Magyar Nemzet, 1984. szeptember (47. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
II Milan Wijra A Magyar Nemzet vitafóruma/ Vádolható-e a tarvágás? „VÁDLOTT A TARVÁGÁS” címmel a Magyar Nemzet Vitafórumában augusztus 28-i számban közöl Szilágyi László észrevételeket Sólymos Rezső előbb megjelent két cikkéhez. Mivel bírálatát a hazai erdőgazdálkodást, közelebbről az erdőművelést érintő történeti keretbe ágyazza és a szakoktatást is elmarasztalja, több mint négy évtizedes szakmai, gyakorlati és kutatói-oktatói tevékenységem kötelez arra, hogy a kérdésről véleményemet közzé tegyem. Európa erdőművelésének jellemzője, hogy az elmúlt évtizedekben élesen kettévált a síksági területek ültetvényszerű fatermesztése a domb- és hegyvidéki természetszerű erdők kezelésének módszerétől. Érdekes, hogy ■ a Nemzetközi Erdészeti Kutatóintézetek Szövetsége (IUFRO) erdőművelési és környezetvédelmi szekciójának volt elnöke. van Migroet professzor (1961) javaslatára — Szilágyival ellentétben — az ültetvényszerű erdőművelést hívjuk modern, az utóbbit klaszszikus erdőművelési irányzatnak. Hazánk területének kétharmad része tartozik a síksági erdős sztyepp övbe, egyharmad része pedig az erdők övezetébe - Ennek megfelelően erdeink területének mintegy ötven százalékát nyárasok, inkább védelmi jelentőségű akácosok és fenyvesek ültetvényszerű erdeit tarvágással kezelhetjük — a természeti viszonyok megváltozása miatt elenyésző termőhelyen alakíthatunk ki természetes kocsányos tölgyeseket — a hegységi erdők felén, a sarjerdőkben és itt is elterjedt ültetvényszerű erdőkben szintén csak ilyen módon, erdeinknek csak egynegyedén jöhet szóba a természetes, fokozatos erdőfelújítás. A lényeg tehát az, hogy hazánkban mindkét erdőgazdálkodási módnak megvan és meg is lesz a maga helyén a jelentősége. Egymással nem ellentétes, hanem egymást ki-egészítő üzemmódok, erdőművelési eljárások. Ezt jelzi az is, hogy nálunk a két szélsőség között számtalan átmeneti módszerféleség alakult ki. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az erdőhasználat egyébként az ókori (rendszertelen) szálalással kezdődött, s ez alakult tarvágássá, majd fokozatos felújító vágássá. A korszerű szálalásnak, illetve szálalóvágásnak a századforduló táján hiába voltak olyan nagy nevű hirdetői, mint Kaán Károly és Roth Gyula, a mai Magyarországon magas hegyvidéki erdő nem lévén, nem valósulhatott meg elgondolásuk. Európában szálalás csak az Alpok és Kárpátok területén ott maradt fenn, ahol környezetvédelmi okok, kőomlás, lavina, elláposodás ezt szükségessé tették és ott, ahol jegenye-, lue-, esetleg erdeifenyő kis elegyben lombbal tenyésznek. A HAZAI tölgyesekben és bükkösökben elböhöncösödés folytán olyan erős minőségi romlás következik be és a fanövedék is csökken (nem hogy kétszeresére emelkedne!), hogy üzemszerű bevezetését nem javasolhatjuk. A hazai kutatási adataink (L. Az Erdő. 1976 5. L), valamint a külföldi tapasztalatok — főleg Assmann (1961) könyve és az NDK-ban 1951-ben bevezetett ,,készletgondozó eljárás” sikertelensége — alapján egyenesen károsnak tartjuk Nálunk is csak ott" maradt meg kísérleti, inkább „szigorúan védett emlékerdőként", ahol a magas hegyvidéki fenyőelegyes lomberdők vannak. Ilyenek a Soproni-hegység hidegvíz-völgyi szálalóerdeje hetvenhét hektáron és az Őrség ,szentgyörgy- völgy szálalóerdő tájvédelmi körzete kétezer hektáron. A környezetvédelmi kutatások során, a hetvenes években az általam Bakonyból ismert és még fellelhető paraszti szálalóerdő-foltokat is megkerestük, adatait felvettük ésértékeltük. Így Szentgálon bükkösökben, Nemesvámoson cseresekben, Balatonszepezden tölgyesekben és Bakonyszentivánon akác sarjerdőkben nyert tapasztalataink csak megerősítettek abban, amit már Illés Nándor (1871) hangoztatott, hogy Magyarországon szálalást csak