Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-03 / 103. szám

Kedd, 1983. május 3. Pénz még lenne... Hitelek közös célokra Győrött egymástól alig há­romszáz méterre dolgozik két vállalat. Az egyiknek nagy tel­jesítményű, korszerű hőköz-­ pontja van, amely három év­tizede fele kapacitással dolgo­zik; a másik gyár kis, elavult berendezéssel, nagy költséggel állította elő a gőzt. Az ener­giagazdálkodási kormányprog­ram — az ebben kapható hi­tel, állami támogatás — kellett ahhoz, hogy kiépítsék a táv­­vezetéket, s egyetlen kazán­­telepről lássák el a két üze­met. Természetesnek véli az em­ber, hogy valamennyi üzem­nek, termelőnek saját érdeke az energia megtakarítása, a kevesebb anyagból selejtmen­­tesen végzett gyártás. Miért kellett ezeket a célokat kor­mányprogramokba foglalni, külön pénzeszközökkel előse­gíteni? S hogyan halad a vég­rehajtás? Ezekről kérdeztük meg Dancs Istvánt, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igaz­gatóját. A gazdaságos termelés, a na­gyobb értékek előállítása, a jobb eladási ár, s a kisebb rá­fordítás valóban kézenfekvő érdeke lenne minden gazdál­kodó szervnek. S mégis, a nagy iparfejlesztés idején, amikor a mai üzemek össze­tétele, profilja, gyártmányská­lája kialakult, amikor a kül­piacokon is jobban lehetett értékesíteni, létrejöttek azok a gazdálkodó szervek, amelyek­ben kevés a rugalmasság, erő­teljes a megszokás, sok helyütt hiányzik a változtatás igénye. Ezért kell kiemelt kormány­­programokban célként megje­lölni a legfontosabb teendő­ket. Befektetés és haszon Első volt az export növelé­sét célzó célhitelek sora, ame­lyek nagyban hozzájárultak a kivitel növeléséhez, a külgaz­dasági egyensúly javításához. Ezek rendkívül hasznosak, egyetlen kockázati elemük, hogy egy-egy területen idő­közben visszaesik a kereslet, s az exportra szánt árutöbble­tet mégse lehet eladni, vagy kevesebb nyereséget hoz a szá­mítottnál. Három további célhitelcso­port: az energiatakarékosság, a másodlagos anyagok felhasz­nálása, s az anyagtakarékos­ság egyértelműen a ráfordítá­sok csökkentését szolgálja. Ki­mutatható itt, mennyi a beru­házás, az elérhető haszon, mennyi idő alatt térülnek meg a befektetett összegek. A Ma­gyar Nemzeti Bank ebben az ötéves tervidőszakban elkülö­nített összegeket ad a három célra. Két program már 1980- ban indult, öt év alatt az energiaracionalizálásra 15 mil­liárd, a hulladékanyagok ösz­­szegyűjtésére, hasznosítására 10 milliárd forintot szántak. Az anyagtakarékossági prog­ram tavaly az év végén öltött végső formát, és 1985-ig mint­egy 2 milliárd forintot akar­tak kiadni a pályázóknak. Túl a vállalatoknak nyújtott hiteleken, az energiaprogram­ban még további 15 milliárd forintot irányoztak elő, amely­ből nagy egyedi beruházások­kal, központi lépésekkel érhe­tünk el eredményeket ezen a fontos területen. Ebből épül Százhalombattán az új krak­kói­ üzem, amely növeli a ha­zai ipari- és motorbenzin-ter­melést. Ide tartozik a „ben­­zinfaló" nagy teherautók mo­torjának kicserélése dízelhaj­tásra, vagy a vasútvonalak villamosítása. Tehát, mint az MSZMP Központi Bizottságá­nak legutóbbi ülésén megfogal­mazták: megkezdődött az ener­gia- és anyagtakarékossági, va­lamint a hulladék- és másod­nyersanyag-hasznosítási prog­ram végrehajtása. A program­­ kétszerese A legjobban áttekinthető, alaposan kidolgozott, s mér eredményeket hozó az energia­program. Talán az egyetlen terület, ahol a mostani, taka­rékos időben, amikor minden fillér felhasználását