Magyar Nemzet, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

« Magyar írók iskolapadokban Különös, hogy a régi írók közül kevesen lelkesedtek az iskoláért. Ha ennek az okát kutatjuk, azt találjuk, hogy az író érzékeny lelkével nem tu­dott bekapcsolódni az akkori duhaj, forrongó, durva tréfák­tól sem visszariadó diákok kö­zösségébe. Bármily nagy hírű több száz éves kollégium tör­ténetét lapozzuk, mindenütt találunk olyan időszakot, ami­kor a diákok megzavarták a város békéjét, megbotránkoz­tatták a lakosságot és felfor­gatták a nyugalmát. Az egri líceum diákjai például a mé­szároslegényekkel kerültek összeütközésbe, mire kardjai­kat is igénybe vették. A püs­pök azonnal eltörölte azt a jo­got, hogy a jurátusok kardot hordjanak. Patakon Lorántffy Zsuzsanna keserűen panaszko­dott halála előtt a lázongó diákokra. A magisztrátus pe­dig panasziratot küldött a kol­légium elöljáróságának. A po­zsonyi líceumban egész for­radalom tört ki 1836-ban. A diákok éjjelenként csoporto­san, hangoskodva járták a vá­rost és hetekig nem mentek iskolába. A diákok megfékezésére természetesen mindent elköve­tett a tanári kar. Bevezették a carcert, amelyhez böjtölés is társult, a botozást, ami oly­kor ünnepélyes virgácsolássá magasztosult, legfőbb bünte­tésnek pedig a kollégiumból való kicsapást. Talán a virgácsolás volt az a pont, amelytől az érzékeny lelkű poéták a legtöbbet szen­vedtek. Tompa Mihály felhá­borodásában, hogy őt botozás­­ra ítélték, év közben elhagyta a pataki kollégiumot. Huszon­egy éves, eminens diák volt akkor... Vörösmarty Mihályról je­gyezték fel, hogy Fehérvárott jó barátját egy csekély vétsé­gért meg akarta vesszőztetni tanára. Vörösmarty kérlelte a tanárt, hogy tekintsen el et­től a megszégyenítéstől, de a tanár hajthatatlan volt. Erre Vörösmarty felkelt a padból, mire társai követték és kivo­nultak a város határában elte­rülő füzesek közé. Nosza meg­indult a hajsza a lázongó diá­kok után. Hajdúk jönnek, de megtorpannak, mert kövek re­pülnek feléjük és egy-egy va­dászfegyver is eldurran. Hosz­­szas tárgyalás után a diákok visszatértek a városba. A fe­gyelemsértést természetesen megtorolták úgy, hogy Vörös­­martyt és társait megvesszőz­­ték. Mindkét Kisfaludynak volt nézeteltérése tanárjával. Ká­roly megtorolta azt a pofont, amelyet tanárjától kapott. A kicsapástól csak az mentette meg, hogy a családja nemes és előkelő volt. De azt, hogy a félévben meg ne buktassák, nem tudta megakadályozni Károly édesapja sem. Sándor nem volt megelégedve azzal a sorrenddel, amelyet tanárja ál­lapított meg számára, mire fellázította az osztályt. Az egész osztály hamis osztályo­­zónak kiáltotta ki a profesz­­szort. Nosza, ment az üzenet a szigorú apának, akinek köz­belépésére Sándor bocsánatot kért tanárjától. Az irodalomtörténet hossza­san emlékezik meg Csokonai­ról, akit tudvalévően kicsap­tak a debreceni kollégiumból. Csokonai kijárt barátaival fu­­volázni a nagyerdőre. Itt iddo­­gáltak titokban és pipáztak kedvükre. A költő nyugtalan vére nem tűrte a fegyelmet, bár a kollégium olykor meg­bocsátó volt vele szemben. Először intést, nyilvános dor­gálás, majd két ízben 