Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
*) KonsAljinisin rM'nnenko isztand«‘ Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyisz Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségének elnöke Radzsiv Gandhinak, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt főtitkárához intézett táviratban fejezte ki részvétét Indira Gandhi miniszterelnök tragikus halála miatt. A szovjet emberek mélységes fájdalommal értesültek Indira Gandhi, a kimagasló állami és társadalmi vezető, a népek békéje és biztonsága lánglelkű harcosának, a Szovjetunió nagy barátjának haláláról, az ellene elkövetett merényletről — hangzik a táviratban. Indira Gandhi halála súlyos veszteség India számára. Gandhi hosszú éveken állt a miniszterelnök felelős posztján, és sokat tett India fejlődése és haladása érdekében, nemzetközi pozícióinak megerősítéséért. Indira Gandhi megérdemelt tekintélynek és mély tiszteletnek örvendett a nemzetközi színtéren. Aktívan és következetesen fellépett a népek biztonsága és békéje erősítéséért, az államok egyenjogú együttműködéséért. Hatalmasak azok a szolgálatok, amelyeket Indira Gandhi tett az el nem kötelezett országok mozgalma egységének erősítéséért és a nemzetközi életben képviselt súlyuk növeléséért. Nagy jelentőséget tulajdonított Indira Gandhi a Szovjetunióhoz fűződő sokoldalú kapcsolat és barátság erősítésének. Ezekben a fájdalmas napokban a szovjet vezetés újólag megerősíti: a Szovjetunió változatlanul a baráti kapcsolatok erősítésére törekszik Indiával. Távirata végén Konsztantyin Csernyenko mély részvétét fejezi ki Radziv Gandhinak és hangsúlyozza: Indira Gandhi neve örökre megmarad a szovjet emberek emlékezetében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és Minisztertanácsa részvéttáviratot intézett Zail Szingh-hez, az Indiai Köztársaság elnökéhez. Az elhunyt indiai kormányfő érdemeinek méltalása Világszerte megdöbbenést és felháborodást keltett Indira Gandhi tragikus halála. A vezető politikusok táviratokban és nyilatkozatukban fejezték ki részvétüket, méltatták az elhunyt érdemeit, s ítélték el a terrorista akciót. II. Erzsébet angol királynő az indiai elnökhöz intézett üzenetében mélységes megdöbbenésének adott hangot „a világ és a nemzetközösség egyik legkiválóbb vezetőjének” erőszakos halála felett. Margaret Thatcher miniszterelnök, akit erős személyes szálak fűztek. Indira Gandhihoz, kijelentette: „Sokunk szemében Indira Gandhi India jelképe volt. .Nemcsak óriási formátumú, erős személyiség, hanem kedves, mélyen érző ember is. Halála nemcsak Indiának, az egész világnak tragédia.” Reagan amerikai elnök írásos nyilatkozatában juttatta kifejezésre, hogy Indira ,Gandhi meggyilkolása „mély megrázkódtatást, felháborodást és fájdalmat” jelentett számára. Az elnök egyúttal azt is kijelentette, hogy a gyilkos merénylet „nyilvánvaló példája annak a terrorista fenyegetésnek, amellyel mindenkinek szembe kell néznie”, s megemlítette, hogy a közelmúltban éppen a terrorizmus kérdéseiről folytatott levélváltást India most meggyilkolt kormányfőjével. Az ENSZ közgyűlése plenáris ülésen emlékezett meg Indira Gandhiról. A kelet-európai országok nevében Rácz Pál nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője szólt Gandhi asszony tevékenységéről, különös tekintettel a béke és a népek közötti barátság erősítése érdekében kifejtett erőfeszítéseire. A kínai külügyminisztérium állásfoglalásában „kitűnő politikai vezetőnek" nevezte Gandhi asszonyt és utalt arra, hogy a meggyilkolt kormányfő a két évtizede feszült indiai —kínai kapcsolatok javításán fáradozott. Az Indiával feszült viszonyban levő Pakisztán államfője, Ziaul Hekk — mint mondta — „rémülettel és iszonyattal” fogadta a gyilkos merénylet hírét. Shridath Ramphal, a (volt brit) Nemzetközösség főtitkára szintén hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök-asszony nemcsak India, hanem a világ, és különösképpen a Nemzetközösség egyik kiemelkedő vezetője volt, s halála súlyos csapás a világ számára. In(!