Magyar Nemzet, 1984. április (47. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

Színesebb kínálattal A kiskereskedői foglalko­zásról mindenkinek van va­lamilyen véleménye. A többség azt mondja: jó, hogy vannak, hiszen a „ma­szek” rendszerint kedves, udvarias, köszön a vevőjé­nek. Jólesik bemenni az ál­talában tiszta, rendezett kis üzletekbe, s­­válogatni, kérdezgetés anélkül, hogy éreztetnék: szívességet tesz­nek a vevőnek. Sok olyan holmit találunk meg náluk, amit a legnagyobb állami üzletekben is hiába kere­sünk. De­­ mindennek ára van. A magánkereskedő ál­talában nem adja olcsón a portékát. A friss, kemence­meleg házikenyeret, a já­téküzletek pultjairól hiány­zó kisautókat, a butikok egyedi darabjait meg kell fizetni. Ez eddig természe­tes. Csak akkor váltja fel „az árukínálat színesítése és a választékbővítés, a mindig a vevő rendelkezé­sére állás” felett érzett örö­möt a felháborodás, ha a butikbeli egyedi darabról kiderül, hogy silány holmi, ha azért kaphatjuk meg te­temes felárral a kapós já­tékot, mert az ötletes boltos felvásárolta az állami üzle­teknek szánt kevéske kész­letet, amikor az árucikk ér­téke —­ legyen az bármilyen keresett és hiányt pótló is — nincs arányban az árá­val.­­ .. Azt a képet, amely a köz­véleményben róluk kiala­kult, ismerik ők maguk is. A Kiskereskedők Országos Szervezetének holnap kez­dődő országos választmányi ülésén ezek a témák hang­súlyosan szerepelnek. A kis­kereskedők legutóbbi kül­döttközgyűlése óta végzett számvetés kemény, kritikus megállapításokat tartalmaz.­­társadalmunk oly mér­­tékben togan.Ja, ismeri el egy-egy réteg, adott eset­ben szakma tevékenységet, amennyi hasznot jelent te­vékenysége a munkameg­­osztásban. A kiskereskede­­lem — úgy tűnik — most kerül a „helyére” a társa­dalmi ranglistán. Az utób­­bi időben a gazdasági és tár­sadalmi szervezetekkel, sőt az államigazgatási szervek­kel való kapcsolattartásuk lényeges tartalmi változást tükröz. A KISOSZ képvise­lője ma már résztvevője a magánkereskedőket érintő kérdések vitájának, bevon­­ják a döntések előkészítésé­­be is. A kapcsolatrendszer tartalmi változását tükrözi az a tény, hogy ma már a megfelelő feltételek fennál­lása esetén minden magyar állampolgárnak joga van magánkereskedői tevékeny­ség folytatására. Egyre több o­umon foglalkoznak mun­kájukkal, elismerve mind­azt, ami jó és hasznos, bí­rálva viszont azokat a visz­­szásságokat, amelyek nem vetnek jó fényt e szakmá­ra, s a szakmában becsüle­tesen dolgozó többségre. A magánüzletek számá­nak gyarapodásától azt vár­tuk, hogy bővül a kereske­­d­emi hálózat, színesedik a kínálat. E reményeinkben nem csalódtunk. Az árube­szerzés, az árak alakítása, a minőségvédelem azonban a magánkereskedőknél nem egyértelműen dicsérhető. A kereskedelmi felügyelősé­gek a közelmúltban össze­gezett vizsgálata és egyéb hatóságok tapasztalatai azt mutatják, hogy tájékozat­lanságból, gondatlanságból, olykor szándékosságból sem ritka eset az árképzés­re vonatkozó előírások meg­szegése. A közvélemény el­ítéli, a hivatalos rendelke­zések tiltják az állami és szövetkezeti kiskereskede­lemből való áruvásárlást , mégis egyre több esetben fordul elő. S a hamis ter­mékjelzésekkel kínált áru­cikkek, a bizonytalan ere­detű külföldi holmikkal va­ló manipulálás azt jelzi: még mindig nem talált