Magyar Nemzet, 1984. február (47. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

•. ­­ nek el” a START-tárgy­aláso­kon. A megbeszélést követő saj­tóértekezleten Rowny fejtege­téseiből azután kiderült — folytatódik a kommentár —, hogy az elnök csupán azt az amerikai javaslatot ,,erősítet­te meg”, amelyet Washington a múlt év végén vetett fel. Arról van szó, hogy mindös­­­­sze a hadászati interkontinen­tális ballisztikus rakétákat és a tengeralattjárókra telepített ballisztikus rakétákat kellene csökkenteni. Az amerikai ja­vaslat szerint gyakorlatilag nem esnének , csökkentés­­ alá­ azok a nehézbombázók, ame­lyeknek számát tekintve az Egyesült Államok óriási fö­­lényben van a Szovjetunióval szemben. Az amerikai javas­lat szerint az egyenként húsz robotrepülőgéppel felszerelt nehézbombázók szintjét 400 darabban kellene megállapí­tani, ami lényegében ,,zöld utat” jelentene Washington­nak a nagy hatótávolságú ro­­botrepülőgépek és a levegő— föld osztályú Strategic Range Air Missile rakéták száma ellenőrizhetetlen növeléséhez. Mellesleg a START-tal kap­csolatos amerikai javaslatcso­mag megvalósítása azt jelen­tené, hogy a Szovjetunió kénytelen lenne — óriási költ­séggel — gyökeresen átszer­vezni hadászati erői struktú­ráját — fejeződik be a szov­jet kommentár. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség kedden kommentár­ban cáfolta Alan Romberg amerikai külügyi szóvivőnek a fegyverzetkorlátozás kérdé­seivel kapcsolatos hétfői ki­jelentéseit. Romberg nyilat­kozatában visszautasította a washingtoni szovjet nagykö­vetség emlékeztetőjében fog­­laltakat, s azt mondta, h­ogy az Egyesült Államok eleget tesz szerződéses kötelezettsé­geinek a fegyverzetkorlátozás területén. A TASZSZ szerint a tények ennek az ellenkezőjét bizo­nyítják. Reagan volt az, aki az elődje által aláírt SALT—2 szerződést alapvetően elhibá­­zottnak nevezte. Tanácsadója, Meese pedig nyíltan meg­mondta, hogy az Egyesült Ál­lamok sem jogilag, sem erköl­csileg nem érzi magára nézve kötelezőnek a SALT—1 és a SALT—2 rendelkezéseit. (■romlka­­:s­­­elluszsni fohsanti tárgyalásait Bukarestből jelenti az MTI. A bukaresti látogatáson tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség Andrej Gro­­miko, az SZKP KB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminisz­ter vezetésével kedden folytat­ta tárgyalásait a Nicolae Ceau­­sescu, az RKP főtitkára, ál­lamfő vezette román delegá­cióval. Mindkét fél hasznosnak ne­vezte a megbeszéléseket, ame­lyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a buka­resti Augusztus 23. gyárban, ahol nagygyűlést tartottak. Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea első minisz­terelnök-helyettes mondott be­e­szédet. A TASZSZ jelentése szerint Gromiko kijelentette: Tárgya­lásaink lehetővé teszik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—román együttműkö­dés különböző területein vég­bement, megvitassuk az együtt­működés további fejlesztésé­nek konkrét kérdéseit.