Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

2 Gromiko és Zsarkovi a megbeszélései Moszkvából jelenti az MTI. Andrej Gremiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese. A külügyminiszter szerdán a Kremlben találko­zott Vidoje Zsarkoviccsal, a Jugoszláviai­ Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kollektív államfői testületének alelnöké­­vel, Lázár Mojszov külügymi­niszterrel és Jan Szrbovannal, a szövetségi végrehajtó tanács tagjával. A szerdai megbeszélésen Vi­doje Zsarkovics megelégedés­sel szólt a Konsztantyin Cser­­nyenkóval, az SZKP KB fő­titkárával létrejött, találkozó­járól, amely -­ mint mondotta — jelentős mértékben hozzá­járul a szovjet—jugoszláv kap­csolatok minden területén tör­ténő fejlesztéséhez. Andrej Gromiko utalt Konsztantyin Csernyenkónak az SZKP KB februári rendkí­vüli plénumán elhangzott be­szédére, amelyben az SZKP KB főtitkára megerősítette a Szovjetunió békeszerető külpo­litikai " Irányvonalának folya­matosságát, valamint azt, hogy a Szovjetunió kész minden vi­tás nemzetközi kérdést ko­moly, egyenrangú és konstruk­tív tárgyalások útján rendezni. Vidoje Zsarkovics rámutatott, hogy a nemzetközi problémák megoldásának ilyen megköze­lítése számíthat a jugoszláv fél megértésére és támogatá­sára. A tárgyalás részvevői megerő­sítették, hogy mindkét ország nagy jelentőséget tulajdonít a stockholmi konferenciának. Moszkvai fel­jelesztésünk Sinopatz kancellár látogatásra készül a Szovjetunióba Ezekben a napokban a szov­jet sajtó­­gyakorta ad hírt a jól fejlődő szovjet—osztrák kap­csolatokról. A szerdai Pravda TASZSZ-közleménye például arról számolt be, hogy" Bécs­­ben a két ország képviselői az osztrák fővárosban működő ENSZ-intézményekkel, vala­mint az egyéb, itt folyó nem­zetközi konferenciákkal, tár­gyalásokkal kapcsolatos kérdé­seket vitattak meg. Ennél ma­gasabb szintű megbeszélések is voltak az elmúlt napokban a Duna-parti metropolisban. Az oroszországi föderáció mi­niszterelnök-helyettesének ve­zetésével küldöttség utazott Moszkvából Bécsbe, hogy részt vegyen a diplomáciai kapcsolatok fölvételének hat­vanadik évfordulóján rende­zett ünnepségeken. Fényképes tudósítást közölt erről a Szov­­jetszkaja Rossszja: a fölvétele­ken a többi között a Schwar­­zenberg Platzon lévő szovjet emlékmű és a bécsi Operaház látható. A szovjet küldöttséget fogadta Sinowatz kancellár és nagyra értékelte, hogy a két ország kapcsolatai a barátság és a kölcsönös bizalom elvei alapján harmonikusan fejlőd­nek. Ebben a szellemben kö­zölt hosszabb riportot a mi­nap a televízió „Mezsdu­tto­­rodnája Panoráma” című mű­sora, és ugyancsak a hat­vanadik évforduló alkalmá­ból szólalt meg a televízió hír­adójában Kirchschlager állam­fő is. A többi között áttekin­tette a kapcsolatok múltját, és méltatta az 1955-ös államszer­ződést, annak jelentőségét a tovább fejlődő jó viszony és az együttműködés szempontjá­ból. Az évforduló alkalmából szovjet újságírók jártak Auszt­riában, és nekik nyilatkozva Sinowatz kancellár széles ke­retek közé helyezte a Szovjet­unió és Ausztria szerteágazó kapcsolatrendszerét. A kor­mányfőt a nemzetközi színtér két jelensége aggasztja a leg­erőteljesebben : a fegyverkezé­si verseny újabb fordulójának a lehetősége, valamint az, hogy az elmúlt években jelen­tékenyen megnőtt a háborús tűzfészkek, súlyos konfliktusok