Magyar Nemzet, 1984. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

_______________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . • Szpl­oma­wnán­ia Az egyetemi felvételi vizsgák izgalma lassan alábbhagy. Vannak, akiket a helyszűkek akadnak, aki­ket a szükséges tudás hiá­­­­nya akadályozott meg ab­ban, hogy újdonsült egye­temi polgár legyen. Egye­sek a sikertelen próbatétel után máris végképp letet­tek arról, hogy felső fokon foglalkozzanak a tudomá­nyokkal. Másokban az első csalódás éppenséggel felfo­kozza az ambíciókat. A felvételi vizsgák körül — érthető okokból — min­den esztendőben fellángol­nak a viták. Megfelelő módja-e a tesztlap a ké­pességmérésnek ? Megis­merhető-e a személyiség a néhány perces, kényszere­dett beszélgetés alatt? Van-e egyáltalán elfogad­ható módszere a továbbta­nulásra jogosító képességek korrekt elbírálásának? És vajon a felvételt nyert pá­lyázók tudása tényleg felül­múlja-e az egyetem kapu­ján kívül rekedtek tudását? A felvételizők hivatástuda­ta, tudásvágya őszinte-e? S ha igen, vajon e motivá­ciók a félévtizednyi — pót­vizsgák esetén hosszabb — tanulás során elmélyül­­nek-e, vagy pedig elsorvad­nak? Az egyetemi felvételi voltaképpen az első szűrő, amely az egyes országok (alap- és alkalmazott) tudo­mányosságának színvonalá­ra közvetlenül is döntő ha­tást gyakorol. A személyi kiválasztódás, s ezzel a ku­tatói, oktatói vagy műszaki potenciál majdani teljesít­ménye döntően a felsőokta­tás szelekciós tevékenysé­gének színvonalától függ. A munkaerő képzettsége az egyes nemzetgazdaságok teljesítőképességének hova­­tovább legfontosabb para­méterévé válik. Úgy tűnik, hogy a termékszerkezet át­állításának sikere és az ál­talános képzettségi szint között közvetlen kapcsolat áll fenn. A világ legfejlet­tebb országaiban az oktatá­si rendszer is élen jár. Ja­pán például azért is képes egy ütemmel előbb mozdul­ni riválisainál, mert céltu­datos szakemberképzése, te­hetségválasztó mechaniz­musa évtizedekkel megelőz­te versenytársai oktatási rendszerének fejlődését. • Az egész világon gondot okoz, hogy a felsőfokú in­tézmények befogadóképes­ségét az igények jóval meg­haladják. A százezer lakos­ra jutó, felsőfokú képzés­ben részesülő hallgatók szá­mát tekintve Magyarország valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Nálunk százezer lakosra mintegy ezer egyetemi hallgató jut. Egyes pályákon elegendő a számuk, másutt viszont ke­­tvés. Érthető, ha tudomány­os oktatáspolitikánk nehe­zen birkózik meg a diplo­mások túlképzésének vagy hiányának — paradox mo­llon együttesen jelentkező — gondjával. Ismeretes, hogy ebben az esztendőben több mérnöki karon a je­lentkezők száma alatta ma­radt a felvehető létszám­nak. Ugyanakkor régi probléma műszaki életünk­nek, hogy mérnökeink ez­reit olyan munkakörök fog­lalkoztatják, amelyek ellá­tása nemhogy felsőfokú, de olykor még középfokú ké­pesítést is alig igényel. Tény azonban, hogy ma a világ minden országában — a leggazdagabbakban is — korlátozni igyekszenek a magasan kvalifikált állam­polgárok „termelését”. Az egyes nemzetgazdaságok felszívó képessége ugyanis nem határtalan. A meny­­nyiségi túlképzés rendkívül kényes és nehezen orvosol­ható gazdasági-társadalmi feszültséget eredményez, üt­közik az egyéni és társadal­mi érdek. Jó lenne, ha hazánkban a diplomamánia egy kicsit mérséklődne. Egyesek szü­lői kényszer hatására, má­sok családi hagyományok folytatásának okán, ám rá­termettség híján hányan kínlódják végig egyetemi éveiket. Még keservesebb dolog, ha az ilyen indítta­tású diplomás — szerencsé­vel vagy protekcióval — kutatóintézetbe kerül, ahol képtelen megfelelni a köve­telményeknek. Nem tagad­ható, hogy a diploma „féti­sét” történetileg kialakult bürokrácia is konzerválja. Számos munkahelyen alkal­mazási feltétel a diploma, de a dolgozó belépése után a munkahelyi vezetés többé nem törődik azzal, hogy a magasan kvalifikált dolgozó valóban képzettségének megfelelő munkát kapjon. Magyarországon mintegy félmillió diplomást