Magyar Nemzet, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

Péntek, 1982. december 31. Maow Nemzet t,B + Z után: Helici-D­­. A Biogal ismét lépett...­ ­• A debreceni Biogal gyógy­szergyár két esztendeje kapott hitelt a Közép-európai Nem­zetközi Bank Rt-től — a ma­gyar vállalatok közül elsőként —, hogy közös gyárat építsen a svájci Ciba Geigy konszern leányvállalatával, a Zyma AG- vel, egy májgyógyszer ható­anyagának, a Cyam­idol—3 ne­vű anyagnak az előállítására. Akkor azt ígérték, hogy az új gyár 1983-ban már működni fog. És most itt a hír, egy újabb társulás létrehozásáról, egy 1983-ban felfuttatandó új termékről. Csakhogy ez nem az.­ Hogy is van­ ez? Évente egy új gyár? Krém és társaság Két esztendeje, hogy a leg­utóbb megtettem az utat a debreceni vasútállomástól a Kiserdő széléig, a gyárig. Ak­kor is­ ugy­anilyen rozsdás le­velekből terült szőnyeg elém, nyirkos, hideg volt az idő, és ugyanúgy fúrták-fúrták az utat, akárcsak most. Pedig mennyi minden változott az­óta ... Mozaikkockákként rakom magamban az emlékeket, ada­tokat, neveket, számokat, akár a vizsgára igyekvő diák. Em­lékszem a Biogal igazgatójá­nak, Kéri Tibornak két esz­tendővel ezelőtti szavaira. A B-1-Z elnevezésű új cégről faggattam. Sokadik lehettem a sorban, az igazgatónak már­­már túlzottnak is tűnt a nagy érdeklődés. Szavai is óvato­­sabbra formálódtak. — Nem akarunk kirakat­üzem lenni — mondta. — Egyáltalán nincs garancia ar­ra, hogy más üzemeknek is ez volna az egyetlen lehetséges megoldás ahhoz, hogy megta­lálják a helyüket változó gaz­daságunkban. Nyilvánvaló, hogy két egyforma gazdasági ügylet nincs, s ezt a mostanit ■sem lehet majd egyszerűen le­másolni. Ódzkodtak a­„bezzeg a Bio­­gair’-szereptől, ám az érdek­­­­lődés, most ismét feléjük for­dul. December 10-én adták át az új,­ gyárat, a svájci—magyar közös vállalatot. És ugyaneb­ben az időben kelt szárnyra a hír, hogy a Vegacillinről, a Maripenről, a Valeriánáról is­mert debreceni gyár, most kozm­etikai termékkel jelent­kezik a piacon. Birmann Er­zsébet, a Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapjának igazgatója így foglalta össze az új termék születésének tör­ténetét: — Az Innovációs Alapnak Nedeczky Jenőnné, a Patientia feltalálója felajánlotta új ta­lálmányát, a bőr regeneráló­­ládását elősegítő kozmetikai készítményt. A termék kifej­lesztésére, gyártására és az ér­tékesítésben való közreműkö­désre a Biogal jelentkezett. Az együttműködés tartós kapcso­lat lesz, megszületett a He­­lia S D kutatási-fejlesztési-ter­­melési-értékesítési társaság. Nevét az első közösen kifej­lesztett termék adta. Tevé­kenysége arra irányul, hogy új, eredeti,, elsősorban természe­tes alapanyagú kozmetikumok sorát állítsa elő a hazai szük­ségletek minél igényesebb ki­elégítésére és exportcélokra. A társulás keretében a pénzügyi befektetés közös vállalásával a Biogal látja el a fejlesztési és termelési feladatokat, az Innovációs Alap a termékek Újdonságvizsgálatában és a piacfeltárásban nyújt segítsé­get. Biztonság — másokkal A Biogal igazgatója kimond­va, kimondatlanul a gyár köz­­gazdasági magatartásáról be­szél. A túlélés stratégiájáról. A növekedés ésszerű lehetősé­geiről. A célravezető vállalati viselkedésről, gondolkodás­ról és cselekvésről, a kocká­zatról. — Itt ez a két újdonság, a magyar—svájci gyár, meg