Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Hétfő, 1033. január 3. Lengyel eszmélés Munkán gyűlesek Ceruzacsonk A MINISZTER révedezve ül az asztala mellett, meséli a történeteit. Sajátos alkat. Nagy termetű, negyvenhárom éves férfi, határozott és erősszavú, kedveli a képes példákat. Mindenre van hasonlata. A lengyel jellem ábrázolására azt mondja el, hogy „szegények vagyunk, mezítláb járunk, de sarkantyút viselünk”. Ezzel festi a nemzeti büszkeséget. Az amerikai politikáról úgy beszél: „Ha az Egyesült Államok elnöke azt hiszi, hogy hurkot kötünk a nyakunkra, lábunk alatt gödröt ásunk, és ha mindezért dollárral is fizet, hálásak leszünk érte, akkor naiv ember.” A szava egyszer lágyul el. Amikor ifjúságának az emlékeit idézi föl, Gomulka — mondja — ceruzával írt, jegyzetelt, csonkig faragta az iront, ameddig kicsi bele volt, nem dobta el. A cigarettát félbevágta, úgy szívta őket, hiszen alapvetően takarékos volt. Kényszerű visszavonulásakor szép kis summa dollárt hagyott az államkasszában, nem sokat, de lehetett gazdálkodni belőle. Gierek egyhamar a nyakára hágott nagyratörő terveivel, a „második Lengyelország” fölépítésének az álmával, és kudarc lett belőle. Stanislaw Ciosek, a szakszervezeti ügyek minisztere maga is tudja, hogy szubjektív. Élete javát az ifjúsági mozgalomban töltötte el, személyes élményei vannak, de a valóság ezeknél bonyolultabb. Az érdemek és a hibák megítélésében is. Annyira érzi ezt, hogy ha a máról beszél, az elemzései árnyaltabbak. Megkönnyebbülten állapítja meg, hogy a küzdelem nehéz szakaszán túl vannak, ez tette lehetővé a szükségállapot fölfüggesztését, de ami a varsói vezetésre vár, még semmivel sem könnyebb. Sőt, bizonyos értelemben keményebb és megpróbáltatóbb, hiszen bizonytalanabb is. Különösképpen a gazdaságban. A REFORM papíron készen áll. A múlt tudományos elemzéseivel, a tennivalók részletes fölsorolásával, csak éppen a végrehajtás szenved halasztást. A rendkívüli körülmények miatt. Amíg kevés a nyersanyag, és ami van, azt is központilag kell elosztani, addig aligha lehet igazi vállalati önállóságról beszélni. Amíg katonai parancsnok állt az üzemek élén, és a dolgozónak sorkötelesként kellett a munkáját ellátnia, az egészséges mobilitás csak messzi célként jelszó volt a többi között. De most hogyan tovább? Illúziók nincsenek, mégha ismerik is a kedvező adatokat. Lengyelországnak minden adottsága megvan arra, hogy teljesen leküzdje a válságot. Olyan alapvető nyersanyagokban gazdag, mint a szén, a lignit, a réz, a kén, az ezüst és mások. Nincs ugyan elegendő olaja, vasérce, a műtráevagyártáshoz kálisóra, de a harmincötmilliót meghaladó lakossága tekintélyes, a munkaereje kénzett magas színvonalú. A bajok innen ennek ellenére következtek be. A 10.'mnej^Senycége mindössze 25—30 százplétra a fejlett országoképnk, hatalmas arányú a mizeálás, nincs kellő serkentés, viszonylag alacsony az életszínvonal, és főként ez az utóbbi állandó társadalmi feszültségeknek a forrása. A múlt bajainak a gyökerét abban látják, hogy a korábbi irányító rendszer merev és bürokratikus volt, inkább adminisztratív jellegű. Még a viszonylag jó esztendőkben is mindössze 1,1 százalékban részesültek a világkereskedelemből. Itt is az okokat kutatók. A korábbi ár- és bérstruktúrát katasztrofálisnak tartották. Elsősorban az árak elvesztették gazdasági értelmüket, véletlen számtani összegek gyűjteményének tekintették őket. Nem volt semmi közük az áruk objektív értékéhez, sem a termelési költségekben, sem a szolgáltatásokban, sem a kereslet és kínálat viszonyában. A kivitelt kifejezetten az fékezte, hogy az árak teljesen függetlenek voltak a világpiaci mozgásoktól is. Hasonlóképpen elvesztették eredeti értelmüket a bérek is, nem volt bennük semmi logika, és főképpen nem serkentés. A politikai feszültségen túl a dilemma abban rejlett, hogy a reformnak a túlfűtött társadalmi közegben a