Magyar Nemzet, 1983. február (46. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
o ban a nemzetközi helyzettel, s a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdések álltak. Első helyen a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat tekintették át. Nakaszone hangoztatta, hogy kormánya a reagani „nullamegoldást” támogatja, már csak azért is, mert Tokió — úgymond — tart a szovjet közép-hatótávolságú rakéták esetleges ázsiai áttelepítésétől. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió több ízben kijelentette: kész európai területen telepített rakétáinak nagyarányú csökkentésére, ugyanakkor ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió soha nem alkalmaz elsőként nukleáris csapást. Schultz külügyminiszter — , értesülések szerint — a japán aggodalmaknak elébemenve hangoztatta: az Egyesült Államok „nem áldozza fel Ázsiát” a Szovjetunióval való fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikere érdekében. ígéretet tett arra, hogy Washington a jövőben tájékoztatja tengerentúli szövetségesét a szovjet—s amerikai tárgyalások pillanatnyi állásáról. Az amerikai—kínai kapcsolatokat illetően egyetértettek abban, hogy a Peking és Washington közötti jó viszony kulcsfontosságú az ázsiai béke és stabilitás szempontjából, s ebben a vonatkozásban , Nakaszone szerencsésnek nevezte Schultz küszöbönálló pekingi látogatásának időzítését. A japán—amerikai kereskedelem vitatott kérdései a két külügyminiszter megbeszélésein kerültek terítékre. Egyelőre megállapodtak abban, hogy szakértői tárgyalásokat folytatnak az ellentétek elsimítása céljából. Az MTI másik jelentése arról ad hírt, hogy Tokió magas rangú hivatalos képviselőt, kíván küldeni Pekingbe a japán—dél-koreai, illetve a japán—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos kínai „megértés” elnyerése érdekében. Goroda Maszaharu, a szigetországi kabinet főtitkára, hétfőn annak a nézetének adott hangot, hogy Kínát „tájékoztatni kell” Nakaszone Szöulban és Washingtonban folytatott tárgyalásainak „valódi tartalmáról’. A pekingi tömegtájékoztatási eszközök ugyanis közvetve nyugtalanságuknak adtak hangot a Washington, Szöul és Tokió közötti, háromoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzése miatt. A japán diplomácia ugyanakkor — amint azt hétfőn a tekintélyes Jomiuri Simbun írta — a párbeszéd előmozdítása céljából megpróbál előhúzni egy új „közös nevezőt”. Ez pedig nem más, mint a szovjet közép-hatótávolságú rakéták „ázsiai területre történő áttelepítése”, ami — Tokió szerint legalábbis — ,.nemcsak Japánt, de Kínát is fenyegeti”. A küldött személyét illetően még nem született döntés. Kohl és Ibush n nyugati szővítségi e gyeztetett fellépését szorgalmazzák Bonnból jelenti az MTI. Vasárnaptól hétfőn délutánig a nyugatnémet fővárosban, tartózkodott George Bush amerikai alelnök. Megérkezése után adott első nyilatkozatában Bush arról beszélt, hogy a „valódi” fegyverzetkorlátozás az amerikai politika része volt, és az is marad. Bush Bonnban hétfőn reggel megtartotta, első megbeszélését Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel. Ezt követően Helmut Kohl kancellár és Karl Corstens államfő fogadta az amerikai alelnököt. Mind az amerikai, mind a nyugatnémet kormány az úgynevezett nullamegoldást tartja a „legjobb, legkívánatosabb” eredménynek az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon, de egyik kormány sem képviseli a „mindent vagy semmit” politikáját — jelentette be Kohl és Bush megbeszélését követően Diether Stolze, a nyugatnémet kormány szóvivője. Kohl és Bush egyaránt „barátinak, nyíltnak” minősítette a köztük lezajlott, másfél órás megbeszélést,és aláhúzta: változatlanul érvényesnek tekintik a NATO 1979-es, kettős határozatát. A genfi tárgyalások „sikere érdekében” egyeztetett fellépést követeltek a nyugati szövetségesi rendszer minden tagjától. A nyugatnémet kormányfő nyilatkozatában külön is azt hangsúlyozta, hogy csakis az egységes nyugati fellépés eredményezhet „áttörést a valódi leszerelés és enyhülés irányában”. Kohl ezúttal is azt javasolta az amerikai vezetésnek, hogy egy jól előkészített és kellő