Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

n ­ Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSI SZOLGÁLTA­TÁSUNK 1983. július 1-től költségtérítéses lesz. Összeghatártól függetlenül a szolgáltatás díja: egységesen 5­0 FORINT. A rendelés módja változatlan. Csemege Vevőszolgálat 211-000, 180-000. A Che Guevara Naplóról Ortutay L. Gyula túlságosan udvarias volt, amikor Moldo­va György Che Guevara-nap­­lóját ismertette. E sorok író­ja az elsők között volt, akik Che Guevara naplójához, köz­vetlenül az 1968 nyári kubai kiadás megjelenése után, hoz­zájutottak. Emlékezetes él­mény volt, egy éjszakát ál­doztam rá, hogy elolvassam (s hajnalban négy lépésenként járkáltam fel s alá) ; másnap délelőtt pedig, a kávéházi asz­talnál éppen Moldovát várva (11 órára rendszerint már be­fejezte napi penzumát a „Negyven prédikátor”-bó!), megírtam, amit ez a maga ko­pár szűkszavúságában monu­mentális dráma gerjesztett bennem (megjelent az Új írás 1908. novemberi számában). Az első gondolatom az volt most, hogy levelet írok Moldo­­vának, mégis a nyilvánosságot választottam, mert a Moldova­­könyv szélesebb problémát érint: a történelmi személyek­kel való bánásmód kérdését. Amióta tudom, hogy Moldo­­va Che Guevaráról ír (csak­ ennyit tudtam), feszülten vár­tam a könyv megjelenését és türelmetlenül kaptam fel a könyvsátor pultjáról, tizenöt évvel ama különös őszi éjsza­ka után, mert akkor ezeket a sorokat írtam le: „Lám, a le­genda már csírázik, már van­nak, akik várják a nacahuazui őserdőben Che visszatérését. Történelemformáló erő lehet a legenda, ha milliók makacs hitét és vágyát testesíti meg. Talán hasonlóképpen keletke­zett az a megváltó­ legenda is, csaknem kétezer évvel ezelőtt, mely az európai kultúra egyik sarokkövévé vált. Talán egy új nagypénteknek voltunk ta­núi ...” Vártam hát, az azóta nap­világot látott külföldiek után, az első hazai változatot. A le­gendát az ,,evangéliumot’ amelyben már egy másik, ol­dott lélek szűri át magán a naplóban még eredeti, vegy­tiszta személyiséget, tovább szőve az apotheosis­t jobban mondva, a „megköltőiesülést”. Különleges kémiai reakció­nak ígérkezett: Che Guevara, a fegyveres „assisi” szent, áld bolíviai halálmenete előtt ki­jelentette Gianni Totinak, hogy­ „végül is a költészet a nyertes”­­s a Napló igazolja ezt; mintha agy író megterem­tette, produkálta volna regé­nye élményanyagát és naponta dolgozott volna a regény váz­latán; mintha egy­ Homérosz indult volna el saját Odüsz­­szeiájára, hogy megénekelhes­se egyszer; mintha egy messiás kicsikarta volna a sorstól ön­nön passióját, hogy önmaga bi­zonyság­tevője legyen), — nos, ez a Che Guevara átlényegül azon a mindennapi vaskos va­lóságban lélegző eleven szemé­­lyiségszöveten, mélyen reali­tásban gyökerezen, ami Mol­­dova. Be tud-e hatatni Moldo­­va ennek az önmagát eleve kereszthalálra szánt makacs megváltónak tudatmélyi labi­rintusaiba? S a forma! Milyen formát talál a Che-személyiség megjelenítésére? Drámái? Re­gényt? Talán egy ellennapl­ót kapunk, egy fantázianaplót, melyet már valakinél találtak meg „véletlenül”, esetleg Tán­­yánál, hogy a Napló önarcké­pét egy kívülről festett arckép tegye plasztikusabbá; egy „naplón túli naplót”, egy „Me­­taciaro”-t, mely egyszerre tár fel egy titkos Che Guevarát, Moldovát és Latin-Amerikát magát ? Lehet, hogy túlságosan fel­fokozott volt a várakozás. Nem lehet titkolni az ellenérzést a megoldással szemben. őszintén szólva még szerzői jogi szempontból sem értem a szerzőt és a kiadót. Che Gue­vara naplója