Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Vasárnap, 1983. május 1. Az egészséges születés emberi jog Dr. Kaposvári Júlia a gyógyítómunka feltételeiről­ ­ Az MSZMP KB áprilisi határozata milyen gondolato­kat ébreszt dr. Kaposvári Jú­liában, az országgyűlés egész­ségügyi és szociális bizottsága titkárában, a Magyar Vörös­­kereszt főtitkárhelyettesében, aki egyben az Egészségvizsgá­ló Intézet vezetője is? — Munkámat közvetlenül több megállapítás is érinti. Felfigyeltem arra, hogy az egészségügyi ellátást nem szin­­ten tartjuk, hanem fejlesztjük. Úgy gondolom, hogy ha a fej­lesztésben s mindenütt másutt — rangsorolunk, úgy akkor elsőbbséget kell kapniuk a népbetegségeink visszaszorítá­sát, illetőleg megelőzését szol­gáló eljárásoknak. Kiváló szakmai programjaink vannak a keringési, az onkológiai, a mozgásszervi megbetegedések, a cukorbetegség, a balesetek megelőzésére és gyógyítására. Ezekre több pénzt kell szán­nunk a tervezettnél. A fejlesz­tési teendők, az egyes mozza­natok logikai sorát illesszük úgy össze, mintha egy gyöngy­sort fűznénk fel s akkor he­lyükön volnának például a társadalmi mozgalmak és tö­megszervezetek feladatai is. Ha az első helyre az említett programok bőségesebb finan­szírozása kerülne, azt nem a tudományos kutatás és fejlesz­tés rovására kellene megolda­ni. Nem pénzkérdés — Az MSZMP Központi Bi­zottsága az egészségügyi ellá­tás színvonalának emeléséről is határozott. Ebben az évben százezer kórhá­­i ágyunk és 32 ezer orvosunk lesz. Ez szép eredmény. — Valóban, nemzetközi elis­merésre tarthat számot. A megbetegedések megoszlása és a fekvőbeteg háttér azonban nincs összhangban. Ha például összehasonlítjuk a kórházi ápolásra szoruló mozgásszer­vi betegek számát a reuma­tológiai és orthopédiai osztá­lyok befogadóképességével, azonnal kitetszik, hogy kevés az ágy. Ily módon a viszony­lagos ágyhiány elég sok gon­dot okoz. Nos, a kórházi ágyak összetételének a megbetegedés mértékéhez való igazítása pénzbe se kerül és a kiemelt szakmai programok teljesíté­sének a feltétele is. — Kórházi ágyak áthelyezé­sével egyik osztályról a má­sikra azonban nem lesz több orvos. Úgy tudom, hogy kevés a reumatológus. Hiányszakmá­nak mondják. — Több volna, ha egy kép­zési megkötöttséget feloldaná­nak. Ma ugyanis szakorvos csak olyan osztályon képez­hető, amelynek fekvőbeteg háttere van. Az ágyak számá­hoz mérik a képzési normát. Feltételezzük, hogy egy osz­tályra öt szakorvos jut. Ha egyik például a jövő évben külföldre szerződik, a másik nyugállományba megy, akkor az utánpótlás felborul és be­következik az orvoshiány. Miért kell ilyen mereven megtartani a képzési normát? Miért nem növelhetnénk a szakorvosok számát a hiány­szakmákban ? Visszatérve a mozgásszervi megbetegedések­re: az abban szenvedők nagy­­része járóbeteg-ellátásban ré­szesül. Ahhoz, hogy gondoz­hassák, karbantarthassák, szakorvos kell. — Mely szakmákban volna szükség a képzési normák fel­oldására? — A többi között orthopéd­­szakorvos, szemész, traumato­­lógus és kórboncnok is kevés van. Tehát a szakmákat nézve is, valamint az ország egyes területein orvoshiányról be­szélhetünk. Az etikához tartozik — Az ágyszerkezet megvál­toztatása és a képzési normák felülvizsgálatán kívül mit emelne ki még az egészségügyi ellátás megjavításának igen sokoldalú teendőiből? — Egy etikai kérdést. Neve­zetesen: minden beteg érdeké­ben végig kell gondolni a gyógyítást. Nem elég, ha egy műtétet technikailag kiválóan megoldanak, ha nem veszik számba emberi következmé­nyeit, a beteg rehabilitációját is. Miként térhet vissza a fog­lalkozásához? Ha ehhez vala­mi segédeszközre van szük­sége, azt is kapja meg időben. Ez feltétele lehet a foglalkozá­sa folytatásának. Sok esetben takaríthatnánk meg az átkép­zés vagy a Rokkantlányi Ivá­ni­­tás nagyon fájdalmas aggo­dalmakkal teli időszakát, ha a rehabilitációt az ember és a környezete egységében gon­dolnánk végig.