legkegyetlenebb oldaláról kellett nekivágni. A gazdasági ésszerűség kívánta úgy, hogy az induló új intézkedések keretében elsősorban az árak rendezésének kellett megelőznie minden mást. Éppen egy éve, tavaly január elsején azzal kezdődött a reform, hogy fölemelték a nyersanyagoknak, a termelésben használt cikkeknek az árait, majd február elsejétől a fogyasztási cikkekét, az élelmiszerekét, a háztartási gázét, a villanyét, a fűtését, ami így is nagy áldozat volt, jóllehet bizonyos kompenzációt biztosítottak. A hozott döntések ellenére az árrendszer egésze még így sem lett ésszerű, mert ha teljességre törekedtek volna, az életszínvonal rohamosan zuhan. A CSALÁDOK vásárlóereje — számítja Zénón Komender közellátási miniszter — hozzávetőlegesen 25 százalékkal csökkent. De még így is, kalkulációja szerint, az áremelések még nem egyenlítették ki az alaptalan béremeléseket. És a kezdeti lépések még mindig csupán az alapokat teremtették meg a kívánt gazdasági fejlődéshez. A vásárlóknak hozzá kell szokniuk az ésszerű választáshoz, nem a vágyakhoz, az erszényekhez kell igazodniuk. Az elkövetkező hónapok dolga lesz olyan bér-, prémium- és jutalmazási rendszert kidolgozni, amely egyenes függvénye a vállalat pénzügyi hatékonyságának, a nyereségnek. Másik sajátossága a reformnak a monopóliumok eltüntetése. Mind a termelésben, mind a bankhálózatban. Az üzemek önrendelkezést kapnak, önálló döntési jogkört, és ahogyan a szükségállapot korlátozó intézkedéseit fokozatosan fölfüggesztik, kellő helyére kárül a reform egyik alapszándéka is: a munkás önigazgatás. Leegyszerűsítve azzal jellemezhető, hogy minden háromszáznál kevesebb dolgozót foglalkoztató vállalatnál a közgyűlés dönt a tervekről, a belső élet ügyeiről, ahol háromszáznál többen vannak, a demokratikusan, titkosan választott küldöttek. A dolgozók tanácsát kétéves időtartamra ugyancsak titkosan választják, a maximális taglétszámuk tizenöt. Kompromisszum született az igazgatók kinevezéséről; a kulcságakban, a vasútnál, a légiforgalomban és a fontos üzemekben az állam jelöli ki őket, a legtöbb helyen viszont a pályázók közül a dolgozók tanácsa választja meg. Ha nincs egyetértés, bírósághoz fordulhatnak. Szerényen azért beszélnek a kormány csúcsán a reformról, mert noha a fontosabb részleteket kidolgozták, az érvényesülés előtt sok a korlátozó tényező. Egyrészt maga a szükségállapot, még a fokozatos fölfüggesztés után is, de maga az objektív kényszer. Az ellátás alapvető gondjait megoldották, de még mindig jóval tetemesebb a vásárlóerő, mint a rendelkezésre álló árutömeg. A takarékbetét-állományt 1 billió zlotyra becsülik, 300 milliárd lehet otthon a harisnyaszárakban, noha a megoszlás igen egyenlőtlen. A kis- és közepes keresetűek betétje csökken, fölélik a tartalékaikat, a nagy összeg mintegy 15 százalék kezében összpontosul. HOMÁLYOS pontja még a reformnak, hogy úgyszólván alig említi a mezőgazdaságot. Úgy vélik, a gond nem az, hogy mindössze húsz százalék a szocialista szektor, a földek java része magántulajdonban levő kisparcella, hanem a termelők ellátottsága. Ha a parasztság a nemzeti termékből az eddigi 5-6 százalék helyett legalább 15 százalékot kap gépekre, szerszámokra, iparcikkekre, Lengyelország már nemcsak ellátja magát, netán csekély kivitelre is telik. Csak a jövő mutathatja meg, a számítások beválnak-e. Várkonyi Tibor Nitrpinzot Az új esztendő tervei Országszerte sok gyárban munkásgyűléssel kezdődött 1903 első munkanapja. A vállalatvezetők tájékoztatták a kollektívákat az elmúlt év gazdasági eredményeiről, s ismertették a legfontosabb idei feladatokat. Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban rendezett gyűlésen a vállalat vezetői elmondták: a gyártástechnológiák korszerűsítésével jobb minőségű szerszámokat és szerelvényeket kívánnak gyártani a hazai szénhidrogénipari felhasználóknak. Egyebek között új csarnokot avatnak, felépül egy korszerű kompresszorház, a szerszámgéppark pedig nagy teljesítményű berendezésekkel bővül. A termékválaszték bővítését, a minőség javítását és az export mintegy húszszázalékos növelését tervezik a Székesfehérvári, Könnyűfémműben. A vasárnapi műszak kezdetekor a munkásgyűlésen a gyár igazgatója arról szólt, hogy az év során számos új termék előállítását kezdik meg. A vállalati terv szerint az idén 9 milliárd forint értékű alumínium félgyártmányt készítenek, s a termelés egyharmadát exportálják. A székesfehérvári Videotonban is munkásgyűléssel kezdték az új évet. A vállalat vezetői elmondták, hogy 1933- ban a termelésben 15 százalékkal növelik a számítástechnikai termékek részarányát és csökkentik egyes szórakoztató elektronikai készülékek termelését. Fekete-fehér televízióból például már csak 75 ezret, színes készülékekből viszont a tavalyinál többet, 61 ezret gyártanak a belkereskedelemnek. Ez utóbbiak közül 18 ezer készüléket távszabályozóval, ötezret pedig a képújság vételére is alkalmas dekóderrel látnak el. Új gyártmányukból, a sztereó magnós táskarádióból, valamint a magnós autórádiókból is bővül a termelés. A Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói Pesterzsébet és Rákoskeresztúr központjában több mint 260 lakás befejező szerelő és szakipari munkáit végzik. Ezeket a lakásokat még az első negyedévben átadják. A 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál az egyenletesebb átadást segíti, hogy még a múlt év végéig négyezer, az idén felépülő lakás falelemeit szerelték össze. Az év első munkanapján ezekből szállítottak Újpestre, Kispestre és a Vizafogói lakótelepre. A Mélyépítő Vállalat Budapest új városnegyedébe, a X. kerületi Gyakorló úti lakótelepre küldte gépeit, s megkezdték az első lakóház alapozását. Ezen a helyen öszszesen 1200 lakás épül majd. Ebben az évben 7 millió 300 ezer tonna szén felszínre hozatalát tervezik a visontai bányászok. Fontos feladatuknak tartják a Gagarin Hőerőmű fűtőanyag-igényeinek pontos, naprakész kielégítését. A Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat exportszállítással kezdte az új évet. Gyorsfagyasztott csemegekukoricával megrakott kamiont indítottak útnak Dániába. A vállalat az idén mintegy ötezer tonna mélyhűtött zöldséget és gyümölcsöt szán exportra. Budapesten a kanadai külkereskedelmi államminiszter Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására vasárnap hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Gerald Reagan kanadai külkereskedelmi államminiszter, aki a két ország gazdasági együttműködéséről folytat tanácskozást. Termelőszövetkezeti zárszámadások előtt A termelőszövetkezetekben országszerte készülnek a zárszámadások, rövidesen megkezdődnek a tavalyi munka eredményét értékelő, valamint az idei feladatokat megvitató küldöttgyűlések, közgyűlések is. A közös gazdaságok 1982- ben eredményes évet zártak, a nehezebbé váló körülmények között is teljesítették a tervet. Előzetes felmérések szerint termelési értékük — folyó áron számolva — mintegy 9 százalékkal nagyobb, mint 1981-ben. A szövetkezeti dolgozók száma mintegy 30 ezerrel — 4 százalékkal — nőtt egy év alatt. Az idei évre a központi előirányzatok a mezőgazdasági termelés 1,5—2 százalékos fokozását irányozták elő, és ebből alaposan kiveszik a részüket a közös gazdaságok is. A helyi tervelőirányzatokat szintén a küldöttgyűléseken, majd később a közgyűléseken vitatják meg, illetve hagyják jóvá. A tanácskozásoknak különös jelentőséget ad, hogy 1983-ban a szabályozórendszerben változások következtek be, s ezek megkövetelik a gazdálkodás hatékonyságának növelését. Kíváncsiság? A holnapot sem tudom, nemhogy a jövőmet! — hangzik a közhelyszerű, gyakran emlegetett megjegyzés. Pedig mindinkább az öt-tíz esztendővel későbbi dolgokra vagyunk igazán kíváncsiak. De ugyan ki lát ilyen messzire? Bármilyen különös, a futurológia mégiscsak követelménye a gazdasági életünknek. Igaz persze, nem tenyérjósok, mágusok kapnak itt hivatalt. (Bár néha az ilyen „mesterek” munkáját is felfedezni véljük egy-egy vállalati döntés mögött.) Az ipari miniszter elrendelte: a vállalatok hasonlítsák össze önmagukat versenytársaikkal. És vizsgálják meg, milyen úton menjenek — mehetnek — tovább. 