Magyar Nemzet, 1984. január (47. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA /1 1 * l/ J ~ * A nigériai fordulat aggasztja az OPEI -országokat Kairó kísérletei a diplomáciai nyitásra A külpolitikai helyzet A HANYATLÓ GAZDASÁG, a további megszorító intézkedések bejelentése és az ennek következtében kiéleződő belső feszültség vezetett az elmúlt év utolsó napján a nigériai katonai hatalomvételre. A fekete földrész legnépesebb és igen bőséges erőforrásokkal bíró államában fél évvel a legutóbbi választásokat követően döntötték meg a katonai vezetők a polgári kormányt. A hatalom új birtokosai Shagari eddigi elnökét és környezetét hibáztatják a gazdaság csődjéért és az elharapózott korrupcióért. A vádak természetesen ilyen formájukban fölöttébb leegyszerűsítettek, s aligha valószínű, hogy a katonák könnyű és gyors megoldást tudnának találni a gondokra. Az afrikai mércével mindenképpen kiemelkedően gazdag é s valójában a világpiacon is komoly távlati lehetőségekkel rendelkező — Nigéria jelenlegi csődje hosszabb időszak téves döntéseinek a halmazati következménye. Az ország a hetvenes években szinte „monokultúrájan” ráállt olajkincsének a hasznosítására. Akkor, amikor úgy látszott, sohasem lesz vége a piaci árviszonyokat diktátor termelők uralmának. S miközben Lagos exportjövedelmeinek már a kilencven százaléka az olajból származott, elhanyagolták a mezőgazdaság fejlesztését. Az egykor élelmiszerexportőr Nigéria ezekből az alapvető cikkekből immár behozatalra szorult — az importnak a fedezete pedig az olajár esésével mind vészesebben zsugorodott. Nem feltételezhető, hogy a tévedéseknek ezt a hosszú sorát a most hatalomra jutó katonák „erős kézzel", egy csapásra helyre tudnák ütni. Sem Nigéria, sem más afrikai országok korábbi hasonló tapasztalatai nem támasztják alá az ilyen várakozásokat A lagosi államcsíny természetesen azonnal megindította a találgatásokat az OPEC berkeiben, ahol elképzelhetőnek tartják, hogy az eladásait fo- . kő -ól kívüró Niceria Kft. csökkenti olajának e/ árát s ez a szervezeten célul árháborút iv.lvr.rt.i. A Kalória kormányzat vezetője ugyan ezzel ellentétes értelemben nyilatkozott, de a szavai egyelőre nem oszlathatják el az ide vágó kétségeket. TUNISZBAN FOLYTATÓDOTT az El Fatah vezetőségének a tanácskozása. Mindeddig nem szivárgott ki semmi érdemi értesülés a PFSZ legnagyobb tagszervezeteinek Jasszer Arafat elnökletével tartott, üléséről. Aligha kétséges azonban, hogy a vita középpontjában Mubarak egyiptomi elnök és Arafat közelmúlt találkozója áll. Eközben Kairó — az év végi napok ismételt ilyen értelmű nyilatkozatainak megfelelően — határozottan folytatta azokat a törekvéseit, amelyeknek a céljuk Egyiptom arabközi elszigeteltségének a csökkentése. Ennek a diplomáciai próbálkozásnak a jele, hogy rövidesen a Nílus partjára érkezik a szaúdi királyi család egyik tagja. Hozzá fáshatóan befolyásos rijádi személyiség nem járt Kairóban a két ország kapcsolatainak 1974-ben történt megszakítása óta Hétfőn a jordániai fővárosban — nyilván a közeledés szándékával — tárgyalásokat kezdett Husszein királyival Oszama El-Baz, Mubarak külpolitikai tanácsadója, külügyi államtitkár, aki elnökének az üzenetével érkezett Animálba. A kairói külügyminisztérium szóvivője szerint Egyiptom a közeljövőben hasonló kapcsolatot vesz fel az iraki vezetéssel: mind Ammant, mind Bagdadot tájékoztatni kívánja azokról a megbeszélésekről, amelyeket még decemberben Kairóban folytatott Mubarakkal a PFSZ elnöke. Tudósítónk trlvxjelentése A tárgyalások útja Moszkva, január 2. Az esztendőváltás több fontos állásfoglásra nyújtott lehetőséget. A Pravda keddi számának vezércikke fölidézte az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége és a szovjet minisztertanács újévi üdvözleteit, jókívánságait, amelyek a január elsejei újságokban jelentek meg. A szovjet vezető testületek elsősorban a gazdasági eredményekre és feladatokra összpontosítottak újévi