Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
4 Kitüntetések Az Elnöki Tanács dr. Csiba István rendőr vezérőrnagynak és dr. Balogh József rendőr ezredesnek a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkájuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket hétfőn Horváth István belügyminiszter adta át. Kiss Ferencnének, a X. kerületi pártbizottság alosztályvezetőjének több évtizeden át végzett eredményes mozgalmi munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára hétfőn adta át. Az Elnöki Tanács Bartha László Munkácsy-díjas, érdemes művésznek, eredményes munkássága elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Köpeczi Béla művelődési miniszter hétfőn Kőszegen adta át a festőművésznek. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta dr. Dirner Zoltánnak, az orvostudományok, kandidátusának, a Szegedi Orvostudományi Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanárának 80. születésnapja alkalmából, eredményes munkásságának elismeréseként. A kitüntetést dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes hétfőn adta át Szegeden. Az Elnöki Tanács Cseke Ferenc tűzoltó ezredesnek eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Ladvánszky Károly rendőr altábornagy, miniszterhelyettes hétfőn adta át. Szövőgyári együttműködés olasz cégekkel Kölcsönös előnyökön alapuló megállapodást írt alá a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az olasz Silri és a Filartex cégekkel. A haszonkölcsön szerződés értelmében az olasz fél szeptembertől hat, jövőre pedig újabb két úgynevezett ragadókaros szövőgépet bocsát a csillaghegyi szövőgyár rendelkezésére. A nagyteljesítményű, 3,6 méter bordaszélességű korszerű szövőgépekkel a Budaflax több és jobb minőségű farmerszövetet tud majd gyártani; a berendezéseket — amelyek a külföldi partner tulajdonában maradnak — a csillaghegyi szövőgyár öt évig térítésmentesen üzemeltetheti. Ennek fejében vállalta, hogy 1988. június 30-ig évi ezer tonna indigófestésű fonalat vásárol az olasz partnerektől a mindenkori világpiaci áron. A Budaflax már hosszú évek óta áll üzleti kapcsolatban a Filartex céggel, amely több fonalszállító vállalat versenyében tartósan a legjobbnak bizonyult. Hogyan lehet elnyerni az idegenforgalmi alap támogatását? A Belkereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala az idegenforgalom ellátását javító, a szolgáltatások körét bővítő fejlesztésekre úgynevezett idegenforgalmi alap támogatást nyújt. A támogatásban részesíthető fejlesztések köre igen széles, beletartozik például a közhasználatú szálláshelyek létesítése — akár más rendeltetésű, de erre a célra alkalmas épületek átalakítása útján is —, a középkategóriájú, egy- és kétcsillagosszállodák, penziók, fogadók, nyaralóházak, turistaszállások, lovasszállások és horgásztanyák, szállodák rekonstrukciója. Támogatást élvezhet az idegenforgalom ellátását szolgáló kereskedelmi és vendéglátó üzletek létesítése. ABC-k, élelmiszer-, tej- és zöldség-gyümölcs pavilonok, ajándékboltok, egyedi hangulatú melegkonyhás üzletek, csárdák, büfék, bisztrók, szórakoztató programot is kínáló drinkbárok, cukrászdák... A szolgáltatásfejlesztés keretében támogatás igényelhető a sportolást biztosító létesítményekre, például uszodára, szaunára és szoláriumra, kondicionálóteremre, teniszpályára, tekepályára, golf- és minigolf-pályára, kézilabda- és röplabdapályára, valamint a lovas-, vízi - és téli sportolással kapcsolatos fejlesztésekre. A szórakoztatást szolgáló létesítmények közül pályázatot lehet benyújtani üdülőhelyi klubokra, játéktermekre (a nyerő automaták kivételével), valamint különböző szabadtéri kulturális létesítményekre. A létesítmények megvalósítására bármelyik gazdálkodó szervezet jelentkezhet, ágazati hovatartozástól függetlenül, egyedileg, vagy társulás útján. Magánszemélyek és munkaközösségek nem tartoznak ebbe a körbe, kérelmeik elbírálása az OTP