Magyar Nemzet, 1984. február (47. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Ára: 1,40 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szerda 1904. február­­ XI.­VII. évfolyam 26. szám t ( sub­itli ösztöndíj ~~ Összeült a családi kupak­tanács. A família feje pa­pírt, ceruzát tett maga elé, osztott, szorzott, majd ha­marosan megszületett a döntés: a kisebbik lány, Ju­dit, bármily szépen szaval, bármennyire remekel az amatőr társulatban, nem fog színi pályára lépni. Ju­dit másnap kisírt szemmel járt-kelt az iskolában és üresen adta vissza a felvé­teli lapot. Az osztályfőnök nem hagyta ennyiben a dolgot, meglátogatta a mun­kás szülőket. Hosszú órá­kon át bizonygatta a szoba­­konyhás lakás nappalinak kinevezett szegletében. Ju­dit tehetséges, könnyen és jól tanul, vétek lenne, ha elkallódna. Addig-addig erősködött, míg a kezébe nem nyomták a kitöltött je­lentkezési lapot. De Judit nem ment el a felvételire. Egy jónevű nagyvállalat­nál helyezkedett el admi­nisztrátorként. Az ötéves érettségi talál­kozón a pályakezdés nehéz­ségeivel küszködő hajdani osztálytársai irigykedve hallgatták, mennyit keres, utazik, szórakozik. Egy­ év­tized elteltével még Juditon volt a csodálkozás sora. Amíg ő lassan haladt a törzsgárdatagság mind ma­gasabb fokozatai felé, fize­tése pedig alig emelkedett, mert megközelítette a kép­zettsége alapján járó „tón­­g” felső­­ határát, addig diplomás iskolatársai az el­ső munkahelyet jobbra cse­rélték, kötetlenebb munka­idejük mellett másodállást vállaltak, magánpraxist folytatnak. Ő fokozatosan begubódzott, kolléganőin és idős szülein kívül alig érintkezik valakivel; szín­házba, moziba nagy ritkán jut el ... Azóta foglalkoztat mind sűrűbben Judit esete, mióta a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának egyik, múlt év végén megtartott konfe­renciáján részletesen ele­mezték a társadalmi mobi­litás csökkenésének okait. Fenyeget a veszély — mondotta egyebek között a népfront főtitkára —, hogy olyan hagyomány alakul ki, amelyben szülőről gyerekre öröklődik a társadalmi stá­­­tus. Ez világjelenség, de fontos kulturális, művelő­déspolitikai kérdés is egy­úttal. A modern társadal­makban a munkaerő bőví­tett újratermelésének költ­ségei — hol kisebb, hol na­gyobb mértékben — meg­oszlanak az állam és a csa­ládok között. Ám a gazda­sági növekedés lelassulása és a költségvetés hiányai miatt csökkenőben van az efféle támogatás. A fizika, dolgozók gyermekei egyre* ritkábban választanak ma­gas képesítést, főként egye­temi, főiskolai végzettséget igénylő szakmákat. A kivé­telesen magas keresetűek és *a gyermekük jövőjéért ész­érvek alapján áldozatot ho­zó értelmiségiek azok, akik vállalják a továbbtanulás költségeit és megoldják, hogy fiukat, lányukat — nemegyszer harminc-har­­minckét éves koráig — „saját ösztöndíjasuknak” tekintsék. A diplomaosztással ugyan­is korántsem oldódik meg a gond. A pályakezdő értel­miségiek fizetése évekig oly alacsony, hogy a fiatalok nem tudnak a saját lábukra állni. A munkás- és paraszt­családok már emiatt is ide­genkednek attól, hogy gyere­kük intézményes keretek között gyarapítsa tudását. Elvégre a képzetlen vagy kevésbé képzett munkaerő hamarabb lesz jól fizetett kenyérkereső. Az ifjú pe­dig hiába érvel, hogy har­mincöt éves korban megug­rik az értelmiségi