Magyar Nemzet, 1984. február (47. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
•. nek el” a START-tárgyalásokon. A megbeszélést követő sajtóértekezleten Rowny fejtegetéseiből azután kiderült — folytatódik a kommentár —, hogy az elnök csupán azt az amerikai javaslatot ,,erősítette meg”, amelyet Washington a múlt év végén vetett fel. Arról van szó, hogy mindössze a hadászati interkontinentális ballisztikus rakétákat és a tengeralattjárókra telepített ballisztikus rakétákat kellene csökkenteni. Az amerikai javaslat szerint gyakorlatilag nem esnének , csökkentés alá azok a nehézbombázók, amelyeknek számát tekintve az Egyesült Államok óriási fölényben van a Szovjetunióval szemben. Az amerikai javaslat szerint az egyenként húsz robotrepülőgéppel felszerelt nehézbombázók szintjét 400 darabban kellene megállapítani, ami lényegében ,,zöld utat” jelentene Washingtonnak a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek és a levegő— föld osztályú Strategic Range Air Missile rakéták száma ellenőrizhetetlen növeléséhez. Mellesleg a START-tal kapcsolatos amerikai javaslatcsomag megvalósítása azt jelentené, hogy a Szovjetunió kénytelen lenne — óriási költséggel — gyökeresen átszervezni hadászati erői struktúráját — fejeződik be a szovjet kommentár. A TASZSZ szovjet hírügynökség kedden kommentárban cáfolta Alan Romberg amerikai külügyi szóvivőnek a fegyverzetkorlátozás kérdéseivel kapcsolatos hétfői kijelentéseit. Romberg nyilatkozatában visszautasította a washingtoni szovjet nagykövetség emlékeztetőjében foglaltakat, s azt mondta, hogy az Egyesült Államok eleget tesz szerződéses kötelezettségeinek a fegyverzetkorlátozás területén. A TASZSZ szerint a tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Reagan volt az, aki az elődje által aláírt SALT—2 szerződést alapvetően elhibázottnak nevezte. Tanácsadója, Meese pedig nyíltan megmondta, hogy az Egyesült Államok sem jogilag, sem erkölcsileg nem érzi magára nézve kötelezőnek a SALT—1 és a SALT—2 rendelkezéseit. (■romlka:selluszsni fohsanti tárgyalásait Bukarestből jelenti az MTI. A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, államfő vezette román delegációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. gyárban, ahol nagygyűlést tartottak. Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea első miniszterelnök-helyettes mondott beeszédet. A TASZSZ jelentése szerint Gromiko kijelentette: Tárgyalásaink lehetővé teszik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—román együttműködés különböző területein végbement, megvitassuk az együttműködés további fejlesztésének konkrét kérdéseit. A látogatás alkalmával természetesen kellő figyelmet fordítunk arra is, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről véleményt cseréljünk. — Napjainkban a szovjet— román együttműködés töretlenül fejlődik — folytatta a szónok —,• átfogja a legkülönbözőbb területeket: a politikát, a gazdasági életet, a kulturális életet és a tudományt. Mi amellett vagyunk, hogy ez az együttműködés tovább szilárduljon. Beszédének külpolitikai részében Gromiko rámutatott: a békére, a békés munkára nézve a fő veszély az Egyesült Államok imperialista politikája, amely a fegyverkezési hajsza fokozására, a katonai fölény elérésére irányul. Az amerikai nukleáris rakéták európai telepítése megmérgezte a politikai légkört, emelte a katonai szembenállás szintjét, mégpedig nemcsak Európában. Az amerikai kormányzat, mondhatni, szétrobbantotta a genfi tárgyalásokat, amelynek az lett volna a célja, hogy korlátozzák és lényegesen csökkentsék a nukleáris fegyverzetet. Érthető, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a veszélyt és kénytelenek válaszintézkedéseket tenni. A brkfs.rrHo erők tanácskozása stockholmi nemzetközi értekezletet javasol Bécsből jelenti a TASZSZ. Rendezzék meg márciusban Stockholmban a politikai és társadalmi szervezetek-mozgalmak képviselőinek rendkívüli találkozóját — javasolta a békeszerető erők Bécsben tartott nemzetközi