száma a világon. Ebben a hely­zetben fokozottan fontos a két különböző társadalmi rendsze­rű ország jó viszonya, amely egyenletesen fejlődik, bármi­­ként változzék is a világpoli­tika. Amint Melnyikovnak, a Pravda munkatársának — volt bécsi tudósítójának — és a többi szovjet újságírónak el­mondta Sinowatz kancellár, az osztrákok, akik a Kelet és a Nyugat államaival egyaránt jó kapcsolatokat tartanak fenn, különösen örülnek Moszkva és Bécs sikeres együttműködésé­nek. Előrehaladás tapasztalha­tó gazdasági, kereskedelmi,a kulturális és a sportkapcsola­tok terén egyaránt. A kancel­lár szólt arról is, hogy érdek­lődéssel várja soron követke­ző látogatását a Szovjetunióba, mert ennek keretei között is­mételten módja nyílik majd bizonyítania Ausztria érde­keltségét az együttműködés to­vábbi­ fejlesztésében. Fred Si­nowatz ,,nagyszerű minőségű­nek" nevezte a két különböző társadalmi rendszerű ország kapcsolatait. M. J. Washingtoni lapértesülés a Fehér Ház tárgyalási tervezeteiről Washingtonból jelenti az MTI. Az amerikai külügymi­nisztérium egy magas rangú tisztviselője szerint — akit a szerdai The New York Times idéz — amerikai kormánykö­rökben felülvizsgálják az Egyesült Államoknak a Szov­jetunióval kapcsolatos politi­káját. Arthur A. Hartman moszkvai amerikai nagykövet visszatért Washingtonba, hogy Schurtz külügyminiszterrel tár­gyaljon a két ország viszonyá­nak időszerű­­problémáiról és főként Washingtonnak ,­az 'új szovjet vezetéshez’' való lehet­séges közeledéséről. A The New York Times be­számolójából ítélve Washing­ton­­ valójában nem tervez olyan lépéseket, amelyek al­kalmasak lennének a szovjet— amerikai viszony érdemi ja­vítására az alapvető fontossá­gú területeken. Míg az ame­rikai kormány célja ezzel a felülvizsgálattal névleg a Szovjetunió beleegyezésének elnyerése a genfi rakétatár­gyalások folytatásához, a ren­delkezésre álló értesülések szerint semmiféle új ameri­kai javaslat,, vagy elgondolás ,,nincs forgalomban" az e tár-, gyalásokon elfoglalt merev amerikai álláspont módosulá­sáról. A rendszerint jólértesült amerikai lap úgy tudja, hogy" az Egyesült Államok és szö­­ vetségesei új javaslattal ké­szülnek előállni a március 16-án újrakezdődő bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokon. Emellett az amerikaiak „közel állnak ahhoz”, hogy előterjesz­­szék a maguk szerződés-terve­zetét a vegyi fegyverek betil­tásáról a genfi leszerelési ér­tekezleten. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Tyihonov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke szerdán a Kremlben fo­gadta William Verityt, az ame­rikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács társelnökét. Az amerikai üzletember, aki egyben az Armoo Steel cég igazgató tanácsának is elnöke, azzal a céllal érkezett a szov­jet fővárosba, hogy a testü­let soron következő New York-i tanácskozásával kapcsolatos kérdéseket megvitassa. William Verity szerdán este rövid interjút adott a Vremjá­­nak, a szovjet televízió híradó­műsorának. Mint elmondta, Nyikolaj Tyihonovval folytatott szer­dai megbeszélése még jobban megerősítette abban a meggyő­ződésében, hogy tovább kell aktivizálni a bizottság munká­ját.