Magyar Nemzet, 1983. március (46. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

O Isszám Szártávi az izraeli­­palesztin konfliktust olyan há­borúnak minősítette, „amelyet nem lehet megnyerni”. Hoz­záfűzte, hogy a kölcsönös megsemmisítés egyedüli alter­natívája a két nép közötti bé­ke megteremtése. Kartúmbál jelenti, a UPI: Jasszer Arafát, a Palesztina­ Felszabadítási Szervezet vég­­re­ható bizottságának elnöke Kartúmba érkezett. Arafat a szudáni kormány meghívására részt vesz a szudáni kormány­párt, a Szudáni Szocialista Unió kongresszusán, s tájé­koztatja Nimeri szudáni elnö­köt a Palesztinai Nemzeti Tanács algíri ülésszakának eredményeiről. A Libanon ellen végrehaj­tott izraeli invázió óta három­száz Bejrútból érkezett palesz­tin harc is tartózkodik Szudán­ban. Az MTI híre a UPI közlése alapján: A ciszjordániai Nab­­luszban hétfőn palesztin fia­talok tüntettek az izraeli meg­szállás ellen. A­z izraeli kar­hatalom könnygázgránátokkal támadt a tüntetőkre, akik kö­vekkel dobálták meg az izraeli katonai járműveket. A város­ban zavargások törtek ki és az iskolákban megszakadt a ta­nítás. Nabluszon kívül Heb­­ronban is feszült a helyzet. Az izraeli hatóságok kijá­rási tilalmat rendeltek el hét­főn a ciszjordániai Nablusz óvárosában, valamint a Nab­­luszhoz közeli egyik palesztin menekülttáborban — jelentet­te a Reuter. Habib fokozza erőfeszítéseit a libanoni csapatkivonás érdekében Weinberger televíziós szereplése Kairóból jelenti az MTI. Li­banonból Izraelbe érkezett és megkezdte tanácskozásait Ji­­chak Samir külügyminiszter­rel Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti különmeg­­bízottja. A jeruzsálemi rádió jelentése szerint a Libanon­ban levő izraeli megszálló erők és az arabközi békefenn­tartó alakulatok keretében Libanonban állomásozó Szí­riai csapatok kivonása körül folytatott vitában új amerikai javaslat született. Ezt Habib állítólag már megtárgyalta a libanoni féllel. Mint az Izrael Hangja rá­dióadó közölte, az izraeliek „haladást” könyvelnek el, bár nem mondták meg, hogy mi­lyen irányokban. A libanoni rádió szerint annyi ismeretes, hogy a javasolt megállapodás magában foglalja az Izrael követelte biztonsági szavatos­ságokat, az elektronikus előre­jelző rendszerek kiépítését északi határai közelében, Li­banon területén. A libanoni falangisták rádióállomása en­­­nél már tovább ment. „Liba­noni hivatalos körökre” hi­vatkozó jelentése arról szól, hogy Habib és a libanoni kor­mányzat a következőkben egyezett meg: Izrael megkap­ná a radarállomásokat, ám ezeket nem izraeli személyzet kezelné, hanem az amerikaiak és Haddad őrnagy keresztény milíciája közösen. A falangis­­ta milíciát azonban előbb be­olvasztanák a libanoni hadse­reg kötelékébe. A kuvaiti Al- Vatan hétfőn megjelenő szá­ma azt állítja, hogy az ame­rikaiak igen jelentékeny ka­tonai erőt küldenének Liba­nonba — ennek felső határa a lap szerint 50 ezer ember len­ne —, és „több” támaszpontot kapnának egyrészt Libanon déli részén, másrészt pedig az arabközi erők ellenőrizte Be­­kaa-völgyben. A Tel Aviv-i külügyminisz­térium képviselője megalapo­zatlannak minősítette az arról szóló bejrúti jelentéseket, hogy küszöbön áll a Libanon izraeli megszállásának véget vető egyezmény aláírása. Az izraeli rádió beszámolója szerint