Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

Ára: 1,10 forintMa®jr Nemzet A HAZAFIAS IV ÉPFRONT LAPJA Kedd 1983. an­nsztns 2 XLVI. r­folyam­ 181. szám Izgalmas könyvlista Hogy mi az értelme egy könyvjegyzéknek? Többek szerint semmi. Ami ugyanis már megjelent, az a múlté, s célunk az új, modern nyomdatermékek előállítása. Ez néhány szakterületen ta­lán igaz, hiszen egy 30—40 éves orvosi, gyógyszerészeti munka nem nevezhető sem maxter­nek, sem történeti értékkel bíró műnek. Ugyanez áll az űrkutatás új eredményeit felvonultató, mondjuk húsz esztendővel ezelőtt megjelent munkára is: az ott felsorolt adatokat a szakma mai kérdéseivel foglalkozó szakember aligha tudja használni. Azok a könyvjegyzékek tehát, ame­lyek kizárólag ilyen jellegű munkákat tartalmaznak, kevéssé hasznosak a ma ku­tatói számára. Csakhogy nem minden könyvjegyzék ilyen. Ha va­laki egy-egy témakör kuta­tásába fog, első feladata, hogy feltérképezze annak irodalmát: tudja, mi az, amit már tudományterületé­ről a hazai vagy külföldi szakemberek megírtak. Saj­nos az egyetemi oktatásban a ,,jegyzék-ismeret” vagy elegánsabb szakkifejezéssel: a bibliográfia-ismeret nem tartozik a szigorúan megkö­vetelt vizsgafeladatok közé, mgy az egyetemről kikerülők többsége alig-alig tud eliga­zodni tudományának szak­­irodalmi forrásaiban. Nem mindenható az oly sokszor középpontba állí­tott könyvtári Egyetemes Tizedes Osztályozás ismere­te sem, mert a megfelelő ol­vasottságot, a széles körű szakirodalmi forrásismere­tet, egyszóval a fejben tá­rolt tudást semmifajta könyvtári szakozás nem he­lyettesítheti. Minden tudományos mű csak­ akkor tudja feltárni az adott témakör mélységeit, ha megírását a széles körű forrásfeltárás előzte meg. Csakhogy — és ez okoz könyvkiadásunkban is sok nehézséget — a könyvjegy­zékek összeállítóinak specia­listáknak kell lenniük, kü­lönben alapos munkát nem tudnak végezni. A másik gond, hogy kevés kiadó vál­lalkozik az elkészült jegy­zékek közreadására. Az az általános vélemény ugyanis, hogy e bibliográfiákat — né­­hány szakemberen kívül — senki sem használja, minek hát kinyomtatni. Az előbbi állítás első fele valóban igaz: kevés a bib­­lioamitákat alkotó módon használók száma. Oka egy­részt az, hogy a tudományos kutatással foglalkozók egy része­ nem is ismeri e jegy­­zeteket, nem érzi hasznukat, n°m tud eligazodni bennük, é® végül is úgy érzi, nincs szüksége rá. A ..kutatók” e csoportjának tehát valóban nem érdemes könyvjegyzé­keket nyomtatni. Van azon­ban egy másik csoport, amely szívesen venné kézbe e nagy jegyzékeket, csak­hogy számuk nem elégné nagy ahhoz, hogy a művek kinyomtatása gazdaságos le­gyen. Így azután a nagy ..listák" többnyire kézirat­­ban" maradnak. Ez nem újdonság, így volt ez már a múlt században is. A nagyhírű Szinnyei Jó­zsef föl­dói m­áci­k­k-jegyzéké­­nek nagyobbik fele is kéz­iratban maradt, és csoda, hogy hatalmas írói életrajzi lexikonét ki tudta nyomat­ni. Gulyás Pál hasonló ösz­­szeállítása is kiadatlan ma­radt, ennek sajtó alá rende­zését napjainkban végzi az MTA Könyvtára. De marad­tak kéziratban nagy filozó­fiai és földrajzi bibliográ­fiák éppúgy, mint történel­mi és más címjegyzékek. Az 1945 előtti magyar tudomá­nyos irodalom éppen ezért csak igen hiányosan feltárt: ötven évvel ezelőtt meg­szűnt a bibliográfiai köz­pont, mely e hiány pótlásá­ra vállalkozott, s e csoport azóta sem alakult újjá. Néhány napja jelent meg a Műszaki Könyvkiadó gon­dozásában az 1498—1975 kö­zötti kartográfiai irodalmat