4—4 na­pi házifogságot kapott. Akkor került sor kicsapására, amikor a tárgyaláson nem jelent meg. A debreceni kollégiumnak volt diákja Kölcsey. Sebeket kapott, azokat nem tudta egy életen keresztül elfelejteni. Jókai félénk iskolás gyermek volt, nyolcéves korában a ha­sára kötve hordta végrendele­tét. Félt attól, hogy valahol meghal és azt sem tudják, ki­csoda. Arany Jánosról tudták isko­­latársai, hogy verseket ír. Kér­ték, hogy olvassa fel azokat. Arany János erre nem volt kapható, mire néhányan meg­rohanták, leteperték, kikutat­ták zsebeit és hangosan, ör­vendezve olvasták fel a talált költeményt. Petőfi Sándor temérdek is­kolában megfordult. A kor di­vatja nem talált ebben semmi kivetnivalót. Amikor Aszódon járt iskolába, szerelmes verset írt egy leányhoz, de a vers a címzett helyett tanárja kezébe került. A tanár úgy csúfolta meg a diákját, hogy mint vő­legényt mutatta be az osztály­nak. Petőfi nyugtalan és csa­pongó, nem tűri maga körül a fegyelmet s egy téli napon elindul Selmecbányáról gyalo­gosan, hogy Pestre jusson. Megfordul több iskolában, de helyét sehol sem találja. Ez a nyugtalanság végigkíséri egész életén. Bessenyei és Kazinczy, akik az irodalmi fellendülést vise­lik szívükön, nem érzékeny­kednek. Mindent a nagy cél érdekében szemlélnek. Besse­nyei a magyar elmaradottság okait kutatja, míg Kazinczy amiatt panaszkodik, hogy sem hazai törvényt, sem hazai tör­ténelmet nem tanítanak. Íme, előttük a cél s mindent, ami sorsukat kíséri, alárendelik a magyar művelődés nagy kér­désének. Kevesen tudják, hogy Gár­donyi megbukott magyarból harmadéves képezdés korában. Répássy János, a magyartaná­ra azt mondta róla: — Nem lesz valami nagy ember, de a kenyerét meg fog­ja keresni. Ez a jövendölés — tudjuk — nem vált be. Fordítva történt mindaz, amit a tanár úr meg­jósolt. Már elindultak a gyerekek az iskolába. Közöttük talán új Petőfi Sándorok, Arany Jáno­sok, Gárdonyi Gézák lépked­nek. Könyvekkel a hónuk alatt. Lesz-e elég erejük ah­hoz, hogy kibontakozzanak és megőrizzék álmaikat? Óriási e tekintetben is a pedagógusok felelőssége. Marék Antal Hiányzik a Panoráma vendéglő Fővárosunk peremkerü­letében, a­ Kamaraerdő­ben, a régi balatoni út mentén, a Panoráma vendégő egykori helyéről csodaszép kilá­tás nyílik Budapest egyik déli részére. Igen nagy itt az ország­úti, külföldi-belföldi személyforga­lom. Gyakran megállnak a bu­szok, személyautók, hogy a táj szépségében gyönyörködjenek az utasok. A probléma, hogy a vendéglőt, amely évtizedek óta állott a Dél­­laidai Vendéglátó Vállalat gondo­zásában, nyilván a ma oly diva­tos megoldásokkal, érdektelenség­re stb. hivatkozva, a vállalat meg­szüntette. Értesülésem szerint nem is kívánja üzemeltetni, noha sze­rintem, mint régi vendéglátói­pari vezető szakember szerint az óriá­si forgalom egy ilyen vendéglő szolgáltatásait igényelné. Ezzel kapcsolatosan megszűnt az egész­ségügyet is szolgáló illemhely. Az út e nagy kanyarban kitérővel is rendelkezik, természetes a gya­kori pihenő. Szükséges lenne egy büfé, valamint egy kultúrált il­lemhely létesítése. Dr. Megyeri György Budapest Mamar Nemzet A gyermekjátszóterek kialakítása Lapjuk július 23-i számában „Közellenség” címmel vezér­cikk jelent meg, amely a Bu­dapesti Közegészségügy 1982. 