védelmi rendeltetésű erdőkben szabad folytatni. Mindezek ellenére erdőgazdálkodás-történeti okokból és a nemzetközi erdőművelési eljárások fejlődése és megítélése szempontjából a harmadik éves erdőmérnök-hallgatókkal részletesen elemezzük és a gyakorlatban kísérleti területeken is bemutatjuk a szálalást, a szálalóvágást. A ma érvényben levő és 1982-beli ERDEINK élőfakészletének és növedékének Szilágyi László által leírt csökkenése mellett bekövetkezett néhány olyan változás is az erdőben, jórészt ugyancsak a tarvágásos erdészeti tevékenység hatására, amely szintén figyelmet érdemelne. A köbméterben és forintban is kifejezhető mennyiségi paraméterek mellett fogyatkozás, erózió figyelhető meg néhány minőségi jellemvonásban is. Ezen minőségi állapotváltozások ugyancsak egyértelműen meghatározhatók, jó részük közismert is, csupán jelentőségük az, ami csak a legújabb ökológiai kutatások következtében vált nyilvánvalóvá. Szilágyi László is megemlíti, hogy fenyőtemetőket és nyártemetőket hoztunk létre azokon a helyeken, ahol természetes erdők, tölgyesek és bükkösök lehetnének, sőt, nyilván voltak is korábban. Ha pedig az erdő a legújabb ökológiai kutatások szerint több mint valamilyen fafaj állománya — de még a növénytársulásnál, sőt, a biocönózisnál is több, önszervezett élelmi hálózat formát mutat —, akkor az eredeti formában sok populációja és azon belül is egy korosztályú faállományokká való alakítása veszélyes erózióként értékelendő ott is, ahol ma természetesnek nevezett tölgyesek és bükkösök vannak. Az eredeti, természetes erdőben (amilyen Magyarországon szinte nem is látható, csak az ember által elkerült vízmosások, meredek hegyoldalak tanúskodnak róla) a „főfafaj” (síkságon a kocsányos tölgy, domb- és hegyvidékeken a kocsánytalan tölgy, magasabb hegyeinkben a bükk) mellett kőriseknek, juharoknak, hársaknak, szileknek, nyáraknak, füzeknek, cseresznyéknek stb. és majdnem minden erdőben gyertyánnak és csernek is lennie kellene, még ha kisebb mennyiségben is. Hogy hol, miből, mennyinek kell lennie, azt azok a pillanatnyilag szupraindividuálisnak nevezett kölcsönhatások szabják meg, amely nélkül az élelmi hálózat ha lassan is, de előbb utóbb összeomlik. kiadott Erdőműveléstan, II. jegyzet, tizenhét oldalon, három órán át foglalkozik szálalóvágással és a szálalással, tizenegy oldalon a fokozatos felújítóvágással és mindössze itat oldalon, egy órán a tarvágással. Tehát nem vádolható a tarvágás, hisz alig oktatott; egyébként azon nincs is sok oktatni való. Vádolható azonban az a szakember, aki a szakmai fórum megkerülésével, kellő gyakorlati tapasztalat híján, a valódi adottságok és lehetőségek mérlegelése nélkül — a természeti viszonyok mellett itt a technikai és ökonómiai lehetőségekre is gondolok — csak elméleti elgondolásra épít fel félrevezető és zavart keltő erdőgazdálkodási elveket. Dr. Majer Antal egyetemi tanár Ha pedig erdeinkben egyetlen fapopuláció egyetlen korosztálya marad csak meg, annak fönntartása ugyanolyan problémákat vet föl, mint a szántóföldi növénytermesztés, azaz egyetlen populációtöredék úgynevezett „monokultúrája". Akkor pedig erdőről és erdőgazdálkodásról beszélni sem volna szabad. SZINTE BIZTOS, hogy a sokpopulációjú, élelmi hálózat formájú erdő eróziója a szálalóvágásos fakitermelés bevezetése nyomán sokkal kisebb lett volna, de az erózió teljes megszüntetésére ez sem lett volna alkalmas. Ha a szálalóvágásos fakitermelést 1879-ben bevezettük volna, akkor is lennének mai gondjaink. Annál is inkább, mivel ott, ahol bevezettek, vagy ott is, ahol érintetlenül hagyták az erdőket, katasztrofális pusztulás figyelhető meg a savas esők következtében, vagy a túlzott vad vágás (másik oldalról a nagyragadozók kiirtása) eredményeképpen. Az következk ebből, hogy a tarvágásos erdészeti tevékenységnek nem is az a legnagyobb