jövede­lem, megadatik a karrier lehetősége. Nem mehet a maga feje után. Szülői se­gítség nélkül nem teheti. Márpedig súlyos veszte­ségek érnek bennünket, ha éppen az alapvető osztá­lyok magatartása válik el­utasítóvá a tudás megítélé­sében, az ismeretek meg­szerzéséért tett erőfeszíté­sek vállalásában. A tovább­tanulás terén egyedül a fel­­készültségnek, a rátermett­ségnek kellene mérvadónak lennie, nem pedig a szülők társadalmi munkamegosz­tásban elfoglalt helyének, mint egy időben, vagy az anyagi javaknak, mint ma­napság. Nem sajátosan ma­gyar követelmény ez: az osztrák közoktatási és tu­dományügyi miniszter is hasonló kívánalmakról szá­molt be a múltkoriban... Rohamosan közeledik a határidő, amikor le kell ad­ni a felsőoktatási intézmé­nyekbe a jelentkezési lapot. A napokban dugják össze a fejüket a családi tanács tag­jai. Ki így, ki úgy határoz majd gyermeke sorsáról. Másként dönt az, aki ismeri Judit történetét, és megint másként, aki Zoli históriá­ját hallotta valahol. A fiú műszaki értelmisé­gi apja sugallatára divatos pályát álmodott magának: erdőmérnök szeretett volna lenni. A család mindent megtett, hogy vágya telje­süljön. Zoli oklevéllel a zse­bében Pest környékén he­lyezkedett el, hogy minden­nap hazamehessen. De a soproni tanulóévek alatt szülei és ő elidegenedtek egymástól. A pályakezdő fiatalnak nem járt többé a családi ösztöndíj. A minap lánya született Zolinak. A harmincas éveinek küszö­bén álló erdőmérnök most gyermekgondozási segélyre készül. Csakis azért, mert külkereskedelmi vállalat­nál dolgozó, szakközépisko­lát végzett felesége egyelőre jobban keres nála. Zoli egyszerűen türelmet­len, hiszen nem érte még el a bűvös harmincöt éves korhatárt — vélekednek ba­rátai. Mi különös van hát a történetében? Az, hogy is­merőseinek másik csoport­ja siránkozásnak tekinti pa­naszát. Elvégre mindenki tudja — mondják —, hogy értelmiségi­ túltermelés van hazánkban, sok diplomás képzettséget nem igénylő munkakörben dolgozik. Csakhogy Magyarország az egyetemre, főiskolára já­rók arányát illetően, az európai rangsor végére szo­­rult. Egy nemzedék létszá­mának nálunk a kilenc szá­zaléka tanul tovább felsőfo­kon . Mátraházi Zsuzsa Jurij Andropov levele az UNESCO főigazgatójához Érleli Honecker a kanadai kormán­yfő­vel tárgyalt A külpolitikai helyre A STATE DEPARTMENTHEZ intézett szovjet emlékeztető jelentős nemzetközi visszhangot keltett. A nyugati hírügynök­ségek első kommentáló anyagaikban megállapították, hogy a hivatalos dokumentum egyes elemei eddig is közismertek vol­tak, a Szovjetunió viszont első ízben most terjesztette elő nyil­vános és egyben összefoglaló formában a kifogásait. Az AFP azokat a részeiket emelte ki, amelyek elmarasztalják a jelenlegi amerikai kormányzatot a két fél korábbi — így a SALT — meg­állapodásai megsértése miatt. Megfigyelők hangsúlyozzák a nyilvánosságra hozatal időpontját, amely gyakorlatilag egybe­esett Reagan bejelentésével, hogy újabb négy évre jelöltetni kívánja magát az elnökségre. A szovjet álláspont teljesen egy­értelmű a tekintetben, hogy a két ország viszonyának a javu­lásához nem elegendők a szólamok, amelyek felbukkantak Reagannek legutóbbi, nyilvánvalóan már a választási propa­ganda célját szolgáló beszédeiben, hanem gyakorlati cselekede­tekre van szükség. Jurij Andropov