Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

6 Zenei jegyetek A BARTÓK VONÓSNÉGYES szerdai hangversenye nyitotta meg a nyári Mesterbérlet szabadtéri sorozatát a Zenélő Udvarban. A műsor némiképpen változott: Verdi vonósnégyese helyett Ravel művét szólaltatta meg Komlós Péter, Bánfalvi Béla, Németh Géza és Mező László együttese. A műsorváltozás okáról a helyszínen természetesen nem tájékoztatják a közönséget, de ezúttal méltányosnak vélem közölni, hogy a vonósnégyes brácsása, Németh Géza alig néhány hete esett túl egy súlyos műtéten. Ennek a körülménynek ismeretében természetesen el kell fogadnunk, hogy az együttes azt a művet választotta előadásra, amelyet komolyabb előkészület nélkül is biztosan tud; de a produkció egészére nézve is elismeréssel tartozunk Németh Géza helytállásáért, példamutató művészi fegyelméért, amellyel a lábadozás időszakában vállalta, hogy részvételével megment egy hangversenyt. Az első félidőben két Mozart-művet hallottunk, a dmoll vonósnégyest és az F-dúr oboanégyest. A vonósnégyes előadásával nem tudok egyetérteni, felfogását alapjában elhibázottnak érzem, mert a mű démoni szenvedélyét, baljós hangulatát Komlósék operettes érzelgősséggel, kulisszahasogató pátosszal próbálták kifejezni. Mintha más világot idézett volna fel az oboanégyes; nyilvánvaló, hogy Pongrácz Péter azon túl, hogy kitűnő formában, virtuozitása teljében muzsikált, a Mozartstílus legjobb hagyományainak őrzőjeként vette át az irányító szerepet az együttesben. Igen szép volt Ravel vonósnégyesének megszólaltatása. Érdekes módon, itt pontosan tudták az előadók, hogy a mű tiszta vonalrajza, gyengéd és finom lírája nem tűr semmiféle érzelgősséget. Barrfiermjyre sajnáltuk is az elmaradt Verdi-kvartettet, bizonyos, hogy jól jártunk, mert a Bartók vonósnégyes fénykorát felidéző kamarazenei élményben részesültünk. JOÓ ÁRPÁD vezényelte az Állami Hangversenyzenekart a Zichy-kastélyban. Bár sorrendben ez a második nyári hangverseny volt, mint szabadtéri előadás elsőként valósult meg (a rossz idő az elmúlt héten zárt terembe kényszerítette a részvevőket. A fiatal karmester számára ugyan valamennyi helyszín, ahol nálunk pódiumra lép, új, ezúttal mégis azt a benyomást keltette, mintha a szabadtér hangzásbeli adottságaival szemben idegenül állna. Legalábbis erre vallott az a körülmény, hogy hangversenyének első műsorszáma úgyszólván teljességgel nélkülözte a csiszolt előadás ismérveit; szürkén és szétszórtan morzsolták le a zenekar felületesen összehangolt szólamai Csajkovszkij máskor oly hatásos nyitányfantáziáját, a Rómeó és Júliát. A hangverseny második felében felhangzó szimfónia, Schubert ,,nagy” C-dúr opusza volt, amelyet suta hagyománytiszteletből még mindig, mint Hetediket emlegetünk (holott végérvényesen bebizonyosodott, hogy az utolsó, tehát nem megelőzi, hanem követi a „Befejezetlen” szimfóniát). Ebben a produkcióban félreismerhetetlenül megmutatkoztak a karmester előnyös vonásai, elsősorban áttetszően tiszta hangzásképet nemcsak igénylő, de azt megvalósítani is tudó képessége. Jó tempókat választott, pontos ritmikát és kerek zenei mondatokat formált valamennyi tételben. Egyetlen, itt tapasztalt hiányossága, szinte bizonyosra vehetően eltűnik majd a múló évekkel: a részletek kidolgozása nem eléggé színes, egyegy dallam megformálása