sokszoro­san meggondoljuk, messze túlteljesítették az előirányza­tokat a hitelezésben is. Az el­ső két évben sok vállalat vett föl kisebb-nagyobb pénzeket, szüntette meg a pazarlást, kor­szerűsítette berendezéseit. Az eredmény: valamelyest nö­vekvő termelés mellett csök­kent az energiafelhasználás. Ezért az 1985-ig elképzelt 15 milliárd forintos keret fölött már eddig kiadtak tizenkilen­cet, s a számítások szerint a tervidőszak végéig elérik a 27—28 milliárdot. Megéri­ az igazi eredmények az idén, s a következő években érnek majd be. Most már olyan nagy vál­tozások hatásai hoznak majd megtakarítást, mint Almásfü­zitő teljes átállása olaj helyett szénre. Sorra jelennek meg az új berendezések, amelyekkel szalma, fanyesedék vagy ku­koricaszár égethető el jó ha­tásfokkal. A FÉG 300 millió forintos beruházással korsze­rűsített és folyamatosan hozza majd piacra az új földgáz­­tüzelésű készülékét. A bányá­szat mosók, válogatók építésé­vel jobb minőségű háztartási szenet ad majd, készülnek a brikettüzemek. Ezen a terüle­ten várhatóan nemcsak a be­fektetéseket, hanem az elő­irányzatokat is túl lehet telje­síteni. A második­­ program, a hul­ladékok összegyűjtése, a má­sodlagos nyersanyagok hasz­nosítása nagyjából a terv sze­rint halad, de itt előrelátha­tóan nem használják fel 1985-ig az előirányzott mint­egy 10 milliárd forintot. Ez már összetettebb feladat, kü­lönféle, még hasznosítható anyagokat kell összegyűjteni, osztályozni, bontani, előkészí­teni az újrafeldolgozásra. Né­hány nagyobb cég: a KOKÖV, a METALLOGLOBUS, a MÉH érdekelt ezekben. Amiben gaz­daságos, időben megtérülő be­ruházásra tettek javaslatot, megkapták a pénzt. Ilyen pél­dául a használt akkumuláto­rokat bontó üzem építése, vagy a begyűjtőhálózat bőví­tése. Jelenleg tizenkét fej­lesztést végeznek ezen a terü­leten. Vannak még nyitott kérdések. Egyre több az or­szágban — különösen a mező­­gazdaságban — a használt műanyag, fólia, zsák, nem tud­nak vele mit kezdeni. Pedig ezek, összegyűjtés után szét­­darabolhatók, újra hasznosít­hatók lehetnének. E területen is minden használható javas­lat megkapná az állami, ban­ki támogatást. Nagy lehetőség a dunaújvá­rosi és az ózdi salakhányók feldolgozása, feltárása. Szak­emberek véleménye szerint ezekben 12—13 százalék vas lelhető fel. Nem beszélve ar­ról, hogy a hatalmas hulladék­dombok megszüntetése a tájak képén is sokat javítana. Ma úgy becsülhető, hogy e terüle­ten a már megkezdett, emlí­tett beruházásokat folytatják, az idén újat nem kezdenek. Jövőre, a következő évben — pályázatok alapján — még további hiteleket adnak majd ki. Vállalkozók kerestetnek! Ahol a legkisebb mozgás látható — legalábbis a hitel oldaláról —,­ az az idén meg­kezdett­­anyagtakarékossági program. Igaz, e területen nincs mindig szükség külön pénzre, beruházásra. Fejtörés­sel, szellemi energiák meg­mozgatásával, „ingyen” is óriási eredményeket lehet el­érni. A jobb konstrukciós munka, méretezés, a megfele­lő anyagfajták kiválasztása, például a fémek helyettesítése műanyaggal, óriási eredmé­nyeket hozhat. Különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük azt, hogy ma a hazánkban készült termékek költségeinek 60—70 százaléka az anyag, s ehhez jön az energia, a bér, a tárolás, a szállítás. Ugyancsak sokat segíthet a forgalmazás: az, ha a felhasz­nálók méretre szabott, ponto­sabb alapanyagokat kapnak. Minden hiány egyben a pa­zarlás forrása is. A legkirí­vóbb példák egyike: a panel­gyártásra orientált építőipar igényei szinte