konferenciája. A nemzetközi tanácskozás részvevői — 26 országból 38 politikai párt, szakszervezet és társadalmi mozgalom, valamint több nemzetközi társadalmi szervezet képviselői — nyugtalanságukat fejezték ki amiatt, hogy az utóbbi hónapokban, a nyugat-európai rakéta telepítés következtében nőtt a nukleáris konfliktus veszélye. Dél-Afrika akciói szüneteltetését ígéri Angolában és Namíbiában Dar esz Szalaamból jelenti az AFP és az AP. A dél-afrikai kormányzat egy, Washingtonnal közösen kidolgozott taktika részeként kedden bejelentette, hogy szüneteltetni fogja katonai akcióit Dél- Angolában és a megszállt Namíbia területén. Sam Nujoma, a Namíbia függetlenségéért küzdő SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) elnöke kedden a tanzániai fővárosban diplomáciai manővernek nevezte a pretoriai és a washingtoni vezetésnek azt a próbálkozását, hogy a tárgyalásos rendezés hamis ígéreteivel megkísérelje félrevezetni a világ közvéleményét. Pieter Bolha miniszterelnök, aki az „egyoldalú tűzszünetet” bejelentette, azzal indokolta döntését, hogy az Egyesült Államoktól ,,garanciákat kapott” Namíbia jövője vonatkozásában. A háttérben az áll, hogy a napokban Pretoriában tárgyalt Chester Crocker, afrikai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár, hogy egyeztesse Washington regionális elképzeléseit a dél-afrikai vezetéssel. Megfigyelők szerint az EgyesültÁllamok olyan megoldásokat szeretne Afrika déli térségében, amelyek révén fennmaradhatna stratégiai érdekszövetsége Pretoriával, miközben javítaná kapcsolatait az úgynevezett „frontállamokkal”. Reagan amerikai elnöknek az idei elnökválasztásokra való tekintettel szüksége van arra, hogy diplomáciai sikert érjen el ebben a válságokkal terhes afrikai térségben. Számos elemző szerint Washington a „frontállamokra” (Angola, Mozambik, Zambia, Tanzánia, Zimbabwe és Botswana) kifejtett nyomással kísérli meg Pretoria számára elviselhetőbbé tenni egy esetleges namíbiai rendezést. Crocker jelenleg éppen a tanzániai fővárosban tárgyal, és próbálja elfogadtatni az amerikai ,,béketerveket”. Tanzánia a SWAPO egyik legjelentősebb támogatója. Crocker Mozambikba is ellátogat. Hírügynökségek a pretoriai bejelentéssel kapcsolatban megjegyzik, hogy az angolai vezetés, miközben kétkedéssel fogadja a dél-afrikai ígéreteket, érdekelt a tárgyalásokban, s kész az ésszerű kompromisszumok kötésére. Maian Novigot Ijabb amerikai halod Libanonban .Jobboldali milicisták szakadár köztársaságot kiáltanak ki izraeli felügyelet alatt? Bejrútból jelenti az MTI. Libanoni források szerint a bejrúti nemzetközi repülőtér körzetében hétfőn kirobbant harcokban — amelyeket egyrészről az amerikai egységek és a libanoni kormánycsapatok, másrészről, a drúz szocialista és a síita egységek vívtak — meghalt egy amerikai katona és hat polgári személy, három amerikai katona és legalább ötven polgári személy megsebesült. Ezzel 259- re emelkedett az amerikai halottak száma Libanonban. Donald Rumsfeld amerikai elnöki megbízott kedden Izraelben tárgyalt, azt követően, hogy hétfőn Damaszkuszban Abdel Halim Haddam szíriai külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket. Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár, aki Rumsfeldet elkísérte damaszkuszi látogatására, kedden folytatta a szír fővárosban az eszmecserék sorozatát. Déli-Libanonban 48 órán belül kikiáltják a szakadár „Szabad Libanoni Köztársaságot” — jelentették kedden Bejrútban jól értesült források a Kuna kuvaiti hírügynökségnek. A magát megnevezni nem kívánó forrás szerint az izraeli ,katonai és pénzügyi támogatást élvező szakadár keresztény milíciák által ellenőrzött területen jelenleg izraeli felügyelet alatt folynak a távtárgyalások a kikiáltásról, valamint a „köztársaság’ elnökének személyéről. Libanoni hivatalos körök nem kommentálták a hírt, mondván: eddig még nem kaptak „hivatalos információt”. A szakadár állam 2500 négyzetkilométernyi területen jönne létre, ami a 10 ezer négyzetkilométernyi Libanon egynegyedét jelentené. Ezt a területet az 1978-as dél-libanoni invázió után Izrael átjátszotta a libanoni hadseregből dezertált Szaad Haddad milíciái kezére. A jobboldali fegyverek azóta korlátlan ellenőrzésük alatt tartják a területet. Mubarak afrikai körútja Kairóból jelenti az MTI. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kedden nyolc napig tartó afrikai körútra indult. Az államfő először Zaire fővárosában, Kinshasában Mobutu elnökkel találkozik. Innen Kenyába utazik, ahol Dániel Arap Moi elnökkel tárgyal. Következő állomása Mogadishu, ahol Mohammed Sziad Barre elnökkel találkozik, végül pedig Tanzániában Július Nyerere államfő legutóbbi kairói látogatását viszonozza. Egyiptomi részről már kifejezésre juttatták, hogy hálásak az afrikai országoknak, amiért támogatásukkal Egyiptom az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lehetett, legutóbb pedig visszahívták az Iszlám Konferencia szervezetébe. A Sékou Touré guineai elnök vezette iszlám delegáció — a január 16—19-én Casablancában tartott iszlám csúcsértekezlet döntése értelmében tárgyalt hétfőn Kairóban Egyiptomnak az iszlám szervezetbe való visszatéréséről. Mubarak elnök a küldöttséggel folytatott eszmecsere után kijelentette: Kairó elfogadja a konferencia döntését, de a visszavétel nem érintheti az ország szuverenitásának kérdését, s Egyiptom a jövőben is tiszteletben tartja a Camp David-i megállapodásokat. Csádbalál dijatlanul' ( Krysson Párizsból jelenti az MTI. Franciaország diplomáciai offenzívát indít Csád ügyében — írják a francia lapok a külügyminisztériumnak azt a bejelentését kommentálva, hogy Claude Cheysson külügyminiszter szerdán afrikai körútra indul. Ennek során ellátogat N’Dzsamenába, a csádi fővárosba, továbbá Addisz Abebába és Tripoliba, hogy „megvizsgálja, milyen eszközökkel lehetne siettetni a béke helyreállítását Csádban”. Ugyanakkor a hadügyminisztérium kijelentette: a francia csapatok által ellenőrzött terület határának 100 kilométerrel északabbra tolása nem jelenti azt, hogy ezt a területet meg is szállják. A Csádban állomásozó francia csapatok továbbra is eddigi állásaikban maradnak, a „vörös vonal” előbbre tolása csak azt jelenti, hogy ezentúl a légi felderítést és a járőrtevékenységet e sivatagos terepen az újonnan meghatározott vonalig folytatják. Párizsban nagy figyelmet keltett Moammer El-Kadhafi nyilatkozata. A líbiai forradalom vezetője a francia rádióban arra hívta fel a franciák figyelmét, hogy Párizs legutóbbi lépése, a franciák által ellenőrzött terület határának északabbra tolása, jelentősen megnöveli az összeütközés veszélyét. Azt is hangsúlyozta, hogy Líbia kormánya kész érintkezésbe lépni a francia kormánnyal a csádi probléma megoldásának elősegítésére. Kadhafi leszögezte, hogy Líbia Gukuni Veddeit Csád törvényes kormányfőjének tekinti, mert Hisszen Habré annak idején külföldi segítséggel, fegyveres erővel ragadta meg a hatalmat Csádban. A külpolitika hírei o (Belgrád, MTI) Mika Spiljak, a jugoszláv Államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Tito halála óta Spiljak személyében első ízben tesz látogatást Washingtonban a kollektív jugoszláv államfői testület elnöke. O (Róma, MTI) Bettino Craxi olasz kormányfő február 15-én és 16-án Ausztriában folytat tárgyalásokat — közölték Rómában. O (Tegucigalpa, AP) Nagyszabású csapatmegmozdulásokkal hétfőn utolsó szakaszába lépett a „Big Pine—II” fedőnévvel szeptember óta folyó amerikai—hondurasi közös hadgyakorlat. A gyakorlaton 300 amerikai tengerészgyalogos és 5 ezer hondurasi katona vesz részt. Washingtonban bejelentették, hogy hamarosan hondurasi területen, a salvadori határ közelében újabb közös hadgyakorlatok kezdődnek. •CD (San José, AFP) A Costa Rica-i nemzetbiztonsági tanács hétfői rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy nem engedi be az ország területére az Eden Pastora vezette nicaraguai ellenforradalmi szervezet gerilláit. Ő (Tokió, MTI) ötnapos hivatalos látogatásra kedden Tokióba érkezett