hatáskörébe tartozik. A támogatásban elsősorban azok a beruházások részesülnek, amelyek tőkés deviza bevételét teszik lehetővé, gazdaságosan üzemeltethetők, s amelyek megfelelnek az üdülés, az idegenforgalom és területfejlesztés célkitűzéseinek. Ezen belül is főként azokat a beruházásokat preferálják, amelyek a Balaton térségének élelmiszer-ellátását javítják, illetve amelyeket a főváros környékére, a termálterületekre (Nyugat-Dunántúl) és a tranzitútvonalakra terveznek. A pályázati hirdetmény részletes szövege a Kereskedelmi Értesítő idei 20. számában jelent meg, ezenkívül felvilágosítás kapható a 181-237-es telefonszámon. Elhunyt Székely Andor újságíró Székely Andor nyugdíjas újságíró, a Magyar Hírek szerkesztőségének tagja, volt parlamenti gyorsíró, tevékeny életének 88. esztendejében, július 27-én elhunyt. Temetése augusztus, 10-én, szerdán délután 2 órakor lesz a Farkasréti temetőben. * Az újságírásnak és a gyorsírásnak egyként elkötelezett ember, a magyar gyorsírók doyenje távozott az élők sorából Székely Andor halálával. A két világháború között kezdte újságírói pályáját. Széles körű műveltsége alkalmassá tette mindkét szakma — a gyorsírás és az újságírás — sikeres művelésére. Hosszú ideig Debrecenben írt és szerkesztett lapot. Tevékeny részese volt az 1944 decemberi eseményeknek, amikor összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, s megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, hogy előkészítsék az új ország életét. Ezt követően — Budapesten is — fáradhatatlanul vett részt az országgyűlések előkészítésében, munkarendjében. 1948-ban a Szakszervezetek Országos Tanácsa ügyviteli rendszerét dolgozta ki. Majd a Pest megyei Hírlapba írta cikkeit. A szakszervezeti mozgalomtól a későbbiekben sem szakadt el: a különböző kongresszusok, szakmai értekezletek nélkülözhetetlen szervezője, gyorsírója volt. De ő volt az is, aki előmozdította a gyermekek sakkversenyének ügyét, s emellett kiváló jógaszakembernek is bizonyult. Már mint nyugdíjas került a Magyar Hírek szerkesztőségéhez, hogy írásaival a külföldi magyarságnak az óhazához kötődő szálait erősítse. Halála napjáig dolgozott. Elmondhatjuk róla: hosszú élete során számtalan barátot szerzett az újságírás és a gyorsírás ügyének egyaránt. Aki csak ismerte szeretetreméltó egyéniségét, mélyen fájlalja elhunytat. Magyar Nemzet Társadalmi méretű hulladékhasznosítási program A hulladékhasznosítási program rövid időn belül valóban társadalmi méretűvé vált — állapították meg a Hazafias Népfrontnál. A települések vezetői és a lakosságot képviselő szervezetek felismerték, hogy az állampolgárok mozgósításával, értelmes célok kitűzésével pótolhatók, kiegészíthetők a szűkös pénzügyi alapok. Már eddig több mint nyolcmillió forint gyűlt össze a helyi tanácsok pénztárában. Ezt az öszszeget a későbbiekben — az állampolgári vélemények meghallgatásával és figyelembevételével — a településfejlesztési feladatok megvalósítására fordítják. Minden városban, községben, faluban felhalmozódnak felesleges holmik, ám — megfelelő érdekeltség híján — nincs, aki a MÉH telepeire szállítaná a szemet bántó, a környezetet csúfító hulladékhegyeket. A népfrontmozgalom, csatlakozva a kormány hulladék- és másodnyersanyag hasznosítási programjához, még 1982-ben, mintegy kísérletképpen felkérte a Vas megyei vezetőket, hogy tavasztól őszig, egy-egy hétvégén teremtsék meg a hulladékok összegyűjtésének feltételeit. Az akkori próbálkozás jól sikerült, s a kezdeti eredményeken felbuzdulva, a Hazafias Népfront 1983-ban kiszélesítette az tudó kereteit, valamennyi megyét bevonta a munkába. Eddig fémből 4,5 ezer tonnát, papírból csaknem 780, textilből 120 tonna hulladékot gyűjtöttek össze. A szakértők véleménye szerint valamilyen módon szinte a teljes mennyiség hasznosítható. Még több hulladék, másodlagos nyersanyag is megmenthető lett volna, ha nincsenek szállítási nehézségek. A MEH elvileg