Magyar Nemzet, 1984. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
_______________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . • Szplomawnánia Az egyetemi felvételi vizsgák izgalma lassan alábbhagy. Vannak, akiket a helyszűkek akadnak, akiket a szükséges tudás hiánya akadályozott meg abban, hogy újdonsült egyetemi polgár legyen. Egyesek a sikertelen próbatétel után máris végképp letettek arról, hogy felső fokon foglalkozzanak a tudományokkal. Másokban az első csalódás éppenséggel felfokozza az ambíciókat. A felvételi vizsgák körül — érthető okokból — minden esztendőben fellángolnak a viták. Megfelelő módja-e a tesztlap a képességmérésnek ? Megismerhető-e a személyiség a néhány perces, kényszeredett beszélgetés alatt? Van-e egyáltalán elfogadható módszere a továbbtanulásra jogosító képességek korrekt elbírálásának? És vajon a felvételt nyert pályázók tudása tényleg felülmúlja-e az egyetem kapuján kívül rekedtek tudását? A felvételizők hivatástudata, tudásvágya őszinte-e? S ha igen, vajon e motivációk a félévtizednyi — pótvizsgák esetén hosszabb — tanulás során elmélyülnek-e, vagy pedig elsorvadnak? Az egyetemi felvételi voltaképpen az első szűrő, amely az egyes országok (alap- és alkalmazott) tudományosságának színvonalára közvetlenül is döntő hatást gyakorol. A személyi kiválasztódás, s ezzel a kutatói, oktatói vagy műszaki potenciál majdani teljesítménye döntően a felsőoktatás szelekciós tevékenységének színvonalától függ. A munkaerő képzettsége az egyes nemzetgazdaságok teljesítőképességének hovatovább legfontosabb paraméterévé válik. Úgy tűnik, hogy a termékszerkezet átállításának sikere és az általános képzettségi szint között közvetlen kapcsolat áll fenn. A világ legfejlettebb országaiban az oktatási rendszer is élen jár. Japán például azért is képes egy ütemmel előbb mozdulni riválisainál, mert céltudatos szakemberképzése, tehetségválasztó mechanizmusa évtizedekkel megelőzte versenytársai oktatási rendszerének fejlődését. • Az egész világon gondot okoz, hogy a felsőfokú intézmények befogadóképességét az igények jóval meghaladják. A százezer lakosra jutó, felsőfokú képzésben részesülő hallgatók számát tekintve Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Nálunk százezer lakosra mintegy ezer egyetemi hallgató jut. Egyes pályákon elegendő a számuk, másutt viszont ketvés. Érthető, ha tudományos oktatáspolitikánk nehezen birkózik meg a diplomások túlképzésének vagy hiányának — paradox mollon együttesen jelentkező — gondjával. Ismeretes, hogy ebben az esztendőben több mérnöki karon a jelentkezők száma alatta maradt a felvehető létszámnak. Ugyanakkor régi probléma műszaki életünknek, hogy mérnökeink ezreit olyan munkakörök foglalkoztatják, amelyek ellátása nemhogy felsőfokú, de olykor még középfokú képesítést is alig igényel. Tény azonban, hogy ma a világ minden országában — a leggazdagabbakban is — korlátozni igyekszenek a magasan kvalifikált állampolgárok „termelését”. Az egyes nemzetgazdaságok felszívó képessége ugyanis nem határtalan. A menynyiségi túlképzés rendkívül kényes és nehezen orvosolható gazdasági-társadalmi feszültséget eredményez, ütközik az egyéni és társadalmi érdek. Jó lenne, ha hazánkban a diplomamánia egy kicsit mérséklődne. Egyesek szülői kényszer hatására, mások családi hagyományok folytatásának okán, ám rátermettség híján hányan kínlódják végig egyetemi éveiket. Még keservesebb dolog, ha az ilyen indíttatású diplomás — szerencsével vagy protekcióval — kutatóintézetbe kerül, ahol képtelen megfelelni a követelményeknek. Nem tagadható, hogy a diploma „fétisét” történetileg kialakult bürokrácia is konzerválja. Számos munkahelyen alkalmazási feltétel a diploma, de a dolgozó belépése után a munkahelyi vezetés többé nem törődik azzal, hogy a magasan kvalifikált dolgozó valóban képzettségének megfelelő munkát