tartanak nyilván. A prognózisok sze­rint az ezredfordulón társa­dalmunk hatszázezer diplo­más valóban „rendeltetés­­szerű”­­ foglalkoztatását igényli majd. E pillanatban azonban a helyzet az, hogy felső fokon továbbtanulók­mények felvételi keretszá­mai nem tükrözik a várha­tó munkaerő-keresletet, sőt a demográfiai mozgásokkal sincsenek összhangban. A felsőfokon továbbtanulók számát — némi egyszerűsí­­tő­ túlzással — az egyes in­tézmények hosszú évek óta változatlan befogadóképes­sége határozza meg. Az ese­tenként szűkös nappali ta­gozatok férőhelyét mérték­telenül burjánzó levelező és esti oktatással növelik meg. Családok, ifjú emberek tömegének közérzete függ a megalapozott pályaválasz­tástól. A világszerte akut, ráadásul nemzedékről nem­zedékre újratermelődő problémasort a tehetségki­választás lehető legtárgyila­­gosabb formáinak kidolgo­zásával lehet és kell felszá­molni. A nemzet teljesítő­­képességének, alkotóerejé­nek növelése vagy hanyat­lása múlik e törekvések si­kerén. Szántó György Tibor Moszkvai vélemény a katonai erőegyensúly megbonthatatlanságáról OPEC-gondok az olajárak esése miatt A külpolitikai helyzet VESZÉLYESNEK ÉS ILLUZÓRIKUSNAK nevezte a Pravda szerkesztőségi cikke az amerikai kormányzatnak azt a szándé­kát, hogy katonai fölényhez jusson a Szovjetunióval szemben. Washington sok esetben igyekezett előnyre szert tenni az egyes fegyvertípusokban, ám tartósan ez sohasem sikerült. Most a Pentagon a nagy hatótávolságú, irányítható robotrepülőgépek­nél próbálkozik újabb kísérlettel. Ez a törekvés ezúttal is meg­hiúsul — szögezte le az SZKP központi lapja kedden: miután az Egyesült Államok a szovjet fél többszöri javaslatára sem akar lemondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban is folyik már a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbá­lása. A lap a mai katonai erőviszonyok diktálta igazságra fi­gyelmezteti Washingtont: a viszonylagos erőegyensúly köze­pette bármelyik fél biztonságának a csorbítására irányuló törekvés szükségszerűen saját biztonságának a károsodására vezet. A Pravda befejezésül sürgeti a Fehér Házat, hogy hárít­sa el a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatott genfi tárgyalások útjába állított akadályokat, s keresse az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveit érvényesítő megállapodásokat. A szovjet lap érvelésével egybevág a The New York Times keddi kommentárja, amely az űrfegyverkezés témaköre kap­csán emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió mindig fel tudott zárkózni a két fél ilyen vonatkozású versenyében. Tom Wieker a Reagran-kormány taktikázását a szovjet indítvány megkerü­lésére annak a szándéknak tulajdonítja, hogy Washington a műholdelhárító fegyverek őszre tervezett kísérletével katonai előnyhöz szeretne jutni. A tekintélyes hírmagyarázó szerint Reagan emiatt nem hajlandó elfogadni a szovjeteknél­ azt a konkrét javaslatát, hogy a bécsi helyszínnel tervezett tárgya­lások idejére függesszék fel e fegyverek kipróbálását „Kelle­metlen, de igazat kell adni Gromiko külügyminiszternek, ami­kor azt mondja, hogy az amerikai kormányzat eleve elfogad­hatatlan feltételekkel áll elő” — szögezte le a The New York Times. IZRAEL ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK azonnali elutasító válaszával szemben több, a közel-keleti válságban közvetlenül érdekelt fél is egyetértően fogadta a vasárnapi szovjet fel­hívást Szíria hétfőn értésre adta, hogy kész támogatni a nem­zetközi konferencia megtartását a válság rendezésére. Nabih Berri, a libanoni síita Amal mozgalom vezetője pozitívnak mi­nősítette a moszkvai kezdeményezést. A Palesztin Felszabadí­­tási Szervezet egyik tekintélyes képviselője, Faruk Kaddumi Tuniszban foglalt úgy állást, hogy az összes érintett, köztük a két nagyhatalom részvételével tartandó értekezlet a legjárha­tóbb út az igazságos és átfogó közel-keleti rendezéshez. A ku­vaiti külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy az indít­vány elnyeri az érintettek hozzájárulását, és a térség tartós békéjéhez vezet majd. Rasid Karami miniszterelnök kedden ki­jelentette: Libanon újólag kiáll egy olyan, nemzetközi konfe­rencia mellett, melyen valamennyi érdekelt fél részt venne. A Szovjetunióban folyik a nagy hatótávolságú robot­repülők kipróbálása A Pravda szerkesztőségi cikke Moszkvából jelenti az MTI. Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési terveiben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú irányítható ro­botrepülőgépekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lényegi kérdésben. Elkép­zelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy ható­­távolságú irányítható robot­­repülőgépek terén, nem csu­pán veszélyesek, hanem egy­ben illuzórikusak is. Erre hív­ja fel nyomatékosan a figyel­met a Pravda keddi szerkesz­tőségi cikke. Az idők folyamán Washing­ton számos esetben igyekezett fölényhez jutni egyes fegyver­­típusok terén a Szovjetunió felett, de ez egyszer sem sike­rült. Ezúttal sem sikerül, miután a Szovjetunió többszöri javas­latára sem akar lemondani az Egyesült Államok erről az új típusú fegyverről, a Szovjet­unióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgé­­pek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelye­ken a Pentagon indítani szán­dékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában létez­nek. Mind keleten, mind nyu­gaton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendelkezésre, amely az Egye­sült Államok területére vezet. A szárnyasrakéták washingto­ni szorgalmazóinak helyén­való lenne felismerni azt az igaz­ságot, hogy a mai katonai erő­viszonyok között, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonylagos erőegyen­súlya jellemez, az egyik fél biztonságának megkárosításá­ra irányuló törekvés óhatatla­nul az erre törekvő fél saját biztonságának károsodásához vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Államok nem kíván egyenjogú kapcso­latokat fenntartani más álla­mokkal, nem szándékozik a felmerülő kérdéseket őszinte tárgyalások és ésszerű komp­romisszumok útján megoldani, s kitér a megkötött szerződé­sek és megállapodások betar­tatása elől. Akaratát rá akarja kényszeríteni más államokra, s ezért törekszik a meglevő pari­tás aláásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegy­verzetek korlátozásáról az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvei alapján.­­ Jelenleg az Egyesült Álla­mokban erőltetett ütemben folyik a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek kikísérletezése, s a kormány­zat a kongresszustól hatalmas összegeket kér e fegyver tö­­meggyártására. Olyan szár­nyasrakétákról van szó, ame­lyek alacsony röppályán, a te­rep hajlatait követve észre­vétlenül „kúsznak*’ célba és váratlan csapást mérnek. Eze­ken a rakétákon több robba­nótöltetet kívánnakk elhelyez­ni, mint amennyi az Egyesült Államok összes ballisztikus rakétáin együtt van, s nukleá­ris robbanótöltetekről van szó. A szovjet fél egyértelműen rámutatott, hogy az új fegyver veszélyes és kétségtelenül destabilizáló tényező i­s java­solta, hogy tiltsák be a nagy hatótávolságú robotrepülőgé­peket, ezen belül mind a szá­razföldi, mind a légi, mind pedig a tengeri elhelyezésü­­ket, amíg nem késő, vagy — amennyiben az Egyesült Álla­moknak nem felel meg ez a radikális megoldás — a lehető legnagyobb mértékben korlá­tozzák e fegyvereket. Akkori­ban az amerikaiak úgy tettek, mintha nem értenék, miért esik ily nagy súllyal latba ép­pen ez a fegyvertípus. A nagy hatótávolságú robot­repülőgépek programjának ve­zetője az amerikai kongresz­­szusban nemrég világosan megfogalmazta: az Egyesült Államok célja a robotrepülő­gépek széles körű telepítésével az, hogy az észrevétlenül kö­zelítő, magas találati pontos­ságú fegyverekkel megnehezít­sék a szovjet fegyveres erők dolgát, mivel e fegyverek te­lepítése után a szovjet hadse­reg bármely amerikai hadi­tengerészeti egységet kényte­len lesz potenciális veszélyfor­rásnak tekinteni, gyakorlatilag bárhol is tartózkodjék