feltáró hatalmas összeállítás, remek tipográfiai és nyom­dai kivitelben, de — sajnos — aránylag silány tartalom­mal. Fel kellene végre fi­gyelni arra, hogy az effaits szakie­leeű címjegyzékek összeállítása nem azonos a nagy nehezen fellelt és a szerzők betűrendjébe sorolt címek egymás után írásával. Ezek a visszatekintés ik­ ugyanis nagy szakértelmet kívánnának: a munka szer­kesztőjének ismernie kell a társtudományok­­ egykori publikációit éppúgy, mint a már megjelent jegyzékeket és persze komoly címleírói gyakorlattal kell rendelkez­­nie. A műnél mindez hiány­­zik. Kis hiá­r­ott a törté­neti összeállításokban jára­tó® szakrektor is. Persze nem könnyű fel­adatra vállalkozik az, aki azt ígéri, hogy három­száz év publikációit­­tekinti át egyetlen tudományterü­leten. Több évtizedes ,,ru­tin” kell, hogy valaki akár csak meg is közelítse a tel­jességet, hiszen az elmúlt évszázadokban több száz nyomda és kiadó gondozásá­ban jelentek meg hazánkban tudományos munkák és mn- 1 ve?rateíVV»’н. Ezek részlege® eнrvb°avű’*é®e is szinte gi­­gant'Vn® feladat. E kiadvány is arra figyel­meztet bennünket: komo­lyabban kellene venni a bib­­liográfusi szakmát. A múlt­ban megjelent kiadványok összesítése nem egyszerűen tisztelgés az egykori alkotók­ előtt, hanem fontos forrás a ma és a jövő kutatói számá­ra. Számtalanszor előfordult már a természettudományok fejlődésében is, hogy egy­­egy régebbi eredmény vala­milyen modern „adalékkal” együtt újszerű egészet adott, de hogy ezt adhatta, ahhoz szükség volt a múltbeli eredmény pontos ismerőtére és gyors megtalálhatóságá­ra. Anat­le Francé egyszer azt mondotta: nincs izgal­masabb olvasmány egy kön­'y'jegyzéknél. Ezen a legtöbben persze mosolyog­nak. De talán érdeme® len­­ne újravondolni • lehetségges. hnmr ef»v piciny igazság máds relik a nagy francia mondásában? Talán mpc kellene né­n­d, hotrv hol is mondta, miért mondta ezt. müven szövegkörnyezetben h°lve7keöik el e furcsának tűnő állítás Csakhogy ahhoz először kézbe kell vennünk Anatole Francé műveinek jegyzékét. Dani P­latron Genfben megnyílt a fajüldözés elleni világkonferencia J­osone­i Pál üzenete Genfből jelenti az MTI­ .Ja­­vier Perez de Cuellar ENSZ- főtitkár megnyitóbeszédével Genfben hétfőn megkezdődött a faj­üldözés és a faji megkü­lönböztetés elleni II. világkon­ferencia. A főtitkár beszédé­ben élesen elítélte a fajüldözés és a faji megkülönböztetés minden formáját. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke üzenetet intézett a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés elleni harc máso­dik világkonferenciájához. A II. világkonferencia meg­rendezését 1979-ben az ENSZ- közgyűlés 34. ülésszaka hatá­rozta el. A mostani tanácskozáson 88 ország küldöttsége vesz részt. Áttekintik az ENSZ által 1973- ban meghirdetett fajüldözés elleni harc elmúlt évtizedé­nek eseményeit és értékelik az I. világkonferencián elfogadott akcióprogram megvalósításá­ban elért eredményeket. A konferencia napirendjére fel­vették továbbá az Izrael által megszállt arab területek, va­lamint Jeruzsálem kérdését, foglalkoznak a palesztin nép önálló államalapítási jogával. Az Egyesült Államok és Iz­rael bojkottálja a konferen­ciát. Heltai Imre az ENSZ-köz­­gyűlés jelenlegi, 37. ülésszaká­nak elnöke hétfőn felszólalt Genfben. Beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy a világ szá­mos népe és kormánya a faj­üldözés és faji megkülönböz­tetés elleni harcnak szentelt évtized alatt elkötelezte magát az apartheid minden