Magyar Nemzet, 1984. október (47. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

a hazafias népfront lapja • X­X»­­­­­­lTW—WB——MjjM——— ifjítssák hát Kassátja Az elhanyagolt öreg kas­télyok megmentésére vállal­kozott a műemléki felügye­lőség három esztendővel ez­előtt. Az akkori felmérések szerint a védett kastélyok huszonkilenc százalékát ve­szélyeztette az, hogy keze­lőik az épületeket azok érté­kéhez méltatlan — egyebek között irodai, gazdasági, rak­tári — célokra használták. A becses műemlékek további hét százalékát pedig azért fenyegette pusztulás, mert gazdátlanok voltak, így az időjárás zordabb kedvében háborítatlanul tépázhatta őket kívül és belül. A műem­léki felügyelőség központi anyagi javakból azóta száz­­negyvenmillió forinttal tá­mogatta a legsürgősebb ál­lagvédelmi munkákat. A me­gyei és helyi tanácsokkal, va­lamint társadalmi szervek­kel együttműködve sikerült azt is elérni, hogy a kasté­lyok egy részét — a műemlé­ki környezethez illően — a kultúra, az idegenforgalom, illetve valamely közösség szolgálatába állítsák. A prog­ram elindításakor hetvenkét ,,hátrányos helyzetű” köz­épület mielőbbi megmentését irányozták elő. Túlteljesítet­ték a tervet: kilencvenöt építmény gondjainak a meg­oldását sikerült elősegíteni. Mindezt a múzeumi és mű­emléki hónap alkalmából je­lentették be a terület illeté­kesei. Tőlük tudhattuk meg a részleteket is: Seregélye­sen a Zichy—Hadik-kastély­­ban hamarosan vállalati to­vábbképző talál otthonra, Dabason a Halász—Móricz­­kúria falai között ugyancsak szakmai oktatás folyik majd, és hasonlóképpen hasznosít­ják a tiszadobi ökenézi-kas­­télyt, valamint a volt püspö­ki kastély főépületét Fertő­rákoson. Győrött a barokk karmelita kolostor rövidesen szállodának ad helyet, a sas­halmi Cziráky—Zsivora-kas­­télyba pedig művelődési köz­pont költözik be. Mivel a nemzeti értékein­ket vigyázó intézmények ün­nepi hónapját a műemlék­­védelmen kívül a múzeumok neve is fémjelzi, az iménti tájékoztató hallgatósága mél­tán várta a csattanót, vagy­is annak felsorolását, hogy mely megóvott kastélyokban telepednek meg régmúlt idők emlékeit őrző gyűjtemények. De erre csupán egyetlen, a várakozásnak csak részben eleget tevő utalás hangzott el: Tokajon, a tizennyolcadik századi görög kereskedőház­ban helytörténeti kiállítás nyílik a közeljövőben. Vajon miért nem éltek töb­ben és nagyobb mértékben a két, egymással rokon terület bajait egyaránt enyhítő ké­zenfekvő megoldásokkal? Mert nem akarják nyakló nélkül szaporítani a múzeu­mokat, állítja az egyik ma­gyarázat. A másik pedig arra hivatkozik, hogy kevés a pénzük a gyűjteményeknek, a kastélyok helyreállítása vi­szont — támogatás ide, se­gítség oda — egy vagyonba kerül. Szépen cseng mindkét mentegetődzés, de e kifogá­sok nem támadhatatlanok.­­ Három esztendővel ezelőtt­­ — nagyjából a kastélyok ér­dekében folytatott harc kez­detén — érte el a hazai mú­zeumi hálózat a bűvös fél­ezres számot, akkoriban tár­­hai ki kapuit a nyilvánosság előtt az ötszázadik kiállító­hely Magyarországon. Ennek kapcsán a terület felelsei je­lezték, hogy múzeumalapí­tást ezek után már nemigen terveznek, bár bizonnyal születnek még itt is, ott is intézmények, hiszen a meg­őrző tevékenységnek, míg múzeum van a világon, mind újabb és újabb útjai nyílnak meg a szakemberek előtt. A terv nem, de a kiegészítésnek szánt jóslat