­­ Nagy várakozással tekin­tünk a májusi tanácskozás elé — mondotta, s hozzáfűzte: ezen várhatóan mintegy 300 jelen­tős amerikai vállalat képvisel­teti magát, s tekintélyes szov­jet küldöttség lesz jelen. A tanácskozás résztvevőinek el­juttatja majd véleményét az amerikai külügyminisztérium s több más állami hivatal tiszt­ségviselője. Magyar Nemzet Trudran lemondási szándéka Ottawából jelenti a Reutert Pierre-Elliot Trudeau kanadai kormányfő kedden bejelentet­te lemondási szándékát mi­niszterelnöki tisztségéből. A hírt a kormányfő sajtótitkára közölte. A hatvannégy éves Trudeau lemondása akkor lép érvény­be, amikor a Kanadai Liberá­lis Párt megválasztja új ve­zetőjét és az­ leteszi a hivatali esküt — fűzte hozzá a sajtó­titkár. A Reuter hírszolgálati iroda szerint körülbelül há­rom hónap múlva tartják meg a párt vezetőválasztó konfe­renciáját. Egyelőre nem tudni, hogy mi állhat a miniszterelnök szándékának hátterében. Az utóbbi időkben már hallani lehetett arról, hogy a politikus foglalkozik a visszavonulás gondolatával. Di Alcin a zárónál jelentősen kisebb támogatástt kapott a IMF kongresszusán Rómából jelenti az MTI. Ciriaco de Mita pártfőtitkárrá választásával szerdán délután véget ért az Olasz Keresztény­demokrata Párt péntek óta tartó, eredetileg öt napra ter­vezett kongresszusa. A XVI. kongresszus arra lett volna hivatott, hogy a DC tör­ténetének legsúlyosabb válasz­tási veresége után megteremt­se az egységet és kijelölje a további programot. Ehelyett, mint a választás eredménye is jelzi, a kongresszusra a párt­vezetés különböző érdekcso­portjai közötti hatalmi harc nyomta rá bélyegét. De Mita az érvényes szava­zatok 56,6 százalékát kapta. Ez különösen nagy visszaesés, hi­szen a főtitkár az előjelek sze­rint a szavazók 90 százaléká­nak támogatására számított. Ugyanakkor egyetlen ellenfele, Vincenzo Scotti polgári védel­mi miniszter, akinek egyesek 3, mások legfeljebb 10 száza­lék esélyt adtak, a szavazatok 32,3 százalékát szerezte meg. Az első kommentárok alá­húzzák, hogy a XVI. kongresz­­szus nem jelent változást sem a párt politikájában, sem irá­nyításában és nem kereste a megoldást az ország " súlyos gazdasági és társadalmi prob­lémáira sem. t\ ■›tiignt-ruropai fuvarosok felfültlk e«’›!lelték a közutak forgalmát bénító akcióikat Rómából jelenti a Reutert A nyugat-európai fuvarozók sztrájkbizottsága szerdán reg­gel úgy döntött, hogy azonnal felfüggesztik a több mint egy hete tartó, a közutak forgal­mát bénító akcióikat. A szál­lítók ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy az NSZK és Auszt­ria kormánya azonnal tárgya­lásokat kezd az olasz kor­mánnyal a vámellenőrzés egy­szerűsítéséről. Kiefersfeldenben Rudolf Bayer nyugatnémet szállítási miniszter és Franz Neubauer bajor tartományi belügyi ál­lamtitkár egyezményt írtak alá, amelyben kötelezettséget vállaltak, hogy azonnal tár­gyalni kezdenek az olasz kor­mánnyal a vámellenőrzési el­járások gyorsításáról, illetve egyszerűsítésről. A keddi meg­beszélésen jelen volt Karl Lausecker osztrák közlekedési miniszter is. I«mél tiiuokaf hurmltaU mainkkal ivut’* **JJVITAuK< Luandából jelenti az AP. Az UNITA ellenforradalmi szer­vezet fegyveresei támadást, in­téztek egy gyérhántbánya dol­gozói ellen Angolában. Három embert megöltek, hatvankettőt erőszakkal magukkal hurcol­tak — jelentette szerdán az Anpop angolai hírügynökség. A beszámoló szerint a cso­port múlt csütörtökön roha­mozta meg Lunda tartomány Caranfo nevű benyatelepülését. A fegyveresek