Philip Habib ameri­kai megbízott is cáfolta, hogy a libanoni vezetőkkel folyta­tott tárgyalásain kidolgozták volna a végleges megállapo­dást. Libanon miniszterelnöke, Safik El-Vazzan egy sajtónyi­latkozatban, amelyet a közel­­keleti rádiók hétfőn reggel is­mertettek, azt húzta alá, hogy Libanon most már elment a végsőkig, nem egyezhet bele abba, hogy Libanon izraeli megszállása bármilyen formá­ban folytatódjék, és abba kell hagyni az elektronikus előre­jelző berendezések telepítését is. Mose Arensz, Izrael volt washingtoni nagykövete, aki a hét végén vette át a hadügyi tárcát, a kormány ülésén azt­­ mondotta, hogy „az elkövet­kező hónapok döntő fontossá­gúak lesznek az Egyesült Ál­lamok és Izrael kapcsolatai­nak alakulásában”. Arensz változást tapasztalt abban, hogy Amerika a közel-keleti rendezés kilátásait mérlegeli, és új álláspontot alakított ki, amelyet már ismertetett Husz­­szein jordániai uralkodóval. Időközben az amerikai New­sweek hírmagazin arról tájé­koztatott, hogy Reagan már­cius 28-ban szabta meg a liba­noni csapatkivonással össze­függő megállapodás határide­jét Washingtonból jelenti az MTI. Lehetséges, hogy az Egyesült Államoknak „növel­nie kell” részvételét a libano­ni több­nemzetiségű erőkben — mondta hétfő reggeli tele­víziós nyilatkozatában Caspar Weinberger amerikai hadügy­miniszter. A politikus ezúttal sem tudott választ adni arra a kérdésre, meddig tart még az amerikai csapatok általa „többé-kevésbé semlegesnek” minősített jelenléte Libanon­ban. Weinberger mindenesetre úgy véli, hogy „van haladás” a tárgyalásokon, s hogy a csa­patkivonások megkezdése után kiürülő területeket a libanoni kormánycsapatoknak és a nem­zetközi rendfenntartó erőknek kell betölteniük. A hadügyminiszter biztosí­totta izraeli kollégáját, Mose Arenszt, hogy az Egyesült Ál­lamok tudatában van Izrael Elhagytá az Egyiptomot az AWAC­­ repülőgépek Kairóból jelenti az MTI. Hoszni Mubarak a hét végén elnöki rendelettel feloszlatta azt a szervezetet, amelyet Camp Dávid után Szadat elnök állított fel az Arab Liga „ve­­télytársául”. A szervezetet, amelynek gya­korlatilag soha nem volt funk­ciója, Anvar Szadat 1979-ben, Iszlám és Arab Népek Ligájá­nak nevezte el 1979-ben a bagdadi csúcsértekezlet titkos határozatai és a Camp David-i különbéke aláírása után Egyip­tom Arab Liga-beli tagságát felfüggesztették. Elnöki rendeletében Muba­rak most rámutat, hogy a kai­rói intézmény felett „már el­járt az idő”, s hogy megszűn­tek azok az okok, amelyek szükségessé­­ tették­­ létesítését. A kairói Majo hetilap hétfőn azt írta, hogy a testület „csak átmeneti intézmény” volt. Az Al Ahram kairói kor­mánylap jelentése szerint két nappal ezelőtt elhagyták Egyip­tomot azok az amerikai AWACS-repü­lőgépek, amelyek — washingtoni jelentések sze­rint — a líbiai—egyiptomi— szudáni feszültség idején egyiptomi bázisokról felszáll­­va figyelték Líbiát Egyiptom tagadta, hogy a gépeket ő kér­te volna a szudáni rendszer támogatására. Mohamed Ab­­del-Halim Helmi marsall, a légierők parancsnoka, az Al Ahram szerint most is azt mondta, hogy a gépek kikép­zési célokat szolgáltak: az amerikaiakkal együtt gyakor­latoztak egyiptomi pilóták és műszakiak, mert szükségük volt erre a kiképzésre, mi­előtt leszállítanák Egyiptom­nak az ígért Hawkeye