meszszemenően támogatta a kezdeményezést, ám a gyakorlati megvalósítás időnként nem volt zökkenőmentes. A telepi átvevők sem mindig bizonyultak készséges partnernek: nemegyszer előfordult, hogy a leadott anyagok minőségére való tekintet nélkül a lehető legkisebb átvételi árat állapították meg. A tapasztalatokat összegző országos értekezleten megfogalmazódtak a továbblépés előfeltételei. A jelenlevők leszögezték: a begyűjtés az állami vállalatok feladata, míg a szervezés, a mozgósítás, a teendők összehangolása a népfrontbizottságokra hárul. A szállítások gyorsítása érdekében megfontolandó az idegen, bérelt járművek tarifájának szabályozása is. Négysávos lesz a 11-es számú főút Jó ütemben halad a Dunakanyarba vezető 11. számú főút szélesítése. Az út Budapest —Szentendre közötti szakasza négysávos lesz, amire nagy szükség van, hiszen zsúfoltsága a hétvégeken már-már vetekszik az autósztrádékéval. A munkálatok során az építők mintegy 80 ezer köbméter földet mozgatnak meg, 40 ezer tonna betont és más alapozó anyagot és 25 ezer tonna aszfaltot terítenek le. A beruházás költségei elérik a 90 millió forintot. Jelenleg a Lupasziget—Budakalász csomópont építésén dolgoznak, miután egyre több kiránduló keresi fel az Omszki Parkot, ezért a visszaforduló sáv építésével lehetővé teszik, hogy a fővárosból érkezők biztonságosan bekanyarodhassanak a pihenőhelyre. Hasonló csomópontot építenek a pomázi elágazásnál is. A munkálatok a tervek szerint augusztus végén fejeződnek be. .. Engedély nélküli építkezések A XIV. és a XVII. kerületben csökkent az engedély nélküli, illetve az engedélytől eltérő építkezések száma. Ennek ellenére még sokan húznak fel engedély nélküli gépkocsitárolót, építenek tüzelőraktárat, s egyéb szabálytalanságokat is elkövetnek — összegezte ezzel kapcsolatos ellenőrzési tapasztaltait a napokban két városrész tanácsának végrehajtó bizottsága. Zuglóban — ahol egy év alatt 221 építési engedélyt adtak ki — 36 szabálytalan építkezést derítettek fel a hétvégi építésrendészeti bejárásokon. Hétről bebizonyosodott, hogy eltér a szabályoktól, 29-hez pedig nem kérték az építési hatóságok hozzájárulását. A szabálytalanul kialakított létesítmények közül 19-nek elrendelték a lebontását. A szabálytalanságokért kiszabott építésrendészeti bírságok öszszege több mint félmillió forintot tett ki. A XVII. kerületben ez év első felében 21 esetben fedtek fel szabálytalan építkezést a szemléken. Eddig hét ügyet zártak le: öt építmény megmaradhat, kettőt pedig le kell bontani, s bírságként csaknem 50 000 forintot róttak ki. A bébiételek forgalmazása Az üzletek áruválasztékában nem tükröződik az élelmiszeripar gazdag bébiétel-kínálata. A Kecskeméti Konzervgyár korszerű üzemében teljes választékot gyárthatnak bébiételekből, 25 féle készítményt adhatnak a kereskedelemnek, ám ennek csak töredéke kerül az üzletek pultjaira. Különösen a kisebb boltokban szegényes a választék. Ezt állapította meg az Országos Kereskedelmi Felügyelőség gyorsvizsgálata, amellyel a bébiételek forgalmazását ellenőrizték. A gyártás és a forgalmazás közötti ellentmondás — a vizsgálat szerint — elsősorban az áruforgalom szervezési hiányosságaira és a nem megfelelő propagandára vezethető vissza. A bébiételeket és italokat a gyár 12 darabos zsugorfóliával összefogott egységcsomagokban szállítja, a nagykereskedelmi vállalatok — felmerülő többletköltségekre hivatkozva — a gyári csomagolást rendszerint nem bontják meg, emiatt a kisebb boltokban, ahol szűkös a hely, nem mutathatják be a teljes választékot. A kereskedelmi felügyelőség felhívja a nagykereskedelmi vállalatok figyelmét: keressék a lehetőségeket, hogyan lehetne javítani a kisebb boltok ellátását. Javasolja, hogy a jövőben több plakáton, szórólapon, tájékoztató füzetekben ismertessék a bébiételeket. • •Üdítő gondok A Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat dolgozói az év első hat hónapjában 94 millió