brit, portugál és a Fülöp-szigeteki szakembere­ket vittek magukkal. A túszok között van két asszony és egy gyermek. Tavaly márciusban a dél­afrikai támogatással működő kormányellenes szervezet csak­nem kilencven csehszlovák és portugál szakembert rabolt el egy hasonló támadás után. A túszok közül mind a mai napig még jó néhányan az UNITA fogságában vannak. A külpolitika hírei (Washington, APA). A kelet­-nyugati kapcsolatok álltak Ronald Reagan amerikai elnök és Rudolf Kirchschlager osztrák köztársasági elnök keddi megbeszéléseinek kö­zéppontjában. Az osztrák köztársasági elnök a találko­zón síkraszállt a nemzetközi feszültség csökkentéséért, amelyben — hangsúlyozta — a semleges Ausztria földrajzi fekvésénél fogva is őszintén érdekelt és amelynek előmoz­dítására minden tőle telhetőt megtesz.­­ (Moszkva, MTI) A Szov­jetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége szerdán közzé­tett és március 1-én életbe lé­pő rendeletével 209 tengeri mérföld szélességű gazdasági zónát létesített, a Szovjetunió körüli tengereken. A Szov­jetunió tengeri gazdasági zó­nája kiterjed az országhoz tartozó szigetek körüli tengeri területekre is. A rendelet ki­zárólagos jogot tart fenn a Szovjetuniónak arra, hogy a gazdasági zónában mestersé­ges szigeteket vagy egyéb, tu­dományos kutatásokra és a tengeri erőforrások kiaknázá­sára szánt létesítményeket építsen, illetve szabályozza azok építését és működtetését.­­­ (Le Paz, Reuter) A je­lenlegi bolíviai kormány né­hány napon belül lemond, hogy Siles Zuazo elnök új ka­binettel kísérelhesse meg le­küzdeni az országban kiala­kult, gazdasági és politikai válságot — közölte kedden a sajtó képviselővel a bolíviai belügyminiszter. (Peking, MTI) Peking­­ben szerdán hivatalosan be­jelentették, hogy a kínai— szovjet külügyminiszter-he­lyettesi konzultációk negye­dik fordulója március 12-én kezdődik Moszkvában. A kí­nai tárgyalófelet ezúttal is Csien Csi-csen külügyminisz­ter-helyettes vezeti.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Usz­­tyinov marsall, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió honvéd­­elmi minisztere március első felében hivatalos látogatásra Indiába utazik — jelentették be szerdán Moszkvában. (tagos, Reuter) A nigé­riai rendőrség újabb adatai szerint eddig hatvanhárman vesztették életüket az észak­nigériai Yola városában kitört vallási zavargásokban, ame­lyeket az iszlám fundamenta­lista mozgalom tüntetései robbantottak ki. A hatóságok több mint négyszáz személyt vettek őrizetbe.­­J. (Belgrád, MTI) A lehet­séges leghosszabb börtönbün­tetés kiszabását kérte a bel­grádi ügyészség ügyésze az el­len a két örmény merénylő ellen, akik a múlt év március 9-én meggyilkolták Törökor­szág belgrádi nagykövetét és menekülésük közben egy ju­goszláv egyetemistát megöl­tek, egy ezredest pedig súlyo­san megsebesítettek. A bíró­ság alaptalannak minősítette a vádlottak kérését, hogy po­litikai bűncselekmény elkö­vetőiként ítélkezzenek felet­tük. Csütörtök, 1984. március 1. Amint a hiteik mögött van BOLÍVIA KÉT TŰZ KÖZÖTT Tizenöt hónapja alkotmá­nyos kormányzata van Bolí­viának. Szokatlan esemény, hi­szen a dél-amerikai ország történelmének leegyszerűsítő statisztikája szerint a katonai diktatúrák kilenchavonként váltották egymást. A csaknem másfél éves Siles Zuazo-féle balközép kabinet azonban majd