Magyar Nemzet, 1983. december (46. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

Csütörtök, 1083. december 1. ­I A levél SZIGORÚ LEVELÉT a Nemzetközi Valutaalap meg­írta­­ az olasz kormánynak, sugallva egyszersmind azt is, hogy figyelmeztetései és jóta­nácsai nemcsak az érintett­nek szólnak. Alan Whittome, a pénzügyi szervezet európai igazgatója tizenkét oldalas je­lentésében azt fejtette ki, hogy az ipari államok közül csak Itália nem vette komolyan a recesszió veszélyeit. A gazda­ság megmentésére határozott jövedelempolitikát sürget az IMF szakértője. A tanulmány röviden elem­zi az olasz helyzetet és igyek­szik megmutatni a kiutat a labirintusból. Azzal kezdi mondanivalóját, hogy a válság a többi tőkés, államban ugyanúgy elhúzódott, mint Olaszországban, de a krízis éveiben a kabinetek zöme vá­­laszolni igyekezett a kihívásra és a visszaesés okai közül jó néhányat megszüntetett. Itá­liában azonban az általános fellendülés kezdetén is igen gyors az infláció irama, nagy a költségvetés hiánya, és ha­talmas a munkanélküliség. Ha Róma nem tudja megtörni a közkiadások és a jövedelmek növekedési ütemét, akkor gaz­dasági stagnálással és alacsony foglalkoztatással fizet a késle­kedésért. Az óriási államadós­ság voltaképpen ,,időzített bomba”, amely árrobbanással fenyeget. S mivel a kormány költségvetésével elvonja a hi­telt a magántőke elől, meg­­akadály­ozza — a magas ka­matokkal is — a hatékony be­ruházásokat. Kellemetlen kül­ső hatások is érhetik Itáliát. A mind érezhetőbb nekilódu­­lás a tőkés országokban föl­tehetően emeli majd a fontos nyersanyagok árát, s a pénz­romlást megfékezni képtelen római kormányzatnak ez újabb csapás lesz. Mit tanácsolhat a Nemzet­közi Valutaalap az olasz koa­líciós kabinetnek? A jövő évi költségvetés kétségkívül tar­talmaz helyes intézkedéseket — írja Whittome —, a deficit például nem lehet nagyobb, mint az idén. Ám a nemzeti jövedelemhez viszonyítva a változatlan összeg is növeke­dést jelent, így a kamatok aligha csökkenhetnek. Az­ ára­kat viszont nem tartóztatja föl semmi sem, aminthogy a jö­vedelmek kiáramlását sem. Ez a helyzet pedig arra utal, hogy jövőre a hiány jócskán meg­haladhatja a tervezett, kilenc­­venezermilliárd lírát. S ha az olasz vezetés úrrá akar lenni a zűrzavaron, megfontoltan kell cselekednie, nem hozhat ad hoc döntéseket. De sokáig nem is gondolkodhat. A KABINETNEK sürgősen meg kell változtatnia a köz­kiadások szerkezetét és tár­gyalásokat kell kezdenie a vállalkozókkal és a szakszer­vezetekkel a bérnövekedés mérsékléséről. Megszorításo­kat kell bevezetnie a pénzügyi, a monetáris és a jövedelem­­politikában. Azzal zárja so­­rait Whittome, hogy Rómában sok politikussal és közgazdász­­szal találkozott, akik osztot­ták véleményét, reméli tehát, hogy képesek lesznek néze­teiket a gyakorlatba átültet­ni közmegegyezésen alapuló politikává érlelni. Ezt a gondolatmenetet és hangvételt vette át a L’Esp­­­resso is, amikor vezércikkében azt fejtegette, hogy valóságos párttá szerveződnek azok a bankárok és politikusok, szak­­szervezeti vezetők és gyáripa­rosok, akik döntésre, az IMF által megszabott elhatározásra akarják rákényszeríteni a kormányt. A kabinet viszont tétovázik. Bettino Craxi in­kább külföldre jár, a rakéta­telepítésre és Libanonra fi­gyel, ahelyett, hogy az olasz gazdaság súlyos gondjain töp­rengene. Meglehet, párt- és koalíciós szempontok vezérlik, amikor óvakodik a népsze­rűtlen szerepkörtől. „Új kez­deményezés nélkül azonban azt kockáztatjuk, hogy 1984 is a stagnálás esztendeje lesz, gyors inflációval és fokozó­dó munkanélküliséggel” — véli a lap, amely nézetének al­átámasztására interjúsoro­zatot közöl azokkal, ak­ik sze­rint a halogató politika most ártalmasabb, mint a szigorú áldozatvállalásra felszólító. Miért kullog Itália a fejlett ipari államok mögött? — kérdi a hetilapban Giuseppe Turini, és a válaszok megle­hetősen egyértelműek: azért, mert Olaszországban még erős az