a Helia—a társulás — mondja. — Az előbbi létrehozásának indokait talán nem kell ma­­gyarázni. Az utóbbiról kér­deznek ma sokan. Hogy ugyanis miért, gyártunk koz­­m­etikumot? Nos, azért, mert rendelkezünk a gyógyszer­­gyártáshoz szükséges magas színvonalú technológiával, el tudjuk készíteni a tisztaságra rendkívül kényes termékeket. Ez kell a gyógyszergyártás­hoz , de a kozmetikumokhoz is. Az egész világon érezhető folyamat a gyógyszergyártás diverzifikálódása, a világ nagy gyógyszergyárai valameny­­nyien foglalkoznak valamilyen formában kozmetikummal, vagy növényvédőszer-gyártás­­sal, esetleg más vegyipari te­vékenységgel. Ha pedig képes­ségünk, gyártási hátterünk, műszaki és szellemi felké­szültségünk megvan rá, miért ne csinálnánk? — Két esztendő alatt két új­donsággal „rukkoltak ki”. Úgy is fogalmazhatnánk: két új gyárat hoztak létre. Mi a kö­vetkező lépés? — Még nem tudom. Ez fo­lyamat. Számos új tárgyalá­sunk van, jelentős világcégek­kel akarunk létrehozni terme­lési együttműködéseket. Ma­gyarán: a gyár korszerűsítési programjába bekapcsoljuk a külföldi tőkét, technológiát, gépeket. Igaz, most a Helia S­D, a ránctalanító krém a be­szédtéma, de a Biogal alapve­tően penicillint gyárt. Új, ere­deti penicillin-származékok kikísérletezésén fáradozunk, s ezeknek előállításában kívá­nunk érdekeltté tenni tőkés cégeket is. A cél: a Biogal helyzetének hosszú távú sta­bilizálása.­­ Számomra az a meglepő, hogy abban a gazdasági hely­zetben, amikor mindenki pa­naszkodik, önök gyarapodnak. Lehet, hogy épp a recesszió éveiben növekszik óriássá a debreceni gyógyszergyár? — Egyszerű az alapképlet, még ha a megvalósítás nehe­zebb is. Olyan termékkel kell jelentkezni, amellyel ki lehet egészíteni a meglevő vá­lasztékot. Itthon is, külföldön is. A Helia—D ilyen: máris nagy az érdeklődés Olaszor­szágból, a skandináv államok­ból. Ami a növekedést illeti . . . hát, itt azért akadnak gond­jaink. Jócskán.­­A fejlesztés­hez, további fejlődésünkhöz terület kell. Mégsem kapjuk meg. A városi tanács már hozzájárult a fejlesztéshez, az engedélyező papírok azonban csak késnek valahol. Ez pedig óvatos becslések szerint is millió dolláros veszteségeket jelenthet, hiszen a fejlődéshez bizonyos feltételeket meg kell teremteni. Például új kiszerelő üzemet kell létrehoznunk. Kellene! Mert így, terület hiá­nyában, egyelőre nemigen megy. Megint a csomagolás... Tegyük hozzá az igazgató szavaihoz, hogy a Biogal nem fizet és nem is fizetett soha környezetszennyezési bünte­tést. Fejlesztési elképzelései felvázolásakor pedig minden­fajta környezetvédelmi elő­írásnak meg kívánt felelni, még a legszigorúbbaknak is. Az engedélyek pedig állítólag környezetvédelmi aggályok miatt késnek. Úgy rémlik, bü­rokratikus akadályai vannak a Bional fejlesztésének, hiszen — mint az igazgató mondta — semmiféle környezetvédel­mi veszélyt nem jelöltek meg a gyár kérését eleddig vissza­utasító illetékesek, tehát a debreceniek nem is igen tud­ják, hogy milyen szennyezést kell megszüntetniük, vagy megakadályozniuk? Másrészt: soha, semmilyen bizottság, semmilyen­­szakember nem járt náluk megvizsgálni a je­lenlegi helyzetet . . . Baktatok a kísérleti üzem felé. Ezüstszínű csövek futnak mellettem az úton, ahogy e°v vegyi gyárhoz illik, az út szé­lén légkalapácsok püfölik a betont. A laboratóriu­mban