Magyar Nemzet, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

Ossi határ­ szágunk időjárásának váltol­tossága, szeszélyes­sége em, csupán közérze­­tünk, hat nyomasztóan, de időként megnehezíti a mezőgidasági munkálatok végzést, némelyik eszten­dőben jlentősen csökkenti a termelési eredményeket is. Hol az aszály réme, hol az ár- és belvíz veszélye zavarja keseríti meg a me­zőgazdaági dolgozók éle­tét. Igen ritka az olyan esztendő amely ez alól ki­vétel. Az idei évre, az 1981—82es gazdasági esz­tendőre — különösen az utóbbi hvekre — ilyen vo­natkozásán nem lehet pa­nasz. Sokesztndei tapaszta­lat bizottja, hogy nyár végén, szptember hónap­ban nincs szüksége a me­zőgazdaságiak jelentősebb csapadékra napokig tartó esőre. A főleg szeptemberi napok nem, csupán a szán­­tóföldek, értek munkásai­nak könnyítik meg tevé­­kenységét, de javítják az őszi érésű termények mi­nőségét, nyelik a termés­hozamokat Az enyhe, nap­fényes időben javul a cu­korrépa cuprtartalma, a szőlő édessége. Nem rothad el a szárár, a napraforgó, hanem kivdó minőségben kerül a feldálgozó üzembe.­­*A nagykunági rizstelepek­ről hasonló­­ híreket kap­tunk. Bőven fizet és jó mi­nőségű az idei rizstermés, s ez némi megtakarítást is jelent a népgazdaságnak. Gabonából több termett a tavalyinál, s ha a kalászo­sokhoz a kukoricát is oda­­számítjuk, akkor az idei termésbetakarítás után ugyancsak jó eredményt könyvelhetünk el. Napra­forgóból, cuko­répából is jó termésátlag­­várható. Egé­szében a tervezett növeke­dési ütem megvalósulni látszik, mintegy három­­százaléknyi értékben, a me­zőgazdasági ágazat egészét tekintve. A gazdasági válság ked­vezőtlen kihatásai alól ter­mészetesen a mi országunk sem mentes. Jelentős erő­feszítéseket kell tennünk, hogy az immár negyedszá­zados szilárd, politikai ve­zetés segítségével elért ked­vező életkörülményeinket, az elért életszínvonalun­kat megőrizhessük, meg­­védhessü­k. Mint a mun­kásosztály hű szövetsége­sei ehhez koránnak terme­lésük növelésével mező­gazdasági dolgozóink is hozzájárulni. Nagyüzemi gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink, állami gazda­ságainak dolgozói, vezetői szakértelmük fokozásával, a termelési költségek csök­kentésével, takarékos gaz­dálkodással támogatják a határozatok végrehajtását, a népgazdasági terv valóra váltását. Munkájukban a párt és tanácsi szervek, a nopfrontbizottsá­gok, az ináci­ás fogyasztási szövet­kezetek támogatására biz­ton számíthatnak. A kert­barát,mozgalom, a háztáji és kisegítő gazdaságok ter­melése különösen a zöld­ségfélék választékát teszi gazdagabbá a piacainkon. Jó propagandával, a költ­séget fedező felvásárlási árak biztosításával,még fo­kozni is lehet a termelési kedvet. Erre napjainkban annál inkább is szükség van, mi­vel a nagyüzemi gazdasá­goknak egyre inkább kell keresni a termékelőállítás belső struktúrájának haté­kony módosításait. Az ör­vendetesen növekedő ál­lam­­létszám mellett azonban fi­gyelemmel kell lenni az arányokra: az eddiginél több hízómarha is elkelne a piacokon, a juh- és a vá­góbaromfi-értékesítés vi­szont nemegyszer nehézsé­gekbe ütközik. Mezőgazdaságunk átszer­vezése utáni első esztendők botladozásai után a leg­utóbbi években már nem csupán a biztos alapokat rakták le a közös gazdasá­gaink, de megteremtették a további előrehaladásnak a feltételeit is. A kézi szer­számokat