Magyar Nemzet, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
« Magyar írók iskolapadokban Különös, hogy a régi írók közül kevesen lelkesedtek az iskoláért. Ha ennek az okát kutatjuk, azt találjuk, hogy az író érzékeny lelkével nem tudott bekapcsolódni az akkori duhaj, forrongó, durva tréfáktól sem visszariadó diákok közösségébe. Bármily nagy hírű több száz éves kollégium történetét lapozzuk, mindenütt találunk olyan időszakot, amikor a diákok megzavarták a város békéjét, megbotránkoztatták a lakosságot és felforgatták a nyugalmát. Az egri líceum diákjai például a mészároslegényekkel kerültek összeütközésbe, mire kardjaikat is igénybe vették. A püspök azonnal eltörölte azt a jogot, hogy a jurátusok kardot hordjanak. Patakon Lorántffy Zsuzsanna keserűen panaszkodott halála előtt a lázongó diákokra. A magisztrátus pedig panasziratot küldött a kollégium elöljáróságának. A pozsonyi líceumban egész forradalom tört ki 1836-ban. A diákok éjjelenként csoportosan, hangoskodva járták a várost és hetekig nem mentek iskolába. A diákok megfékezésére természetesen mindent elkövetett a tanári kar. Bevezették a carcert, amelyhez böjtölés is társult, a botozást, ami olykor ünnepélyes virgácsolássá magasztosult, legfőbb büntetésnek pedig a kollégiumból való kicsapást. Talán a virgácsolás volt az a pont, amelytől az érzékeny lelkű poéták a legtöbbet szenvedtek. Tompa Mihály felháborodásában, hogy őt botozásra ítélték, év közben elhagyta a pataki kollégiumot. Huszonegy éves, eminens diák volt akkor... Vörösmarty Mihályról jegyezték fel, hogy Fehérvárott jó barátját egy csekély vétségért meg akarta vesszőztetni tanára. Vörösmarty kérlelte a tanárt, hogy tekintsen el ettől a megszégyenítéstől, de a tanár hajthatatlan volt. Erre Vörösmarty felkelt a padból, mire társai követték és kivonultak a város határában elterülő füzesek közé. Nosza megindult a hajsza a lázongó diákok után. Hajdúk jönnek, de megtorpannak, mert kövek repülnek feléjük és egy-egy vadászfegyver is eldurran. Hoszszas tárgyalás után a diákok visszatértek a városba. A fegyelemsértést természetesen megtorolták úgy, hogy Vörösmartyt és társait megvesszőzték. Mindkét Kisfaludynak volt nézeteltérése tanárjával. Károly megtorolta azt a pofont, amelyet tanárjától kapott. A kicsapástól csak az mentette meg, hogy a családja nemes és előkelő volt. De azt, hogy a félévben meg ne buktassák, nem tudta megakadályozni Károly édesapja sem. Sándor nem volt megelégedve azzal a sorrenddel, amelyet tanárja állapított meg számára, mire fellázította az osztályt. Az egész osztály hamis osztályozónak kiáltotta ki a profeszszort. Nosza, ment az üzenet a szigorú apának, akinek közbelépésére Sándor bocsánatot kért tanárjától. Az irodalomtörténet hosszasan emlékezik meg Csokonairól, akit tudvalévően kicsaptak a debreceni kollégiumból. Csokonai kijárt barátaival fuvolázni a nagyerdőre. Itt iddogáltak titokban és pipáztak kedvükre. A költő nyugtalan vére nem tűrte a fegyelmet, bár a kollégium olykor megbocsátó volt vele szemben. Először intést, nyilvános dorgálás, majd két ízben 4—4 napi házifogságot kapott. Akkor került sor kicsapására, amikor a tárgyaláson nem jelent meg. A debreceni kollégiumnak volt diákja Kölcsey. Sebeket kapott, azokat nem tudta egy életen keresztül elfelejteni. Jókai félénk iskolás gyermek volt, nyolcéves korában a hasára kötve hordta végrendeletét. Félt attól, hogy valahol meghal és azt sem tudják, kicsoda. Arany Jánosról tudták iskolatársai, hogy verseket ír. Kérték, hogy olvassa fel azokat. Arany János erre nem volt kapható, mire néhányan megrohanták, leteperték, kikutatták zsebeit és hangosan, örvendezve olvasták fel a talált költeményt. Petőfi Sándor