üzenetükben, megjegyezvén, hogy a távozó esztendő „jó emléket hagyott maga után”, az országnak van mivel büszkélkednie: ezután az SZKP központi lapja több nagyberuházást, építkezést sorol föl, köztük a határidő előtt elkészült Urengoj—Ungvár gázvezetéket. Az újévi üdvözlet röviden megemlíti az amerikai rakétatelepítést, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió és szövetségesei mindent megtesznek a nukleáris összecsapás elkerülésére, a béke megőrzésére. A nemzet 1 Losoncai Pál újévi kissaivitáje Az új esztendő küszöbén, amikor jókívánságokkal köszöntjük egymást, szokásunkhoz híven megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk az elmúlt esztendőre. Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlenebb körülmények közepette is sikerült fő céljainkat elérni. Súlyos, mondhatni válságos nemzetközi helyzetben éltük át az óesztendő utolsó hónapjait. Aggódtunk a világ békéjéért. A békéért, amely boldogulásunk alapfeltétele volt és lesz a jövőben is. Lehetőségeinkhez mérten a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására törekedtünk. A bonyolultabb helyzetben is józan mértéktartással, a realitásokat figyelembe véve éltünk és dolgoztunk politikai, társadalmi, gazdasági céljaink megvalósításáért. Minden fórumon és minden alkalommal szót emeltünk a világot nyugtalanító nézeteltérések békés rendezéséért, az eltérő társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttműködéséért. fereapáltérűbb az a fő politikai törekvésünk, hogy belső építői munkánkhoz biztosítsuk a [békés nemzetközi feltételeiket!»Ez acél vezet bennünket a mind intenzívebb kül- politikai kapcsolatokban, ez szülte az elhatározást, hogy az ENSZ-közgyűlést is használjuk fel állhatatos törekvéseink kinyilvánítására. Józan, mértéktartó álláspontunk kifejezése a világot megosztó fő kérdésekben jó fogadtatásban részesült az ENSZ-közgyűlés részvevői körében. Jóleső érzéssel tapasztalhattuk, hogy az enyhülésért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásáért vívott harcunk mind nagyobb egyetértésre és támogatásra talál a világ számos országában. A feszültségekkel terhes világban kapcsolatainkat nemcsak megőriztük, hanem tovább is szélesítettük. Belső helyzetünk szilárdsága, építőmunkánk sikerei, következetes helvi alapokon folytatott külpolitikánk mind nagyobb elismerést szerzett hazánknak a szocialista közösségen túl a más társadalmi berendezkedésű országokban is. Eltökélt hívei vagyunk a kelet-nyugati párbeszédnek, minden jószándékú közeledésnek. A békés egymás mellett élésen nem csupán egy háború nélküli állapotot értünk, hanem a kölcsönösen előnyös, széles körű együttműködést is a világ valamennyi országával és népével. Elismert nemzetkközi tevékenységünk alapja szocialista társadalmii rendszerünk. Tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Az ebből fakadó szövetségesi, baráti elkötelezettségeinket mindig és mindenütt híven képviseljük a legcsekélyebb elvi engedmény nélkül. Szövetségi viszonyunkból származó biztonságunkat nem áldozzuk fel pillanatnyi előnyökért. Ez népünk alapvető érdekével és egyetértésével is találkozik. Ma különösen nagy szükség van a Varsói Szerződés országai töretlen erejére, szilárd, megbonthatatlan egységére. Hiszen napjainkban újabb amerikai rakétákat telepítenek Nyugat- Európában, és az imperializmus az erőfölény megszerzésével szeretné akaratát a világra kényszeríteni. Jövőnk és szocialista vívmányaink védelmében nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a kihívást. Bármilyen nehéz megpróbáltatást jelent ez számunkra, nem engedhetjük meg, hogy bárki is az erőfölény birtokában kényszerítse ránk akaratát. A két világrendszer között kialakult erőviszonyok következtében Európában közel négy évtizede béke van. A katonai erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szintjén is jól szolgálná a béke fenntartását. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama az utóbbi évtizedekben nemzetközi fórumokon és közvetlen úton számtalan javaslattal próbálta megállítani az esztelen fegyverkezési hajszát. Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik a fegyverkezés növeléséhez. Sosem voltunk kezdeményezők az új fegyverek gyártásában és elterjesztésében. Történelmi tény, hogy mindig ellenfeleink kezdeményezték az új tömegpusztító fegyverek elterjesztését, és nekünk nem volt más választásunk, mint létrehozni a katonai erők egyensúlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kívánja saját érdekünk, de az egész emberiség békés jövőjéért érzett felelősségünk is. Belső helyzetünket a gondok ellenére is a bizakodás, a szocialista nemzeti egység kiteljesedése jellemzi. Politikai, gazdasági és társadalmi eredményeinknek is köszönhető, hogy nemzetközi szerepléseinket széles körű elismerés kíséri. A kedvezőtlen külső körülmények, a növekvő világpolitikai feszültség, az immár egy évtizede tartó világgazdasági válság következtében gondjaink nem csökkentek. Versenyképességünk növelésére tett erőfeszítéseink nem kis eredményt hoztak, mégsem voltak arányban a külpiacokon romló feltételekkel. Gondjainkat ráadásul növelte a mezőgazdaságot sújtó aszálykár és a tőkés exportunkat nehezítő számos objektív és adminisztratív akadály is. Népgazdaságunk erejéről, népünk életrevalóságáról tanúskodik az a tény, hogy a rendkívüli nagy próbatétellel sikeresen megbirkóztunk. Gazdaságunk jól működik, megőriztük fizetőképességünket. Az alapvető fogyasztási cikkekből az áruellátás kiegyensúlyozott az ismert aszálykárok ellenére, is. További erőfeszítéseket tettünk gazdaságunk belső szerkezetének korszerűsítésére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső piacokon kialakult követelményeknek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reálisan nézve 1984 sem lesz könnyebb. Céljaink elérése érdekében a termelőmunka és az utányitás területén is nagyobb feladatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés helyett a minőségi követelmények kerültek előtérbe már több esztendeje. A tervteljesítés fő mutatója a gazdaságosság lett. Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyelmet fordítunk a szociális juttatások megvédésére, a legjobban rászorulók anyagi helyzetének javítására. E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nemzeti egység, amely az utóbbi évtizedekben kovácsolódott össze. Világnézetre való tekintet nélkül is egységesek vagyunk a béke megvédésének, a szocialista társadalom építésének kérdésében. Egy emberként féltjük és minden eszközel védjük vívmányainkat és mindent elkövetünk azért, hogy a nehezebb körülmények között is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatában folytatjuk a szocializmus építését, politikai, társadalmi, gazdasági rendünk demokratikus fejlesztését. Dolgunk nem lesz kevés és nem lesz könnyű 1984-ben sem. A jól bevált politika folytatása, szocialista nemzeti egységbe tömörült népünk tehetsége, tenniakarása, kemény munkája, küzdelme — szövetségeseinkkel, a testvéri népek összefogott erejével együtt — további boldogulásunk biztos záloga. Az új esztendő első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében ebben a jó reményben kívánok valamennyiüknek, egész magyar népünknek, minden barátunknak békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt. közi helyzet a szovjet emberektől igen éber, kitartó, szervezett és öntudatos munkát követel, az ország gazdasági erejének és védelmi képességének az erősítésére. Ugyancsak szólt a rakétatelepítésről, és ily módon átfogó külpolitikai elemzést adott Nyikolaj Tyihonov abban az interjúban, amelyet a japán Jomiuri Simbun tudósítója kért a szovjet kormányfőtől. A miniszterelnök valóban bonyolultnak mondotta a helyzetet, és a kilátásokkal kapcsolatban egy japán szólásmondást idézett: „Holnap a holnapi szél fog fújni.” E szavakkal a japánok sokszor" egyfajta fatalizmust érzékeltetnek, ám a szovjet álláspont