teljesült. Az idén augusztusban átadták hazánk ötszáznyolcvanhatodik mú­zeumát és az ünnepélyes megnyitókban nem szűköl­ködő október végére a kiállí­tóhelyek száma bizonnyal m­egközelíti a hatszázat. Ör­vendetes volna e rohamos fejlődés, ha közben nem ar­ról értesülnénk, hogy a mú­zsák eme otthonainak csupán egyhatoda teljesíti maradék­talanul múzeumi feladatai­nak mindegyikét. Örömünket még tovább rontja, amikor az intézmények anyagi ne­hézségekre panaszkodnak. A sárga irigység kerülgeti mégis a külföldi — gyakran fejlett tőkés országokban dol­gozó — muzeológusokat, amint megtudják, hogy a magyar intézmények fenn­tartására, állományának gya­rapítására mennyit költ az állam, a tárca. Csakhogy az elaprózott hálózat szinte ész­­revételenü­l nyeli el a millió­kat, s ráadásul nem mindig a legügyesebben bánnak a pénzzel a szakemberek, az irányítók. Itt van például an­nak az országos múzeumnak az esete, mely a felettes szer­vektől tárolórészt kapott a törökbálinti raktárvárosban. Az ottani körülmények töké­letesen megfelelnek az állo­mányvédelmi szempontok­nak, de a kutató üggyel-baj­­jal, a nagyközönség egyálta­lán nem férhet hozzá az e helyütt alvó tárgyakhoz. .4 raktárrészért kifizetett ösz­­szegből pedig akár egy kas­télyt is vásárolhattak­­ vol­na . . . Ha ekként döntenek, a közművelődési célokat hí­vebben követik s úgy nyit­nak meg egy bemutatóter­met, hogy új intézményt nem alapítanak. Nem ünneprontó, szándék sugallja mindezeket a most megkezdődött múzeumi hó­napban. Hanem az aggoda­lom. Határainkon túlról tud­niillik olyan hírek érkeznek, hogy a múzeumok iránt alig észrevehetően ugyan, de megcsappant az érdeklődés. Részben a közlekedési költ­ségek emelkedése, részben a kiállítások számának takaré­kossági okokból történt csökkentése miatt. Nálunk ilyen jelek — szerencsére — nem mutatkoznak. De a kul­turális értékeket a közönség elé táró intézményeket miért ne telepíthetnénk — előrelá­tóan — műemléki környe­zetbe, amikor a hazai statisz­tikai adatok is bizonyítják, a látogatók kedvelik a művé­szetek efféle ,.házasságát”. Hosszú évek óta a tíz leg­gyakrabban felkeresett mú­zeum közt szerepel a várbeli Nemzeti Galéria, a műemlék­városban otthonra lelt Ko­vács Margit-gyűjtemény, a Dobó István Vármúzeum, a Mátyás-templom Egyházme­gyei Gyűjteménye, az eszter­gomi Főszékesegyházi Kincs­tár és a Helikon Kastély­­múzeum. Mátraházi Zsuzsa Szíria elutasítja a rendkívüli arab estírisértekez k­­t tervét­ ­tMizal Európa és az Egyesü­lt Államok eltérően értékeli a külé­­-amerikai bé­kekezd­emén­yezést A külpolitikai helyzet ANDREJ GROMIKO vasárnapi hazautazott Washingtonból. A szovjet külügyminiszter az EN­­SZ-közgyűlés ülésszakán mon­dott beszédet és látogatása idején találkozott az­ amerikai kor­mány vezetőivel Három és fél órás eszmecserét folytatott Ro­nald Reagannel, illetve két ízben is tanácskozott kollégájával, George Schultz-cal. A második, szombati tárgyalásokat köve­tően sem nyilatkozott újságíróknak Gromiko, a TASZSZ hír­­ügynökség ugyan­akkor jelentésében ismertette a vélemény­­csere témaköreit: a két ország diplomáciai vezetője a világ egyes térségeinek a helyzetét, köztük az európai, a közel-keleti és a távol-keleti kérdésekét tekintette át. Érintették a két­oldalú kapcsolatokat is. Miként a szovjet híriroda közölte, megállapodtak abban, hogy a két fél képviselői