Magyar Nemzet, 1983. március (46. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
O Isszám Szártávi az izraelipalesztin konfliktust olyan háborúnak minősítette, „amelyet nem lehet megnyerni”. Hozzáfűzte, hogy a kölcsönös megsemmisítés egyedüli alternatívája a két nép közötti béke megteremtése. Kartúmbál jelenti, a UPI: Jasszer Arafát, a Palesztina Felszabadítási Szervezet végreható bizottságának elnöke Kartúmba érkezett. Arafat a szudáni kormány meghívására részt vesz a szudáni kormánypárt, a Szudáni Szocialista Unió kongresszusán, s tájékoztatja Nimeri szudáni elnököt a Palesztinai Nemzeti Tanács algíri ülésszakának eredményeiről. A Libanon ellen végrehajtott izraeli invázió óta háromszáz Bejrútból érkezett palesztin harc is tartózkodik Szudánban. Az MTI híre a UPI közlése alapján: A ciszjordániai Nabluszban hétfőn palesztin fiatalok tüntettek az izraeli megszállás ellen. Az izraeli karhatalom könnygázgránátokkal támadt a tüntetőkre, akik kövekkel dobálták meg az izraeli katonai járműveket. A városban zavargások törtek ki és az iskolákban megszakadt a tanítás. Nabluszon kívül Hebronban is feszült a helyzet. Az izraeli hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el hétfőn a ciszjordániai Nablusz óvárosában, valamint a Nabluszhoz közeli egyik palesztin menekülttáborban — jelentette a Reuter. Habib fokozza erőfeszítéseit a libanoni csapatkivonás érdekében Weinberger televíziós szereplése Kairóból jelenti az MTI. Libanonból Izraelbe érkezett és megkezdte tanácskozásait Jichak Samir külügyminiszterrel Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja. A jeruzsálemi rádió jelentése szerint a Libanonban levő izraeli megszálló erők és az arabközi békefenntartó alakulatok keretében Libanonban állomásozó Szíriai csapatok kivonása körül folytatott vitában új amerikai javaslat született. Ezt Habib állítólag már megtárgyalta a libanoni féllel. Mint az Izrael Hangja rádióadó közölte, az izraeliek „haladást” könyvelnek el, bár nem mondták meg, hogy milyen irányokban. A libanoni rádió szerint annyi ismeretes, hogy a javasolt megállapodás magában foglalja az Izrael követelte biztonsági szavatosságokat, az elektronikus előrejelző rendszerek kiépítését északi határai közelében, Libanon területén. A libanoni falangisták rádióállomása ennél már tovább ment. „Libanoni hivatalos körökre” hivatkozó jelentése arról szól, hogy Habib és a libanoni kormányzat a következőkben egyezett meg: Izrael megkapná a radarállomásokat, ám ezeket nem izraeli személyzet kezelné, hanem az amerikaiak és Haddad őrnagy keresztény milíciája közösen. A falangista milíciát azonban előbb beolvasztanák a libanoni hadsereg kötelékébe. A kuvaiti Al- Vatan hétfőn megjelenő száma azt állítja, hogy az amerikaiak igen jelentékeny katonai erőt küldenének Libanonba — ennek felső határa a lap szerint 50 ezer ember lenne —, és „több” támaszpontot kapnának egyrészt Libanon déli részén, másrészt pedig az arabközi erők ellenőrizte Bekaa-völgyben. A Tel Aviv-i külügyminisztérium képviselője megalapozatlannak minősítette az arról szóló bejrúti jelentéseket, hogy küszöbön áll a Libanon izraeli megszállásának véget vető egyezmény aláírása. Az izraeli rádió beszámolója szerint Philip Habib amerikai megbízott is cáfolta, hogy a libanoni vezetőkkel folytatott tárgyalásain kidolgozták volna a végleges megállapodást. Libanon miniszterelnöke, Safik El-Vazzan egy sajtónyilatkozatban, amelyet a közelkeleti rádiók hétfőn reggel ismertettek, azt húzta alá, hogy Libanon most már elment a végsőkig, nem egyezhet bele abba, hogy Libanon izraeli megszállása bármilyen formában folytatódjék, és abba kell hagyni az elektronikus előrejelző berendezések telepítését is. Mose Arensz, Izrael volt washingtoni nagykövete, aki a hét végén vette át a hadügyi tárcát, a kormány ülésén azt mondotta, hogy „az elkövetkező hónapok döntő