infláció, míg másutt már csillapul. Vittorio Merloni, a gyáriparosok elnöke Anglia példáját említi. A szigetor­szágból már nem a munkanél­küliség növekedéséről, hanem apadásáról érkeznek a hírek. Ha egy ország megszabadul az inflációtól, akkor a gazda­ság fejlődni, mozogni kezd. Biztos ebben? — vetette köz­be az újságíró, mire Merloni leszögezte: a világon senkinek sem sikerült­ vágtató infláció­val kigyógyítani betegségéből a gazdaságot. Azok az országok törnek most is az élre, amelyek le­számoltak a pénzromlással. Itália előtt szintén az a feladat áll, hogy komoly harcot indít­son az infláció ellen. A vállal­kozók feje úgy véli, a kor­mánynak kellene összefognia az erőket a közös ellenséggel szemben. Tárgyalóasztalhoz kellene ültetnie a munkaadó­kat és a szakszervezeteket, velük együtt kidolgoznia azt a rendszert, amely első lépés­ként jövőre tíz százalék alá szorítaná a pénzromlás ira­mát. Meg kellene nézni azon­ban azt is, mely ágazatok nem jövedelmezőek, mely szektoro­kat nem érdemes közpénzek­ből támogatni. Aztán bátoríta­ni kellene azokat a tevékeny­ségeket, amelyek újszerűek, hasznothajtók, megállják he­lyüket a nemzetközi versen­gésben. S végül, a szakértel­met kellene díjazni, azokhoz a vállalkozókhoz és dolgozókhoz terelni a jövedelmet, akik va­lóban teljesítenek. AZ OLASZ TOKE képvise­lőjétől szinte észrevehetetlen hangsúlyváltással vette át a szót Ottaviano Del Turco, a legnagyobb szakszervezet, a CGIL második embere. A szo­cialista beállítottságáról is­mert vezető úgy­­ érzi: a jövő esztendő nagyon nehéznek ígérkezik. Tennünk kell vala­mit — hangsúlyozta —, más­különben elveszítjük befolyá­sunkat a dolgozók körében. Az emúlt években a foglalkoz­­tatáspolitika felül­vizsgálatát követeltük a kormánytól, s eközben­­az infláció ügynö­keivé” váltunk a közvélemény szemében. Nekünk is a pénz­romlás ellen kell küzdenünk, meg kell győzzük a tagságot arról, hogy „most áldozatokra van szükség", s még az ór­ás bérstop bevezetését is el­képzelhetőnek tartjuk. Persze célunk az, jelezte Del Turco­­, hogy a megszorítások is igazságosak legyenek, azok fi­zessenek többet, akik­­megte­­hetik. Ha a jövő héten való­ban megkezdődnek a tárgya­lások a kormánnyal és a szak­­szervezetekkel, követelni fog­juk a kabinet által ígért be­ruházásokat és munkahelyeket is, és a válságos körzetek — Genova, Szardínia, Nápoly — megsegítését. Megszólaltatta a L’Espresso a kommunisták legtekintélye­sebb gazdasági szakértőjét, Napóleone Colajannit is, aki nem osztja egyértelműen En­­rico Berlinguer főtitkár véle­ményét, hogy a súlyos válság a szocialisták vezette kor­mányt a demokratikus­­mód­szerek alkalmazása helyett a tekintélyelvű megoldások ke­resésére ösztönözné. Őt inkább az ingerli, hogy sem a kabi­net, sem a szakszervezetek, sem a vállalkozók részéről nem lát valóban előrevivő kezdeményezést. Az OEP — jegyzi meg Bolajanni — elfo­gadja a bérmérsékletet, de el­lene van annak, hogy csak ezeket a jövedékeket­ kurtít­sák meg BIZONYTALANSÁg ta­pasztalható azonban minden tekintetben. A foglalkoztatást alacsony hatékonyságú mun­kahelyek teremtésével, a szol­gáltatásokban véli megoldható­nak a szakszervezeti hármas­szövetség és a Craxi-kabinet is, ahelyett, hogy az új tech­nológiát alkalmazó iparágak­ban próbálnának meg igazi állásokat létrehozni. Sajnos — teszi­ hozzá végül a kommu­nista közgazdász — kevés az újszerűen, a szerkezetváltás szükségességében gondolkodó szakszervezeti funkcionárius, a gyárosoknak csak a bércsök­kentésen jár az eszük, a kor­mány pedig rossz elképzelé­sekkel, kapkodva irányítja a gazdaságot. Pedig a megújulás­hoz egészen másra lenne szük­ség. Beke Miklós ­ I MJi MNom­ot Megfelelő készletek, nagyobb választék az üzletekben Erőfeszítések a fiatalok lakáshelyzetének javításáért KÖZÉLETI HÍREK Szerdán elutazott Buda­pestről az NSZK-beli Szociál­demokrata Párthoz tartozó Ifjúszocialisták (JUSO) kül­döttsége, amely Horst Wegner szövetségi titkár