temérdek iskolában megfordult. A kor divatja nem talált ebben semmi kivetnivalót. Amikor Aszódon járt iskolába, szerelmes verset írt egy leányhoz, de a vers a címzett helyett tanárja kezébe került. A tanár úgy csúfolta meg a diákját, hogy mint vőlegényt mutatta be az osztálynak. Petőfi nyugtalan és csapongó, nem tűri maga körül a fegyelmet s egy téli napon elindul Selmecbányáról gyalogosan, hogy Pestre jusson. Megfordul több iskolában, de helyét sehol sem találja. Ez a nyugtalanság végigkíséri egész életén. Bessenyei és Kazinczy, akik az irodalmi fellendülést viselik szívükön, nem érzékenykednek. Mindent a nagy cél érdekében szemlélnek. Bessenyei a magyar elmaradottság okait kutatja, míg Kazinczy amiatt panaszkodik, hogy sem hazai törvényt, sem hazai történelmet nem tanítanak. Íme, előttük a cél s mindent, ami sorsukat kíséri, alárendelik a magyar művelődés nagy kérdésének. Kevesen tudják, hogy Gárdonyi megbukott magyarból harmadéves képezdés korában. Répássy János, a magyartanára azt mondta róla: — Nem lesz valami nagy ember, de a kenyerét meg fogja keresni. Ez a jövendölés — tudjuk — nem vált be. Fordítva történt mindaz, amit a tanár úr megjósolt. Már elindultak a gyerekek az iskolába. Közöttük talán új Petőfi Sándorok, Arany Jánosok, Gárdonyi Gézák lépkednek. Könyvekkel a hónuk alatt. Lesz-e elég erejük ahhoz, hogy kibontakozzanak és megőrizzék álmaikat? Óriási e tekintetben is a pedagógusok felelőssége. Marék Antal Hiányzik a Panoráma vendéglő Fővárosunk peremkerületében, a Kamaraerdőben, a régi balatoni út mentén, a Panoráma vendégő egykori helyéről csodaszép kilátás nyílik Budapest egyik déli részére. Igen nagy itt az országúti, külföldi-belföldi személyforgalom. Gyakran megállnak a buszok, személyautók, hogy a táj szépségében gyönyörködjenek az utasok. A probléma, hogy a vendéglőt, amely évtizedek óta állott a Déllaidai Vendéglátó Vállalat gondozásában, nyilván a ma oly divatos megoldásokkal, érdektelenségre stb. hivatkozva, a vállalat megszüntette. Értesülésem szerint nem is kívánja üzemeltetni, noha szerintem, mint régi vendéglátóipari vezető szakember szerint az óriási forgalom egy ilyen vendéglő szolgáltatásait igényelné. Ezzel kapcsolatosan megszűnt az egészségügyet is szolgáló illemhely. Az út e nagy kanyarban kitérővel is rendelkezik, természetes a gyakori pihenő. Szükséges lenne egy büfé, valamint egy kultúrált illemhely létesítése. Dr. Megyeri György Budapest Mamar Nemzet A gyermekjátszóterek kialakítása Lapjuk július 23-i számában „Közellenség” címmel vezércikk jelent meg, amely a Budapesti Közegészségügy 1982. 1. számában közölt írás alapján egyes budapesti gyermekjátszóterek telepítésével és levegőjének szennyezettségével foglalkozik. Az illetékes szervek a gyermekjátszóterek kijelölését minden esetben a helyi viszonyok ismeretében és azok mérlegelésével végezték, illetve végzik. A játszóterek létesítése építési engedélyhez kötött, amelyet az elsőfokú tanácsi építésügyi hatóság csak a területileg illetékes közegészségügyi-járványügyi felügyelőség jóváhagyó állásfoglalása esetében ad ki. Ebből következően a játszóterek kijelölése az illetékes közegészségügyi-járványügyi hatóságok egyetértésével történik, tehát azok helyes telepítése eleve valamenynyi környezetegészségügyi szempont figyelembevételével kell hogy megvalósuljon. A város belterületén, a korábban kialakult városszerkezet adta lehetőségek kihasználásával kerültek a játszóterek elhelyezésre. A dinamikusan növekvő gépjárműforgalom következtében azonban a régebben csendes és jó levegőjű játszóterek egy részénél jelenleg a zaj és a levegőszennyezés időnként meghaladja a megengedett határértékeket. Ezt a helyzetet tűrt állapotnak kell