hibája, miszerint fele annyi növedék képződik, vagy csökken az élőfakészlet által, hanem, hogy — durva hibaként — elfedi más, még ennél is fontosabb, de kevésbé feltűnő hibák létét és lehetetlenné teszi az ezek megszüntetéséről való gondolkodást. Amíg az a kérdés, hogy tarvágás vagy szálalóvágás, és hogy ez mit jelent köbméterben és forintban, addig nem is jut eszünkbe arról beszélni, hogy mi is az erdő mértéke, hogy néz ki annak optimális állapota, milyen viszony van, s milyennek kellene lennie az erdő és az emberi társadalom között, miféle eróziós hatások veszélyeztetik az erdő létét, s tehetnénk-e valamit ezek ellensúlyozására is, nemcsak erősítésükre. Agócs József Sopron Az erdő: önszervezett élelmi hálózat Az erdőgazdálkodás ügye ELISMERÉS illeti a szerkesztőséget, hogy helyt adott az erdőgazdálkodásról szóló — jócskán eltérő — véleményeknek. A vitához talán elég anynyit hozzáfűzni, hogy természetesen nem annak nincs igaza, aki mindent rózsaszínűre testett, sem annak, aki mindent feketében tüntetett fel. Nem is lehet egy napilap feladata, hogy e bonyolult szakmai kérdésekben igazságot tegyen. Sajnálatos viszont, ami szakmai közéletünkre nagyon is jellemző, hogy a szakmai sajtófórumokrn nincs alkalom e kérdések megtárgyalására, megvitatására. Jó példa ez arra, hogy a szakmai lapunkban szóhoz sem juthat az, aki írásába csak egy ici-pici bírálatot, vagy kétkedést bele merészel csempészni. Nem tudom, van-e összefüggése a dolognak azzal, hogy egyesületi lapunk szerkesztő bizottságában ugyanaz a magas beosztású személy van, aki a Magyar Nemzetben a rózsaszínű helyzetképet festette. Egy fontos tanulsággal tehát máris gazdagabbak lettünk: a szélsőséges vélemények kialakulásának elejét lehetne venni, ha az oly sokat emlegetett közéleti demokratizmus a szakmai fórumokon, a kisebb szakmai körökben is megvalósulhatna. Reményfy László Eger Szombat, 1934. szeptember 15. KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünk vízszintes 1., a függőleges 31., a vízszintes 8. és a függőleges 16. számú sorában Illyés Gyula egyik versének szép szakaszát idézzük: búcsú a nyártól! VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: AG, GA, GE). 16. A svájci Szent Gotthárd-alagút déli bejárata. 17. Mellhártya orvosi elnevezése. 18. Kártyajáték. 19. Hónaprövidítés. 20. Zsiradék. 22. Szippantás a cigarettából. 24. Romantikus hírű arab törzs a mesékben. 25. Olvasztó kemencék. 26. Van esze. 27. Érvényesülésre oktat. 29. Költő, műfordító (Emil, 1870— 1901). 31. Megterheli. 32. Finnország második nagyvárosa. 1812-ig fővárosa. 34. Vasipari szakmunkás. 35. Hajófülke. 36. Hosszú és széles utca. 37. Becézett női név. 38. Bíztatási forma, rövid elnevezése. 39. Téli sporteszköz. 41. ... maior. 42. . . .ho, kínai folyó. 43. Ilyen. 44. Ezüstpapír. 46. Az ópium tulajdonsága. 47. Nagyon finom vízcseppeket hullat. 49. Vers. 50. Német hegy. 51. ... et impar, francia páros és páratlan. 52. Lelkes buzgalom és elmélyedés. 54. Dzsingisz kán unokáia. 55. Villamos főzőlap. 56. Maláji kelmefestő eljárás színes minták készítésére. 58. Huzamosan, kíméletlenül verekszik. 59. 61. palesztin szervezet. 60. Neves festőnk (Oszkár. 1872— 1958). 61. Fénykép kisebb hibáinak kiigazítása. 62. Valaminek elméleti alapjai. 63. Zeneszerző és zongoraművész (Pál. 1903—1983). 64. Kálium és nátrium. 65. Fallal szennyezett. 66. Egykori lovag jelző. 68. Elhallgattat. 71. Néma szín. 72. Felmenő szülök. 73. Arany János versalak. 74. Neves koreográfus és táncpedagógusnő (Valéria). 75. Oszlopsorban halad. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: AR, HP, LA, RZ, Dl, SM, TT). 2. Régi iskolai étkező, menza. 3. Német bíztatás: rajta, gyerünk! 4. ... Island, kis sziget a New York-i kikötőben. 5. ... égül egy kutya (francia kifejezés). 6 Tyúk, népiesen. 7. Helyhatározó (ford.). 