Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
n Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSI SZOLGÁLTATÁSUNK 1983. július 1-től költségtérítéses lesz. Összeghatártól függetlenül a szolgáltatás díja: egységesen 50 FORINT. A rendelés módja változatlan. Csemege Vevőszolgálat 211-000, 180-000. A Che Guevara Naplóról Ortutay L. Gyula túlságosan udvarias volt, amikor Moldova György Che Guevara-naplóját ismertette. E sorok írója az elsők között volt, akik Che Guevara naplójához, közvetlenül az 1968 nyári kubai kiadás megjelenése után, hozzájutottak. Emlékezetes élmény volt, egy éjszakát áldoztam rá, hogy elolvassam (s hajnalban négy lépésenként járkáltam fel s alá) ; másnap délelőtt pedig, a kávéházi asztalnál éppen Moldovát várva (11 órára rendszerint már befejezte napi penzumát a „Negyven prédikátor”-bó!), megírtam, amit ez a maga kopár szűkszavúságában monumentális dráma gerjesztett bennem (megjelent az Új írás 1908. novemberi számában). Az első gondolatom az volt most, hogy levelet írok Moldovának, mégis a nyilvánosságot választottam, mert a Moldovakönyv szélesebb problémát érint: a történelmi személyekkel való bánásmód kérdését. Amióta tudom, hogy Moldova Che Guevaráról ír (csak ennyit tudtam), feszülten vártam a könyv megjelenését és türelmetlenül kaptam fel a könyvsátor pultjáról, tizenöt évvel ama különös őszi éjszaka után, mert akkor ezeket a sorokat írtam le: „Lám, a legenda már csírázik, már vannak, akik várják a nacahuazui őserdőben Che visszatérését. Történelemformáló erő lehet a legenda, ha milliók makacs hitét és vágyát testesíti meg. Talán hasonlóképpen keletkezett az a megváltó legenda is, csaknem kétezer évvel ezelőtt, mely az európai kultúra egyik sarokkövévé vált. Talán egy új nagypénteknek voltunk tanúi ...” Vártam hát, az azóta napvilágot látott külföldiek után, az első hazai változatot. A legendát az ,,evangéliumot’ amelyben már egy másik, oldott lélek szűri át magán a naplóban még eredeti, vegytiszta személyiséget, tovább szőve az apotheosist jobban mondva, a „megköltőiesülést”. Különleges kémiai reakciónak ígérkezett: Che Guevara, a fegyveres „assisi” szent, áld bolíviai halálmenete előtt kijelentette Gianni Totinak, hogy „végül is a költészet a nyertes”s a Napló igazolja ezt; mintha agy író megteremtette, produkálta volna regénye élményanyagát és naponta dolgozott volna a regény vázlatán; mintha egy Homérosz indult volna el saját Odüszszeiájára, hogy megénekelhesse egyszer; mintha egy messiás kicsikarta volna a sorstól önnön passióját, hogy önmaga bizonyságtevője legyen), — nos, ez a Che Guevara átlényegül azon a mindennapi vaskos valóságban lélegző eleven személyiségszöveten, mélyen realitásban gyökerezen, ami Moldova. Be tud-e hatatni Moldova ennek az önmagát eleve kereszthalálra szánt makacs megváltónak tudatmélyi labirintusaiba? S a forma! Milyen formát talál a Che-személyiség megjelenítésére? Drámái? Regényt? Talán egy ellennaplót kapunk, egy fantázianaplót, melyet már valakinél találtak meg „véletlenül”, esetleg Tányánál, hogy a Napló önarcképét egy kívülről festett arckép tegye plasztikusabbá; egy „naplón túli naplót”, egy „Metaciaro”-t, mely egyszerre tár fel egy titkos Che Guevarát, Moldovát és Latin-Amerikát magát ? Lehet, hogy túlságosan felfokozott volt a várakozás. Nem lehet titkolni az ellenérzést a megoldással szemben. őszintén szólva még szerzői jogi szempontból sem értem a szerzőt és a kiadót. Che Guevara naplója