kel­lő megértésre a figyelmez­tető szó, hogy jó néhányan csak a gyors haszonszerzés­re törekednek. A KISOSZ nem egy-egy boltos, hanem valamennyi magánkereskedő érdekkép­viseleti szerve. Kötelessége tehát olyan hatékony eszkö­zöket alkalmazni, amelyek­kel — ha szükséges, egyes emberekkel szemben — ér­vényt szerez a többség ér­dekének. Kereskedni ma nem könnyű. Az üzletek növekvő száma és a rendelkezésre álló áru mennyisége között több szakmában nincs har­mónia. Magyarországon a kiskereskedelmi forgalom­ból közel négy százalék a magánkereskedelem része­sedése. A „maszekok” ter­mészetes törekvése, hogy olyan árucikkekkel csalo­gassák boltjaikba a vevő­ket, amelyek kapósak, di­vatosak, amelyekért érde­mes benyitni hozzájuk. Hogy honnan szerzik be az ilyen árut — az már ko­rántsem ennyire egyszerű kérdés. Joggal remélik­­várják, hogy a nagykeres­kedelem ugyanúgy szolgálja ki őket, mint „állami” tár­saikat. Azt viszont mi vár­juk tőlük, hogy kereske­delemszervező tevékenysé­gükkel ők se tétlenkedje­nek, ne ölbe tett kézzel vár­ják, érkezik-e szállítmány, vagy sem, hanem kutassák fel az eladókat. Keressék meg a vállalkozó szellemű kisiparosokat, mérjék fel vevőkörük igényeit, s amit sokan keresnek, csináltas­sák meg, készíttessék el — s akkor nem kell az áru­ellátás nehézségein sirán­kozni. S hogy ez mennyire nem lehetetlen, arra jó pél­da: a KISOSZ és a KIOSZ együttműködési megállapo­dást írt alá. A szervezett kapcsolattartás eredményes­nek bizonyult: tavaly tizen­egy megyében találtak ér­deklődő partnereket, s ren­deztek közös árubemutató­kat kisiparosok és kiskeres­kedők. Ez idén Budapesten és Csongrád megyében ha­sonló eseményre kerül sor , mindkét fél okulására és hasznára. Hiszen ha az iparosok tudják, mit lehet­ne jó áron eladni, a keres­kedők pedig megtalálhatják szállítóikat, az mindkettő­jüknek megélhetést, hasz­not jelent. A vásárlóknak pedig azt, hogy több termék közül vá­laszthatnak, s hogy reális áron juthatnak a különbö­ző cikkekhez. Rácz Judit .- ’ . / . -■ II­­ . • Magyar Nemzet ................... .......................... 1 ■" ........... 1 1 .""iifi., i ■" ii ■ —-----------------------------■ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA / TIT A mediterrán térségben maradnak az amerikai hadihaj­ók Arafat ismét találkozott az egyiptomi elnökkel A külpolitikai helyze­t A LIBANONI négyhatalmi erők kötelékében befejezi részvé­telét az Egyesült Államok. A Fehér Ház bejelentése szerint Reagan elnök az amerikai kongresszushoz küldött jelentésében azt fejtegette, hogy a katonai jelenlét nem a megfelelő eszköz a célok elérésére. A tizenöt hadihajó és az ezernyolcszáz ten­gerészgyalogos mindazonáltal továbbra is a Földközi-tenger térségében marad. Reagan azt is közölte, hogy döntése nem függ össze a helyzet alakulásával, és azt ígérte: „Az Egyesült Álla­mok nem hagyja magára Libanont.” Az elnök azt bizonygatta, hogy Washington továbbra is elkötelezett az ország szuvereni­tása­ iránt, s szorgalmazta az összes külföldi erő kivonását. A hírügynökségek emlékeztetnek rá, hogy az első amerikai egységek 1982 szeptemberében érkeztek Libanonba, és a bejrúti nemzetközi repülőtér környékén foglalták el állásaikat. Tavaly októberben az ellenállás robbantásos akciót hajtott végre az amerikaiak bejrúti körlete ellen, s