8. Mohamedán paradicsom örökifjú női. 9. Férje. 10. Latin babér, mint a költői hírnév és dicsőség jelképe. 11. Álomba ringat. 12. Máté úr, az oligarcha. 13. Vegyi anyagok. 14. Petrarca szerelmese volt. 15. Liba 21. A dolgozók szociális ügyeit intéző vállalati csoport. 23. Baráti főváros. 25. Támadást, ütést kivéd. 26. Tejtermék. 28. Pásztorok viselete. 29. Érthetetlenül beszél. 30. Mely személyt? 32. Munkacsapat. 33. Kézimunkáiról világhírű erdélyi vidék. 35. Afrikai főváros. 37. Ódaköltőnk (Benedek, 1754—1830). 40. Turku finn város svéd neve. 42. Szovjet gépkocsik. 43. Nedvszívó papír. 45. Zajocska. 46. Becézett női név. 47. Werbennél az Elbába torkollik. 48. Arab helységnevekben — város. 50. Görög betű. 51. Neves lírai tenor operaénekes (Kálmán, 1897— 1964). 53. Hatvan része. 55. Hazánk ausztriai nagykövete (Jenő). 56. Könyvelési bizonylat. 57. Bizonyos célokra előre megállapított pénzösszeg. 59. Becézett női név. 61. Német holló. 63. Katonai rövidítés. 64. Szín. 65. Tart valami rossztól. 66. Borókapálinka. 67. Borít. 69. Mutatószó. 70. Angol tíz. Valló Emil Megfejtésül beküldendő az Illyés-vers négy sora. Határidő: szeptember 22. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége, 1392. Budapest, Pf. 267. * Szeptember 1-i számunk keresztrejtvényének megfejtése: Nem tudom kérem, mert pont azon a napon — véletlenül éppen elromlott a karórám. Tíz—tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Baksa László, 1163; Csonka István, 1208; Jánosik Aliz ,1076; Kapovits Ádám, 1138: Marosi Istvánná, 1035: Péch Ildikó, 1124: Péter Nándor, 1054: Rankai Bernát, 1136: Vörös Gyuláné, 1145: Zsillé Zoltánné, 1093. Vidékiek : Ambrus Gerthrd, Lenti; Gombás Kornél, Tata; Joó Eszter, Edelény; Körmendi Péter, Almásnesztrul.v; Kuzma Lászlóné, Barcs; Rátz Józsefné, Szinesszzentmiklós: Sehrinci Vilmos. Biatorbágy: Suba Lájo.**, Nagykörös: TúliJános, Lengyeltóti ; Zaka Lajosné, Hódmezővásárhely. A nyereményeket postán küldjük el. BÚCSÚ A NYÁRTÓL Tornádó és szuperfabulon A képet nézve valóban találó az elnevezés: Tornádó. Tudni kell azonban hozzá, hogy e lendületes, kicsit valóban ,,szélfútta” modellcsoport elnyerte az 1984-es BNV vásári díját. A bíráló bizottság ezek szerint úgy értékelte: e holmik divatosak, praktikusak, s ha gyártják őket, lesz kereslet irántuk. S értékelte azokat a nagyon lényeges szempontokat, hogy például hazai alapanyagból készül — — a győri Graboplast Grabosil Petra elnevezésű kelméjéből —, s hogy tulajdonságai roppant kellemesek, mert vízlepergető, mégis „lélegző” az anyag. A modellcsalád tervezője Rexi Erzsébet — ő egyébként már nem először szerepel ilyen sikeresen a hazai nemzetközi vásárok történetében. A kollekció a Debreceni Ruhagyárban készült. A modellek a sportosan tárgyilagos stílust képviselik. A munkaruháktól inspirált divatötlet kihasználja az alapanyag előnyös használati tulajdonságait — s ezek a hordhatóságra és a ruha kezelésére egyaránt vonatkoznak. Mondhatnánk azt is: minden, ami most igazán divat, szerepel ezeken a ruhákon — a különböző zárak, a hevederek díszítőelemként, s a modellek funkcióját hangsúlyozza valamennyi kiegészítő kellék, változatossá téve a felületeket. Az idei vásáron egyébként nagyon sok praktikus és szép dologgal ismerkedhetünk meg. Ami a divat és a szépségápolás körébe tartozik többek között: a Kőbányai Gyógyszerárugyár vadonatúj szépítőszerekkel vonult a nagyközönség elé. Most Fabulissimo néven ,,szuperfabulon’’ sorozatot hoz forgalomba. Az új arcápoló sorozat, amely krémekből és ampullákból áll — kiváló ránctalanító, regeneráló, fiatalító, frissítő, s klinikai vizsgálatok igazolják a bőr élettani folyamatait serkentő hatását. Aminek még nagyon örülhetünk: csomagolása gyönyörű. S hogy mindezeket hol és mikor lehet kapni? Erre mi is kíváncsian várjuk a választ. I —rácz—