vezetésével, a KISZ KB meghívá­sára tartózkodott hazánk­ban. A küldöttséget fogadta Fejti György, a KISZ KB el­ső titkára, valamint Kovács László, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese. Szolnok megye Tanácsa szerdán soronkívüli ülést tar­tott. Az ülésen részt vett Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke, Budzsákk­a Mátyás, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese és Ma­joros Károly, az MSZMP me­gyei bizottságának első tit­kára. A testület személyi kér­déseket tárgyalt. Barta Lász­lót, a megyei tanács elnökét nyugállományba vonulása miatt — saját kérésére, mun­kásságát megköszönve — fel­mentette tisztségéből, s a Ha­zafias Népfront megyei el­nökségének javaslatára Mo­hácsi Ottót, a megyei párt­­bizottság eddigi titkárát vá­lasztotta a megyei tanács el­nökének. Lázár György Nógrád megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szer­dán Nógrád megyébe látoga­tott. A vendégeket Salgótar­jánban, a megyei pártszékház­ban Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára fogadta és tájékoz­tatta a megye politikai, társa­dalmi és gazdasági eredményei­ről és tennivalóiról. Szólt arról, hogy az ipari üzemek és gaz­daságok, vállalatok, intézmé­nyek dolgozói egyetértően és cselekvően támogatják a párt és a kormány erőfeszítéseit a gazdasági, kereskedelmi, pénz­ügyi stabilitás megőrzésére, elért életszínvonalunk, alap­vető vívmányaink megtartásá­ra. A tájékoztató után Lázár György, Géczi János társaságá­ban felkereste a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, ahol Ür­­mössy László vezérigazgató ismertette a vállalat tevékeny­ségét, fejlődését, a termelés hatékonyságának fokozására irányuló munkát. A Salgótar­jáni Kohászati Üzemek az utóbbi évek szigorúbb gazdál­kodási rendje, a nehezebb ke­reskedelmi feltételek közepet­te is képes volt termelésének értékét 1980-hoz képest csak­nem megháromszorozni, és ver­senyképes maradt a külföldi piacokon is. Szem előtt tartva a termékszerkezet javítását és a feldolgozott termékek ará­nyának növelését, a nagy­üzem több sikeres rekonstruk­ciót hajtott végre. Ennek leg­utóbbi állomása a szeggyártás teljes megújítása, minek kö­vetkeztében a jövő évtől a ko­rábbi húszezer tonnával szem­ben évi huszonnyolcezer ton­nányit gyártanak ebből a ter­mékből, bővül a szögfélék vá­lasztéka is. A vállalat ered­ményességében nem kis szere­pet játszik az eleven innová­ciós tevékenység. Hazánkban elsőként itt vezették be pél­dául az úgynevezett félmeleg kovácsolási technológiát, ami­vel húsz százalékkal lehet csökkenteni a forgácsolással járó anyagveszteséget, a hagyo­mányos dróthúzással szemben háromszorta termelékenyebb, ráadásul energiatakarékos is a most bevezetett mikrohen­­gerlés. Az ilyen és más fej­lesztési program megvalósítá­sával a vállalat termelési érté­ke az évtized végére eléri az öt- és félmilliárd forintot. A Minisztertanács elnöke a ve­zérigazgató tájékoztatása után megtekintette a Salgótarjáni Kohászati Üzemek hazalművét, hideghengerművét és kovácso­ló gyáregységét. Délután a me­gyei pártbizottság székházának nagytermében aktívaértekezle­­ten időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekről tartott előadást. Lázár György szerdai mun­kanapját Szécsényben fejezte be, ahol a nagyközségi tanács székházában a járások meg­szüntetésével kapcsolatos ten­nivalókról folytatott eszmecse­rét. Aczél György hazaérkezet­t a Szovjetunióból Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az SZKP Központi Bizottságá­nak meghívására november 28—30-a között látogatást tett a Szovjetunióban. Kíséretében voltak Barabás János és Knapp András, a KB osztályvezető­­helyettesei. Aczél György meg­beszélést folytatott Konsztan­­tyin Csernyenkóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával, Pjotr Gyemicsevvel, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, kulturális minisz­terrel, továbbá Mihail Zimja­­nyinnal, az SZKP KB titkárá­val. , Találkozott