kétszáznegyvenegyen meg­haltak. Idén februárban a bejrúti partoknál cirkáló hadihajók­­ra vonták vissza a tengerészgyalogosokat. A UPI adatai szerint az amerikai csapatkontingens kétszázhatvannégy katonája vesztette életét Libanonban. Mint Washingtonban jelezték, a bejrúti amerikai nagykövetség védelmére száz tengerészgyalo­gos marad ott, s korlátozott számban katonai személyzet segéd­kezik a kormányerők kiképzésében. Befejeződött közben az 1250 fős francia katonai egység kivo­nása is. A négyhatalmi erőknek ez a köteléke jóval a brit, az olasz és az amerikai csapatok után hagyta el a fővárost. A KÖZÖS PIAC mezőgazdasági miniszterei hosszú tárgyalá­sok után véglegesen megállapodtak az új idényre szavatolt agrárárakról és a kiadások csökkentését szorgalmazó reform­­intézkedésekről. Az egyezményről a tanácskozáson elnöklő Michel Rocard számolt be szombaton. A garantált árakat a ter­mények többségénél egy százalékkal csökkentették. Az egyez­ség — mutatnak rá a megfigyelők — alapvető fordulatot jelent az EGK történetében, mert a korlátlan tel­jas áldások rends­zerét olyan szabályozásokkal váltják fel, amelyben a fölöstej ad. elő­idéző termékeknél a rögzített ár csak bizonyos termelési szin­tig érvényes, azon túl nem. Közös nevezőre tudtak jutni a tej­termelés korlátozásában is, és az EGK számára ez nagy fon­tosságú, hiszen a legutóbbi csúcsértekezlet éppen azért fulladt kudarcba, mert erről a kérdésről elhúzódott a vita. Írország vétót helyezett kilátásba, ha a többiek nem fogadják el igényét tejtermelésének évi ötszázalékos növelésére, a visszafogás he­lyett. Ezt azzal indokolta, hogy ez az ágazat nagy részarányt képvisel a gazdaságban. A tagországok végül is hozzájárultak ahhoz, hogy Dublin emelje a termelést. A másik kilenc tag­államra viszont öt-nyolc százalékos csökkentés érvényes. A megállapodás várható költsége azonban a számítások sze­rint meghaladja a költségvetésben rendelkezésre álló összeget, s a többlet előteremtéséről a kormányoknak kell majd gondos­kodniuk valamilyen módon. Ehhez azonban az szükséges, hogy megegyezzenek Nagy-Britannia visszatérítési követeléseiről is, máskülönben aligha tölthetik fel egységesen a közös forrásokat. A bejrúti kabinet befejezetnek tekinti a négyhatalmi erő küldetését Washingtonból jelenti a UPI és az AFP. Ronald Rea­gan amerikai elnök úgy dön­tött, hogy az Egyesült Álla­mok befejezi részvételét a gyakorlatilag már feloszlott libanoni négyhatalmi erők kötelékében. A Fehér Ház he­lyettes szóvivőjének washing­toni bejelentése szerint Rea­gan az amerikai kongresszus­hoz címzett jelentésében az­zal indokolta a döntést, hogy „az amerikai részvétel többé nem szükséges, illetve nem a megfelelő eszköz” az ameri­kai célok elérésére. A tizenöt amerikai­­hadiha­jó és az 1800 tengerészgyalo­gos ugyanakkor továbbra is a Földközi-tenger térségében marad, és a 6. amerikai flotta kötelékében teljesít majd szolgálatot. Reagan azt is kö­zölte, hogy döntése nem függ össze a libanoni helyzet ala­kulásával, és azt ígérte, hogy „az Egyesült Államok nem hagyja magára Libanont”. Az amerikai elnök azt bizony­gatta, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is „elkötele­zett” Libanon szuverenitása iránt, és szorgalmazta, hogy az összes külföldi erő vonul­jon ki onnan. Az első amerikai tenge­részgyalogos