tekinteni, hiszen egyrészt a gépjárműforgalom teljes kitiltása a sűrűn lakott belső városrészekből nem reális célkitűzés, másrészt a lakó- és intézménynegyedek közvetlen közelébe telepített, vagy az azokba beékelődött játszóterek iránti társadalmi igény jelentős. Az új lakótelepek létesítésénél megfelelő méretű zöldfelület (közpark, játszótér) kialakítására kerül sor. Ezeknél általában biztosítható, hogy a játszóterek a nagyforgalmú közutaktól távolabb kerüljenek és így környezetszennyezésük a megengedett határértékeken belül maradjon. Mód van arra is, hogy a rendelkezésre álló nagyobb alapterületen ötletes, színvonalas eszközök differenciáltan szolgálják a különböző korosztályú gyerekeket. Megemlítem, hogy a Fővárosi Tanács VB szakigazgatási szervei az elmúlt időszakban több olyan intézkedést hoztak, amelyek a játszótereken fellépő környezeti ártalmak csökkentését eredményezik (pl. a XIII. ker., Pozsonyi úton az autóbuszközlekedést U4 Alibusz váltotta fel). A Budapesti Közegészségügy 1982. 1. számánál vételét követően, 1982. május 24-én, levélben felhívtam a kérdésben illetékességgel bíró Városrendezési és Építészeti Főosztályt, valamint a Közlekedési Főigazgatóságot, hogy a játszóterek kijelölésénél, illetve azok környezetében a közlekedés szervezésénél a cikkben foglaltakat vegyék figyelembe. Budapest Főváros Tanácsa V. B. Közmű és Mélyépítési Főigazgatóság Rumorz Pál főigazgató A Lévai-végrendelethez Dr. Ferenczy Miklós írásához az alábbi kiegészítést fűzöm : Lévai István 1840. április 27-én kelt végintézkedésében — az özvegyi haszonélvezet meghagyása mellett — kirekesztette feleségét, Vajda Júliát az öröklésből, vagyonát rokonságára és ismerőseire hagyta. Közismert tény, hogy Lilla beszélte rá súlyos beteg férjét a végrendelet elkészítésére, aki bízva fölgyógyulásában, vonakodott eleget tenni a különös kérésnek — olvassuk Ferenczy Miklós „Csokonai Lillája” című idevágó munkájában. Végül is elkészítette Lévai a „kierőszakolt” végintézkedést, de ebben a komáromi házát se hagyta feleségére, egyéb vagyonát Vajda Júlia halálával a Lévai testvérekre. Szembeötlő, hogy Vajda Júlia is aláírta ezt a végrendeletet, anélkül, hogy a benne foglaltakat ismerte volna. Tájékozatlanságából származott ez a félreértés, vagy elégedett volt a haláláig szóló haszonélvezettel, ki felelhetne erre annyi év után? Ez a végintézkedés csak négy év múlva, 1844. április 14-én került nyilvánosságra, hites tanúk jelenlétében. Lehetséges-e, hogy idáig nem ismerte a tartalmát Vajda Júlia, holott kézjegyével látta el az oklevelet? Máig földerítetlen kérdés. Ferenczy a második férj, Végh Mihály vagyonéhségével magyarázza. Az uralkodóhoz írott levelében Lilla így érvelt: „Lévai István, kivel 42 évig köztudomás szerint a legszebb béke és egyetértésben törtöm életem napjait. . . arra vettem, hogy együtt szerzett javainkban végintézkedést tenne és hogy idegen hálátlanokra ne jusson ... Minthogy jóformán nem tudtam a végrendelet tartalmát, hogy azt egészséges és ép elmével megértsem, fölnyittatván elolvasni kívántam, rámnézve az utórendelés káros és veszélyes, de törvénytelenségét is megértvén, hűtős személyek előtt annak minden pontjának ellentmondtam . .. Lévai Istványnak midőn nőül vett engem semmije se volt.. . Tagadhatatlan az is, hogy csekély vagyonúnkat Komárom városában, Almáson házunkat, szőlőinket, iparunkat szerzettük, gyarapítottuk (így) mint együtti szerzemény fele engem illet. Fontos volt menteni a vagyont, amit a második férj, Végh Mihály hamarosan elvert. Micsoda packázása, grimasza az asszonyi sorsnak! A továbbiakban így folytatja könyörgő levelét Lilla: „Térdhajtva esedezem Fenséged Király Székénél, ezen végrendelés egész