Gurij Mar­csukkal, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyette­sével, a tudományos-műszaki állami bizottság elnökével, va­lamint Vaszilij Lavróval és Vagyim Medvegyevvel, az SZKP KB osztályvezetőivel. A találkozókon Kádár János és Ju­rij Andropov legutóbbi meg­beszéléseinek szellemében vé­leménycserére került sor a nemzetközi élet főbb kérdései­ről, a két párt tevékenységé­nek, együttműködésének idő­szerű feladatairól az ideológia, a kultúra, az­ oktatás, a tudo­mány terén.. Aczél György látogatást tett a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján, ahol Anatolij Alekszandrovval, a SZUTA elnökével és Pjotr Fedoszejev­­vel, a SZUTA alelnökével megbeszélést folytatott a ma­gyar—szovjet tudományos kap­csolatok további fejlesztéséről. A találkozókon részt vett Raj­nai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. Aczél György szerdán este hazaérkezett Budapestre. Fo­gadására a Ferihegyi repülő­téren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Gyenes András a VII. kerületben Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke szerdán a fővá­ros VII. kerületébe látogatott. A program a kerületi pártbi­zottság székházában kezdő­dött, ahol Nádasd­i József első titkár tájékoztatta a KEB el­nökét e jellegzetesen belváro­si városrész kommunistáinak munkájáról, az itt élő és dol­gozó emberek politikai han­gulatáról, gondjairól. Külön kiemelte az erzsébetvárosi bel­ső lakótömbök megújításával kapcsolatos tevékenység, a múlt értékes örökségeit meg­őrző, úgynevezett tömbrehabi­litáció eredményeit. Gyenes András ezután a ke­rület kulturális és szociális létesítményeivel ismerkedett. Varjasi László igazgató és Ho­­bok Rózsa párttitkár kalauzo­lásával megtekintette a mind népszerűbb és közkedveltebb Almássy téri Szabadidő Köz­pontot. Az egyre színesebbé váló programok ismertetése mellett tájékoztatás hangzott el a tervekről is. A napi program során a KEB elnöke a Land­ler Jenő utcában nemrégiben átadott új óvodát, majd az egykori Balaton étterem he­lyén idén megnyílt Életet az» éveknek elnevezésű, nyugdí­­jasklub-vendéglőt tekintette meg. A délutáni órákban Gyenes András a lakóterületi politikai munka aktivistáival, a körzeti párttitkárokkal folytatott kö­tetlen beszélgetést. A belkereskedelmi miniszter az áruellátásról Hazai kereskedelmünk idei munkájáról, a karácsonyi áru­kínálatról és a jövő évi ter­vekről tájékoztatta az újság­írókat szerdán a Parlament­ben dr. Juhár Zoltán belkeres­kedelmi miniszter. Az idei kis­kereskedelmi forgalom egy százalékkal magasabb volt a tervezettnél. A készletek meg­felelőek, s ez biztosítékot nyújt a következő hónapok ki­egyensúlyozott árukínálatának megtermeléséhez — mondta a miniszter az 1983-as helyzetet értékelve. — Az élelmiszerek választéka némi javulást mu­tat, s ez hazai iparunk ered­ményeként könyvelhető el. S bár az iparcikkek között is néhány termékcsoportban — bútorok, háztartási és aján­dékáruk — javult a kínálat, a legtöbb időszakos és tartós hiánycikk ebben az árukörben van. Vendéglátásunkban jó tendencia, hogy nőtt az üdítő italok és az ételek forgalma, s az állami és szövetkezeti ven­déglátó vállalatok egyre na­gyobb részt vállalnak az isko­lai, óvodai közétkeztetésben. Karácsonyra, szilveszterre gondosan felkészültek keres­kedőink. Napokon belül meg­jelenik a boltokban a narancs, a banán — ebből több lesz, mint tavaly volt —, az élelmi­szer-kínálat bőséges lesz. S az iparcikkek választéka is na­­gy­obb lesz az ünnep előtti he­tekben, mint tavaly volt — jó néhány importtermék most ér­kezik. Az idei munka összege­zéseként a­­ belkereskedelmi miniszter elmondta: a koráb­binál sokkal nehezebb körül­mények között, de sikerült megőrizni a hazai piac nyu­galmát, az áruellátás egyensú­lyát. A belkereskedelemre háruló további feladatok: az élel­miszer-ellátás színvonalának megtartása, az iparcikkek for­galmazásának javítása, főként a magánlakás-építéshez