1. számában közölt írás alap­ján egyes budapesti gyermek­­játszóterek telepítésével és le­vegőjének szennyezettségével foglalkozik. Az illetékes szervek a gyer­mekjátszóterek kijelölését min­den esetben a helyi viszonyok ismeretében és azok mérlege­lésével végezték, illetve vég­zik. A játszóterek létesítése építési engedélyhez kötött, amelyet az elsőfokú tanácsi építésügyi hatóság csak a te­rületileg illetékes közegészség­ügyi-járványügyi felügyelőség jóváhagyó állásfoglalása eseté­ben ad ki. Ebből következően a játszóterek kijelölése az il­letékes közegészségügyi-jár­ványügyi hatóságok egyetérté­sével történik, tehát azok he­lyes telepítése eleve valameny­­nyi környezetegészségügyi szempont figyelembevételével kell hogy megvalósuljon. A város belterületén, a korábban kialakult városszerkezet adta lehetőségek kihasználásával kerültek a játszóterek elhe­lyezésre. A dinamikusan nö­vekvő gépjárműforgalom kö­vetkeztében azonban a régeb­ben csendes és jó levegőjű játszóterek egy részénél jelen­leg a zaj és a levegőszennye­zés időnként meghaladja a megengedett határértékeket. Ezt a helyzetet tűrt állapot­nak kell tekinteni, hiszen egy­részt a gépjárműforgalom teljes kitiltása a sűrűn lakott belső városrészekből nem reá­lis célkitűzés, másrészt a la­kó- és intézménynegyedek köz­vetlen közelébe telepített, vagy az azokba beékelődött ját­szóterek iránti társadalmi igény jelentős. Az új lakótelepek létesítésé­nél megfelelő méretű zöldfe­lület (közpark, játszótér) ki­alakítására kerül sor. Ezeknél általában biztosítható, hogy­ a játszóterek a nagyforgalmú közutaktól távolabb kerülje­nek és így környezetszennye­zésük a megengedett határér­tékeken belül maradjon. Mód van arra is, hogy a rendelke­zésre álló nagyobb alapterü­leten ötletes, színvonalas esz­közök differenciáltan szolgál­ják a különböző korosztályú gyerekeket. Megemlítem, hogy a Fővárosi Tanács VB szak­­igazgatási szervei az elmúlt időszakban több olyan intéz­kedést hoztak, amelyek a ját­szótereken fellépő környezeti ártalmak csökkentését eredmé­nyezik (pl. a XIII. ker., Po­zsonyi úton az autóbuszközle­kedést U4 Alibusz váltotta fel). A Budapesti Közegészségügy 1982. 1. számánál­ vételét kö­vetően, 1982. május 24-én, le­vélben felhívtam a­ kérdésben illetékességgel bíró Városren­dezési és Építészeti Főosztályt, valamint a Közlekedési Főigaz­gatóságot, hogy a játszóterek kijelölésénél, illetve azok kör­nyezetében a közlekedés szer­vezésénél a cikkben foglalta­kat vegyék figyelembe. Budapest Főváros Tanácsa V. B. Közmű és Mélyépítési Főigazgatóság Rumorz Pál főigazgató A Lévai-végrendelethez Dr. Ferenczy Miklós írásá­hoz az alábbi kiegészítést fű­zöm : Lévai István 1840. április 27-én kelt végintézkedésében — az özvegyi haszonélvezet meghagyása mellett — kire­kesztette feleségét, Vajda Jú­liát az öröklésből, vagyonát rokonságára és ismerőseire hagyta. Közismert tény, hogy Lilla beszélte rá súlyos beteg férjét a végrendelet elkészíté­sére, aki bízva fölgyógyulásá­ban, vonakodott eleget tenni