Magyar Nemzet, 1983. január (39. / 46. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

Hétfő, 1033. január 3. Lengy­el eszmélés Mu­n­kán gyű­l­esek Ceruzacsonk A MINISZTER révedezve ül az asztala mellett, meséli a tör­téneteit. Sajátos alkat. Nagy termetű, negyvenhárom éves férfi, határozott és erősszavú, kedveli a képes példákat. Mindenre van hasonlata. A lengyel jellem ábrázolására azt mondja el, hogy „szegények vagyunk, mezítláb járunk, de sarkantyút viselünk”. Ezzel festi a nemzeti büszkeséget. Az amerikai politikáról úgy beszél: „Ha az Egyesült Álla­mok elnöke azt hiszi, hogy hurkot kötünk a nyakunkra, lábunk alatt gödröt ásunk, és ha mindezért dollárral is fizet, hálásak leszünk érte, akkor naiv ember.” A szava egyszer lágyul el. Amikor ifjúságának az emlé­keit idézi föl, Gomulka — mondja — ceruzával írt, jegy­zetelt, csonkig faragta az iront, ameddig kicsi bele volt, nem dobta el. A cigarettát félbe­vágta, úgy szívta őket, hiszen alapvetően takarékos volt. Kényszerű visszavonulásakor szép kis summa dollárt ha­gyott az államkasszában, nem sokat, de lehetett gazdálkodni belőle. Gierek egyhamar a nyakára hágott nagyratörő terveivel, a „második Len­gyelország” fölépítésének az álmával, és kudarc lett belőle. Stanislaw Ciosek, a szak­­szervezeti ügyek minisztere maga is tudja, hogy szubjek­tív. Élete javát az ifjúsági mozgalomban töltötte el, sze­mélyes élményei vannak, de a valóság ezeknél bonyolultabb. Az érdemek és a hibák meg­ítélésében is. Annyira érzi ezt, hogy ha a máról beszél, az elemzései árnyaltabbak. Meg­könnyebbülten állapítja meg, hogy a küzdelem nehéz szaka­szán túl vannak, ez tette lehe­tővé a szükségállapot fölfü­g­­gesztését, de ami a varsói ve­zetésre vár, még semmivel sem könnyebb. Sőt, bizonyos értelemben keményebb és megpróbáltatóbb, hiszen bi­zonytalanabb is. Különöskép­pen a gazdaságban. A REFORM papíron készen áll. A múlt tudományos elem­zéseivel, a tennivalók részle­tes fölsorolásával, csak éppen a végrehajtás szenved halasz­tást. A rendkívüli körülmé­nyek miatt. Amíg kevés a nyersanyag, és ami van, azt is központilag kell elosztani, ad­dig aligha lehet igazi vállalati önállóságról beszélni. Amíg katonai parancsnok állt az üzemek élén, és a dolgozónak sorkötelesként kellett a mun­káját ellátnia, az egészséges mobilitás csak messzi célként jelszó volt a többi között. De most hogyan tovább? Illúziók nincsenek, mégha ismerik is a kedvező adato­kat. Lengyelországnak minden adottsága megvan arra, hogy teljesen leküzdje a válságot. Olyan alapvető nyersanyagok­­ban gazdag, mint a szén, a lignit, a réz, a kén, az ezüst és mások. Nincs ugyan elegen­dő olaja, vasérce, a műtráeva­­gyártáshoz kálisóra, de a har­mincötmilliót meghaladó la­kossága tekintélyes, a munka­­ereje kénzett magas színvona­lú. A bajok innen ennek elle­nére következtek be. A 10.'mne­­j^Senycége mindössze 25—30 százplétra a fejlett országoké­­pnk, hatalmas arányú a mize­á­­lás, nincs kellő serkentés, vi­­szonylag alacsony az életszín­vonal, és főként ez az utóbbi állandó társadalmi feszültsé­geknek a forrása. A múlt bajainak a gyökerét abban látják, hogy a korábbi irányító rendszer merev és bü­rokratikus volt, inkább admi­nisztratív­ jellegű. Még a vi­­szonylag jó esztendőkben is mindössze 1,1 százalékban ré­szesültek a világkereskedelem­ből. Itt