az az egység. Világos, hogy a nagy ható­távolságú, nukleáris robbanó­­töltetekkel ellátott irányítható robotrepülőgépek megjelenése aláásná a nukleáris fegyverze­tek korlátozásának és csök­kentésének folyamatát, rend­kívül bonyolulttá tenné a ha­tékony ellenőrzést, s megnö­velné a megállapodások meg­kerülésének és megsértésének lehetőségét. Ideje lenne, hogy a Fehér Ház belássa: kilátástalan az az igyekezete, hogy győzelmet arasson a nukleáris fegyver­­kezési hajszában. Ideje lenne, hogy az amerikai kormányzat elhárítsa azokat az akadályo­kat, amelyeket ő­­maga állított a nukleáris fegyverzetek kor­látozásáról folyó tárgyalások útjába, s áttérjen az őszinte, igazságos, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének tö­kéletesen megfelelő megálla­podások keresésének útjára. Ez mindenkinek érdekében állna, köztük az Egyesült Ál­lamoknak is. Ez az az út, ame­lyet a Szovjetunió javasolt és javasol – mutat rá a Pravda szerkesztőségi cikke. A Der Spiegel esztelennek nevezi a Pershingek telepítését Bonnból jelenti az MTI. A hivatalos nyugati közlésekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, tehát a telepítésre szánt 108 Pershing 2-es rakéta egyharmada talál­ható — közölte a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítél­te meg, hogy a nyugatnémet hatóságok már minden befo­lyásukat elveszítették az új, amerikai, közép-hatótávolságú rakéták telepítésével kapcso­latban. Mindez azonban nem növel­te az NSZK biztonságát, mivel a Varsói Szerződés megfelelő ellenintézkedéseket tett az NDK és Csehszlovákia terü­letén — szögezte le a Der Spie­gel. A hetilap hozzátette: a ki­bontakozó rakétatelepítési verseny mindennél ékesebben bizonyítja az amerikai raké­ták telepítésének feleslegessé­gét, esztelenségét. Felhívás a békeszerető mozgalmakhoz a helsinki értekezlet évfordulóján Brüsszelből jelenti a TASZSZ. A Helsinkiben zá­rult európai biztonsági és együttműködési értekezleten elfogadott záróokmány aláírá­sának kilencedik évfordulóján az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának titkársága nyi­latkozatot tett közzé, amely­ben hangsúlyozza: „Ma, job­ban, mint bármikor, a közvé­leményt mélyen nyugtalanítja az a veszély, amely a nemzet­közi helyzet éleződése és a különböző típusú rakétafegy­verek európai telepítése kö­vetkeztében fenyegeti az eny­hülést. Az európai közvéle­mény, kifejezésre juttatva nyugtalanságát és az enyhü­lésre való törekvését, tömeges méretű akciókat szervez a le­szerelésért. Jelentős vallási, filozófiai, kulturális, politikai és társadalmi csoportosulások követelnek nagy horderejű politikai kezdeményezéseket.” Az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bi­zottsága szerint Európának a bizalom légköréhez való visz­­szatérésre van szüksége. A nemzetközi bizottság nyilatkozata arra szólítja fel a békeszerető mozgalmakat, hogy sokszorozzák meg akciói­kat a nukleáris fegyverek be­fagyasztásáért, ami az atom­eszközök korlátozásának ki­indulópontja lenne. Lépjenek fel az atomfegyverek felszá­molásáért Európában. Köve­teljék a nukleáris hatalmaktól annak a kötelezettségnek az elfogadását, hogy elsőként nem vetnek be atomfegyvert és hogy állapodjanak meg az erőszakról való lemondásról általában véve is a helsinki záróokmányt aláíró államok közötti kapcsolatokban. A bé­keszerető mozgalmaknak küz­deniük kell a nukleáris raké­tafegyverek telepítésének leál­lításáért Európa nyugati és ke­leti részén egyaránt — szöge­zi le a nemzetközi bizottság nyilatkozata. A szenátus jobboldali többsége elutasítja Mitterrand tervét Párizsból jelenti az MTI. A francia szenátus ellenzéki többségét alkotó csoportok egyeztető tanácskozásukat kö­vetően kedden délután beje­lentették, hogy elutasítják a kormánynak az alkotmány módosítására vonatkozó ter­vét, mely a népszavazással el­dönthető kérdések körét a szabadságjogokra is kiterjesz­tené. Hogy a terv elfogadását megakadályozza, a szenátus ellenzéki többség a halasztási indítványok módszerével fog majd élni.

Next