a gépek, korsze­rű eszközök váltották fel; újfajta, a réginél sokkal bővebb termést adó vető­magvak, műtrágyák, nö­vényvédő szerek alkalma­zása növelte és növeli föld­jeink, kertjeink termelési eredményeit. Éppen ezért kell a jelenlegi világpiaci helyzet függvényében meg­vizsgálnunk : a megvásár­landó mezőgazdasági gé­pek, gépsorok, géprendsze­rek és gépi technológiák vajon arányban állanak-e az általuk várható termés­­eredményekkel, s áttétele­sen: a haszonnal? A leg­utóbbi kormányhatározat révén életbe lépett új sza­bályozórendszer, mely a mezőgazdasági gépek ártá­mogatását csökkenti, illet­ve megszünteti, alkalmat ad a mezőgazdaság szelle­mi tőkéjét akkumulálni, s a tájadottságnak megfele­lően kimódolni: hol, mikor, mivel éri meg leginkább a termék előállítás? Hogyan lehet a meglevő gépeket a leghasznot hozóbban mű­ködtetni, az alkatrész-után­pótlást árban-értékben megoldani? Persze a gyümölcsöző ősz, a kedvező terméshoza­mok betakarításának ideje mindannyiunk számára öröm. A napi élelmicikkek kiegyensúlyozott kínálatá­nak a feltételeit látjuk ilyenkor megvalósulni. Nem feledkezve meg arról, hogy azok, akik mindezt megtermelik és learatják, szüretelik, betakarítják, nagy utat tettek meg, alig negyedszázad alatt korábbi életformájuk megváltozta­tásában is. A hajdani nád- és zsúpfedelű házakból ma már jobbára csak skanze­nekben látni egy-egyet mu­tatóban — a mezőgazda­ságban dolgozók otthonai alig különböznek, olykor vetekszenek a városlakóké­val. Az egykor ezer gond­dal küzdő, mindenki által lenézett parasztok fiai, unokái­k ma mindenkivel egyenlő jogokat élvező, megbecsült tagjai társadal­munknak. Munkájukra, eredményeikre egész­­ éven át, de ilyenkor ősztájt kü­lönösen az egész ország odafigyel. A terménybeta- * karitás ugyanis — még nap­jaink merhanizált mező­­p­ Azdssáru" rrmakarí’vama­­tai mellett is — kemény, emberi próbáin feladat. Nánási László T békés •m­pj|L G601 jjbl­o M­agyar Nemzete A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Közlemény a bécsi magyar—osztrák tárgyalásokról Ma dől el a Mehmidt-kor­mány sorsa A külpolitikai helyzet A MAGAS SZINTŰ magyar—portugál, illetve magyar—oszt­rák tárgyalások élénken foglalkoztatták csütörtökön — termé­szetesen a nemzetközi politika egyéb időszerű és fontos fej­leményei mellett — a Losonczi Pált, illetve­­Lázár Györgyöt vendégül látó országok sajtóját A lisszaboni O Diario „Pozitív látogatás" című cikkében egyebek között megállapította: „A magyar államfő portugáliai jelenléte, tárgyalásainak soro­zata több volt egyszerű rutinlátogatásnál, mert az együttmű­ködés fejlesztésének konkrét formában adott újabb lendüle­tet.” A nagy példányszámú Diario de Noticias rendkívül jónak minősítette a magyar—portugál megbeszéléseket, és különösen fontosnak­ tartotta, hogy azok során a gazdasági kapcsolatok új lehetőségeit igyekeztek feltárni. A Wiener Zeitung, az osztrák kormány hivatalos lapja csü­törtökön részletesen beszámolt a magyar—osztrák kormányfői tárgyalásokról, és az előző nap elhangzott pohárköszöntőket idézve kiemelte, hogy mindkét részről példásnak ítélték a két ország viszonyát és hozzájárulását, az enyhülési politikához. A Die Presse a magyar miniszterelnöknek azt­ a megállapítását húzta alá, hogy a két ország együttműködése az egyébként fontos gazdasági kooperációnál sokkal szélesebb körű, egyre