Magyar Nemzet, 1983. július (46. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
Vasárnap, 1983. július 17. TATA: Csábító vízivilág Az álom valóra is vált, meg nem is: „Természetadta előnyök szempontjából Tata és a Tóváros környéke hazánk egyik legnemesebb vidéke. A mezőgazdaság és az ipar legkülönbözőbb ágazatainak lehetőségei adva vannak itt, amit jó közlekedési utak kiépítésével az egész környék páratlan felvirágoztatására lehetne fordítani. Ezzel Tata és a Tóváros nemcsak természetes népszaporulatot nyernének, hanem a források kellő kihasználásával elsőrendű üdülőtelepekké fejleszthetnénk” — így írt pontosan hatvan esztendeje (1923 júliusában) Hensitzky Henrik „Tata és Tóváros hévforrásainak hidrogeológiája és közgazdasági jövője” című munkájában. A község nyaralótelepének bizottsága már a századfordulón is tisztában volt azzal, miként lehet az üdülővendégeket az öreg-tó partjára csalogatni. Bátran ajánlották ezt a páratlanul szép vidéket az olcsó és egészséges életmód minden barátjának. Aki elfogadta az ajánlást, az nappal egy koronáért, éjszakánként egy korona hatvan fillérért érhette el bérkocsival úticélját, a kétfogatú bérkocsival pedig egy teljes órán át két koronáért gyönyörködhetett a táj szépségeiben. Mert Tata és vidéke kétségkívül az ország egyik legszebb vidéke. Igaz, a források az elmúlt két évtizedben elapadtak, sőt a Tata másik nevezetességeként számontartott malmok kerekei is megálltak, ma már az egykor vizek táplálta malmok közül csupán egyben őrölnek — azt is villamos energia táplálja. A patakok nem adnak imár haj■tóerőt, így a korabeli malmok új életet élnek, a múlt emlékeit hűséggel őrző múzeumokká, alkotóházzá, ifjúsági klubkönyvtárrá alakította az időközben várossá növekedett település tanácsa. A két évtizede megfogalmazott aggályt olvasom: „Néhány évtizede ez az idillikus vízivilág még Tata ékessége volt, de napjainkban márcsak emlékezet idézheti a természet egykori alkotását.” Nemzedéknyi idő elegendővolt hát ahhoz, hogy az ember átalakítsa a természetet. A bányák évente 400 millió köbméter vizet vesznek el a természettől — ennek felső határát a tudósok 317 millió köbméterben határozták meg — ennek tulajdonítható a források apadása. Talán van még remény, hiszen 1970-ben a Fényes forrás átmenetileg megélénkült, forrásból víz bu■agyogott a felszínre, újra kezdte táplálni a tavat. — Jelenleg a források nem működnek — jegyzem Keresztesi József közművelődési felügyelő szavait —, ezért mesterségesen emeljük ki a forrásokból ,a vizet, amely változatlanul kitűnő minőségű, nemcsak sportolásra, hanem strandolásra is alkalmas. Csúcsidőszakban megesik, hogy csupán a Fényes strandnak tízezer vendége is van... Az öreg-tó méltóságteljesen nyújtózik el a körbevevő házak között. S alighanem joggal büszkék arra a tataiak, hogy ők ismerték fel elsőként a századunkban felerősödő környezeti veszélyeket és bő húsz esztendővel ezelőtt kikotorták a tó medrét és azóta is fokozottan ügyelnek a vízminőség megőrzésére. Tisztulóban van már a Cseke-tó és környéke is. A közeli Vértesszőlőn feltárt leletek igazolják, hogy félmillió évvel ezelőtt is éltek emberek ezen a tájon, a római kor gazdag leletanyaga bizonyság arra, hogy hajdan római helyőrségi városlakók lakták a környéket. Az igazi fellendülés azonban Zsigmond és Mátyás uralkodása alatt köszöntött a tóparti településre, amikor királyi nyaralópalotában nemcsak kipihenték a politizálás fáradalmait, hanem fontos politikai tanácskozásokat is összehívtak az öreg-tó partján fekvő településen. 