Magyar Nemzet, 1983. március (46. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
gs Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Matasato El-elcsattannak a pofonok az iskolában. Aki adja: a pedagógus, aki kapja: „a másként már nem regulázható diák”. Hogy manapság több nyaklevest osztanak-e ki az alma materekben, mint néhány esztendővel korábban, azt felmérések híján nehéz lenne bizonyossággal állítani. Annyi azonban feltétlenül igaz, hogy megszaporodtak a híradások az iskolai testi fenyítésekről. Riportok, újságcikkek, rádió- és televízióadások, szociológiai esettanulmányok visszavisszatérő témája ez, sokszor csak úgy említik, mint egy ismert tényre való hivatkozást, az ..egyéb” mondandó alátámasztására. De nemcsak a tömegtájékoztatás beszél gyakrabban e hivatalos dokumentumokban mindig elítélt „nevelési” módszerről, a gyakorló pedagógusoktól is mintha többször hallaná az ember, hogy nem maradt számukra más fegyelmező eszköz, mint a kellő időben, jól elhelyezett frász. S akik adják, azok egyre kevésbé titkolják, így hát a diákok is egyre természetesebben emlegetik, hogy e „nevelési aktusok” már nem titokban, nem valamelyik szertár eldugott sarkában végeztetnek el, hanem az osztálytársak szeme láttára, elrettentésül. Az elszaporodó híradásokkal párhuzamosan működésbe lépett egyfajta védekező reflex is, és pedagógusellenességet kiáltanak mindazokra, akik szóvá teszik — szóvá merészelik tenni — eme iskolai anomáliákat. A védhetetlen megvédésének sokféle módja van, ami a „nem jellemzőtől” a tanárok siralmas körülményeinek részletes taglalásáig terjed. E védekezésekből úgy tetszik: ma az iskolában nemcsak a gyerekek, hanem gyakran a tanárok is rosszul érezhetik magukat. Az elmúlt években a sokszor egymásnak ellentmondó intézkedések megzavarták, elbizonytalanították még a legjobbakat is. S ha mindez nem elég, van egy „végső”, látszólag mindent elsöprő érv: az amúgyis megtépázott tanári tekintély további rombolásához vezet, ha folyton errőlesik szó. S mégis: fel-felbukkannak a „tekintélyrombolók”, legutóbb például Csalog Judit, aki a Valóság februári számában elgondolkodtató eszmefuttatást adott közre. Kiindulópontul ő is egy pofont választott. Az írás azonban nem a testi fenyítéssel foglalkozik, hanem azt a folyamatot mutatja be, miként utálja meg az iskolát egy tehetséges, remé- nyekre jogosító — s egykor kezdeményező szerepet vállaló — kisfiú néhány esztendő alatt. S e folyamatban magában véve a pofon a legkevesebb, az „állomások” — a beskatulyázás, a stigmák, a nem a gyermeki személyiségre méretezett normarendszer, a feltétlenül fölfelé való igazodás követelményei sokkal súlyosabban esnek a latba. Elszomorító látlelet ez, mert azt bizonyítja, hogy az iskolában a deklarált célokkal ellentétes folyamat is lehetséges, mégpedig olyan gyermekeknél, akiknek családi környezete jónak minősíthető, akiknek szülei soha nem kerültek összetűzésbe a törvénnyel, az alkohollal, akik munkahelyükön észrevétlenül, de hasznosan dolgoznak. S ha e jobb sorsra érdemes, „magatartása közepes” gyerekeket sem tudja az iskola teljesítményre sarkallni, vajon mi lehet, mi lesz a többiekkel? Vajon miként tudja a pedagógussereg ellensúlyozni az ugyancsak nem kis létszámú, sokszor halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre ható kedvezőtlen családi körülményeket? Nehezen. S talán itt kanyarodhatunk vissza a pofonhoz, ami nem kevesebbnek a jelzése, mint hogy a pedagógus tehetetlennek érzi magát. Régóta ismert, a pszichológia szellemes kísérletekkel többször be is bizonyította, hogy a gyerekek elleni agresszió — a verés, a durva parancsoló hangú nevelés — a felnőtt tehetetlenségének a bizonyítéka. Elméletben jól tudják ezt azok a pedagógusok is, akik nem éppen a türelmükről híresek, hiszen a főiskolai, egyetemi tanulmányaik során ők is vizsgáztak neveléselméletből. Csakhogy a gyakorlatban nem mindig az elmélet érvényesül, persze, gyakran