­­ A látogatás alkalmával természetesen kellő figyelmet fordítunk arra is, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet né­hány időszerű kérdéséről vé­leményt cseréljünk. — Napjainkban a szovjet— román együttműködés töretle­nül fejlődik — folytatta a szó­nok —,• átfogja a legkülönbö­zőbb területeket: a politikát, a gazdasági életet, a kulturális életet és a tudományt. Mi amellett vagyunk, hogy ez az együttműködés tovább szilár­duljon. Beszédének külpolitikai ré­szében Gromiko rámutatott: a békére, a békés munkára néz­ve a fő veszély az Egyesült Államok imperialista politi­kája, amely a fegyverkezési hajsza fokozására, a katonai fölény elérésére irányul. Az amerikai nukleáris rakéták európai telepítése megmérgez­­te a politikai légkört, emelte a katonai szembenállás szint­jét,­ mégpedig nemcsak Euró­pában. Az amerikai kormány­zat, mondhatni, szétrobban­totta a genfi tárgyalásokat, amelynek az lett volna a célja, hogy korlátozzák és lényege­­­sen csökkentsék a nukleáris fegyverzetet. Érthető, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés más országai nem hagy­hatják figyelmen kívül ezt a veszélyt és kénytelenek válasz­­intézkedéseket tenni. A brkfs­.rrHo erők tanácskozása stockholmi nemzet­közi értekezletet javasol Bécsből jelenti a TASZSZ. Rendezzék meg márciusban Stockholmban a politikai és társadalmi szervezetek-moz­­galmak képviselőinek rendkí­vüli találkozóját — javasolta a békeszerető erők Bécsben tartott nemzetközi konferen­ciája. A nemzetközi tanácskozás részvevői — 26 országból 38 politikai párt, szakszervezet és társadalmi mozgalom, vala­mint több nemzetközi társa­dalmi szervezet képviselői — nyugtalanságukat fejezték ki amiatt, hogy az utóbbi hó­napokban, a nyugat-európai rakéta telepítés következtében nőtt a nukleáris konfliktus ve­szélye. Dél-Afrika akciói szüneteltetését ígéri Angolában és Namíbiában Dar esz Szalaamból jelenti az AFP és az AP. A dél-af­rikai kormányzat egy, Wa­shingtonnal közösen kidolgo­zott taktika részeként kedden bejelentette, hogy szüneteltet­ni fogja katonai akcióit Dél- Angolában és a megszállt Na­míbia területén. Sam Nujoma, a Namíbia függetlenségéért küzdő SWAPO (Délnyugat-af­rikai Népi Szervezet) elnöke kedden a tanzániai fővárosban diplomáciai manővernek ne­vezte a pretoriai és a wa­shingtoni vezetésnek azt a próbálkozását, hogy a tárgya­lásos rendezés hamis ígéretei­vel megkísérelje félrevezetni a világ közvéleményét. Pieter Bolha miniszterelnök, aki az „egyoldalú tűzszünetet” bejelentette, azzal indokolta döntését, hogy az Egyesült Ál­lamoktól ,,garanciákat kapott” Namíbia jövője vonatkozásá­ban. A háttérben az áll, hogy a napokban Pretoriában tár­gyalt Chester Crocker, afrikai ügyekért felelős amerikai kül­ügyi államtitkár, hogy egyez­tesse Washington regionális elképzeléseit a dél-afrikai ve­zetéssel. Megfigyelők szerint az Egyesült­­Államok olyan meg­oldásokat szeretne Afrika déli térségében, amelyek révén fennmaradhatna stratégiai ér­dekszövetsége Pretoriával, mi­közben javítaná kapcsolatait az úgynevezett „frontállamok­­kal”. Reagan amerikai elnök­nek az idei elnökválasztások­ra való tekintettel szüksége van arra, hogy diplomáciai sikert érjen el ebben a válsá­gokkal terhes afrikai térség­ben. Számos elemző szerint Washington a „frontállamok­ra” (Angola, Mozambik, Zam­bia, Tanzánia, Zimbabwe és Botswana) kifejtett nyomás­sal kísérli meg Pretoria szá­mára elviselhetőbbé tenni egy esetleges namíbiai rendezést. Crocker jelenleg éppen a tanzániai fővárosban tárgyal, és próbálja elfogadtatni az amerikai ,,béketerveket”. Tan­zánia a SWAPO egyik legje­lentősebb támogatója. Crocker Mozambikba is ellátogat. Hírügynökségek a pretoriai bejelentéssel kapcsolatban megjegyzik, hogy az angolai vezetés, miközben kétkedés­sel fogadja a dél-afrikai ígé­reteket, érdekelt a tárgyalá­sokban, s kész az ésszerű kompromisszumok kötésére. Maian Novigot Ijabb amerikai halod Libanonban .Jobboldali milicisták szakad­ár köztársaságot kiáltanak ki izraeli fel­ügyelet alatt? Bejrútból jelenti az MTI. Libanoni források szerint a bejrúti nemzetközi repülőtér körzetében hétfőn kirobbant harcokban — amelyeket egy­részről az amerikai egységek és a libanoni kormánycsapa­tok, másrészről, a drúz­ szocia­­lista és a síita egységek vív­tak — meghalt egy amerikai katona és hat polgári személy, három amerikai katona és legalább ötven polgári sze­mély megsebesült. Ezzel 259- re emelkedett az amerikai ha­lottak száma Libanonban. Donald Rumsfeld amerikai elnöki megbízott kedden Iz­raelben tárgyalt, azt követően, hogy hétfőn Damaszkuszban Abdel Halim Haddam szíriai külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket. Richard Murphy amerikai külügyi ál­lamtitkár, aki Rumsfeldet el­kísérte damaszkuszi látogatá­sára, kedden folytatta a szír fővárosban az eszmecserék so­rozatát. Déli-Libanonban 48 órán be­lül kikiáltják a szakadár „Sza­bad Libanoni Köztársaságot” — jelentették kedden Bejrút­ban jól értesült források a­ Kuna kuvaiti hírügynökség­nek. A magát megnevezni nem kívánó forrás szerint az izrae­li ,katonai és pénzügyi támo­gatást élvező szakadár keresz­tény milíciák által ellenőrzött területen jelenleg izraeli fel­ügyelet alatt folynak a táv­tárgyalások a kikiáltásról, va­lamint a „köztársaság­’ elnöké­nek személyéről. Libanoni hivatalos körök nem kommentálták a hírt, mondván: eddig még nem kap­tak „hivatalos információt”. A szakadár állam 2500 négy­zetkilométernyi területen jön­ne létre, ami a 10 ezer négy­zetkilométernyi Libanon egy­negyedét jelentené. Ezt a te­rületet az 1978-as dél-libanoni invázió után Izrael átjátszotta a libanoni hadseregből dezer­tált Szaad Haddad milíciái ke­zére. A jobboldali fegyverek azóta korlátlan ellenőrzésük alatt tartják a területet. M­­u­­ba­rak afrikai körútja Kairóból jelenti az MTI. Hoszni Mubarak egyiptomi el­nök kedden nyolc napig tartó afrikai körútra indult. Az ál­lamfő először Zaire fővárosá­ban, Kinshasában Mobutu el­nökkel találkozik. Innen Ke­nyába utazik, ahol Dániel Arap Moi elnökkel tárgyal. Következő állomása Mogadis­­hu, ahol Mohammed Sziad Barre elnökkel találkozik, vé­gül pedig Tanzániában Július Nyerere államfő legutóbbi kairói látogatását viszonozza. Egyiptomi részről már kife­jezésre juttatták, hogy hálá­sak az afrikai országoknak, amiért támogatásukkal Egyip­tom az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának tagja lehetett, leg­utóbb pedig visszahívták az Iszlám Konferencia szerveze­tébe. A Sékou Touré guineai el­nök vezette iszlám delegáció — a január 16—19-én Ca­sablancában tartott iszlám csúcsértekezlet döntése értel­mében tárgyalt hétfőn Kairó­ban Egyiptomnak az iszlám szervezetbe való visszatérésé­ről. Mubarak elnök a küldött­séggel folytatott eszmecsere után kijelentette: Kairó elfo­gadja a konferencia döntését, de a visszavétel nem érintheti az ország szuverenitásának kérdését, s Egyiptom a jövő­ben is tiszteletben tartja a Camp David-i megállapodáso­kat. Csád­ba­lál dijat­­­lanu­l' ( K­rysson Párizsból jelenti az MTI. Franciaország diplomáciai of­­fenzívát indít Csád ügyében — írják a francia lapok a külügyminisztériumnak azt a bejelentését kommentálva, hogy Claude Cheysson kül­ügyminiszter szerdán afrikai körútra indul. Ennek során ellátogat N’Dzsamenába, a csádi fővárosba, továbbá Ad­­disz Abebába és Tripoliba, hogy „megvizsgálja, milyen eszközökkel lehetne siettetni