Magyar Nemzet, 1984. július (47. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
I A pénzügyi rendszer a gazdasági egyensúly és fejlődés szolgálataban A 80-as évek derekán egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés a gazdasági egyensúly javításának és a gazdasági fejlődés fellendítésének harmonizálása. Jobban kell beosztani a családi költségvetéseket, miként a „nagy” költségvetést is, és a kettő között a vállalatoknak szűkösebb forrásokkal kell eredményesebben gazdálkodniok. Érthető a figyelem, és az is, hogy a közvélemény számára a körülmények változása nem annyira objektív adottságként, mint inkább az irányítás, a szabályozás, a pénzügyi korlátozások „csapdájaként” jelenik meg, amelyivel az egyéni és a csoportérdek óhatatlanul szembesül. Középpontban a jövédelmezőség Gazdaságunk jelenlegi gondjainak fő oka, hogy késve és lassan alkalmazkodtunk a megtiltozott külgazdasági feltételekhez. A Központi Bizottság határozatai nyomán 1979-ben kezdődött meg a gazdaságpolitikai pályamódosítás, amelynek eredményeként néhány év alatt jelentős eredményeket értünk el a külső egyensúly javításában. Az alkalmazkodás azonban ez ideig döntően makroszinten valósult meg: a külkereskedelmi egyensúly, majd a külső adósságok leépítésének megkezdése alapvetően a belső felhasználás és az import visszafogása révén jött létre , miközben csak kezdeti változások tapasztalhatók a mikrostruktúra, a termelés-szerkezet területén. Az egyensúly javításának a gazdaság fékezésében rejlő tartalékai máig már kimerültek, további visszafogás gazdasági fejlődésünket veszélyeztetné. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése a piaci viszonyok kiszélesítésével, a verseny megteremtésével, az önálló vállalkozó szellemű vállalati gazdálkodás feltételeinek javításával a hatékonyság és a versenyképesség növelését szolgálja. Mindezt olyan aktív pénzügypolitikának kell segítenie, amely a hosszabb távú érdekeket szem előtt tartva, — esetenként a feszültségeket is vállalva — eszközrendszerét a mainál szélesebb skálán harmonizálja. És a pénzügyi rendszert megtisztítva a torzításoktól, a piac által is elismert jövedelmezőséget helyezi az érdekeltség középpontjába. Fizetőképességünk megőrzésének parancsoló szükségszerűsége az utóbbi időben elkerülhetetlenné tette a pénzügyi eszközrendszerben a korlátozó elemek túlsúlyát. Az aktívabb pénzügypolitika eszköztárában az ösztönző elemek erősítésére van szükség. Talán túlzottan is jól sikerült eddig annak az elvnek az érvényesítése, hogy előbb legyen teljesítmény, azután lehet szó az ösztönzésről. Az érdekeltség és a teljesítmény közötti jobb összhang megteremtése valószínűleg a mainál nagyobb súlyt feltételez az előbbi javára. Ennek azonbazn az a nagy hiányossága, hogy a makroegyensúly összefüggésében direkt módon nem tartalmaz biztosítékokat. Ezért adott esetben utólagos korrekciókra alkalmas eszközrendszert, az árak és a személyi jövedelemadó révén történő kiegyenlítést tesz szükségessé. Forrásokra van szükség Mindez logikai összefüggésekből következik. A gyakorlatban azonban a gazdag énirányítás, a pénzügypoltika nem követhet feltételezéseket, cselekvési lehetőségeit nagyon is konkrét helyzetek határozzák meg. Számos feszültség, veszélyzóna nehezíti a logikai megfontolások érvényesíthetőségét. Mindenekelőtt az, a vagy a struktúraváltáshoz forrásokra volna szükség. Mégpedig „reál-forrásokra”, anyagi és szellemi javakban testet öltő tőkékre. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyszerűen pénz kérdés, hiszen pénz — jövedelem — van, több is, mint ami belföldi célokra elkölthető. Emiatt van az — és nem a dolog „szépsége” okán —, hogya költségvetés egyensúlyhoz közelálló állapota ellenére sem beszélhetünk forrás-bőségről. Csak arról van szó, hogy a — hitelszférában rugalmasabban ható eszközök alkalmazásának hiányában — a költségvetésre hárul az a belső keresletkorlátozás, amelynek révén a külsőkötelezettségek teljesíthetők. Mivel külső forrásokra belátható ideig nem számíthatunk, csak saját erőinkre, a lekötött tőkék mozgósítására, újraelosztására alapozhatunk. Ez azonban az eddigihez képest új árfeszítő erőket is keletkeztethet, nagyobb differenciálódással jár, amelynek negatív társadalmi hatásai csak akkor kerülhetők el, ha megfelelő szociálpolitikai juttatásokkal és más kiegyenlítő mechanizmusokkal (például személyi jövedelemadóval) ezekre felkészülünk. Az alkalmazkodási folyamat, a gazdaság szerkezetének átalakítása ma már sehol a világon nem nélkülözheti az állami beavatkozást. Nálunk a szocialista tulajdonviszonyok, a népgazdaság központi tervezése előnyös lehetőségeket nyújt az állami struktúrapolitika kialakításához és érvényesítéséhez, kettős értelemben is. Egyrészt szűkebb körben közvetlenül érvényesül egyes nagyberuházások, vállalatalapítások (vagy megszüntetések), tőkejuttatások révén, másrészt közvetve a gazdasági feltételek befolyásolásával, a szelekciós mechanizmusok kiemelésével valósul meg az állam gazdasági irányító, szervező szerepe Különösen az utóbbiak fontosságát és kiterjesztését szükséges hangsúlyozni, mert ezek vannak a piaci viszonyokkal és a vállalati önállósággal összhangban. Egységes lesz a forint Az ár- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésének fő iránya, hogy a szabályozás egységességének értelmezhetőségét egyértelműen körülhatároljuk. Ez mindenekelőtt azt teszi szükségessé, hogy kiválasszuk azokat a tevékenységeket, amelyeket nem célszerű nyereségérdekeltségben működtetni. Az egységesség érdekében az eddig megkülönböztetett módon szabályozott területek a jövőben határozottan közelednek az általános rendszerhez, másrészt nem lehet a szabályozás általános rendjét differenciáló tényező az, hogy akár a normatív feltételek, akár struktúrapolitikai döntések következtében egyes területek, vállalatcsoportok helyzete kedvezőtlenné válik. Itt kiegészítő eszközökkel kell megoldást találni, és nem testreszabott szabályozással. A változások távlati irányát az szabja meg, hogy a rendszerben erősödjenek a folyamatszabályozó, kiszámítható, az erőforrások mainál ésszerűbb kombinálását elősegítő elemek. Ezért egyrészt az a célunk, hogy a vásárlóerő-szabályozás egyszeri, utólagosan alkalmazható eszközeit — amelyeket mindig is ideigleneseknek tekintettünk — felváltsuk a többi elemmel konzisztens eszközökkel,másrészt az élőmunkafelhasználás reálisabb értékelésére törekszünk. A szabályozás módosításától azt várjuk, hogy erőteljesebbé válik az ösztönzés, egységesebb lesz a forint a vállalati költségekben és ennek következtében a vállalatok racionálisabban kombinálják az erőforrásokat, jobban törekszenek a hozzáadott érték növelésére. A változtatások a vállalati önállóság növelésével, a verseny megteremtésével összhangban hozzájárulhatnak jó gazdasági döntések