1510-ben a honatyák is Tatán tanácskoztak, az esemény emlékét ma egy tér neve őrzi. Borús századok köszöntöttek ezután Tatára, várát hol törökök, hol császári csapatok ostromolták. Itthagyta hát nyomát a történelem. Megint a közművelődési felügyelőt hallgatom. — A vár napjainkban már közművelődési feladatokat lát el. Itt rendeztük be a római kor emlékeit őrző múzeumot. A Nepomucenus malomban található jelenleg a megyei galéria, a Miklós malomban a nemzetiségi néprajzi múzeum, a hajdanvolt Berta malom magtárából ifjúsági klubkönyvtár'lett, a' Pötörke ‘malomból pedig alkotóház. Tata mindemellett számos látnivalót, programot kínál az ide látogatóknak, elegendő csúfján a Tatai Lovasiskolára gondolni, amely az ország egyik legjelentősebb lovasturisztikai központja. Fedett lovardája télen is várja a lósport hódolóit. Császár Nagy László SZÁLLÁSLEHETŐSÉGEK Hotel Diana háromcsillagos, 2890 Remeteségpuszta, telefon: 715, telex: 27 237. Hotel Diana Touring kétcsillagos, 2890. Remeteségpuszta, telefon: 715, telex: 27 237. Hotel Kristály egycsillagos 2890, Tata Ady Endre u. 22. Telefon:573, telex: 27 259. Hotel Malom, egycsillagos, 2890 Tata, Szabadság tér 8. Telefon: 530. Telex: 27 233. Hotel Pálma, egycsillagos, 2890. Tata, Néppark. Telefon : 73, telex: 27 259. Tó Turistaszálló, az Orecz-tó partján, kétszer húszágyas, szoba, hideg-melegvizes zuhanyozási lehetőséggel (40 forint/ágy). Vértesszőlősön falusi pihenésre, üdülésre alkalmas környezetben fizetővendégszolgálati szobák állnak a pihenni vágyók rendelkezésére. Baj községben Tata tóvárostól 10 kilométerre, a baji szőlőhegy oldalán szép környezetben, hétvégi házakban bérelhető szállás, a Vadásztanya vendéglőben igény szerinti teljes és félpanziós ellátás. (Lovaglási lehetőség a baji lovasiskolában, kezdő és gyakorlott lovasoknak.) Várgesztesen a gyönyörű természeti környezetben álló egykori lovagvár ígér hangulatos programot. A Várban turistaszálló és étterem van. A felsorolt szálláshelyek és szolgáltatások megrendelhetők a Komárom megyei Idegenforgalmi Hivatal tatai kirendeltségén, 2890 II., Ady Endre u. 9. Telefon: 247. Telex: 27 223, vagy a fővárosban a Budapest Tourist bármelyik irodájában. Hajdan annyi fazekasmester élt Tatán, hogy idős Csiszár József édesapjának már nem jutott helyé a. Fazekasokutcájában. Így aztán az arra merőleges utcácskában építette fel házát. Ma már mindössze, két mesterember keresi tenyerét ennek az ősi szakmának gyakorlásával. Csiszárék kapujában a névtábla helyett egy tányér díszeleg, amely az ifjabb Csiszár mester kezemunkáját dicséri. Rajta a felirat, hogy kapuja mikor áll nyitva a vendégek és a vásárlók előtt. Idősebb Csiszár József alighanem értetlenül nézett orvosaira, amikor 1976-ban, egy infarktus után ,azt tanácsolták, sétáljon jó nagyokat, gyönyörködjön a város és a táj szépségeiben, és hagyja abba a mesterségét. Az idős mester azonban bizonyára azt gondolta magában, ezek az emberek még nem foglalkoztak agyaggal, ezért nem tudják, hogy ezt a foglalkozást nem lehetegyik napról a másikra abbahagyni. Azóta is dolgozik. Szerencsére, egészséggel. • — Már hogy is fejezhettem volna be? — kérdez vissza — hiszen már jó néhány évtizede ez nyújtja számomra a megélhetést és ebben találom meg az igazi örömöt. Már, amikor hagyják dolgozni. Ott jártamkor éppen külföldi vendég