kényszerítették a cementgyárakat nagy szi­lárdságú 600-as cement előállí­tására. Ma szinte csak ez kap­ható. S ez túl jó, túl drága a kisebb terhelést igénylő ma­gánházakhoz, ahol akár a 200-as is elegendő lenne ,ha volna. A nagy összegeket igénylő, s a jövőben megvalósítandó változtatások mellett az volt az elképzelés, hogy egy-egy gyárban néhány technológiai művelet megváltoztatásával előbbre jutnak majd az anyag­­takarékosságban. Úgy számol­ták, hogy 40—50 kisebb beru­házást hoznak majd a követ­kező évek, s esztendőnként mintegy félmilliárd forintnyi hitelt tartalékoltak erre a cél­ra. Amikor jó esztendeje — az előkészítés időszakában — 15 fontosabb anyagfajtát vizsgál­va ötleteket kértek a vállala­toktól, több javaslat érkezett: egyes üzemek azt mondották, néhány millió forintos fejlesz­téssel jelentős megtakarítást érhetnek el. Amikor elfogad­ták a programot, s kérték a javaslatokat, tavaly az év vé­gén, alig tíz igény érkezett. Így az idei 500 millió forintot még nem is tudták kiadni. Több ok együttes hatásáról lehet szó. Ismeretes: szigorod­tak a gazdálkodási feltételek, kevesebb a vállalatok pénze. Emelkedtek a beruházási és hitelkamatok is. Igaz, jó cé­lért, eredményes munka ese­tén ezekből a bank visszaté­rít. Jellemző, hogy az energia­takarékossági hitelkamatoknál 20—30, esetenként 50 százalé­kos volt a visszatérítés. De va­lamennyi vezető bizonytalan abban, hogy ugyanezt meg­kapja-e az anyagtakarékosság­nál. Ráadásul volt még egy fék: sok esetben nem a gyár­tónál — a hitelt kérőnél — jelentkezik az anyag megta­karítása, hanem a felhaszná­lónál. Most ezt az ellentétet feloldották, s tekintetbe ve­szik a további megmunkálás­nál jelentkező előnyöket is. Ennek ellenére kisebb az ér­deklődés a vártnál, nincsenek pályázók, pénz viszont még lenne anyagmegtakarítási fej­lesztésekre. Annak ellenére, hogy ez a legfrissebb, rendkívül bonyo­lult és sok ellentétes érdek között megvalósuló program, az indítás után most már több hónappal jobb eredményeket, nagyobb érdeklődést lehetett volna elvárni. Banki eszközök­kel nehéz a vállalatokat rá­venni arra, hogy gyorsabban mozduljanak a lehetséges irányba. Most vizsgálják a tartózkodás okait, gondolkoz­nak a lehetőségeken. Bizonyos, hogy alapvető változást csak a termelők magatartása hozhat. Ritka helyzet ez a mai pénz­szűkében: ott a hitellehetőség a Magyar Nemzeti Banknál, s kevés a pályázó, az igénylő. Országos érdek, hogy elmoz­duljunk a holtpontról, s leg­alább annyit fölhasználjunk az anyagtakarékossági prog­ram kisberuházásaira, ameny­­nyi van. Faludi András ­ KÖZÜLETEK ÉS MAGÁNOSOK! Bármilyen jellegű takarítási problémáját megoldja, így napi karbantartó takarítást, üvegfelületek tisztítását a DUNASZOLG G. T. Budapest 1X. Szamuely utca 58. 1093 Telefon: 180-408, 181-807. Magyar Nom­et A MAGYAR MÉDIA MŰSORIRODA MÁJUSI PROGRAMJAI A PESTI VI­G­A­DÓBAN KAMARATEREM: 5-én, csütörtökön: KISS ANNA operaénekesnő, Olasz—brazil est HANGVERSENYTEREM: 4- én, szerdán: , PRO ARTE KAMMERORCHESTER (Bécs) 5- én, csütörtökön: GULYÁS DÉNES — POLGÁR LÁSZLÓ Brasmns-est 7-én, szombaton: TOKODY ILONA — KOVÁTS KOLOS Operaest 14- én, szombaton: ROGER SALANDER (Bécs) Klarinétest 15- én, vasárnap: KATONA KLÁRI és a SATURNUS EGYÜTTES koncertje „Titkaim” 17-én, kedden: SIMÁNDY JÓZSEF és növendékei Zeneakadémia operatanszaka 22-én, vasárnap: SEBESTYÉN JÁNOS — CORELLI ZENEKAR Csembalóest, vezényel: Ella István. 