fontosságúak lesznek az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatainak alakulásában”. Arensz változást tapasztalt abban, hogy Amerika a közel-keleti rendezés kilátásait mérlegeli, és új álláspontot alakított ki, amelyet már ismertetett Huszszein jordániai uralkodóval. Időközben az amerikai Newsweek hírmagazin arról tájékoztatott, hogy Reagan március 28-ban szabta meg a libanoni csapatkivonással összefüggő megállapodás határidejét Washingtonból jelenti az MTI. Lehetséges, hogy az Egyesült Államoknak „növelnie kell” részvételét a libanoni többnemzetiségű erőkben — mondta hétfő reggeli televíziós nyilatkozatában Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. A politikus ezúttal sem tudott választ adni arra a kérdésre, meddig tart még az amerikai csapatok általa „többé-kevésbé semlegesnek” minősített jelenléte Libanonban. Weinberger mindenesetre úgy véli, hogy „van haladás” a tárgyalásokon, s hogy a csapatkivonások megkezdése után kiürülő területeket a libanoni kormánycsapatoknak és a nemzetközi rendfenntartó erőknek kell betölteniük. A hadügyminiszter biztosította izraeli kollégáját, Mose Arenszt, hogy az Egyesült Államok tudatában van Izrael Elhagytá az Egyiptomot az AWAC repülőgépek Kairóból jelenti az MTI. Hoszni Mubarak a hét végén elnöki rendelettel feloszlatta azt a szervezetet, amelyet Camp Dávid után Szadat elnök állított fel az Arab Liga „vetélytársául”. A szervezetet, amelynek gyakorlatilag soha nem volt funkciója, Anvar Szadat 1979-ben, Iszlám és Arab Népek Ligájának nevezte el 1979-ben a bagdadi csúcsértekezlet titkos határozatai és a Camp David-i különbéke aláírása után Egyiptom Arab Liga-beli tagságát felfüggesztették. Elnöki rendeletében Mubarak most rámutat, hogy a kairói intézmény felett „már eljárt az idő”, s hogy megszűntek azok az okok, amelyek szükségessé tették létesítését. A kairói Majo hetilap hétfőn azt írta, hogy a testület „csak átmeneti intézmény” volt. Az Al Ahram kairói kormánylap jelentése szerint két nappal ezelőtt elhagyták Egyiptomot azok az amerikai AWACS-repülőgépek, amelyek — washingtoni jelentések szerint — a líbiai—egyiptomi— szudáni feszültség idején egyiptomi bázisokról felszállva figyelték Líbiát Egyiptom tagadta, hogy a gépeket ő kérte volna a szudáni rendszer támogatására. Mohamed Abdel-Halim Helmi marsall, a légierők parancsnoka, az Al Ahram szerint most is azt mondta, hogy a gépek kiképzési célokat szolgáltak: az amerikaiakkal együtt gyakorlatoztak egyiptomi pilóták és műszakiak, mert szükségük volt erre a kiképzésre, mielőtt leszállítanák Egyiptomnak az ígért Hawkeye típusú repülő radarállomásokat, az AWACS-ok szerényebb változatait. Az AWACS-ok feladatáról elhangzott amerikai és egyiptomi bejelentések nyílt polémiába torkolltak, mivel Kairó számára az el nem kötelezett országok Új-Delhiben hamarosan megrendezésre kerülő értekezletének küszöbén az amerikai közlések igen károsak voltak. Ma^N Nemzet Szerdán nyílik meg az OKP kongresszusa Rómából jelenti az MTI. Szerdán délelőtt nyílik meg Milánóban az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A március 6-ig tartó tanácskozáson 1 673 751 kommunista képviseletében 1109 választott küldött vesz részt. A kongresszusra 140 külföldi delegációt hívtak meg, és a hét elejéig mintegy száz küldöttség jelezte érkezését. A testvérpártok képviselőin kívül jelen lesz a tanácskozáson több nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata párt küldöttsége is. A Magyar Szocialista Munkáspárt delegációját tír. Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagja dr. Horn Gyula, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. Újabb ott meggyilkoltta S Salvadorban Washingtonból jelenti az MTI. Reagan elnök hétfőn újabb hatvanmillió dollárt kért az amerikai kongresszustól a salvadori hadsereg számára, fegyver, lőszer és helikopterpótalkatrészek beszerzésére. Reagan reggel a kongresszus vezetőit, köztük a szenátus, és a képviselőház külügyi bizottságának tagjait fogadta a Fehér Házban, hogy meggyőzze őket a salvadori rezsim támogatásának szükségességéről. Ha Reagan meggyőző képessége nem vezetne eredményre, az elnöknek „különleges keret” is rendelkezésére áll, ahonnan a pénzt kongresszusi jóváhagyás nélkül átutalhatja. A The New York Times hétfőn elsőoldalas salvadori riportban számol be a kormánycsapatok által elkövetett újabb hidegvérű tömeggyilkosságról. A jelentés szerint múlt kedden hajnalban három teherautónyi katona érkezett egy Las Hojas nevű településre Sonsonate tartomány egy indánok lakta körzetében. A katonák hét embert, köztük egy gyereket főbelőttek, s a holttesteket a Cuyuapa folyóba dobálták. Ezután a szomszédos Agua Santa nevű faluba hajtottak, ahol nyolc „partizángyanús” fiatalembert előbb őrizetbe vettek, majd agyonlőttek. Washington Perishing rakétákat telepítene Törikorszakba ? Isztambuli sajtóértesülés Szófiából jelenti az MTI. Washington Pershing—2 típusú rakétákat szeretne telepíteni Törökországba. A Cumhuriyet című isztambuli lap ezzel kapcsolatban rámutat, hogy Washington egyelőre még csak előkészíti a talajt a kérdés hivatalos felvetéséhez. A mértékadó újság azonban máris figyelmeztet arra, hogy az esetleges amerikai javaslat ellentétben áll a török külpolitika alapelveivel, legfőképpen pedig Törökországnak azokkal az erőfeszítéseivel, amelyek arra irányulnak, hogy jó kapcsolatot tartson fenn szomszédaival-A Cumhuriyet a török hadügyminiszter és néhány vezető külügyminisztériumi tisztviselő szavait idézi, akik cáfolták a Pershingek törökországi telepítéséről terjesztett amerikai híreket. A lap ugyanakkor emlékeztet arra, hogy korábban igaznak bizonyultak az új kelet-anatóliai katonai támaszpontokról hasonlóan kiszivárogtatott, majd cáfolt hírek. Vizsgálatot indítanak*. Jushinakimifi ellen Hararéból jelenti az AP. Joshua Nkomo zimbabwei ellenzéki vezető közölte, hogy a rendőrség gyakorlatilag háziőrizetben tartja bulawayói lakásán. Hétfőn házkutatást tartottak nála, s kihallgatták családtagjait, barátait és házi személyzetét. A város rendőrsége utasította, hogy minden esetben előzetesen jelentse be telefonon a kapitányságnak, ha el akar menni otthonról. Ez gyakorlatilag háziőrizetet jelent — mondta Nkomo. A hatóságok közölték, hogy vizsgálatot indítottak Nkomo ellen „lázadás” ésvalutacsempészés” vádjával. Tíz napja elvették az útlevelét is. A lázadás vádját a múlt héten Mugabe miniszterelnök is hangoztatta, kijelentvén, hogy Nkomo szerinte a Délafrikai Köztársaság támogatásával a kormány megdöntésére tört. A vádakat visszautasítván Nkomo azt vetette Mugabe szemére, hogy rágalomkampányt indított ellene, mert el akarja távolítani a politikai életből, hogy megkönnyítse az általa tervezett egypártrendszer bevezetését. Külpolitikai hírek (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában fogadta Alioune Blondin Bégét, a Mali Köztársaság külügyi és nemzetközi együttműködési miniszterét, aki Új- Delhiben, az el nem kötelezettek csúcsértekezletére tartva átutazóban tartózkodott a szovjet fővárosban. ›‚ (Moszkva, MTI) Dimitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere hétfőn Moszkvában fogadta Dzsamszrangin Endon vezérezredest, a Mongol Népköztársaság honvédelmi miniszterét. (Marseilles, AFP) A gyűléseket megelőző szokásos rendőrségi óvintézkedés eredményeként Marseilles-ben elrejtett pokolgépet találtak abban az étteremben, ahová Gaston Deffere francia belügyminiszter, egyúttal marseilles-i polgármester volt hivatalos. Deferre-nek beszédet kellett volna mondania a helyiségben megtartandó zsidó vallási összejövetelen. A pokolgépet, amelynek robbanásáig mindössze 45 perc volt hátra, sikerült hatástalanítani. A múlt hónapban hasonló pokolgépet találtak Gaston