is az okokat kutatók. A korábbi ár- és bérstruktúrát katasztrofálisnak tartották. El­sősorban az árak elvesztették gazdasági értelmüket, véletlen számtani összegek gyűjtemé­­nyének tekintették őket. Nem volt semmi közük az­ áruk ob­jektív értékéhez, sem a terme­lési költségekben, sem a szol­gáltatásokban, sem a kereslet és kínálat viszonyában. A ki­vitelt kifejezetten az fékezte, hogy az árak teljesen függet­lenek voltak a világpiaci moz­gásoktól is. Hasonlóképpen el­vesztették eredeti értelmüket a bérek is, nem volt bennük semmi logika, és főképpen nem serkentés. A politikai feszültségen túl a dilemma abban rejlett, hogy a reformnak a túlfűtött társa­dalmi közegben a legkegyetle­nebb oldaláról kellett nekivág­ni. A gazdasági ésszerűség kí­vánta úgy, hogy az induló új intézkedések keretében első­sorban az árak rendezésének kellett megelőznie minden mást. Éppen egy éve, tavaly január elsején azzal kezdődött a reform, hogy fölemelték a nyersanyagoknak, a termelés­ben használt cikkeknek az árait, majd február elsejétől a fogyasztási cikkekét, az élel­miszerekét, a háztartási gázét, a villanyét, a fűtését, ami így is nagy áldozat volt, jóllehet bizonyos kompenzációt bizto­sítottak. A hozott döntések el­lenére az árrendszer egésze még így sem lett ésszerű, mert ha teljességre törekedtek vol­na, az életszínvonal rohamo­san zuhan. A CSALÁDOK vásárlóereje — számítja Zénón Komender közellátási miniszter — hozzá­vetőlegesen 25 százalékkal csökkent. De még így is, kalku­lációja szerint, az áremelések még nem egyenlítették ki az alaptalan béremeléseket. És a kezdeti lépések még mindig csupán az alapokat teremtet­ték meg a kívánt gazd­asági fejlődéshez. A vásárlóknak hozzá kell szokniuk az ésszerű választáshoz, nem a vágyak­hoz, az erszényekhez kell iga­zodniuk. Az elkövetkező hóna­pok dolga lesz olyan bér-, pré­mium- és jutalmazási rend­szert kidolgozni, amely egye­nes függvénye a vállalat pénz­ügyi hatékonyságának, a nye­reségnek. Másik sajátossága a reform­nak a monopóliumok eltünte­tése. Mind a termelésben, mind a bankhálózatban. Az üzemek önrendelkezést kapnak, önálló döntési jogkört, és ahogyan a szükségállapot korlátozó intéz­kedéseit fokozatosan fölfüg­gesztik, kellő helyére kárül a reform egyik alapszándéka is: a munkás önigazgatás. Leegy­szerűsítve azzal jellemezhető, hogy minden háromszáznál kevesebb dolgozót foglalkozta­tó vállalatnál a közgyűlés dönt a tervekről, a belső élet ügyei­ről, ahol háromszáznál többen vannak, a demokratikusan, tit­kosan választott küldöttek. A dolgozók tanácsát kétéves idő­tartamra ugyancsak titkosan választják, a maximális tag­létszámuk tizenöt. Kompro­misszum született az igazgatók kinevezéséről; a kulcságakban, a vasútnál, a légiforgalomban és a fontos üzemekben az ál­lam jelöli ki őket, a legtöbb helyen viszont a pályázók kö­zül a dolgozók tanácsa választ­ja meg. Ha nincs egyetértés, bírósághoz fordulhatnak. Szerényen azért beszélnek a kormány csúcsán a reformról, mert noha a fontosabb részle­teket kidolgozták, az érvénye­sülés előtt sok a korlátozó té­nyező. Egyrészt maga a szük­ségállapot, még a fokozatos fölfüggesztés után is, de maga az objektív kényszer. Az ellá­tás alapvető gondjait meg­oldották, de még mindig jóval tetemesebb a vásárlóerő, mint a rendelkezésre álló árutömeg. A