megszületéséhez és ezáltal a belső és külső keresletnek megfelelő árualapok megtermeléséhez. fiz. Meretyessy rátér pénzügyminiszter-helyettes Mdew Nemzít Akik nem akarnak megöregedni Idősek fesztiválja az Almássy téri szabadidőközpontban Amikor a függöny szétnyílik, idős ember áll a színpad közepén, fesztelenül, minden elfogódottság nélkül, mintha világéletében sok száz ember előtt és a rászegeződő tévékamerák előtt mondott volna verset. „Ki az öreg?” — ez a vers címe,, amelyet — mint kiderül — ő maga írt. Mondanivalója a Budapesti Idősek Fesztiválja mottója lehetne és nem ok nélkül vezette be azt a nyitó „gálaműsort”, amelyre szombaton délelőtt az Almássy téri szabadidő-központban kerül sor. Óvári Lajos bácsi — hetven év körülinek nézhetnénk — a 93. esztendejét tapossa. Saját versein kívül a legtöbbet Arany János költeményei közül őriz az emlékezete: hajdanán, mint gazdatiszt, a nagy költő fia, Arany László szolgálatában tevékenykedett. — Valóban, Lajos bácsi azt fogalmazta versbe, ami a televízió „Életet az éveknek” című műsorának is a vezérgondolata, és amelynek szellemében a Hazafias Népfront időskorúakkal foglalkozó munkabizottságaiban is dolgozunk — mondja Knoll István, érdemes művész, a fesztivál meghirdetésének kezdeményezője és rendezője. — A tartalmas időskor, azok a legkülönbözőbb foglalatosságok, alkotóerőről tanúskodó „hobbik”, amelyekről most képet ad ez a fesztivál, célt, sikerélményt jelentenek a mindennapi munkából már kikapcsolódott idős embereknek. Ez pedig egyik nagyon fontos előfeltétele annak, hogy az élet harmadik szakaszának is megtaláljuk az értelmét, ne érezzük magunkat feleslegesnek. — A fesztivált tavasszal hirdettük meg azzal a kikötéssel, hogy csak nyugdíjkorhatáron túliak és amatőrök vehetnek rajta részt. Oly sokan jelentkeztek, hogy a népfront budapesti vezetőségével karöltve, most csak a fővárosiak számára, később pedig — összevonva — az ország két-három, nagyobb területi egységén rendezzük meg. — Az idősek alkotóvágyát nemcsak a műsorban szereplő legkülönbözőbb műfajok — zene, irodalom, bábozás, színművészet —, hanem a rendkívül sokoldalú, színes és — merem mondani — sok esetben művészileg is értékes alkotásokat bemutató kiállítás is bizonyítja. Az egyik szereplő, Szűcs Elekné, hírneves tarpai ,nótafa'’, aki Budapestre költözve sem felejtette el a hamisítatlan, szép, népi dallmokat. — Körülbelül ezer nótát tudok ma is — mondja. — Füzetben gyűjtöttemössze mindazoknak a szövegét, amelyeket hajdanán a ónokban, vagy kukoricaosztás közben énekeltünk. A kottát nem ismerem, de csak úgy nem felejtem el őket, mint azokat a perceket, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrének is énekelhettem. Sz. Szentgyörgyi Mártát, a csepeli Rákóczi-iskola nyugdíjas tanítónőjét a városi nosztalgia képviselőjének mondhatnánk. Kellemes, érzelemgazdag hangján egy régi magyar filmdalt énekelt — saját magát kísérve zongorán — Albinom Adagiója mellett. Katyori Dénes, a Ganz-MÁVAG mintakészítője, büszkén mondja, hogy az általa mondott verset Barát Endre külön az ő számára írta — a címe, témája ezért „A mozdony éneke”. Gáti Lajos bányász Csehov Cseresznyéskertjéből adott elő egy részletet. Ha lehet, még kellemesebb meglepetésekkel találkozunk a kiállítótermekben, ahol az egyik lelkes társadalmi munkás, Udvardi József kalauzol. Remekbe sikerült erdélyi fafaragásokat, kalotaszegi hímzéseket, sámántáskát