tucatnyi kormányválsá­gon esett már át — legutóbb januárban mondtak le a mi­niszterek —, s ez mégis az alaptételt látszik erősíteni: az ország politikai és gazdasági szerkezete rendkívül ingatag. Valószínű, ha nem Siles Zuazo lenne a vezető, már elbukott volna a balközép kísérlet. Az elnök az ötvenes évek forra­dalmának a nemzedékéhez tar­tozik, 1956 és 1960 között ha­sonló krízishelyzetben irányí­totta az országot. A tapaszta­lat ezúttal mégis kevésnek bizonyulhat. A politikus mel­lett szól, hogy az erők meg­osztottsága közepette senki más nem kívánja magára vál­lalni a súlyos viszonyok terhét. Ugyancsak az esélyeit erősíti, hogy a puccsista hagyományú fegyveres erők a jelek szerint még nem heverték ki a „ko­kain-tábornokok” hatalma kel­tette nemzetközi felháborodás hatását, így a washingtoni kormányzat tiltakozását. Az 1980-as választásokon vi­szonylagos többséget szerzett balközép koalíció kétéves ké­séssel, a „kokaintábornokok” puccsa után tudott csak hozzá­kezdeni, s gazdaságilag még nehezebb helyzetben program­jának a megvalósításához. A hatmillió lakosú Bolívia 3 mil­liárd dollár államadósságot halmozott fel, a bruttó hazai termék 1982-ben hét, tavaly pedig tíz százalékkal esett vissza, miközben az infláció mindkét esztendőben 300 szá­zalékos volt. Bolívis fizetésképtelenséget jelentett, s a Nemzetközi Va­lutaalaphoz folyamodott segít­ségért, adósságainak az átüte­mezése reményében. A Valu­taalap diktálta takarékossági intézkedések megoldhatatlan feladat elé állították a kabine­tet. A kormány két tűz közé került. A támogató pártok a törvényhozásban — a válasz­tási eredmények következté­ben — kezdettől fogva kisebb­ségben vannak, a jobbközép­nek számító, s ugyancsak az ötvenes évek forradalmának jelszavára hivatkozó Paz Es­­tenssoro volt elnök vezette MNR és a Hugó Banzer tábor­nok (1972 és 1978 közötti el­nök) nevével fémjelzett Nem­zeti Demokratikus Akció (ADN) képviselőivel szemben. A programot azonban támadja és mind gyakoribb sztrájkok­kal keresztezi a Bolíviai Mun­kásközpont, és személy szerint annak a vezetője, Juan Lechin is. A bolíviai dilemma alapja nyilvánvalóan az 1952-es for­radalom befejezetlen voltában keresendő. Az ország legfonto­sabb ásványi kincsének, az ónnak az államosítását nem követte a társadalmi szerkezet megváltoztatása. A Munkás­központ, mindenekelőtt az ón­bányászok szervezett erejével, befolyásolhatja a döntéseket, ám nem részese valójában a politikai hatalomnak. Juan José Torres tábornok tiszavi­rágéletű baloldali kísérletekor 1971-ben számoltak azzal, hogy a népi tömegek részt vennének a kormányzásban, népi parla­ment felállításával. A rendkí­vül nagyratörő Juan Lechin tavaly hasonlóra törekedett, s amikor Siles Zuazo majd va­lamennyi gazdasági és munka­ügyi tárcát felkínálta a szak­­szervezeteknek, a Munkásköz­pont vezetője az észak-ameri­kai érdekeltségek kisajátításá­hoz, antiimperialista külpoliti­kához kötötte a kormányban való részvételt. Az államfő el­utasította ezt a feltételt, é­s a harc a múlt év végén ismét ki­éleződött a peso­r dollár árfo­lyam radikális módosításakor, tehát a hivatalos infláció elis­merésekor, amelyet nem köve­tett a munkabérek emelése. A mezőgazdaság feszültségei ugyancsak a múltból származ­nak. Az óvatos földreform nem számolta fel a nagybirtokrend­szert. S a kellő állami támo­gatás