•»*■ lónk Irkxjrrintést Sajj lóért «*ke*let Moszkvában sír állami l4 m miri/intximusi kéréséről Szerdán reggel adott hírt először a tragikus merényletről a szovjet távirati iroda, majd kora délután a rádió is közölte Indira Gandhi halálhírét. A TASZSZ és a szovjet hírközlő szervek folyamatosan ismertették a szerdán az indiai főváros eseményeit. Ugyancsak közölték Moszkvában, hogy Csáván indiai hadügyminiszter megszakította éppen csak elkezdett hivatalos látogatását és hazautazott. Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium szóvivője szerda déli tájékoztatóján elmondta, a delhi tragédia még határozottabban aláhúzza a tájékoztató korábban eldöntött témájának az időszerűségét , azt, hogy megengedhetetlen az állami terrorizmus bármilyen formája. A tragikus halálról mély megrendüléssel értesültek a Szovjetunióban — mondta Lomejko —és elítélik a tetteseket és felbújtóikat, akik kezet emeltek India kiemelkedő politikai vezetőjére, az el nem kötelezett mozgalom elnökére. A hagyományosan baráti viszonyt azonban nem zavarhatja meg a súlyos merénylet — érzékeltette nyomatékkal Lomajko, egyszersmind mértéktartóan válaszolt az ABC tudósítójának a kérdésére. A tudósító azt firtatta, hogy Moszkva feltételezi-e, az indiai lövések hátterében közvetve vagy közvetlenül meghúzódhat-e az Egyesült Államok, vagy valamilyen szervezete. Lomejko rámutatott arra, hogy a tragédia összefüggéseinek feltárása, a szálak felgöngyölítése csakis az indiai kormányra tartozik. A tájékoztató középpontjában egyébként az államilag támogatott terrorizmus megfékezése állt. A külügyminisztérium képviselője kifejtette, hogy az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett szovjet határozati javaslat időszerűségét különösen aláhúzza az Egyesült Államok magatartása a világ több térségében, hivatkozott Nicaraguára, Salvadorra, említette a közel-keleti térséget, Dél- Libanont, kitért Grenadára. Kijelentette: a Szovjetunió elemi ellenfele a terrorizmus elméletének és gyakorlatának, a nemzetközi kapcsolatokban is. Moszkva föllép mind az állami szinten alkalmazott terrorizmus ellen, mind az olyan terrorista cselekmények ellen, amelyek ártatlan emberek értelmetlen halálát okozzák, amelyekkel az egyéni terrorakciók elkövetői megsértik a diplomáciában elfogadott normákat. Moszkva a nemzetközi együttműködés erősítését szorgalmazza a terrorizmus leküzdésére — mondta a szovjet külügyminisztérium képviselője nagy érdeklődéssel kísért szerdai tájékoztatóján. Martin József o (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán, Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére megtartott véleménycserén a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését és egyes nemzetközi problémákat vitattak meg. Magtár Nemzet Befejezte munkáját a KGGST havannai ülésszaka Havannából jelenti az MTI. Szerdán Havannában befejeződött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXIX. ülésszaka. A tanácskozás munkájáról közleményt fogadtak el, amelyet később hoztak nyilvánosságra. A tanácsülés után a kubai fővárosban a KGST végrehajtó bizottsága is megtartotta ülését, amelyről szintén közlemény jelenik meg. Havannában szerda reggelre nyilvánosságra hoztak valamennyi tagország küldöttségvezetőjének a tanácsülés hétfői munkanapján, a nyitó plenáris ülésen elmondott felszólalását. Dzsambin Batmönd, a mongol delegáció vezetője részletesen szólt arról, hogy a Szovjetunió és más KGST-tagállamok milyen nagy segítséget nyújtottak Mongólia népgazdaságának fejlődéséhez, több tucat ipari létesítmény és mezőgazdasági üzem létrehozásával járulva hozzá az ország előrehaladásához. A román küldöttséget vezető Constantin Dascalescu miniszterelnök beszédében részletesen kitért a nemzetközi helyzetre, a legalapvetőbb feladatnak nevezve a fegyverkezési verseny megfékezését, a leszerelést. Románia annak a híve — mondotta —, hogy folytatódjanak az atomfegyverzetekről tartott tárgyalások, jöjjön létre megállapodás az európai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek, majd valamennyi atomfegyver leszereléséről. Románia véleménye szerint a nukleáris rakéták telepítését abba kell hagyni, a már meglevőket pedig le kell szerelni. Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő hozzászólásában elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudományos-technikai haladás új, megnövekedett követelményeket támaszt a KGST egész tevékenységével szemben. Magyar idő szerint a késő délutáni órákban kezdődött meg szerdán a KGST-ülésszak záró plenáris ülése. Ezen az ülésen adóztak egyperces norma felállással a részvevők a meggyilkolt Indira Gandhi emlékének, miután Fidel Castro megrendülten méltatta a kiemelkedő állami vezető, a világ haladó mozgalmait következetesen támogató nagy indiai politikus érdemeit. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai állam- és minisztertanács elnöke még kedden délután baráti találkozón fogadta a KGST XXXIX. ülésszakának részvevőit. Castro részletes áttekintést adott Kuba gazdasági és társadalmi fejlődéséről, a vendégek nevében pedig Nyikolaj Tyihonov, a szovjet minisztertanács elnöke mondott köszönetet a találkozóért, a KGST tanácsülésének megrendezéséért. Az. .SZKP főtitkára kitüntetéseket nyújjtott át az űrhajósoknak Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a kitüntetéseket a rekord időtartamú, 237 napos űrutazás három résztvevőjének, Leonyid Kizimnek, Vlagyimir Szolovjevnek és Oleg Atykovnak. A Szovjetunió következetesen fellép azért, hogy a világűr a gyümölcsöző együttműködés, és ne a katonai versengés színtere legyen — mondotta rövid köszöntőjében Konsztantyin Csernyenko. Az űrrepülés során tanúsított , bátorságáért és hősiességéért a Legfelső Tanács Elnöksége Kizimet Lenin-renddel és — másodszor — a Szovjetunió Hőse címet jelképező Aranycsillaggal, Szolovjevet és Atykovot a Szovjetunió Hőse kitüntető címmel, az azt jelképező Aranycsillaggal és Lertin-renddel tüntette ki. ,limitár felszólalás Bécsben Bécsből jelenti az MTI. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások a NATO hibájából 11 év alatt sem vezettek megállapodáshoz. Ezt hangoztatta a konferencia szerdai ülésén Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. A tárgyalásokon közvetlenül részt vevő szocialista országok 1983. évi javaslatai meggyőződésünk szerint mindmáig a legalkalmasabb alapot nyújtják a mandátumán rögzített célokat szolgáló megállapodásra. Ezt a célt a NATO-államok idén áprilisi javaslat-tervezete egyáltalán nem segíti elő, mivel a javaslat csak a létszámvita új formában való felújítására vezet és nem old meg egyetlen lényeges tartalmi kérdést sem. Petrán János nagykövet befejezésül hangsúlyozta, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya továbbra is érdekelt a bécsi tárgyalások eredményes befejezésében, s küldöttségünk változatlanul minden tőle telhetőt meg fog tenni s ennek érdekében. A pápa és Khuip bíboros a varsói pap haláláról ragaszkodni fog az igazságszolgáltatáshoz, vagyis a bűnösök megbüntetéséhez. Az üzenet, amelyet varsói politikai megfigyelők mindazonáltal mérsékelt hangvételűnek tartanak, kitér arra is, hogy az egyház elő akarja segíteni a társadalmi megnyugvást, egyszersmind az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében fog tevékenykedni. Kizárták a LEMP-ből a lengyel belügyminisztériumnak azt a három tisztjét, akiket Jerzy Popieluszko varsói pap elrablásával és meggyilkolásával gyanúsítanak. Erről a három tiszt alapszervezete hozott határozatot, s azt keddi ülésén megerősítette a mi Vatikánvárosból jelenti a PAP. II. János Pál pápa szerdán a Vatikánban tartott nyilvános audienciáján felszólította honfitársait: „Keresztényi méltósággal és békében adjuk meg a végső tisztességet Jerzy Popieluszkónak. Ne sértse meg és ne árnyékolja be semmi ennek a halálnak nagy erkölcsi mondanivalóját." Mint az MTI jelentette, Jerzy Popieluszko meggyilkolásával kapcsolatban Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása üzenetet