takarékbetét-állományt 1 billió zlotyra becsülik, 300 milliárd lehet otthon a haris­nyaszárakban, noha a megosz­lás igen egyenlőtlen. A k­is- és közepes keresetűek betétje csökken, fölélik a tartalékai­kat, a nagy összeg mintegy 15 százalék kezében összpontosul. HOMÁLYOS pontja még a reformnak, hogy úgyszólván alig említi a mezőgazdaságot. Úgy vélik, a gond nem az, hogy mindössze húsz százalék a szocialista szektor, a földek java része magántulajdonban levő kisparcella, hanem a ter­melők ellátottsága. Ha a pa­rasztság a nemzeti termékből az eddigi 5-6 százalék helyett legalább 15 százalékot kap gé­pekre, szerszámokra, iparcik­kekre, Lengyelország már nemcsak ellátja magát, netán csekély kivitelre is telik. Csak a jövő mutathatja meg, a szá­mítások beválnak-e. Várkonyi Tibor Nitr­pinzot Az új esztendő tervei Országszerte sok gyárban munkásgyűléssel kezdődött 1903 első munkanapja. A vál­lalatvezetők tájékoztatták a kollektívákat az elmúlt év gazdasági eredményeiről, s is­mertették a legfontosabb idei feladatokat. Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban ren­dezett gyűlésen a vállalat ve­zetői elmondták: a gyártás­­technológiák korszerűsítésével jobb minőségű szerszámokat és szerelvényeket kívánnak gyártani a hazai szénhidrogén­ipari felhasználóknak. Egye­bek között új csarnokot avat­nak, felépül egy korszerű kompresszorház, a szerszám­géppark pedig nagy teljesít­ményű berendezésekkel bővül. A termékválaszték bővíté­sét, a minőség javítását és az export mintegy húszszázalékos növelését tervezik a Székes­­fehérvári, Könnyűfémműben. A vasárnapi műszak kezdetekor a munkásgyűlésen a gyár igazgatója arról szólt, hogy az év során számos új termék előállítását kezdik meg. A vál­lalati terv szerint az idén 9 milliárd forint értékű alu­mínium félgyártmányt készí­tenek, s a termelés egyharma­­dát exportálják. A székesfehérvári Video­tonban is munkásgyűléssel kezdték az új évet. A vállalat vezetői elmondták, hogy 1933- ban a termelésben 15 száza­lékkal növelik a számítástech­nikai termékek részarányát és csökkentik egyes szórakoztató elektronikai készülékek ter­melését. Fekete-fehér televí­zióból például már csak 75 ez­ret, színes készülékekből vi­szont a tavalyinál többet, 6­1 ezret gyártanak a belkereske­delemnek. Ez utóbbiak közül 18 ezer készüléket távszabá­lyozóval, ötezret pedig a kép­újság vételére is alkalmas dekóderrel látnak el. Új gyárt­mányukból, a sztereó magnós táskarádióból, valamint a magnós autórádiókból is bővül a termelés. A Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói Pesterzsébet és Rákoskeresztúr központjá­ban több mint 260 lakás befe­jező szerelő és szakipari mun­káit végzik. Ezeket a lakáso­kat még az első negyedévben átadják. A 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál az egyenletesebb átadást segíti, hogy még a múlt év végéig négyezer, az idén felépülő la­kás falelemeit szerelték össze. Az év első munkanapján ezek­ből szállítottak Újpestre, Kis­pestre és a Vizafogói lakóte­lepre. A Mélyépítő Vállalat Budapest új városnegyedébe, a X. kerületi Gyakorló úti lakótelepre küldte gépeit, s megkezdték az első lakóház alapozását. Ezen a helyen ösz­­szesen 1200 lakás épül majd. Ebben az évben 7 millió 300 ezer tonna szén felszínre ho­zatalát tervezik a visontai bá­nyászok. Fontos feladatuknak tartják