kéri, árulja el neki a fazekasság titkait. Ő pedig olyan lelkesedéssel és szeretettel magyarázza el a szakma fortélyait, hogy a tolmács alig győzi fordítani a beszédet. Idősebb Csiszár József szerényen áll a fényképezőgép lencséje elé, ha már egyszer fotográfia készül, ő sokkal inkább az elkészített vázákra, népművészeti tányérokra irányítaná a masina keresőjét, így aztán egy cigarettaszívásnyi ideig fiával ülünk le beszélgetni, akinek életútja egy kacskaringó után tizenegy esztendővel ezelőtt vezetett vissza a fazekaskorongig és az égetőkemencéig. Amikor szakmájának szépségeiről faggatom, zavarba ejtően kérdez vissza: — Lehet annál szebbet elképzelni, amikor a puszta földből értéket hoz létre az ember? Olyan egyértelmű a kérdése, hogy kétkedni sincs okom benne. Aztán a szakmáról beszél. Dohog egy sort, mert bizony mostanában gyakran előfordul, hogy egy, gyenge minőségű máz az utolsó munkafolyamatnál teszi tönkre napok munkáját. Aztán arról beszél, hogy csak a munka érdekli és bizony gyakran pironkodik, amikor portékájával a vásározók közé kell állnia. — Nem kereskedőnek születtem. Soha nem akartam a munkám ráerőszakolni másokra. Akiknek tetszik, az itt is megtalál. Csöndes szóval beszéli el, bizony olykor szakmai irigység is rontja a hangulatát és megesett már, hogy ez hoszszú időre visszavetette munkájában. — Rájöttem már, az a legfontosabb, hogy menjek a magam útján. Megtanultam, hogy az embert nem teheti elégedetté, ha dicsérik munkáját és nem kedvetlenítheti el a bírálat. Igényes lettem és ez a legfontosabb. Minden munkámban igyekszem megtalálni a saját örömöm. A tatai fazekashagyományok továbbörökítésén túlmenően csak így képes az ember valami újjal kirukkolni. Valami olyannal, ami szerves folytatója az eddigi hagyományoknak. Ezért aztán semmi sem drága, olykor még az éjfél is a korong mellett talál. Gyakran megesik, hogy addig nem tudok elaludni, amíg úgy érzem, nem teljesítettem a kötelességemet. Aztán szól a jövőről is: — Hiszem azt, hogy a fazekasságnak be kell épülnie napjainkba. Végtére is ezzel járulhatunk leginkább hozzá az edénykultúra fejlődéséhez. cs. n. t. Névtábla helyett tányér Mwr Nemzet A TÁJ KONYHÁJÁBÓL Makó István mesterszakács ajánlata a Kristály étteremből. Töltött bordák betyár módra: hozzávalók: 10 adagra: 1,40 kilogramm sertésborda, 0,40 kilogramm sertésnyesedékhús, 0,15 kilogramm gomba, 0,002 kiló bors, 0,005 paprika, 0,35 zsír, 0,15 liszt, 0.08 kiló só, 0.25 kiló vöröshagyma, 0.20 füstöltszalonna, 0.35 zsemlemorzsa, négy darab tojás, 0.10 liter tej, 3 kilogramm tisztított burgonya, 2 darab zsemle és ízlés szerint kevés fokhagyma. Elkészítési mód: a sertésnyesedékhúst ledaráljuk, hozzátesszük a beáztatott zsemlyét, sóval, borssal, paprikával fűszerezzük, esetleg fokhagymával ízesítjük. Egybedolgozzuk a lepárolt gombával, a tojással kötjük, és hozzátesszük a külön elkészített besamelt is. A kiklopfolt bordákba beletöltjük ezt a tölteléket, görgyölve letűzzük a húst, majd lisztben, tojásban és morzsában megforgatjuk, s bő forró zsírban sütjük. Szalonnás, hagymás burgonyával tálaljuk. A felejthetetlen kedves Csokomnai Vitéz Mihály és Vajda Julianna halálukban egymásra találtak Lilla almásneszmélyi (egykori dunaalmási) házában. Megkésett találkozásuk felidézésében nagy szerepe van dr. Ferenczy Miklósnak, a hajdanvolt szebb napokat megélt (hiszen hajókikötő is volt itt egykori település mai körzeti orvosának, aki idestova másfél