1982 végén pedig nem kevés indulattal számon is kérte, miért csak jelentéseket gyártogatnak az üzemek — nem erre van szüksége az iparnak. Valóban nem — az a bizonyos „messzeség” érdekel bennünket. Pontosabban: mindenkit a saját távlata — megélhetése, boldogulása. Az például, hogy milyen anyagokból, hogyan, mennyit és kinek lehet majd gyártani, eladni öt-tíz év múlva, a versenytársak vajon miként gondolkodnak ugyanerről? Válaszolni rá — alighanem több, mint tenyérjóslat. A napokban vaskos borítékot hozott a postás. Nem, nem a holnapot, az 1983-as naptárt csomagolták a feladók. Mást, a távolibb jövőt, több száz oldalas könyvet. Címe: Alumínium világpiac 1995-ig. A Magyar Alumíniumipari Tröszt — a kiadvány szerkesztője és gazdája — pénzt áldozott, nem is keveset e seregnyi tudásért, adatért, elemzésért, értékelésért. Befektetése — szemlélete — biztonságosabb jövőjét szolgálja. Nemrég rögtönzött sajtótájékoztatóra invitálta az újságírókat az ELORG, a szovjet elektrotechnikai műszaki központ budapesti képviselete. A szovjet mikroelektronikáról, a ma már világszínvonalon álló mikroprocesszorgyártásról és a magyar piac kapcsolatáról beszéltek. Arról, hogy ugyan miért nem számolnak kellően a szovjet kínálattal és gyártástechnológiai együttműködéssel, ha egyszer a jövő ipara nem képzelhető el fejlett mikroelektronika nélkül? Az esztendő fordulóján — mint jó szokás ez mindig — a következő tizenkét hónapot nézzük, méricskéljük, tervezzük. De amikor boldog új évet kívánunk egymásnak, mindenkinek, talán nem árt messzebb, távolabb is nézni. Mert ott is van mit látni, észrevenni sőt, nemegyszer megfigyeli.i. (geety) Helyiséggazdálkodás: Milliárdos megtakarítások Több mint egymilliárd forint értékű épületvagyon-beruházási költséget takarítottak meg eddig a Budapesti Irodahelyiség-elhelyező Bizottság közreműködésével. A bizottságot két évvel ezelőtt hozta létre a kormány a fővárosi helyiséggazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács titkársága, az Országos Tervhivatal és a Fővárosi Tanács képviselőiből alakult testület az építésügyi és városfejlesztési miniszter elnökletével ebben az időszakban összesen 53 ügy kapcsán 104 543 négyzetméter — szabaddá vált — irodaterület sorsáról, új gazdájának kijelöléséről rendelkezett. Az irodai helyiségek igénylőit a kérelem társadalmi fontosságának megfelelően elégítik ki. Arra is nagy figyelmet fordítanak, hogy az eredetileg kereskedelmi és egyéb szolgáltatásra épült, ám jelenleg más célra igénybe vett helyiségeket mielőbb az eredeti rendeltetésnek megfelelő használatra adják vissza. Az iparirányítás korszerűsítésével összefüggésben, a bizottság közreműködésével kapott helyet az Ipari Minisztérium. Azzal pedig, hogy a volt Nehézipari Minisztérium épületében helyezték el a Legfelsőbb Bíróságot és a Legfőbb Ügyészséget, létrejött a Markó utcában és környékén — a már meglevő Fővárosi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületeivel együtt — az igazságügyi városnegyed. A Legfőbb Ügyészség volt épületében a korábbinál jobb körülmények közé került a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, s ennek Münnich Ferenc utcai volt székháza pedig a Magyar Televízió egyes részlegeinek befogadásával a tv központi épületének zsúfoltságát enyhítette. Ebből az épülettömbből kiköltözik az MTESZ, amely a döntés szerint a volt Könnyűipari Minisztérium székházát foglalja majd el, amikor az épületben már elvégezték a műszaki szakvélemények szerint szükséges szerkezeterősítési és felújítási munkálatokat. A távlati elképzelések szerint a Markó utcai igazságügyi központhoz hasonlóan — létrejöhet a kutatóintézetek vagy a tervezővállalatok és más szervezetek szakmai városnegyede, épülettömbje. URH rádiótelefonok a körzeti ügyeleteknek A körzeti központi orvosi ügyeleti szolgálatok január első napjaitól kapják meg az URH rádiótelefonokat. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár 16 megyébe, 167 szolgálatnak szállít ilyen készülékeket, amelyeket az ügyeletek központjában és gépkocsijain szerelnek fel. A tizenötmillió forintos beruházás lehetővé teszi, hogy az ügyeletes orvosok útközben értesüljenek az újabb hívásokról, és így hamarabb eljussanak a betegekhez. Az egészségügyi tárca az ötnapos munkahét bevezetésének előkészítése során döntött úgy: lehetővé teszik a rádió.te|919R.,1f.aR9150^l,íPl.„ all .JmzRS. körzeti központi orvosi ügye-letek számára. A megyék zömében már felkészültek az URH-hálózat telepítésére. Helyenként — mint például Nógrád megyében — a domborzat nehezíti az ultrarövidhullámok terjedését, ezért itt csak a szükséges technikai feltételek megteremtése után építhetik ki az egészségügyi hírközlő rendszert. Az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet és a posta terveztette meg az URH-rádiótelefon-rendszert, ennek telepítéséről, üzemeltetéséről a megyei tanácsok gondoskodnak majd. A következő években rendre bekapcsolhatják az URH-hálózatba a mentőszolgálatokat, a kórházakat, a vérellátókat is. 1982 végéig országszerte megszervezték a körzeti központi orvosiügyeleteket is. Az orvosok mindig egy helyen teljesítenek ügyeletet, hét végén — péntek délutántól hétfő reggelig —, számos központban hét közben is. Játékok — engedménnyel A MÜTEX, Műanyag- és Textilfeldolgozó Háziipari Termelő Szövetkezet, két új üzletet is nyitott a közelmúltban. Várkonyi Ervintől, a szövetkezet elnökétől, azt tudakoltuk: mi késztet egy ipari szövetkezetet kereskedelmi tevékenység folytatására? A szövetkezet legfontosabb kereskedelmi partnere — a játékprofilban — a Triál volt, de az 1982-es év elején bejelentették, hogy a már lekötött szerződésektől is elállnak, kérték a szállítások mellőzését! A szövetkezet vezetősége ezért úgy döntött, hogy új megoldást keresnek az értékesítésre. A Dohánybolt Vállalat már régóta forgalmazza a MÜTEX termékeit, ezért a nagykereskedelmi haszon átengedésével itt erősítették kapcsolataikat. A Váci úti közös mintaboltban alapvetően játékokat forgalmaznak, de mellette — szezonális jelleggel — megjelennek más termékek is, például kerámia, kötöttáru, iskolacikkek. Az elképzelések szerint kétszáz-négyszázezer forintos forgalmat ér majd el ez a közös mintabolt. A hagyományos textiljátékok mellett itt kívánják értékesíteni tőkés exportból visszamaradt termékeiket is. A szövetkezet úgy döntött, hogy a kockázatot maga vállalja. A MÜTEX november közepén szezonális jelleggel saját üzletet is nyitott az V. kerületben, ahol diszkontáron forgalmazzák a játékokat, ennek lényege, hogy a kis- és nagykereskedelmi árrés közti különbség fele a vásárlóké! A szövetkezet — csökkenő létszám mellett — az elmúlt hét év alatt megkétszerezte termelési értékét. Jelenleg a közös üzemi dolgozók száma eléri a kétszázat, és négyszáz bedolgozót foglalkoztat. Közülük sokan tartoznak a 35 év alatti korosztályhoz. A közelmúltban zajlott le a szövetkezetnél az Alkotó Ifjúság pályázat zsűrizése. A legjobb termékeket a szövetkezet központjában, az Apáczai Csere János utcában, egy kirakatban tekinthetik meg az érdeklődők. Ám ezek a termékek nemcsak kiállítási tárgyak: innen a szövetkezet közelmúltban megnyitott mintaüzletébe kerülnek, ahol meg lehet őket vásárolni. S. Zs. „EZ ZSEBRE MEGY” jelszóval hamarosan megjelenik az ENERGIATAKARÉKOSSÁGI KÜLÖNSZÁM Energiaforrások célszerű hasznosítása A hőszigetelés fontossága Energiatakarékos fűtésmódok. A fénycsöves világítás előnyei Háztartási gépek KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! i