Magyar Nemzet, 1984. május (47. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

2 a vízügyi ■ és az energiaügyi tárca irány­ításának 'te emeltek ki. Munkaügyi és oktatási mi­niszterként a szunnita Szelim el-Hossz volt miniszterelnök is tagja a kormánynak. Míg Camille Samun és Pierre Gemajel elfogadta­­ a kineve­zést, Nabih Berri visszautasí­totta a neki felajánlott posz­tot, amely nem teszi lehetővé a patikai döntésekben való részvételt és azt, hogy beha­tóan tagjalítozzék az Izrael ál­tal megszakít Dél-Libanon helyzetével. Berri szerint a kormány összetétele és kine­vezése ellentétes a Damasz­­kuszban kötött előzetes meg­­állapod­ásokkal. A hivatalos Szíria megelé­gedéssel fogadta a libanoni kormányalakítás hírét, és tel­jes támogatásáról biztosította a Karami vezette nemzeti egy­­ségkormányt. Bejrútban arra számítanak, hogy Abdel Ha­­lim Haddam Szíriai alelnök eredményes tárgyalásokat foly­tat a­ kedd óta Damaszkuszban tartózkodó Nabih Berrivel és Valid Dzsumblattal a Karami­­kormányban való részvétel szükségességéről. Dzsumblatt több miniszterrel együtt tar­tózkodó álláspontra helyezke­dett. Két és fél órát tartott a két nappal ezelőtt létrehozott liba­noni egységkormány szerdai első ülése. Kiújultak a harcok a Be­irút keleti és nyugati részét elvá­lasztó vonal mentén. A felek ismétlő fegyverekkel és pán­céltörőkkel lőtték egymás ál­lásait. Az összecsapás az esti órákban is folytatódott. Ammanból jelenti az AFP. Husszein jordániai király szerdán délután fogadta Jasz­­szer Araid­tót, a PFSZ VB el­nökét, aki palesztin küldöttség élén érkezett néhány napos lá­togatásra a jordániai főváros­ba. Weshingítani tudósítónktól SajtóTplen­H­i­vek h­east*»n pekingi áljáról „Jó show volt.” — állapítja meg egybehangzóan az ame­rikai sajtó Reagan elnök kí­nai látogatását értékelve, hogy aztán a konzervatív lapoktól a liberálisokig mind hozzáte­gye: majd meglátjuk, mit vál­toztatott, ha egyáltalán a két ország kapcsolatain, amelyek­nek a realitását az államfő voltaképpen csak most nyug­tázta, annyi év ellenkezése után. A Kínából hazatért Ro­nald Reagant tehát ugyanaz­zal fogadják, amivel búcsúz­tatták: jó, hogy elment Pe­­kingbe és főként, hogy végre ő is elment. Reagannel együtt folytatjuk Kína felfedezését — írta szerdai vezércikkében fi­nom iróniával a The Wa­shington Post, jelezvén, hogy a nagy ázsiai ország fejlődé­sének útja változatlanul iz­gatja az amerikai kedélyeket. A közvéleményre tett hatá­sa miatt lett kínos a Fehér Háznak, hogy Pekingben „megcenzúrázták’' Reagan két nyilatkozatát is.. Az elnök espbngi igyekeztek jó arcot vágni­­ ahhoz, hogy a kínai televízió kihagyta a beszédek­nek "a szovjetellenes, az ame­rikai élet- és gondolkodásfor­mát magasztaló részeit, ám a történtek — lévén az egyetlen „igazi sztori”­ Pekingitől — jókora tálalást kaptak az it­teni sajtóban. A szélsőjobbol­dali The Washington Times „megbocsáthatatlan hibának” minősíti, hogy Reagan kísére­te nem lépett fel „erélyesen” a házigazdákkal szemben (akár a látogatás megkurtítá­sát is kilátásba helyezve), míg a mérvadó The Washing­ton Post magukat a szövegré­szeket tartja véteknek, azok inkább a republikánus kon­vencióra valók, mint Peking­­be, s ugyan mit szóltunk vol­na mi, ha az idelátogató Teng Hsziao-ping biztatna minket a szocializmus építésére? — marasztalta el a lap. Vala­mennyi amerikai elemző rá­mutat: Peking „korrekt vi­szonyra törekszik Moszkvá­val”, s nemsokára