kapjon. Magyarországon mintegy félmillió diplomást tartanak nyilván. A prognózisok szerint az ezredfordulón társadalmunk hatszázezer diplomás valóban „rendeltetésszerű” foglalkoztatását igényli majd. E pillanatban azonban a helyzet az, hogy felső fokon továbbtanulókmények felvételi keretszámai nem tükrözik a várható munkaerő-keresletet, sőt a demográfiai mozgásokkal sincsenek összhangban. A felsőfokon továbbtanulók számát — némi egyszerűsítő túlzással — az egyes intézmények hosszú évek óta változatlan befogadóképessége határozza meg. Az esetenként szűkös nappali tagozatok férőhelyét mértéktelenül burjánzó levelező és esti oktatással növelik meg. Családok, ifjú emberek tömegének közérzete függ a megalapozott pályaválasztástól. A világszerte akut, ráadásul nemzedékről nemzedékre újratermelődő problémasort a tehetségkiválasztás lehető legtárgyilagosabb formáinak kidolgozásával lehet és kell felszámolni. A nemzet teljesítőképességének, alkotóerejének növelése vagy hanyatlása múlik e törekvések sikerén. Szántó György Tibor Moszkvai vélemény a katonai erőegyensúly megbonthatatlanságáról OPEC-gondok az olajárak esése miatt A külpolitikai helyzet VESZÉLYESNEK ÉS ILLUZÓRIKUSNAK nevezte a Pravda szerkesztőségi cikke az amerikai kormányzatnak azt a szándékát, hogy katonai fölényhez jusson a Szovjetunióval szemben. Washington sok esetben igyekezett előnyre szert tenni az egyes fegyvertípusokban, ám tartósan ez sohasem sikerült. Most a Pentagon a nagy hatótávolságú, irányítható robotrepülőgépeknél próbálkozik újabb kísérlettel. Ez a törekvés ezúttal is meghiúsul — szögezte le az SZKP központi lapja kedden: miután az Egyesült Államok a szovjet fél többszöri javaslatára sem akar lemondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban is folyik már a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. A lap a mai katonai erőviszonyok diktálta igazságra figyelmezteti Washingtont: a viszonylagos erőegyensúly közepette bármelyik fél biztonságának a csorbítására irányuló törekvés szükségszerűen saját biztonságának a károsodására vezet. A Pravda befejezésül sürgeti a Fehér Házat, hogy hárítsa el a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatott genfi tárgyalások útjába állított akadályokat, s keresse az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveit érvényesítő megállapodásokat. A szovjet lap érvelésével egybevág a The New York Times keddi kommentárja, amely az űrfegyverkezés témaköre kapcsán emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió mindig fel tudott zárkózni a két fél ilyen vonatkozású versenyében. Tom Wieker a Reagran-kormány taktikázását a szovjet indítvány megkerülésére annak a szándéknak tulajdonítja, hogy Washington a műholdelhárító fegyverek őszre tervezett kísérletével katonai előnyhöz szeretne jutni. A tekintélyes hírmagyarázó szerint Reagan emiatt nem hajlandó elfogadni a szovjeteknél azt a konkrét javaslatát, hogy a bécsi helyszínnel tervezett tárgyalások idejére függesszék fel e fegyverek kipróbálását „Kellemetlen, de igazat kell adni Gromiko külügyminiszternek, amikor azt mondja, hogy az amerikai kormányzat eleve elfogadhatatlan feltételekkel áll elő” — szögezte le a The New York Times. IZRAEL ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK azonnali elutasító válaszával szemben több, a közel-keleti válságban közvetlenül érdekelt fél is egyetértően fogadta a vasárnapi szovjet felhívást Szíria hétfőn értésre adta, hogy kész támogatni a nemzetközi konferencia megtartását a válság rendezésére. Nabih Berri, a libanoni síita Amal mozgalom vezetője pozitívnak minősítette a moszkvai kezdeményezést. A Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik tekintélyes képviselője, Faruk Kaddumi Tuniszban foglalt úgy állást, hogy az összes érintett, köztük a két nagyhatalom részvételével tartandó értekezlet a legjárhatóbb út az igazságos és átfogó közel-keleti rendezéshez. A kuvaiti külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy az indítvány elnyeri az érintettek hozzájárulását, és a térség tartós békéjéhez vezet majd. Rasid Karami miniszterelnök kedden kijelentette: Libanon újólag kiáll egy olyan, nemzetközi konferencia mellett, melyen valamennyi érdekelt fél részt venne. A Szovjetunióban folyik a nagy hatótávolságú robotrepülők kipróbálása A Pravda szerkesztőségi cikke Moszkvából jelenti az MTI. Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési terveiben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lényegi kérdésben. Elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek terén, nem csupán veszélyesek, hanem egyben illuzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a figyelmet a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Az idők folyamán Washington számos esetben igyekezett fölényhez jutni egyes fegyvertípusok terén a Szovjetunió felett, de ez egyszer sem sikerült. Ezúttal sem sikerül, miután a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar lemondani az Egyesült Államok erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelyeken a Pentagon indítani szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában léteznek. Mind keleten, mind nyugaton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendelkezésre, amely az Egyesült Államok területére vezet. A szárnyasrakéták washingtoni szorgalmazóinak helyénvaló lenne felismerni azt az igazságot, hogy a mai katonai erőviszonyok között, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylagos erőegyensúlya jellemez, az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló törekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károsodásához vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Államok nem kíván egyenjogú kapcsolatokat fenntartani más államokkal, nem szándékozik a felmerülő kérdéseket őszinte tárgyalások és ésszerű kompromisszumok útján megoldani, s kitér a megkötött szerződések és megállapodások betartatása elől. Akaratát rá akarja kényszeríteni más államokra, s ezért törekszik a meglevő paritás aláásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegyverzetek korlátozásáról az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Jelenleg az Egyesült Államokban erőltetett ütemben folyik a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek kikísérletezése, s a kormányzat a kongresszustól hatalmas összegeket kér e fegyver tömeggyártására. Olyan szárnyasrakétákról van szó, amelyek alacsony röppályán, a terep hajlatait követve észrevétlenül „kúsznak*’ célba és váratlan csapást mérnek. Ezeken a rakétákon több robbanótöltetet kívánnakk elhelyezni, mint amennyi az Egyesült Államok összes ballisztikus rakétáin együtt van, s nukleáris robbanótöltetekről van szó. A szovjet fél egyértelműen rámutatott, hogy az új fegyver veszélyes és kétségtelenül destabilizáló tényező is javasolta, hogy tiltsák be a nagy hatótávolságú robotrepülőgépeket, ezen belül mind a szárazföldi, mind a légi, mind pedig a tengeri elhelyezésüket, amíg nem késő, vagy — amennyiben az Egyesült Államoknak nem felel meg ez a radikális megoldás — a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák e fegyvereket. Akkoriban az amerikaiak úgy tettek, mintha nem értenék, miért esik ily nagy súllyal latba éppen ez a fegyvertípus. A nagy hatótávolságú robotrepülőgépek programjának vezetője az amerikai kongreszszusban nemrég világosan megfogalmazta: az Egyesült Államok célja a robotrepülőgépek széles körű telepítésével az, hogy az észrevétlenül közelítő, magas találati pontosságú fegyverekkel megnehezítsék a szovjet fegyveres erők dolgát, mivel e fegyverek telepítése után a szovjet hadsereg bármely amerikai haditengerészeti egységet kénytelen lesz potenciális veszélyforrásnak tekinteni, gyakorlatilag