létezik, hozzá­férhető, nincsenek változatai. Ez akkor is így van, ha Ma­gyarországon (egyébként ért­hetetlenül) még nem jelent meg teljes kiadás. „A Napló” — önmagával azonos: a napló, úgy, ahogyan 11 hónap alatt írója elkészítette. Meg lehet-e ezt a naplót változtatni? Az irodalom lényege ,„az igaz és nem a valódi”, de az elemi fel­tétel, hogy az „igaz” egy­szersmind valódinak hasson és semmiféle más valódit ne le­hessen vele szembeállítani. Most viszont kezünkben tar­tunk egy Che Guevara-naplót, amely nem Che Guevara nap­lója. Nem­ valamilyen eltűnt (vagy sohasem létezett) napló elképzelt rekonstrukciója, ha­nem egy „nem-napló”. S mi több: a kiadásban erre egyet­len szó utalást sem találunk! Csak a fülszövegen mondja el a szerző, tíz évet szánt rá, hogy átírja (de miért?) Che Guevara naplóját. A kiadásban még arra sincs utalás, hogy az eredeti naplóból átvett eredeti mondatokat ki fordította ma­gyarra. Eszerint Moldova írta Che Guevara eredeti szöve­gét is? Mindeddig elképzelhetetlen volt, hogy­ egy könyvkiadó szó nélkül kiadja egy meglevő, hozzáférhető dokumentum ön­kényesen megváltoztatott szö­vegét. Moldova akadály nél­kül megtehette volna, hogy közli a napló eredeti szövegét, és akár minden naphoz, akár egyetlen összefüggő szövegben hozzáteszi, amit ő ír, ami az ő mondanivalója, ami az ő do­kumentumfeltáró szenvedélyé­nek eredménye.­­ Miért volt neki szüksége ar­ra, hogy Che Guevara tollai­val ékeskedjék? Moldova a valóság kibogozá­sának a mestere és objektív ábrázoló. Most próbára tette beleérző képességét, de — vé­leményem szerint — megen­gedhetetlen formában. Elmen­ni Che Guevarának? ... Mol­dova megpróbál helyette gon­dolkozni, reagálni, makacs­­kodni, bízni, szenvedni, még licitálni és a nyilvánosság előtt levetkőzni is. Holott erre — legalábbis — engedélyt kel­lett volna kérnie. Felmentés-e ez alól, hogy az engedélyt adó jogtulajdonos halott? Attól tartok, hogy ez az aventura éppen olyan köny­­nyelműség volt tőle, mint Che Guevaráé, amikor elment a bo­líviai hegyekbe egy lélekmelyi lidércfény hívására. A különös vállalkozás csep­pet sem szerencsés eredménye az, hogy Che Guevara naplója felhígult. A napló, mint még a levélnél is személyesebb, szubjektívebb műfaj, a személyiség lenyoma­ta. Mihelyt megváltoztatom a naplót, egy másik személyiség lenyomatát á­llítom elő. Ez a közel sem ennyire személyes műfajokra is vonatkozik bizo­nyos fokig. Illyés Gyula elné­­zéskérések és mentegetőzések közepette gondosan magyaráz­za, miért nyúlt hozzá Teleki László Kegyen­céhez, bevall­va, hogy saját Teleki-arcképé­nek része ez az átírt változat és csakis a Különccel együtt van létjogosultsága. Moldova változatában Che Guevara túl­ságosan sokat foglalkozik ön­magával, laptan-nyomon ön­elemzést végez. Ezzel egyéni­sége lefokozódik: több fokkal lejjebb száll az egocentrizmus felé. Tévedései és mélységes­mély komplexusai így elmo­sódnak, az ellágyuló körvona­lak mögött nehezebben kibo­­gozhatókká válnak, szemben az eredeti naplóval, amelyben expresszionistábbak, olykor jelzésszerűek ugyan, de azon­nal szembeötlenek és a tragi­­­kumot éppen az fokozza a végletekig, hogy ezeket a szembeötlő buktatókat éppen a tragédiára in m­aga - kiszemel­v­e hős nem látja, ő­ áld látóköré­vel, sugárzó intelligenciájával, önfegyelmével és kristályos tisztaságával mintha a magas­ban lebegne társai, ellenségei és az Andok fölött. Moldova Che Guevarája agyonmagya­­rázza önmagát. Mennyivel jobb volna, ha ezt legalább Moldova tenné, a saját szemé­lyében! Szokványos, évezredek