egységek 1982 szeptemberében szálltak partra Libanonban, és a bej­rúti nemzetközi repülőtér környékén foglalták el állá­saikat. Tavaly október 23-án a libanoni ellenállás nagy­szabású robbantásos akciót hajtott végre az amerikai ka­tonák bejrúti körlete ellen; 241-en meghaltak. Idén feb­ruár közepén a bejrúti par­toknál cirkáló hadihajóra csoportosították át a tenge­részgyalogosokat. A UPI adata szerint a békefenntar­tónak nevezett amerikai csa­patkontingens 264 katonája vesztette életét Libanonban. A tervezettnél korábban, már pénteken befejeződött a Bejrútban állomásozó 1250 főnyi francia katonai egység kivonása. A nyugati négyha­talmi erők kötelékébe tarto­zott francia kontingens utol­sóként, jóval a brit, az olasz és az amerikai egységek után hagyta el a libanoni fővárost. Charles Hernu francia had­ügy- és Claude Cheysson kül­ügyminiszter szombaton Bej­rútba érkezett, hogy jelen legyen a négyhatalmi erők kötelékéhez tartozó francia katonák utolsó csoportjának búcsúztatásán. A két minisz­tert röviddel megérkezésük után fogadta Amin Gemajel libanoni államfő, majd a ki­kötőbe mentek, ahonnan rö­vid ünnepség után hazaindult a Clemenceau repülőgép­­anyahajó, fedélzetén a fran­cia katonákkal. Ugyancsak szombaton az olasz kormány utasításának eleget téve elhagyta a liba­noni partokat az olasz flotta három hadihajója, amely Bejrút közelében cirkált. Elie Szalem libanoni kül­ügyminiszter szombat dél­előtt­­levelet juttatott el Fran­ciaország, Olaszország, Ang­lia és az Egyesült Államok bejrúti diplomáciai képvise­lőjéhez. A levélben a libano­ni kormány befejezettnek nyilvánítja a négyhatalmi erő küldetését és köszönetét fejezi ki tevékenységéért. Miközben Bejrútból teljes nyugalomról érkeztek jelen­tések, a megszállt Dél-Liba­­nonban is folytatódtak az iz­raeli terror ellen tiltakozó sztrájkok, megmozdulások. A mohamedán vallási és po­litikai vezetők sürgős kezde­ményezéseket követelnek a bejrúti kormánytól az izrae­li bekebelezési tervek meg­hiúsítására. A megszállók teljesen elszigetelték Dél-Li­­banont az ország többi részé­től. Mubarak megbeszélése a PFSZ vezetőjével Kairóból jelenti az MTI. Az egyiptomi elnök külpoliti­kai főtanácsadója, Oszama El- Baz, Kairóban bejelentette, hogy Hoszni Mubarak államfő megbeszélést­ folytatott Jasszer A­ráláttál Conakryban, és — az iráni—iraki háború ügyé­ben — üzenetet küldött Indira Gandhi indiai miniszterelnök­nek. • Mubarak, aki szombaton tért vissza a guineai főváros­ból, Ahmed Sekou Touré elnök temetésen vett részt. Ebből az alkatomból tanácskozott a PFSZ elnökével. Arafat de­cember 22-én járt Kairóban, s Egyiptom sokat fáradozott azon, hilfey Jr irzlánia a palesz­tin szervezettel kbzon állás­pontot alakítson ki, majd pe­dig­— bevonva Izraelt — foly­tatódjanak a tárgyalások a pa­lesztin úgynevezett önkor­mányzatról. Az Egyiptom su­galmazta tárgyalások Husszein király és Arafat között való­ban megkezdődtek, de nem jártak sikerrel, így Egyiptom­nak az a kísérlete, hogy az autonómia-tárgyalásokkal hi­dat verjen a Camp Dávid miatt eltávolodott arab közös­séghez, egyelőre úgyszintén sikertelen maradt. Oszama El-Baz szerint Mu­barak és Arafat tanácskozá­sain az emigráns palesztin parlament, a palesztinai Nem­zeti Tanács rendkívüli ülésé­nek összehívásáról is szó volt. Mubarak Conakryban