talos tanácskozást az ENSZ Biztonsági Tanácsa. • Arab diplomáciai erőfeszítések az iraki-iráni válság rendezésére SpanYolunk's.ái* r*na lakos,ása­na ész­ak-atlanti s/i­vetségik­/ Brüsszelből jelenti az MTI. Spanyolország vasárnap az Észak-atlanti Szerződés Szer­vezetének, a NATO-nak ren­des tagjává vált: a washing­toni spanyol ügyvivő letétbe ■helyezte a csatlakozási jegyző­könyv ratifikációs okmányait 1949-ben aláírt szerződés ere­detije mellé. A csatlakozási jegyzőkönyvet december 8-án Brüsszelben ír­ták alá a 15 NATO-ország kül­ügyminiszterei, spanyol részről pedig Pedro Pere-Llorca kül­ügyminiszter. A ratifikáció az­óta sorban megtörtént vala­­menny­i tagországban, utoljára Athénban a görög kormány és parlament részéről. Joseph Luns NATO-főtitkár ezt köve­tően a szerződés csatlakozásra vonatkozó pontja alapján fel­kérte a tagországok nevében Spanyolországot... csatlakozzék a szervezethez. A csatlakozással Spanyolor­szág egyelőre a szövetség poli­tikai szervezetének válik ré­szesévé. Az egyesített katonai szervezethez történő csatlako­zásról, a spanyol haderők be­illeszkedéséről a NATO-pa­­rancsnokságok kötelékébe ez­után kezdődnek tárgyalások. A spanyol kormány kikötötte, hogy atomfegyverek nem tá­rolhatók az ország területén. Madrid a belépéstől egyebek között azt reméli, hogy köny­­nyebben rendeződik Gibraltár brit fennhatóságának vitás kérdése. Június 10-én Bonnban a NA­TO csúcsértekezletén ezek után részt, vesz Leopoldo Col­­vo Sotelo spanyol miniszterel­nök is. Spanyolország belépése Luns NATO-főtitkár szerint mindenképpen a szervezet „életképességét” tanúsítja, el­sőrendű politikai jelentőségű esemény. A szocialista orszá­gok több ízben rámutattak, hogy Madrid csatlakozása a katonai szövetséghez megbont­ja az Európában kialakult po­litikai és katonai egyensúlyo­kat. A kínai kormányfő Tokióban Tokióból jelenti az MTI. Egyhetes hivatalos látogatásra hétfőn Tokióba érkezett Csao Ce-jang kínai­­ kormányfő. Szuzuki Zenko japán és Csao Ce-jang kínai kormányfő hétfő délutáni tárgyalásain a felek áttekintették a nemzet­közi eseményeket, ezen belül a kínai—amerikai és a kínai— szovjet kapcsolatok probléma­körét, valamint az indokínai térség és a Koreai-félsziget helyzetét. Csao Ce-­iang megismételte Peking álláspontját, amely sze­rint Kína az amerikai—kínai kapcsolatoknak a tajvani fegy­­veralkatrész-eladások miatt bekövetkezett romlása ellené­re is a Japánnal való barát­ság és együttműködés ápolásá­ra fog törekedni. Szükségesnek tartotta megismételni azt is, hogy Kína nyugtázta Leonyid Brezsnyevnek a szovjet—kínai kapcsolatok javítását szorgal­mazó taskenti kijelentéseit, és úgymond — a szovjet fél, tet­tei alapján fogja megítélni az indítványokat. A Szovjetunió kezdeményezéseit, békejavas­latait azonban arra irányuló kísérletnek tüntette fel, hogy Moszkva elidegenítse az Egye­sült Államoktól szövetségeseit. A kínai—szovjet viszonyban nem lesznek alapvető változá­sok, de Kína aligha érthet egyet mindenben Washington külpolitikájával. Peking - Csao Ce-jang szavai szerint -­ független diplomáciát folytat, és szilár­ban kitart a kifelé va­ló nyitás politikája mellett. Egyiptomi ve­tők jeruzsáltati mingbe.