Defterre polgármesteri irodájának közelében is. (Róma, MTI) II. János Pál szerdán kezdődő középamerikai útjának alkalmából az olasz szakszervezeti szövetség vezetői — Luciano Barna, Pierre Carniti és Giorgio Benvenuto — levélben fordultak a pápához, és emlékezetébe idézték, hogy az útja során érintendő országokban több helyütt megsértik az emberi és a politikai jogokat. (Moszkva, MTI) A moszkvai városi bíróság büntetőtanácsa előtt hétfőn megkezdődött Valerij Szenderov államellenes tevékenységgel vádolt moszkvai lakos büntetőügyének nyilvános tárgyalása. Szenderov kapcsolatba lépett a „Népi Munkaszövetség” nevű külföldi felforgató szervezettel és az onnan kapott ellenséges, felforgató tartalmú anyagokat terjesztette a Szovjetunióban, rágalmazó tartalmú iratokat szerkesztett és ezeket külföldre juttatta. Az iratokat később külföldi felforgató szervezetek a Szovjetunió elleni ellenséges akciók céljaira használták fel. <J] (Milánó, Reuter) Milánóban letartóztatták Adele Faccio olasz parlamenti képviselő fiát A 24 esztendős Dario Facciót — akit három társával vettek őrizetbe — azzal vádolja a rendőrség, hogy tagja a Vörös Brigádok terrorista szervezetnek. Kedd, 1983. március 1. ) Ami a huffe mögött van ZIMBABWE VÁLASZÚTON Eseményekben bővelkedik Afrika, s különösen a déli részén történik mindig valami. Zimbabwét úgy tartják számon, mint „a csodák birodalmát”. Francois Souaan legalábbis így fogalmazott nem olyan régen a párizsi szerkesztésű Jenne Afrique hasábjain. De még a személyes hangvételű cikkében sem mulasztotta el felhívni az olvasók figyelmét: az egykori Rhodesia mai gondjai rohamosan növekednek. A hetilap munkatársának a feltételezéseit az elmúlt fél év igazolta: mind gazdaságilag, mind társadalmilag megingott a „nagy kísérlet”, ahogyan Robert Mugabe miniszterelnök nevezte induláskor az elképzeléseit; a fehér és a fekete bőrű lakosság együttműködése volt a kulcsa ennek az Adriában rendhagyó elméletnek. A kormányfő gondolata a helyi viszonyok tökéletes ismeretére vallott. Az alapokat ugyanis teljesen nem lehetett lerombolni, hiába követelték ezt sokan a radikálisabb gerillavezetők közül. A környező afrikai országok sorozatos kudarca is óva intette Mugabét: ne riassza el a gazdasági és pénzügyi szálakat kezükben tartó fehértelepeseket. A bizalom visszaszerzéséhez nyugodt közállapotokat kellett teremteni. Emberfeletti feladat volt az állam belső nyugalmának a helyreállítása, hiszen az elhúzódó polgárháború felforgatta az erkölcsöket, s az igazság mindig annál volt, akinél a fegyver. A fosztogató bandák ártalmatlanná tételéhez szervezett erőkre volt szükség: rendőrségre és fegyelmezett hadseregre. Az első akadály ekkor tornyosult Mugabe elé: egykori harcostársa, a Hazafias Front (ZAPU) vezetője, Joshua Nkomo hívei és katonái nem engedelmeskedtek a felszólításnak, s megtartották a puskáikat Sőt mint később kiderült, Nkomo szűkebb pátriájában, Matebeleföldön gyülekeztek, vezetőjük birtokán őrizték a nehézfegyvereket, páncélosokat és ágyúkat. Rendkívül lassan szerveződött a független Zimbabwe hadserege, hiába választott Mugabe erre a feladatra tapasztalt embert a gerillák ellen küzdő egykori alakulatok Irányítóját A nehézségek sorában nem ez volt az első: legyűrve valamilyen gondot, azonnal jelentkezik az újabb. A szakértők annak idején már kész forgatókönyvet dolgoztak ki az „öszszeomlás” elkerülhetetlenségét bizonyítandó. Az okfejtések szerint — amelyek magukba építették az elmúlt két évtized afrikai változásai alkalmából tapasztalt, s általános érvényűnek tekintett „válságelemeket” — törvényszerű lett volna, hogy félév után ízekre szakad a zimbabwei társadalom. Nemcsak a fehértelepesek fordulnak szembe a kormánynyal, hanem a vezetésen belül is kiújulnak majd a törzsi viszályok. Idestova harmadik éve nem válik be ez a jóslat, bár egyre több jel mutat