Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

*) K­on­sAljini­s­in rM'nn­en­ko isztand­«‘ Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyisz Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségének elnöke Radzsiv Gandhinak, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt főtitkárához intézett táviratban fejezte ki részvétét Indira Gandhi miniszterelnök tragikus halála miatt. A szovjet emberek mélysé­ges fájdalommal értesültek Indira Gandhi, a kimagasló állami és társadalmi vezető, a népek békéje és biztonsága lánglelkű harcosának, a Szov­jetunió nagy barátjának halá­láról, az ellene elkövetett me­rényletről — hangzik a táv­iratban. Indira Gandhi halála súlyos veszteség India számára. Gandhi hosszú éveken állt a miniszterelnök felelős poszt­ján, és sokat tett India fejlő­dése és haladása érdekében, nemzetközi pozícióinak meg­erősítéséért. Indira Gandhi megérdemelt tekintélynek és mély tisztelet­nek örvendett a nemzetközi színtéren. Aktívan és követ­kezetesen fellépett a népek biztonsága és békéje erősíté­séért, az államok egyenjogú együttműködéséért. Hatalma­sak azok a szolgálatok, ame­lyeket Indira Gandhi tett az el nem kötelezett országok mozgalma egységének erősí­téséért és a nemzetközi élet­ben képviselt súlyuk növelé­séért. Nagy jelentőséget tulajdoní­tott Indira Gandhi a Szovjet­unióhoz fűződő sokoldalú kap­csolat és barátság erősítésé­nek. Ezekben a fájdalmas na­pokban a szovjet vezetés újó­lag megerősíti: a Szovjetunió változatlanul a baráti kapcso­latok erősítésére törekszik In­diával. Távirata végén Konsztan­tyin Csernyenko mély részvé­tét fejezi ki Radziv Gandhi­nak és hangsúlyozza: Indira Gandhi neve örökre megma­rad a szovjet emberek emlé­kezetében. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége és Mi­nisztertanácsa részvéttáviratot intézett Zail Szingh-hez, az Indiai Köztársaság elnökéhez. Az elhunyt indiai kormányfő érdemeinek m­éltalása Világszerte megdöbbenést és felháborodást keltett Indira Gandhi tragikus halála. A ve­zető politikusok táviratokban és nyilatkozatukban fejezték ki részvétüket, méltatták az elhunyt érdemeit, s ítélték el a terrorista akciót. II. Erzsébet angol királynő az indiai elnökhöz intézett üzenetében mélységes meg­döbbenésének adott hangot „a világ és a nemzetközösség egyik legkiválóbb vezetőjé­nek” erőszakos halála felett. Margaret Thatcher miniszter­­elnök, akit erős személyes szá­lak fűztek. Indira Gandhihoz, kijelentette: „Sokunk szemé­ben Indira Gandhi India jel­képe volt. .Nemcsak óriási formátumú, erős személyiség, hanem kedves, mélyen érző ember is. Halála nemcsak In­diának, az egész világnak tra­gédia.” Reagan amerikai elnök írá­sos nyilatkozatában juttatta kifejezésre, hogy Indira ,Gandhi meggyilkolása „mély megrázkódtatást, felháboro­dást és fájdalmat” jelentett számára. Az elnök egyúttal azt is kijelentette, hogy a gyilkos merénylet „nyilván­való példája annak a terro­rista fenyegetésnek, amellyel mindenkinek szembe kell néz­nie”, s megemlítette, hogy a közelmúltban éppen a terro­rizmus kérdéseiről folytatott levélváltást India most meg­gyilkolt kormányfőjével. Az ENSZ közgyűlése plená­ris ülésen emlékezett meg In­dira Gandhiról. A kelet-euró­pai országok nevében Rácz Pál nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője szólt Gandhi asszony tevékenységéről, kü­lönös tekintettel a béke és a népek közötti barátság erősí­tése érdekében kifejtett