évtizedek óta a legmagasabb rangú szov­jet államférfit fogadja. Úton Pekingbe és onnan hazatérőben. Reagan feltű­nően emlegette, mintegy Kí­nának kínálva a „szovjet ter­jeszkedéssel szembeszegülő” szövetséget, ám az őt kétség­telen előzékenységgel fogadó házigazdák erre ugyancsak fi­gyelmet keltően nem óhajtot­tak reagálni, a Tajvannal kapcsolatos vitára viszont mégiscsak emlékeztették ven­dégüket. A két fél között meg­maradt világpolitikai nézet­­különbségeket látható közös erőfeszítéssel igyekeztek áthi­dalni ott, ahol mindkettőnek az érdeke egybevág: a gazda­sági kapcsolatok­ fejlesztésé­ben. Bár részleteiben még nem ismert, és netán heves ameri­kai vitákat kiváltó lesz, a hét­főn elnöki kézjeggyel ellátott atomegyü­ttműködési egyez­mény jól jelzi e közös törek­vést. A jó évtizede megrende­lés hiánnyal küzdő amerikai atomenergetikai ipar boldogan fogadta a megállapodást, s im­már jó eséllyel vél vetélkedni a japán és nyugat-európai konkurenciával a tervezett 10—12 kínai nukleáris erőmű felépítésére szóló szerződése­kért. Avar János Ifjabb kínai tammiárt vert visnza a vietnami hadsereg és a népi milícia Hanoiból jelenti az MTI. Április 29-én — heves tüzérsé­gi előkészítés után — a kínai 40. hadosztály három ezrede gyalogsági támadást indított a vietnami Vi Xuven járásban három katonai szempontból jelentős magaslat ellen. A kí­nai gyalogság akcióját, csak­úgy, mint a korábban végre­hajtott előző kettőt, Pekingben önvédelemnek állítják be, fe­nyegetőnek minősítve a viet­nami csapategységek maga­tartását. A vietnami hadsereg és a népi milícia egységei visz­­szaverték a támadást. A Nhan Dán, a Vietnami EP központi lapja keddi kommen­­tárjában teljesen alaptalannak minősíti az önvédelemre való kínai hivatkozást. .Vietnam né­pének nem érdeke és nem szándéka, hogy fenyegesse Kí­nát — hangsúlyozza a lap, hozzátéve, hogy ezután is visz­­szavernek minden provokációt, amelyek következményeiért Pekinget terheli a felelősség.­­ Az önvédelem ürügyén végrehajtott kínai fegyveres provokációik a kambodzsai el­lenforradalma­rokra mért sú­lyos csapásokat akarják ellen­súlyozni. Ezzel egyben fény derül a pol­iotistáknak nyúj­tott pekingi támogatás igazi céljaira is. Kína ennek révén akarja fenntartani és tovább erősíteni az indokínai orszá­gokkal szembeni fenyegetését. Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe azonban a jövőben is meghiúsít minden olyan törek­vést, amely szuverén ország­­építő munkájuk elé próbál gá­tat vetni — írja a Nhan Dan. Különleges intéz­kedések Kolumbiában Bogotából jelenti az AP. Kedden este a kolumbiai kor­mány újabb különleges intéz­kedéseket vezetett be a Rodri­­go Lara Bonilla igazságügy­­miniszter meggyilkolása miatt, már kihirdetett rendkívüli ál­lapot kiegészítéseként.. A kormány többek között felhatalmazta a tartományt ha­­tározzák a személyforgalmat. Szükség esetén kijárási tilal­mat is kihirdethetnek. Betil­tották a politikai jellegű ösz­­szejöveteleket és tömeggyűlé­seket is. Bonilla igazságügy-minisz­tert hétfőn este gyilkolták meg. A gépkocsijával hazafelé tartó miniszterre két személy nyitott tüzet motorkerékpár­ról. Bonillát tizenegy lövés ér­te és a kórházban belehalt sé­rüléseibe. Az egyik merénylő a helyszínen halálos lövést ka­pott, a másikat sebesülten fog­ták el. Kihallgatása során azt vallotta, hogy megbízói húsz­ezer dollárt ígértek neki a gyilkosságért. Kolumbiai államhivatalno­kok megerősítették, hogy a gyilkosság