­­ A Központi Bizottság ha­tározata egy mondatban em­líti az egészségkultúra növe­lését és a „társadalom széles rétegeit érintő ártalmak visz­­szaszorítását”. Feltehetően azért, mert e kulturáltság nél­kül nem fejlődik ki az önvé­delem képessége. — Minden­­ ember felelőssé­gét növelni kell saját egész­sége megőrzésében s ez nem­csak a káros szenvedélyekre vonatkozik. A társadalom szé­les rétegeit érintő ártalmak, mint a mértéktelen alkohol-, nikotin-, gyógyszer- és kávé­fogyasztás, a korszerűtlen táp­lálkozás és a mozgásszegény élelmek­ mellé a mentalhygié­­nés problémák is tartoznak. Ilyen „ártalom” a tolerancia, az alkalmazkodási készség hiá­nya s az önértékelési zava­rok. — Talán, ha nagyobb neve­lési sikereket mutathatnánk fel, akkor nem menekülnének olyan sokan a kábulatba, a konfliktusaik elöl akár az ital, akár a nyugtatók, akár mind­kettő segítségével. — A fiatalok edzése lénye­gében akkor került napirend­re, amikor megtudtuk, hogy mily sokan alkalmatlanok a katonai szolgálatra. De nem­csak fizikailag, hanem pszi­­chikailag sem eléggé edzettek. Nem tudnak mit kezdeni a konfliktusaikkal. Egy meg­jegyzést tennék még a káros szenvedélyekre. Azokat álta­lában egy csokorban szoktuk átnyújtani azoknak, akiknek előadást tartunk, vagy­ cikket írunk. Ezért, aki több kávét iszik a kelleténél, úgy érzi, hogy ez nem reá vonatkozik. M­árA következő­ években át kell tekinteni a szociálpoli­tikai intézményrendszert", mondja ki a Központi Bizott­ság határozata. " Azért kell áttekinteni, hogy megváltoztassuk azt. El­sősorban a rögtönzések, a pár­huzamosságok megszüntetésé­re van szükség. Nem az a megoldás kulcsa, hogy lesz-e külön szociálpolitikai hivatal, esetleg bizottság vagy sem, ha­nem, hogy a szociálpolitikai koncepciót felülről lefelé és alulról fölfelé végigvigyék. A határozat szociálpolitikai sza­kaszának rétegre irányultsága, nevezetesen, hogy kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a gye­rekes családokra, a családot alapító fiatalokra, és a nehéz körülmények között élő kis­nyugdíjas idős emberekre, hu­mánus és ésszerű. Vélemé­nyem szerint az idős embere­ket gondozó és gyógyító tel­jes intézményrendszer része­süljön előnyben. Magyarán: vannak javaslatok — ame­lyekkel nem értek egyet —, hogy az idős embereket ellá­tó intézmények minősége kü­lönböző legyen. Én azt helye­selném, hogy általánosan emeljük az ellátás színvonalát, s akinek nagyobb a nyugdíja, az többel járuljon a költségek­hez. Az időskorúak szociális­intézményei közül hiányzik valamiféle átmeneti otthon, ami a járóbeteg-ellátáshoz kapcsolódhatna. Egy olyan részleg, ahol a rövidebb ideig ágyhoz kötötteket gondozhat­nák. Itt volna helye társadal­mi munkának! A kórházban a szakképzetlen emberek nem segíthetnek, de az otthonban vállalhatnának felügyeletet. Több életet — A határozat a népesedési helyzet alakulását nagy nem­zeti és társadalompolitikai kérdésnek tekinti és kimond­ja, hogy „a születésszám nö­velése érdekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szo­ciális és egészségügyi feltéte­leit”. — A születések számának növelésével egyenértékű a már világrajöttek egészségének vé­delme. Én egyébként az embe­ri jogok közé iktatnám az egészséges születés jogát, hangsúlyozva a fiatal házasok felelősségét. — Az egészséges születéshez is hozzájárulhat a káros szen­vedélyek elkerülése és az egészségkultúra. — Köztudomású, hogy a csecsemőhalálozás aránya esz­tendőről esztendőre kisebb. Ehhez hozzájárult az is, hogy szigorúan megkövetelték a ha­lálokok számbavételét. A fel­nőtt korosztályoknál is ugyan­olyan alaposan kellene meg­állapítani és elemezni a halál­okokat. Van elkerülhető halál is, kivált a közlekedési mun­kahelyi balesetek, a mérge­zések között, az öngyilkosság­ról nem is szólva.­­ Ez megint visszavezet mentalhygiénés problémákhoz. Miként például egy cukorbe­teg gyereket megtanítunk ar­ra, hogy betegségével együtt­éljen, viszonylag kellemesen éljen, akként kellene megér­tetni az egészséges gyerekkel, hogy a konfliktusokat elvisel­je, és mire felnövekszik, ke­zelni is tudja azokat. Kovács Judit Wagner János ra­jza V­IHM Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szombaton a Par­lament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel­ a magyar nemzeti lobogót és a munkás­­mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. Elutazott Budapestről a bolgár építésügyi delegáció Szombaton elutazott hazánk­ból Iván Szakajev bolgár épí­tésügyi és építőművészeti mi­niszter, aki Ábra­hám Kál­mán építésügyi és város­­fejlesztési miniszter meghí­vására delegáció élén, áp­rilis 25-e és 30-a között ha­zánkban tartózkodott. A két miniszter