Robert Hawke ausztrál miniszterelnök. Tárgyalásokat folytat Nakaszone kormányfővel, valamint a szigetország politikai és üzleti élet több, vezető képviselőjével. (Manila, AP) Több százezres tömegtüntetéssé nőtt kedden Manilában egy tiltakozó menet, amelyet a múlt héten kezdett háromszáz ellenzéki a városon kívül. A vidékről érkezett tüntetőket napokon keresztül feltartóztatta a rendőrség, de kedden végül is bejutottak a Fülöp-szigetek fővárosába. A tömeg a nemzetközi repülőtérhez vonult, ahol tavaly agyonlőtték Benigno Aquino ellenzéki politikust. A tiltakozó menet vezetői állítólag megállapodtak a rendőrséggel, hogy az est leszállta után abbahagyják a tüntetést. (Washington, DPA) Az Egyesült Államok kedden föld alatti nukleáris robbantást hajtott végre a nevadai kísérleti telepen. Az amerikai energiaügyi hivatal jelentése szerint a föld alatti robbantás ereje 20 és 150 kilotonna között volt. Szerda, 1984. február 1. * Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Panilovon Az elnökség Amerikában kétszer pályázható meg sikeresen : Franklin Roosevelt négy győzelme után nyolc esztendőre korlátozták az államfői ténykedést (egy váratlanul előrelépő alelnök esetében ez majdnem tíz is lehetne, de több semmiképpen. (Ford például csupán egyszer nyerhetett volna, ha győz 1976-ban, mert két hivatali esztendőnél többet „örökölt” a lemondott Nixontól). Az elmúlt két évtizedben azonban egymást követték az egyperiódusú elnökök, ez is tükrözte a válságok sorát. Tökéletes rendezés Eisenhower óta nem szolgált tehát „végig” amerikai államfő, a nagy reményekkel kezdő Carternak sem sikerült a fehér házi lakásbérlet megújítása. Ám, hogy aki teheti, megpróbálja magát újraválasztatni, az egyértelműnek számított, amikor Johnson 1968- ban mégsem indult. Óriási meglepetést okozott, főként mert visszalépésének a bejelentését egy tévébeszéd végére kézzel írta oda, beosztottai nem sejtettek semmit. Ennek az emlékével élve, amerikai politikai körökben és főleg a republikánus berkekben ritka izgalommal várták vasárnap este, mikor mondja már ki Ronald Reagan az elkötelező mondatot. S az elnök pókerarcot vágva valóban a legutolsó pillanatig húzta az időt az „igen” közlésével. A rendezés mindenesetre tökéletes volt: az egyébként természetesnek látszó elnöki döntés így páratlan sajtótálalást kapott, hiszen hónapok óta tartott a találgatás, s még vasárnap este is igyekeztek kiskaput biztosítani maguknak a hírközlők, midőn jelezték, hogy Reagan jelöltsége „most már alighanem biztosra vehető ...” A Fehér Ház lakója tudatosan izgatta a kedélyeket. Tavaly nyár óta mindig kétértelműen válaszolt a szándékát firtató kérdésekre, s még vasárnap délután is furcsának ható nyilatkozatot adott ki, hitvesének a titkársága: „Közös döntés volt”, támogatom őt teljes mértékben, büszke vagyok rá és arra, amit elért viszonylag rövid idő alatt” — tudatta asajtóval Nancy Reagan. Kedden reggel aztán úgy nyilatkozott az elnök az ABC tévében, hogy a dolgot ő már az ősszel megbeszélte a feleségével, csak várt, noha nem feltétlenül habozott. Akárhogyan történt is, a hatás megint tökéletes volt. Erről és a szerdai „Az Unió helyzetéről” elhangzót beszédről állapította meg Hollings szenátor, demokrata jelölt, hogy „Kelet-Hollywood”. Amire nyilván megvonja a vállát a politikába a filmszakmából belecsöppent Reagan: ha a nagyérdeműnek ez kell! Annyit még elárult az ABC-interjúban az elnök, hogy környezete tette számára egyértelművél indulnia kell. S ez igazán megérthető. Örök derűlátó Hiszen könnyen lehet, hogy élete legrosszabb döntését hozta meg. Ha most lépett volna vissza, diadalmasan teszi, s ki tudja, mi vár rá a második szakaszban (a Cassandrák szerint csupa rossz, mindenekelőtt egy újabb gazdasági visszaesés, a nagy deficit okán). Nem szólva aról, hogy ahhoz előbb meg kell nyerni a november 6-i elnökválasztást. Ezt ma a többség biztosra veszi, de hát ugyanígy, simának látszott 1976 elején Ford és 1980 kora tavaszán Carter újraválasztása. A