tartalmát megsemmisíteni és hogy én egész vagyonomra nézve végrendelést tehessek, kegyelmesen megengedni, hogy férjem hálátlan rokoni.. . életemben háborgatni, pörbe keverni igazságtalanul ne merjenek.” Júlia vagyoni hagyakozására mégse kerülhetett sor. Visszakapta ugyan a Lévaivagyon rá eső részét királyi rendelettel, de második férjét, Végh Mihályt koldusszegényen kellett elhagynia. A Lévai-rokonsággal folytatott évekig elhúzódó pere egészségét is aláásta. Nyomorogva és magányosan halt meg 1855. február 20-án a dunaalmási szűkös Lévai-házban. Földi maradványa egy kriptába került Lévai István tetemével, Végh Mihály akaratából. Ezzel az intézkedéssel úgy tekintette házasságát Csokonai Lillájával, mintha meg se kötötték volna! Hunyadi István Kedd, 1932. szeptember 14. Révbe ért a Balaton legrégibb hajója Előrebocsátom, hogy nem a Balaton legelső hajójáról, a Széchenyi István által létrehozott Kisfaludy nevű gőzhajóról óhajtok írni. Ez a hajó, 1846- tól 1837-ig paskolta kerekeivel a tó vizét. Azután széjjelverték és ócskavasnak eladták. Nem maradt semmi belőle, még a kormánykereke is eltűnt. A siófoki Beszédes József múzeumban is csak a későbbi Baross nevű gőzhajóé látható. A Kisfaludy volt ..a füredi Savanyúvíz előkapujának” Siófoknak is — a Déli Vasút mellett — a második fellendítője, mert új kikötőt kellett részére építeni és zsilipet a vízmagasság állandó szabályozására. A tó nyugati részén lakók is jó összeköttetést akartak a két part között és 1872-ben létrehozták a Zala—Somogyi Gőzhajózási Társaságot. Varuda Péter újpesti hajógyárában rendelték meg a hajót, 26 lóerejű géppel, amely már nem kereket, hanem csavart hajtott A Balaton nevet kapta és „Fülön, Boglár, Badacsony kikötőit naponkint érintendő . .. Zalából szállítva követ, bort, meszet, arató- és csenlőmunkást, Somogyból marhát, gabonát, épületfát... A két megyének áldást jelent” — írta a Somogy című lap 1872. április 30-án. A kis hajó szorgalmasan járta az útjait, a viharfelhők pedig gyülekeztek fölötte. A részvényesek nem fizették be a vállalt részvények árát, magas fizetéssel igazgatót és külön könyvelőt alkalmaztak, amikor minden irodai munkát egy ember is elláthatott volna. „Kellő forgalom híjján a kiadások felülmúlják a bevételeket, de egész hivatali személyzet van beosztva az ügykezelésre, holott nincs mit kezelni” — írja ismét a Somogy. Ismerős mondatok ezek. Mgylátszik, már száztíz évvel ezelőtt is gond volt az íróasztalok növekedése. A vállalat, illetve társaság, amelynek jó működése egyeseknek nem volt kedvére — különösen a borügynököknek — végül is csődbe került, elárverezték kis hajóját, amely a Dunára került. Új tulajdonosa az Alexandra nevet adta a hajónak. Már itt megjegyzem, hogy a kalandos sorsú és soknevű hajónak az életútját dr. Biró József, a Közlekedési Múzeum főosztályvezetője írta meg, aki a régi hajózási közlönyökből állapította meg, hogy az Alexandra név után a hajó már Mohács nevet viselt és Rosenfeld Simon tulajdonában volt, 1893-ban. Később 1900-ban már Schödl Károlyé és új neve Irma. 1930-ig még két tulajdonosa volt, neve maradt a régi és állandóan a Dunán járt. A második világháború végén az Irmát is nyugatra vitték, de a felszabadulás után visszakerült újból a Dunára. Végül is a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalaté lett, amely újjáépíttette, Dieselmotort kapott és F. K. 312-es számmal járta útjait 1978-ig. Akkor akarták selejtezni és szétvágni. A televízió A HÉT című egyik adásában hírt közölt erről és a másik régi, 1891-ben vízre került Holka hajóról és javasolta azok hajómúzeummá való átalakítását. A Helkát megkapta Balatonfüred város tanácsa és 1980-ban kihúzatta a vízből a mai helyére, ahol