Magyar Nemzet, 1984. szeptember (47. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

II Milan Wijra A Magyar Nemzet vitafóruma/ Vádolható-e a tarvágás? „VÁDLOTT A TARVÁ­GÁS” címmel a Magyar Nem­zet Vitafórumában augusztus 28-i számban közöl Szilágyi László észrevételeket Sólymos Rezső előbb megjelent két cikkéhez. Mivel bírálatát a hazai erdőgazdálkodást, köze­lebbről az erdőművelést érin­tő történeti keretbe ágyazza és a szakoktatást is elmarasz­talja, több mint négy évti­zedes szakmai, gyakorlati és kutatói-oktatói tevékenységem kötelez arra, hogy a kérdés­ről véleményemet közzé te­gyem. Európa erdőművelésének jellemzője, hogy az elmúlt évtizedekben élesen kettévált a síksági területek ültetvény­­szerű fatermesztése a domb- és hegyvidéki természetszerű erdők kezelésének módszeré­től. Érdekes, hogy ■ a Nem­zetközi Erdészeti Kutatóinté­zetek Szövetsége (IUFRO) er­dőművelési és környezetvé­delmi szekciójának volt elnö­ke. van Migroet professzor (1961) javaslatára — Szilágyi­val ellentétben — az ültet­vényszerű erdőművelést hív­juk modern­, az utóbbit klasz­­szikus erdőművelési irányzat­nak. Hazánk területének kéthar­mad része tartozik a síksági erdős sztyepp övbe, egyhar­­mad része pedig az erdők övezetébe - Ennek megfelelően erdeink területének mintegy ötven százalékát nyárasok, inkább védelmi jelentőségű akácosok és fenyvesek ültet­vényszerű erdeit tarvágással kezelhetjük — a természeti viszonyok megváltozása miatt elenyésző termőhelyen alakít­hatunk ki természetes kocsá­nyos tölgyeseket — a hegy­­ségi erdők felén, a sarjerdők­ben és itt is elterjedt ültet­vényszerű erdőkben szintén csak ilyen módon, erdeinknek csak­ egynegyedén jöhet szó­ba a természetes, fokozatos erdőfelújítás. A lényeg tehát az, hogy ha­zánkban mindkét erdőgazdál­kodási módnak megvan és meg is lesz a maga helyén a jelentősége. Egymással nem ellentétes, hanem egymást ki-­­egészítő üzemmódok, erdőmű­velési eljárások. Ezt jelzi az is, hogy nálunk a két szél­sőség között számtalan átme­neti módszerféleség alakult ki. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az erdőhasz­­nálat egyébként az ókori (rendszertelen) szálalással kezdődött, s ez alakult tar­vágássá, majd fokozatos fel­újító vágássá. A korszerű szá­­lalásnak, illetve szálalóvágás­­nak a századforduló táján hiá­ba voltak olyan nagy nevű hirdetői, mint Kaán Károly és Roth Gyula, a mai Ma­gyarországon magas hegyvidé­ki erdő nem lévén, nem va­lósulhatott meg elgondolásuk. Európában szálalás csak az Alpok és Kárpátok területén ott maradt fenn, ahol kör­nyezetvédelmi okok, kőomlás, lavina, elláposodás ezt szük­ségessé tették és ott, ahol je­genye-, lue-, esetleg erdei­fenyő kis elegyben lombbal tenyésznek. A HAZAI tölgyesekben és bükkösökben elböhöncösödés folytán olyan erős minőségi romlás következik be és a fa­­növedék is csökken (nem hogy kétszeresére emelkedne!), hogy üzemszerű bevezetését nem javasolhatjuk. A hazai kutatási adataink (L. Az Er­dő. 1976 5. L), valamint a külföldi tapasztalatok — fő­leg Assmann (1961) könyve és az NDK-ban 1951-ben be­vezetett ,,készletgondozó eljá­rás” sikertelensége — alapján egyenesen károsnak tartjuk Nálunk is csak ott" maradt meg kísérleti, inkább „szigo­rúan védett emlékerdőként", ahol a magas hegyvidéki fe­nyőelegyes lomberdők van­nak. Ilyenek a Soproni-hegy­ség hidegvíz-völgyi szálalóer­­deje hetvenhét hektáron és az Őrség ,sz­entgyörgy- völgy szálalóerdő tájvédelmi körze­­­te kétezer hektáron. A környezetvédelmi kutatá­sok során, a hetvenes évek­ben az általam Bakonyból is­mert és még fellelhető pa­raszti szálalóerdő-foltokat is megkerestük, adatait felvettük és­­értékeltük. Így Szentgálon bükkösökben, Nemesvámoson cseresekben, Balatonszepezden tölgyesekben és Bakonyszent­­ivánon akác sarjerdőkben nyert tapasztalataink csak megerősítettek abban, amit már Illés Nándor (1871) han­goztatott, hogy Magyarorszá­gon szálalást csak védelmi rendeltetésű erdőkben szabad folytatni. Mindezek ellenére erdőgaz­dálkodás-történeti okokból és a nemzetközi erdőművelési eljárások fejlődése és megíté­lése szempontjából a harma­dik éves erdőmérnök-hallga­­tókkal részletesen elemezzük és a gyakorlatban kísérleti te­rületeken is bemutatjuk a szá­­lalást, a szálalóvágást. A ma érvényben levő és 1982-beli ERDEINK élőfakészletének és növedékének Szilágyi László által leírt csökkenése mellett bekövetkezett néhány olyan változás is az erdőben, jórészt ugyancsak a tarvágá­sos erdészeti tevékenység ha­tására, amely szintén figyel­met érdemelne. A köbméter­ben és forintban is kifejez­hető mennyiségi paraméterek mellett fogyatkozás, erózió fi­gyelhető meg néhány minő­ségi jellemvonásban is. Ezen minőségi állapotváltozások ugyancsak egyértelműen meg­határozhatók, jó részük köz­ismert is, csupán jelentőségük az, ami csak a legújabb öko­lógiai kutatások következté­ben vált nyilvánvalóvá. Szilágyi László is megem­líti, hogy fenyőtemetőket és nyártemetőket hoztunk létre azokon a helyeken, ahol ter­mészetes erdők, tölgyesek és bükkösök lehetnének, sőt, nyilván voltak is korábban. Ha pedig az erdő a legújabb ökológiai kutatások szerint több mint valamilyen fafaj állománya — de még a nö­vénytársulásnál, sőt, a biocö­­nózisnál is több, önszervezett élelmi hálózat formát mutat —, akkor az eredeti formá­ban sok populációja és azon belül is egy korosztályú fa­állományokká való alakítása veszélyes erózióként értéke­lendő ott is, ahol ma termé­szetesnek nevezett tölgyesek és bükkösök vannak. Az eredeti, természetes er­dőben (amilyen Magyarorszá­gon szinte nem is látható, csak az ember által elkerült vízmosások, meredek hegyol­dalak tanúskodnak róla) a „főfafaj” (síkságon a­ kocsá­nyos tölgy, domb- és hegy­vidékeken a kocsánytalan tölgy, magasabb hegyeinkben a bükk) mellett kőriseknek, juharoknak, hársaknak, szi­leknek, nyáraknak, füzeknek, cseresznyéknek stb. és majd­nem minden erdőben gyer­tyánnak és csernek is len­nie kellene, még ha kisebb mennyiségben is. Hogy hol, miből, mennyinek kell len­nie, azt azok a pillanatnyi­lag szupraindividuálisnak ne­vezett kölcsönhatások szabják meg, amely nélkül az élel­mi hálózat ha lassan is, de előbb utóbb összeomlik. kiadott Erdőműveléstan, II. jegyzet, tizenhét oldalon, há­rom órán át foglalkozik