26-án, csütörtökön: NÉMETH SÁNDOR-est Az előadások este fél 8 órakor kezdődnek. Jegyek válthatók (szombaton és vasárnap is) a Magyar Média jegypénztáraiban (Budapest VII., Lenin körút 9—11., te­lefon: 228-457, XIII., Balzac utca 12., tc- 1­1­­­­­­­lefon: 490-920), a Vigadó előcsarnokában, a Színházak Központi Jegyirodájában (Budapest VI., Népköztársaság útja 18., telefon: 120-000). 7 Születésnap Nem készült gyentyás szüle­tésnapi torta, nem hangzottak el felköszöntők, de nem érde­mes róla megfeledkeznünk sem. Egy esztendeje él, funk­cionál a Hazafias Népfront — divatos kifejezéssel élve — gesztorságában a Fogyasztók Országos Tanácsa. Ezt felidéz­ve azt még nem mondhat­juk el, hogy a fogyasztók ta­nácsai úgy élnek az emberek tudatában, mint ahová lehet és főként érdemes fordulniuk. De az mégis tény, hogy Magyar­­ország megyéiben, valamennyi városában, nem egy nagyköz­ségben és a főváros kerületei­ben több mint ötezer társadal­mi munkás állt csatasorba, hogy formálja, kialakítsa, rangját megteremtse a fogyasz­tók társadalmi érdekvédelmi hálózatának. A Fogyasztók Országos Ta­nácsának megalakításához el­méletileg nem kellett több, mint a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának döntése, és az ezt tudomásul vevő és szükségességét indokoltnak tartó minisztertanácsi határo­zat. Ez utóbbi főként azért volt nélkülözhetetlen, hogy a fogyasztói tanácsoknak státu­suk legyen, nemcsak a társa­dalmi, de az állami hierarchiá­ban is. JELZÉSEK Furcsa ellentmondásnak tűnhet, hogy ez a szervezet éppen akkor alakult meg és kezdett működni, amikor a gazdaság fejlődéséért újabb és újabb erőfeszítésekre kény­szerülünk, amikor a bíráló szó — felületes gondolkodó szá­mára — ellenérzést válthat ki, mintha megbolygathatná a társadalmi megegyezést. Pedig nincs itt semmiféle ellentét. Kézenfekvő utalnom az MSZMP alig néhány hete közzétett határozatára, amely­ben a Központi Bizottság nem fukarkodott a bíráló szóval, és ezek címzettje nemegyszer önmaga volt. A jobb ered­ményre való törekvés és a szo­cialista demokrácia kiteljesí­tése — ahogy mondani szokták —: tejtestvérek. A fogyasztók tanácsai pedig ennek egyik, és nem is akármilyen megje­lenési formája! Mostanában — amikor már rendszeressé vált a fogyasz­tói tanácsok munkája, ame­lyekhez sokan csatlakoztak olyanok is, akik a társadalmi tevékenységtől már egyszer visszább húzódtak, mert nem érezték, hogy részvételük több a jelenlét, a nyilvántartás for­malitásánál — a tettrekészsé­­gükben egyre sűrűbben hang­zik el a kérdés: miben külön­bözik a FŐT, mondjuk, a né­pi ellenőrzéstől. Amelynek ak­tívái jórészt ugyancsak tár­sadalmi munkások, amint a szakszervezet sok ezer társa­dalmi ellenőre is. Megkísérlem a lehetséges válaszok egyikét megadni. Minden eddig volt állami és társadalmi ellenőri szervezet azt vizsgálta, vizsgálja, érvé­nyesülnek-e a törvények, ren­deletek, szabályzók. A társa­dalom egésze — kivéve az ezekkel hivatásból foglalkozó­kat —, azért nézi meg egy-egy élelmiszernél a fogyasztásra, a minőség megőrzésére megál­lapított időt, mert friss árut akar venni, és nem azért, mert ez törvényileg szabályozott. Nem azért kérjük számon az üzletben a használati utasí­tást, mert a rendelet így in­tézkedik, hanem, mert a meg­vett árut jól akarjuk felhasz­nálni, és maximálisan kihasz­nálni. Nem azért háborgunk egy-egy alkatrész híján, mert ezzel az illető forgalmazó va­lamilyen szabályt szeg meg, hanem, mert maradéktalanul akarjuk élvezni a szórakozta­tó elektronika örömeit, mert mosni akarunk, vagy éppen víkendezni. Egyszóval, az