hiányában a földosztás életképtelen miniparcellákat alakított ki, ismét megkezdő­dött a földek koncentrációja. A reformnak volt azonban egy lényeges politikai következmé­nye: megerősödött a tulajdo­nosi szemlélet a kisparasztok körében, ami egykor gátat sza­bott Che Guevara gerilla­akciójának, majd bármiféle szövetkezetesítési elgondolás­nak. A földosztás folytatódik, ám hatókörzete szinte­ kizáró­lag a terméketlen magasföld, a több ezer méteres Altiplario. A trópusi jól termő területe­ken viszont megerősödtek a korszerű nagybirtokos farm­­gazdaságok. Ez a réteg a Siles Zuazo-féle politika egyik fő ellenzője.­ A szeszélyes időjárás is gyengíti a balközép kor­mány manőverezési lehetősé­gét. A kényszerű lavírozás, hol a Munkásközpont követelései­nek, hol a centrumnak, illetve a Valutaalap diktátumának tett engedmények — amelyek a kormány fennmaradásának a feltétele — értelemszerűen kizárják a következetes gazda­sági programot. A balközép kormánykoalíciót adó Népi és Demokratikus Unió pártjai­nak a vitái tulajdonképpen már a kezdetektől elszabadul­tak. A kabinetből és a párt­­szövetségből is kilépett a leg­több szavazót hozó Baloldali Forradalmi Mozgalom (MIR). Ez a szociáldemokrata színe­zetű párt Paz Zamorával az élen azzal a szándékkal lép fel, hogy az ötvenes évek for­radalmára hivatkozó hagyo­mányos politikai erőkkel szem­ben a megújulást képviselje. A MIR távozása a kormányból azzal,' magyaránbsu­ó,'--bagrott felelősség elől kíván menekül­ni. Paz Zamorg­­ szeretné át­menteni a mozgalmát, fel­ismerve, hogy a jelenlegi gaz­dasági válság kizárólag a bal­­közép-koalíció elkopását ered­ményezheti. A mindenkori széljárásnak megfelelően a MIR most hol balról, hol a centrum szemszögéből bírálja Siles Zuazót, s kísérli meg így indokolni ellenzékbe vonulá­sát. A megfigyelők nem tart­ják kizártnak, hogy a Szociál­demokraták akár Paz Estens­­soro volt elnökkel is hajlan­dók szövetséget kötni a későb­bi, kedvezőbb gazdasági hely­zetben egy stabilabb kormány­zás reményében. A Népi és Demokratikus Unió, tehát a kormány bázisa így Siles Zuazo MNRI pártjá­ra, a kommunistákra és a szám szerint jelentéktelen, ám nemzetközi kapcsolatai­­ miatt mégis­­fontos , keresztényde­mokraták táborára zsugorodott össze, s vállalja egyelőre a hálátlan feladatot a törvényhozásban immár még nagyobb túlerőben levő ellen­zékkel szemben. Siles Zuazo az átmeneti kabinetválságokat úgy igyekszik megoldani, hogy hagyományosan független po­litikusokkal tölti be a távozott miniszter­ek helyét. A kommu­nista párt több ízben is kísér­letet tett arra, hogy rávegye a M­R-t álláspontjának a felül­vizsgálatára. A legutóbbi, több hetes vál­ságot végül a Munkásközpont­­tal kötött újabb kompromisz­­szummal sikerült áthidalni. Siles Zuazo bejelentette, hogy a kormányzás megszilárdításá­ra tervbe vette nemzeti egy­­ségkormány alakítását vala­mennyi politikai erő részvéte­lével. Az ajánlat napirenden van, ám egyelőre sem a jobb­oldali ellenzék, sem a korábbi koalíciós partner, a MIR ne­m mutat érdeklődést a megoldás iránt. Az érdektelenség mögött valószínűleg már említett meg­, fontolást kell keresni: a­­nehéz , és népszerűtlen munka'* Siles'. Zuazóra (és nem utolsósorban a kormányban részt vevő kommunista pártra) kívánják hagyni a későbbi választási,­ politikai eséseik mentésére. Ortutay L. Gyula

Next