Magyar Nemzet, 1984. április (47. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
A Magyar Nemzet megkérdezte: Hogyan sikerült a báli idény? — Bár a bálok zöme valóban mögöttünk van — válaszol a címben föltett kérdésre Hornyánszky Zoltán, a Duna Intercontinental igazgatóhelyettese —, mégsem beszél, nekimúlt időben. A báli idény ugyanis gyakorlatilag novembertől májusig tart nálunk és a fennmaradó időszakban is sor kerül egy-egy nagyobb szabású rendezvényre. — Valóban, kiszélesedett a klasszikus értelemben vett farsang ideje; a „csúcsidény” mégis januárra, februárra, márciusra esik. Az idén milyen volt ez a három hónap? — A hagyományoknak megfelelően jó. Gyakorlatilag minden szombaton volt valamilyen esemény — a legutóbb épp március 31-én a jogászbált tartottuk nálunk —, de egyre gyakrabban van rendezvény pénteken is. — Szoktak három bált sorozatban, egymás után rendezni? — Volt már rá példa, de csak egyszer-egyszer tudjuk ezt a nagy hajtást vállalni. Hiszen föl kell készülnünk a konyhával, a fogyóeszközökkel, a személyzettel... — Apropó, szoktak „erősítést” kérni? — Igen, a környező szállókból, elsősorban kiszolgáló személyzetet, a „kölcsönt” nyugalmasabb napjainkon törlesztjük. A bálokon legalább ötven-hatvan felszolgálóra van szükségünk. — Milyen bárokat tartottak az idén Önöknél? — A kisiparosok, a testnevelési főiskolások, a kereskedelm és vendéglátóipari főiskolások, az újságírók, a közgazdászok, a prímások, a kémikusok, a MALÉV-osok, az ebtenyésztők, a jogászok bálját; nálunk rendelők meg a négy svábbált is. A legnépesebb és a legtöbb hagyománnyal rendelkező mind közül az újságíróbál. Az idén egyébként újítást vezettünk be: a ruhatár előtt sörbárt állítottunk föl, s jövőre szeretnénk fagylaltoskocsit is kigördíteni. Az újításokat rendszerint a Duna Inter baráti körének hangulatos összejövetelein próbáljuk ki; ami beválik, azt gyakorlattá teszszük. — Mennyi volt az idei báli bevételük? — Meghaladta a hárommillió forintot. — És a kiadások? — Azok nem érik el az egymilliót; a rongálások, a károk sem nagyobbak, mint máskor. — Melyik lesz idén az utolsó bál? — Május 12-én a síbál, mert addigra befejeződik a síszezon is. — És valószínűleg a törött lábak is összeforrnak ... (gyulay) ! \|,^Vir \ ’ "|4 Mindenki sávja „Sikeres” Liti-razzia a fővárosban Nem nagyon hiszek az akció sikerében. Ahogy mondani szokás: a posta és a mindenre elszánt CB-sek nincsenek egy súlycsoportban. Se szeri, se száma a rendeletek kijátszási lehetőségének, s ha valamilyen csoda folytán mindenki betartaná az előírásokat, akkor is gondot okozna a használatban levő elektromos berendezések mintegy 20 százalékának a zavarvédettsége. Nem hiába mondja Megyeri Endre, a budapesti zavarvizsgáló üzem vezetője, hogy „be van kerítve”, köntörfalazás nélkül beismeri: az 1982 végén megindult robbanásszerű CB-invázióra nem készültek fel. Létszámot kaptak ugyan, de a státusokat nem könnyű betölteni. Ez idő szerint három mérőkocsijuk van, s ennek is örülni kell. Az antennával ellátott, kis zöld autókat elég egy taxisnak meglátni, s máris „leadja a drótot ’, így nem csoda, hogy volt már olyan rendkívüli akció, amely finoman szólva szerény eredménnyel zárult, mintha minden rendben volna, s a panaszok egyharmadát nem rádiótelefonok okoznák. Pedig mindössze az történt, hogy a taxisok felkészülten várták az ellenőrzést, miután az általuk furcsán értelmezett zsiványbecsület erősebbnek bizonyult a már-már késhegyre menő kenyérharcnál. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az tudja elvinni a fuvart, aki — szaknyelven szólva — „nagyobb teljesítménnyel nyom rá”. S azt ugye nem kell magyarázni, hogy nem mindegy, ki hány fuvart csíp el naponta. Rumli a második emeleten Mindez azonban látszólag cseppet sem zavarja azt a kis stábot — a már megismert Megyeri Endrét, Horváth Ferenc főelőadót, Fehér József zavarelhárítót és a Belügyminisztérium egyik rendőr őrnagyát —, amelynek munkáját figyelemmel kísérhetem. Pedig a hirtelen leereszkedő köd a Szabadság-hegyen, ahová első utunk visz, nem sok jót sejtet. Az Olimpia Szálló környéke teljesen kihalt. Bóklászunk néhány percet, mire a minden kényelemmel felszerelt hotel második emeletén a Budataxi diszpécserközpontját megtaláljuk. Kétszer kétméteres kis szoba, a folyosó végén. Feltűnően elegáns, vörös hölgy nyit ajtót, s mihelyt megtudja jövetelünk célját, a következőt mondja a mikrofonba: — Uraim! A posta ellenőrzi a CB-seket. Most ne keressetek. Amiből ötszázvalahány kollégája tudhatja meg, ha eddig nem tudta volna, hogy mi az ábra. S persze mások is, akik a mindenki sávját használják. — Ha lehet, ne tessék népszerűsíteni többször jövetelünk célját — mondja az őr, nagy. Mire a hölgy, tűsarkosi cipőben végződő lábait keresztbe rakva, mosolyogva válaszol: — Miért? Szégyen az, hogy önök itt vannak? Közben csak úgy záporaidnak a kuncogó megjegyzések az éterből. „Mi az, a posta megint meglepte a Budata-exit?” „Másokkal is szórakozhatnának már.” Szakszerűen folyik az ellenőrzés. Kiderül, hogy „véletlenül” nincs szűrő a berendezésen, és a mikrofon sem az elő-. Írásnak megfelelő. A hölgy” természetesen minderről semmit sem tud, ő a taxi 88-as, semmihez nem nyúlt, s különben is csak percekkel ezelőtttette át a szolgálatot., Ezért az engedélyokirat bevonását dokumentáló jegyzőkönyvet nem hajlandó aláírni, de ideseír valakit a vezetőségi tagok közül Egykettőre jelentkezik is az egyik azzal, hogy milyen rumli van már megint. Mikor megtudja, kik a vácatlan látogatók, hozzáteszi:,,És mit keresnek a diszpécserszobában?” Horváth Ferenc főelőadó megmondja neki, így némi rábeszélésre hozzájárul, hogy a CB 88-as aláírja a jegyzőkönyvet. ' ■ A búcsú már-már baráti. A tökéletes frizurájú hölgy, miközben sorra jegyzi és közvetíti a hívásokat — van olyan tizenkét órás ügyelet, hogy háromszázat is —, elmeséli, hogy ha a lakásán egy hétig nem jár a posta, már szinte hiányzik neki. Igaz, amióta otthon adója van, a szomszéd nyugdíjas néni nem tudja nézni az öreg Tisza televízióját, mert csak egy madzag az antennája Szegénynek a nyugdíjából nem futja másra ... Az eszébe sem jut, hogy amíg nem volt a közelében CB, addig ez az antenna is megtette, s esetleg neki kellene nyilván nem kis jövedelméből a nénit kártalanítania. Mielőtt elköszönünk, nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem tőle: miért mondta egyből a mikrofonba, hogy a CB-seket ellenőrzik ? Pillája nem rezdül, úgy válaszol: „Mondtam volna inkább valótlanságot?" Csodák nincsenek Jó hangulatban ereszkedünk le a hegyről. Különösen a vonalvégre került vezetőségi tagnak az a megjegyzése jár szájról szájra, hogy „ki fogja vágni azt a tagot, aki kivette a szűrőt az antennakörből!" A Déli pályaudvar drosztjánál már az első fogás sikeres. Köpcös, kopaszodó pilóta lesi a fuvart 71-es City Taxi kocsijában. Helyette azonban Fehér József érkezik a bemérőműszerével. Két-három perc alatt megtudjuk, hogy a rádiótelefon nyolc wattal, azaz a megengedett kétszeresével sugároz. A mosolygós kisember hitetlenkedve csóválja a fejét: nemrég volt bemérve a készülék, s akkor minden stimmelt. Csodák azonban nincsenek... Kollégáim a CB-t s vele az engedélyezési, okiratot bevonják Az átvételi elismervényen az áll:hatósági vizsgálatra átvették. A taxis valamennyiünkkel kedvesen paroláz, s csak