szorosabbak az emberi kapcsolatok. A Lázár György és Brúnó Kreisky tárgyalásairól kiadott közös közlemény részletesen foglalkozik a világpolitikai és világgazdasági helyzettel, kife­­­­jezve a két fél aggodalmát a nemzetközi feszültség növekedése, a kelet,-nyugati kapcsolatok romlása miatt. Ilyen körülmé­nyek­ között — szól a közlemény — fontosnak tartják a hatá­­rzott visszatérést az enyhüléshez, az államok közötti konst­ruktív együttműködés politikájához. A kétoldalú kapcsolatok megvitatása során a kormányfők egybehangzóan megállapí­tották, hogy az utóbbi években bekövetkezett lendületes fej­lődés jó alapot nyújt az együttm­űködés folytatásához és elmé­lyítéséhez. A KÖZEL-KELET kér­d­ései, a Libanon ellen elkövetett iz­raeli agresszió ügye, illetve a nemzetközi biztonság átfogóbb témaköre állt az ENSZ-közgyűlés ülésszakának általános poli­tikai vitájában elhangzott felszólalások középpontjában szer­dán. A nyugat-európai országok képviselői — köztük a brit, az olasz, a spanyol és a luxemburgi külügyminiszter — hatá­rozottan biratták és elítélték Izraelt. A román diplomácia ve­zetője támogatásáról biztosította azt a szovjet javaslatot, hogy az ENSZ felügyelete alatt hívjanak össze a Közel-Keletre­ fog­lalkozó nemzetközi értekezletet az összes érdekelt fél részvéte­lével. Csütörtökön szólalt fel­­ a lemondott Genscher külügy­miniszter helyett, Schmidt kancellár megbízásából — Wisch­­neb­ski bonni álamminiszter, majd George Schultz, a washing­toni State Department vezetője. A világszervezet székhelyén megbeszélést tartott Cheysson francia és Samir izraeli külügyminiszter , s ezt követően el­térően számoltak be a tanácskozáson érintett kérdésekről. A francia diplomácia vezetője inkább az általa hangoztatott bíráló megjegyzéseket idézte és értelmezte, izraeli forrás sze­rint viszont Cheysson állítólag jogosnak nevezte Izrael igényét egy negyven kilométeres „biztonsági övezetre” Dél-Liba­non­ban. Az idézett források hozzátették: a francia külügyminisz­ter azt is megígérte, hogy Párizs a nemzetközi szervezetekben ellenezni fogja az Izrael kizárására irányuló törekvéseket. Ezzel egy időben Saron izraeli hadügyminiszter az Europe 2 1 rádiónak nyilatkozva élesen támadta a francia kormányt, és személy szerint Mitterrand, elnököt, elsősorban a „PFSZ meg­mentésére” tett erőfeszítéseik miatt.. Kő/Viol 954//V N^ESCS^*. Lázár György sajtóértekeil­e Bécsből jelenti az MTI. Elé­gedetten térek haza a bécsi tárgyalásokról — jelentette ki Lázár György miniszterelnök csütörtökön, az­ osztrák fővá­rosban tartott sajtóértekezle­tén. A kormány elnöke, aki Brúnó Kreisky kancellár meg­hívására háromnapos hivata­los látogatást tett Ausztriá­ban. bevezetőben hangoztat­ta: igen elégedett a vendéglá­tójával, valamint Rudolf Kirchschläger szövetségi el­nökkel folytatott eszmecseréi­vel, mert megbizonyosodha­tott róla, hogy mindkét fél egyaránt törekszik a példás jószomszédi viszony ápolására és továbbfejlesztésére. Fontos közös megállapítás volt, hogy további­­ távlatok vannak a kapcsolatok fejlesz­tése előtt a gazdaságban csak­úgy, mint a legkülönbözőbb egyéb területeken — jelentet­te ki a magyar kormányfő. A tárgyalásokon — mondot­ta Lázár György — nagy teret kaptak nemzetközi kérdések is. Teljes egyetértés volt ab­ban, hogy a legfontosabb fel­adat a fegyverkezési verseny megállítása, a