óta kitaposott út ugyan, de ke­vésbé kockázatos, mint egy­ túlságosan excentrikus egyéni­ség bőrébe bújni. Moldova megpróbálta megérteni Che Guevarát, de csak körüljárni tudta. Még leginkább a drá­ma lett volna megfelelő ehhez a kísérlethez, hiszen a napló maga is dráma a maga eredeti mivoltában. Moldovának, saj­nos, nem sikerült a drámai hőssé lényegülnie és önmagá­val beoltania, különváltan ma­radtak. A dráma a Moldova­­változatban is zajlik ugy­an, de narrátornak belépett Mol­dova. A választott forma a művészi hitel csapdájává vál­tozott. Ami ebben a szemrehányás­ban a legkínosabb, külön kell tiltakozni a naturalista részle­tek ellen, melyek a narrátor szövegei ugyan, mégis Che Guevara szavaivá mesterked­ve. A törekvés világos: az esz­ményt, a legendahőst ember­közelbe hozol. No de ilyen tri­viális módon! Az eredeti Nap­lóban egy szó sincs Che Gue­vara szekszuális életéről, po­tenciájáról, különböző szervei­ről, erotikus játéká­ról (de még szerelméről sem!) Tanyá­val, nemi életéről Josefinával és gy­ermekeinek any­jával. Tanyával való szerelmi"viszo­nyáról Che Guevara szemel­­mesen és fegyelmezetten hall­gat. Ez az ő privát "szférája," az a bizonyos „hetedik szoba”: ez nem tartozik nemcsak a nagyvilágra, de még a gerilla­parancsnok Che Guevarára sem. Ezúttal pedig a legsúlyo­sabb indiszk­réció történik: a gyanútlan olvasó most azt hi­szi, maga Cue Guevara beszél oly­an részletekről, amelyeket csak exhibicionisták szoktak önmagukról elmondani, mi több: leírni. Az exhibicionis­ták, akiknek ez áll személyi­ségük középpontjában, nem a forradalom. Művészileg ez még akkor is hihetetlen volna, ha a Moldova-féle napló fikció vagy rekonstrukció lenne. Ízlés kér­dése is: lehet­­ egy­ élő asz­­szonyról (nem tudok róla, hogy Aleida meghalt volna, de ha igen, gyermekei akkor is él­nek) oly­an megalázóan beszél­ni, mint azt a Che Guevarának tulajdonított sorok teszik? (Az eredetiben ez mindössze négy rövid sor, feljegyzés arról, hogy viszonylag jól töltötték a karácsony estét.) Milyen képet őriz majd Che Guevaráról az, aki csak ebből a változatból ismeri meg a Naplót? Aki azt hiszi, hogy ez a Napló? Figyelmeztetni kell arra a veszélyre, amely minálunk mostanában az irodalomban terjed a történelmi személyek­kel, szituációkkal és esemé­nyekkel való bánásmód terén. Miután a ra­ia rupta (az önma­gát felfújt béka) voluntarizmu­­sát sikerült száműzni a politi­kából, most menedéket talált az irodalom sáncai mögött, és írástudóinkat a töprengés, a megkínlódás megtakarítására ösztönzi, szokássá válván a történelmi valóság vállvonoga­­tó kezelése, valaha volt ese­mények és valaha élt emberek kulisszává degradálása saját önkényes tételeink ábrázolásá­hoz. Mintha legelőször Jancsó filmjei adták volna meg erre a jelet; már a Szegénylegé­nyekben is zavart ennek az in­gerült és türelmetlen anakro­nizmusnak a kozmaillata, a Fényes szelekről nem is szólva. Ha van hozzá erőm, Che Gue­­varában megmutathatom, amit meg akarok mutatni, de sem­miképpen sem változtatom meg Che Guevara emberi és történelmi arcának lényegét. S nem mondhatok mást a nevé­ben, amit ő mondott. A legősibb Tói hitelformu­la: „Aki nem hiszi, járjon utá­na.” Moldova Guevar­ááájának nem hittem és utánajártam. Egyetlen író, Moldova se en­gedje, hogy ez még egyszer előfordulhasson, mindaz, ami A Naplóval megtörtént. Sándor András Magyar Nemzet A produkció meg a zsűri Folynak a Ki mit tud? kö­zépdöntői. A játékvezetőtől is, a bíráló bizottság tagjaitól is folyton produkcióról hallunk. Nem