tárgyalásai során a felek hangsúlyozták, hogy köl­csönösen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a könnyűszerke­zetes építési mód területén ki­alakult együttműködésnek és az együttműködés további fej­lesztésének. Megállapodtak abban, hogy fokozott erőfeszí­téseket tesznek a harmadik piacon való közös fellépés ér­dekében, felhasználják az adott országban egymás part­neri jelenlétét, és konkrét le­hetőségeit, kölcsönösen segítve ezzel a két ország építőipari exportját is. A bolgár delegáció különös érdeklődéssel tanulmányozta a magyar paneles lakásépítés legújabb fejlesztési eredmé­nyeit. Iván Szakajevet fogadta Fa­luvégi Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. A bolgár delegációt eluta­zásakor a repülőtéren Ábra­hám Kálmán búcsúztatta. Je­len volt Vaszil Baev, a buda­pesti bolgár nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Kiváló Vállalat a Skála-Coop Ötödször érdemelte ki gaz­dasági eredményei alapján a Skála-Coop országos szövetke­zeti beszerző- és értékesítő kö­zös vállalat a Kiváló címet. A vállalat 1982-ben az előző évihez képest 11 százalékkal növelte árbevételét, nyeresége 17 százalékkal haladta meg az 1981 évit. Jelentős részt vállalt a lakosság megfelelő színvonalú áruellátásában, te­­vékenysége ösztönzőleg hatott más vállalatok kereskedelmi munkájára is. Az elmúlt év­ben kiépült a Skála-Coop nagykereskedelmi hálózata, emellett jelenleg már 59 Ská­la-áruház működik az ország­ban. A szombaton megtartott ün­nepségen a Kiváló vállalat cím elnyerését tanúsító okle­velet Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Vas János, a KPVDSZ fő­titkára adta át Demjén Sán­dor vezérigazgatónak. Százéves az egri szakmunkásképzés Alapításának századik év­fordulóját ünnepelte szomba­ton az egri 212. számú Bor­nemissza Gergely Ipari Szak­munkásképző Intézet. A nép­kerti körcsarnokban rendezett ünnepségen Hanga Mária mű­velődési miniszterhelyettes méltatta az egri szakmunkás­­képzés történetét, fejlődését. Az egri szakmunkásképző intézetnek, több évtizedes ki­emelkedő munkássága elisme­réséül, a Minisztertanács em­lék­levelet adományozott, az Elnöki Tanács pedig a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tával tüntette ki Kameniczky Antalt, az intézet igazgatóját. Mindkét kitüntetést Marko­­vics Ferenc, a Heves megyei tanács elnöke nyújtotta át az ünnepségen. A szakmunkásképző intézet KISZ-szervezete — ezúttal ötödik alkalommal — meg­kapta a KISZ központi bizott­ságának vörös vándorzászla­ját, amelyet Köp­ Zászlóné, a KISZ központi bizottságának titkára adott át. Aukíciómunk­ával a bék­éért Virizlay Gyula ünnepi beszéde Május elseje előestéjén Viriz­­lay Gyula, a SZOT titkára ün­nepi rádió- és tévébeszédet mon­dott, a párt, az­ Elnöki Tanács, a kormány és a szakszerveze­tek nevében köszöntve a néző­ket, rádióhallgatókat. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltó­ság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él ben­nünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jelle­ge formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején bo­­rultabb a világ égboltja, a dol­gozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai lég­kör és a vele együtt járó gaz­dasági válság fenyegetettségé­ben ünnepelnek. De ünnepel­nek! Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az em­beriséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoz­nak és hisznek a köznapok munkás rendjében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdí­jasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életút­juk vezetett el a mához. Kö­zük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épüle­tekben, hidakban, tervekben, él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk min­den május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlé­kezünk, hanem a mára s a hol­napra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünnep­tik nehéz körülmények között a m­unka nagy ünnepét. Ha­zánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harminc­­nyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő ma­gatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az elszánt­ság és akarat, amellyel fölül­emelkedtünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küz­delemben embermilliók