létezik, hozzáférhető, nincsenek változatai. Ez akkor is így van, ha Magyarországon (egyébként érthetetlenül) még nem jelent meg teljes kiadás. „A Napló” — önmagával azonos: a napló, úgy, ahogyan 11 hónap alatt írója elkészítette. Meg lehet-e ezt a naplót változtatni? Az irodalom lényege ,„az igaz és nem a valódi”, de az elemi feltétel, hogy az „igaz” egyszersmind valódinak hasson és semmiféle más valódit ne lehessen vele szembeállítani. Most viszont kezünkben tartunk egy Che Guevara-naplót, amely nem Che Guevara naplója. Nem valamilyen eltűnt (vagy sohasem létezett) napló elképzelt rekonstrukciója, hanem egy „nem-napló”. S mi több: a kiadásban erre egyetlen szó utalást sem találunk! Csak a fülszövegen mondja el a szerző, tíz évet szánt rá, hogy átírja (de miért?) Che Guevara naplóját. A kiadásban még arra sincs utalás, hogy az eredeti naplóból átvett eredeti mondatokat ki fordította magyarra. Eszerint Moldova írta Che Guevara eredeti szövegét is? Mindeddig elképzelhetetlen volt, hogy egy könyvkiadó szó nélkül kiadja egy meglevő, hozzáférhető dokumentum önkényesen megváltoztatott szövegét. Moldova akadály nélkül megtehette volna, hogy közli a napló eredeti szövegét, és akár minden naphoz, akár egyetlen összefüggő szövegben hozzáteszi, amit ő ír, ami az ő mondanivalója, ami az ő dokumentumfeltáró szenvedélyének eredménye. Miért volt neki szüksége arra, hogy Che Guevara tollaival ékeskedjék? Moldova a valóság kibogozásának a mestere és objektív ábrázoló. Most próbára tette beleérző képességét, de — véleményem szerint — megengedhetetlen formában. Elmenni Che Guevarának? ... Moldova megpróbál helyette gondolkozni, reagálni, makacskodni, bízni, szenvedni, még licitálni és a nyilvánosság előtt levetkőzni is. Holott erre — legalábbis — engedélyt kellett volna kérnie. Felmentés-e ez alól, hogy az engedélyt adó jogtulajdonos halott? Attól tartok, hogy ez az aventura éppen olyan könynyelműség volt tőle, mint Che Guevaráé, amikor elment a bolíviai hegyekbe egy lélekmelyi lidércfény hívására. A különös vállalkozás cseppet sem szerencsés eredménye az, hogy Che Guevara naplója felhígult. A napló, mint még a levélnél is személyesebb, szubjektívebb műfaj, a személyiség lenyomata. Mihelyt megváltoztatom a naplót, egy másik személyiség lenyomatát állítom elő. Ez a közel sem ennyire személyes műfajokra is vonatkozik bizonyos fokig. Illyés Gyula elnézéskérések és mentegetőzések közepette gondosan magyarázza, miért nyúlt hozzá Teleki László Kegyencéhez, bevallva, hogy saját Teleki-arcképének része ez az átírt változat és csakis a Különccel együtt van létjogosultsága. Moldova változatában Che Guevara túlságosan sokat foglalkozik önmagával, laptan-nyomon önelemzést végez. Ezzel egyénisége lefokozódik: több fokkal lejjebb száll az egocentrizmus felé. Tévedései és mélységesmély komplexusai így elmosódnak, az ellágyuló körvonalak mögött nehezebben kibogozhatókká válnak, szemben az eredeti naplóval, amelyben expresszionistábbak, olykor jelzésszerűek ugyan, de azonnal szembeötlenek és a tragikumot éppen az fokozza a végletekig, hogy ezeket a szembeötlő buktatókat éppen a tragédiára in maga - kiszemelve hős nem látja, ő áld látókörével, sugárzó intelligenciájával, önfegyelmével és kristályos tisztaságával mintha a magasban lebegne társai, ellenségei és az Andok fölött. Moldova Che Guevarája agyonmagyarázza önmagát. Mennyivel jobb volna, ha ezt legalább Moldova tenné, a saját személyében! Szokványos, évezredek