a Gagarin Hőerőmű fűtőanyag-igényeinek pontos, napra­kész kielégítését. A Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat exportszállítással kezdte az új évet. Gyors­­fagyasztott csemegekukoricá­val megrakott kamiont indí­tottak útnak Dániába. A vál­lalat az idén mintegy ötezer tonna mélyhűtött zöldséget és gyümölcsöt szán exportra. Budapesten a kanadai külkereskedelmi államminiszter Veress Péter külkereskedel­mi miniszter meghívására va­sárnap hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett Ge­­rald Reagan kanadai külke­reskedelmi államminiszter, aki a két ország gazdasági együtt­működéséről folytat tanácsko­zást. T­ermelőszövetkezeti zárszámadások előtt A termelőszövetkezetekben országszerte készülnek a zár­számadások, rövidesen meg­kezdődnek a tavalyi munka eredményét értékelő, valamint az idei feladatokat megvitató küldöttgyűlések, közgyűlések is. A közös gazdaságok 1982- ben eredményes évet zártak, a nehezebbé váló körülmények között is teljesítették a tervet. Előzetes felmérések szerint termelési értékük — folyó áron számolva — mintegy 9 százalékkal nagyobb, mint 1981-ben. A szövetkezeti dolgo­zók száma mintegy 30 ezerrel — 4 százalékkal — nőtt egy év alatt. Az idei évre a központi elő­irányzatok a mezőgazdasági termelés 1,5—2 százalékos fo­kozását irányozták elő, és eb­ből alaposan kiveszik a részü­ket a közös gazdaságok is. A helyi tervelőirányzatokat szin­tén a küldöttgyűléseken, majd később a közgyűléseken vitat­ják meg, illetve hagyják jóvá. A tanácskozásoknak különös jelentőséget ad, hogy­ 1983-ban a szabályozórendszerben vál­tozások következtek be, s ezek megkövetelik a gazdálko­dás hatékonyságának növelé­sét. Kíváncsiság? A holnapot sem tudom, nem­hogy a jövőmet! — hangzik a közhelyszerű, gyakran emlege­tett megjegyzés. Pedig mind­inkább az öt-tíz esztendővel későbbi dolgokra vagyunk igazán kíváncsiak. De ugyan ki lát ilyen messzire? Bármi­lyen különös, a futurológia mégiscsak követelménye a gazdasági életünknek. Igaz persze, nem tenyérjósok, má­gusok kapnak itt hivatalt. (Bár néha az ilyen „mesterek” munkáját is felfedezni véljük egy-egy vállalati döntés mö­gött.) Az ipari miniszter elrendel­te: a vállalatok hasonlítsák össze önmagukat versenytár­saikkal. És vizsgálják meg, milyen úton menjenek — me­hetnek — tovább. 1982 végén pedig nem kevés indulattal számon is kérte, miért csak jelentéseket gyártogatnak az üzemek — nem erre van szük­sége az iparnak. Valóban nem — az a bizonyos „messzeség” érdekel bennünket. Pontosab­ban: mindenkit a saját távlata — megélhetése, boldogulása. Az például, hogy milyen anya­gokból, hogyan, mennyit és kinek lehet majd gyártani, el­adni öt-tíz év múlva, a ver­senytársak vajon miként gon­dolkodnak ugyanerről? Vála­szolni rá — alighanem több, mint tenyérjóslat. A napokban vaskos boríté­kot hozott a postás. Nem, nem a holnapot, az 1983-as naptárt csomagolták a feladók. Mást, a távolibb jövőt, több száz ol­dalas könyvet. Címe: Alumí­nium világpiac 1995-ig. A Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt — a kiadvány szerkesztője és gazdája — pénzt áldozott, nem is keveset e seregnyi tudásért, adatért, elemzésért, értékelé­sért. Befektetése — szemlélete — biztonságosabb jövőjét szol­gálja. Nemrég rögtönzött sajtótájé­koztatóra invitálta az újság­írókat az ELORG, a