palackba 24 millió liter üdítőitalt töltöttek, s több mint 6 millió 600 ezer liter ásványvizet szállítottak a boltokba. Az elmúlt hetek kánikulai időjárásában naponta egymillió üveg üdítőt és 700 ezer liter ásványvizet készítettek. A forróság napjaiban a gyár minden készlete kifogyott, a palackozóvonalaktól egyenesen az üzletekbe szállították termékeiket. Ebben az időszakban nem tudták gyártani teljes termékskálájukat, s mennyiségi gondok is jelentkeztek. Bár négy üdítőitalüzemük közül a soroksári, a margitszigeti és a gyöngyösi három műszakban termelt, mégsem tudták maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Kevesebbet gyártottak ebben az időszakban kalóriaszegény Deti üdítőitalokból, s legkedveltebb termékükből, a Pepsi Colából is. Két találkozó Szakszervezeti néptáncfesztivál MILYEN KÉPET mutathat egy magyarországi néptáncfesztivál 1983-ban? — erre a kérdésre válaszolt a szakszervezeti együttesek nemzetközi találkozója Szegeden, július 15—25. között. A válasz különben úgy szól, hogy bár a tíznapos programnak már minden eleme benne gyökerezik a hazai vagy nemzetközi gyakorlatban, épp a tradícióelemek sajátos csoportosítása adott sajátos karaktert az együttlétnek. ■ Az első „lépcső” nagyjából még úgy zajlott le, mint bárhol a világon egy nemzetközi néptáncfesztiválon: felvonult az európai Szocialista országok hét együttese és három magyar szakszervezeti együttes, nemzeti bemutatóuat rendezett a város különböző pontjain, és három estére birtokába vette az újszegedi szabadtéri színpadot. Mégpedig a házigazdákkal és a külön meghívott vendégekkel együtt, hiszen a három szegedi együttes és egy török csoport táncosai, továbbá a híres francia fesztiválváros , Dijon küldöttei is bekapcsolódtak. Mit nyújthattak az új szegedi esték? A táncosoknak az összemelegedés alkalmát és a sokoldalú megmutatkozás lehetőségét, a szegedi publikumnak pedig a nyári látványosságok színvonalas előjátékát a Dóm téri nagyszínpad megnyitása előtt. Közjátékok is beépültek a fesztivál krónikájába, mivel az együttesek a környező teleüléseken, sőt a szomszéd megyékben is felléptek, az újszegedi előadások után pedig közös műhelymunkára vonultak vissza. Vajon miért? — Itt kezdődik a fesztivál második felvonása. Immár tizenegy éve, hogy a Szegeden megjelenő táncosokat először fogta egybe Norvife Ferenc koreográfus eggy közös csúcsprodukcióba, Dóm téri gálaestbe. A Henger-vélon'ön lorolhatóm akkor'"Térivér sikert aratott, s én ezért kísértett azóta is a felújítás gondolata. Kérdés ugyan, hogy az ilyen vállalkozást egyáltalánfelújításnak nondhatjuk-e? Igaz, migmaradt Az egykori laza forgatókönyv’, s az előadást most is vezénylő Daróczi Bárdos Tamás keretmuzsikása, de hát közben az együttesek alaposan kicserélődtek. Nos éppen erre kellett a párnapos műhelymunka, hogy a macedónok éppúgy megtalálják a helyüket, mint a lengyelek, vagy a baskírok, s hogy egységesen megállják a helyüket a több száz táncost mozgató koreográfia közös tételeiben. Milyen lett végül a „szuperlagzi”? A dalok természeténél fogva egyenetlen, s nemcsak az egyes jelenetek túlméretezése, vagy a librettó túlontúl egyszerű a változás-receptjei miatt, hanem mert stílusban sem csiszolódhatott minden egybe, elvégre ,a vendégnek , saját joga, hogy mit táncol!’. Persze kellemes fordulatok is adódtak: a nem éppen izgalmasnak , ígérkező francia, török és macedón lánytáncokról például kiderült, hogy hangulatukban, táncformáikban már a produkciónak tökéletesen szerves alkatelemei. A lakodalom lírai pontjai egyébként is általában hangulatosan sikerültek — s ezt a sikert Szvorák Katalin énekei is elősegítették —, a humorosnak szánt jelenetek már kevésbé puffantak szerencsésen, a hatalmascsoporttáncok pedig némi ambivalenciában hagyták a nézőt. Mindössze azért, mert egyik-másikuk felülmúlhatatlan atmoszférával, s a nehezen felejthető látvány szépségével szolgált, míg más formák bizony