**vélései Kairóból jelenti az­ MTI. Ji­­chak Kation izraeli államelnök és Jichak Samir külügyminisz­ter hétfőn Jeruzsálemben fo­gadta az egyiptomi kormány­zó Nemzeti Demokrata Párt izraeli látogatáson levő kül­döttségét. A delegációvezető Musztafa Khalil volt miniszterelnök, az NDP alelnöke magyarázkodás­ra kényszerült amiatt, hogy ő­­maga és Butrosz Ghali külügyi államminiszter a vitatott stá­tusú városban folytatott meg­beszélést vendéglátóival. Sa­mu külügyminiszter ugyanis a sajtó előtt kijelentette: „sem­mi logikát” nem lát abban, hogy az egyiptomi illetékesek visszautasítják az autonómia­tárgyalások helyszínéül Jeru­zsálemet, miközben más kér­désekről hajlandók a város­ban tanácskozni. Khalil jeru­­zsálemi megjelenését azzal in­dokolta, hogy „magánlátoga­­táson” van, s nem hivatalos minőségben. Mik­t w SP­H 70 t Leonyid B Brezsnyev • • a tlletr­ogazdaság feladatairól Moszkvából jelenti az MTI. Az M SZKP Központi Bizottsága által elfogadott élelmiszer­program jelentőségét méltatta, a • végrehajtással kapcsolatos feladatokról beszélt Leomyid Brezsnyev a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének hétfőn Moszkvában megtartott ülésén. Az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke annak kapcsán szólalt fel, hogy az elnökség megvitat­ta, milyen feladatok hárulnak a tanácsokra a KB határoza­tának végrehajtása során. Brezsnyev megállapította: a program értelmében egységbe­n kell foglalni a mezőgazdaságot és az azt kiszolgáló ágazato­kat. Azt a feladatot­ szabjuk meg számukra, hogy biztosít­sák a szovjet emberek zavar­talan és folyamatos ellátását jó minőségű élelmiszerekkel — mondotta. Az SZKP főtitkára rámuta­tott: a szovjetekre igen nagy munka hárul az élelmiszer­program végrehajtásában, hi­szen az alkotmányos előírások­nak megfelelően a helyi taná­csok testesítik meg a területi és az ágazati igazgatás egy­sé­­gét. Ugyanakkor felelősek a termelés növeléséért és a la­kosságnak nyújtott szolgálta­tások megjavításáért is. „A mezőgazdaság és az ag­ráripari komplexum többi te­rületének legfőbb irányító szer­ve a plénum határozata értel­mében az agráripari egyesülé­sek tanácsai lesznek — mon­dotta. — E tanácsok munkáját a választott tanácstagoknak kell rendszeresen irányítaniuk és ellenőrizniük. És ez azt je­lenti, hogy jelentős mértékben megnövekszik a különböző szintű tanácsok felelőssége, szélesednek az előttük álló fel­adatok. Munkájuk fő irányát most annak kell jelentenie, hogy növekedjék a mezőgazdasági termékek termelése, emelked­jék minden egyes kolhoz és szovhoz munkájának színvo­nala a tervfeladatok végrehaj­tásában” — mondotta Leonyid Brezsnyev és a tanácsok fel­adatai közé sorolta a háztáji és a kisegítő gazdaságok fej­lesztésének segítését is. A Legfelső Tanács Elnöksé­ge határozatában teljes támo­gatásáról biztosította az SZKP Központi Bizottságának hatá­rozatát, és felhívta a külön­böző szintű tanácsokat arra, hogy tegyenek meg mindent az élelmiszerprogram megvaló­sításáért, az agráripari komp­lexumok minden ágazatának arányos és kiegyensúlyozott fejlesztésére. Az MSZKP főtitkárának­­ vietnami kitüntetése Moszkvából jelenti az MTI: „Határozott hívei vagyunk a nemzetközi feszültség enyhíté­sének, a tárgyalásoknak, ame­lyeket az államközi kapcsola­tok­ normalizálása és a fegy­verkezési verseny megállítása érdekében folytatnak.” Ezt je­lentette ki hétfőn Moszkvában Leonyid Brezsnyev. Az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke, abból az alkalomból mondott beszédet, hogy Le Duan, Vietnam Kommunista Pártjának főtitkára, a Kreml­ben átnyújtotta neki a Viet­nami Szocialista Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a Ho Si Minh Rend első fokoza­tát, és a Vietnami Szocialista Köztársaság Hősének érmét. A kitüntetést a múlt évben ado­mányozták Leonyid Brezs­­nyevnek, 75. születésnapja