világ válsággó­cainak felszámolása. E törek­vésekben a kisebb országok­nak is ugyanolyan fontos sz­e­repük lehet, s mint a nagyha­talmaknak . Magyarország és Ausztria kifejezte szándékát és készségét,, hogy a lehetősé­gek szerint elősegíti a vissza­térést az enyhülés politikájá­hoz a nemzetközi kapcsolatok­­ban. Lázár György kiemelte, mennyire nagyra becsüli a ma­gyar­­ közvélemény , Ausztria külpolitikáját, Kreisky kan­cellár erőfeszítéseit a béke, a biztonság, az államok közötti kapcsolatok fejlesztése érde­kében. Kázár György a kérdésekre válaszolva szólt a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés fontosságáról, hatékonysága növelésének szükségességéről és azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a tagállamok ebbe az irányba tesznek. Szólt a magyar gazdasági helyzet eredményeiről és gondjairól, kiemelve, hogy ha­zánk a nehéz gazdasági viszo­nyok között is megőrizte a fi­zetőképességét és az idei tő­kés külkereskedelmi forga­lom is várhatóan aku­t­ lesz. Említést tett a­ magyar ener­giagazdálkodás helyzetéről, problémáiról és arról, hogy fo­kozott takarékossággal oldjuk meg a növekvő energiaszük­­ségletek kielégítését. Beszélt a magyar—osztrák gazdasági együttműködés le­hetőségeiről, s elmondotta, hogy többek között a hírköz­lésben, az energiaiparban és a harmadik országokkal való kooperációban van lehetőség a továbblépésre. Aláhúzta Magyarország készségét a gaz­dasági együttműködés fejlesz­tésére a kölcsönös előnyök alapján, és kijelentette, hogy hazánk kész megvizsgálni azo­kat az osztrák javaslatokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Csütörtökön hazaérkezett Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, aki Brúnó Kreis­kynek, az Osztrák Köztársa­ság szövetségi kancellárjának meghívására, felesége társasá­gában hivatalos látogatást tett Ausztriában. A Minisztertanács elnökét, feleségét és kíséretét a Keleti pályaudvaron Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Vámosa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter és Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes fogadta. Je­len volt Andreas Berlakapich, az Osztrák Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Folytatódjék a kelet—nyugati nyílt párbeszéd A magyar kormányfő auszt­riai látogatásáról közös közle­ményt adtak ki, amely meg­állapítja: Lázár György miniszterel­nök és dr. Brúno Kreisky szö­vetségi kancellár szívélyes és nyílt légkörben beható véle­ménycserét folytatott a ma­gyar—osztrák kapcsolatok­ról, valamint az időszerű­­nemzet­közi kérdésekről. A megbeszéléseken a kor­mányfők aláhúzták annak, a ttt.V-t.e,ty..t -~a je­lesztőséget, amelyet Magyarország és Ausztria kétoldalú kapcsolatai továbbfejlesztése és az enyhü­lési folyamat továbbvitele ér­dekében kifejt. Mindkét fél aggodalmát fe­jezte ki a nemzetközi feszült­ség növekedése, a kelet-nyu­gati kappcsolatok romlása miatt. Ilyen körülmények kö­zött különösen fontosnak tart­ják a helyzet.