Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
: 4 KGST-szabványok a szocialista integráció szolgálatában Az MTESZ székházában, Budapesten szerdán befejeződött a szocialista országok műszaki-tudományos szervezetei szabványosítással és minőségfejlesztéssel foglalkozó állandó bizottságának háromnapos ülése. A részvevők a KGST-szabványok műszaki színvonaláról és alkalmazásuk gyakorlati eredményeiről tanácskoztak. Megállapították, hogy a korszerű KGST-szabványok — amelyekből a szakemberek eddig mintegy négyezret dolgoztak ki — jól szolgálhatják a szocialista országok közötti gazdasági integrációt, valamint az árucserét. Gond azonban, hogy a szabványok gyakorlati alkalmazása gyakran elhúzódik. A megoldást többek között abban látják, hogy azoknak az áruknak a szabványait, amelyek kooperációban készülnek, illetve előreláthatóan több szocialista országban kerülnek forgalomba, már a fejlesztés kezdeti stádiumában kidolgozzák, így a késztermék és a KGST-szabvány egy időben készülhet el, ami gyorsíthatja az országok közötti áruforgalmat. Ünnepség a 60. takarékossági világnapon A 60. takarékossági világnap központi ünnepségét szerdán Budapesten az Almássy téri Szabadidő Központban tartották meg. Az eseményen részt vett Ballai László, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője is. Kozári Józsefnek, az OTP vezérigazgató-helyettesének megnyitója után Hetényi István pénzügyminiszter mondott beszédet. Többek között hangoztatta: szívósan kell munkálkodnunk azon, hogy a gazdaságirányítás tökéletesítésével, növekvő teljesítményével és ennek megfelelő jövedelemelosztással, a társadalmi biztonságot létrehozó szociálpolitikával jó körülményeket teremtsünk. Ezután Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója átadta a takarékosság szervezésében élenjáró pénzügyi dolgozóknak, kollektíváknak, valamint a takarékosság gondolatát hosszú évek óta eredményesen népszerűsítőknek a világnap 60. évfordulója alkalmából alapított Fáy András emlékplakettet. Tóth Illés államtitkár, a Magyar Posta elnöke öt postai szocialista brigádot jutalmazott meg. Varga-Sabján László, a KISZ KB titkára a takarékosságban kitűnt budapesti KISZ- szervezeteknek és ifjúsági brigádoknak adott át jutalmakat, S. Hegedűs Lászlótól, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától pedig a II., a IV. és a VIII. kerületi OTP-fiókok munkatársai, illetve kollektívái vehették át a takarékossági munkáért adományozott emléklapokat. Az ünnepséggel egyidejűleg az Almássy téri Szabadidő Központban „Takarékosság a bélyegeken és a plakáton” címmel kiállítás nyílt. Nemzetiségi iskolarádió Pécsett Megkezdte első tanévét az országos hatókörű nemzetiségi iskolarádió, amelynek teljes, műsorát Pécsett szerkesztik. A rádió harmadik programjában minden kedden negyedórás összeállítást hallhatnak a diákok, az egyik héten német, a másik héten szerb-horvát nyelven. A műsor elsődlegesen az általános iskolások számára készül, de olyan ismereteket is közöl, amelyeket jól hasznosíthatnak a középiskolás diákok is. A rádióadások részben a tananyaghoz kapcsolódnak, részben általános ismereteket nyújtanak a nemzetiségi irodalomról, zenéről, képzőművészetről és néprajzról. Az utóbbi években sok fiatal pedagógus kezdte meg munkáját a nemzetiségi iskolákban, nekik módszertani segítséget is adnak a műsorok. Szerencsés helyzet, hogy Pécsett képezik az egész ország számára a német és a szerb-horvát nyelvű általános iskolai tanárokat, a műsor szerkesztésében részt vesznek a Japus Pannonius Tudományegyetem tanárképző kara nemzetiségi tanszékeinek oktatói is. A nyomdászszakszervezet vezetőségi ülése Alkalmazzák a sajtóban is a korszerű elektrotechnikát A magyar sajtó helyzetéről és feladatairól, valamint a