azonban csend fogad, tégelvek és pontos műszerek tiszteletet parancsoló, nyu­godt világa. A kísérleti csoport vezetője, egyúttal a Helia—D krémek termékmenedzsere: Kristii .Tánosné. fr Versbeszédű. nonto­­sap fogalmazó fiatalasszony. Elmondta, hogy a Helia—D a pan­atorgéról kapta a nevét fi­ai Inni fTel’ an d­ans annonsi piruai a növényh-si készül a sinfóanyag. Iere­ződést kötöt­tek el a téesszel a növény ..biológiailag tiszta”. .. azaz vegyszermentes előállítására. * A gyár számára nevelt napra­forgókat nem permetezik, nem használnak vegyszeres gyom­irtást.) A jövőben kiegészítik a terméket sorozatta, elkészí­tik a Helia—D testápolót, teenager-krémet (jobb neve még nincs), körömerősítőt, kézápolót. Később más, termé­szetes hatóanyagokkal is kí­sérleteznek majd. „Újra felfe­dezzük a szőlőkozmetikát” — hallom. Debrecenben egy év se kel­lett hozzá, hogy az ötletből árucikk legyen. Látványos út. Mégis — talán éppen ezért —, az érdekel: a ránctalanító krém termékmenedzserének homlokán mi sokszorozta a ráncokat? Kristófné körbemu­tat a polcokon: egymás mel­lett sorakoznak a szebbnél szebb tégelyek, csomagolóesz­közök. Van honnan mintát venni. Mégis ... —­­Ez nehéz — mondja Kristófné. — Megtalálni a háttériparral a kapcsolatot. Jó termékeket már tudunk­ gyár­tani Magyarországon, csoma­golni azonban még nem. .Ne­kem szerencsém van, akikkel munkakapcsolatban állok, csaknem mindannyian jó szán­dékú szakemberek, tudásuk javát adják. De hát . . . az aranykupák színe nem arany, az ezüst nem ezüst. A kartondobozok is múl sok, mint amilyet szeretné­nek. » Mit lehet ehhez hozzátenni? És kell-e egyáltalán ? Kapuvári Gábor Kitün­tetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Erdélyi Ferencnének, a Minisztertanács titkársága osztályvezetőjének nyugállo­mányba vonulása alkalmából több évtizedes eredményes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta. Az Elnöki Tanács Blatonsz­­ky Kálmánnak, a Közlekedési és Szállítási Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége titká­rának a szakszervezeti mozga­lomban végzett ,több mint há­rom évtizedes,­ eredményes munkája elismeréséül, nyug­állományba vonulása alkalma-­­ból a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A ki­tüntetés,.., csüstörtöökön Timmer József, a SZEOT titkára adta át. Az Elnöki Tanács Löffler Józsefnek, a Szentendre és Vidéke Áfész elnökének több évtizedes szövetkezeti munká­ja elismeréséül, nyugál­ormány­­ba vonulása alkalmából a Munka, Érdemrend arany fo­kozatát­ adományozta. A ki­tüntetést csütörtökön Szlame­­nicky István, a SZÖVOSZ el­nöke adta át. Pusztai Bélát, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei tanács elnökhelyettesét, a Szocialista Magyarországért Érdemrend­del tüntetők, ki nyugdíjbavo­­nulása alkalmából, a közigaz­gatásban végzett több évtizedes eredményes munkájáért. A ki­tüntetést a megyei tanács székházában Papp Lajos ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke nyújtotta át. A béke közös jogunk ,A DJVSZ elnökének nyilatkozata — A jelenlegi konfliktusok­tól terhes nemzetközi helyzet­ben elengedhetetlenül szüksé­ges valamennyi haladó, béke­­szeretv ere cselekvő ,összefo­gása a nukleáris háború ve­szélyének elhárítása, a fegy­verkezési verseny megfékezé­se, az enyhülés vívmányainak, megőrzése érdekében — hang­súlyozta Valid