a béke helyreállítását Csádban”. Ugyanakkor a hadügymi­nisztérium kijelentette: a francia csapatok által ellenőr­zött terület határának 100 ki­lométerrel északabbra tolása nem jelenti azt, hogy ezt a te­rületet meg is szállják. A Csádban állomásozó francia csapatok továbbra is eddigi állásaikban maradnak, a „vö­rös vonal” előbbre tolása csak azt jelenti, hogy ezentúl a légi felderítést és a járőrtevékeny­séget e sivatagos terepen az újonnan meghatározott vona­lig folytatják. Párizsban nagy figyelmet keltett Moammer El-Kadhafi nyilatkozata. A líbiai forra­dalom vezetője a francia rá­dióban arra hívta fel a fran­ciák figyelmét, hogy Párizs legutóbbi lépése, a franciák által ellenőrzött terület hatá­rának északabbra tolása, je­lentősen megnöveli az össze­ütközés veszélyét. Azt is hang­súlyozta, hogy Líbia kormá­nya kész érintkezésbe lépni a francia kormánnyal a csádi probléma megoldásának elő­segítésére. Kadhafi leszögezte, hogy Líbia Gukuni Veddeit Csád törvényes kormányfőjé­nek tekinti, mert Hisszen Habré annak idején külföldi segítséggel, fegyveres erővel ragadta meg a hatalmat Csád­­ban. ­ A külpolitika hírei o (Belgrád, MTI) Mika Spiljak, a jugoszláv Államel­nökség elnöke kedden négyna­pos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Tito halála óta Spiljak szemé­lyében első ízben tesz látoga­tást Washingtonban a kollek­tív jugoszláv államfői testü­let elnöke. O (Róma, MTI) Bettino Craxi olasz kormányfő feb­ruár 15-én és 16-án Ausztriá­ban folytat tárgyalásokat — közölték Rómában. O (Tegucigalpa, AP) Nagy­szabású csapatmegmozdulá­sokkal hétfőn utolsó szakaszá­ba lépett a „Big Pine—II” fe­dőnévvel szeptember óta folyó amerikai—hondurasi közös hadgyakorlat. A gyakorlaton 300 amerikai tengerészgyalo­gos és 5 ezer hondurasi katona vesz részt. Washingtonban be­jelentették, hogy hamarosan hondurasi területen, a salva­­dori határ közelében újabb kö­zös hadgyakorlatok kezdődnek. •CD (San José, AFP) A Cos­ta Rica-i nemzetbiztonsági ta­nács hétfői rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy nem enge­di be az ország területére az Eden Pastora vezette nicara­­guai ellenforradalmi szervezet gerilláit. Ő (Tokió, MTI) ötnapos hi­vatalos látogatásra kedden To­kióba érkezett Robert Hawke ausztrál miniszterelnök. Tár­gyalásokat folytat Nakaszone kormányfővel, valamint a szi­getország politikai és üzleti élet több, vezető képviselőjé­vel.­­ (Manila, AP) Több száz­ezres tömegtüntetéssé nőtt kedden Manilában egy tilta­kozó menet, amelyet a múlt héten kezdett háromszáz el­lenzéki a városon kívül. A vi­dékről érkezett tüntetőket na­pokon keresztül feltartóztatta a rendőrség, de kedden végül is bejutottak a Fülöp-szigetek fővárosába. A tömeg a nem­zetközi repülőtérhez vonult, ahol tavaly agyonlőtték Be­­nigno Aquino ellenzéki politi­kust. A tiltakozó menet vezetői állítólag megállapodtak a rendőrséggel, hogy az est le­szállta után abbahagyják a tüntetést.­­ (Washington, DPA) Az Egyesült Államok kedden föld alatti nukleáris robban­tást hajtott végre a nevadai kísérleti telepen. Az amerikai energiaügyi hivatal jelentése szerint a föld alatti robbantás ereje 20 és 150 kilotonna kö­zött volt. Szerda, 1984. február 1. * Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Panilovon Az elnökség Amerikában kétszer pályázható meg sike­resen : Franklin Roosevelt négy győzelme után nyolc esz­tendőre korlátozták az állam­fői ténykedést (egy váratla­nul előrelépő alelnök