al­kalmából. A szovjet államfő a kitün­tetést megköszönve érintette a tárgyalások kérdését. „Olyan tárgyalásokat aka­runk, amelyeket nem a kato­nai előkészületek leplezésére folytatnak, hanem azért, hogy konkrét, mindkét fél számára elfogadható, a­ katonai konf­liktusok veszélyét csökkentő megállapodásokat érjenek el — mondotta. Készek vagyunk ar­ra, hogy ezek során figyelem­be vegyük és tiszteletben tart­suk partnereink jogos érdeke­it — olyan mértékben, ahogy tőlük is elvárjuk természetes és jogos érdekeink számításba vételét.” Szovjet állásfoglalás a KG­ST-ről a bu­d­apesti ülésszak előtt Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió saját gazdasági politikájának elválaszthatat­lan" részeként kezeli a KGST keretei között a baráti szocia­lista országokkal kialakított gazdasági együttműködését. Ezt jelentette ki hétfői sajtó­­konferenciáján Zagyemirko, a a Szovjetunió állandó KGST- k­épvi­selőjének helyettese, a tanács küszöbönálló budapesti ülésszaka előtt. Ez az együtt­működés sohasem volt kon­junkturális jellegű, hanem a szovjet gazdaságpolitika egyik alapvető elvének számít. Ezért a gazdasági szervek számára állandó feladat, hogy szélesítsék és bővítsék a konk­rét együttműködést, vegyenek részt hatékonyan a szocialista gazdasági integráció feladatai­nak megvalósításában, a szako­sításban és a kooperációban. Most az egyik legfontosabb fel­adat, hogy újabb lehetősége­ket tárjanak fel az együttmű­ködés elmélyítésére, a tartalé­kok kihasználására. Zagyemitko elmondotta: a Szovjetunió — a kitermelés körülményeinek nehezebbé válása ellenére — megfelelő mennyiségben szállít a közös­ség többi országának kőolajat, földgázt, nyersanyagokat. A szovjet képviselő megálla­pította: a soron következő fel­adat most a tagállamok gazda­ságpolitikájának egyeztetése, összehangolása, ami szilárd elvek alapján történik, mesz­­szemenően tiszteletben tartva a tagállamok szuverenitását, függetlenségét, nemzeti érde­keit, érvényesítve teljes egyen­jogúságukat, kölcsönös elő­nyökre és segítségnyújtásra törekednek. * A külpolitika hírei­ ­ (Varsó, MTI) . Lengyel párt- és állami küldöttség lá­togat a közeli napokban Buka­restbe, Nicolae Ceausescunak, az RKP főtitkárának, az ál­lamtanács elnökének meghívá­sára. A hivatalos, baráti láto­gatásra utazó lengyel küldött­séget Wojciech Jaruzelski had­seregtábornok, a LEMP első titkára, miniszterelnök, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnöke vezeti.­­ (Havanna, MTI) Havan­nában hétfőn nagyköveti szin­ten összeült az el nem köte­lezett országok mozgalmának koordinációs irodája. Az ülés szerdától péntekig , várha­tólag mintegy negyven külügy­miniszter részvételével — mi­niszteri szinten folytatja mun­káját.­­ (Moszkva, MTI) Moszk­vában hétfőn este bejelentet­ték, hogy Andrej Gromiko külügyminiszter vezeti az ENSZ közgyűlésének második rendkívüli leszerelési üléssza­kán részt vevő szovjet kül­döttséget. O (Athén, VPI) Háromna­pos hivatalos látogatásra a gö­rög fővárosba érkezett Robert Mugabe zimbabwei miniszter­­elnök. Látogatása során meg­beszéléseket folytat Konsztan­­tin Karamanlisz köztársasági elnökkel és Andreasz Papand­reu miniszterelnökkel. ›*ο (Havanna, MTI) Belisario Betancur, a konzervatív párt jelöltje, nyerte meg a vasár­nap Kolumbiában megtartott választásokat, s a következő, 1986-ig tartó négyéves időszak­ban ő lesz az ország elnöke — közölték hétfőn hivatalosan Bogotában. Kedd, 1982. június 1. Próba félidőben Semmi végzetes nem történt­ Indiában. Indira