nem eléggé érdekes. Ilyen hatalmas kompozíciónál, mint Schubert szimfóniája, nyilván tudatos meggondolásból törekszik a karmester elsősorban a körvonalak határozottságára, a koncepció egységére. Ennek a felfogásnak helyességéről nyomban meg is győződhettünk. De árnyaltabb dinamikával, a témák arcélének jellegzetesebbkidomborításával még többet nyert volna ez a kitűnő produkció. Liszt Haláltánc című variációsorozatának igényes zongoraszólamát Némethy Attila lefegyverező hangszeres virtuozitással, zeneiséggel és ízléssel formálta meg. Figyelemre méltó volt a darab zenekari megoldása is, akár, mint önálló hangzó testé, akár, mint gondos, körültekintően alkalmazkodó kíséreté. Pándi Marianne Készpénznek veheti szabad idejét a GABI — MAMI-val olcsóbban töltheti! A nyári szám érdekességeiből: Posztergörlök, csodababák, álomlányok Nincs mit takargatni! — fürdőruha '83 Alapanyagok, alapruhatár, alapszabályok „Az én igazi HAZ-tartásom!” — vendégségben Molnár Margitnál Az aerobic királynője: Jane Fonda Boszorkányok nyomában — a boldog Mirigy Mit vegyek fel? — tízen alul... Koncertmentő nyakleves, avagy: siker a szigeteken TINI-MANÖKENEK KERESTETNEK! AJÁNDÉKOLDAL! A GABI — MAMI nyári számában! AZ ÓVÓIÉRT KISKÖNYVTÁR SOROZATÁBAN MEGJELENT: Filmfelvevőgépek és filmvetítők A Filmek,filmkészítés segédeszközei Filmkészítés a szabadban : Filmmufajok, filmfajták I. Filmmufajok,filmfajták ELŐKÉSZÜLETBEN: Filmmufajok III. Filmtrükkök _________________1 Ma©ar Nemzet Befejeződött a XIII. veszprémi tévétalálkozó Holnap majd a jelenről is beszélünk huszonkét versenyfilm meg tizenöt ráadás — ez igen!, mondhatja, akit elbűvölnek a számok. Ennyiből már igazán kitetszik, milyen is a mi televíziónk. No, nem az egész, de mindenesetre a látványosabbik része: a drámai műfajok és a szórakoztató műsorok. Ez a két adásfajta volt jelen ugyanis válogatott művekkel a XIII. veszprémi tévétalálkozón. A huszonkét film az elmúlt esztendő műsorán szerepelt; a tizenöt, versenyen kívüli munka javarészt még nem került a képernyőre. Frissiben befejezett filmek, dobozban „érlelt” játékok, vidéki stúdióknak és a pályakezdőket pártfogoló Fiatal Művészek Stúdiójának a teremtményei. Kiderül belőlük a tévéről csakugyan valami fontos, valami jellegzetes? Jancsó Miklós, zsűritagként, egy viharos vitadélutánon azt mondta a versenyfilmekről, olyanok azok, mintha a 30-as évek magyar mozifilmjeit látná. Nem lekicsinylő hasonlat ez, hiszen — mint Jarcsó Miklós hozzátette — „jó filmek készültek akkor”. Technika, forma szempontjából fontos munkák ezek is, azok is. „Már mindent tudunk, amit a világ televízióiban tudnak. Most már azon kellene gondolkodni, mi az a más, amit a magyar tévé tud?” — tartja Jancsó Miklós. Emlékidézés Petrovics Emilnek a veszprémi találkozó másik zsűritagjának a könnyűzenei műsorokról volt hasonló véleménye. „Kialakult egy olyan énekes és táncos csapat, Gonda János dzsessztanszakának növendékeiből, amelyik valószínűtlenül jól tud valamit: a 30-as évek amerikai zenéjét” — vallotta Petrovics Emil. ,.Múzeumot csinálnak vagy panoptikumot?” — tűnődött tovább a szórakoztató műsorokról szólván. Majd így summázta a veszprémi versenyfilmekről a véleményét: „Minden könnyűzenei műsor nosztalgiában utazott. Sok drámai is.” A nosztalgia vitte-e el a televíziós szerzőket régi idők jeles