szá­­lalóvágással és a szálalással, tizenegy oldalon a fokozatos felújítóvágással és mindössze itat oldalon, egy órán a tar­vágással. Tehát nem vádolható a tar­vágás, hisz alig oktatott; egyébként azon nincs is sok oktatni való. Vádolható azon­ban az a szakember, aki a szakmai fórum megkerülésé­vel, kellő gyakorlati tapasz­talat híján, a valódi adott­ságok és lehetőségek mérle­gelése nélkül — a természeti viszonyok mellett itt a tech­nikai és ökonómiai lehetősé­gekre is gondolok — csak el­méleti elgondolásra épít fel félrevezető és zavart keltő er­dőgazdálkodási elveket. Dr. Majer Antal egyetemi tanár Ha pedig erdeinkben egyet­len fapopuláció egyetlen kor­osztálya marad csak meg, an­nak fönntartása ugyanolyan problémákat vet föl, mint a szántóföldi növénytermesztés, azaz egyetlen populációtöre­dék úgynevezett „monokultú­rája". Akkor pedig erdőről és erdőgazdálkodásról beszélni sem volna szabad. SZINTE BIZTOS, hogy a sokpopulációjú, élelmi hálózat formájú erdő eróziója a szá­­lalóvágásos fakitermelés be­vezetése nyomán sokkal ki­sebb lett volna, de az eró­zió teljes megszüntetésére ez sem lett volna alkalmas. Ha a szálalóvágásos fakitermelést 1879-ben bevezettük volna, ak­kor is lennének mai gond­jaink. Annál is inkább, mi­vel ott, ahol bevezettek, vagy ott is, ahol érintetlenül hagy­ták az erdőket, katasztrofális pusztulás figyelhető meg a sa­vas esők következtében, vagy a túlzott vad vágás (másik ol­dalról a nagyragadozók kiir­tása) eredményeképpen. Az következk ebből, hogy a tarvágásos erdészeti tevé­kenységnek nem is az a leg­nagyobb hibája, miszerint fe­le annyi növedék képződik, vagy csökken az élőfakészlet által, hanem, hogy — durva hibaként — elfedi más, még ennél is fontosabb, de kevés­bé feltűnő hibák létét és le­hetetlenné teszi az ezek meg­szüntetéséről való gondolko­dást. Amíg az a kérdés, hogy tar­vágás vagy szálalóvágás, és hogy ez mit jelent köbméter­ben és forintban, addig nem is jut eszünkbe arról beszél­ni, hogy mi is az erdő mér­­­­téke, hogy néz ki annak op­timális állapota, milyen vi­szony van, s milyennek kel­lene lennie az erdő és az em­beri társadalom között, mi­­­féle eróziós hatások veszélyez­tetik az erdő létét, s tehet­­nénk-e valamit ezek ellensú­lyozására is, nemcsak erősíté­sükre. Agócs József Sopron Az erdő: önszervezett élelmi hálózat Az erdőgazdálkodás ügye ELISMERÉS illeti a szer­kesztőséget, hogy helyt adott az erdőgazdálkodásról szóló — jócskán eltérő — vélemé­nyeknek. A vitához talán elég any­­nyit hozzáfűzni, hogy termé­szetesen nem annak nincs iga­za, aki mindent rózsaszínű­re testett, sem annak, aki mindent feketében tüntetett fel. Nem is lehet egy na­pilap feladata, hogy e bo­nyolult szakmai kérdésekben igazságot tegyen. Sajnálatos v­iszont, ami szakmai közéle­tünkre nagyon is jellemző, hogy a szakmai sajtófórumo­­kr­n nincs alkalom e kérdé­sek megtárgyalására, megvi­tatására. Jó példa ez arra, hogy a szakmai lapunkban szóhoz sem juthat az, aki írásába csak egy ici-pici bírálatot, vagy kétkedést bele merészel csempészni. Nem tudom, van-e összefüggése a dolog­nak azzal, hogy egyesületi la­punk