Gandhi még­is komoly figyelmeztetést ka­pott: változtatnia kell a poli­tikáján, ha az 1985-ben esedé­kes általános választásokon meg akarja tartani a hatal­mát, s nyerőként behozni párt­ját, az Indiai Nemzeti, Kong­­resszust. Vagyis annak a szár­nyát, az 1979-ben, a megosztott szervezet egyik frakciójából alakult Indira-csoportot. Ma ez kormányoz Új-Delhiben, fölényes többsége van a parla­mentben, a pozíciói azonban nem megingathatatlanok. Ezt bizonyították azok a helyi vá­lasztások, amelyeket négy tag­államban tartottak meg, s azok közül háromban Indira Gandhi pártjával szemben az ellenzék győzött. Brun buzzbotosok Az eredmények összeszám­­lálása után emlegettek meg­lepetést, csalódást, kiábrándu­lást, a minősítések egyike, má­sika azonban túloz. Nemcsak azért, mert Indiának huszon­két állama van, s a számsze­rűség még mindig a Kongresz­­szus (!) javára billenti a mér­leget — különösen, hogy most egy tartományban, Keralában magának hódította el a man­­dátumokat —, hanem a próba­tétel körülhatároltsága miatt. Mondhatnánk, nem mérvadó éppen ez a minta, mert a kér­déses tagállamok mindegyike olyan sajátos problémákkal küzd, amelyek nem, vagy csak részben tipikusak Indiában, így a helyi hangulat inkább meghatározta a szavazatokat, mint az általánosabb politikai szempont. A két északi tartományban, Himachal Pradeshban és Ha­­rvanában szinte számítani le­hetett a váltásra, hiszen aligha volt elképzelhető, hogy az, utóbbi hónapokban felbolyga­tott kedélyű hindu lakosság arra a kongresszus pártra sza­vazzon, amelynek a nevével összeköti a szikhekkel kiala­kult feszültséget. A két vallási csoport véressé fajult összetű­zéseinek a leverései­ e Delhiből katonaságot vezényeltek a za­vargások színhelyére, s két­ezerrel megerősítették az úgy­nevezett paramilitáris egysé­geket. A „bambuszbotos” ala­kulatok viszont emlékezetbe idézték az 1­975-ben, szintén Indira Gandhi által elrendelt rendkívüli állapot túlkapásait, s a jelenlegi intézkedés szinte sugallta: a miniszterelnöknek talán most sincs jobb eszköze az ország gondjainak a meg­oldására, mint az erős kéz politikája. Az 1978-as választásokon a szigorú intézkedések miatt támadt tiltakozás fordította el Indiát Indira Gandhitól, és segítette hatalomra a Dzsana­­ta körül kialakult pártszövet­séget. A fanatikusan vallási alapon szerveződött tömörülés azonban képtelen volt össztár­sadalmi keretekben gondol­kodni, s a rendkívül bonyolult országban minden korábbinál észlelhetőbb lett a széthúzás. Virágzó lótusz A bomlás megakadályozását várták tehát Indira Gandhitól, amikor 1980-ban ismét a ve­zetés élére került, s ehhez vi­szonyítva okozott csalódást, hogy ugyancsak bajjal tud úr­rá lenni a helyi viszályokon. A hangulatkeltés­ sem maradt el ezekben a tartományokban, így nem véletlen, hogy Harya­­néban a Dzsanata—Lak Dal koalíció, Himachal Pradesh­­ben pedig a Bharatija Dzsana­ta szerzett többséget; mindkét szervezet a hinduk elsőbbségét hirdetik, s gátlás nélkül szítja a faji, vallási ellentéteket. A türelmetlenség hódított el mandátumokat a kongresszus párttól Nyugat-Bengáliában is. Ott a marxista beállítottságú baloldali tömörülés győzött, mégpedig azzal a programmal, amelyet eredetileg Indira Gan­dhi hirdetett meg, de sem az előző hosszú kormányzási­ idő­­szakában, sem a visszatérése óta eltelt két évben nem tudott megoldani. Nyugat-Bengália, amely önmagában is ,,lázmérő­je" a mindenkori politikai hő­mérsékletnek, hiszen korábban mindig elsőként lobbant láng­ra az elégedetlenség