típusú repülő radarállomásokat, az AWACS-ok szerényebb válto­zatait. Az AWACS-ok feladatáról elhangzott amerikai és egyip­tomi bejelentések nyílt polé­miába torkolltak, mivel Kairó számára az el nem kötelezett országok Új-Delhiben hama­rosan megrendezésre kerülő értekezletének küszöbén az amerikai közlések igen káro­sak voltak. Ma^N Nemzet Szerdán nyílik meg az OKP kongresszusa Rómából jelenti az MTI. Szerdán délelőtt nyílik meg Milánóban az Olasz Kommu­nista Párt XVI. kongresszu­sa. A március 6-ig tartó ta­nácskozáson 1 673 751 kommu­nista képviseletében 1109 vá­lasztott küldött vesz részt. A kongresszusra 140 külföl­di delegációt hívtak meg, és a hét elejéig mintegy száz kül­döttség jelezte érkezését. A testvérpártok képviselőin kí­vül jelen lesz a tanácskozáson több nyugat-európai szocialis­ta és szociáldemokrata párt küldöttsége is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt delegációját tír. Ko­rom Mihály, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára vezeti. Tagja dr. Horn Gyula, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. Újabb ott meggyilkoltta S Salvadorban W­ashingtonból jelenti az MTI. Reagan elnök hétfőn újabb hatvanmillió dollárt kért az amerikai kongresszustól a salvadori hadsereg számára, fegyver, lőszer és helikopter­pótalkatrészek beszerzésére. Reagan reggel a kongresszus vezetőit, köztük a szenátus, és a képviselőház külügyi bizott­ságának tagjait fogadta a Fe­hér Házban, hogy meggyőzze őket a salvadori rezsim támo­gatásának szükségességéről. Ha Reagan meggyőző képes­sége nem vezetne eredményre, az elnöknek „különleges ke­ret” is rendelkezésére áll, ahonnan a pénzt kongresszusi jóváhagyás nélkül átutalhatja. A The New York Times hétfőn elsőoldalas salvadori riportban számol be a kormánycsapatok által elkövetett újabb hideg­vérű tömeggyilkosságról. A jelentés szerint múlt ked­den hajnalban három teher­autónyi katona érkezett egy Las Hojas nevű településre Sonsonate tartomány egy in­dánok lakta körzetében. A ka­tonák hét embert, köztük egy gyereket főbelőttek, s a holt­testeket a Cuyuapa folyóba dobálták. Ezután a szomszédos Agua Santa nevű faluba haj­tottak, ahol nyolc „partizán­gyanús” fiatalembert előbb őrizetbe vettek, majd agyon­lőttek. Washington Pe­rishing rakétákat telepítene Tö­r­ikorszakba ? Isztambuli sajtóértesülés Szófiából jelenti az MTI. Washington Pershing—2 típu­sú rakétákat szeretne telepí­teni Törökországba. A Cum­­huriyet című isztambuli lap ezzel kapcsolatban rámutat, hogy Washington egyelőre még csak előkészíti a talajt a kérdés hivatalos felvetéséhez. A mértékadó újság azonban máris figyelmeztet arra, hogy az esetleges amerikai javaslat ellentétben áll a török külpo­litika alapelveivel, legfőkép­pen pedig Törökországnak azokkal az erőfeszítéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy jó kapcsolatot tartson fenn szomszédaival-A Cumhuriyet a török had­ügyminiszter és néhány vezető külügyminisztériumi tisztvise­lő szavait idézi, akik cáfolták a Pershingek törökországi te­lepítéséről terjesztett amerikai híreket. A lap ugyanakkor emlékeztet arra, hogy koráb­ban igaznak bizonyultak az új kelet-anatóliai katonai tá­maszpontokról hasonlóan ki­szivárogtatott, majd cáfolt hí­rek. Vizsgálatot indítanak*. J­ushina­­­kimifi