esetében ez majdnem tíz is lehetne, de több semmiképpen. (Ford pél­dául csupán egyszer nyerhe­tett volna, ha győz 1976-ban, mert két hivatali esztendőnél többet „örökölt” a lemondott Nixontól). Az elmúlt két év­tizedben azonban egymást kö­vették az egyperiódusú elnökök, ez is tükrözte a válságok so­rát. Tökéletes rendezés Eisenhower óta nem szolgált tehát „végig” amerikai állam­fő, a nagy reményekkel kez­dő Carternak sem sikerült a fehér házi lakásbérlet meg­újítása. Ám, hogy aki teheti, megpróbálja magát újravá­lasztatni, az egyértelműnek szá­mított, amikor Johnson 1968- ban mégsem indult. Óriási meglepetést okozott, főként mert visszalépésének a beje­lentését egy tévébeszéd végére kézzel­­ írta oda, beosztottai nem sejtettek semmit. Ennek az emlékével élve, amerikai politikai körökben és főleg a republikánus berkekben ritka izgalommal várták vasárnap este, mikor mondja már ki Ronald Reagan az elkötelező mondatot. S az elnök póker­arcot vágva valóban a legutol­só pillanatig húzta az időt az „igen” közlésével. A rendezés mindenesetre tökéletes volt: az egyébként természetesnek látszó elnöki döntés így páratlan sajtótála­lást kapott, hiszen hónapok óta tartott a találgatás, s még va­sárnap este is igyekeztek kis­kaput biztosítani maguknak a hírközlők, midőn jelezték, hogy Reagan jelöltsége „most már ali­ghanem biztosra ve­hető ...” A Fehér Ház lakója tudatosan izgatta a kedélye­ket. Tavaly nyár óta mindig kétértelműen­ válaszolt a szán­dékát firtató kérdésekre, s még vasárnap délután is fur­csának ható nyilatkozatot adott ki, hitvesének a titkársága: „Közös döntés volt”, támoga­tom őt teljes mértékben, büsz­ke vagyok rá és arra, amit el­ért viszonylag rövid idő alatt” — tudatta a­­sajtóval Nancy Reagan. Kedden reggel aztán úgy nyilatkozott az elnök az ABC tévében, hogy a dolgot ő már az ősszel megbeszélte a felesé­gével, csak várt, noha nem feltétlenül habozott. Akárho­gyan történt is, a hatás megint tökéletes volt. Erről és a szer­dai „Az Unió helyzetéről” el­hangzót beszédről állapította meg Hollings szenátor, demok­rata jelölt, hogy „Kelet-Holly­­wood”. Amire nyilván meg­vonja a vállát a politikába a filmszakmából belecsöppent Reagan: ha a nagyérdeműnek ez kell! Annyit még elárult az ABC-interjúban az elnök, hogy környezete tette számá­ra egyértelművél indulnia kell. S ez igazán megérthető. Örök derűlátó Hiszen könnyen lehet, hogy élete legrosszabb döntését hoz­ta meg. Ha most lépett volna vissza, diadalmasan teszi, s ki tudja, mi vár rá a második szakaszban (a Cassandrák sze­rint csupa rossz, mindenekelőtt egy újabb gazdasági vissza­esés, a nagy deficit okán). Nem szólva aról, hogy ahhoz előbb meg kell nyerni a no­vember 6-i elnökválasztást. Ezt ma a többség biztosra ve­szi, de hát ugyanígy, simának látszott 1976 elején Ford és 1980 kora tavaszán Carter új­raválasztása. A republikánusok persze tu­datták Reagannel: csakis vele őrizhető meg a pártegység, a konzervatív szárny képes len­ne fellázadni Bush vagy Ba­ker, netán Dole ellen. Az al­elnök vasárnap este nyilván­valóan minden vetélytársánál kedvezőbb helyzetbe került volna az elnöki „nem" esetén, ám ki tudja, mit érhet el no­vemberben, háta mögött egy meghasonlott párttal. Ha örö­kölni óhajtja a Fehér Házat, George Bush esélyei Reagan (...talán nagyobbak. Az utóbbi viszont kétségtelenül kockáz­tat. S még ez őt hevesen tá­madó közírók is elismerik, Reagan emberi népszerűségé­nek egyik magyarázata, hogy