Maszri, a De­mokratikus Ifjúsági Világszö­vetség elnöke az MTI munka­társának adott nyilatkozatá­ban, melyben értékelte a szer­vezet idei munkáját, és szólott jövő évi terveiről is. — A béketörekvések támo­gatását a D­VSZ mindig is fontos feladatának tekintette. A békéért, a leszerelésért, az enyhülésért folytatott harc megkülönböztetett jelentősé­get kap napjainkban, amikor az imperialista és hideghábo­rús erők politikájának követ­kezményeként nukleáris vi­lágkatasztrófa veszélye fenye­geti az emberiséget. A bonyo­lult, válságoktól terhes nem­zetközi légkörért elsősorban az Egyesült Államok politikáját terheli a felelősség. Ez a po­litika aláássa a nemzetek kö­zötti problémák megoldásának egyetlen reális útját, a békés tárgyalások lehetőségét, és a nemzetközi egyensúly meg­bontására, a katonai fölény megszerzésére törekszik.­­ A békeakciók mellett szervezetünk tevékenységében változatlanul fontos helyet foglal el az antiimperialista szolidaritás, amelynek kereté­ben támogatjuk az elnyomás alatt, és az igen nehéz körül­mények között élő fiatalokat, fellépünk az imperialista po­litikának áldozatul esett né­pek jogaiért: szolidárisak va­gyunk Indokína népeivel, "a nicaraguai, az"­ angolai fiata­lokkal, Dél-Afrika ifjúságával. Akcióink során kifejezésre juttattuk együttérzésünket a libanoni nép szenvedéseivel, síkraszálltunk a palesztin kér­dés tárgyalásos­­ megoldása mellett. Szolidaritásunk cse­lekvő támogatást is jelent: például számos nemzetközi ifjúsági brigád dolgozik a fej­lődő országokban, így Nicara­guában jelenleg is tevékeny­kedik egy egészségügyi kollek­tíva. — Az új esztendőben foly­tatjuk a leszerelési világkam­pány programját — folytatta a DÍVSZ elnöke. Jelentős tö­megmegmozdulásokat szerve­zünk. A demonstrációkop — Portugáliában, Franciaország­ban, Nyugat-Németországban — ismételen felhívjuk majd a figyelmet arra, hogy különö­sen veszélyes az amerikai kö­zép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai tele­pítésről szóló NATO-döntés, amelynek valóra váltására már több országban megkez­dődtek az előkészületek. A vi­lágszövetség a jövőben is tö­rekszik az együttműködés el­mélyítésére, más politikai erők­kel, tekintet nélkül politikai, vallási nézetekre, ideológiai hovatartozásra. A DÍVSZ foly­tatja a dialógust valamennyi haladó, demokratikus nézetet valló ifjúsági mozgalommal. Magyar—csehszlovák árucsere 1983-ra Csütörtökön Budapesten Vas János és Ludovit Priecel kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tesek aláírták az 1983. évre szóló magyar—csehszlovák árucsere-forgalmi jegyzőköny­vet. A két ország közötti áru­forgalom az ideihez képest 10 százalékkal tovább bővül. Jö­vőre a forgalom több mint fe­lét a járművek, gépek és be­rendezések adják. Nő a táv­közlési együttműködés, az épí­tőipar exportja. A magyar iparcikkek között sokféle al­katrész is szerepel a szomszéd ország elektronikai termékei­hez és kőolajipari berendezé­seihez. A csehszlovák gépkivitel legnagyobb jelentőségű tételei a járműipari gyártmányok és a mezőgazdasági gépek. 