a különös kérésnek — olvassuk Ferenczy Miklós „Csokonai Lillája” című idevágó munká­jában. Végül is elkészítette Lévai a „kierőszakolt” végin­tézkedést, de ebben a komá­romi házát se hagyta felesé­gére, egyéb vagyonát Vajda Júlia halálával a Lévai test­vérekre. Szembeötlő, hogy Vajda Jú­lia is aláírta ezt a végrende­letet, anélkül, hogy a benne foglaltakat ismerte volna. Tá­jékozatlanságából származott ez a félreértés, vagy elégedett volt a haláláig szóló haszonél­vezettel, ki felelhetne erre annyi év után? Ez a végintéz­kedés csak négy év múlva, 1844. április 14-én került nyil­vánosságra, hites tanúk jelen­létében. Lehetséges-e, hogy idáig nem ismerte a tartalmát Vajda Júlia, holott kézjegyé­vel látta el az oklevelet? Máig földerítetlen kérdés. Ferenczy a második férj, Végh Mihály vagyonéhségével magyarázza. Az uralkodóhoz írott levelé­ben Lilla így érvelt: „Lévai István, kivel 42 évig köztudomás szerint a legszebb béke és egyetértésben törtöm életem napjait. . . arra vettem, hogy együtt szerzett javaink­ban végintézkedést tenne és hogy idegen hálátlanokra ne jusson ... Minthogy jóformán nem tudtam a végrendelet tartalmát, hogy azt egészséges és ép elmével megértsem, föl­nyittatván elolvasni kívántam, rámnézve az utórendelés ká­ros és veszélyes, de törvény­telenségét is megértvén, hűtős személyek előtt annak minden pontjának ellentmondtam . .. Lévai Istványnak midőn nő­ül vett engem semmije se volt.. . Tagadhatatlan az is, hogy csekély vagyonúnkat Ko­márom városában, Almáson házunkat, szőlőinket, iparun­kat szerzettük, gyarapítottuk (így) mint együtti szerzemény fele engem illet­. Fontos volt menteni a va­gyont, amit a második férj, Végh Mihály hamarosan el­vert. Micsoda packázása, gri­masza az asszonyi sorsnak! A továbbiakban így folytat­ja könyörgő levelét Lilla: „Térdhajtva esedezem Fensé­ged Király Székénél, ez­en vég­rendelés egész tartalmát meg­semmisíteni és hogy én egész vagyonomra nézve végrende­lést tehessek, kegyelmesen megengedni, hogy férjem há­látlan rokoni.. . életemben há­borgatni, pörbe keverni igaz­ságtalanul ne merjenek.” Júlia vagyoni hagyakozásá­­ra mégse kerülhetett sor. Visszakapta ugyan a Lévai­­vagyon rá eső részét királyi rendelettel, de második férjét, Végh Mihályt koldusszegényen kellett elhagynia. A Lévai-ro­konsággal folytatott évekig el­húzódó pere egészségét is alá­ásta. Nyomorogva és magá­nyosan halt meg 1855. február 20-án a dunaalmási szűkös Lévai-házban. Földi maradvá­nya egy kriptába került Lé­vai István tetemével, Végh Mihály akaratából. Ezzel az intézkedéssel úgy tekintette házasságát Csoko­nai Lillájával, mintha meg se kötötték volna! Hunyadi István Kedd, 1932. szeptember 14. Révbe ért a Balaton legrégibb hajója Előrebocsátom, hogy nem a Balaton legelső hajójáról, a Szé­chenyi István által létrehozott Kisfaludy nevű gőzhajóról óhajtok írni. Ez a hajó, 1846- tól 1837-ig paskolta kerekeivel a tó vizét. Azután széjjelverték és ócskavasnak eladták. Nem maradt semmi belőle, még a kormánykereke is eltűnt. A siófoki Beszédes József mú­zeumban is csak a későbbi Ba­ross nevű gőzhajóé látható. A Kisfaludy volt ..a füredi