az is előfordul, hogy az elmélet nem állja a gyakorlat próbáját. De pedagógusberkekben manapság mintha túlontúl gyakran emlegetnék azt — az egyébként valóságos — tényt, hogy nemcsak az iskola nevel, hanem a családi ház is, a sportegyesület is, az utca is, a színház és a mozi is, a könyv, s az újság is, a beatkoncert is, s nem utolsó sorban a televízió is. Rangsorolhatatlan, hogy melyik gyerekre mi milyen befolyással van a felsoroltak és a fel nem soroltak közül, az viszont bizonyosnak látszik, hogy ma a gyerekekre nem az iskola teszi a legnagyobb hatást. Nem tudom, volt-e valaha is olyan „aranykor”, amikor az iskola vitte, vihette a prímet, azt azonban szomorúan tapasztalhatjuk, hogy sok nevelőintézmény nem is törekszik e megkülönböztetett helyzet elérésére. Mert mélységesen igaz ugyan, hogy a nevelés társadalmi feladat, hogy a szülőknek kötelezettségei vannak gyermekeik iránt, csakhogy a szülők nem ritkán érvelnek — és érvelhetnek — azzal, hogy ha a végzettségükről pecsétes papírral rendelkező pedagógusok nem bírnak tanítványaikkal, akkor ők miként legyenek képesek erre, hiszen a gyermekek idejük nagy részét a tanteremben, a napköziben, vagy a tanulószobán töltik? Az egymásra mutogatás közben pedig elvesz az, akiért az egésznek történnie kellene: a gyerek. S a nem kis számú ellenpélda csupán csak azt bizonyítja, hogy e töprengve megemlített jelenségek nem törvényszerűek. Murányi Gábor Felbomlott a portugál kormányban Jáeio Magyar–román külügyminiszteri tárgyalások Budapesten A külpolitikai helyzet AZ INDIAI FŐVÁROS látja vendégül jövő hétfőtől az el nem kötelezett mozgalom vezetőit. Új-Delhiben ma kezdődik az érdemi tanácskozás előkészítése, és a hét közepén határozzák meg a külügyminiszterek a konferencia menetét s az előterjesztésre váró dokumentumok végleges formáját A világsajtó ezt az eseményt az év egyik legfontosabb nemzetközi fejleményének minősíti. A mozgalom ugyanis nemcsak részvevőinek a számát tekintve, hanem politikai szerepe révén is igen nagy tekintélyt vívott ki magának a világban. Két évtizedes történelmének alighanem az egyik legérdekfeszítőbb állomása lesz az indiai. Feltehetően most érkeznek el a megjelentek annak a néhány esztendeje kezdődött feszültségekkel és ismételt egymásratalálásokkal jellemzett korszaknak a csúcsára, amely erősen megosztotta ezt az amúgy is heterogén együttest. A legutóbbi havannai értekezlet óta eltelt időszak eseményei különböző véleményekre késztették az el nem kötelezetteket, akik elsősorban Kambodzsa és Afganisztán okán vallanak változatos nézeteket Washington egyébként éppen ezt próbálja a maga javára fordítani, amikor nyomást gyakorol a tagokra, s mérsékelni igyekszik összetartó erejüket. Az előzetes jelentésekből annyi kitűnik, hogy az amerikai kívánalmaknak nem tesz eleget a nyilatkozattervezet, noha a megfogalmazásai nem olyan következetesek, mint Havannában voltak. Kambodzsa képviseletéről valószínűleg a korábbi módon fognak dönteni, mint azt már Indira Gandhi miniszterelnök egy sajtókonferencián sejtetni engedte: üresen hagyják a delegáció székét. E mellett fontos állásfoglalás készül a nemzetközi gazdasági kapcsolatokról, illetve az Észak—Dél párbeszédről. A mozgalom nagyobb szerepet kíván magának e vonatkozásban, miután súlyánál fogva meghatározója lehetne a gazdasági mozgásoknak. A fejlődő világot sújtó válság azonban kikezdte a részvevők lehetőségeit is, s ezen mindenképpen változtatni akarnak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK minél hamarabb szeretné dűlőre vinni a libanoni csapatkivonás ügyét, hiszen ezáltal a térségben növelhetné a befolyását és tekintélyét. Éppen a napokban tették közzé annak az új amerikai javaslatnak a tervezetét, amely több lépcsőben kívánná lebonyolítani a Libanonban állomásozó idegen haderők távozását. A washingtoni változat elfogadtatásáért Philip Habib különmegbízott fokozza az erőfeszítéseit, és menetrendszerűen