arra, hogy a szaporodó gondok mind mélyebb krízisbe taszítják Zimbabwét. Úgy tűnik, ez az ország sem kerülheti el a földrész egészére jellemző buktatókat, az irányítói legfeljebb csak a zökkenőket enyhíthetik. Pillanatnyilag két, igen veszélyes csapdát állítottak a Mugabe-kormánynak: a vezetésen belüli bizalmi válság kisugárzik a társadalom minden rétegére, miközben a gazdasági hanyatlás egyelőre megállíthatatlannak látszik. Kenyértörésre került sor Robert Mugabe és Joshua Nkomo között, s így a kormánykoalíciót alkotó két párt útjai szétváltak. A szakítás azonban cseppet sem volt békés, gyakran követelt emberéleteket a véleménykülönbség. A ZAPU mozgatói, élükön Nkomóval, a délnyugati országrészbe húzódtak, a már említett Matabeleföldre. Vezetőjük, miután végképpen eltávolították a politikai életből — megfosztva a belügyminiszteri tárcától —, sérelmét soha be nem gyógyuló sebként őrzi, s készül a „válaszra”. A hívei legalábbis ezt tartják róla. Meglehet, csak a vezérük sértettségét nagyítják fel, de az igazságtól mégsem járhatnak messze. Mugabéék egyébként éberen figyelik, mi történik Nkomo környezetében, s a minap gyakorlati lépéshez folyamodtak. Rövid időre letartóztatták Nkomót, aki állítólag Európába akart repülni, hogy többé vissza se térjen. A jól értesültek tudni vélik, hogy először Johannesburgban állt volna meg, további „eligazításért”. Belegondolva elég nehezen valószínűsíthető az, hogy ez az idős politikus, akinek egész Afrikában és szülőföldjén is nagy a tekintélye, most köpönyeget fordítson. Otthon egyébként is sokkal hatásosabban tudott szervezkedni, mint a távolban. Ezt a feltételezést a matebele törzs nyílt Szembefordulása a sonákat képviselő Mugabével alátámasztja. E viszály, amely lassan két törzs ellentétében fejeződik ki, kényes pillanatban mérgesedett el. A függetlenség elnyerése óta a gazdaság folyamatosan gyengül, a nemzetközi piacok telítettsége miatt már nem keresettek Zimbabwe ásványkincsei, s a mezőgazdaság is sorvad. A virágzó Rhodesia mára mintha elveszítette volna minden erejét — állapította meg egy ottjárt szakértő. Az okokat kutatva három elemet sorolt fel: a gazdag tapasztalatokkal és főként tőkével rendelkező fehérek elvándorlását, a késlekedő mezőgazdasági reformot és Pretoria szomszédságát. Az ültetvények és a gyárak tulajdonosai vagy Európába térnek vissza, vagy a közeli Dél-afrikai Köztársaságot választják: havonta 1200-an hagyják el Zimbabwét, s ha a belső rend nem áll helyre, ez a szám növekedni fog. Nélkülük pedig elakad az eddig viszonylag hatékonyan működő gazdaság gépezete. Hasonló eset volt már több is Afrika történetében. Mugabe pedig hiába folyamodik a meggyőző szóhoz, az elvándorlókat nehéz visszafordítani. A másik jelenség, amiről már kezdetben is tettek említést a megfigyelők, a falusi lakosság növekvő türelmetlensége. A zimbabwei társadalomnak a kilencven százaléka él a mezőgazdaságból, s a felszabadulás előtt a legtöbben ültetvényeken dolgoztak l éhbérért A kormányfő választási beszédeiben hozzájuk fordult, földet ígérve nekik. S hogy ezt miként képzelte el? Leginkább úgy, hogy a területek gazdáitól, a fehér farmerektől vásárolta volna meg az állam a szükséges parcellákat Pénz azonban semmikkor nem volt, sem most nincs a kártalanításra, így a többi mint 160 ezer afrikai családból egyelőre csak 14 ezren jutottak saját földhöz. A tervek szerint három év alatt kellene a többiek igényét kielégíteni. A Dél-afrikai Köztársaság magatartása szintén kerékkötő. Annak idején Rhodesia támaszkodhatott erősebb társára, amit az ki is használt: többek között a szállítási útvonalait is Pretoria rajzolta. Így tehát csak tőle függ, mikor bénítja meg a fiatal Zimbabwe áruforgalmát. Nehéz hónapok köszöntöttek Mugabe kormányára, amelynek illúziói kezdetben sem voltak, s most a mind ridegebb valósággal kell szembenéznie. Fábián Anna