e kelet­indiai tartományban, ráéb­resztheti a központi vezetést, mit várnak tőle az országban: a nemzeti megbékélés megte­remtését, nyelvi és vallási egyenlőséget, a kasztrendszer megszüntetését, az érintethe­­tetlenek megkülönböztetésének az eltörlését. Ezek a társadal­mi alapkövetelmények. Erre rétegeződnek azok az osztály­os hatalmi problémák, amelyek nehezítik az államgépezet mű­ködését. A legmagasabb szinten is leleplezett korrupciók rossz közhangulatot szülnek, s azo­kon keresztül ez lesz a bizalom Indira Gandhi,, építményének az egésze iránt. A nyugat-ben­­gáliai baloldal erre mutatott rá, s a tagállamban ezért sza­vaztak e­ pártszövetség jelké­pére, a virágzó lótuszra. Tisz­tább ügyintézést várnak az új helyi vezetéstől, nem melléke­sen ,azt is remélik, hogy be­váltja ígéreteinek a másik felét is, a földreform végrehajtását. Ez szintén Indira Gandhi „té­tele", nagy terve, amelynek a megvalósítása azonban akado­zik, sőt általánosságban meg­feneklett éppen a kijátszható, megfizethető helybéli hatal­masságok visszaélései miatt. A nincstelenek és a szegénypa­rasztok millióinak kellene jo­got, földet, kölcsönt adni, s ez nemcsak Nyugat-Bengáliára vonatkozik. A kormányfő és a baloldal között efölött nincs is vita, ezért Indira Gandhi eb­ben az államban valójában nem érezheti vesztesnek magát -­­ feltéve, ha következetesen tirtja magát régi elképzelései­hez. Tanulmányok sora igyekszik azonban bizonyítani, hogy In­diának „váltania” kell,­­ ha a belső gondokat meg akarja ol­dani, s ez az irányzat nem a baloldal felé mutatna. A honi Amerika-barát kapitalista ér­dekek találkoznak a külföldi érdeklődéssel, s együttesen olyan nyomást gyakorolnak Indira Gandhira, amelyet ne­hezen tud kivédeni. A minisz­­­terelnök két évvel ezelőtt már a korábbinál nyitottabb kapu­kat talált gazdasági térért: a nyugati tőke előtt a Dzsanata fokozatosan felhúzta a sorom­pókat. Fi­gye­l­m­­ezte­tés Az új beruházások bizonyos fellendülést eredményeztek, noha soha olyan mérvű inflá­ció nem volt az országban, mint amikor Indira Gandhi visszaszerezte a hatalmat. A vezetéssel együtt új gondokat is örökölt, és a frissen alakult kapcsolatokat, a nagymérvű pénzromlást. A kongresszus párti irányítás javára írható, hogy két év alatt jelentősen le­törte az inflációt. Az egyszám­jegyű mutató világviszonylat­ban kedvező, de nem úgy In­diában, ahol a legkisebb rosz­­szabbodás tragikussá válhat.. Indira Gandhi többé-kevés­­bé rákényszerült, hogy folytas­sa az előző kabinet által kez­deményezett nyitottabb gazda­ságpolitikát, s ezt a Nyugat honorálja is. Legutóbb a Nem­zetközi Pénzügyi Alap min­den idők legnagyobb kölcsönét, 5,7 milliárd dolláros hitelt sza­vazott meg Indiának. Hosszas vita előzte meg e „csekkszám­la” megnyitását, miután egyes tagok megfelelő biztosítékokat, vártak az összeg visszatéríté­sére. Végül a bizalom döntött. Ezzel együtt a befektetők gyor­sabb cselekvésre ösztönzik Delhit is, és sürgetik a nyuga­­tiak szabadabb beruházását. .Mindez ellentmondani látszik Indira Gandhi eredeti elképze­lésének, amely szigorú állami ellenőrzést akart megvalósíta­ni, és tudatosan kiegyensúlyo­zott politikát a külkapcsola­­tokban. A két választás között a fél­időben Indira Gandhinak lehe­tősége van, hogy mérlegre te­gye az eddigi eredményeket,­ de levonhatja a tanulságokat, is — például a mostani helyi vereségeiből. Értéken mérve ez a súlya a négy tagállamban megtartott szavazásoknak, fi­gyelmeztetnek az ország han­gulatára. Zsigovits Edit

Next