óta kitaposott út ugyan, de kevésbé kockázatos, mint egy túlságosan excentrikus egyéniség bőrébe bújni. Moldova megpróbálta megérteni Che Guevarát, de csak körüljárni tudta. Még leginkább a dráma lett volna megfelelő ehhez a kísérlethez, hiszen a napló maga is dráma a maga eredeti mivoltában. Moldovának, sajnos, nem sikerült a drámai hőssé lényegülnie és önmagával beoltania, különváltan maradtak. A dráma a Moldovaváltozatban is zajlik ugyan, de narrátornak belépett Moldova. A választott forma a művészi hitel csapdájává változott. Ami ebben a szemrehányásban a legkínosabb, külön kell tiltakozni a naturalista részletek ellen, melyek a narrátor szövegei ugyan, mégis Che Guevara szavaivá mesterkedve. A törekvés világos: az eszményt, a legendahőst emberközelbe hozol. No de ilyen triviális módon! Az eredeti Naplóban egy szó sincs Che Guevara szekszuális életéről, potenciájáról, különböző szerveiről, erotikus játékáról (de még szerelméről sem!) Tanyával, nemi életéről Josefinával és gyermekeinek anyjával. Tanyával való szerelmi"viszonyáról Che Guevara szemelmesen és fegyelmezetten hallgat. Ez az ő privát "szférája," az a bizonyos „hetedik szoba”: ez nem tartozik nemcsak a nagyvilágra, de még a gerillaparancsnok Che Guevarára sem. Ezúttal pedig a legsúlyosabb indiszkréció történik: a gyanútlan olvasó most azt hiszi, maga Cue Guevara beszél olyan részletekről, amelyeket csak exhibicionisták szoktak önmagukról elmondani, mi több: leírni. Az exhibicionisták, akiknek ez áll személyiségük középpontjában, nem a forradalom. Művészileg ez még akkor is hihetetlen volna, ha a Moldova-féle napló fikció vagy rekonstrukció lenne. Ízlés kérdése is: lehet egy élő aszszonyról (nem tudok róla, hogy Aleida meghalt volna, de ha igen, gyermekei akkor is élnek) olyan megalázóan beszélni, mint azt a Che Guevarának tulajdonított sorok teszik? (Az eredetiben ez mindössze négy rövid sor, feljegyzés arról, hogy viszonylag jól töltötték a karácsony estét.) Milyen képet őriz majd Che Guevaráról az, aki csak ebből a változatból ismeri meg a Naplót? Aki azt hiszi, hogy ez a Napló? Figyelmeztetni kell arra a veszélyre, amely minálunk mostanában az irodalomban terjed a történelmi személyekkel, szituációkkal és eseményekkel való bánásmód terén. Miután a raia rupta (az önmagát felfújt béka) voluntarizmusát sikerült száműzni a politikából, most menedéket talált az irodalom sáncai mögött, és írástudóinkat a töprengés, a megkínlódás megtakarítására ösztönzi, szokássá válván a történelmi valóság vállvonogató kezelése, valaha volt események és valaha élt emberek kulisszává degradálása saját önkényes tételeink ábrázolásához. Mintha legelőször Jancsó filmjei adták volna meg erre a jelet; már a Szegénylegényekben is zavart ennek az ingerült és türelmetlen anakronizmusnak a kozmaillata, a Fényes szelekről nem is szólva. Ha van hozzá erőm, Che Guevarában megmutathatom, amit meg akarok mutatni, de semmiképpen sem változtatom meg Che Guevara emberi és történelmi arcának lényegét. S nem mondhatok mást a nevében, amit ő mondott. A legősibb Tói hitelformula: „Aki nem hiszi, járjon utána.” Moldova Guevarááájának nem hittem és utánajártam. Egyetlen író, Moldova se engedje, hogy ez még egyszer előfordulhasson, mindaz, ami A Naplóval megtörtént. Sándor András Magyar Nemzet A produkció meg a zsűri Folynak a Ki mit tud? középdöntői. A játékvezetőtől is, a bíráló bizottság tagjaitól is folyton produkcióról hallunk. Nem elsősorban azért