mutat be Fazekas Jenő hentes és felesége. A nagyon szép intarziák készítői közül id. Tordai István forrasztást és Lex Ferenc műszerészt említjük. A jobbnál-jobb festmények alkotói között gépészmérnököt csakúgy találunk, mint szakácsot, vagy bankrevizort. — A fellépésekre kereken 250-en jelentkeztek — mondja Knoll István. — A zsűrizés nehéz munkájában többek között László Margit, Béres Ferenc, Sütő Irén és Keres Emil vett részt. A kiállításon nem kevesebb, mint 150 alkotó szerepel. A fesztivál plakettjét, amelyet emléklap kíséretében minden résztvevő megkap, a Pénzverde készítette társadalmi munkában. A szombati nyitóműsor után vasárnap délelőtt 10-kor és délután 3-kor tartanak újabb előadásokat, amelyekre a meghívók már szinte mind elfogytak. Jövő hét szerdáján a televízió az „Életet az éveknek" műsor keretében részleteket ad a nyitóműsorból. A kiállítás július 8-ig látható. És még egy jó hír: a fesztivál napjára — a Lapkiadó kiadásában — kézbevehettük a Nyugdíjasok Lapja próbaszámát, amelyet remélhetőleg követnek a rendszeresen megjelenők is. (komor) Diplomaátadó ünnepségek Szombaton az ország több felsőfokú intézményében tartottak diplomakiosztó ünnepséget. A budapesti Kertészeti Egyetem nyilvános ünnepi tanácsülésén Dimény Imre rektor 100 kertészmérnöknek, 76 tartósítóipari mérnöknek, valamint 90 tartósítóipari üzemmérnöknek adta át diplomáját. A búcsúzó évfolyamok hallgatói emlékfát ültettek az egyetem arborétumában. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen fogorvosokat avattak. Az egyetem aulájában tartott ünnepségen az egyetem tanácsa nevében Flerkó Béla rektor fogadott doktorrá 19 fiatal orvost, akik ezt követően esküt tettek. A fiatal szakemberek többsége a dunántúli kórházakban, rendelőintézetekben kezdi meg a gyógyító munkát. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem nyilvános tanácsülésén 86 bányász-, 42 kohász- és 182 gépészmérnök kapott diplomát. Az okleveleket Czibere Tibor, az egyetem rektora adta át. Kitüntetéses diplomát kapott Riedl István és Slezák Tamás bánya-, valamint Kékesi Tamás és Várhegyi Ákos kohómérnök. Az Ybl Miklós Emlő-pari Műszaki Főiskola debreceni tagozatának tanévzáró ünnepségét a városi Sportcsarnokban tartották. Az idén végzett kétszázhét építőipari és építőgépész üzemmérnököt Szabó Tamás főigazgató-helyettes köszöntötte, majd az intézeti igazgatók átadták a diplomákat a frissen végzett hallgatóknak. Az ünnepségen 113 szakember vette át szaküzemmérnöki oklevelét. SPORTRAJONGÓK, FIGYELEM! 1984. július 1-én, délután, 2 órakor kezdődő versenynapon kerül lefutásra a KINCSEM PARKBAN Budapest X., Dobi István út 6. (a BNV-vásárváros mellett) a hároméves telivérek legnagyobb erőpróbája, 62. Magyar Derby A nagyszerű sportélmény mellett a szép környezetben kellemes szórakozást és kikapcsolódást nyújt a verseny megtekintése. Minden érdeklődőt szeretettel vár a MAGYAR LÓVERSENY VÁLLALAT. Vasárnap, 1934. július 1. / lettekkel a békéért A BÉKE- ÉS BARÁTSÁGI HÓNAP ez évi eseményei részét képezik a leszerelési kampánynak, amely Európában, Amerikában és világszerte a háborús veszély elhárításáért, a béke védelméért folyik. A békéért és a haladásért vívott harcban érdekeink, törekvéseink közösek Európia és a nagyvilág sok százmillió haladó gondolkodású, békeszerető emberének törekvéseivel, közös a felelősségünk is a béke megóvásáért.. A Béke- és Barátsági Hónap