ellen Hararéból jelenti az AP. Joshua Nkomo zimbabwei el­lenzéki vezető közölte, hogy a rendőrség gyakorlatilag házi­őrizetben tartja bulawayói la­kásán. Hétfőn házkutatást tar­tottak nála, s kihallgatták csa­ládtagjait, barátait és házi személyzetét. A város rendőrsége utasí­totta, hogy minden esetben előzetesen jelentse be telefo­non a kapitányságnak, ha el akar menni otthonról. Ez gya­korlatilag háziőrizetet jelent — mondta Nkomo. A hatóságok közölték, hogy vizsgálatot indítottak Nkomo ellen „lázadás” és­­valuta­csempészés” vádjával. Tíz napja elvették az útlevelét is. A lázadás vádját a múlt héten Mugabe miniszterelnök is hangoztatta, kijelentvén, hogy Nkomo szerinte a Dél­­afrikai Köztársaság támogatá­sával a kormány megdöntésé­re tört. A vádakat visszautasítván Nkomo azt vetette Mugabe szemére, hogy rágalomkam­pányt indított ellene, mert el akarja távolítani a politikai életből, hogy megkönnyítse az általa tervezett egypártrend­­szer bevezetését. Külpolitikai hírek­ ­ (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn Moszkvában fogadta Alioune Blondin Bé­gét, a Mali Köztársaság kül­ügyi és nemzetközi együtt­működési miniszterét, aki Új- Delhiben, az el nem kötelezet­tek csúcsértekezletére tartva átutazóban tartózkodott a szovjet fővárosban. ›‚ (Moszkva, MTI) Dimitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere hétfőn Moszkvában fogadta Dzsamsz­­rangin Endon vezérezredest, a Mongol Népköztársaság hon­védelmi miniszterét.­­­ (Marseilles, AFP) A gyű­léseket megelőző szokásos rendőrségi óvintézkedés ered­ményeként Marseilles-ben el­rejtett pokolgépet találtak ab­ban az étteremben, ahová Gaston Deffere francia bel­ügyminiszter, egyúttal mar­­seilles-i polgármester volt hi­vatalos. Deferre-nek beszédet kellett volna mondania a he­lyiségben megtartandó zsidó vallási összejövetelen. A po­kolgépet, amelynek robbaná­sáig mindössze 45 perc volt hátra, sikerült hatástalanítani. A múlt hónapban hasonló po­kolgépet találtak Gaston Def­terre polgármesteri irodájá­nak közelében is.­­ (Róma, MTI) II. János Pál szerdán kezdődő közép­amerikai útjának alkalmából az olasz szakszervezeti szö­vetség vezetői — Luciano Ba­rna, Pierre Carniti és Giorgio Benvenuto — levélben for­dultak a pápához, és emléke­zetébe idézték, hogy az útja során érintendő országokban több helyütt megsértik az em­beri és a politikai jogokat.­­­ (Moszkva, MTI) A moszkvai városi bíróság bün­tetőtanácsa előtt hétfőn meg­kezdődött Valerij Szenderov államellenes tevékenységgel vádolt moszkvai lakos bün­tetőügyének nyilvános tárgya­lása. Szenderov kapcsolatba lépett a „Népi Munkaszövet­ség” nevű külföldi felforgató szervezettel és az onnan ka­pott ellenséges, felforgató tar­talmú anyagokat terjesztette a Szovjetunióban, rágalmazó tartalmú iratokat szerkesztett és ezeket külföldre juttatta. Az iratokat később külföldi felforgató szervezetek a Szov­jetunió elleni ellenséges ak­ciók céljaira használták fel. <J] (Milánó, Reuter) Milánó­ban letartóztatták Adele Fac­­cio olasz parlamenti képviselő fiát A 24 esztendős Dario Facciót — akit három társá­val vettek őrizetbe — azzal vádolja a rendőrség, hogy tag­ja a Vörös Brigádok terro­rista szervezetnek. Kedd, 1983. március 1. ) Ami­ a hu­ffe mögött van ZIMBABWE VÁLASZÚTON Eseményekben