intézett a lengyel hívőkhöz. Ebben hangoztatja, hogy Popieluszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenséggel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyháznisztérium pártbizottsága. A Z IAIP határozataikra till a reformvonal folytatása mellett Varsóból jelenti az MTI. A Lengyel Egyesült Munkáspárt három évvel az 1981-es rendkívüli kongresszus után ma is az akkor elfogadott reformvonal mellett száll síkra. Ez derül ki a LEMP KB hét végi ülésén elfogadott, s a szerdai lengyel lapokban közzétett határozatból. Ebben a dokumentumban a Központi Bizottság újból hitet tett a társadalmi és politikai élet demokratizálása mellett. A Központi Bizottság leszögezi, hogy Lengyelország 40 éves tapasztalata szerint az állam ereje a szocialista demokrácia elmélyítésében, a törvények tiszteletben tartásában van. A határozat kimondja, hogy Lengyelországban az állam a proletárdiktatúra lényeges funkcióit látja el. A LEMP fontos, feladatának tartja — fogalmazta meg a Központi Bizottság —, hogy a dolgozók mind nagyobb befolyást gyakorolhassanak a közügyekre. Csütörtök, 1984. november 1. Algéria ígérete Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, az FLN Párt főtitkárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadítási harc kezdetének harmincadik évfordulója alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abdelhamid Brahimi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Váratlanul és sorscsapásként érte a korabeli Franciaországot, hogy 1954. november elsején kirobbant az algériai nép fegyveres felszabadítási küzdelme. Nem mintha a történelmi körülmények nem érlelték volna meg már régebben ezt az eseményt. Csak éppen az idő tájt Párizsban az elődeihez képest tisztességesebb kormány volt hatalmon. Pierre Mendés-Francé, amely lezárta az indokínai gyarmati háborút, és farkasszemet nézett a nyugatnémet újrafelfegyverzés veszedelmével. Ezt a harmadik kihívást már nem viselte el, hamarosan elvérzett a bármilyen józan törekvés is. Kasbah népe Algériát persze nem érdekelhette a Szajna-parti belső csatározás, nem is lehetett tekintettel rá, jogosan nyúlt a végső eszközhöz, más megoldás nem kínálkozott számára. Történelmi tabu és vakhit kerítette ekkor hatalmába a francia politikai, katonai és gazdasági köröket az az alapvetően hamis, kolonialista szándékoktól vezérelt nézet, hogy Észak-Afrikának ez a földje „más mint a többiek”, a kilencvenöt megyéhez hasonló „hazai föld”. Annak ellenére, hogy a lakosság aránya kilenc az egyhez volt az arabok javára, a fehér telepesekéhez képest. A nacionalista rövidlátás behatolt a szellem világába is. Még az olyan nagyságok is, mint Albert Camus az ,,Algéria francia” rögeszme megszállottja lett. siratta a földközi-tengerparti fehér várost, amelyet egyébként jogosan a világ egyig legszebb helyének tartott. Csak azt nem vette észre, hogyan telepszik rá honfitársainak gőgje a nyomorba taszított Kasbah mesterségesen bezárt, hegynek kapaszkodó sikátoraival az ott lakók életére, és ez a konzervált uralom mennyire tarthatatlan a huszadik század második felében. A háborúnak ki kellett törnie, ami bekövetkezett, elkerülhetetlen volt. Rengeteg véráldozatot követelt ez a nyolc évig tartó szembenállás, és az is kétségtelen, az elkeseredés gyakran vétette igénybe a felkelőkkel a merényletek eszközeit. Csak az volt a különbség — és ez nagyon lényeges —, hogy nem kis felelőtlen csoportok éltek ezzel a módszerrel, hanem az egész algériai nép, törvényes szabadságának a kivívásáért. Felemlíteni azért kell ezt a harmincadik évfordulón, mert Párizsban megint elszabadultak az ösztönök: jobboldalról heves támadások érik a szocialista államfőt és kormányát, amiért az ünnepségekre hivatalos küldöttként delegálta Claude Cheysson külügyminisztert, a megbékélés és az együttműködés zálogaként. Újjászervező Pedig Mitterrand ezzel a gesztussal nemcsak de Gaulle szellemében járt el, annak a folytatásaként, hogy a tábornok 1962-ben nagyvonalúan lezárta az értelmetlen