elsősorban azért teszem szóvá, mert idegen szó, hanem főként szürkesége, egyhangú­sága, unalomig való ismétlése miatt. Holott lehetne helyette műsort, számot, műsorszámot, esetenként tüzetesebben mu­tatványt, előadást, táncot, versmondást, prózamondást, bemutatót stb. mondani, s csak elvétve produkciót. Ugyanígy állandóan zsűrit emlegetnek. Sohasem bíráló bizottságot, rövidebben csak bizottságot, zsűritag helyett bírálót, s így to­vább. Megint főként a változatosság kíván­ná meg, hogy az unt idegen szó helyett a változatosabb magyar megfelelőket használ­ják. S elvetve a zsűrit. Péter László A kötelező reggeli Mostanában érettségi vizsgák idején elég gyakran vettem igény­be a szállodai szolgáltatásokat. So­ha sem értettem, hogy a vendéget miért kell kötelezni a reggelizés­re, főleg a reggeli árának megfi­zetésére. Sok esetben korán eltá­vozik a vendég, vagy­ talán nem is kíván reggelizni. Múlt héten a marcali ÁFÉSZ BAGLAS szállo­da és étterem szolgáltatásait vet­tem igénybe, megfizetve a reggeli árát is. Az étterem ajtaján felirat hirdeti, hogy ,,Reggeliztetés 5.fu­tás­’ Ezzel szemben 7 óra után kö­zölte a portál, hogy az étterem­ csak fél nyolckor nyit. Csak ak­kor lehet reggelizni. Az érettségi vizsga fél nyolckor kezdődik. De reggelizni nem lehet, pedig kifi­zettem. Az étteremben lézengő ki­szolgálók azt mondják, hogy­ ,,este le lehet enni a reggelit”. Reggel vi­szont éhen kell maradni, de estére már a vendég rendszerint elutazik. A pénzt nem adják vissza. Keresem a vezetőt, aki harmadik felszólí­tásra megjelenik. Semmi megoldás. Kértem hideg csomagot, de azt sem adott. Dr. Ur. L. Bp. ­a Mi újság a Dunán? Az első újság, hogy megkez­dődött az evezősszezon, és a május, a június első fele re­mek idővel köszöntötte a vízi sportok kedvelőit, a vízitúrá­zókat. A Római part olyan, mint tavaly volt, poros, szeme­tes, törmelékes, tele van üveg­cseréppel. De sebaj, az ember gyorsan vízre száll, és maga mögött hagy mindent. Lupánál sajnálatos változás, hogy megszűnt a fagylaltos, másrészt viszont megnyílt a Lupa csárda, amelyet évek óta hiányoltunk, főleg, mivel a vá­ci ágban az emlékezetes „To­­tyi” helyén is csak a föld lát­ható, amellyel egyenlő. A Lu­pa, sajnos, elsőosztályú lett, ami nem túlzottan látszik in­dokoltnak egy olyan helyen, ahová csak poros földút vezet, viszont remek csónakkikötője van. Az árszintet tovább nö­veli a 10 százalék zenedíj — ez sem hiányzik egy úszónad­rágban elköltött ebédhez. Az épület korszerűsítése és fel­újítása bizonyára sokba ke­rült, de a költségeket szerin­tem nem így kellene behozni. A magas árak mellett érthe­tő, hogy a kis számjegyek felé keresgél az ember az étlapon. Palacsintát azonban — 14 Ft egy adag — csak ebédhez, nem ebédként szolgálnak fel. Mit te­hettünk? Áteveztünk a Lupa szigetre, ahol — noha a kikö­tőhely lényegesen rosszabb és távolabb is van — az önkiszol­gáló étteremben elfogadható áron kaptunk azt, amit kér­tünk — palacsintát. A váci ágban a dunakeszi strandon óriási tömeg a nyár­ eleji kánikulában. Alig vettük észre a táblát, pedig jó nagy: „A Duna vizének szennyezett­sége miatt a fürdés nem java­solt. Saját felelősségre történő fürdés esetén ajánlatos a zu­hanyozás!” (Emlékezetből idéz­tem.) Zuhany sehol, a stran­don három dolog kapható: sör,­ gyömbérszörp, és vattacukor. A Dunában „saját felelőssé­gükre” több százan fürdenek, a levegő hőmérséklete 29, a vízé 18 fok. Mind többen napoznak a Duna-parton fürdőruha nél­kül. Egyesek talán megbotrán­­koznak, mások bizonyára csám­csognak ezen, én