erőfe­szítéseire. A kínai külügyminisztérium állásfoglalásában „kitűnő poli­tikai vezetőnek" nevezte Gan­dhi asszonyt és utalt arra, hogy a meggyilkolt kormány­fő a két évtizede feszült indiai —kínai kapcsolatok javításán fáradozott. Az Indiával feszült viszony­ban levő Pakisztán államfője, Ziaul Hekk — mint mondta — „rémülettel és iszonyattal” fogadta a gyilkos merénylet hírét. Shridath Ramphal, a (volt brit) Nemzetközösség főtitká­ra szintén hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök-asszony nem­csak India, hanem a világ, és különösképpen a Nemzetközös­ség egyik kiemelkedő vezető­je volt, s halála súlyos csapás a világ számára. In(!•»*■ lónk Irk­xjrrintést Sajj lóért «*ke*­let Moszkvában sír állami l4 m m­iri/intx­imusi kéréséről Szerdán reggel adott hírt először a tragikus merénylet­ről a szovjet távirati iroda, majd kora délután a rádió is közölte Indira Gandhi halál­hírét. A TASZSZ és a szov­jet hírközlő szervek folyama­tosan ismertették a szerdán az indiai főváros eseményeit. Ugyancsak közölték Moszkvá­ban, hogy Csáván indiai had­ügyminiszter megszakította éppen csak elkezdett hivatalos látogatását és hazautazott. Vlagyimir Lomejko, a szov­jet külügyminisztérium szóvi­­vője szerda déli tájékoztató­ján elmondta, a delhi tragédia még határozottabban aláhúzza a tájékoztató korábban eldön­tött témájának az időszerűsé­gét , azt, hogy megengedhe­tetlen az állami terrorizmus bármilyen formája. A tragikus halálról mély megrendüléssel értesültek a Szovjetunióban — mondta Lomejko —és el­ítélik a tetteseket és felbúj­­tóikat, akik kezet emeltek In­dia kiemelkedő politikai veze­tőjére, az el nem kötelezett mozgalom elnökére. A hagyományosan baráti viszonyt azonban nem zavar­hatja meg a súlyos merény­let — érzékeltette nyomaték­kal Lomajko, egyszersmind mértéktartóan válaszolt az ABC tudósítójának a kérdé­sére. A tudósító azt firtatta, hogy Moszkva feltételezi-e, az indiai lövések hátterében köz­vetve vagy közvetlenül meg­­húzódhat-e az Egyesült Álla­mok, vagy valamilyen szerve­zete. Lomejko rámutatott arra, hogy a tragédia összefüggései­nek feltárása, a szálak felgön­gyölítése csakis az indiai kor­mányra tartozik. A tájékoztató középpontjá­ban egyébként az államilag támogatott terrorizmus meg­fékezése állt. A külügyminisz­térium képviselője kifejtette, hogy az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett szovjet határozati javaslat időszerűségét különö­sen aláhúzza az Egyesült Álla­mok magatartása a világ több térségében, hivatkozott Nica­raguára, Salvadorra, említet­te a közel-keleti térséget, Dél- Libanont, kitért Grenadára. Kijelentette: a Szovjetunió ele­mi ellenfele a terrorizmus el­méletének és gyakorlatának, a nemzetközi kapcsolatokban is. Moszkva föllép mind az ál­lami szinten alkalmazott ter­rorizmus ellen, mind az olyan terrorista cselekmények ellen, amelyek ártatlan emberek ér­telmetlen halálát okozzák, amelyekkel az egyéni terror­akciók elkövetői megsértik a diplomáciában elfogadott nor­mákat. Moszkva a nemzetközi együttműködés erősítését szor­galmazza a terrorizmus leküz­désére — mondta a szovjet külügyminisztérium képviselő­je nagy érdeklődéssel kísért szerdai tájékoztatóján.