igen határozottan fogalmazott az Egyesült Államok külpolitikájáról az UNESCO főtitkárához intézett levelében, amelyet kedden ismertettek a szovjet fővárosban. Az SZKP főtitkára a jelenlegi amerikai kormányzatot világ­uralmi törekvésekkel vádolta. „Ez a vezetés az egész földgolyót szuverén birtokának tekinti, s úgy hiszi, joga van rákényszerí­teni másokra saját magatartási normáját” — olvasható egye­bek között a levélben. A szovjet—amerikai viszony alakulása, a libanoni és a közép-amerikai válság az Egyesült Államok közvéleményét is aggasztja. Jellemző, hogy az immár választási kampányt folytató Reagannek kedden az ABC televízió műsor­vezetője azt a megjegyzést tette: az amerikaiak ma jobban aggódnak, mint bármikor korábban, hogy kormányuk hábo­rúba sodorja őket. Az elnök válaszában azt ígérte, hogy válasz­tási kampányában majd bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, miszerint tehát Amerika nincs nagyobb veszélyben. PEKINGBEN kedden első ízben fűztek kommentárt Reagan bejelentéséhez, hogy újrajelölteti magát. Az Új Kína hírügy­nökség még korainak tartja a jóslatokat, hogy sikerrel jár-e az elnök választási stratégiája. A kínai hírügynökség első he­lyen a gazdasági árnyoldalakat említette, miszerint a költség­­vetés hiánya négyszer akkora, mint Reagan beiktatásakor volt. Negyvenmillió amerikai él a szegénységi szint alatt, súlyos a munkanélküliség. Az Új Kína arra is hivatkozik, hogy Wa­shington külpolitikája következtében az amerikaiak nagy része a biztonság hiányát érzi. LATIN-AMERIKAI KÖRÚTRA indult kedden Scultz ameri­kai külügyminiszter. Az összesen öt országot érintő utazás első színhelye Salvador, ahol az amerikai katonai segélynyújtás lesz a legfontosabb kérdés. Schultz várhatóan újabb ígéreteivel a jobboldalt kívánja leszerelni — írta a TASZSZ kommentárjá­ban —, hogy legalábbis a március végére bejelentett választá­sokig korlátozzák a „halálbrigádok” tevékenységét. Az ameri­kai sajtó az utóbbi hetekben nagy figyelmet szentelt a terror­­csoportoknak, s még a reagani irányvonalat megerősítő Kissin­­ger-bizottság is kifogásolta, hogy az emberi jogok megsértése áttételesen megnehezíti a Fehér Ház számára a salvadori rend­szer támogatását. Schultz személyében az első magas rangú poli­tikus tesz majd látogatást Grenadán, az októberi amerikai katonai megszállás óta. A szovjet hírügynökség úgy tudja, hogy a külügyminiszter Grenadán és Barbados szigetén megvitatja a „regionális védelmi­­erők” felállításának a kérdését is. Állí­tólag Washington vállalná magára a tervezett közös karibi katonai erő kiképzésének és fenntartásának a költségeit. Schultz Venezuelában találkozik majd a közép-amerikai válság békés megoldását szorgalmazó Contador alcsoport képviselőivel. Wa­shingtoni sajtójelentések szerint a külügyminiszter a Kissinger­­bizottság ajánlásainak a támogatását kéri majd, holott a Con­­tadora-csoport kezdeményezője. Mexikó már a napokban — de la Madrid elnök nyilatkozatában — világossá tette, hogy a földrész további felfegyverzését célzó javaslatok miatt nem ért egyet a bizottság dokumentumával. ­­ ai Szovjetunió lám­ogátja a a I' \­­­. kult­u­rális szervezetet Moszkvából jelenti az MTI. A nemzetközi helyzetről, az UNESCO feladatairól szólt Ju­­rij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke válaszlevelében, ame­lyet Amadou­ Nathal M’Bow­­hoz, az UNESCO főigazgatójá­hoz intézett. ..Osztanom kell azt az ag­godalmát, amelyet Ön a fegy­verkezési hajszával és a nuk­leáris háború veszélyével kapcsolatban juttat kifejezés­re. Valóban, ez a veszély nö­vekedőben van, de — mint is­meretes — nem a mi hibánk­ból. Milliók számára válik egyre világosabbá, hogy a fe­szültség forrása az Egyesült Államok jelenlegi kormányza­tának világuralmi törekvése” — olvasható Jurij Andropov levelében.­­ ..A Szovjetunió más politikát folytat nemzet­közi téren. Ez az irányvonal egybeesik az ENSZ, valamint szakosított szerve, az UNES­CO alapokmányaiban foglal­takkal. Az UNESCO tagállamai túl­nyomó többségével együtt mi támogatjuk az ön által veze­tett szervezetnek a béke és a nemzetközi együttműködés ér­dekében kifejtett tevékenysé­gét. Az UNESCO sokat tehet a szilárd béke biztosításáért folytatott harcban. Az UNESCO előtt a tudo­mány, a kultúra és a művelő­­d­és területén álló feladatok elválaszthatatlanok a fajüldö­zés, a faji megkülönböztetés ellen, a nem egyenjogú nem­zetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megszilárdítását célzó kísérletek ellen folyta­tott harctól. Azoknak, akik szembe kí­vánnak helyezkedni az UNES­CO keretei között sikeresen és kölcsönösen előnyösen együtt­ működő államok közösségé­vel, meg kell érteniük, hogy ezért egyedül ők viselik a fe­lelősséget. A világ népei pedig ismét meggyőződtek arról, kik a barátaik, s kik az ellenfe­leik. Bízom abban, hogy a Szov­jetunió s az UNESCO közötti együttműködés továbbfejlesz­tése megfelel a népek létér­dekeinek, a béke és a hala­dás ügyének” — írja Jurij Andropov levelében. Trud­eau c­sillámírói az NDK-ban Berlinből jelenti az MTI. A nemzetközi feszültség csök­kentése, a fegyverkezési haj­sza megállítása, a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sa volt a központi témája Erich Honecker és Pierre El­­liott Trudeau keddi hivatalos tárgyalásainak. A kanadai kormányfő hét­főn este érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Berlin­be. Kedden délelőtt Honecker és Trudeau először négyszem­közti megbeszélést tartott, majd megkezdődtek a hivata­los tárgyalások, amelyek a délutáni órákban fejeződtek be. Trudeau ismertette a nem­zetközi feszültség csökkenté­sére szolgáló elképzeléseit. Kanada híve annak — mon­dotta —, hogy a világ öt atomhatalma tárgyaljon a nukleáris fegyverzetek globá­lis korlátozásáról. Az atomso­­rompó-megállapodást követ­kezetesen be kell tartani, egyezményben kell megtilta­­ni a műholdak megsemmisí­tésére szolgáló fegyverrend­szerek elhelyezését a világűr­ben. Elviselhető viszonyt kell ki­alakítani a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zött. Nem a múlt hibáiról és mulasztásairól kell beszélni, hanem helyre kell állítani a bizalmat — mondotta. . Erich Honecker ismertette az NDK békepolitikájának célkitűzéseit és ebben az ösz­­szefüggésben megvilágította a Varsói Szerződés tagállamai­nak prágai és moszkvai kez­deményezéseit. Az NDK államtanácsának elnöke nagyra értékelte Tru­deau miniszterelnök kezdemé­nyezését, amely — mint meg­állapította — hasznosan já­rulhat hozzá a feszültség csökkentéséhez és a nemzet­közi helyzet javításához. Az NDK — folytatta — kész a tárgyalásokon megvitatni a másik fél minden