szükség szerint és egyeztetett alapon a veben is találkoznak egymással a New York-i és a washingtoni tanácskozásokon érintett, avagy esetleg más problémák megvitatására. A Pravda vasárnapi számában visszatért a pénteki Reagan­ Gromiko találkozó értékelésére, és megismételte: az sajnos nem támasztotta alá, hogy bármilyen pozitív gyakorlati válto­zás következett volna be az Egyesült Államok kormányzatának a külpolitikájában. Az elnök ENSZ-beszédének patetikus béke­szólamai éles ellentmondásban vannak kormányzata gyakor­lati tetteivel. A lap ennek bizonyítékaként megemlítette, hogy ugyanazon a napon jelentették be az Amerika Hangja rádió­­állomás modernizálását, amikor R. E­gan a két népét elválasztó politikai bizalmatlan isas­ kiküszöbölésének az óhajáról beszélt. Armacost külügyminiszter-helyettes egy nappal később pedig kategorikusan kizárta az amerikai rakéták európai kivonásá­nak a lehetőségét. Washingtonnak pedig tudnia kell — szögezte le a Pravda —, hogy a Szovjetun a mindaddig nem ül le a tár­gyalóasztalhoz, amit fenyegetik az első csapás mérésére alkal­mas „eurorakéták”. .­­ r. A HIVATALOS WASHINGTON kitapinthatóan derűlátóbban értékelte a múlt heti tanácskozássorozatot. Schultz az ABC tele­­vízióhálózatnak adott nyilatkozatában „intenzívnek és időn­ként filozofikus jellegűnek" nevezte az eszmecseréket. A to­vábbi rendszeres kapcsolattartásról létrejött megállapodást emelte,ki, s­ hangoztatta: „Bízunk abban, hogy így megvitatjuk a­ most felmerült kérdéseket és tárgyalni fogunk néhány fontos témáról.” „Mindkét fél számára előnyös " megállapodások szük­ségességét tartotta­ fontosnak. Optimista volt a tekintetben, hogy előbb-utóbb időszerű lehet a kétoldalú tárgyalások meg­kezdése az űrfegyverkezésről, illetve a fegyverkorlátozás egyéb témáiról. Schultz ugyanakkor értésre adta, nincs szó stratégia­­váltásról, Reagan elnök újraválasztása esetén „realistáknak, erősnek kell lennünk”, s egyúttal készen állni arra, hogy „konstruktív megállapodásokat tudjunk kidolgozni a Szovjet­unióval". Mondale demokrata párti elnökjelölt tanácsadója, David Aaron ugyanebben a tévéadásban viszont a szovjet kommen­tárokkal egybehangzóan „propaganda jellegűnek” nevezte a Reagan-kormány fegyverkorlátozási javaslatait, amelyek ter­mészetesen nem vezethettek el megállapodáshoz. Az amerikai lapok véleményét James Reston cikke jellemzi legjobban, amely a vasárnapi The New York Timesban jelent meg. Sze­rinte a Reagan—Gromiko találkozóban a legjelentősebb fejle­mény az, hogy egyáltalán létrejött, s a megbeszélések megtör­ték a két nukleáris nagyhatalom közötti veszélyes csendet. Reston óv az elsietett várakozástól, szerinte a novemberi vá­lasztások előtt aligha valószínű érdemi fejlemény. A Zolnnik elöretörést É­szak-Haj­na-Vestfáliáb­an Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK legnagyobb lélekszámú tartományában, a 17 millió la­kosú Észak-Rajna-Vesztfáliá­­ban vasárnap megtartott hely­­hatósági választás a szociálde-­ mokraták és a zöldek győzel­mét, illetve a keresztényde­mokraták és a szabaddemok­raták vereségét eredményezte. Az igazi győztes a zöldek kör­nyezetvédő és fegyverkezésel­lenes, baloldali tömegmozgal-­­­ma, amely öt évvel ezelőtti 1,5 százalékát most 8,6 százalékra növelte. A fő vesztes pedig az FDP, amely tartományi átlag­ban nem érte­­el az 5 százalé­kot. A helyhatósági