szük­séges termékekkel. A tervben megfogalmazott követelmé­nyek teljesítéséhez megvan­nak a feltételek, de hatéko­nyabb, jobb munkára van­­szükség a hazai iparban és a kereskedelemben is. A magyar iparnak mindent meg kell ten­nie azért, hogy a növekvő ex­port mellett folyamatosan jó minőségű termékekkel lássa el a hazai üzleteket. A szocialista és a tőkés import aránya a kiskereskedelmi forgalomból 14—15 százalék. Kooperációk­kal, licencvásárlásokkal, null­szaldós megállapodásokkal, a kishatármenti és az áruházi csereforgalom növelésével nö­velhető a tőkés árucikkek kí­nálata is. Csaknem ezer tonna édes­séggel, Mikulás- és csizmafigu­rákkal, díszcsomagolású táblás csokikkal, piros szaloncukor­ral készült fel az édesipar Mikulás napjára. A gyártók és a­ kereskedők gondoltak a cu­korbetegekre, kétféle é tej- és étcsokoládéból készült — diabetikus csokoládémikulás is kapható az üzletekben. Mikuláskor hagyományos a piros csomagolású szaloncu­kor, ebből is van elegendő. ír Energiatakarékosság az építőiparban Az ÉVM építő- és építő­anyag-ipari vállalatainak elő­zetes jelzése szerint az idén előirányzott 3,5 helyett 5 szá­zalékkal csökkentették a faj­lagos energiafelhasználást, így várhatóan csaknem 80 ezer tonna­­olajjal egyenértékű energiahordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonná­val többet a tervben számí­tottnál. Az építőipari vállalatok kü­lönösen nagy gondot fordítot­tak a télen végzett munkák ésszerű energiafelhasználásá­ra. Jobban ügyeltek az épület nyílásainak lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedé­sekkel csökkentették az eme­lő- és szállítógépek üresjára­tait. Az építőanyag-ipar 2,3 szá­zalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mint­egy 20 energiaracionalizálási beruházással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. A beton- és vasbetonipari mű­vek több gyárában mintegy 50­­millió forintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölését automatizálta, s ezzel meg­szüntette az energiavesztesé­get. Az építőanyag-ipari üze­mek az értékes energiahordo­zókról, elsősorban a fűtőolaj­ról sok esetben olcsóbb tüze­lőanyagok felhasználására tér­tek át. Enyhíteni az otthonteremtési gondokon Az új fővárosi lakásrendelet kedvező hatása már érezhető, a feszültségek megszűnésének azonban még semmi jele — állapította meg a KISZ buda­pesti bizottsága, értékelve a lépcsőzetes lakásjuttatási rend­szer bevezetésének eddigi ta­pasztalatait. A testület megállapította, hogy az elmúlt években az ille­tékesek nagy erőfeszítéseket tettek Budapesten a fiatalok lakáshelyzetének javításáért. Ezt bizonyítja: míg a fiatal házasok aránya a lakásigény­lők között immár hosszú évek óta 40 százalék vagy ennél ke­vesebb, közülük került ki a névjegyzék szerint lakáshoz jutók 50, az utóbbi két évbő­­l pedig már 56 százaléka. Az ön­­­álló egzisztenciateremtés gond­jain igyekeztek enyhíteni az­zal is, hogy Budapesten már az új lakásrendelet bevezeté­se előtt alkalmazták a fokoza­tosság, a lépcsőzetes lakáshoz juttatás elvét a lakásgazdálko­dásban és a lakáselosztásban. A fővárosban 1974 óta van lehetőség szerényebb igénye- a két kielégítő, általában kom­fort nélküli vagy félkomfortos lakás kiutalására. Az átmeneti elhelyezésnek ez a formája hamar népszerűvé v­ált, mind több lakásigénylő kívánt élni vele. Az új rendelet idei élet­be lépése óta a kerületi taná­csok nagyjából ugyanannyi ilyen „első lakást” utaltak ki, mint 1982-ben. Kedvezőtlen jelenségként értékelte a budapesti KISZ- bizottság, hogy a fővárosi igénylők jelentős száma miatt — összhangban ugyan a lakás­­rendelettel — gyakran gyer­mekes házaspároknak ajánlják fel az átmeneti elhelyezést. A KISZ-bizottság kívánatos­nak tartja, hogy a fokozatos­ság elve elsősorban a gyer­mektelen fiatal házasok és az egyedülállók gyorsabb lakás­hoz jutását jelentse, s e for­mában biztosítsák az állami­­ gondozásból kikerült fiatalok­­ számára is az első otthont.

Next