szerzőihez, vagy más? — nehéz eldönteni. Az igényesség azonban mindenképpen közrejátszott abban, hogy pompás szerzői gárda vonult föl az elmúlt év televíziójában. Shakespeare és Cocteau, Szomory Dezső és Örkény István, Okudzsava és Déry Tibor. Régi korok és az imént elhagyott tegnap remek szerzői, akik természetesen a saját világukrólis a saját világuknak mondottak fontos mondatokat Igazi szerencse, ha a hozzájuk képest fiatal televízió tud valami lényeges üzenetet közvetíteni általuk a mának. A gondos televíziós rendezőket általában nem is hagyja cserben ez a szerencse. A pontos, a korhű rendezés, a jól szerkesztett munka, bármelyik évszázadban, s bármilyen stíluskörben játszódik is a történet, mindig ad valamilyen általánosabb és egyetemesebb jelentést a mának. A hányaveti, a fésületlen munka viszont — hiába vonultatja föl képpel és hanggal hitelesítve a mi napjainkat — leginkább a semmiről beszél. Erre is, arra is talált példát persze az, aki a veszprémi filmeket végignézte. A vontatottság megölte Szomory Dezső remek drámájának, a 11. Józsefnek az időszerű történelmi tanítását, a merész és lobogó akarnokságú Macbethrendezés viszont ismét kortársunkká kente föl a régen élt Shakespeare urat. Közelebbi ismerőssé lesznek ily módon a képernyőn régi szerzők, hősök, dalnokok és kuplésok, mint azok, akik egyszerre élik meg velünk a mát. Keresztanya Mindazonáltal a tévé — mert évek során annyit mondtak neki — igyekszik a jelen irodalmát is igényesen szerepeltetni a képernyőn. A jelen irodalmát a jelen gondjaival. Veszprémben a versenyen kívüli filmek java része mai magyar szerző munkája volt és — állítólag — a máról beszélt. Mit beszélt a máról az a tizenvalahány film, amelyet a Veszprém környéki művelődési házakban, üzemi kultúrtermekben a találkozó idején bemutattak? Azt beszélték el, hogy a fiatalságnak nincs könnyű élete. Az értelmiségi fiataloknak sem (Fehér rozsda), a munkásfiataloknak sem (A piac. Tisztán vagy szódával). Lakásgondokkal küszködnek ezek is, azok is az önálló élet reményében föladják az álmaikat, föl fiatal tisztaságukat is. Maffiák karmaiba kerülnek, bűnszövetkezetekbe, melyekben a legendás Keresztapa-film hatására a jól olajozott barbarizmus tör extraprofitra. A különbség a nagy filmpéldakép és kicsiny magyar, televíziós másai között csak annyi, hogy a hazai bűnszövetkezetekben kisebb tételben folyik az öklözés,és a banda élén rendszerint egy élveteg nagyasszony áll. Keresztapa helyett keresztanya, merthogy nálunk már győzött az emancipáció ... Ez volna a jelen? — tűnődik a néző bele-belefáradva a televíziós nyomorfilmekbe, érthetetlen bűnügyi kalandokba. Ez volna a ma, ami majd a holnap televíziójában megjelenik? A jól megírt és megrendezett filmeknek, Bertha Bulcsú és Zsurzs Éva közös munkájának például — mely középiskolai tanárokról és diákokról szól — el lehet hinni valóban, hogy a jelenről beszél, felelős valóságérzéssel. A perifériákon csavargó, neoneorealisztikus munkáknak azonban csak azt lehet elhinni, hogy a divatot majmolják. A „valóságfeltáró” félrebeszélés divatját. Irányzatok Filmszemléknek, televíziós találkozásoknak az a legfőbb haszna, hogy kasszandrai biztonsággal jósolható meg utánuk, mit hoz a holnap film- és televíziótermése. A XIII. veszprémi tévétalálkozó után az látszik valószínűnek, hogy