1983- ban a Pécsi Hőerőmű rekonst­rukciója csehszlovák kivitele­zésben kezdődik meg. Tovább folytatódik —­­esetenként­ nő —­ az alapvető nyersanyagok és mezőgazdasági termékek kölcsönös szállítása. A fo­gyasztási cikkek forgalma az átlagot meghaladóan bővül: többek között legalább 13 000 Skoda személygépkocsit, 20 000 mopedet, több mint egymillió hektoliter sört, 11 000 mosógé­pet és centrifugát, 48 000 por­szívót, 50 000 lemezjátszót és 20 000 kályhát szállít a cseh­szlovák külkereskedelem. Cse­rébe főleg ruházati cikkeket, tévékészülékeket, magnetofo­nokat, fémtömegcikkeket kül­dünk a baráti országba. Hiszem, hogy lesz közönség Szalkszen­tmártoni élő hagyomány Dunaújváros innen légvo­nalban legfeljebb hét kilomé­ternyire lehet. Években mér­ve, a távolság megvan egy század is. És­ ezzel semmiképp sem a túlparti kéményeknek szeretnének kedveskedni, még kevésbé, Szalkszentmártont bántani, csak arra figyelmez­tetni magunkat, hogy másképp kell az­ időt múlatni a Duna innenső és túlsó partján. A­ szalki oldalon most szem­lélődéssel, . . A község módos — talán gazdag is. Tegnapi jómódját részint a régi Pest—Baja or­szágainak , köszönhette,, mai csöndjét viszont annak, hogy a múlt kissé elkerüli. A falu feh­ér,­ mint, a hagyományőrző alföldi települések általában, csak a­ jelesebb épületek sár­gák. .Sok áll még a régiek közül. Errefelé általában tég­lából építkeznek, bővebben ,mérve,­a teret és az anyagot,­­mint az ínségesebb vidéke­ken, így kevesebbet kellett bontani. És­ a­ Duna mindig sokféleképp gondoskodott a partközelben élőkről. A kocsma sorsa Itt egy kocsmárosnak még a múlt század közepén is il­lett volna meggazdagodni, kü­lönösen a falu közepén álló nagykocsma és mészárszék bérlőjének, hiszen az még ma is a község egyik legnagyobb épülete. Petrovics Istvánnak 1844 és 1846 között ez nem sikerült. Sőt. Az a pénze is ráment, ami a szabadszállási árvíz és a dunavacsei vállalkozás után megmaradt. Az eset nem sok szót érdemelne, mint ahogy a dugást követő árverés sem, ha a sorsüldözte kocsmáros fiát nem nevezik Petőfi ■ Sán­dornak. Az egykori­ nagykocsma ma emlékmúzeum. Nem természe­tesen, nem ■ i,s szerencsére. A szerencsének a­­ház újabb történetéhez vajmi kevés, köze van. Jóllehet­­ a helyi­­ Petőfi - kultusznak a századfordulótól kezdve sok ünnepe van és a költő szobája 1906-tól megje­lölt emlékhely, de jóval ké­sőbb tojás- és zsírbeszolgálta­tó. Pedig a szalki nagykocs­ma kíméletet érdemelt­ volna akkor is, ha nem több önma­gánál — kétszázötven éves ne­­m­esarányú, jeles épület. Mai jósorsát nagyrészt a helybelieknek köszönheti, akik a hatvanas években Irodalmi és Múzeumi Társaságot alapí­tanak és idejekorán össze­gyűjtik a fellelhető tárgyi­ em­lékeket. Nagyralátó­ terveik­­ közt még folyóirat-kiadás is szerepel, amiből nem tudni mi lesz, de az emlékház ügye mégiscsak országossá válik: 1972-ben avatták, az ünnepsé­gen Simon István beszélt, inkább, mivel ők is csárdát béreltek a rév mellett. Törté­netei­­ között számos hiteles volt, ezeket mind megjegyez­tem . .. Például 1957-ben jutott eszembe, hogy hallot­tam: Petőfiék cégtáblája alatt valamikor színes freskók vol­tak. Azon nyomban elkezdtem a falat kaparni és valóban megtaláltam a marhavérrel festett díszítéseket. — Hogy él ma az egykori Petőfi-kultusz? — Eleven hagyomány. Ta­lán nem úgy, mint az én gye­rekkoromban, amikor az Ifjú Polgárok Lapjának pályázatá­ra ötven Petőfi-verset tanul­tam meg de a hagyomány él. Máskülönben nem lehetett volna, mondjuk 1961-ben a község lakóit arra bírni, hogy hozzák rendbe ezt a házat úgy, ahogy tették és nem küldene egy