mögött a kolumbiai kábítószerüzlet haszonélvezői állnak. Magyar UnizPt Mi'gi'inlt'kéröttek világszerte a munka ünnepéről Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet fővárosban a Vörös­­ téren, a Lenin-mauzóleum­­ mellvédjéről Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelső Tanács El­nökségének elnöke, valamint számos párt és állami vezető köszöntötte a felvonulók sok tízezres tömegét május elsején. A felvonulók transzparensei­nek jelszavai éltették a szov­jet vezetőket, az ország kül- és belpolitikáját, gazdasági eredményeit, a békét, a népek barátságát és együttműködé­sét, a világ más országainak munkásosztályaival vállalt szolidaritást. A szovjet tele­vízió két csatornáján helyszíni közvetítést sugárzott a Vörös térről, és a televízió segítsé­gével a Szaljuts 7 űrállomás személyzete is köszöntötte a felvonulókat. A délelőtti órák­ban hasonló színpompás fel­vonulásokat tartottak a szö­vetségi köztársaságok főváro­saiban, valamint a Szovjetunió minden nagyobb városában, Varsóból jelenti az MTI. A népi Lengyelország jubileumi évében — idén ünnepük a fel­­szabadulás 40. évfordulóját — országszerte népes felvonulá­sokkal köszöntötték a dolgo­zók május elsejét. Egész Len­gyelországban körülbelül nyolc­­millióan vonultak fel, s a hi­vatalos ünnepségeket sehol sem zavarták meg incidensek — közölte Jerzy Urban kormány­­szóvivő. Beszámolt arról is, hogy néhol mindamellett elő­fordultak ellenfelvonulásokra irányuló próbálkozások, így Varsóban és Chestochowában Jochowában. Mint mondotta, a rendfenntartó erők két helyen, Varsóban és Chestochowában vízágyú használatára kénysze­rültek. Hivatalos becslések szerint a különböző rendbon­tások résztvevőinek a száma egész Lengyelországban nem érte el a nyolcezret — közöl­te a kormányszóvivő. Nagyszabású, színpompás felvonulásokat tartottak a legtöbb európai szocialista or­szág városaiban is. Prágában­­Justáv Husák, a CSKP KB főtitkára köszöntötte a felvo­nulókat. Bukarestben a Sport és Kultúrpalotában hétfőn tartottak nagygyűlést a párt- és állami élet vezetőinek rész­vételével. Május elsején az utóbbi években kialakult szo­kásnak megfelelően nem tar­tottak felvonulást. A tőkés országokban is a legtöbb helyen nagyszabású felvonulásokkal emlékeztek meg a munka ünnepéről, ame­lyet a dolgozók gyakran kötöt­tek össze a napi politika égető kérdéseivel. Az NSZK-ban a két és negyedmilliós munka­nélküliség és a heti munka­idő csökkentése körüli viták álltak a megmozdulások kö­zéppontjában. Belgiumban a Martens-kormány gazdasági politikája elleni tiltakozás je­gyében zajlottak le az ün­nepségek. Munkabeszüntetések­kel, tömegtüntetésekkel ün­­nepeltek a görög dolgozók jobb munkafeltételeket, ma­gasabb béreket, a szakszerve­zeteknek szélesebb mozgási le­hetőséget követelve. A spanyol dolgozók megosztottan ünne­peltek, mivel a két nagy szak­­szervezet külön-külön szerve­zett felvonulást. „Spanyolor­szág lépjen ki a NATO-ból, munkát és emberibb életet kö­vetelünk” — hirdették a transz­parensek. ülhét az jelenlé­t vitatott man a/ I..­S/. Washingtonból jelenti az MTI. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának munka­­csoportja New Yorkban meg­vitatta a magyar kormány je­lentését a gazdasági, szociá­lis és kulturális egyezség-ok­­mány végrehajtásából'.'' f Rncz Pál államidé­s ENS­Z- képviselő a jelentek bevezeté­se és a szakértők­ kérdéseire adott válaszai kapcsán ismer­­tette a munkához való jog, a szakszervezetek számára biz­tosított jogok érvényesülését, a társadalombiztosítás terén elért eredményeinket, valamint a szocialista, illetve az üzemi demokrácia továbbfejlesztésé­re vonatkozó­ törekvéseinket. A munkacsoport tagjai elis­meréssel nyilatkoztak eredmé­nyeinkről, és a jelentést, elfo­gadták. ,4 novjet kul­stó minisztérium nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Durva provokációt követtek el Sz. M. Kozlov szovjet állam­polgár ellen április 30-án a washingtoni Dulles-repülőté­­ren. Kozlovot — aki egy csere­­egyezmény alapján­ tanul­mányúton volt az Egyesült Ál­lamokban — a repülőtéren zsarolással és erőszakkal meg­akadályozták abban, hogy visszatérjen a Szovjetunióba. A Szovjetunió külügyminisz­tériumának nyilatkozata, ame­lyet szerdán adtak át az Egye­sült Államok moszkvai nagy­követének, hangsúlyozta: az amerikai fél jól tudja, hogy Kozlov a hivatalos megállapo­dás alapján tudományos kuta­tómunkára utazott az Egyesült Államokba. Az is ismeretes, hogy egészségi állapota miatt még a tanulmányút idejének lejárta előtt vissza kellett vol­na térnie hazájába. Az általánosan elfogadott normákkal és az alapvető em­beriességi megfontolásokkal ellentétben amerikai hivatalos személyek a légikikötőben megalázó kihallgatások alá ve­tették a beteg embert, hosszú ideig elszigetelték a washing­toni szovjet nagykövetség munkatársaitól, végül meg­akadályozták abban, hogy visz­­szarepüljön Moszkvába. Koz­­lov kénytelen volt visszatérni a szovjet nagykövetség épüle­tébe. A szovjet külügyminiszté­rium határozottan tiltakozott a szovjet állampolgári elleni durva és önkényes eljárás miatt és követelte, hogy Sz. M­­Kozlovnak tegyék lehetővé azonnali és akadálytalan ha­zatérését és vessenek véget az Egyesült Államokban tartóz­kodó szovjet állampolgárokat körülvevő tűrhetetlen légkör­nek. A külpolitika hírei­ rel (Washington, MTI) Húsz­perces megbeszélést folytatott szerdán az alaszkai Fairbanks város repülőterén Reagan el­nök és II. János Pál pápa. Rea­­gan az egyházfőhöz intézett rövid üdvözlőbeszédében kije­lentette, hogy a találkozón „létfontosságú kérdéseket” vi­tatnak meg. Amerikai hírügy­nökségek megjegyezték, hogy a fegyverzetkorlátozás, a ke­let-nyugati kapcsolatok kér­déseiről, valamint a lengyel­­országi helyzetről szóló eszme­csere alaposságához kétségek fűződnek, tekintettel az együtt töltött idő rendkívüli rövidsé­gére. O (Prága­­ MTI) Kielégítő az UNITA fogságábant levő húsz csehszlovák túsz egészségi és pszichikai állapota közölte a Nemzetközi Vöröskereszt annak a csoportnak a beszá­molója alapján, amely a na­pokban tért vissza a tavaly márciusban elrabolt foglyok táborhelyéről.­­Õ (London, MTI) Szerdán a brit kormányfő hétvégi rezi­denciáján Margaret Thatcher Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral találkozott. Kö­zös sajtóértekezletükön a kor­mányfők tárgyalási témáik kö­zül négyet említettek meg: a Közös Piacot, a londoni világ­gazdasági csúcsértekezletet, a kelet-nyugati viszonyt és azt, amit Margaret Thatcher „nemzetközi terrorizmusnak” nevezett. Thatcher első ízben tudatta a nyilvánossággal, hogy ..egy kevés manőverezési lehetősége még van a közös piaci kérdésben, azaz alkalma­­sint lész engedni abból az ösz­­szegből, amit a közös kasszából visszakövetel. 