szerkesztő bizottságá­ban ugyanaz a magas beosz­tású személy van, aki a Ma­gyar Nemzetben a rózsaszí­nű helyzetképet festette. Egy fontos tanulsággal tehát már­is gazdagabbak lettünk: a szélsőséges vélemények kiala­kulásának elejét lehetne ven­ni, ha az oly sokat emle­getett közéleti demokratizmus a szakmai fórumokon, a ki­sebb szakmai körökben is megvalósulhatna. Reményfy L­ászló Eger Szombat, 1934. szeptember 15. KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünk vízszintes 1., a függőleges 31., a vízszintes 8. és a függőleges 16. számú so­rában Illyés Gyula egyik ver­sének szép szakaszát idézzük: búcsú a nyártól! VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: AG, GA, GE). 16. A svájci Szent Gotthárd-alagút déli be­járata. 17. Mellhártya orvosi elnevezése. 18. Kártyajáték. 19. Hónaprövidítés. 20. Zsira­dék. 22. Szippantás a cigaret­tából. 24. Romantikus hírű arab törzs a mesékben. 25. Ol­vasztó kemencék. 26. Van esze. 27. Érvényesülésre oktat. 29. Költő, műfordító (Emil, 1870— 1901). 31.­ Megterheli. 32. Finn­ország második nagyvárosa. 1812-ig fővárosa. 34. Vasipari szakmunkás. 35. Hajófülke. 36. Hosszú és széles utca. 37. Be­cézett női név. 38. Bíztatási forma, rövid elnevezése. 39. Téli sporteszköz. 41. ... maior. 42. . . .­­ho, kínai folyó. 43. Ilyen. 44. Ezüstpapír. 46. Az ópium tulajdonsága. 47. Na­gyon finom vízcseppeket hul­lat. 49. Vers. 50. Német hegy. 51. ... et impar, francia páros és páratlan. 52. Lelkes buzga­lom és elmélyedés. 54. Dzsin­­gisz kán unoká­ia. 55. Villamos főzőlap. 56. Maláji kelmefes­tő eljárás színes minták ké­szítésére. 58. Huzamosan, kí­méletlenül verekszik. 59. 61­. palesztin szervezet. 60. Neves festőnk (Oszkár. 1872— 1958). 61. Fénykép kisebb hi­báinak kiigazítása. 62. Valami­nek elméleti alapjai. 63. Ze­neszerző és zongoraművész (Pál. 1903—1983). 64. Kálium és nátrium. 65. Fallal szennye­zett. 66. Egykori lovag­ jelző. 68. Elhallgattat. 71. Néma szín. 72. Felmenő szülök. 73. Arany János vers­alak. 74. Neves ko­reográfus és táncpedagógus­­nő (Valéria). 75. Oszlopsorban halad. FÜGGŐLEGESEN (kétbetű­sök: AR, HP, LA, RZ, Dl, SM, TT). 2. Régi iskolai étkező, menza. 3. Német bíztatás: raj­ta, gyerünk! 4. ... Island, kis sziget a New York-i kikötőben. 5. ... égül egy kutya (francia kifejezés). 6 Tyúk, népiesen. 7. Helyhatározó (ford.). 8. Mo­hamedán paradicsom örökifjú női. 9. Férje. 10. Latin babér, mint a költői hírnév és dicső­ség jelképe. 11. Álomba ringat. 12. Máté úr, az oligarcha. 13. Vegyi anyagok. 14. Petrarca szerelmese volt. 15. Liba 21. A dolgozók szociális ügyeit in­­­téző vállalati csoport. 23. Ba­ráti főváros. 25. Támadást, ütést kivéd. 26. Tejtermék. 28. Pásztorok viselete. 29. Érthe­tetlenül beszél. 30. Mely sze­mélyt? 32. Munkacsapat. 33. Kézimunkáiról világhírű er­délyi vidék. 35. Afrikai fővá­ros. 37. Ódaköltőnk (Benedek, 1754—1830). 40. Turku finn város svéd neve. 42. Szovjet gépkocsik. 43. Nedvszívó pa­pír. 45. Zajocska. 46. Becézett női név. 47. Werbennél az El­bába torkollik. 48. Arab hely­ségnevekben — város. 50. Gö­rög betű. 51. Neves lírai tenor operaénekes (Kálmán, 1897— 1964). 