évtizede gyűjti a költőről és múzsájáról szóló tárgyi emlékeket és szájhagyományokat. Magángyűjteményébe tartozik valamennyi itt látható tárgy és dokumentumértékű sárguló papírlap. A parányi szobába érkezőnek hirtelen eszébe se jut, hogy ez a kapcsolat oly szomorú véget ért. Mert ma Csokonai és Lilla portréja megbékélten néz egymásra az emlékszobában. — Még kilencszázhatvannyolcban meglepett, hogy idős helybéli emberek milyen sok hagyományt őriznek Csokonai Lillájáról, milyen sok mendemonda kering Lilla haláláról. Mondták azt is, hogy kisemmizték, szegényen halt meg. Ekkor határoztam el, hogy lehetőségeim szerint felkutatom a Lilláról maradt emlékeket Végighallgattam a szájhagyományként ma is élő történeteket, végigböngésztem Lilla nyolc esztendeig húzódó örökösödési perének fellelhető iratait. Ekkor írtam ezt a könyvet Lilla-per címmel. És azóta igyekszem gyűjteni az emlékeket — meséli talán már századszor vagy ezredszer is a felfedezés izgalmával. Büszkén mutatja Csokonai emlékkönyvi beírását, melyben Felejthetetlen kedvesének becézi, nevezi Juliannát Nagy hévvel bizonygatja, hogy Lilla halála napjáig nem feledte a felvilágosodás költőjét bizonysága ennek, hogy a korabeli feljegyzések szerint Lilla — még nem sokkal halála előtt is — kebeléből vette elő Csokonai búcsúlevelét, melyet vele együtt temettek sírba, őrizte a könyvet a költő életéről és naplójában megtalálták Csokonai versének kéziratos másolatait Akinek erre vezet az útja, megéri elidőzni és adózni egy, csak a halálban beteljesült szerelem emlékének. — cs — TÚRAJAVASLATOK Tata környékének neves, a városi népparknál jóval fiatalabb, 1954-ben létrehozott arborétumát, melynek közepén, völgyzáró gátakkal kis tavat iéi létesítették, a várostól öt kilométerre északkeletre, Agostyán község határában találhatjuk a Bocsájtó-völgyben. Körülbelül hetven perces sétával, vagy autóbusszal juthatunk ide. Remeteségpusztát a Kálváriadombtól délkeleti irányban mintegy félórás sétával érhetjük el. Az 1971-ben, a vadászati világkiállítás alkalmából természeti környezetben létesített vadaskert nagyvadak, víziszárnyasok, fácánok rezervátuma. Baj mindössze 3,5 kilométerre fekszik Tatától. Az itteni „nagypincét ” Fellner Jakab építette 1754- ben, a rangos helyi borok tárolására. Az egykori Eszterházy tárló ma a baji Állami Pincegazdaságé. Birtokukban van az ország egyik legnagyobb hordója, amely 718 hektoliteres, hat méter széles, 480 centiméter magas és II. Rákóczi Ferenc faragott képe díszíti. Tatától délre mintegy tíz kilométerre van Kocs község. Kevesen ismerik nevezetességét. Zsigmond király idejében ebben a községben a világon először gyorsjáratú, könyötyű személyszállításra alkalmas levonta járművet készítettek, melyet egy francia lovag „kocsi-szekérnek** nevezett akkortájt. Több európai nyelvben is meghonosodott a szó. Csak egy ugrás Tatáról Vértesszőlős, ahol neves régészünk. Vértes László 1900-ban tárta fel hazánk és Európa legősibb, mintegy félmillió éves ősemberi leletét, és az egyidős növényvilág mintegy kétszáz növényfajtáját is. Körülbelül másfél órás sétával körüljárhatjuk a tatai nagy tavat. Az utat a várkertet elhagyva hangulatos erdő övezi. Délnyugati sarkán a nádasvilág állandó és átvonuló madarainak hada tarkítja a képet, majd az Altalér felett átívelő híd után — mely alatt a Vértes vizei csörgedeznek a tóba — elhagyjuk a mind ritkább erdőséget, és homokos fövenyű fürdőterület mellett