szerint — mondotta Nyikolaj Tyihonov — csakis a ma erőfeszítései határozhatják meg, hogy „milyen szél fúj holnap”, és általában azt, milyen lesz a következő nap. S a japán álláspontnak is szerepe van abban, hogy a holnapi szél „az enyhülés és az együttműködés meleg légáramlata legyen”. Más moszkvai állásfoglalások is visszatértek erre a gondolatra : az értelem végül is győzni fog és r' y hittet.. !?':'■ sí sikerű is a legrosszabbat. Igaz, mint Nyikolaj Tyihonov mondotta, az újévet jobb lett volna rakéták nélkül köszönteni, az európaiak szívesen elengedték volna a tengerentúli „ajándékot”. A Tyihonov-interjú is mutatja, hogy az újévi állásfoglalások módot nyújtanak egyegy konkrét kérdés részletesebb megvilágítására. Nyilatkozata második felében a szovjet kormányfő hazája és Japán kapcsolataival foglalkozott. Éreztette, hogy ez a viszony pillanatnyilag nem a legjobb. Kifejtette: Tokió mostani irányvonala nem felel meg Japán nemzeti érdekeinek. Az egyetlen értelmes lehetőség a két ország számára — mondta Nyikolaj Tyihonov —, hogy a jószomszédság szellemében bővítsék és szilárdítsák a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Más viszonylatú, de a szovjet külkapcsolatok átfogó rendszerében szintén számottevő helyet elfoglaló szomszédsággal foglalkozott a Pravda szombati szemleírója. Vitaljev figyelemre méltó analízisét az iráni belső helyzetnek szentelte. A cikk írója Teherán szélsőjobboldali köreit említi, amelyek mindenféle ürügyet keresnek a szovjet—iráni kapcsolatok elmérgesítésére! Ezzel összefüggésben a cikk írója úgy vélekedik, hogy Washington még mindig arra számít, Iránt egyszer vissza tudja téríteni a szövetségesei közé. A Szovjetuniónak 2500 kilométeres határvonala van Iránnal, és Moszkva azt szeretné, ha a kapcsolatok kölcsönösen előnyös alapon, a béke érdekeinek megfelelően fejlődnének. Éppen ezért volna kívánatos, hogy megszűnjék a mostani heves szovjetellenes kampány — írta a Pravda szemleírója „Kinek szükséges ez?” című kommentárjában. Iránt is szóba hozta keddi szerkesztőségi cikkében az SZKP központi lapja. A terjedelmes állásfoglalás az Afganisztán körül kialakult helyzetet elemzi, és éles szavakkal bírálja az Egyesült Államokat, amely akadályozza a normalizálást, folytatja „a hadüzenet nélküli háborút”. A Perzsaöbölben egyebek között Iránban elveszített pozíciók is közrejátszanak abban, hogy Washington Délnyugat-Ázsiában a feszültség fenntartására törekszik. Az állásfoglalás olyan kabuli véleményt idézett, amely szerint az Afganisztánt érintő legutóbbi tanácskozások „meghatározott haladást” hoztak. Már-már úgy látszott, hogy lehetőség kínálkozik Kabul és Iszlámábád közvetlen megbeszéléseire, de amerikai részről nem segítették az előrelépést, sőt azt sugallták Pakisztánnak, a genfi tárgyalások „úgysem hoznak eredményt”. A tengerentúli politikai és katonai törekvések azonban hiábavalóak, jelzi az állásfoglalás azt is, hogy föl kell hagyni az illúziókkal, a történelem menetét nem lehet föltartóztatni. A hétfői szerkesztőségi cikk olyan megjegyzéssel zárul amely nemcsak az Afganisztán körüli helyzetre érvényes, hanem értelmezhető az egész világpolitikára is: csupán egyetlen út kínálkozik, ez pedig a tárgyalások, a politikai rendezés útja M. J. Avrrall Harriman a szovjet-amerikai kapcsolatokról New Yorkból jelenti a DPA. A Reagan-kormányzat azzal, hogy nem volt hajlandó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióval, jelentősen megnövelte az atomháború veszélyét — mutatott rá a The New York Times hasábjain William Averall Harriman veterán amerikai diplomata, öt korábbi elnök tanácsadója. A reagani politika oda vezethet, hogy nem az atomháború veszélye, hanem realitása fenyeget, legalábbis, ha tovább érvényesülnek a fegyverkezés és a szovjet—amerikai kapcsolatok eddigi tendenciái — szögezte le Harriman. A szovjet—amerikai viszony ennek a nemzedéknek az életében még sohasem volt olyan rossz, mint most — írta az