­­ Martin József o (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter szerdán, Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok nagyköve­tét. Az amerikai diplomata ké­résére megtartott vélemény­­cserén a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését és egyes nemzetközi problémákat vitattak meg. Magtár Nemzet Befejezte m­un­káját a KGGST havannai ülésszaka Havannából jelenti az MTI. Szerdán Havannában befeje­ződött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXIX. ülésszaka. A tanácskozás munkájáról közleményt fo­gadtak el, amelyet később hoz­tak nyilvánosságra. A tanács­ülés után a kubai fővárosban a KGST végrehajtó bizottsága is megtartotta ülését, amelyről szintén közlemény jelenik meg. Havannában szerda reggel­re nyilvánosságra hoztak vala­mennyi tagország küldöttség­vezetőjének a tanácsülés hét­fői munkanapján, a nyitó plenáris ülésen elmondott fel­szólalását. Dzsambin Batmönd, a mon­gol delegáció vezetője részle­tesen szólt arról, hogy a Szov­jetunió és más KGST-tagálla­­mok milyen nagy segítséget nyújtottak Mongólia népgaz­daságának fejlődéséhez, több tucat ipari létesítmény és me­zőgazdasági üzem létrehozá­sával járulva hozzá az or­szág előrehaladásához. A román küldöttséget veze­tő Constantin Dascalescu mi­niszterelnök beszédében rész­letesen kitért a nemzetközi helyzetre, a legalapvetőbb fel­adatnak nevezve a fegyverke­zési verseny megfékezését, a leszerelést. Románia annak a híve — mondotta —, hogy folytatódjanak az atomfegy­verzetekről tartott tárgyalá­sok, jöjjön létre megállapodás az európai közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverek, m­ajd valamennyi atomfegyver leszereléséről. Románia véle­­ménye szerint a nukleáris ra­kéták telepítését abba kell hagyni, a már meglevőket pe­dig le kell szerelni. Lubomir Strougal csehszlo­vák kormányfő hozzászólásá­ban elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudomá­nyos-technikai haladás új, megnövekedett követelménye­ket támaszt a KGST egész te­vékenységével szemben. Magyar idő sz­erint a késő délutáni órákban kezdődött meg szerdán a KGST-ülésszak záró plenáris ülése. Ezen az ülésen adóztak egyperces nor­ma felállással a részvevők a meggyilkolt Indira Gandhi emlékének, miután Fidel Cast­­ro megrendülten méltatta a kiemelkedő állami vezető, a világ haladó mozgalmait kö­vetkezetesen támogató nagy indiai politikus érdemeit. Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a kubai állam- és minisztertanács el­nöke még kedden délután ba­ráti találkozón fogadta a KGST XXXIX. ülésszakának részvevőit. Castro részletes át­tekintést adott Kuba gazdasá­gi és társadalmi fejlődéséről, a vendégek nevében pedig Nyikolaj Tyihonov, a szovjet minisztertanács elnöke mon­dott köszönetet a találkozóért, a KGST tanácsülésének meg­rendezéséért. Az. .SZKP főtitkára kitün­tetéseket nyújjtott át az űrhajósoknak Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a kitün­tetéseket a rekord időtartamú, 237 napos űrutazás három résztvevőjének, Leonyid Ki­zimnek, Vlagyimir Szolovjev­­nek és Oleg Atykovnak. A Szovjetunió következete­sen fellép azért, hogy a világ­űr a gyümölcsöző együttmű­ködés, és ne a katonai versen­gés színtere legyen — mon­dotta rövid köszöntőjében Konsztantyin Csernyenko. Az űrrepülés során tanúsí­tott , bátorságáért és hősiessé­géért a Legfelső Tanács El­nöksége Kizimet Lenin-rend­­del és — másodszor — a Szov­jetunió Hőse címet jelképező Aranycsillaggal, Szolov­jevet és Atykovot a Szovjetunió Hő­se kitüntető címmel, az azt jelképező Aranycsi­llaggal és Lertin-renddel tüntette ki. ,limitár felszólalás Bécsben Bécsből jelenti az MTI. A bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások a NATO hibájából 11 év alatt sem vezettek meg­állapodáshoz. Ezt hangoztatta a konferencia szerdai ülésén Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. A tárgyalásokon közvetlenül részt vevő szocialista országok 1983. évi javaslatai meggyőző­désünk szerint mindmáig a legalkalmasabb alapot nyújt­ják a mandátumán rögzített célokat szolgáló megállapo­dásra. Ezt a célt a NATO-ál­­lamok idén áprilisi javaslat-tervezete egyáltalán nem se­gíti elő, mivel a javaslat csak a létszámvita új formában va­ló felújítására vezet és nem old meg egyetlen lényeges tar­talmi kérdést sem. Petrán János nagykövet be­fejezésül hangsúlyozta, hogy a magyar nép, a Magyar Nép­­köztársaság kormánya tovább­ra is érdekelt a bécsi tárgya­lások eredményes befejezésé­ben, s küldöttségünk válto­zatlanul minden tőle telhe­tőt meg fog tenni s ennek érde­kében. A pápa és Kh­uip bíboros a varsói pap haláláról ragaszkodni fog az igazság­szolgáltatáshoz, vagyis a bű­nösök megbüntetéséhez. Az üzenet, amelyet varsói politikai megfigyelők mind­azonáltal mérsékelt hangvéte­lűnek tartanak, kitér arra is, hogy az egyház elő akarja se­gíteni a társadalmi megnyug­vást, egyszersmind az emberi jogok tiszteletben tartása ér­dekében fog tevékenykedni. Kizárták a LEMP-ből a len­gyel belügyminisztériumnak azt a három tisztjét,­ akiket Jerzy Popieluszko varsói pap elrablásával és meggyilkolá­sával gyanúsítanak. Erről a három tiszt alapszervezete hozott határozatot, s azt ked­di ülésén megerősítette a mi­ Vatikánvárosból jelenti a PAP. II. János Pál pápa szer­dán a Vatikánban tartott nyilvános audienciáján fel­szólította honfitársait: „Ke­resztényi méltósággal és béké­ben adjuk meg a végső tisz­tességet Jerzy Popieluszkónak. Ne sértse meg és ne árnyé­kolja be semmi ennek a ha­lálnak nagy erkölcsi mondani­való­ját." Mint az MTI jelentette, Jer­zy Popieluszko meggyilkolá­sával kapcsolatban Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása üzenetet intézett a lengyel hívőkhöz. Ebben han­goztatja, hogy Popieluszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenséggel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyház­nisztérium pártbizottsága. A Z­ IAIP határozata­­ikra t­i­ll a reform­vonal folytatása mellett Varsóból jelenti az MTI. A Lengyel Egyesült Munkáspárt három évvel az 1981-es rend­kívüli kongresszus után ma is az akkor elfogadott reformvo­nal mellett száll síkra. Ez de­rül ki a LEMP KB hét végi ülésén elfogadott, s a szerdai lengyel lapokban közzétett határozatból. Ebben a doku­mentumban a Központi Bi­zottság újból hitet tett a tár­sadalmi és politikai élet de­mokratizálása mellett. A Központi Bizottság leszö­gezi, hogy Lengyelország 40 éves tapasztalata szerint az állam ereje a szocialista de­mokrácia elmélyítésében, a törvények tiszteletben tartásá­ban van. A határozat kimond­ja, hogy Lengyelországban az állam a proletárdiktatúra lé­nyeges funkcióit látja el. A LEMP fontos, feladatának tartja — fogalmazta meg a Központi Bizottság —, hogy a dolgozók mind nagyobb be­folyást gyakorolhassanak a közügyekre. Csütörtök, 1984. november 1. Algéria ígérete Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Loson­czi Pál, az El­nöki Tanács elnöke távirat­ban üdvözölte Sadli Bend­­zsedidet, az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság elnökét, az FLN Párt főtitkárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felsza­­badítási harc kezdetének