azt hiszem, idővel ez is megszokott, nor­mális dolog lesz, ha nem is a legforgalmasabb helyeken. Csak kérdés, hány emberöltő múlva? A Szentendrei sziget északi csúcsán most is nagy falu van, sokan teljes beren­dezéssel, háztartással táboroz­nak. Még maszek vécét is lát­tam, lelakatolva. A legmeg­­hökkentőbb azonban az volt, hogy egy honpolgár vagy 20 méter széles parti „telket” ke­rített magának zsinórral. Talán adót is fizet utána? Körüljártuk a szigetet és itt­­ott üdítő italokat vásároltunk, hol mit lehetett kapni: paradi­csomlevet, traubit, kristály ke­serűt, márka szörpöket. Az üvegeket sehol nem tudtuk visszaváltani, a Rómain sem,­ itt pepsit, meg etűdöt árultak. Így hát hazavittük emlékbe a tucatnyi üveget , Pesten ta­lán sikerül valahol pénzzé ten­ni őket. Fábri Ferenc Csokonai A Magyar Nemzet munka­társa megkérdezte Domokos Jánost, az Európa Könyvkiadó igazgatóját, hogy miért hozták létre leányvállalatukat, az Ár­kádiát, és honnan való az el­nevezés. Ez utóbbi kérdésre a válasz így hangzott: „Ez a gö­rög szó — átvitt értelmezés­ben — a költők, a múzsák li­getét jelenti, ott olvasható Csokonai sírján is.” Csokonai Vitéz Mihály deb­receni sírján nem olvasható az Árkádia szó. A költőt 1805. ja­nuár 29-én temették el a Hat­van utcai református temető­ben. Síremlékére Kazinczy Fe­renc ajánlotta az „Árkádiá­ban éltem én is” feliratot. Ár­kádia karsztos felföld a görög­­országi Peloponnészoszban, s mivel a lakosság főfoglalkozá­sa ősidők óta a pásztorkodás volt, nagy hírnévre tettek szert az árkádiai pásztorköltemé­­nyek. Bartolomeo Schidone, az 1570—1615. között élt modénai festő írta pásztorfiúkat ábrá­zoló egyik képe alá az „Et in sírfelirata Arcadia ego” mondatot, ezt fordította le Kazinczy és ja­vasolta feliratként Csokonai sírjára. A debreceniek azon­ban sértőnek találták, mert az egyik korabeli lexikon szerint, Árkádia jó marhalegelő, kivált szamarak számára. Kazinczy" élénk teliharcot folytatott e kérdésben a debreceni írókkal — köztük Fazekas Mihállyal —, ez volt az úgynevezett Ár­kád tő-pör. Végül is a Kazinczy ajánlott mondat nem került fel a költő síremlékére. A kőalapzatra állított öntött­vas obeliszk egyik oldalán Cso­konai születési és halálozási évszáma olvasható, a másodi­kon a költő három sora: ... a Musáknak szózatja a sírt is megrázkódtatja . . . s életet fuvall belé . . . A hat méter magas gúla har­madik oldalán Vitéz művei­nek címei sorakoznak, a ne­gyediken pedig lant fölött ko­szorút és olajágat tartó géniusz lebeg. Árkádiáról egy szó sincs. (a. gy.) Kedd, 1983. június 28. Cttígst S^TOTOH! 1983. JUNIUS 25,o JULIUS 30« A 26-31 JÁTÉKHÉTEN NEMZETKÖZI LABDARUGÓ MÉRKŐZÉSEK SZEREPELNEK A TOTÓSZELVÉN­YEKEN MIVEL A MÉRKŐZÉSEKET MINEDEN HÉTEN SZOMBATON JÁTSSZÁK MEGVÁLTOZIK A TOTÓSZELVÉNYEK BEÉRKEZÉSI HATÁRIDEJE. valamint a roró-LOTTO KIRENDELTSÉGEK NYITVATARTÁSI rendje A BEÉRKEZÉSI HATÁRIDŐ SZOMBAT DÉLI 12 ÓRA ! Az InterCoto-mérkőzések ideje alatt a budapesti, továbbá a felsorolt szelvény feldolgozó székhelyeken (Győr, Pécs, Szeged, Miskolc) a totó-lottó kirendeltségek szombaton az egyébként szokásos vasárnapi nyitvatartási rend szerint árusítanak, vasárnap zárva tartanak. A vidéki kirendeltségek nyitvatartási rendjét a megváltozott beérkezési határidőnek megfelelően helyileg szabályozzák. Felhívjuk fogadóink figyelmét, hogy totószelvényeiket a helyi szel­vény továbbítás lehetőségeinek és határidejének figyelembe vételével úgy továbbítsák, hogy azok szombat déli 12 óráig a szelvényfeldolgozó helyre beérkezzenek.

Next