­további rosszab­bodásának megállítását, a ha­tározott visszatérést az enyhü­lés és az államok közötti konstruktív együttműködés po­litikájához. Aláhúzták, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság, a barát­ság és a jószo­mszédság politi­káját folytatva, a jelenlegi helyzetben is minden tőle tel­hetőt megtesz az enyhülés megőrzéséért. Mindkét fél egyetértett ab­ban, hogy a­ világbéke fenn­tartása, biztosítása és erősítése a nemzetközi kapcsolatok köz­ponti problémája, amelynek megoldásához minden állam aktív hozzájárulása szükséges. Katékány lépések szükségesek Síkraszálltak a fegyverkezé­si hajsza megfékezésének szükségességéért, tekintettel valamennyi állam biztonságá­ra és­ a katonai egyensúly le­hető legalacsonyabb szinten történő megőrzésére. Mindkét fél üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkezdett tárgyalásokat, az európai közép-hatótá­volságú nukleáris fegyverek, valamint a hadászati nukleáris fegyve­rek korlátozásáról és csökken­téséről,é­s kifejezték reményü­ket, h­og­y ezek a tárgyalások mihamarabb pozitív ered­ményre vezetnek. A kormányfők a továbbiak­ban egyetértettek abban, hogy a fennálló válsággócok meg­szüntetése és új válsággócok létrejöttének megakadályozása elsőrendű fontosságú feladat. E cél elérésének feltétele a nemzetközi jog általánosan el­fogadott­ normáinak, különö­sen az erőszak alkalmazása, vagy az azzal való fenyegetés tilalmának szigorú betartása a nemzetközi kapcsolatokban. Kiemelték, hogy hatékony lé­pések szükségesek a nemzet­közi biztonság rendszerének erősítése, különösen a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldása céljából. A kormányfők újólag rámu­tattak a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentésével és az azzal összefüggő intézkedé­sekkel foglalkozó bécsi tár­gyalások jelentőségére. Kife­jezték reményüket, hogy eze­­ken a tárgya­to­ken mielőbb konkrét előrehaladást érnek el. C­selekvé­s­imnialát A felek megerősítették: az Egyesült Nemzetek céljaival és alapelveivel összhangban cselekvően támogatják a vi­lágszervezetet, hogy az betölt­hesse szerepét a világbéke és a nemzetközi biztonság erősí­tésében, valamint a nemzet­közi problémák megoldásában. Kiemelték annak nagy je­lentőségét, hogy folytatódjék a kelet.A nyugati nyílt párbeszéd a jelenlegi nemzetközi prob­lémák megoldása, a kétoldalú és sokoldalú együttműködés fejlesztése céljából. A felek véleménye szerint egy legfelsőbb szintű szovjet­­amerikai találkozó lényegi elő­rehaladást eredményezhetné ebben az irányban. Az európai helyzetről foly­­­­tatott véleménycsere folya­mán a felek rámutattak kor­mányaiknak a helsinki záró­okmány rendelkezéseiből ere­dő kötelezettségeire. Megerő­sítették eltökéltségüket, hogy továbbra is hathatósan hozzá­járulnak az európai biztonsá­gi és együttműködési folya­mat megőrzéséhez, a záróok­mány elveinek és ajánlásai­nak következetes és maradék­talan megvalósításához. Ennek jegyében mindkét kormány arra törekszik, hogy a madridi találkozó további elnapolás nélkül, pozitív ered­ménnyel mielőbb fejeződjék be, új impulzust adva ezzel az enyhülésnek, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Hangsú­lyozták egy kiegyensúlyozott, érdemi záródokumentum szük­ségességét, beleértve a biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó európai konferen­­cia összehívására vonatkozó elhatározást is. Ebben az érte­lemben a semleges és el nem kötelezett országok — köztük Ausztria — által előterjesz­tett, záródokumentum-tervezet megfelelő alapot biztosít a madridi találkozó eredményes befejezéséhez. Mindkét fél elítélte Izrael libanoni invázióját­ és sí­kva­szai­­t a közel-keleti válság át­fogó és igazságos politikai ren­dezésének szükségességé­vel-

Next