harmincadik évfordulója al­kalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Ab­­delhamid Brahimi minisz­terelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Váratlanul és sorscsapás­ként érte a korabeli Francia­­országot, hogy 1954. november elsején kirobbant az algériai nép fegyveres felszabadítási küzdelme. Nem mintha a tör­ténelmi körülmények nem ér­lelték volna meg már régeb­ben ezt az eseményt. Csak ép­pen az idő tájt Párizsban az elődeihez képest tisztessége­sebb kormány volt hatalmon. Pierre Mendés-Francé, amely lezárta az indokínai gyarmati háborút, és farkasszemet né­zett a nyugatnémet újrafel­­fegyverzés veszedelmével. Ezt a harmadik kihívást már nem viselte el, hamarosan elvérzett a bármilyen józan törekvés is.­ ­ Kasbah népe Algériát persze nem érde­kelhette a Szajna-parti belső csatározás, nem is lehetett te­kintettel rá, jogosan nyúlt a végső eszközhöz, más megol­dás nem kínálkozott számára. Történelmi tabu és vakhit ke­rítette ekkor hatalmába a francia politikai, katonai és gazdasági köröket az az alap­vetően hamis, kolonialista szándékoktól vezérelt nézet, hogy Észak-Afrikának ez a földje „más mint a többiek”, a kilencvenöt megyéhez ha­sonló „hazai föld”. Annak el­lenére, hogy a lakosság ará­nya kilenc az egyhez volt az arabok javára, a fehér tele­pesekéhez képest. A nacionalista rövidlátás behatolt a szellem világába is. Még az olyan nagyságok is, mint Albert Camus az ,,Algé­ria francia” rögeszme meg­szállottja lett. siratta a föld­közi-tengerparti fehér várost, amelyet egyébként jogosan a világ egyig legszebb helyének tartott. Csak azt nem vette észre, hogyan telepszik rá hon­fitársainak gőgje a nyomorba taszított Kasbah mestersége­sen bezárt, hegynek kapaszko­dó sikátoraival az ott lakók életére, és ez a konzervált uralom mennyire tarthatatlan a huszadik század második fe­lében. A háborúnak ki kel­lett törnie, ami bekövetkezett, elkerülhetetlen volt. Rengeteg véráldozatot köve­telt ez a nyolc évig tartó szem­benállás, és az is kétségtelen, az elkeseredés gyakran vétet­te igénybe a felkelőkkel a merényletek eszközeit. Csak az volt a különbség — és ez nagyon lényeges —, hogy nem­ kis fe­lelőtlen csoportok éltek ezzel a módszerrel, hanem az egész algériai nép, törvényes sza­badságának a kivívásáért. Felemlíteni azért kell ezt a harmincadik évfordulón, mert Párizsban megint elszabadul­tak az ösztönök: jobboldalról heves támadások érik a szo­cialista államfőt és kormá­nyát, amiért az ünnepségekre hivatalos küldöttként delegál­ta Claude Cheysson külügy­minisztert, a megbékélés és az együttműködés zálogaként. Újjászervező Pedig Mitterrand ezzel a gesztussal nemcsak de Gaulle szellemében járt el, annak a folytatásaként, hogy a tábor­nok 1962-ben nagyvonalúan lezárta az értelmetlen hábo­rút, hanem a ma valóságához igazodott. Algéria az 1954-es felkelés után három évtized­del szinte egész Afrikának az egyik legszilárdabb pontja, a legkiegyensúlyozottabb és leg­higgadtabb rendszerek közé tartozik, csaknem osztatlan nemzetközi elismerés övezi teljesítményeit. Gazdasága a megm­óbá­ltatások közepette is stabil, eltartja a korábbinak a háromszorosára duzzadt la­kosságát, ami nagy szó a fej­lődők együttesében, a társa­dalma egészségesen fejlődik, bölcsen sáfárkodott erejével és lehetőségeivel. Nagyobb fordulata a harminc év alatt csak egyszer volt, 1969-ben, amidőn a hadsereg vette át a hatalmat Ben Bellától, az első elnöktől, de