választáson mindössze 65,8 százalékos volt a részvétel. A mostani válasz­tás legfőbb tanulsága, hogy az NSZK-ban helyi szinten is változatlanul folytatódik a párterőviszonyok átrendeződé­se: a két nagy párt,­a CDU— CSU és az SPD között a mér­leg nyelvének szerepét a mind szélesebb bázissal rendelkező zöldek veszik át a mind véko­nyabb alapra támaszkodó FDP-től. Ennek az átrendező­désnek a jegyében nemcsak az országosan kormányzó CDU és FDP veszít befolyásából, de a legnagyobb ellenzéki párt, az SPD is. A választás nyomán több városban, majd a jövőre esedékes tartományi választá­son felvetődik az SPD és a zöldek együttműködésének bo­nyolult kérdése, a szociálde­mokraták egyedül ugyanis nem rendelkeznek kellő több­séggel. Mi'Sunjíll a brit .Iliinká*pár* kimikics­­i­­a Londonból jelenti az MTI. Hétfőn az északnyugat-angliai Blackpoolban a brit Munkás­párt idei kongresszusának nyi­tónapján maradéktalan támo­gatást szavazott meg a hét hó­napja sztrájkoló bányászok­nak ,és elítélte a bányászok el­leni „szervezett rendőri erő­szakot”. A támogatást az országos végrehajtó bizottság egyhan­gúlag megszavazott nyilatko­zata tartalm­azta. Start Orme, a M­­unkáspá­r parlamenti cso­portjának energiaügyi szóvivő- 1 je hozzászólóként elmondta, hogy a bányászsztrájk elhúzó­dásáért a Thatcher-kormányt terheli a felelősség. Ha a ka­binet nem fordított volna hátat az 19111-ben még általa jóvá­hagyott „széntervnek", amely a bányászat fellendítését tűz­te k­i célul az idén bejelen­tett leépítések helyett, a bá­nyászok nem léptek volna sztrájkba — mondotta. Tagad­ta, hogy ráfizetés címén be kellene bányákat zárni. Kije­lentette, hogy csak az a bánya nem gazdaságos, amelytől megtagadják a korszerűsítő be­ruházásokat. A­z elfogadott határozatok egyike sem ítélte el a bányá­szokat a sztrájkőrláncok körül előforduló erőszakos cselekmé­nyek miatt — elmarasztalás­ban a rendőrség, illetve a rendőrség tömeges bevetését elrendelő államhatalom része­sült. A kongresszus első napján vereség érte Neil Kinnock-ot, a párt vezérét. Kinnock — és vele a VB többsége azt szeret­te volna, ha a párt parlamenti képviselőinek újrajelölését az idén decembertől, de legkésőbb egy év múlva a pártalapszer­­vezetek plénuma vette volna át az alapszervezetek igazgató bizottságaitól. Ezt az indít­ványt a kongresszus leszavaz­ta. Az­ el nem kötelezettek találkozója a világszervezetben New Yorkból jelenti a TASZSZ. A szocialista orszá­gok véleménye szerint a béke megőrzéséhez és a nemzetközi biztonság megszilárdításához vezető egyedüli út a fegyver­kezési hajsza megfékezése — mondta hétfőn az ENSZ-köz­­gyűlés VT. m­esszaka­sztalános vitájában elhangzott felszóla­lásában Beír Mladenov bolgár külügyminiszter. Taher a­l­­Maszri jordániai külügymi­niszter hozzászólásában állást foglalt amellett, hogy a közel­­keleti konfliktus rendezésének kérdéseit olyan nemzetközi tanácskozáson vitassák meg, amelyen minden érdekelt fél részt vesz, köztük a Palesztin Felszabadítási Szervezet, vala­mint az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa állandó tagjai is. A New York-i ENSZ-köz­­pontban India képviselőjének beszédével megnyílt az el nem kötelezett országok miniszteri szintű éves találkozója. A ta­nác­skoltáson a nemzetközi kér­dések széles körét vitatják meg, egyebek között a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­nek, a