teszem szóvá, mert idegen szó, hanem főként szürkesége, egyhangúsága, unalomig való ismétlése miatt. Holott lehetne helyette műsort, számot, műsorszámot, esetenként tüzetesebben mutatványt, előadást, táncot, versmondást, prózamondást, bemutatót stb. mondani, s csak elvétve produkciót. Ugyanígy állandóan zsűrit emlegetnek. Sohasem bíráló bizottságot, rövidebben csak bizottságot, zsűritag helyett bírálót, s így tovább. Megint főként a változatosság kívánná meg, hogy az unt idegen szó helyett a változatosabb magyar megfelelőket használják. S elvetve a zsűrit. Péter László A kötelező reggeli Mostanában érettségi vizsgák idején elég gyakran vettem igénybe a szállodai szolgáltatásokat. Soha sem értettem, hogy a vendéget miért kell kötelezni a reggelizésre, főleg a reggeli árának megfizetésére. Sok esetben korán eltávozik a vendég, vagy talán nem is kíván reggelizni. Múlt héten a marcali ÁFÉSZ BAGLAS szálloda és étterem szolgáltatásait vettem igénybe, megfizetve a reggeli árát is. Az étterem ajtaján felirat hirdeti, hogy ,,Reggeliztetés 5.futás’ Ezzel szemben 7 óra után közölte a portál, hogy az étterem csak fél nyolckor nyit. Csak akkor lehet reggelizni. Az érettségi vizsga fél nyolckor kezdődik. De reggelizni nem lehet, pedig kifizettem. Az étteremben lézengő kiszolgálók azt mondják, hogy ,,este le lehet enni a reggelit”. Reggel viszont éhen kell maradni, de estére már a vendég rendszerint elutazik. A pénzt nem adják vissza. Keresem a vezetőt, aki harmadik felszólításra megjelenik. Semmi megoldás. Kértem hideg csomagot, de azt sem adott. Dr. Ur. L. Bp. a Mi újság a Dunán? Az első újság, hogy megkezdődött az evezősszezon, és a május, a június első fele remek idővel köszöntötte a vízi sportok kedvelőit, a vízitúrázókat. A Római part olyan, mint tavaly volt, poros, szemetes, törmelékes, tele van üvegcseréppel. De sebaj, az ember gyorsan vízre száll, és maga mögött hagy mindent. Lupánál sajnálatos változás, hogy megszűnt a fagylaltos, másrészt viszont megnyílt a Lupa csárda, amelyet évek óta hiányoltunk, főleg, mivel a váci ágban az emlékezetes „Totyi” helyén is csak a föld látható, amellyel egyenlő. A Lupa, sajnos, elsőosztályú lett, ami nem túlzottan látszik indokoltnak egy olyan helyen, ahová csak poros földút vezet, viszont remek csónakkikötője van. Az árszintet tovább növeli a 10 százalék zenedíj — ez sem hiányzik egy úszónadrágban elköltött ebédhez. Az épület korszerűsítése és felújítása bizonyára sokba került, de a költségeket szerintem nem így kellene behozni. A magas árak mellett érthető, hogy a kis számjegyek felé keresgél az ember az étlapon. Palacsintát azonban — 14 Ft egy adag — csak ebédhez, nem ebédként szolgálnak fel. Mit tehettünk? Áteveztünk a Lupa szigetre, ahol — noha a kikötőhely lényegesen rosszabb és távolabb is van — az önkiszolgáló étteremben elfogadható áron kaptunk azt, amit kértünk — palacsintát. A váci ágban a dunakeszi strandon óriási tömeg a nyár eleji kánikulában. Alig vettük észre a táblát, pedig jó nagy: „A Duna vizének szennyezettsége miatt a fürdés nem javasolt. Saját felelősségre történő fürdés esetén ajánlatos a zuhanyozás!” (Emlékezetből idéztem.) Zuhany sehol, a strandon három dolog kapható: sör, gyömbérszörp, és vattacukor. A Dunában „saját felelősségükre” több százan fürdenek, a levegő hőmérséklete 29, a vízé 18 fok. Mind többen napoznak a Duna-parton fürdőruha nélkül. Egyesek talán megbotránkoznak, mások bizonyára csámcsognak ezen, én azt