gyári munkás maga fes­tette Petőfi-képet. Megörökíten­i a kötelesség Matics Pál, Majsai Károly­hoz hasonlóan sajátjának érzi a községet és hagyományait. Felesleges volna eldönteni: ki tett többet azért, hogy meg­maradjanak. A múzeum igaz­gatója tanárember, Matics Pál mezőgazda, utóbb a helyi tanács elnöke, de mindenek­előtt a hely történetének és a Petőfi-emlékek legfőbb kuta­tója. — Miként lett azzá? — Véletlen is, szerencse is. Családom a legrégebbi szent­­mártoni családok közül való. Felmenőim érdeklődő, mindig tanuló és olvasó parasztembe­rek voltak akiktől sok régi történetet hallhattam . . . Gye­rekkoromban kaptam egy fényképezőgépet. Úgy érez­tem akkor, így gondolom ma is, hogy köteles vagyok min­dent megörökíteni és föl­je­gyezni, ami az itteni emberek életével összefügg. Még ak­kor kezdtem például a dunai vízimolnárok mindennapjait fotózni, vagy lefényképezni az öreg házakat. Ki tudna ma a vízimalmokról, ha ezt nem te­szem? Ha tudna is, ki őrizte , volna meg a képeket? Nekem szerencsére még a háború vi­szontagságai között is meg­maradtak a felvételeim. Gyűj­tök régi követ az egykori Szalk (Zók) falu maradványai­ból és feljegyezem a felejtés­re ítélt dűlőneveket. — Ki olvassa el idővel eze­ket a feljegyzéseket? — Hiszek benne, hogy lesz közönségük, mint ahogy talán van a faluról kiadott monog­ráfiámnak is. De ehhez kissé nyugodtabb idők kellenek, mint a mai kapkodó világ, ami talán anyagiasabb, mint szeretnénk. Nem több pénzre van szükségünk. Olyan csalá­di tűzhelyekre, amely mellett jut idő napjában egy félórát beszélgetni — csak magunkról. 1-ja így lesz, sokan lesznek kí­váncsiak arra, honnan jöt­tünk, mit végeztünk. (megay) Itt kell születni... A hatalmas kocsmaépület tornáca a bajai országútra néz. Az­ udvaron , kőlábakon álló szín, födele alatt utazó­szekerek, melyekből a lovakat, mintha az imént fogták vol­na ki. Petőfi egykori szobájá­ban a múlt század közepének tárgyai, közülük néhány való­ban a Petrovics családé lehe­tett, amelyeket például Lako­sék, Kisék őriztek több nem­zedéken át, mint az egykori árverésről ,a valót. Voltaképp mindegy, hogy Petőfi valóban üldögélt-e a sarokban álló gyalogszéken vagy sem — a környezet hiteles, mint a nagy ház, hátrább a mészárszék, vagy a pincék minden zuga. A múzeumban kellemes me­leg van. A kemencékben fűte­­nek, sok a látogató, évente százezer ember is megfordul itt. Most az emlékház hiva­talosan zárva van, így szabad Majsai Károly igazgatóval a Petrovics szülők szobájában az asztal mellett ülve beszél­getni. — Hogyan lesz valaki Szalkszentmártonban a Petőfi­­ház igazgatója? — Mindenekelőtt itt kell születni. Aztán az első nem­zedék nyelvén kell hallani a visszaemlékezéseket. Apám nagyanyja kétesztendős volt, mikor a Petrovics család ide költözött. Ő még sok mindent hallhatott a szüleitől. Annál is Román filmkoktél Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság ma­gyarországi nagykövete csü­törtökön filmkoktélt adott a nagykövetségen a Román Nép­­köztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából. A MAGYAR NEMZET Olvasószolgálatának új címe: Budapest, Népszínház utca 24. 1981. Fogadóórái: Jogi tanácsadás hétfő 15—18 szerda 15—18 csütörtök 15—18 (kivéve a hónap első csütörtökét) péntek 15—18 Építkezők tanácsadója minden hónap első és utolsó péntekén 16—11­.30 .

Next