háborút, hanem a ma valóságához igazodott. Algéria az 1954-es felkelés után három évtizeddel szinte egész Afrikának az egyik legszilárdabb pontja, a legkiegyensúlyozottabb és leghiggadtabb rendszerek közé tartozik, csaknem osztatlan nemzetközi elismerés övezi teljesítményeit. Gazdasága a megmóbáltatások közepette is stabil, eltartja a korábbinak a háromszorosára duzzadt lakosságát, ami nagy szó a fejlődők együttesében, a társadalma egészségesen fejlődik, bölcsen sáfárkodott erejével és lehetőségeivel. Nagyobb fordulata a harminc év alatt csak egyszer volt, 1969-ben, amidőn a hadsereg vette át a hatalmat Ben Bellától, az első elnöktől, de a későbbi eredmények teljesen igazolták ezt a lépést, amit Huari Rumedien ezredes ígért, teljesen meg is valósította hirtelen jött haláláig, sőt olyan intézményrendszert teremtett, amely az utódlás megrázkódtatásait nemcsak elviselte, továbbfejlesztette az elkezdett művet. Igaz, ehhez olyan államférfi is kellett, aki a közvetlen elődjéhez hasonlatos karizmával rendelkezik, megvan benne a tudatosság az értékek megőrzésére, és a szándék az elkerülhetetlen változások megrázkódtatásoktól mentes végrehajtására. Ilyen politikusnak bizonyult Sadli Bendzsedid elnök, a gazdaság és az állam újjászervezője. A történelmi vívmányokat, az ország ipari szerkezetét megtartotta, ez volt az alapja minden reformnak, de nagy lehetőségeket hagyott az újabb formák, a vállalkozói kedv és a felelősség érvényesítésének. A mérséklet és a mértéktartás határozta meg Algéria nemzetközi tevékenységét is a súlyosbodott világpolitikai viszonyok közepette. Úgy tette ezt, hogy rendíthetetlenül hűséges maradt az elveihez. Az el nem kötelezett országok meghatározó és vezető tagjaként az antiimperializmus gyakorlatát követte, a megalapozott és történelmileg indokolt szabadságküzdelmek mindig biztosak lehettek feltétlen támogatásában. A diplomáciája eközben rugalmas és árnyalt maradt, soha nem tévesztette össze a lehetségest a kívánttal, eredményekre törekedett és nem mindenáron feltűnni vágyásra. Összhang Az arab világ egészében így értékelhető a közel-keleti kérdéskört kezelő józansága. Azt a meggyőződését, hogy a viharoktól dúlt térségben a végső megoldást csakis a palesztin haza megteremtése hozhatja, a valósághoz igazodással képviselte; aki a PFSZ támogatójának mondja magát, annak a mozgalom egységét is istápolnia kell, és nem a megosztásra játszania. Algéria higgadtsága olyan szilárd tényező, amely történelmi távlatban előmozdítója a rendezésnek. Ezért is lehetett teljes az összhang, amidőn a közelmúltban Borisz Ponomarjov a szovjet vezetés képviseletében Algírban tárgyalt. Értékelni különösen akkor kell ezt a kiegyenlítettséget, amikor a nemzeti évfordulóját ünneplő állam szűkebb környezetében is erőpróbákkal néz szembe. Az észak-afrikai arab egységnek, a Maghreb gondolatának soha nem volt feltétlenebb híve Algériánál. Ezen tevékenykedett Huari Bumedien is, és ez vezérli Sadli Bendzsedid regionális politikáját. Csakhogy ebben is az az álláspontja, hogy a türelmetlenség, a meg nem érett döntések erőltetése nem előreviszi az ügyet, inkább hátráltatja. A természetellenes szövetségek — vallja — időleges diplomáciai sikereket hozhatnak, mozgásba lendíthetik egy-egy térség eseményeit, de ha megalapozatlanok, a későbbi kiábrándulás keserű lehet. Ebben az ügyben, akárcsak Afrika egészének a stabilitásában Algéria a megfontoltság híve; szerinte a létrejött megállapodásoknak kell érvényt szerezni, és csak akkor továbblépni, ha erre a körülmények kialakultak. A valóságérzék mennyire nem egyszerű pragmatizmus csupán, hanem a távlatok helyes felmérése, arról tanúskodnak a harmincadik évfordulón méltán megemlített politikai-társadalmi eredmények öntudatában és nemzeti emelkedésében büszke ország tekint vissza a fegyveres felkelés óta megtett útjára, és néz holnapraelébe. Ez a jövő, miként a Föld egyik népéé sem, nem lesz megpróbáltatásoktól mentes, de a múlt alpján az ígéretet hordja magában. Várkonyi Tibor