a későbbi ered­mények teljesen igazolták ezt a lépést, amit Huari Rume­­dien ezredes ígért, teljesen meg is valósította hirtelen jött haláláig, sőt olyan intézmény­rendszert teremtett, amely az utódlás megrázkódtatásait nemcsak elviselte, továbbfej­lesztette az elkezdett művet. Igaz, ehhez olyan államférfi is kellett, aki a közvetlen előd­jéhez hasonlatos karizmával rendelkezik, megvan benne a tudatosság az értékek megőr­zésére, és a szándék az elke­rülhetetlen változások meg­rázkódtatásoktól mentes vég­rehajtására. Ilyen politikus­nak bizonyult Sadli Bendzse­­did elnök, a gazdaság és az állam újjászervezője. A tör­ténelmi vívmányokat, az or­szág ipari szerkezetét megtar­totta, ez volt az alapja min­den reformnak, de nagy lehe­tőségeket hagyott az újabb for­mák, a vállalkozói kedv és a felelősség érvényesítésének. A mérséklet és a mérték­­tartás határozta meg Algéria nemzetközi tevékenységét is a súlyosbodott világpolitikai vi­szonyok közepette. Úgy tette ezt, hogy rendíthetetlenül hű­séges maradt az elveihez. Az el nem kötelezett országok meghatározó és vezető tagja­ként az antiimperializmus gyakorlatát követte­, a meg­alapozott és történelmileg in­dokolt szabadságküzdelmek mindig biztosak lehettek fel­tétlen támogatásában. A dip­lomáciája eközben rugalmas és árnyalt maradt, soha nem tévesztette össze a lehetségest a kívánttal, eredményekre tö­rekedett és nem mindenáron feltűnni vágyásra. Összhang Az arab világ egészében így értékelhető a közel-keleti kér­déskört kezelő józansága. Azt a meggyőződését, hogy a vi­haroktól dúlt térségben a vég­ső megoldást csakis a palesz­tin haza megteremtése hoz­hatja, a valósághoz igazodás­sal képviselte; aki a PFSZ támogatójának mondja magát, annak a mozgalom egységét is istápolnia kell, és nem a meg­osztásra játszania. Algéria higgadtsága olyan szilárd té­nyező, amely történelmi táv­latban előmozdítója a rende­zésnek. Ezért is lehetett tel­jes az összhang, amidőn a kö­zelmúltban Borisz Ponomar­­jov a szovjet vezetés képvise­letében Algírban tárgyalt. Értékelni különösen akkor kell ezt a kiegyenlítettséget, amikor a nemzeti évfordulóját ünneplő állam szűkebb kör­nyezetében is erőpróbákkal néz szembe. Az észak-afrikai arab egységnek, a Maghreb gondolatának soha nem volt feltétlenebb híve Algériánál. Ezen tevékenykedett Huari Bumedien is, és ez vezérli Sadli Bendzsedid regionális politikáját. Csakhogy ebben is az az álláspontja, hogy a tü­relmetlenség, a meg nem érett döntések erőltetése nem elő­reviszi az ügyet, inkább hát­ráltatja. A természetellenes szövetségek — vallja — időle­ges diplomáciai sikereket hoz­hatnak, mozgásba lendíthetik egy-egy térség eseményeit, de ha megalapozatlanok, a ké­sőbbi kiábrándulás keserű le­het. Ebben az ügyben, akár­csak Afrika egészének a stabi­litásában Algéria a megfon­toltság híve; szerinte a létre­jött megállapodásoknak kell érvényt szerezni, és csak ak­kor továbblépni, ha erre a körülmények kialakultak. A valóságérzék mennyire nem egyszerű pragmatizmus csupán, hanem a távlatok he­lyes felmérése, arról tanús­kodnak a harmincadik évfor­dulón méltán megemlített po­litikai-társadalmi eredmé­nyek­ öntudatában és nemzeti emelkedésében büszke ország tekint vissza a fegyveres fel­kelés óta megtett útjára, és néz holnapra­­elébe. Ez a jövő, miként a Föld egyik népéé sem, nem lesz megpróbáltatá­soktól mentes, de a múlt alp­ján az ígéretet hordja magá­ban. Várkonyi Tibor

Next