a konzervatizmus vádjával oly gyakran illetett televíziónk egy időre fölhagy majd a hagyománytisztelettel, föl a „nosztalgiázással”, a klasszikusokkal és beleveti magát abba, amit tegnap még mindnyájan jelenidőnek tartottunk. Aggodalomra azonban nincs ok, lepörög egykettőre ez a korszak is és ismét következnek a jól megcsinált, szelíd konzervatizmusú mestermunkáit, az okos tanítások, a hétköznapi estekre való, finom drámai fölemelkedések. Következik tehát az igazi, magyar jellegzetességű televízió. Milyen jósjelek juttattak erre a következtetésre? Hát csak az, hogy lehetett találkozni Veszprémben egy sikerfilmmel is. Olyannal, amely a nagyközönségnek, a szakmai köröknek, öregeknek és fiataloknak egyaránt tetszett. A film forgatókönyvét Nemeskürty István írta, rendezője Hajduffy Miklós volt. 1944-ben játszódott a történet és a neve nem maradt hősiességről beszélt Az volt a címe: A béke szigete. Lőcsei Gabriella • * Szombat este a XIII. veszprémi tv-találkozó a szakmai zsűri és tíz társadalmi bíráló bizottság értékelésével véget ért. A záróünnepségen, amelyet a tv egyenes adásban közvetített, Nemeskürty István, a zsűri elnöke összegezte a fesztivál tanulságait és átadta a díjakat. A drámai kategóriában a fődíjat a Felvidéki Judit rendezésében készült Rettenetes szülők című film kapta Jean Cocteau művének igényes, jó színészi alakításokra lehetőséget nyújtó feldolgozásáért. A szórakoztató kategóriában fődíjat kapott az Akar velem játszani? című Benedek Miklós-műsor, amelyet Sülyi Péter szerkesztett és Molnár György, rendezet*. A zsűri külön méltányolta, hogy e műsorban sikerült ötvözni a magas színvonalú irodalmat és a szórakoztatást. A harmadik fődíj nyertese a Csenterics Ágnes által rendezett Egy fényes est című műsor lett, amely Fényes Szabolcs zeneszerző életművét mutatta be 70. születésnapja alkalmából. Veszprém város díját a Kóródy Ildikó forgatókönyve alapján, Mihályfi Imre rendezésében készült Társkeresés II. 1463 című produkció kapta. A zsűri kiemelte, hogy az alkotók művészi és etikai tekintetben egyaránt igényesen mutatták be a szülők nélkül felnövő gyerekek gondjait. A Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának közönségdíjáról a tíz társadalmi zsűri szavazata alapján döntöttek. A szórakoztató kategóriában a társadalmi zsűrik is az Egy fényes est című műsort jelölték az első helyre, míg a drámai kategóriában az Örkény István kisregénye alapján Zsurzs Éva által írt és rendezett Glória című film nyerte el a közönség díját. A legjobb színészi alakítások díját a zsűri döntése alapján Paudits Béla, Páger Antal és Vasa Éva kapta. Iglódi István Az út végén című film főszerepéért részesült elismerésben. Különdíjat kapott Bilicsi Erzsébet rendezői munkájáért, Cserháti Zsuzsa énekes szerepléséért. Gulyás Buda kiváló fényképezéséért, Horváth Péter kitűnő dialógusaiért és Kellér Dezső sikeres műsorprodukciójáért. Divatba jövünk! ARANYPÓK - KONSUMEX DIVATÁRUHÁZ NYÍLIK 1983 július 4-én Budapest, V., Váci u. 16._____________ FIATAL MŰVÉSZEK TALÁLKOZÓJA keretében: Győri Balett: Izzó planéták 1983. július 19-én, 20-án, 22-én, 24-én a Budapest Sportcsarnokban Jegyek a sportcsarnok, a központi Jegyiroda, az IRI és a Filharmónia pénztárában válthatók Vasárnap, 1983. június 36. A Évadzárót Nyíregyházán Fennállásénak második évadáról