Savanyúvíz előkapujának” Sió­foknak is — a Déli Vasút mel­lett — a második fellendítője, mert új kikötőt kellett részére építeni és zsilipet a vízmagas­ság állandó szabályozására. A tó nyugati részén lakók is jó összeköttetést akartak a két part között és 1872-ben létre­hozták a Zala—Somogyi Gőz­­hajózási Társaságot. Varuda Péter újpesti hajógyárában rendelték meg a hajót, 26 ló­erejű géppel, amely már nem kereket, hanem csavart hajtott A Balaton nevet kapta és „Fü­lön, Boglár, Badacsony ki­kötőit naponkint érintendő . .. Zalából szállítva követ, bort, meszet, arató- és csenlő­­munkást, Somogyból marhát, gabonát, épületfát... A két megyének áldást jelent” — írta a Somogy című lap 1872. ápri­lis 30-án. A kis hajó szorgalmasan járta az útjait, a viharfelhők pedig gyülekeztek fölötte. A részvényesek nem fizették be a vállalt részvények árát, magas fizetéssel igazgatót és külön könyvelőt alkalmaztak, amikor minden irodai munkát egy ember is elláthatott volna. „Kellő forgalom híjján a ki­adások felülmúlják a bevéte­leket, de egész hivatali sze­mélyzet van beosztva az ügy­kezelésre, holott nincs mit ke­zelni” — írja ismét a Somogy. Ismerős mondatok ezek. Mgy­­látszik, már száztíz évvel ez­előtt is gond volt az íróaszta­lok növekedése. A vállalat, illetve társaság, amelynek jó működése egye­seknek nem volt kedvére — különösen a borügynököknek — végül is csődbe került, el­árverezték kis hajóját, amely a Dunára került. Új tulajdo­nosa az Alexandra nevet adta a hajónak. Már itt megjegy­zem, hogy a kalandos sorsú és soknevű hajónak az életútját dr. Biró József, a Közlekedési Múzeum főosztályvezetője írta meg, aki a régi hajózási köz­lönyökből állapította meg, hogy az Alexandra név után a hajó már Mohács nevet viselt és Rosenfeld Simon tulajdoná­ban volt, 1893-ban. Később 1900-ban már Schödl Károlyé és új neve Irma. 1930-ig még két tulajdonosa volt, neve ma­radt a régi és állandóan a Du­nán járt. A második világhá­ború végén az Irmát is nyugat­ra vitték, de a felszabadulás után visszakerült újból a Du­nára. Végül is a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalaté lett, amely újjáépíttette, Diesel­motort kapott és F. K. 312-es számmal járta útjait 1978-ig. Akkor akarták selejtezni és szétvágni. A televízió A HÉT című egyik adásában hírt kö­zölt erről és a másik rég­i, 1891-ben vízre került Holka hajóról és javasolta azok ha­jómúzeummá való átalakítá­sát. A Helkát megkapta Bala­­tonfüred város tanácsa és 1980-ban kihúzatta a vízből a mai helyére, ahol kiválóan al­kalmas lenne a balatoni gőz­­hajózás múzeumának. Az F. K. 312-öt pedig Boglárlelle nagyközség tanácsa kérte el, hogy visszaadva régi nevét, az egykori Boglár—Révfülöp kö­zötti gőzhajójárat és az évszá­zados révközlekedés emléké­nek kiállítása legyen benne. Most, ez a hajó a legrégibb az egész Balatonon. A MAHART segített felszál­lítani a tóra, amikor a Sió-csa­tornát vontatás céljából meg­töltötték vízzel; a csepeli ki­kötőből más hajókkal együtt felvontatták a Balatonra. Visz­­szaért tehát a kis hajó oda, ahonnan éppen száztíz évvel ezelőtt útjaira indult. A bog­lári kikötő nyugati részéhez van kikötve, ahol