szovjet elektrotechnikai műszaki köz­pont budapesti képviselete. A szovjet mikroelektronikáról, a ma már világszínvonalon álló mikroprocesszorgyártásról és a magyar piac kapcsolatáról be­széltek. Arról, hogy ugyan miért nem számolnak kellően a szovjet kínálattal és gyártás­technológiai együttműködéssel, ha egyszer a jövő ipara nem képzelhető el fejlett mikro­elektronika nélkül? Az esztendő fordulóján — mint jó szokás ez mindig — a következő tizenkét hónapot nézzük, méricskéljük, tervez­zük. De amikor boldog új évet kívánunk egymásnak, minden­kinek, talán nem árt messzebb, távolabb is nézni. Mert ott is van mit látni, észrevenni sőt, nemegyszer m­egfi­gy­eli­.i. (g­­­eety) Helyiséggazdálkodás: Milliárdos megtakarítások Több mint egymilliárd fo­rint értékű épületvagyon-beru­­házási költséget takarítottak meg eddig a Budapesti Iroda­helyiség-elhelyező Bizottság közreműködésével. A bizottsá­got két évvel ezelőtt hozta lét­re a kormány a fővárosi he­lyiséggazdálkodás fejlesztésére. A Minisztertanács titkársága, az Országos Tervhivatal és a Fővárosi Tanács képviselőiből alakult testület az építésügyi és városfejlesztési miniszter elnökletével ebben az időszak­ban összesen 53 ügy kapcsán 104 543 négyzetméter — sza­baddá vált — irodaterület sor­sáról, új gazdájának kijelölé­séről rendelkezett. Az irodai helyiségek igénylőit a kére­lem társadalmi fontosságá­nak megfelelően elégítik ki. Arra is nagy figyelmet fordí­tanak, hogy az eredetileg ke­reskedelmi és egyéb szolgálta­tásra épült, ám jelenleg más célra igénybe vett helyisége­ket mielőbb az eredeti ren­deltetésnek megfelelő haszná­latra adják vissza. Az iparirányítás korszerűsí­tésével összefüggésben, a bi­zottság közreműködésével ka­pott helyet az Ipari Miniszté­rium. Azzal pedig, hogy a volt Nehézipari Minisztérium épü­letében helyezték el a Legfel­sőbb Bíróságot és a Legfőbb Ügyészséget, létrejött a Mar­kó utcában és­ környékén — a már meglevő Fővárosi Bíróság és a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületeivel együtt — az igazságügyi városnegyed. A Legfőbb Ügyészség volt épüle­tében a korábbinál jobb kö­rülmények közé került a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság, s ennek Münnich Ferenc utcai volt székháza pedig a Magyar Televízió egyes rész­legeinek befogadásával a tv központi épületének zsúfoltsá­gát enyhítette. Ebből az­ épü­lettömbből kiköltözik az MTESZ, amely a döntés sze­rint a volt Könnyűipari Mi­nisztérium székházát foglalja majd el, amikor az épületben már elvégezték a műszaki szakvélemények szerint szük­séges szerkezeterősítési és fel­újítási munkálatokat. A távlati elképzelések sze­rint­­ a Markó utcai igazság­ügyi központhoz hasonlóan — létrejöhet a kutatóintézetek vagy a tervezővállalatok és más szervezetek szakmai vá­rosnegyede, épülettömbje. URH rádiótelefonok a körzeti ügyeleteknek A körzeti központi orvosi ügyeleti szolgálatok január első napjaitól kapják meg az URH rádiótelefonokat. A Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár 16 megyébe, 167 szolgálatnak szállít ilyen készülékeket, ame­lyeket az ügyeletek központjá­ban és gépkocsijain szerelnek fel. A tizenötmillió forintos beruházás lehetővé teszi, hogy az ügyeletes orvosok útközben értesüljenek az újabb hívások­ról, és így hamarabb eljussa­nak a betegekhez. Az egészségügyi tárca az öt­napos munkahét bevezetésé­nek előkészítése során döntött úgy: lehetővé teszik a rádió­.te|­919R.