regionális konfliktusok megoldásának és az új gazda­sági világrend kialakításának problémáit. Arab orsun­tok bírálják A­­nm­a­n és Kairó kapcsolatsrivik­lét Damaszkuszból jelenti az AFP és az AP. Szíria vasár­nap határozottan elutasította II. Hasszán marokkói király­nak azt a javaslatát, hogy hív­­ják össze az Arab Liga rend­kívüli csúcsértekezletét az egyiptomi—jordániai diplomá­ciai kapcsolatok újrafelvétele ügyében. A rabati uralkodó, az Arab Liga soros elnöke azt szeretné, ha a novemberre tervezett, előzőleg már többször elha­lasztott rijadi csúcstalálkozó előtt a szervezet tagállamai lehetőséget kapnának közös álláspont kialakítására a múlt hét elején tett jordániai lépés kérdésben, s megelőznék az arabközi kapcsolatokban je­lentkező feszültség kiéleződé­sét. Hivatalos Szíriai szóvivő va­sárnap Damaszkuszban azt kö­zölte, hogy Szíriát meglepte II. Hasszán javaslata, mert a rendkívüli arab csúcs össze­hívásával voltaképpen palás­tolni. ..fedezni­ akarják a Jordániai lépést. Amman döntését Szíria mel­lett Líbia is bírálta, több arab állam pedig sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Jordánia előzőleg nem konzul­tált velük. Az Asz-Szaura cí­mű Szíriai kormánylap sürget­te, hogy az arab országok boj­­kottálják Jordániát, amiért az Arab Liga döntését megszeg­ve elsőként újította fel a dip­lomáciai kapcsolatokat Egyip­tommal. Az MTI kairói jelentése sze­rint Husszein jordániai király hétfőn megnyitotta a parla­ment új, s egyben első nyilvá­nos ülésszakát. A törvényho­zás több mint tíz éven át szü­netelt. Beszédében Husszein mindent megtett, hogy enyhít­se az Egyiptommal kötött egyezségének következményeit. Hangoztatta, hogy „jottányit sem enged” a megszállt terü­letek visszaszerzésének politi­kájából, ami nemcsak Ciszjor­­dániára és Gázára, hanem a Szíriától elfoglalt Golán-ma­­gaslatokra is vonatkozik. El­hárította azt a vádat, hogy Izraellel különtárgyalást akar folytatni. Az Egyesült Álla­mokat habozó és tétlen takti­kával vádolta meg. Anyagi se­gítséget kért az arab országok­tól ahhoz, hogy hadseregét megszilárdítsa, és kiállt egy olyan nemzetközi értekezlet összehívása mellett, amely a közel-keleti kérdést megtár­gyalná. Karami libanoni kormányfő Nabih Bennnek, a síita Amal mozgalom vezetőjének társa­ságában New Yorkba utazott. Nem hivatalos közlés szerint az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán részt vevő Karami az amerikai kormányzat veze­tőivel és az ENSZ főtitkárával Izrael dél-libanoni csapatkivo­násával kapcsolatos újabb terv részleteiről kíván tárgalni. Az An-Nahar című libanoni lap ismerteti Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár szombaton véget ért közel­­keleti körútja során előter­jesztett tervezet pontjait. En­nek értelmében az izraeli csa­patkivonás a Libanonban tör­vényesen jelen levő szír erők kivonásának idejétől függetle­nül történne. A tervezet ugyan magában foglalja a kéksisako­sok, vagyis az ENSZ-erők szá­mának növelését és tevékeny­ségi körének kibővítését is, ugyanakkor nem mond le ar­ról, hogy Dél-Libanont to­vábbra is az Izrael által támo­gatott dél-libanoni hadsereg ellenőrizze. A TASZSZ­­jelentése szerint az izraeli kabinet vasárnapi ülése után bejelentették, hogy Tel Aviv — egész sor feltétel teljesítése esetén — kész ki­vonni megszálló erőit Dél- Libanonból. A kormányszóviv

Next