előestéjén jelent meg a Varsói Szerződés országainak a NATO tagállamaihoz intézett budapesti felhívása, amelyben javaslatot tettek arra, hogy kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Rendezvényeink sorozatán örömmel üdvözölték és — népszavazásnak is beillő — egyetértéssel támogatták a budapesti felhívást, s abban reménykedve, hogy a NATO- tagországok pozitív választ adnak majd az újabb békekezdeményezésekre. Az Országos Béketanács a magyar békemozgalom nevében levélben fordult az európai és amerikai békemozgalmakhoz, hogy együtt lépjünk fel azért, hogy a NATO ne hagyja válasz nélkül a Varsói Szerződés országainak békekezdeményezéseit. Aggodalmat kelt hazánkban is, hogy Washington — miközben békeóhajáról, tárgyalási igényeiről szónokol — nemet mond minden leszerelési javaslatra, békekezdeményezésre, függetlenül attól, hogy az honnan érkezik. A nyugati sajtóban fokozódik a támadás és rágalomhadjárat a szocialista országok bel- és külpolitikája és a békéért küzdő erők ellen. A háborúellenes demonstrációk részvevőit a nemzeti érdekek elárulásával vádolják. Úgy tűnik, hogy a reakciós imperialista körök továbbra is katonai erőszakkal, politikai, gazdasági és lélektani nyomással akarnak eredményeket elérni. A NATO-országok kormányai szavakban azt bizonygatják, hogy a békés megoldások hívei, és ,,tárgyalási készségüket” hangoztatják, de tetteik az ellenkezőt bizonyítják. EGYENRANGÚ FÉLKÉNT tárgyalni a kölcsönös előnyök figyelembevételével, a megegyezés őszinte szándékával — kizárólag a Szovjetunió akar. Washington és a NATO a tárgyalások jelszavát csak a nemzetközi közvélemény megtévesztésére használja. Miközben békéről beszélnek, tovább növelik az elképesztő méretű fegyverkezést, a nukleáris fegyverek után most már a lézert, a világűr militarizálását is bevonva. Nyilvánosságra hozott terveikből kitűnik, hogy rakétaelhárító eszközöket, különböző műholdromboló rendszereket, a föld elleni támadásra alkalmas új típusúfegyvereket akarnak kifejleszteni és telepíteni a világűrbe. A NATO brüsszeli döntése alapján erőteljesen fejlesztik a hagyományos fegyvereket is. Mindez azt igazolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok, illetve a NATO a katonai erőfölény megszerzésére törekszik. A pusztulás eme távlatával szemben erősödik a békéért küzdők tábora. A világ öt földrészén egyre többen lesznek azok, akik egyszerre küzdenek a békéért, a leszerelésért, a munkanélküliség megszüntetéséért, a felemelkedést hozó nyugodt munkáért. Ez a világméretű küzdelem a ma élő emberiség legnagyobb reménysége. Sokan teszik fel a kérdést a békemozgalom fórumain — itthon és külföldön —, hogy miért csak a NATO-országok felé fogalmazzuk meg a követeléseinket? Erre egyszerű válaszolni: azért, mert kontinensünk békéjével összefüggő kérdésekben a Varsói Szerződés tagállamai már állást foglaltak. Stockholmban, Bécsben, Genfben és az ENSZ különböző fórumain a tárgyalóasztalokon fekszenek a szocialista országok konkrét javaslatai, indítványai, amelyekről megkezdődhetnének a tárgyalások. Most Amerikán és a NATO-n a sor, a világ pozitív választ vár a konstruktív békekezdeményezésekre. A Béke- és Barátsági Hónap rendezvényeiről, a nagygyűlésekről elismeréssel, és szolidaritásunkat kifejezve köszöntöttük az Amerikában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában, Angliában, Olaszországban és kontinensünk más országaiban