em­berek millióinak csak végső soron jut eszükbe, hogy a kü­lönféle előírásokra hivatkoz­zanak, azok megtartását vizs­gálják. Számukra az üzlet azért van, hogy megtalálják benne, amit venni szeretné­nek; a szerviz, hogy megjavít­sa mindazt, ami háztartásuk­ban elromlott. Ezt a természe­tes igényt alapozzák meg je­lenleg az állami rendelkezé­sek. A fogyasztók számára kö­zömbös, hogy az üzletben azért nem veszik vissza az üres üve­get, mert a kereskedelem nem tudja elérni, h­ogy az ipar visszaszállítsa, és ne az áru helyét foglalja el. A vásárló számára az is közömbös, hogy új bútorát azért nem tudja összerakni, mert a kereskede­lem képtelen ellenőrizni, hogy minden kellék megvan-e. És sorolhatnám még a példák végtelenjét. ÚJSZERŰEN Másképpen fogalmazva: míg a különféle hivatásos ellenőrök azt vizsgálják, megtartják-e az előírásokat, amelyek természe­tesen a fogyasztó érdekében is születtek, addig a fogyasztói tanácsok arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy a vásárlókat, a szolgáltatást igénybe vevő­ket becsapják, megkárosítják, rosszul szolgálják ki, vagy a hivatalokban packáznak ve­lünk. Azt azonban, hogy eköz­ben hol és milyen fokon sér­tik meg a törvények és rende­letek betűit, annak eldöntése az erre hivatott állami szer­vek dolga. Eközben természetesen a Fogyasztók Országos Tanácsá­nak van egy sajátos feladata is: a tömeges, vagy inkább ti­pikus jelzések alapján éljen a Minisztertanács határozatában adott felhatalmazással. És kezdeményezzen törvényes el­járást, a gazdasági bírság ki­szabásától, a polgári peres eljárásokon át, a büntetőjogi eljárásokig. Kezdeményezze az államigazgatási és adott eset­ben az államhatalmi szervek­nél a fellelhető joghézagok ki­töltését, a meglevő előírások egységes értelmezését. Mindez talán még világo­sabban fejezi ki, hogy a fo­gyasztói tanácsok megalakulá­sa miért jelenti a szocialista demokrácia kiteljesedését; mit értünk azon, hogy a FDT nem ellenőri, hanem társadalmi szervezet. A fogyasztói taná­csok — éppen, mert újdonsá­gok, és mert ehhez igazodva munkamódszerükben is újféle módokat kell kialakítaniuk — keresik, kutatják tevékenysé­gük leghatásosabb megvalósu­lását. Ezek egyike, hogy csak akkor lehet sikeres, ha alulról fölfelé építkezik, ha nem az országos tanács alakítja ki valamennyi munkatervét (ez már ma sincs így) , de a vá­rosi, megyei fogyasztói taná­csok jelzései, tapasztalatai nyomán alakul ki a Fogyasz­tók Országos Tanácsának munkaterve, ülésrendje (ez ma még nincs így). SIKEREK Mi történt a FÓT eddigi ajánlásaival? A Miniszterta­nácsnak a bútorellátásról szó­ló határozatában majdnem szó szerint megtalálható egy-egy megfogalmazása. A zöldség- és gyümölcsellátás, -felvásárlás témakörében kialakult konf­liktusban a kormány vezetői a FÓT álláspontját fogadták el, a lakásfelújítás ágas-bogas és sokszor kusza rendjében, az építőanyag-ellátásban elhang­zott állásfoglalások sem ma­radtak pusztába kiáltott sza­vak. Hadd utaljak itt az Álla­mi Tervbizottság határozata nyomán a hagyományos tég­lák, tetőfedő cserepek gyártá­sára, újonnan felállított gyá­rakra. Mindezeknek az eredményei közvetlenül még nem érzékel­hetők. Ezért is nehezen lenne indokolt az egy évet különö­sen ünnepelni, de mentegetni sem kell a születésnapjára mérleget készítő fogyasztói ta­nácsokat. Még többet mond­hatnánk el, ha mindenütt ki­alakult volna a kapcsolat a lakosság és a fogyasztói ta­nácsok között. De hát évtize­dek állnak előttünk. Fellegi Tamás

Next