róla el lehetett hinni, képes visszalépni kényszer nélkül, a washingtoni pletykákban sincs soha semmi jele a hatalom­hoz való görcsös ragaszkodás­nak, ami közvetlen elődeit jel­lemezte­ . Reagan ugyanakkor örök derűlátó. Egybehangzó az a vé­lemény is, hogy pompázatos színekkel megfestett tablója az ország helyzetéről nem pusz­ta hatáskeltő választási fogás (noha az is), hanem tükrözi az elnök saját véleményét. Gyak­ran bírálják őt, hogy fontos politikai kérdésekre anekdo­tákkal válaszol, s különösen a demokrata házelnök O’Neill­­nak van ebből elege. Ám Rea­gan kedvenc története felet­tébb jellemzi az embert és a politikust. Az enyhén vaskos vicc szerint lélekgyógyászhoz viszik a szülők gyerekeiket, akik közül az egyik búskomor, a másik harsányan optimista. A várószoba tele van a lócit­rommal. A pesszimista fiú ösz­­szeesik, alig tudják életre kel­teni, mire a szülők visszajön­nek az optimistához, az már boldogan lapátolja a trágyát: „Kell itt lennie valahol egy pónilónak is ...” Semmi két­ség, a sport­lovas Reagan a po­litikában főleg pónilovat sze­ret megülni. S derűlátása ki­sugárzik, némelyek szerint voltaképpen ez a legnagyobb választási aduja, mert jó köz­érzetet kelt a lakosságban, leg­alábbis annak többségében. Carter talán azzal vesztette el a hivatalát, hogy ismétlő­dően hangot adott a nemzeti rosszkedvnek, s borúsan ér­tette a bajokat. Mindeneset­re Hollywoodban — ha Kele­ten,­ ha Nyugaton — mindig tudták, hogy az emberek szí­vesebben hallják a jót, in­kább tetszik nekik az ország erényeinek a magasztalása, mint az árnyoldalak emlegeté­se. A múlt héten egy publi­cista megírta, mit kellett vol­na Reagannek felsorolnia az Unió igazi helyzetéről, vagy legalábbis nem kifelejtenie a beszédből. Kockázat Ez az elnök azonban parádé­san képes kiásni nemzetének a mindenkori pónilovát: a ta­gadhatatlanul kedvezőbb gaz­dasági helyzetben egyszerűen elfelejtkezni azokról „akik le­maradtak” (és egy néger vagy chicano milliomos példájával biztatni a színesek csüggedt millióit), bárányfelhőként ke­zelni a deficit fenyegető viha­rát, s „jóval biztonságosabb­nak” minősíteni világunkat a szovjet—amerikai kapcsolatok mélypontján. De hát hétfőn is kiküldte a sajtóteremből genfi hadászati tárgyalóját, Edward Rowny-t, aki olyan derűlátó volt, amennyire csak lehetsé­ges, noha a legtöbben éppen benne látják a megegyezés egyik fő személyi akadályát. Borúlátónak lenni tehát nemcsak rossz politika, hanem netán kockázatos is. Az elnök­nél szókimondóbb konzervatív tollforgatók máris ízelítőt ad­nak ebből, amikor megtuda­kolják a demokrata bírálóktól: csak nem Moszkvának adtok igazat, és ti is Reagant teszi­tek felelőssé a nemzetközi helyzetért? Vagyis egy ilyen kampányfordulat a világra is veszélyes lehetne, még mindig jobb, ha Reagan legalább ke­resni látszik a genfi megegye­zést. Mert még ha rálelne is, akkor sem olyan biztos no­vemberi győzelme, mint sokan hiszik. Húsz év óta először le­het valóban egységes — Rea­gan eltávolítása végett — az elnökválasztásokon sorra meg­hasonlott demokrata párt, amely komolyan tart a mai el­nök újabb négy évétől. A vá­lasztások kimenetelét aligha­nem az határozza meg, hogy kinek sikerül feltennie a per­döntő kérdést. Reagannek, aki a gyászos demokrata múlt és az általa festett jövő alterna­tíváját fogja kínálni, avagy a demokrata ellenfél tud majd 'kételyeket támasztani aziránt, hova is tart Amerika az ed­digi elnököt követve. Avar János

Next