adott számot a nyíregyházi Móricz , Zsigmond Színház. A társulati ülésen Bozóky István igazgató értékelte a szezon eredményeit: hat bemutatót tartott a társulat, kétszáztizenhárom előadást játszottak a székhelyen, hatvannégyet tájelőadásokon. Szerepléseiknek száztizenháromezer nézője volt. A művészeti munkában vendégrendezők sikeres közreműködését is igénybe vették, egy-egy előadást Horváth Jenő, Kapás Dezső és Léner Péter rendezett. Sikeres évadot tudhat maga mögött a társulat, bár nehezítette helyzetüket, hogy sem a színház új szárnya nem készült el időben, sem a színészház nem épült még meg, s így a művészek kedvezőtlen anyagi és létviszonyok között kénytelenek dolgozni. Az évadzáró társulati ülésen elbúcsúztatták azokat a művészeket, akik más társulatokhoz szerződtek, közülük heten kapták meg az alapító tagoknak kijáró emlékplakettet A kitüntetett s egyben búcsúzó művészek: Petényi Ilona, Holl István, Györgyfalvai Péter, Albert Éva, Jancsó Sarolta, Lakatos István és Kovács Gyula. NAPLA Csohány Kálmán ötven, életének utolsó harmadából származó rajzát bemutató album, jelent meg Békéscsabán, a Békés megyei könyvtár gondozásában. A rajzok többsége szülőfalujának, gyermekkorának tájait, rég eltűnt alakjait örökíti meg.♦ A XVII. században Rákóczi György erdélyi fejedelem korába vezet Szemmihályiné Szabó Mária regénye, az örök társak, amelyet csaknem fél évszázaddal első megjelenése után most kiadott újra a Restaraiátus Zsinati Iroda sajtóosztálya. Ugyanennek a gondozásában jelent meg Takács Béla gazdagon illusztrált tanulmánya a református templomok úrasztali térítőinek népművészeti értékeléséről. ♦ A Fertőrikosi Barlangszínház Puccini Pillangókisaszszony című operájával — melyet a szegedi társulat mutatott be szombaton — megkezdte idei nyári évadát. A továbbiakban debreceni, győri társulatok, illetve Fülöp-szigeteki néptáncosok és a Magyar Állami Népi Együttes lép fel. ♦ Bacsó Péternek ítélték ez idén a jugoszláv filmművészeknek azt a díját, amelyet évente egy-egy külföldi filmesnek adnak egész eddigi életművéért. Ezt a „jugoszláv Oscart” megkapta már Vittorio Gassman, Yves Montand és Grigorij Csuhraj. A díjat Bacsó Péternek július 2-án adják át a Belgrád közeli Sopotban; ez alkalommal bemutatják a rendező két művét, A tanút és a Tegnapelőttöt. ♦ Liszt Ferenc Magyar ünnepi dal című művével nyílt meg az országos kamarakórus-fesztivál szombaton Sopronban. A kilenc kórus kétszáz énekese két napon át mutatja be műsorát.♦ A 41. faenzai nemzetközi kerámiaművészeti versenyen Orbán Katalin aranyérmet, Sz. Vásárhelyi Emese ezüstérmet nyert♦ Fischer Annie és Ránki Dezső személyében egyszerre két zongoraművész öregbíti a magyar zenei élet hírnevét Japánban. Bánki Dezső vendégszereplése során húsz koncertet adott, műsorában Bartók-, Liszt-, Beethoven-, Brahms-, Chopin- és Ravel-művek szerepeltek. A sajtó mindvégig nagy elismeréssel írt a Japánban is rendkívül népszerű, fiatal művész dinamikus, zeneileg érett ,technikailag tökéletes játékáról. Fischer Annie, a szigetországban elismert és nagyra becsült zongoraművésznő Tokióban eddig két — egy szóló- és egy zenekari — koncertet adott. A japán főváros zeneértő közönsége mindkét alkalommal hatalmas tapssal jutalmazta játékát. A programban még további szóló-, illetve zenekari koncertek szerepelnek.