azt bánja, hogy „el van rontva a hétvégéje pedig akkor van a legtöbb esküvő”. Újabb City Taxi, a 275-ös. Szűrő a kesztyűtartóban, engedély sehol, pedig a tulaj a csomagtartóban is keresi. Elveszik a rádiótelefont, azzal, ha este fél tízig behozza az engedélyt, visszakapja Pár lépéssel odébb kiváló állapotban levő Dacia kerül megméretésre. ‘Budataxi: CB—339 Dús pofaszakáll, divatos, homályosított szemüveg, engedély kéznél. Ám furcsa módon más gyári szám van a készüléken és más az okiraton. Ilyen sem volt még. Az indignált fiatalember előadja, hogy olaszból hozták cirkuszosok, tőlük vette. Csakhogy, hangzik a magyarázat, az engedélyt már az ő nevére állították ki . . . A félreértést tisztázandó, a papírt és a rádiótelefont bevonják. Mert hiszen, ha valaki egy ilyen drága masinát használ, az mindenképpen ellenőrzi, hogy az engedélyt helyesen töltötték-e ki.. — Jogukban áll egyáltalán elvenni? — kérdezi az oldalszakállas, noha már azt is tudja,hogy az adóteljesítménye jóval több a megengedettnél. 6,1 wattnyi. — És ha nem adom oda? — próbálkozik mindenre elszántan. — Egy laxi, * két rádiótelefon .Sportnyelven szólva három null a javunkra, de találomra megvizsgálunk még egy kocsit. Budataxi, CB—668. Két r rádiótelefon, két engedély. Úgy látszik, van ilyen is. Az egyik használaton kívüli, *'■ nincs rajta szűrő. A másik bemérésénél a műszer mutatója valósággal felcsavarodik, így csak 10 Wattos adóteljesítményt tud Fehér József mérni, többre nem képes a műszer. — Sajnos, a CB-jét el kell vennünk. — Ne tegyék, most voltam vele beméretni. — A riadtanak látszó fiú hosszas történetbe kezd, amelyben még egy postás is szerepel, de a tények makacs dolgok . .. Alighanem szabálysértési eljárás lesz a dologból, s nem nehéz megjövendölni, hogy jó időre nem kapja vissza a CB-jét, bár váltig azt hangoztatja, hogy még címet sem tudott felvenni vele. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy érvényes engedéllyel bíró személytől nem kaphat kölcsön egy másikat. Ezt nem tiltja a törvény. Este fél tízre visszaérkezik a bázisra mind a hét ellenőrző csoport. Hamar elkészül az összesítés. Szám szerint 45 ellenőrzést végeztek, s ezek eredményeként 11 készülék, illetve engedély lett bevonva. Akárhogy számoljuk is, ez hajszál híján 25 százalék. Az arcokon elégedettség látható, de igazán senki sem örül. Igazat kell adni Fehér József zavarvizsgálónak, aki, mielőtt hazamenne, ezt mondja: „Sajnos, nincs elrettentő hatása a fokozódó ellenőrzéseknek. Legutóbb ugyanis az a csoport, amelyikkel voltam, csak egy rádiótelefont hozott be ...” Kertész Péter Olyan nincs — mondja szeliden az őrnagy, s ezzel a plog el van intézve. Hamis számlák, fiktív bérek Milliós gazdasági bűncselekmény Hónapokig tartó nyomozás után a BRFK vizsgálati osztálya befejezte annak a milliós értékrendű csalásnak a nyomozását, amelynek tizenkét gyanúsítottja van. Közülük a 35 éves Völgyi László, az 59 éves Szuszánszky József és az 53 éves Szécsi Jenő előzetes letartóztatásban van. Persze, társaik ellen is büntetőeljárás folyik. A szerteágazó, de alapjában véve aránylag rövid idő alatt történt visszaélések sorozatát egy, a cikk keretében részletesen nehéz lenne felsorolni. Kezdjük el a beszámolót Völgyi Lászlóval, aki 1982 áprilisától novemberig az érpataki Rózsa Ferenc Mgtsz melléküzemének ágazatvezetője volt. Tekintsünk el annak pontos leírásától, hogy a melléküzemág mivel foglalkozott, hiszen ez a lényegen nem változtat. Létszáma 100 és 380 fő között mozgott. Minden üzemágnak külön anyagbeszerzője volt, aki csekkel vagy készpénzzel vásárolhatott. De talán a fő pikantériája ennek az ügynek, hogy ugyanott dolgozott mint