fe­gyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz elő­re. Kétségtelen, hogy a gazda­sági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fe­gyelem összpontosítására kész­tetnek bennünket. Felszabadu­lásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szük­ség az öntudatos munkálko­dásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak­­ mnndhatunk. Tud­nunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, meg­óvni, gondjainkat megszüntet­ni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vál­lalkozás. A gondolkodás és a gyakor­lat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész tár­sadalmunk négy évtizedes út­ja a nehézségek, az eredmé­nyek összefonódásában haladt előre, most minden vonatko­zásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk, a megúju­lásra. Éppen, mert fölismer­tük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb ál­dozatokkal, fokozottabb erőfe­szítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgo­zók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az ő értük, az érde­kükben és velük együtt törté­nik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi hala­dásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnepelünk: a mun­ka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dolgo­zó ember sem pótolható! Ter­­­­veink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén min­denki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez­­ így van, abból az is követke­zik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze el­ismerés. A becsülettel helyt­álló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes jog­gal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk le­gyen a példaadó. A fegyelme­zetlenség, felelőtlenség eltűré­se közérdeket sért. Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk min­ ’ den rétege megértse, magáé­nak érezze politikánkat Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az élet­­színvonal elválaszthatatlan fo­galmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett élet­­színvonal megtartása, igazá­ban magáról a munkáról be­szélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit je­lentenek a gazdaságnak, tud­juk-e valamennyien tenni­valóinkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megtervez­nünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel egy évtized tanúsítja, hogy mun­kánk gyümölcsöző volt. Ered­ményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hoz­zánk nem igazodik a világ, ne­künk kell lépést tartani gyor­suló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munká­ban nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell bizto­sítani az újat hozó törekvések­nek, támogatni kell a társada­lomért tenni akarók lelkesedé­sét. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszko­dás a megszokotthoz nem áll­hatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvo­nal, úgy az alkotómunka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legne­mesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a vilá­gon, ahol erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemoz­galom aktivistái. Hangjuk egy­re messzebb hangzó, mert nem fenyegette meg az emberisé­get tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris há­ború ! Minden értelmes, az értel­met és az eddig létrehozott kö­zös értékeket féltő ember döb­benten hallgatja a „korláto­zott” és az „elhúzódó”, vala­mint a más háborús „elméle­tekről” érkező híreket Mind­ezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játsza­dozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — éle­tével. Szerencsére van erő a hábo­rú­­ és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formá­jában is. A Szovjetunió egy­oldalúan kötelezettséget vál­lalt, hogy nem alkalmaz első­nek atomfegyvert. A megféke­zésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az em­ber méltón kiteljesíthesse ön­magát és megvalósíthassa cél­jait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hiva­tással, a mindennapi kenyér­rel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsoló­dást kívánok minden dolgo­zónak, hazánk minden polgá­rának. Kívánom, hogy az ün­nep fölemelő pillanatai adja­nak újabb erőt és lendületet közös munkánk további foly­tatásához. 3

Next