10 (Tokió, MTI) A két ország közötti — szovjetel­lenes alapo­kon nyugvó — együttműködés erősödésének jegyében feje­ződtek be Nakaszone Jaszuhi­­ro japán miniszterelnök és Ziaul Hakk pakisztáni­ elnök iszlamabadi tárgyalásai. Csütörtök, 1984. május 3. Antiba hirlM mögött raa SRI LANKA „TIGRISEI” Alig néhány hónapos fe­szültséggel teli szélcsend után a korábban Ceylonként ismert Sri Lanka szigetén kiújult a hindu vallást követő tamilok, és a buddhista szingalézek el­lentéte. A köztársaság északi, túlnyomó többségében tamilok lakta részének legfontosabb városában. .Jaffnában ismét kijárási tilalmat rendeltek el. Az okot az adta erre, hogy a „Tigrisek”, a tamil szeparatis­­ták megint akcióba léptek. Felgyújtottak egy buddhista templomot, va­lamint a tanítási szünetben egy szingaléz iskolát. Azóta egymást követték a bomba­­merényletek. Több bankot is kifosztottak, majd milliós zsákmányukkal elmenekültek. A szinte kizárólag szingalézek­­ből álló kormánykatonák a tá­madásokra géppisztolysoroza­tokkal válaszolnak, és gyakran fegyvertelen polgárokat is le­terítenek. A halálos áldozatok száma már meghaladja a szá­zat. Colombóban és az ország dé­li részein élő tamilok most ret­tegve néznek az elkövetkező hetek elé, hiszen még elevenen él bennük a tavalyi júliusi események emléke. Akkor ugyanis, azt követően, hogy a gerillák tőrbe csaltak és lemé­szároltak tizenhárom szingaléz katonát, elszabadult a pokol a fővárosban és a déli teaültet­­vényeken. Nemcsak a hadse­reg fegyverei ropogtak, hanem a lakosság négyötödét kitevő szingalézek bosszúvágytól ég­ve rontottak a másik népesség tagjaira. A kisebbséghez tar­tozó kereskedők üzleteit ki­fosztották, majd felgyújtották. Ugyanezt tették a tamil kézen levő üzemekkel is, körülbelül százhúsz gyárat romboltak le. A lakások is a tűz martaléká­vá váltak. A Far Eastern Eco­­nomic Kertekt­ hongkongi heti­lap adatai szerint kilencvenez­­­ren maradtak hajléktalanul az öt napig tartó Szent Bertalan­­éjszaka után. A fékevesztett tömeg az emberéletet sem kí­mélte. Nem csoda tehát, hogy hu­szonötezren úgy döntöttek, elhagyják azt a szigetet, amelyen elődeik immár kétezer éve megvetet­ték a lábukat. Az ősapák Dél- Indiából hajóztak az ide, és az északi, valamint a keleti part­vidéken telepedtek le. A szin­galézek Észak-Indiából jöttek és a középső, meg a déli része­ket lakták. Mire a XVI. szá­zad elején a portugál gyarma­tosítók nyomában megjelentek az európai kereskedők, már két teljesen elkülönült népes­séget találtak. A természetes határvonalat az egyenlítői ős­erdők alkották. Az ibériai hó­dítókat százötven évvel később felváltó hollandok is meghagy­ták őket elszigeteltségükben. A sziget harmadik birtokosai, az angolok viszont 1833-ban egyesítették a két népet, és a brit koronagyarmathoz csatol­ták őket. Az újkori ellentétek gyökerei ebből az időszakból erednek. A tamilok jobban alkalmaz­kodtak a megváltozott körül­ményekhez. Már a portugál és holland időkben sem zárkóz­tak el a misszionáriusok tevé­kenysége elől. A térítők gon­doskodtak magasszintű kép­zésükről. Így London őket ré­szesítette előnyben a tropikus sziget közigazgatásában, ők jutottak nagyobb szerephez és a jövedelmezőbb állásokhoz. Amikor 1948-ban Ceylon a Brit Nemzetközösség domíniu­maként elnyerte a független­ségét, fordult a kocka, és a ki­sebbségben levő, jelenleg 2,8 milliós tamil lakosság fokoza­tosan elvesztette kiváltsága jogait. Át kellett adnia helyét a hivatalokban és az egyete­meken a napjainkban tizen­egymillió főt számláló etni­kum képviselőinek. Nem változott a helyzetük a gyarmati uralom idején a tea­ültetvények megművelésére az indiai Tamil Naduból hozott munkásoknak, akik addig is a ranglétra legalacsonyabb fo­kán álltak, ők biztosították az olcsó munkaerőt. Számuk meghaladta az egymilliót. A függetlenség után közülük so­kan a mai napig sem kaptak meg a sri lanjcai állampolgár­ságot, és egyharmadukat visz­­szatelepítették Indiába. A népesség hat százalékát­­alkotó, a kisebbség részét ké­pező csoport rendezetlen hely­­zetét is sérelmezik a tamilok. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy 1956-ban a szingaléz lett a hivatalos nyelv. Ekkor történt a két népcsoport első véres össze­csapása, amely százötven ha­lálos áldozatot követelt. A TULFI­­(Tamil Felszabadnlsa Egységfront), a kisebbség leg­jelentősebb pártja, amely e népcsoport szavazatainak a hetvenöt százalékára számít­hat biztosan, eleinte mérsé­kelt követelésekkel lépett fel. Azt sérelmezte, hogy a hivata­lokban és az oktatási intézmé­nyekben hátrányos helyzetbe kerültek, a nyelvüket háttérbe , szorították. Ügyeik intézésébe nagyobb beleszólási jogot kér­tek. Colombo engedményeket ígért, de ezek több mint egy évtizedig üres szavak marad­tak. Csak 1978-ban módosítot­ta az alkotmányt az uralmon levő UNF (Egyesült Nemzeti Párt), amely egy évvel előbb szorította ki a hatalomból a Bandanaraike asszony vezette Szabadság Pártot. A tamilt is a nemzeti nyelv rangjára emelte, ezzel a gesz­tussal azonban már elkésett A TULF a növekvő szingaléz nacionalizmus közepette akkor már két esztendeje meghirdet­te politikai harcát független államáért. Ugyancsak a külön­válást sürgették a körülbelül ezer főt számláló radikális Tigrisek, ők azonban a parla­menti csatározások helyett a gépfegyvereket és a bombákat választották. A tavalyi júliusi vérengzé­sek után Colombo nem tud­hatta, vajon India nem avat­kozik-e közbe, mint ahogyan ezt a TULF-képviselők sürget­ték. A partraszálló egységek helyett azonban Indira Gandhi különleges tanácsadóját, G. Parthasarat­hyt küldte a tér­ségbe, hogy előkészítse Colom­bo és a TULF párbeszédét A miniszterelnök megbízottja ki­jelentette, hogy India teljes mértékben elismeri Srii Lanka integritását és szuverenitását. Biztosította a kormányt, arról, hogy Új Delhi nem támogatja a fegyveres szeparatistákat, hiszen maga is szemben áll a Pandzsáb és más állambeli felkelőkkel. A tamil kisebbsé­gi konfliktusban érdekelt pár­tok megkezdték tárgyalásai­kat, és csomagterv kidolgozá­sába fogtak. E szerint a már korábban létrehozott helyi ta­nácsokon keresztül biztosítot­ták volna a korlátozott önigaz­gatást. A mérsékeltnek mon­dott TULF-vezetők ezt azon­ban túl kevésnek találták. Idén februárban felfüggesztet­ték a felek eszmecseréjét. Idő­közben a szigetállam sajtója ismét támadni kezdte Indiát. A félbeszakított tárgyalásokat május­ 9-én folytatják, ezért Jayewardene köztársasági el­nök szelídebb húrokat kezd pengetni. Már el is küld­te Új Delhibe újonnan megvá­lasztott nemzetbiztonsági mi­niszterét. India továbbra is hajlandó a békéltető szerepére. Azok a szigetlakó tamilok azonban, akik úgy vélték, hogy katonai beavatkozás fogja előmozdíta­ni elszakadásukat, politikai rövidlátóknak bizonyultak. Hiú reményeket táplálnak azok is, akik maroknyi fegy­veres terroristától várják a megoldást A vérengzések ed­dig sem vezettek eredményre. A vélt és valóságos sérelmek­re a gyógyírt a tárgyalásoknak kellene meghozniuk. Egyelőre azonban még tart az összecsa­pás. Szőnyi H. László

Next