ingázik Bejrút és Tel Aviv között. Minél előbb sikert akar elérni, mert mint arról a Newsweek beszámolt, Ronald Reagan március 28-ában határozta meg a végső megállapodás határidejét. Ellenkező esetben Habib missziója véget ér, s a helyére két ismert személyiség lépne: Jimmy Carter volt elnök vagy Henry Kissinger egykori külügyminiszter. Úgy tűnik, az egyhónapos „türelmi idő” minden napját ki kell használnia a Fehér Ház utazó diplomatájának, mert hol az egyik, hol a másik fél fejezi ki ellenvéleményét. Legutóbb az izraeli külügyi Hazánkba érkezett Stefan Andrei Az MTI jelenti: Puja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Stefan Andrei román külügyminiszter. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes fogadta. Jelen volt Barity Miklós, hazánk bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezést követően a külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—román külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen részt vett Barity Miklós és Victor Bolojan. Este Pója Frigyes díszvacsorát adott vendége tiszteletére a Külügyminisztérium vendégházában. * Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere 1931. március 29-én született a Dél megyei Podari-Liveziben. Egyetemi tanulmányait a bukaresti építészeti intézetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói karának, egyidejűleg a kommunista ifjúsági szövetségben is tevékenykedett. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Pártnak. 1958-ban a Román Kommunista Egyetemisták Uniója végrehajtó bizottságának tagjává választották, s a nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozott. Négy esztendővel később a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett. 1965-től a Román KP Központi Bizottsága külügyi osztályán töltött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP a KB póttagjának, 1972 áprilisában, mint a Központi Bizottság tagját és a KB titkárát kinevezték a külügyi osztály vezetőjévé. Az RKP XI. kongresszusán 1974 novemberében, majd öt évvel később a XII. kongreszszuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjává választották. 1974 óta tagja az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága állandó irodájának. Stefan Auret 1975 óta képviselő a nagy nemzetgyűlésben. 1978-ban nevezték ki a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszterévé; ebben a funkciójában 1980 márciusában megerősítették. A külügyminiszter számos magas rangú román érdemrendnek és kitüntetésnek a birtokosa. Megváltozott erőviszonyok Lisszabonban Madridból jelenti az MTI. Kilépett a Demokratikus Szövetség (AD) nevű, eddig kormányzó jobboldali koalícióból a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), és egyedül indul az április 25-i parlamenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszusa. A kongresszus ugyanakkor leváltotta Francisco Pinto Balsemao eddigi pártelnököt, ügyvezető miniszterelnököt, s a párt vezetését — a választásig — négytagú kollektív testületre bízta. A koalíció másik pártjában, a Demokrata Szocialista Centrum Pártban (CDS) már egy héttel korábban megtörtént az őrségváltás. Freitas do Amaral eddigi pártelnököt, miniszterelnök-helyettest a kemény jobboldal képviselője, Lucas Pires váltotta fel. A győzelemre esélyes Portugál Szocialista Párt elutasít bármilyen együttműködést a kommunista párttal — mondotta Mario Soares, a szocialisták főtitkára egy madridi lapnak adott nyilatkozatában. Soares kijelentette, hogy ha a kommunisták az eurokommunista vonalat követnék, jobban együtt lehetne működni velük. Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára egy rádiónyilatkozatában kijelentette, hogy semmi remény sincs egy kommunistaszocialista választási szövetség létrejöttére. Perez de Cuellar sílla.«foszlalássa Algírból jelenti a TASZSZ. Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek soron következő 7. csúcstalálkozója a mozgalom további erősítését szolgálja és lehetőséget ad arra, hogy tagjai még jelentősebb szerepet játsszanak a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcban — mondta az algériai hírügynökségnek adott nyilatkozatában Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Pérez de Cuellar nyilatkozatában támogatta a fejlődő országok regionális szervezeteinek — így az Afrikai Egységszervezetnek — tevékenységét és felhívta a figyelmet a szervezetek ENSZ-en belüli akcióinak összehangolására. Új-Delhiből jelenti a Reuter. Hétfőn — egy nappal az el nem kötelezett országok szakértői szintű megbeszélése előtt — Indira Gandhi, a vendéglátó állam miniszterelnöke fogadta a tanácskozás a részt vevő indiai küldöttség tagjait, s útmutatást adott számukra. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a vitákat kezdettől fogva helyes irányba kell terelni. Mint mondotta, nagyobb teret kell szentelni a mozgalmat érintő átfogó kérdéseknek, így a leszerelésnek, valamint a fejlődő országok gazdasági együttműködése fokozásának. A miniszterelnökasszony úgy fogalmazott, hogy az indiai küldöttségnek is elsősorban a megegyezésre kell törekednie, háttérbe szorítva, illetve kerülve az ellentéteket magukban rejtő problémákat. Az indiai fővárosba folyamatosan érkeznek a küldöttségek a kormányképviselők tanácskozására. Georgij Arbatov nyilatkozata a traitában Rómából jelenti az MTI. A Szovjetunió nem tartja kielégítőnek az úgynevezett közbülső megoldást, amelyet nyugat-európai kormánykörökben az utóbbi időben vetettek fel, a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások előmozdítására hivatkozva —, mondta Georgij Arbatov, a moszkvai Egyesült Államok és Kanada kutatóintézet igazgatója a Vinitának adott nyilatkozatában. Arbatov leszögezte: Jurij Andropov, az SZKP főtitkára december 21-i javaslatából egyértelműen kitűnt, hogy a Szovjetunió kész az európai fegyverrendszerek teljes, vagy részleges csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. A „közbülső megoldás” ezt az elvet oly módon sértené meg, hogy miközben a Szovjetunió csökkentené nukleáris fegyverzetét, az Egyesült Államok növelhetné azt és ráadásul újabb típusokat állíthatna rendszerbe. * Arra a kérdésre, hogy belátható időn belül létrejöhet-e az Andropov—Reagan találkozó, Arbatov azt válaszolta, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha lehetőség nyílnék ott érdemi döntésekre. Az amerikai, vezetők beszédeiből azonban pillanatnyilag arra lehet következtetni, hogy még mindig nem döntötték el: egyáltalán kezdjenek-e valamit a Szovjetunióval, „vagy előbb megkíséreljék rendszerének, ideológiájának és politikájának megváltoztatásait kényszeríteni” — mondta a szovjet politikus. A robbanótestetek számát illető állítólagos szovjet élőnk cáfolataként Arbatov elmondta, hogy Franciaország és Nagy-Britannia rakétjin már jelenleg is mintegy 310 robbanófej van rendszerbe állítva, a két ország azonban, programja szerint, két év múlva már 600 robbanótöltet birtokában lesz. Ez a mennyiség 1990-ig további hatszázzal növekszik, tehát 1200 lesz. Ugyanakkor a Szovjetuniónak jelenleg 162 közepes hatótávolságú rakétája van rendszerbe állítva, egyenként három robbanótöltettel — ez összesen 486 nukleáris fegyvert jelent. A Szovjetunió kész ezek számának csökkentéséről tárgyalni, mint ahogy nem zárkózik el más kérdések megvitatása elől sem — jelentette ki Georgij Arbatov, az OICP lapjának adott nyilatkozatában. Palesztin—izraeli találkozó Londonból jelenti az AFP. Izraeli—palesztin találkozót szervezett Londonban az izraeli—palesztin békéért küzdő mozgalom. A háromszáz fős rendezvényen részt vett Úri Avneri, az izraeli parlament volt képviselője és Isszám Szártávi, a Palesztinai Nemzeti Tanács, a száműzetésben levő palesztin parlament tagja. Uri Anveri az egybegyűltek előtt kijelentette, hogy az ilyen jellegű találkozók és a problémák együttes megvitatása egy hosszú folyamat első szakasza.