republikánusok persze tudatták Reagannel: csakis vele őrizhető meg a pártegység, a konzervatív szárny képes lenne fellázadni Bush vagy Baker, netán Dole ellen. Az alelnök vasárnap este nyilvánvalóan minden vetélytársánál kedvezőbb helyzetbe került volna az elnöki „nem" esetén, ám ki tudja, mit érhet el novemberben, háta mögött egy meghasonlott párttal. Ha örökölni óhajtja a Fehér Házat, George Bush esélyei Reagan (...talán nagyobbak. Az utóbbi viszont kétségtelenül kockáztat. S még ez őt hevesen támadó közírók is elismerik, Reagan emberi népszerűségének egyik magyarázata, hogy róla el lehetett hinni, képes visszalépni kényszer nélkül, a washingtoni pletykákban sincs soha semmi jele a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásnak, ami közvetlen elődeit jellemezte . Reagan ugyanakkor örök derűlátó. Egybehangzó az a vélemény is, hogy pompázatos színekkel megfestett tablója az ország helyzetéről nem puszta hatáskeltő választási fogás (noha az is), hanem tükrözi az elnök saját véleményét. Gyakran bírálják őt, hogy fontos politikai kérdésekre anekdotákkal válaszol, s különösen a demokrata házelnök O’Neillnak van ebből elege. Ám Reagan kedvenc története felettébb jellemzi az embert és a politikust. Az enyhén vaskos vicc szerint lélekgyógyászhoz viszik a szülők gyerekeiket, akik közül az egyik búskomor, a másik harsányan optimista. A várószoba tele van a lócitrommal. A pesszimista fiú öszszeesik, alig tudják életre kelteni, mire a szülők visszajönnek az optimistához, az már boldogan lapátolja a trágyát: „Kell itt lennie valahol egy pónilónak is ...” Semmi kétség, a sportlovas Reagan a politikában főleg pónilovat szeret megülni. S derűlátása kisugárzik, némelyek szerint voltaképpen ez a legnagyobb választási aduja, mert jó közérzetet kelt a lakosságban, legalábbis annak többségében. Carter talán azzal vesztette el a hivatalát, hogy ismétlődően hangot adott a nemzeti rosszkedvnek, s borúsan értette a bajokat. Mindenesetre Hollywoodban — ha Keleten, ha Nyugaton — mindig tudták, hogy az emberek szívesebben hallják a jót, inkább tetszik nekik az ország erényeinek a magasztalása, mint az árnyoldalak emlegetése. A múlt héten egy publicista megírta, mit kellett volna Reagannek felsorolnia az Unió igazi helyzetéről, vagy legalábbis nem kifelejtenie a beszédből. Kockázat Ez az elnök azonban parádésan képes kiásni nemzetének a mindenkori pónilovát: a tagadhatatlanul kedvezőbb gazdasági helyzetben egyszerűen elfelejtkezni azokról „akik lemaradtak” (és egy néger vagy chicano milliomos példájával biztatni a színesek csüggedt millióit), bárányfelhőként kezelni a deficit fenyegető viharát, s „jóval biztonságosabbnak” minősíteni világunkat a szovjet—amerikai kapcsolatok mélypontján. De hát hétfőn is kiküldte a sajtóteremből genfi hadászati tárgyalóját, Edward Rowny-t, aki olyan derűlátó volt, amennyire csak lehetséges, noha a legtöbben éppen benne látják a megegyezés egyik fő személyi akadályát. Borúlátónak lenni tehát nemcsak rossz politika, hanem netán kockázatos is. Az elnöknél szókimondóbb konzervatív tollforgatók máris ízelítőt adnak ebből, amikor megtudakolják a demokrata bírálóktól: csak nem Moszkvának adtok igazat, és ti is Reagant teszitek felelőssé a nemzetközi helyzetért? Vagyis egy ilyen kampányfordulat a világra is veszélyes lehetne, még mindig jobb, ha Reagan legalább keresni látszik a genfi megegyezést. Mert még ha rálelne is, akkor sem olyan biztos novemberi győzelme, mint sokan hiszik. Húsz év óta először lehet valóban egységes — Reagan eltávolítása végett — az elnökválasztásokon sorra meghasonlott demokrata párt, amely komolyan tart a mai elnök újabb négy évétől. A választások kimenetelét alighanem az határozza meg, hogy kinek sikerül feltennie a perdöntő kérdést. Reagannek, aki a gyászos demokrata múlt és az általa festett jövő alternatíváját fogja kínálni, avagy a demokrata ellenfél tud majd 'kételyeket támasztani aziránt, hova is tart Amerika az eddigi elnököt követve. Avar János