időpontban megtartott Reagan—Andropov csúcstalálkozóval segítse elő ezt az „áttörést”. Kohl kijelentette, hogy a nyugatnémet kormány „minden "lehetőséget ki akar használni a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítása érdekében”. A Szovjetuniótól ugyanakkor „mérsékletet és engedményeket” követelta leszerelési tárgyalásokon, valamint Afganisztánnal és Lengyelországgal kapcsolatban. A kancellár szerint Bush bonni megbeszélései is azt bizonyították, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon „komolyan törekszik konkrét, kiegyensúlyozott megállapodás elérésére”. Bush is közölte, hogy Reagan elnök kész alaposan megvizsgálni minden szovjet javaslatot, mivel — úgymond — személyes ügyének is tekinti a fegyverzetkorlátozás előmozdítását. Az amerikai alelnök hétfő délután — Kohllal való ebédje után — az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe utazott. Útjára elkísérte Helmut Kohl. Bush amerikai alelnök hétfőn a tiszteletére Nyugat-Berlinben adott vacsorán felolvasta Reagan elnöknek „Európa népéhez” szóló nyílt levelét, amelyben az amerikai elnök azt javasolja a Szovjetuniónak, hogy írjon alá megállapodást az összes szárazföldi telepítésű amerikai és szovjet közép-hatótávolságú rakéta felszámolásáról. A levélben foglalt javaslat gyakorlatilag a Szovjetunió által elvetett, az Egyesült Államok számára egyoldalú előnyt biztosító nullaváltozat megismétlése más formában, azzal a kiegészítéssel, hogy Reagan elnök a megállapodás érdekében „bárhol és bármikor” hajlandó, találkozni Jurij Andropoval. Pym a brit kormány rakétatelepítési álláspontját részletezte Londonból jelenti az MTI. Konzervatív egyetemisták előtt elmondott cambridge-i beszédében Francis Pym brit külügyminiszter kijelentette, az új amerikai Pershing II rakéták és cirkáló robotrepülőgépek Nyugat-Európába telepítésének ötéves programja .,leállítható, módosítható, sőt vissza is fordítható”, ha (a Szovjetunióval folytatott) genfi tárgyalások azt indokolttá teszik”. A miniszter ezzel visszatért Thatcher kormányfőnek ahhoz a két héttel korábban tett kijelentéséhez, hogy a rakétatelepítés megindítása önmagában még nem a folyamat vége, mert az előirányzott telepítési ütem széles teret enged egy közbülső megállapodásnak. . Ami a brit kormány álláspontját illeti, Pym szerint ez a középúton van az egyoldalú leszerelést pártolók, illetve azok között, akik ,„túlerővel próbálják ellenfeleiket megadásra bírni”. Ez utóbbiakat nem azonosította. Egészében véve azonban egy kicsit sem tért el attól az elvi állásponttól, hogy a Nyugat- Európára nehezedő „fenyegetés” forrása a szovjet közepes hatótávolságú fegyverzetekben rejlik, s a fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikerének kulcsa az, hogy „meg lehet-e győzni a Szovjetuniót a többoldalú leszerelés szükségességéről”. Madar Nemzet Hollai Imre líbiai megbeszélései Tripoliból jelenti az MTI. Hollai Imre, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának elnöke, külügyminiszter-helyettes, a líbiai kormány meghívására január 29. és február 1. között látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirijában. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Megbeszélést folytatott Abdelati el-Obeidivel, a legfelső népi bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozókon jelen volt Gál Bálint, a Magyar Népköztársaság tripoli nagykövete. Oszinicki beszámolója a szejm ülésén Varsóból jelenti az MTI. Varsóban hétfőn délelőtt megkezdődött a lengyel parlament, a szejm kétnapos ülése. A tanácskozás első napját a lengyel külpolitika kérdéseinek szentelték. Az erről szóló kormánybeszámoló előadója Stefan Olszowski külügyminiszter volt. A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható folyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét,, akárcsak az elmúlt 38 évben, továbbra is a Szovjetunióhoz fűződő barátság és együttműködés szövetségesi kapcsolata képezi — hangsúlyozta Stefan Olszowski. Rámutatott, hogy Lengyelország nagy jelentőséget tulajdonít az európai szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének, és annak, hogy szilárduljon a Varsói Szerződés országainak egysége, bővüljön a KGST keretében megvalósuló gazdasági integrációja. Méltatta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai illésén elfogadott nyilatkozat jelentőségét. Olszowsky a továbbiakban kifejtette, hogy tavaly elsősorban a szocialista közösségen belül sikerült megszilárdítani Lengyelország helyzetét, amelyet a válság korábban meggyengített. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO-tagországok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt, s a jövőben is kudarcra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kísérletek irányvonala. A lengyel kormány elismerésre méltónak tartja az olyan államok magatartását, amelyek nem csatlakoztak az ország elleni úgynevezett szankciók politikájához. Azt is megfelelően értékeli, hogy a Vatikán és II. János Pál pápa fokozottan bekapcsolódik a béke védelmébe, a nukleáris háború kockázatának elhárításába. A lengyel külpolitika egyik kiemelt feladata azoknak a veszteségeknek és károknak az elhárítása, amelyeket az elmúlt évben a nyugati lengyelellenes propagandakampány okozott. Olszowski e helyütt megjegyezte: bizonyos idő óta a nyugati sajtóban gyakoribbá váltak a Lengyelországgal kapcsolatos realista értékelések, kiegyensúlyozottabb kommentárok. A szejm határozatban erősítette meg, hogy a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának alapelvei helyesek és változatlanok. Ezek lényege: a Szovjetunióval való, az ország biztonságát, határainak sérthetetlenségét garantáló szövetség, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben való részvétel. baráti viszony minden állammal, amely az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, a békére, a leszerelésre irányuló törekvések alapján kapcsolatot kíván fenntartani Lengyelországgal. A dokumentumban a lengyel parlament állást foglal amellett, hogy szorosabbra kell fűzni a mindenoldalú kapcsolatokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, írtva kell erősíteni Lengyelorc-Tgg szövetséges pozícióiét a Varsói Sze»-ződésen és a KDF CT-n belül. Határozottan elítél és elutasít a dokumentum minden, az ország belügyeibe való beavatkozási kísérletet. Vonatkozik ez főként az Egyesült Államok politikájára. A parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes nyugati országok az amerikai nyomásnak engedve olvaró politikában vesznek részt, amely nemcsak a lengyel érdekeket sérti, hanem saját maguk számára is káros. A szejm kifejezésre juttatja a lengyel társadalom aggodalmát az enyhülés további sorsa, és amiatt, hogy Nyugat- Európát amerikai rakéták telephelyévé kívánják változtatni. A lengyel törvényhozás felhívta a világ valamennyi országának parlamentjét: működjenek együtt olyan létfontosságú kérdésekben, mint a béke megőrzése, a nukleáris konfliktus veszélyének elhárítása. A szejm az egész lengyel társadalmat felhívta a prágai nyilatkozatban foglalt álláspontok aktív támogatására. Külpolitikai hírek (Berlin, TASZSZ) A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szoros szövetségben, a föld összes békeszerető erőivel karöltve, a Német Demokratikus Köztársaság továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy elhárítsák az atomkatasztrófa veszélyét, és biztosítsák a tartós békét. Ezeket a célokat szolgálják a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének Prágában előterjesztett kezdeményezései — mondotta hétfőn, egy Berlinben rendezett gyűlésen Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke. (Párizs, TASZSZ) Hétfőn Párizsban szovjet—francia szakszervezeti tárgyalások kezdődtek. A szovjet küldöttséget Sztyepan Sarajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke vezeti. Tárgyaló partnere a legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) vezetősége, élén Henri Krasucki főtitkárral. (Lisszabon, AP) A jobboldali Portugál Szociáldemokrata Párt országos tanácsa megerősítette pártelnöki tisztségében Francisco Pinto Balsemno ügyvezető miniszterelnököt. A Portugál Demokratikus Mozgalom (MDP) elnevezésű baloldali párt elhatározta: támogatja a Portugál Kommunista Pártnak azt a javaslatát hogy hozzanak létre választási szövetséget az