hiszem, idővel ez is megszokott, normális dolog lesz, ha nem is a legforgalmasabb helyeken. Csak kérdés, hány emberöltő múlva? A Szentendrei sziget északi csúcsán most is nagy falu van, sokan teljes berendezéssel, háztartással táboroznak. Még maszek vécét is láttam, lelakatolva. A legmeghökkentőbb azonban az volt, hogy egy honpolgár vagy 20 méter széles parti „telket” kerített magának zsinórral. Talán adót is fizet utána? Körüljártuk a szigetet és ittott üdítő italokat vásároltunk, hol mit lehetett kapni: paradicsomlevet, traubit, kristály keserűt, márka szörpöket. Az üvegeket sehol nem tudtuk visszaváltani, a Rómain sem, itt pepsit, meg etűdöt árultak. Így hát hazavittük emlékbe a tucatnyi üveget , Pesten talán sikerül valahol pénzzé tenni őket. Fábri Ferenc Csokonai A Magyar Nemzet munkatársa megkérdezte Domokos Jánost, az Európa Könyvkiadó igazgatóját, hogy miért hozták létre leányvállalatukat, az Árkádiát, és honnan való az elnevezés. Ez utóbbi kérdésre a válasz így hangzott: „Ez a görög szó — átvitt értelmezésben — a költők, a múzsák ligetét jelenti, ott olvasható Csokonai sírján is.” Csokonai Vitéz Mihály debreceni sírján nem olvasható az Árkádia szó. A költőt 1805. január 29-én temették el a Hatvan utcai református temetőben. Síremlékére Kazinczy Ferenc ajánlotta az „Árkádiában éltem én is” feliratot. Árkádia karsztos felföld a görögországi Peloponnészoszban, s mivel a lakosság főfoglalkozása ősidők óta a pásztorkodás volt, nagy hírnévre tettek szert az árkádiai pásztorköltemények. Bartolomeo Schidone, az 1570—1615. között élt modénai festő írta pásztorfiúkat ábrázoló egyik képe alá az „Et in sírfelirata Arcadia ego” mondatot, ezt fordította le Kazinczy és javasolta feliratként Csokonai sírjára. A debreceniek azonban sértőnek találták, mert az egyik korabeli lexikon szerint, Árkádia jó marhalegelő, kivált szamarak számára. Kazinczy" élénk teliharcot folytatott e kérdésben a debreceni írókkal — köztük Fazekas Mihállyal —, ez volt az úgynevezett Árkád tő-pör. Végül is a Kazinczy ajánlott mondat nem került fel a költő síremlékére. A kőalapzatra állított öntöttvas obeliszk egyik oldalán Csokonai születési és halálozási évszáma olvasható, a másodikon a költő három sora: ... a Musáknak szózatja a sírt is megrázkódtatja . . . s életet fuvall belé . . . A hat méter magas gúla harmadik oldalán Vitéz műveinek címei sorakoznak, a negyediken pedig lant fölött koszorút és olajágat tartó géniusz lebeg. Árkádiáról egy szó sincs. (a. gy.) Kedd, 1983. június 28. Cttígst S^TOTOH! 1983. JUNIUS 25,o JULIUS 30« A 26-31 JÁTÉKHÉTEN NEMZETKÖZI LABDARUGÓ MÉRKŐZÉSEK SZEREPELNEK A TOTÓSZELVÉNYEKEN MIVEL A MÉRKŐZÉSEKET MINEDEN HÉTEN SZOMBATON JÁTSSZÁK MEGVÁLTOZIK A TOTÓSZELVÉNYEK BEÉRKEZÉSI HATÁRIDEJE. valamint a roró-LOTTO KIRENDELTSÉGEK NYITVATARTÁSI rendje A BEÉRKEZÉSI HATÁRIDŐ SZOMBAT DÉLI 12 ÓRA ! Az InterCoto-mérkőzések ideje alatt a budapesti, továbbá a felsorolt szelvény feldolgozó székhelyeken (Győr, Pécs, Szeged, Miskolc) a totó-lottó kirendeltségek szombaton az egyébként szokásos vasárnapi nyitvatartási rend szerint árusítanak, vasárnap zárva tartanak. A vidéki kirendeltségek nyitvatartási rendjét a megváltozott beérkezési határidőnek megfelelően helyileg szabályozzák. Felhívjuk fogadóink figyelmét, hogy totószelvényeiket a helyi szelvény továbbítás lehetőségeinek és határidejének figyelembe vételével úgy továbbítsák, hogy azok szombat déli 12 óráig a szelvényfeldolgozó helyre beérkezzenek.