vezet vissza az út a Vár előtti gáthoz. Kényelmes és látványos, nem megerőltető sétát tehetünk a Gerecsében. A „gyalogosok’* jobb, ha Tatabánya alsóig vonattal mennek. Itt az új város házai, a megyei tanácsszékháza mellett, állandóan emelkedő szőlőhegy oldalában a Turul-hegy pados, mészkőszirtjeihez érünk. Az út szerpentines, gyalogösvényen folytatódik. Egy jelzett leágazáson néhány perc alatt eljuthatunk a kettős bejáratú Szejim-barlanghoz. A kiinduló ösvényre visszatérve, azon tovább haladva feljutunk a Turul emlékműhöz. Donáth Gyula alkotása, Európa legnagyobb madárszobra a Millennium évfordulójára, Árpád fejedelem 907. évi bánhidai győzelme emlékezetére készült. A vértesi kirándulás ajánlott célja Várgesztes, melyet Tatáról autóbusszal is megközelíthetünk. A községből a kék jelzésen haladva 1—1,5 óra alatt juthatunk fel Gesztes várához. A XIV. században épült várban több királyunk is szívesen tartózkodott, így Zsigmond, és felesége Mária királynő, 1388 őszén, 1495-ben II. Ulászló, aki idejét vadászattal és madarászattal múlatta. Ma a hajdani vár romjai közt turistaszálló és étterem várja az országjárókat. A Fényes forrásokat Tatáról északi irányban (2,5 kilométer) érjük el. Nevüket a néphit szerint a bedobott pénzek fényéről kapták. 1774-ben négy forrástó volt ismert, közülük egy vakforrású. A különböző hőfokú tavak vize enyhén szénsavas, hidrokarbonátos, csekély kéntartalmú, szívbetegeknek igen alkalmas fürdőzésre. Az 1961. évi kutatások újabb úgynevezett „erdei forrás’* feltárását eredményezték. Az új forrástavat két egymáshoz közel eső eltérő hőmérsékletű — plusz 11 és plusz 21 fokos — víz táplálja. Az idejáró, oxigénpalackkal felszerelkezett könnyűbúvárok 25—70 méterre is el tudnak úszni az erdő alatti mészkősziklapad alatt. A fürdőterep területén mintegy 450 növényt és fafajtát tartanak nyilván. A három tavon gumimatracról is megszemlélhetik a színes, mozgalmas víz alatti életet. A „nagy akváriumokban** ezerszámra cikázik a törpeharcsa, kárász, sügér, sokhelyütt megül a ponty is. Aki jobban szereti, ötven méteres úszómedencében is úszhat. Kedvelt a strand szaunája is. A legutóbbi híradások szerint, a rendkívüli szárazság miatt a források apadtak, ezért a Fényes fürdőt ideiglenesen bezárták. Dr. Soós Péter MÚZEUMOK NYITVATARTÁSA Tatán jelentős műemléki épületekben működnek múzeumok. A Miklós-malomban német nemzetiségi múzeum, a volt zsinagóga épületében, Közép-Európában egyedülálló görög—római szobormásolatok múzeuma, a Várban régészeti és helytörténeti kiállítás. Nyitvatartási idejük naponta 10— 18 óráig hétfő kivételével. A Dunaalmási „Lilla-emlékház** (Almássi u. 86.) keddtől csütörtökig,. 16 és 19 óra között, pénteken 15 és 18 óra között tart nyitva, dr. Fereny Zoltán részére írt előzetes bejelntéssel csoportos látogatás más időpontban is szervezhető. 9 HONUNKA HÁZÁBAN A város úgy húzódik meg a Vértes és a Gerecse között, akár egy parányi ékszerdoboz. Tata egykor a királyok nyaralópalotájaként otthont adott Zsigmondnak és Mátyásnak. Ha a történelem nem mindig hagyott is nyugtot, a természet azonban páratlan szépséggel és bővizű forrásokkal kárpótolta a Gerecse lankáin nyugalomra áhítozó embereket A nyaralóbizottság már a századforduló táján is bátran ajánlotta ezt a vidéket az olcsó és egészséges életmód minden barátjának. A város történelmi és kulturális emlékei különös megbecsülést vívtak ki a ma is sok látnivalót kínáló településnek.