53. Hatvan része. 55. Ha­zánk ausztriai nagykövete (Je­nő). 56. Könyvelési bizonylat. 57. Bizonyos célokra előre megállapított pénzösszeg. 59. Becézett női név. 61. Német holló. 63. Katonai rövidítés. 64. Szín. 65. Tart valami rossztól. 66. Borókapálinka. 67. Borít. 69. Mutatószó. 70. An­gol tíz. Valló Emil Megfejtésül beküldendő az Illyés-vers négy sora. Határ­idő: szeptember 22. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősé­ge, 1392. Budapest, Pf. 267. * Szeptember 1-i számunk keresztrejtvényének megfejté­se: Nem tudom kérem, mert pont azon a napon — véletle­nül éppen elromlott a kar­órám. Tíz—tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Baksa László, 1163; Csonka István, 1208; Jánosik Aliz ,1076; Kapovits Ádám, 1138: Marosi Istvánná, 1035: Péch Ildikó, 1124: Péter Nán­dor, 1054: Rankai Bernát, 1136: Vö­rös Gyuláné, 1145: Zsillé Zoltánné, 1093. Vidékiek : Ambrus Gerth­rd­, Lenti; Gombás Kornél, Tata; Joó Eszter, Edelény; Körmendi Péter, Almásnesztrul.v; Kuzma Lászlóné, Barcs; Rátz Jó­­zsefné, Szinesszzentmiklós: Seh­rinci Vilmos. Biatorbágy: Suba Lájo.**, Nagykörös: Túli­­János, Lengyel­tóti ; Zaka Lajosné, Hódmezővá­sárhely. A nyereményeket postán küld­jük el. BÚCSÚ A NYÁRTÓL ­ Tornádó és szuperfabulon A képet nézve valóban ta­láló az elnevezés: Tornádó. Tudni kell azonban hozzá, hogy e lendületes, kicsit való­ban ,,szélfútta” modellcsoport elnyerte az 1984-es BNV vásá­ri díját. A bíráló bizottság ezek szerint úgy értékelte: e holmik divatosak, praktiku­sak, s ha gyártják őket, lesz kereslet irántuk. S értékelte azokat a nagyon lényeges szempontokat, hogy például hazai alapanyagból készül — — a győri Graboplast Grabo­­sil Petra elnevezésű kelméjé­ből —, s hogy tulajdonságai roppant kellemesek, mert víz­lepergető, mégis „lélegző” az anyag. A modellcsalád tervezője Rexi Erzsébet — ő egyébként már­ nem először szerepel ilyen sikeresen a hazai nemzetközi vásárok történetében. A kol­lekció a Debreceni Ruhagyár­ban készült. A modellek a sportosan tárgyilagos stílust képviselik. A munkaruháktól inspirált divatötlet kihasznál­ja az alapanyag előnyös hasz­nálati tulajdonságait — s ezek a hordhatóságra és a ru­ha kezelésére egyaránt vonat­koznak. Mondhatnánk azt is: minden, ami most igazán di­vat, szerepel ezeken a ruhá­kon — a különböző zárak, a hevederek díszítőelemként, s a modellek funkcióját hangsú­lyozza valamennyi kiegészítő kellék, változatossá téve a fe­lületeket. Az idei vásáron egyébként nagyon sok praktikus és szép dologgal ismerkedhetünk meg. Ami a divat és a szépségápo­lás körébe tartozik többek között: a Kőbányai Gyógyszer­­árugyár vadonatúj szépítősze­­rekkel vonult a nagyközönség elé. Most Fabulissimo né­ven ,,szuperfabulon’’ sorozatot hoz forgalomba. Az új arc­ápoló sorozat, amely krémek­ből és ampullákból áll — ki­váló ránctalanító, regeneráló, fiatalító, frissítő, s klinikai vizsgálatok igazolják a bőr élettani folyamatait serkentő hatását. Aminek még nagyon örülhetünk: csomagolása gyö­nyörű. S hogy mindezeket hol és mikor lehet kapni? Erre mi is kíváncsian várjuk a választ. I —rácz—

Next