olyan el­képzelését és javaslatát, amely a háborús veszély elhárítását, Európa és a világ atomfegy­vermentesítését, a fegyverze­tek csökkentését és a leszere­lést szolgálja. Kedden este Trudeau sajtó­­értekezleten vonta meg tár­gyalásainak eredményeit, örömmel állapította meg, hogy Erich Honecker támogatja az öt atomhatalom értekezletének összehívására tett kanadai ja­vaslatot. Biztatónak nevezte a mi­niszterelnök a stockholmi kon­ferencia miniszteri szintű megnyitását is, de figyelmezte­tett arra, hogy nem szabad megengedni a tanácskozások ellaposodását. Szerinte ezért kívánatos lenne, hogy a kon­ferencia munkájának lelassu­lása esetén visszatérjenek a külügyminiszterek a svéd fő­városba. Nem szabad eközben kihasználatlanul hagyni a tár­gyalások más fórumait sem — mondotta — és hivatkozott a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásra, amely remélhetőleg nemsokára felújítja munká­ját. Számos pozitív javaslatot tartalmaz a Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata is — folytatta Trudeau. Másrészt azt állította, hogy a nyugat­európai rakétatelepítés meg­kezdődése után tavaly decem­berben a NATO-országok brüsszeli értekezletén is szü­letett olyan állásfoglalás, amelynek vannak pozitív ele­mei. Közölte, hogy Moszkvába is szívesen ellátogat, miután le­velet kapott Jurij Andropov szovjet párt- és államfőtől. A látogatás időpontját később fogják rögzíteni. Mitterrand fogadta Arh­i­povot Párizsból jelenti az MTI­ Mitterrand elnök kedden dél­után fogadta Iván Arhipovot, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettesét, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik Párizsban. Az egyórás megbeszélés után Iván Arhipov az Elysée­­palotából távozva kijelentette az újságíróknak, hogy a meg­beszélésen elsősorban a két­oldalú kapcsolatok fejlesztésé­nek kérdéseivel foglalkoztak, s természetesen szó volt a vi­lágpolitika nagy problémáiról is, hiszen a jelenlegi helyzet­ben ezeket nem lehet megke­rülni. Az a célunk — mondotta —, hogy hatékonyabbá tegyük az együttműködést a két ország között gazdasági, kereskedel­mi, tudományos és technikai téren, s felhasználjuk az e te­rületeken meglevő óriási lehe­tőségeket kapcsolataink fej­lesztésére. Ezzel kapcsolatban konkrét javaslatokat is tettem párizsi látogatásom során — mondotta — s ezek nemcsak a kapcsolatok fejlesztésére irá­nyuló akaratunkról, hanem arról is tanúskodnak, hogy ké­szek vagyunk ezt a szándé­kunkat konkrét területeken is valóra váltani. Arhipov végül kijelentette, hogy a megbeszélés során tol­mácsolta Mitterrand elnöknek Jurij Andropov és az SZKP Politikai Bizottsága üdvözle­tét. Ivan Arhipov kedden Mav­­rov miniszterelnökkel is foly­tatott megbeszélést, s a mi­niszterelnök ebédet adott a szovjet vendég tiszteletére. TASZSZ­-komm­entár a k­ailyshari fegyverkorlátozásról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Reagan szerint a START-tár­­gyalásokon „sokkal komo­lyabb előrelépés történt, mint általában gondolják” — írja Vlagyimir Bogácsov, a TASZSZ katonai szemleírója az amerikai elnök és Edward Rovmg tábornok, a START- tárgyalások amerikai küldött­ségvezetője hétfői megbeszé­léseit­ kommentálva.­­ Az el­nök azt a látszatot keltette, mintha most lehetőség volna rá, hogy „kölcsönös engedmé­nyek alapján haladást érje­

Next