­,1f.aR9150^l,íPl­.„ all .JmzRS. körzeti központi orvosi ügye-­­­letek számára. A megyék zö­mében már felkészültek az URH-hálózat telepítésére. He­lyenként — mint például Nóg­­rád megyében — a domborzat nehezíti az ultrarövidhullámok terjedését, ezért itt csak a szükséges technikai feltételek megteremtése után építhetik ki az egészségügyi hírközlő rendszert. Az Országos Kórház- és Or­vostechnikai Intézet és a posta terveztette meg az URH-rádió­­telefon-rendszert, ennek tele­pítéséről, üzemeltetéséről a megyei tanácsok gondoskod­nak majd. A következő évek­ben rendre bekapcsolhatják az URH-hálózatba a mentőszol­gálatokat, a kórházakat, a vér­ellátókat is. 1982 végéig országszerte megszervezték a körzeti köz­ponti orvosi­­ügyeleteket is. Az orvosok mindig egy helyen teljesítenek ügyeletet, hét vé­gén — péntek délutántól hétfő reggelig —, számos központ­ban hét közben is. Játékok — engedménnyel A MÜTEX, Műanyag- és Textilfeldolgozó Háziipari Ter­melő Szövetkezet, két új üzle­tet is nyitott a közelmúltban. Várkonyi Ervintől, a szövetke­zet elnökétől, azt tudakoltuk: mi késztet egy ipari szövetke­zetet kereskedelmi tevékeny­ség folytatására? A szövetkezet legfontosabb kereskedelmi partnere — a já­­tékprofilban — a Triál volt, de az 1982-es év elején beje­lentették, hogy a már lekötött szerződésektől is elállnak, kér­ték a szállítások mellőzését! A szövetkezet vezetősége ezért úgy döntött, hogy új megoldást keresnek az értékesítésre. A Dohánybolt Vállalat már rég­óta forgalmazza a MÜTEX ter­mékeit, ezért a nagykereske­delmi haszon átengedésével itt erősítették kapcsolataikat. A Váci úti közös mintabolt­ban alapvetően játékokat for­galmaznak, de mellette — sze­zonális jelleggel — megjelen­nek más termékek is, például kerámia, kötöttáru, iskolacik­kek. Az elképzelések szerint kétszáz-négyszázezer forintos forgalmat ér majd el ez a kö­zös mintabolt. A hagyományos textil­játékok mellett itt kíván­ják értékesíteni tőkés export­ból visszamaradt termékeiket is. A szövetkezet úgy döntött, hogy a kockázatot maga vál­lalja. A MÜTEX november köze­pén szezonális jelleggel saját üzletet is nyitott az V. kerü­letben, ahol diszkontáron for­galmazzák a játékokat, ennek lényege, hogy a kis- és nagy­kereskedelmi árrés közti kü­lönbség fele a vásárlóké! A szövetkezet — csökkenő létszám mellett — az elmúlt hét év alatt megkétszerezte termelési értékét. Jelenleg a közös üzemi dolgozók száma eléri a kétszázat, és négyszáz bedolgozót foglalkoztat. Közü­lük sokan tartoznak a 35 é­v alatti korosztályhoz. A közel­múltban zajlott le a szövetke­zetnél az Alkotó Ifjúság pá­lyázat zsűrizése. A legjobb ter­mékeket a szövetkezet köz­pontjában, az Apáczai Csere János utcában, egy kirakatban tekinthetik meg az érdeklődők. Ám ezek a termékek nemcsak kiállítási tárgyak: innen a szö­vetkezet közelmúltban megnyi­tott mintaüzletébe kerülnek, ahol meg lehet őket vásárolni. S. Zs. „EZ ZSEBRE MEGY” jelszóval hamarosan megjelenik az ENERGIATAKARÉKOSSÁGI KÜ­LÖNSZÁM Energiaforrások célszerű hasznosítása A hőszigetelés fontossága Energiatakarékos fűtésmódok. A fénycsöves világítás előnyei Háztartási gépek KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! i

Next