kiválóan alkalmas lenne a balatoni gőzhajózás múzeumának. Az F. K. 312-öt pedig Boglárlelle nagyközség tanácsa kérte el, hogy visszaadva régi nevét, az egykori Boglár—Révfülöp közötti gőzhajójárat és az évszázados révközlekedés emlékének kiállítása legyen benne. Most, ez a hajó a legrégibb az egész Balatonon. A MAHART segített felszállítani a tóra, amikor a Sió-csatornát vontatás céljából megtöltötték vízzel; a csepeli kikötőből más hajókkal együtt felvontatták a Balatonra. Viszszaért tehát a kis hajó oda, ahonnan éppen száztíz évvel ezelőtt útjaira indult. A boglári kikötő nyugati részéhez van kikötve, ahol partrahúzás után egy szabad területen felállítják. Nem tagadom, hogy a napokban meghatva néztem a hajót és örvendezve hallgattam Ágoston Ernő, a helyi tanács elnökének szavait, aki elmondotta terveiket. Összefogtak a Somogy megyei múzeumok igazgatóságával, a Közlekedési Múzeummal és mindenkivel, aki csak segíthet a költségek viselésében. A tervezésre — kivontatás, berendezés — már kiadták a megbízást, az bizonyos, hogy ez a kis hajómúzeum csak ezt a célt szolgálja és nem lesz, belőle például vendéglátó üzem. Boglárlellének valóban látványossága lesz. Ez a kis hajó a balatoni idegenforgalom egyik oszlopa volt már akkor, amikor még „szélutazásaival’’ szállította az utasokat a déli partról az északira és lehetővé vált általa a szép részek megtekintése. Múzeumnak berendezve a jövő évben már szárazdokkban felállítva láthatják Boglárlelle lakosai és vendégei. Így azután a balatoni hajózásnak egy eddig meglehetősen ismeretlen részlete válik közkinccsé és a boglárlellei tanács, amely eddig is sokat tett a balatoni szórakoztatás, művelődés elmélyítésére, újabb érdekességet ad a Balaton történelmét kedvelőknek. Záhonyi Ferenc Balatonfüred Működnek az Orbán téri jelzőlámpák A közelmúltban olvasói levél jelent meg a Tisztelt Szerkesztőség rovatban, a XII. kerületi Orbán téri jelzőlámpákról. A levélben felvetett kérdésekre a következő tájékoztatást adjuk: a kérdéses csomópontban felszerelt forgalomirányító jelzőlámpa működését az útburkolatban elhelyezett detektorok szabályozzák. A rendkívül bonyolult geometriái csomópont miatt a forgalomirányító berendezés részleges beszabályozása csak a jelzőlámpák működése közben, hosszabb megfigyelés eredményeként lehetséges. Már eddig is többször, de ezután is a forgalom igényeihez alakítjuk, módosítjuk a berendezés működését. Ennek során készült egy kisebb változtatás a forgalomirányításban, amely miatt a jelzőlámpa nem működik. Ez év július 26-tól ismét a jelzőlámpa az Orbán téren. Budapest Fővárosi Tanács V. B. Közlekedési Főigazgatósága Gyulai Gábor csoportvezető Utasellátás Augusztus 26-án utaztam haza Erdélyből a családommal együtt. Azon a nemzetközi gyorson jöttünk, amelyik Bukarestből indul, és Lipcséig megy. Biharkeresztes után megkerestük az étkezőkocsit. Az étkező ürs, a négytagú személyzet kártyázik. KözFU: enni- és innivaló nincs, minden elfogyott. Ha enni akarunk, majd Sturovó után jelentkezzünk. (Vonatszám: 1470, a Nyugatiba érkezett: 21 10-kor.) Egy hétig turistáskodtunk Erdélyben, és valóban elhiszem, hogy Bukarest és Bihar között minden elfogyott. De miért nem elegendő az a háromnegyed óra, amíg az útlevél és vámvizsgálat tart. feltölteni az étkezőkocsit élelemmel és innivalóval? Nem tudom, kinek a kezelésében van az utasellátás, de a jelenlegi helyzet kritikán aluli. Kíváncsi lennék, hogy a külföldi utasoknak mi lehet ilyenkor a véleménye a magyar utasellátásról Kiss Ferenc Budapest VJ tanévben VJ akció 1982. szeptember 10—szeptember 25 között a kötegelve átadótt puha fedni ví tankönyvekért és fünetekért _____ 1.50 Ft/kg FELEMELT ÁRAT FIZET A 0^^- MJ