partrahúzás után egy szabad területen fel­állítják. Nem tagadom, hogy a napokban meghatva néztem a hajót és örvendezve hallgat­tam Ágoston Ernő, a helyi ta­nács elnökének szavait, aki el­mondotta terveiket. Összefog­tak a Somogy megyei múzeu­mok igazgatóságával, a Közle­kedési Múzeummal és min­­­­denkivel, aki csak segíthet a költségek viselésében. A ter­vezésre — kivontatás, beren­dezés — már kiadták a meg­bízást, az bizonyos, hogy ez a kis hajómúzeum csak ezt a célt szolgálja és nem lesz, be­lőle például vendéglátó üzem. Boglárlellének valóban látvá­nyossága lesz. Ez a kis hajó a balatoni ide­genforgalom egyik oszlopa volt már akkor, amikor még „szél­­utazásaival’’ szállította az uta­sokat a déli partról az északira és lehetővé vált általa a szép részek megtekintése. Múzeum­nak berendezve a jövő évben már szárazdokkban felállítva láthatják Boglárlelle lakosai és vendégei. Így azután a balatoni hajó­zásnak egy eddig meglehető­sen ismeretlen részlete válik közkinccsé és a boglárlellei ta­nács, amely eddig is sokat tett a balatoni szórakoztatás, mű­velődés elmélyítésére, újabb érdekességet ad a Balaton tör­ténelmét kedvelőknek. Záhonyi Ferenc Balatonfüred Működnek az Orbán téri jelzőlámpák A közelmúltban olvasói levél je­lent meg a Tisztelt Szerkesztőség rovatban, a XII. kerületi Orbán téri jelzőlámpákról. A levélben felvetett kérdésekre a következő tájékoztatást adjuk: a kérdéses csomópontban felszerelt forgalom­­irányító jelzőlámpa működését az útburkolatban elhelyezett detek­torok szabályozzák. A rendkívül bonyolult geometriái­ csomópont miatt a forgalomirányító berende­zés rész­leges beszabályozása csak a jelzőlámpák működése közben, hosszabb megfigyelés eredménye­ként lehetséges. Már eddig is több­ször, de ezután is a forgalom igé­nyeihez alakítjuk, módosítjuk a berendezés működését. Ennek so­rán készült egy kisebb változta­tás a forgalomirányításban, amely miatt a jelzőlámpa nem működik. Ez év július 26-tól ismét a jelzőlámpa az Orbán téren. Budapest Fővárosi Tanács V. B. Közlekedési Főigazgatósága Gyulai Gábor csoportvezető Utasellátás Augusztus 26-án utaztam haza Erdélyből a családommal együtt. Azon a nemzetközi gyorson jöt­tünk, amelyik Bukarestből indul, és Lipcséig megy. Biharkeresztes után megkerestük az étkezőko­csit. Az étkező ür­­s, a négytagú személyzet kártyázik. KözFU: en­ni- és innivaló nincs, minden el­­fogyott. Ha enni akarunk, majd Sturovó után jelentkezzünk. (Vo­natszám: 1470, a Nyugatiba érke­zett: 21 10-kor.) Egy hétig turistáskodtunk Er­délyben, és valóban elhiszem, hogy Bukarest és Bihar között minden elfogyott. De miért nem elegendő az a háromnegyed óra, amíg az útlevél és vámvizsgálat tart. feltölteni az étkezőkocsit éle­lemmel és innivalóval? Nem tudom, kinek a kezelésé­ben van az utasellátás, de a je­lenlegi helyzet kritikán aluli. Kí­váncsi lennék, hogy a külföldi utasoknak mi lehet ilyenkor a vé­leménye a magyar utasellátásról Kiss Ferenc Budapest VJ tanévben VJ akció 1982. szeptember 10—szeptember 25 között a kötegelve átadótt puha fedni ví tankönyvekért és fü­netekért _____ 1.50 Ft/kg FELEMELT ÁRAT FIZET A 0^^- MJ

Next