kooperátor (!?) Szuszánszky József is, aki többször volt már büntetve, így többek közt 1960-ban vagyon elleni bűncselekmény miatt 15 évi és 8 hónapig szabadságvesztésre ítélték. Völgyi a tsz-ben ismerkedett meg Szuszánszkyval, aki — mint később Völgyi vallomásából kiderült — hűséges segítőtársnak bizonyult, csakúgy, mint Szécsi, a leszázalékolt festő és mázoló. Ez utóbbi Völgyi szerint egymás után hamisította a tsznek benyújtott számlákat, amint az igazságügyi szakértők megállapították. Elsőnek a Rózsa Ferenc Mgtsz tett ellenük feljelentést, miután megállapították, hogy 1982. július 12-től szeptember 16-ig 564 ezer forintról szóló hamis számlát nyújtottak be és fizettettek ki. De az is kiderült, hogy olyan fiktív béreket is felszámítottak — több mint egymillió forint értékben —, amelyek mögött semmiféle munka nem volt. Miután a feljelentés megtörtént, Völgyi és társai „megsértődtek” és úgyszólván az egész ágazattal beléptek a solti Szikra Mgtsz-hez. Ott ugyan egy hónapig semmiféle munkát sem végeztek, de a tsz erre az időre is kifizette bérüket. Úti helyükön Völgyiék átalánydíjas elszámolási rendszerben dolgoztak. Hamis anyagvásárlási számlákkal elérték, hogy a mérleg több mint 2 millió forintot mutatott ki nyereségként, így a nyereségrészesedés 431 ezer forinttal megnőtt. A visszaéléseket is folytatták, nevezetesen itt is hamis számlákat nyújtottak be 951 ezer forint értékben. Bár a társaság tagjai a Szikra Mgtsz feljelentése után a rendőrségen az érpataki tsznél elkövetett hamis számlázásokat tagadták. Völgyi beismerte ezt és elmondotta, hogy Szécsinek, aki a hamisításokat elkövette, csaknem 300 ezer forintot juttattak. Szécsi ezzel szemben tagadta, hogy a fiktív számlákért pénzt kapott volna. Az ügyben még tart a vizsgálat. (bállá) A Pallas A Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság 1884. április 1-én alapíttatott, nyomdájuk a régi Wilckens és Waidl nyomdákból alakult. Leghíresebb kiadványuk A Pallas Nagy Lexikona, mely a millenniumi nagy kiadói hullám keretében látott napvilágot 22 ezer példányban. De más, alapvető kiadványok is fűződnek nevükhöz, így az eredetileg öt kötetre tervezett, de végül is hátzá lett Magyar Jogi Lexikon, a háromkötetes Közgazdasági Lexikon, a Magyarország Kézi Atlasza és más művek. Ott nyomtatták a Magyar Hírlapot, a Friss Újságot és az egyik első hazai nyomdászati szaklapot, a Magyar Nyomdászatot is, ez utóbbit 1888—1914 és 1921—1924 között. (Pallasék jogutódja a mai Kossuth Nyomda.) A Pallas lexikon 16 kötete 1893-tól 1897-ig jelent meg melyhez még két pótkötet járult. Ez utóbbiak 1900-ban, illetve 1904-ben jelentek meg, tehát a pótköteteknek két kiadása ismeretes. Igazi anyagi fellendülést e sorozat nem hozott a kiadónak, sőt a század első évtizedében a csőd szélére jutottak és így kénytelenek voltak letenni arról a tervükről, hogy e lexikont második kiadásban is megjelentessék. Pedig nyilván erre számítottak, hiszen a kiszedett íveket megtartották. Az akkor egyre gazdagabbá váló Révai testvéreknek viszont módjuk volt egy ilyen kiadásra, melyhez meg is vásárolták a Pallas lexikon kiszedett íveit. Ezeket lerövidítették, egy-két helyre pedig új címszavakat beiktatva kiadták, a most már nevüket fémjelző Révai Lexikont. Ez egy lényegében 19 kötetes mű, amely 1911 és 1926 között jelent meg s pótlását már 1926- ban megkezdték. A sorozat 20. kötete 1927-re készült el, ez már egy pótlás, akárcsak az 1935-ben megjelent 21. kötet. E két lexikon — bár azonos címszóanyagra épül —, nem azonos értékű. A Pallas tudományos igényű, a Révai ennek népszerűsített változata. A korábbiban a címszavak többségéhez irodalmi utalás (bibliográfia) járul, míg ezek jó részét a Révai szerkesztői elhagyták. E tekintetben ez utóbbi sorozat 21. kötete a leggyengébb. A Révai sorozat legnagyobb értéke tehát annak „neo” kötése — a sznobok nem kis örömére. A most százesztendős Pallas Rt., a jogelődje által kiadott 17 kötetes Magyar Lexikon anyagát, szerkesztőségét és nyomdáját megvásárolva, a magyar tudóstársadalom támogatásával öt (!) esztendő alatt egy olyan 16 kötes alapművet tudott közreadni amelyet könyvkiadásunk máig sem tudott felülmúlni. A lexikon egy-egy kötetének terjedelme körülbelül 1000 oldal volt, amely már önmagában is tiszteletre méltó. E kézikönyv a századvég tudományos nívójának magas szféráiba tudott behatolni, a követők azonban elmaradtak ettől. Maradandóságához hozzájárultak a szép illusztrációk és a tartósnak minősült papír is (a Révait már jóval silányabb papírra nyomtatták). A fentiekből következő logikus óhaj az, hogy jó lenne e millenniumi „tettet” az ezredfordulóra megismételni, mondjuk egy számítógépbe táplált magyar enciklopédia — akár először füzetes formában — kinyomtatott változatának közreadásával. Ezzel már Apáczai is megpróbálkozott 1633- ban, azután Pallasék 1893-ban, s talán nekünk is sikerül mindez 1993-ra. 1,904 áprilisi. Ittas járművezetők, ittas gyalogosok A baleseti adatok tükrében Budapest közlekedésbiztonsági helyzete viszonylag kedvezőnek értékelhető, a múlt évben tovább csökkent a balesetek száma — állapította meg most elkészült jelentésében a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács. A motorizáció fejlődésének nem szükségszerű velejárója a balesetek állandó növekedése: bizonyítja ezt a tavalyi statisztika, amely szerint 1983-ban, ha szerény mértékben is — 0,6 százalékkal —, de csökkent a fővárosban a sérüléssel járó közúti balesetek száma. A gyalogosok gondatlansága, szabályszegése 1343 balesetet okozott. Legtöbbször a vigyázatlan, a hirtelen úttestre lépés volt a baj oka, vagy az álló jármű mögül való figyelmetlen kilépés. Tavaly a gyalogosok minden második balesete kijelölt gyalogos átkelőhelyen történt. A csökkenő tendencia ellenére változatlanul súlyos gondot okoz az ittas vezetés: 178 gépjárművezetőt és 204 gyalogost találtak ittasnak a baleset időpontjában. Ez azt jelenti, hogy a fővárosban csaknem minden tizedik baleset létrejöttében játszott szerepet a szeszes ital. Sajnálatos módon tavaly 29-ről 50-re emelkedett az olyan esetek száma, amikor a vétkes gépjárművezető segítségnyújtás nélkül tovább hajtott. A FÓKUSZ Könyváruház áprilisi programja: Április 5-én, 16.30 órakor: A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ IRODALMI MŰSORA Legújabb verseskötetét mutatja be Horgas Béla, Kárpáti Kamil és Petrőczi Éva. Közreműködik: Juhász Jácint színművész — KAMARATEREM Április 10-én, 10.30 órakor: FILMVETÍTÉS ÓVODÁSOKNAK — KAMARATEREM Április 12-én, 11 órakor: FILMVETÍTÉS ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOKNAK — KAMARATEREM Április 18-án, 11 órakor: DEKORATÍV METSZETEK A XVI—XIX. SZÁZADBÓL című kiállítás és vásár megnyitója. — KAMARATEREM (A kiállított metszetek megtekinthetők és megvásárolhatók április 26-ig, naponta 10 órától 13 óráig.) Április 19-én, 17 órakor: JÁTÉK A KÖNYVEKÉRT Könyvvetélkedő — nyereményekkel. Műsorvezető: Vadász Judit és Bornemissza Tamás. — FÖLDSZINTI ELADÓTÉR. Április 26-án, 17 órakor: HANGOS HANGLEMEZKIRAKAT Oldal Gábor Ieme.ajánlata a Hungaroton újdonságaiból — sok játékkal és nyereménnyel. — EMELETI ELADÓTÉR. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK. Állami Könyvterjesztő Vállalat, FÓKUSZ KÖNYVÁRUHÁZ Fókusz Könyváruház, •uo»ns» iotim «*rochi vrM Budapest VII., Rákóczi út 14.