idő előtti parlamenti választásokra. (Moszkva, TASZSZ) A szovjet békevédelmi bizottságban befejeződött az a háromnapos nemzetközi találkozó, amelyre a leszerelésért és a békéért küzdő mozgalmak és szervezetek képviseletében 18 nyugat-európai országból, valamint az Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából érkeztek részvevők. A találkozón az SZKP KB, a külügyminisztérium, a tudományos akadémia és a társadalmi szervezetek képviselői ismertették a szovjet külpolitikei békekezdeményezéseket, ha fő irányait, a legújabb szov-O (Bagdad, UPI) Iraki harci gépek vasárnap harmadik napja folytatták az iraki—iráni hadszíntér déli szakaszán öszszevont iráni csapatok bombázását — jelentette az iraki katonai parancsnokság közleménye. Bagdadi tájékoztatás szerint a repülőgépek „súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek”, s valamennyi visszatért a támaszpontjára. A teheráni rádió viszont arról számolt be, hogy az iráni légvédelmi erők a hadszíntér déli övezetében két iraki harci repülőgépet semmisítettek meg A rádió azt is közölte, hogy a közelmúltban életét vesztette az iráni „forradalmi gárda” hat vezető tagja, miközben a déli frontszakaszon tettek szemleutat. (Tokió, TASZSZ) Nagyszabású amerikai—japán haditengerészeti hadgyakorlatokat tartottak a japán Kjususziget közelében. Kedd, 1933. február 1. Amig a hir||| mögött van PALME ÚJ KÍSÉRLETE A svéd börtönöket a felületes szemlélő szociális otthonoknak nézné. A társadalomra kevésbé veszélyes elítéltek szinte csak enni és aludni járnak a cellákba, de a zárt fegyházakban is könyvtárak, kávézók, sportcsarnokok várják a „beutaltakat”. Valószínűleg ez magyarázza, hogy a visszaeső bűnözők aránya egész Európában itt a legmagasabb. A fegyintézetek telítették, több ezer elítéltnek várnia kell arra, hogy sorra kerüljön. Az elmúlt télen a kormánynak egy hotelt kellett kibérelnie a „sürgős esetek” elszállásolására. A rendőrség és a bíróságok igyekeznek szigorítani a feltételeket — a liberális büntetés-végrehajtás a fonákjára fordult, és tehertétellé vált. Ám a jogrend módosítása a „jóléti állam” alapjait nyirbálná meg. Amit a kívülálló csodálattal szemlél, abból a benne élőknek sokszor elegük van. A konzervatívok, akik leszámolást hirdetnek a szociáldemokrata eszményekkel, a tavalyi választásokon megerősödtek. A svéd választók többsége azonban még „visszaeső”: a modell vonzásától időnkénti ingerültsége ellenére sem tud szabadulni. Január közepén telt le Stockholmban az a száznapos türelmi haladék, amelyet a polgári váltógazdálkodásokban a szavazók hagyományosan engedélyeznek a hivatalba lépő új vezetésnek. Olof Palme azonban régi ismerős a svéd politikai életben. A választói bizalom korábban már kétszer alakíttatott vele kormányt, mígnem 1976-ban pártjával, a negyvennégy év óta hatalmon levő szociáldemokratákkal együtt, kegyvesztetté vált. Svédországban így a három és fél hónap alatt nem is annyira azt figyelték, hogyan váltja be szeptemberben tett"ígéreteit. A közvélemény inkább arra volt kíváncsi, hogy a politikai számkivetettség ideje alatt a miniszterelnök mit tanult és mit felejtett — hiszen a feltételek távolról sem azonosak azokkal, amelyek 1969-ben, első kormányfői megbízatása kezdetén várták. Akkoriban például a svéd mar. a ..jóléti társadalom” motorja teljes fordulattal üzemelt. Évi hetvenezer vendégmunkás kellett az ütem tartó- Eszer gémben manapság körülbelül százhatvanezren nem találnak állást. Nyugat-Európával összevetve nem nagy, a három százalékot , alig haladja meg a foglalkoztatottság passzívuma, de svéd szemszögből nézve már ez is szokatlan és riasztó. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a világ gazdag ridegebbé vált a svéd termékekkel szemben is. A szerkezeti igazodás ugyan megkezdődött már a polgári pártok koalíciója idején, amelynek visszatérő kormányválságait és végül a választási vereségét éppen az idézte elő, hogy a szükséges pénzügyi megszorításokat képtelenek voltak összeegyeztetni a magas közkiadások „szent tehenével”. A liberálisok például csaknem felőrlődtek a két malomkő között. Januári rendkívüli kongresszusukon szembe kellett nézniük azzal, hogy elveszítették szavazóik jelentős részét, és a belső meghasonlást sem tudták elkerülni. Az az ideológiai ingázás, amelyet a szociáldemokraták és a konzervatívok között folytattak — megpróbálva összhangba hozni az egyéni vállalkozás szabadságát a svéd egyenlősdivel, végül is tarthatatlanná vált. Talán évekig is eltart a válság, de az is lehet, hogy többé nem is nyerik viszsza korábbi szerepüket a politikai életben. A polgári táborból egyedül a konzervatívok kerültek ki megerősödve, mivel méa idejében kiszálltak a koalíció süllyedő hajóiéból. A szociáldemokratáknak parlamenti fzsicevnike11 csap is meg van kötve a kezük, már csak azért is,mert az értékesítési nehézségek, gazdasági átrendeződések korában különösen fontos a vállalkozói kedv ébren tartása. A munkaadók bizalmának a megnyerését szolgálta a svéd korona tizenhat százalékos leértékelése, mindjárt a hatalmi váltás első napjaiban. Az árfolyam-módosításnak a magas bérköltségeket és az inflációt kellene ellensúlyoznia, és növelnie a hazai áruk verenyképességét. A pénzügyi bűvészkedésről azonban megoszlanak a vélemények. Skandináv körökben leplezetlen rosszallással fogadták a hírt, hogy a kiélezett konkurrenciaharcban a svéd termékek jogtalannak ítélt előnyhöz jutnak. A hazai ellenzék pedig természetesen azokkal a közgazdászokkal ért egyet, akik szerint az árfolyamkurtítás csak a közkiadások visszafogásával együtt érheti el a kívánt eredményt. Márpedig a szociális költekezés a svéd társadalom Achilles sarka, bárki sértő szándékkal közelít hozzá, a közvélemény felszisszen. A polgári koalíció takarékosságot ígért 1976-ban, de egyik tételből sem tudott lefaragni, sőt a hat év alatt tizenhét százalékkal növekedett, az idén valószínűleg a hetven százalékot is eléri az állami részesedés a társadalmi terméken belül. Tőkés környezetben olyan rekord ez, amelyet túlszárnyalni szinte lehetetlen, csökkenteni — különösen a szociáldemokratáknak — megengedhetetlen, ezen a szinten tartani pedig felér egy mutatvánnyal. Ez utóbbira vállalkozott Palme, amikor a profit és az osztalék után fizetett adókat húsz százalékkal felemelte. A bevételek növelését a magas kiadások elkerülhetetlenné teszik, az ellentábor viszont azzal érvel, hogy az adóprés alatt végképpen eltűnik a korona leértékelésétől remélt előny. Bár Palme a száz nap elteltével úgy ítélte meg, hogy az ipari körök elégedettek a vezetéssel, az általánosan népszerűtlen adóemelésekből alighanem a konzervatívok fölözhették le a politikai hasznot Persze, ennek megvan az ellentétele. Azt, hogy milyen óvatos tojástáncra kényszerül Palme a tervek és a lehetőségek között, mutatja. Stockholmban egyelőre hallgatnak a munkavállalók pénzalapjáról. Pedig a szociáldemokraták lassan egy évtizede csiszolgatják elképzelésüket a vállalati részvények szakszervezeti felvásárlásáról. Olof Palme személyesen is hozott áldozatot, amikor politikusi hajlamait átmenetileg alárendelte a közgazdászi képességeinek. A nemzetközi életben elismert szociáldemokrata vezető széles kitekintése azonban lehetővé teszi, hogy a svéd gazdaság problémáira tágabb összefüggésekben keressen megoldást. Legutóbb például Párizsban Mitterrand elnökvendégeként fejtette ki azt a nézetét, hogy a gazdasági válságból a kiút a leszerelésen át vezet. Nemcsak a közelmúlt tapasztalataira alapozta kijelentését — amikor is valóban a bizalom légkörében volt a legnagyobb a fellendülés — de kész tervet is felvázolt. Ez abból állna, hogy a fejlett országok kisegítenék szorult helyzetükből a fejlődőket, amelyek azután megrendeléseikkel munkaalkalmakat teremtenének. Pénzügyi alapként pedig a fegyverkezés fokozására pazarolt óriási összegeket lehetne felhasználni. A svéd kormányfőnek az atommentes övezetekre vonatkozó indítványait értékelték a Szovjetunióban is. Stockholmba Palméval a jelek szerint visszatért az a nézet, amely a semlegességet lehetőségnek tekinti a kezdeményezésre, és amely az enyhülés éveiben világszerte megbecsülést szerzett a svéd külpolitikának. Viszonzásul éppen a nemzetközi élet kedvező alakulása segíthetné, hogy Palmer saját hazájában is próféta maradhasson Lambert Gábor