formá­jának megszüntetése mellett. Mint mondotta: az ENSZ szak­értői által tíz év alatt készí­tett tanulmányok azt bizonyít­ják, hogy a faji megkülönböz­tetés gyakorlatának súlyos kö­vetkezményei vannak. Bár a faji megkülönböztetés politi­kájának és gyakorlatának mély történelmi gyökerei van­nak, a világszervezet által el­fogadott program, s ennek megvalósítása­ megmutatja, hogy lehet ellene hatékonyan küzdeni. Hollai Imre fontos feladat­ként jelölte meg, hogy a világ valamennyi tisztességes em­berét mozgósítsák erre a küz­delemre. A fajüldözés és a fa­ji megkülönböztetés időnként a faji felsőbbrendűségre vo­natkozó elképzelésekben, vagy a faji alapon, illetve a bőrszín, vallás, illetve nemzeti iden­titás alapján történő elzárkó­zásban nyilvánulhat meg. A megkülönböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, illetőleg idegen munkások ellen is. Mindennek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hollai Imre —, mert léteznek olyan kényel­mes illúziók, mintha a faji megkülönböztetés csak a Dél­­afrikai Köztársaságban, az in­tézményesített fajüldözés bás­tyájában léteznek. Ez távolról sem igaz — mon­dotta. A fajüldözés, illetve a ­ Újabb harcok a Bekaa-völgyb­en Reagan megbízottja találkozott a Salvadori hazafiak képviselőjével A külpolitikai helyzet A HELSINKI ÉRTEKEZLET nyolcadik évfordulójáról vezér­cikkben emlékezett meg hétfőn a Pravda. A lap bevezetőben leszögezi: valamennyi államnak, amely 1975-ben aláírta a hel­sinki záróokmányt, kötelessége mindent megtenni annak érde­kében, hogy Európa fölül elháruljon a nukleáris háború veszé­lye, hogy kontinensünk a béke övezetévé váljék, ahol az orszá­gok a teljes egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján mű­ködhetnek együtt a haladás és a népek jóléte érdekében. A cikk felidézi, hogy a Helsinkibe vezető utat a Szovjetuniónak, az NDK-nak, Lengyelországnak és Csehszlovákiának az NSZK- val kötött kétoldalú szerződései és a Nyugat-Berlinről létrejött négyoldalú megállapodás nyitotta meg. Az államközi kapcso­latok megélénkülése, a hosszú távú gazdasági szerződések az enyhülés olyan anyagi bázisát teremtették meg Európában, amely már nem egy, a tengerentúlról indított rohamot kiállt. A Pravda azzal folytatja gondolatmenetét, hogy a befejezé­séhez közeledő madridi találkozó bizonyítja: a mai tőkés világ­ban léteznek olyan irányzatok is, amelyek reálisan számításba veszik a nemzetközi helyzetet. Ezek az erők megértik, hogy a világban visszafordíthatatlan folyamatok mentek végbe, s a kü­lönböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése nemcsak nélkülözhetetlen, hanem kölcsönösen előnyös is. A lap kitér az eurorakéták telepítésének veszélyeire, s rámutat, hogy a Pershingek elhelyezésével elsősorban az NSZK helyzete változik meg, hiszen ez az egyetlen a nyugat­­európai országok közül, amelynek kormánya hozzájárul az első csapás mérésére szolgáló fegyverek rendszerbe állításához. Veszélybe kerülnének a szocialista államokhoz fűződő sokoldalú és fejlődő kapcsolatai, s ez a fejlemény gyökeres ellentétben állna Helsinki eszméjével. A Pravda végezetül megállapítja: Európa útja a békéhez, a békés egymás mellett éléshez hosszú­nak és nehéznek ígérkezik, de földrészünk fő feladata mégis­csak az, hogy tovább mélyítse és megszilárdítsa az enyhülési folyamatot. A GENFI tanácskozások kilátásait nagymértékben javítaná a madridi találkozón­keres befejezése — mondta Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter rádiónyilatkozatában. Hozzátette, hogy a maga részéről mind a genfi, mind a madridi megbeszé­lések eredményét illetően bizakodó, s úgy véli, mindkét helyen van még lehetőség a konkrét megállapodásra. A bonni diplo­mácia vezetője megismételte, hogy kormánya örömmel üdvö­zölne egy mielőbbi, jól előkészített szovjet—amerikai csúcs­találkozót. Jelezte, hogy a Szovjetunióhoz, az NDK-hoz és a Varsói Szerződés más tagállamaihoz fűződő kereskedelmi kap­, csőlátókat az NSZK a politikai stabilizálás jelentős elemének tekinti. Kifejtette ismét Genscher, hogy ha a genfi tárgyaláso­kon nem sikerül megállapodni az eurorakétákról, akkor a két küldöttségnek közbülső megoldásra kell törekednie. A Der Spiegel legfrissebb számában arról ír, hogy az ameri­kai vezetőket felháborították Kohl kancellár és Genscher meg­jegyzései a közbülső megoldás keresésének szükségességéről. A lap szerint az amerikai leszerelési szakértők körében bizo­nyos idegesség tapasztalható, mert a Genfben esetleg előter­jesztendő újabb szovjet javaslatra pillanatnyilag nincs meg­felelő washingtoni „ellenkoncepció”. faj, a bőrszín, a vallás, a nem­zeti és etnikai hovatartozás alapján történő megkülönböz­tetés sajnos mindennapos je­lenség számos országban, több magasan fejlett országban is. A megkülönböztetés megdöb­bentő példák fordulnak elő na­­ponta szerte a világon, s ezek mindenki előtt ismertek. .Mindez azt követeli tőlünk, hogy ismételten elkötelezzük magunkat e borzalom felszá­molása mellett. „Kijelenthe­tem — hangsúlyozta Hollai Imre —, hogy ez a küzdelem, amelyet én az értelem dekolo­­nializálásának neveznék — még a gyarmati uralom alól való felszabadításnál is jelen­tősebb feladat.” Napjainkban már 116 ország tagja a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszö­böléséről kötött nemzetközi egyezménynek — állapította meg Hollai Imre, s végezetül hangsúlyozta annak szüksé­gességét, hogy további államok is csatlakozzanak az egyez­ményhez, előmozdítva így an­nak egyetemessé válását. Stone és Zamora bogotai megbeszélése Havannából jelenti az MTI. Richard Stone, Reagan ame­rikai elnök közép-amerikai különmegbízottja vasárnap a kolumbiai fővárosban találko­zott Ruben Zamorával, a Sal­vadori Forradalmi Demokrati­kus Front elnökével. Ez volt az első alkalom, hogy az Egye­sült Államok és a Salvadori hazafiak hivatalos képviselői közvetlen tárgyalást folytat­tak. A kétórás találkozóról egye­lőre nem adtak részletes tá­jékoztatást. Belisario Betáncur kolumbiai államfő — akinek segítségével létrejött a talál­kozó — sajtóértekezletén csak­­annyit közölt, hogy Stone és Zamora' világbé'S??T?sé a közép­amerikai válság békés megol­dását szolgálta. Zamora a megbeszélés után kijelentette, hogy ezt az első találkozót „igen rövid időn be­lül” több is követi majd. a Ca­­racol kolumbiai rádióállomás­nak adott nyilatkozatában Za­mora nem közölt részleteket Stone-nal folytatott tárgyalá­sai részleteiről. „Igen kényes folyamatról van szó, ami nagy elővigyázatosságot igényel” — mondotta. Kilenc latin-amerikai ország külügyminiszterei Panamavá­rosban befejezték a közép­­amerikai válságos helyzet bé­kés, politikai eszközökkel tör­ténő rendezéséről tartott ta­nácskozásaikat. A háromnapos megbeszéléseken nem sikerült olyan diplomáciai áttörést el­érni, amely lehetővé tenné a Honduras és Nicaragua kö­zötti háború veszélyének elhá­rítását. A tanácskozásokat a Conta­­dora-csoporthoz tartozó Mexi­kó, Kolumbia, Venezuela és Panama kezdeményezte, és Salvador, Guatemala, Costa