szervezett békedemonstrációk részvevőit, akik a háborús veszély elhárításáért ismét milliókat mozgósítottak. Ezek a békedemontrációk azt mutatják, hogy az a zavar és megtorpanás, amely az amerikai rakétafelépítés megkezdése után keletkezett a nyugat-európai békemozgalmakban, megszűnőben van. E mozgalmak rendezik soraikat, újrafogalmazzák feladataikat, s új formákban töretlenül folytatják harcukat. A Béke- és Barátsági Hónap hazai eseményei pedig azt tükrözték, hogy a békemozgalomi keretei az elmúlt években jelentősen bővültek, tartalmilag, formailag, szervezetileg gazdagodtak. Ez annak köszönhető, hogy a hónap programját a Hazafias Népfront bizottságai, a társadalmi és tömegszervezetek együtt dolgozták ki és valósították meg. A tavaszi akció során Budapesten és a megyékben nagyszabású gyűlések, munkahelyi viták, politikai fórumok, tudományos tanácskozások, munkásgyűlések, barátsági rendezvények, szolidaritási hetek, napok, kulturális programok, vetélkedők, nemzetiségi napok, békemenetek megtartására került sor. MEGÚJULT BÉKEMOZGALMUNK eredményei közé soroljuk az ifjúság közötti békemunka megélénkülését. A fiatalok nagy aktivitással, számos kezdeményezéssel vettek részt a mozgalom akcióiban. A legnagyobb szabású demonstráció Győrött volt, ahol a Béke- és Barátsági Hónap megnyitóját összekapcsolták a mártírhalált halt Radnóti Miklós születésének 75. és halálának 40. évfordulójáról való megemlékezésekkel. Dunaújvárosból Győrbe békehajó vitte a menethez csatlakozó fiatalokat. Békemenetekkel összekapcsolt ifjúsági nagygyűlések megtartására került sor Diósgyőrött, Baján, Zalaegerszegen, Dunaújvárosban — hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem. A Béke- és Barátsági Hónap ez évi eseményeinek érdekes színfoltjai voltak a nemzetiségi találkozók, a megyei nemzetiségi napok. Pusztavámon, Rajkán, Szentpéterfán, Eleken, Oroszlányon, Örménykúton tartottak sok ezer embert vonzó nemzetiségi rendezvényeket. A hónap során nemzetközi kapcsolataink is élénkek voltak. Több országból fogadtunk vendégeket és képviselőink ott voltak minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a leszerelésről, a háborús veszély elhárításáról volt szó. TAPASZTALATAINK ÖSZSZEGZÉSE az Országos Béketanács július 9-i ülésének feladata lesz, e tanácskozás meghatározza majd a mozgalom további, tennivalóit és az őszszel megtartásra kerülő X. magyar békekonferencia sikeres megrendezésének feladatait. A magyar békemozgalom tevékenysége összhangban van a Magyar Népköztársaság békepolitikájával, s mindazokkal a törekvésekkel, amelyeket a Szovjetunió, a szocialista országok, é s a világ békeszerető erői fejtenek ki az emberiség létét, jövőjét fenyegető veszélyek elhárítása érdekében. Mozgalmunk nagyra becsül minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a közvélemény mozgósítása a fegyverkezési hajsza ellen. Együttműködésre, őszinte nyílt párbeszédre törekszik minden békeszerető erővel országon belül és hazánk határain kívül. Továbbra is nagy gondot fordítunk a mozgalom tevékenysége megújításának folytatására, új u.tk. módszerek keresésére. Nyitottság, tudományosság, értelmi és érzelmi meggyőző erő, a formalitások mellőzése, változatos formák, módszerek keresése, közvetlen, nyílt párbeszéd — is"- foglalhatnám össze címszavakban azokat a követelményeket amelyek a magyar békemozgalom további tevékenységének útjelzői. Sebestyén Nandurné