bennragadtak a monumentalitás konvencionális felfogásában. A JELEK SZERINT a Dóm téri közönséget csak mérsékelten dúlták fel a produkció egyenetlenségei: türelemmel kivárta a hosszabb jeleneteket és őszintén örült a kaleidoszkópikus látványnak. (Csakugyan: hol kaphat a néző egy estén tíz nemzet táncaiból ízelítőt?) Végül tehát ünnepelt ,és újrázott a félezernyi táncosnak, Novák Ferencnek és Hegedűs D. Gézának, aki a lakodalom vőfélyeként hatalmas meglepetést keltett, váratlanul feltörő táncos talentumával.". .. . A találkozó epilógusának már a főváros adott teret. Igaz, a szegedi kollégiumokat is sokszorfelverte a közös tánc (és rajcsúrozás), de a végső nemzetközi táncházra a Budai Ifjúsági Park nyitotta ki kapuit. Ki-ki abba a táncházba kapcsolódott be, amelyikhez kedve volt, s közben a gyetvai szlovákok furulyája, a franciák tekerőlantja búcsúztatta a táncosokat. Kedd, 1983. augusztus 11 Kolumbiai vendégjáték MINDEN szabadtéri táncest legalább ilyen színvonalú legyen! — vallhatjuk a Kolumbiai Nemzeti Táncegyüttes bemutatója után. Igaz, a forró júliusi estéken ez a társulat sem traktálta nézőit filozofikus mondanivalókkal, a látványműfaj keretében azonban mindig megmaradt a jó ízlés határai között, gondoskodott a látvány tartalmas változatosságáról, s még egy kevés nemzeti ismeretterjesztést is nyújtott. És mivel az elmúlt évek egzotikus együtteseiből mindezt közel sem mindegyik mondhatta el magáról, a bemutató Budai Parkszínpad ezúttal nem választott rosszul. A társulat programépítő elvét egy gyors tabló exponálta a műsor kezdetén, amikor hat táncos futott be a színpadra és állt jellegzetes pózába: egy indián (inka), egy spanyol és egy fekete táncospár, jelezve az ország etnikai összetételét, s így a folklór három rétegét is, amelyből az együttes táplálkozik. Ami az indián őslakosság kultúráját illeti, természetes, hogy ennek az előadógárdának is a lehetetlennel kellett megbirkóznia, hiszen a Kolumbusz előtti állapotok mibenlétét inkább képzőművészeti és ásatási leletek őrizték meg, mintsem az élő folklór. A művészeti vezető Sonia Osorie-nak itt egész egyszerűen rekonstruálnia kellett, s e feladatának — néhány röpke párostáncon túl — kivált az El Dorado élőképben tett eleget. Kiagyalt mozrgásokkal nem terhelte táncosait, pózaiban ellenben maradéktalanul érvényesült a többszáz éve elsüllyedt kultúra plasztikai szépsége, akár a már-már totem-jellé „faragott” táncosokkal, akár a zöldben és aranyban pompázó istenalakokkal. AZ EGYKORI spanyol hódítók táncbeli emléke a műsorban ugyancsak sűrűn visszatért, csak már „közép-amerikai hangszerelésben.” A mély drámákat is sejtető spanyol tánckultúrának ugyanis — úgy tűnt — a kolumbiai táncfoll klór inkább a derűs és viharo,zóan gyors formáit élteti tovább, pergő társastáncokká formálva egy más tánckultúra elemeit. A cipősarkak sebes kopogása, a színes szoknyák pillangó-szárnyalása most az évődő és dinamikusan udvarló magatartásformák táncait fűzte közös iramra. Az egykori afrikai, rabszolgák, kései utódaiként, a társulat fekete táncosai ugyancsak hozzájárultak az együttes sajátos képéhez. Talán nem is annyira az egyes műsorszámok tematikájával (visszaálmodott, vagy kitalált rítusok ezúttal nem szerepeltek), mint inkább nagyszerű fizikaikészségükkel. Tág ízület, laza mozgás, a csípő és a váll sokoldalú „táncoltatása” mutatta ezt az adottságot, nemegyszer eksztatikus hevülettel párosítva. Legszebb gyűjteményük a Mapala című táncban jelent meg, az erotikus táncmód lebilincselő változataival. Alig kell mégis mondani: a táncok és előadóik csak ritkán különültek el faji vagy stíluskategóriák szerint. A látvány épp az összetevők együttélése miatt lett sajátosan kolumbiai. A tánc éppúgy, mint néhány rövid közjáték is, kivált egy elbűvölően naív körmenet a táncszínpadon szent Antal szobrával. Úgy látszik, a kolumbiai hagyomány és mozgáskultúra egészéhez ez is hozzátartozik. Maácz László