bővelkedik Afrika, s különösen a déli ré­szén történik mindig valami. Zimbabwét úgy tartják szá­mon, mint „a csodák birodal­mát”. Francois Souaan leg­alábbis így fogalmazott nem olyan régen a párizsi szerkesz­tésű Jen­ne Afrique hasábjain. De még a személyes hangvéte­lű cikkében sem mulasztotta el felhívni az olvasók figyel­mét: az egykori Rhodesia mai gondjai rohamosan növeked­nek. A hetilap munkatársának a feltételezéseit az elmúlt fél év igazolta: mind gazdaságilag, mind társadalmilag megin­gott a „nagy kísérlet”, ahogyan Robert Mugabe mi­niszterelnök nevezte indulás­kor az elképzeléseit; a fehér és a fekete bőrű lakosság együtt­működése volt a kulcsa ennek az Adriában rendhagyó elmé­letnek. A kormányfő gondola­ta a helyi viszonyok tökéletes ismeretére vallott. Az alapo­kat ugyanis teljesen nem lehe­tett lerombolni, hiába követel­ték ezt sokan a radikálisabb gerillavezetők közül. A kör­nyező afrikai országok soroza­tos kudarca is óva intette Mu­gabét: ne riassza el a gazda­sági és pénzügyi szálakat ke­zükben tartó fehértelepeseket. A bizalom visszaszerzéséhez nyugodt közállapotokat kellett teremteni. Emberfeletti feladat volt az állam belső nyugalmának a helyreállítása, hiszen az elhú­zódó polgárháború felforgatta az erkölcsöket, s az igazság mindig annál volt, akinél a fegyver. A fosztogató bandák ártalmatlanná tételéhez szer­vezett erőkre volt szükség: rendőrségre és fegyelmezett hadseregre. Az első akadály ekkor tornyosult Mugabe elé: egykori harcostársa, a Haza­fias Front (ZAPU) vezetője, Joshua Nkomo hívei és kato­nái nem engedelmeskedtek a felszólításnak, s megtartották a puskáikat Sőt mint később kiderült, Nkomo szűkebb pát­riájában, Matebeleföldön gyü­lekeztek, vezetőjük birtokán őrizték a nehézfegyvereket, páncélosokat és ágyúkat. Rend­kívül lassan szerveződött a független Zimbabwe hadsere­ge, hiába választott Mugabe erre a feladatra tapasztalt embert a gerillák ellen küzdő egykori alakulatok Irányítóját A nehézségek sorában nem ez volt az első: legyűrve vala­milyen gondot, azonnal jelent­kezik az újabb. A szakértők annak idején már kész forga­tókönyvet dolgoztak ki az „ösz­­szeomlás” elkerülhetetlenségét bizonyítandó. Az okfejtések szerint — amelyek magukba építették az elmúlt két évtized afrikai változásai alkalmából tapasztalt, s általános érvé­nyűnek tekintett „válságele­meket” — törvényszerű lett volna, hogy félév után ízekre szakad a zimbabwei társada­lom. Nemcsak a fehértelepesek fordulnak szembe a kormány­nyal, hanem a vezetésen belül is kiújulnak majd a törzsi vi­szályok. Idestova harmadik éve nem válik be ez a jóslat, bár egyre több jel mutat arra, hogy a szaporodó gondok mind mélyebb krízisbe taszítják Zimbabwét. Úgy tűnik, ez az ország sem kerülheti el a föld­rész egészére jellemző bukta­tókat, az irányítói legfeljebb csak a zökkenőket enyhíthe­tik. Pillanatnyilag két, igen veszélyes csapdát állítottak a Mugabe-kormánynak: a veze­tésen belüli bizalmi válság kisugárzik a társadalom min­den rétegére, miközben a gaz­dasági hanyatlás egyelőre meg­állíthatatlannak látszik. Kenyértörésre került sor Robert Mugabe és Joshua Nkomo között, s így a kor­mánykoalíciót alkotó két párt útjai szétváltak. A szakítás azonban cseppet sem volt bé­kés, gyakran követelt ember­életeket a