Rica, Honduras és Nicaragua külügyminiszterei vettek rajta részt. A panamai megbeszélé­seken az Egyesült Államokkal szoros szövetségben levő Sal­vador, Guatemala, Costa Rica és Honduras nem volt hajlan­dó elfogadni azt a felhívást, hogy a térségben számolják fel a külföldi katonai jelenlétet Nicaragua viszont bejelentet-­ te, hogy elfogadja a felhívást­. McFarlane új tervek nélkül érkezett a Közel-Keletre Bejrútból jelenti a TASZSZ és a Reuter. Az­ elmúlt huszon­négy órában a libanoni haza­fias erők az ország több részén is sikeres akciókat hajtottak végre a megszálló izraeli kato­nák ellen. Rajosa, Szafar és Kfarhuk környékén, valamint Bhamdun városban több izrae­li állást is lőttek — jelentette a TASZSZ Bejrútból. Dél-Li­­banonban a megszálló izraeli katonák Zrarije falut támad­ták meg, ahol razziát tartóz­­tak és több embert letartóztat­tak. Eközben az El Fatah palesz­tin szervezet szemben álló erői között heves tüzérségi párbaj­ra került sor. A Bekaa-völgy­­ben fekvő Baalbek város kör­nyékén hétfőn délelőtt súlyos harcok folytak, és az összecsa­pásnak az ARP szerint több polgári áldozata is van. Az Arafathoz hű erők és a zen­­dülők nehézfegyvereket és harckocsikat is bevetettek. A WAFA palesztin hírügy­nökség jelentése szerint a Szí­riai egységek a hét végén Ke­­let-Libanonban bekerítették az El Fatah Arafathoz hű erőinek egyik dandárját és ezek egyik utánpótlási központját. A­ köz­pont körülzárására azután ke­rült sor, hogy az Arafthoz hű egységek megállították Abu Muss­a híveinek támadását. A hét folyamán több mint ötven ilyen támadás érte az Arafat­hoz hű erőket — hangzik a WAFA jelentése. Az Egyesült Államok közel­­keleti katonai és diplomáciai jelenlétének fokozódására utal, hogy egyidejűleg Libanonban tartózkodik Robert McFarlane közel-keleti külön­megbízott és helyettese, Richard Fairbanks, valamint John Vassey tábor­nok, a vezérkari főnökök egye­sített bizottságának elnöke. McFarlane hétfőn tárgyalt Szalem libanoni külügyminisz­terrel és Gemajel libanoni el­nök nemzetbiztonsági tanács­adójával, Vádi Haddaddal. A TASZSZ bejrúti jelentése sze­rint az amerikai diplomata Li­banon után felkeresi Izraelt, Egyiptomot, Szaúd-Arábiát és Szíriát is. Ez utóbbi állomás azért­ is említésre méltó, mert McFarlane elődjét, Habibot a damaszkuszi vezetés nem volt hajlandó fogadni — „arabelle­nes magatartása miatt”. A Szí­riai kormánylap, a Tisrin azzal vádolta az Egyesült Államo­kat, hogy újabb Szíriai—izraeli háborút készít elő, s így akarja rákényszeríteni Damaszkusz, hogy törvényesen ott tartózko­dó csapatait vonja ki Libanon­ból. A The Wall Street Jou­rnal című amerikai lap McFarlane közel-keleti missziójával kap­csolatban azt írta, hogy az el­nöki megbízott diplomácia poggyásza semmi újat­ sem tar­talmaz, és fő küldetése az, hogy csillapítsa az amerikai kormányzat arabellenes politi­kai irányvonalának bírálatát Eközben John Vessey tábor­nok, akit vasárnap Gemajel elnök fogadott, hétfőn Isszana Huri hadügyminiszterrel tár­gyalt Bejrúti diplomáciai for­rások szerint lehetséges, hogy az izraeli csapatátcsoportosítás keretében a Suf-hegység térsé­géből a későbbiekben kivonuló megszálló alakulatokat ameri­kai tengerészgyalogosok vált­ják fel. Asszad Szíriai elnök országai fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézett üzeneté­ben vitatta az Egyesült Álla­moknak a közel-keleti közve­títői szerephez való jogát" Izraelt egész történelme során mindenkor Washington bátorí­totta az agresszióra, ugyan-

Next