ta­nácskozott — El Baz szerint — George Bush amerikai al­­elnökkel is. Ezen a tárgyalá­son — mint mondotta — Li­banonról, Irán és Irak hábo­rújáról, illetve „a közel-keleti békerendezés folyamatának felélesztéséről”­­volt szó. Oszama El-Baz bejelentette, hogy Mubarak az indiai kor­mányfőhöz intézett üzeneté­ben az el nem kötelezett or­szágok közelépését sürgette az iráni—iraki ellenségeskedések megszüntetése érdekében. Mint a Reuter jelentette, az amerikai szenátus egyik bi­zottsága pénteken megszavazta azt a javaslatot, amely az 1985-ös pénzügyi évre 815 mil­lió dolláros segélyt irányoz elő Egyiptom számára, vagyis 65 millióval többet, mint ameny­­nyit Reagan elnök eredetileg kért. A bizottság a döntését meg­előzően megszavazta azt is, hogy az Izrael számára nyúj­tandó amerikai segély összegét az elnök javaslatához képest 350 millió dollárral növeljék, így az összesen 1,2 milliárd dollárt tenne ki. Ugyancsak növekszik az Egyesült Államok másik közel­­keleti szövetségesének, Szu­dánnak szánt katonai szállítá­sok összege az idén október 1-én kezdődő 1985-ös pénzügyi évben. A tervek szerint a je­lenlegi 45 millió dolláros ka­tonai segélyt 65 millióra eme­lik. A Biztonsági Tanács megv­izsgálta Irak )s Irán kapcsolatait New Yorkból jelenti a TASZSZ. New Yorkban ülést tartott az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa, s megvizsgálta az „Irak és Irán közötti kapcsolatok helyzetét”. A testület tagjai tudomásul vették az ENSZ- főtitkár által megbízott szak­emberek jelentését, akiknek az volt a feladatuk, hogy meg­vizsgálják a vegyi fegyverek Iránban történt alkalmazásá­ról szóló állítások valódiságát. Javier Arias Stella, a Biz­tonsági Tanács elnöke nyilat­kozatában felhívta a figyel­met arra, hogy szigorúan tisz­teletben kell tartani az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben foglalta­kat. Ez a dokumentum meg­tiltja a fojtó, mérgező, illetve más, hasonló jellegű gázok, va­lamint bakteorológiai eszkö­zök katonai alkalmazását. A nyilatkozat tűzszünetre és az iráni—iraki konfliktus békés rendezésére való nyo­matékos felszólítást, tartalmaz. Az AP jelentése szerint az iraki haditengerészet parancs­noka kijelentette, hogy az ira­ki erők fenntartják Irán leg­fontosabb olajkikötője, a Harg-sziget blokádját s fi­gyelmeztette a külföldi hajó­kat, hogy ne közelítsék meg a szigetet. Londonban a brit hadügy­minisztérium szóvivője szom­baton megerősítette, hogy négy aknaszedő hajót indított a Hormuzi-szoros felé arra az esetre, ha Irán beváltaná ko­rábbi fenyegetéseit s lezárná a stratégiai jelentőségű vízi­­utat. Irak és a Koreai NDK el­határozta, hogy felújítják dip­lomáciai kapcsolatukat — je­lentette be szombaton Szad­­dam Husszein iraki elnök a francia Le Figaro lapnak adott nyilatkozatában. Az iraki elnök élesen bírálta az Egyesült Államok közép-kele­ti politikáját, amiért Wa­shington mérgesgáz bevetésé­vel vádolja Irakot. Tihaknmsak f­ranciaországban az ipar átszervezése ellen Párizsból jelenti az MTI. Szenvedélyes hangulatú tünte­tések zajlottak le pénteken egész napon át Franciaország több váro­sában, elsősorban Lotharingiában, a kormány­nak az ipari átszervezés kér­désében hozott döntése ellen, amely a kohászatban a terme­lés csökkentését és 20 000 munkahely megszüntetését irányozza elő a következő

Next