véleménykülönbség. A ZAPU mozgatói, élükön Nkomóval, a délnyugati or­szágrészbe húzódtak, a már említett Matabeleföldre. Ve­zetőjük, miután végképpen el­távolították a politikai életből — megfosztva a belügyminisz­teri tárcától —, sérelmét soha be nem gyógyuló sebként őrzi, s készül a „­válaszra”. A hívei legalábbis ezt tartják róla. Meglehet, csak a vezérük sér­tettségét nagyítják fel, de az igazságtól mégsem járhatnak messze. Mugabéék egyébként éberen figyelik, mi történik Nkomo környezetében, s a mi­nap gyakorlati lépéshez folya­modtak. Rövid időre letartóz­tatták Nkomót, aki állítólag Európába akart repülni, hogy többé vissza se térjen. A jól ér­tesültek tudni vélik, hogy elő­ször Johannesburgban állt vol­na meg, további „eligazításért”. Belegondolva elég nehezen valószínűsíthető az, hogy ez az idős politikus, akinek egész Afrikában és szülőföldjén is nagy a tekintélye, most köpö­nyeget fordítson. Otthon egyéb­ként is sokkal hatásosabban tudott szervezkedni, mint a távolban. Ezt a feltételezést a matebele törzs nyílt Szembefordulása a sonákat képviselő Mugabé­vel alátámasztja. E viszály, amely lassan két törzs ellentétében fejeződik ki, kényes pillanatban mérgese­dett el. A függetlenség elnye­rése óta a gazdaság folyama­tosan gyengül, a nemzetközi piacok telítettsége miatt már nem keresettek Zimbabwe ás­ványkincsei, s a mezőgazdaság is sorvad. A virágzó Rhodesia mára mintha elveszítette volna min­den erejét — állapította meg egy ottjárt szakértő. Az oko­kat kutatva három elemet so­rolt fel: a gazdag tapasztala­tokkal és főként tőkével ren­delkező fehérek elvándorlását, a késlekedő mezőgazdasági re­formot és Pretoria szomszéd­ságát. Az ültetvények és a gyá­rak tulajdonosai vagy Európá­ba térnek vissza, vagy a közeli Dél-afrikai Köztársaságot vá­lasztják: havonta 1200-an hagyják el Zimbabwét, s ha a belső rend nem áll helyre, ez a szám növekedni fog. Nélkü­lük pedig elakad az eddig vi­szonylag hatékonyan működő gazdaság gépezete. Hasonló eset volt már több is Afrika történetében. Mugabe pedig hiába folyamodik a meggyőző szóhoz, az elvándorlókat ne­héz visszafordítani. A másik jelenség, amiről már kezdetben is tettek emlí­tést a megfigyelők, a falusi lakosság növekvő türelmetlen­sége. A zimbabwei társada­lomnak a kilencven százaléka él a mezőgazdaságból, s a fel­­szabadulás előtt a legtöbben ültetvényeken dolgoztak l éh­bérért A kormányfő választá­si beszédeiben hozzájuk for­dult, földet ígérve nekik. S hogy ezt miként képzelte el? Leginkább úgy, hogy a terü­letek gazdáitól, a fehér farme­rektől vásárolta volna meg az állam a szükséges parcellákat Pénz azonban sem­mikkor nem volt, sem most nincs a kártalanításra, így a többi mint 160 ezer afri­kai családból egyelőre csak 14 ezren jutottak saját föld­höz. A tervek szerint három év alatt kellene a többiek igé­nyét kielégíteni. A Dél-afrikai Köztársaság magatartása szintén kerékkö­tő. Annak idején Rhodesia tá­maszkodhatott erősebb társá­ra, amit az ki is használt: töb­bek között a szállítási útvona­lait is Pretoria rajzolta. Így te­hát csak tőle függ, mikor bé­nítja meg a fiatal Zimbabwe áruforgalmát. Nehéz hónapok köszöntöttek Mugabe kormányára, amely­nek illúziói kezdetben sem voltak, s most a mind ridegebb valósággal kell szembenéznie. Fábián Anna

Next