bárhol is tartózkodjék az az egység. Világos, hogy a nagy hatótávolságú, nukleáris robbanótöltetekkel ellátott irányítható robotrepülőgépek megjelenése aláásná a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, rendkívül bonyolulttá tenné a hatékony ellenőrzést, s megnövelné a megállapodások megkerülésének és megsértésének lehetőségét. Ideje lenne, hogy a Fehér Ház belássa: kilátástalan az az igyekezete, hogy győzelmet arasson a nukleáris fegyverkezési hajszában. Ideje lenne, hogy az amerikai kormányzat elhárítsa azokat az akadályokat, amelyeket őmaga állított a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások útjába, s áttérjen az őszinte, igazságos, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének tökéletesen megfelelő megállapodások keresésének útjára. Ez mindenkinek érdekében állna, köztük az Egyesült Államoknak is. Ez az az út, amelyet a Szovjetunió javasolt és javasol – mutat rá a Pravda szerkesztőségi cikke. A Der Spiegel esztelennek nevezi a Pershingek telepítését Bonnból jelenti az MTI. A hivatalos nyugati közlésekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, tehát a telepítésre szánt 108 Pershing 2-es rakéta egyharmada található — közölte a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugatnémet hatóságok már minden befolyásukat elveszítették az új, amerikai, közép-hatótávolságú rakéták telepítésével kapcsolatban. Mindez azonban nem növelte az NSZK biztonságát, mivel a Varsói Szerződés megfelelő ellenintézkedéseket tett az NDK és Csehszlovákia területén — szögezte le a Der Spiegel. A hetilap hozzátette: a kibontakozó rakétatelepítési verseny mindennél ékesebben bizonyítja az amerikai rakéták telepítésének feleslegességét, esztelenségét. Felhívás a békeszerető mozgalmakhoz a helsinki értekezlet évfordulóján Brüsszelből jelenti a TASZSZ. A Helsinkiben zárult európai biztonsági és együttműködési értekezleten elfogadott záróokmány aláírásának kilencedik évfordulóján az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: „Ma, jobban, mint bármikor, a közvéleményt mélyen nyugtalanítja az a veszély, amely a nemzetközi helyzet éleződése és a különböző típusú rakétafegyverek európai telepítése következtében fenyegeti az enyhülést. Az európai közvélemény, kifejezésre juttatva nyugtalanságát és az enyhülésre való törekvését, tömeges méretű akciókat szervez a leszerelésért. Jelentős vallási, filozófiai, kulturális, politikai és társadalmi csoportosulások követelnek nagy horderejű politikai kezdeményezéseket.” Az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága szerint Európának a bizalom légköréhez való viszszatérésre van szüksége. A nemzetközi bizottság nyilatkozata arra szólítja fel a békeszerető mozgalmakat, hogy sokszorozzák meg akcióikat a nukleáris fegyverek befagyasztásáért, ami az atomeszközök korlátozásának kiindulópontja lenne. Lépjenek fel az atomfegyverek felszámolásáért Európában. Követeljék a nukleáris hatalmaktól annak a kötelezettségnek az elfogadását, hogy elsőként nem vetnek be atomfegyvert és hogy állapodjanak meg az erőszakról való lemondásról általában véve is a helsinki záróokmányt aláíró államok közötti kapcsolatokban. A békeszerető mozgalmaknak küzdeniük kell a nukleáris rakétafegyverek telepítésének leállításáért Európa nyugati és keleti részén egyaránt — szögezi le a nemzetközi bizottság nyilatkozata. A szenátus jobboldali többsége elutasítja Mitterrand tervét Párizsból jelenti az MTI. A francia szenátus ellenzéki többségét alkotó csoportok egyeztető tanácskozásukat követően kedden délután bejelentették, hogy elutasítják a kormánynak az alkotmány módosítására vonatkozó tervét, mely a népszavazással eldönthető kérdések körét a szabadságjogokra is kiterjesztené. Hogy a terv elfogadását megakadályozza, a szenátus ellenzéki többség a halasztási indítványok módszerével fog majd élni.