lapkiadók és szerkesztőségek dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről tárgyalt szerdai ülésén a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének Központi Vezetősége. A magyar sajtó helyzetét elemezve Simon Ferenc, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese elmondotta: az újságírók megfelelő szakmai és politikai felkészültséggel látják el feladataikat, s rendszeresen továbbképzik magukat, hogy a bonyolult körülmények között is helyt tudjanak állni. Az újságíróknak csaknem háromnegyed része egyetemet, főiskolát’ végzett, a vezető munkatársak nagy tapasztalattal,széles körű ismeretekkel rendelkeznek. A sajtó dolgozóinak munkakörülményei ma még nem kielégítőek, bár javítására történtek lépések. A nyomdászszakszervezet központi vezetősége részletesen vizsgálta a lapkiadók és szerkesztőségek dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. Megállapította, hogy a fejlődés ellenére sok még a tennivaló. A megyei szerkesztőségek és kiadók munkakörülményei általában elfogadhatók, sőt helyenként kifejezetten jók. A legtöbb megoldásra váró probléma a fővárosban van. Budapesten több kiadóvállalatnak igen sok a kihelyezett részlege; van olyan kiadóvállalat, amelynek dolgozói több mint száz telephelyen végzik munkájukat. A munkakörülmények javításához a szakszervezet is igyekszik a tőle telhető segítséget nyújtani. Ugyancsak támogatja a szakszervezet azt a törekvést, hogy a sajtóban is mind szélesebb körben alkalmazzák a korszerű elektronikát. A sajtótechnika elektronizálásában már jó eredmények tapasztalhatók. A mikroelektronika segítségével nyomtatják már két legnagyobb hazai napilapunkat, s megkezdődött a nagy sebességű hírtovábbítás műszaki feltételeinek kialakítása. Néhány szerkesztőségben a munkatársak már képernyős szövegfeldolgozógépen dolgoznak. A hírfeldolgozás, hírszerkesztés, nyomtatás korszerűsítése a hetedik ötéves tervben is folytatódik. I Kitüntetések Az Elnöki Tanács Fekete József rendőr alezredesnek a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. Dr. Oláh Imre rendőr alezredesnek, a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. Patkós Imrénének, a Társadalmi Szemle munkatársának, több évtizedes kiváló munkája elismeréséül, nyugállományba, vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Maaw Nemzet Negyven éves a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa megalakulásának 40. évfordulója alkalmából szerdán számos külföldi egyházvezető részvételével nemzetközi konferencia kezdődött Budapesten. A megnyitó ünnepségen a szervezet elnöke, Szakács József adventista lelkész mondott ünnepi beszédet. Az emlékülésen részt vett Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, aki felszólalásában méltatta a Szabadegyházak Tanácsa és tagegyházainak négy évtizedes tevékenységét. A magyarországi egyházak nevében dr. Bartha Tibor püspök, a Református Egyház Zsinatának elnöke és dr. Káldy Zoltán evangélikus püspökelnök, a Lutheránus Világszövetség elnöke köszöntötte a jubileumi ülés részvevőit. A külföldről érkezett delegációk vezetői látogatást tettek az Állami Egyházügyi Hivatalban, ahol szívélyes eszmecserét folytattak Sarkadi Nagy Barnával. . A településfejlesztésben irányváltozás szükséges A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága tegnap, szerdán ülést tartott Miskolcon. Napirenden a tanácsi fejlesztéspolitika főbb irányelvei szerepeltek. Mint elhangzott: az elkövetkezendő évek legfontosabb tennivalója a megye gazdasági eltartóképességének növelése. Ez feltétlenül együtt jár a termelőerők bizonyos mértékű területi átrendeződésével. Ezt az átrendeződést kell segítenie az érintett területeken az infrastruktúra fejlesztésének is. Az elmúlt években, Miskolc és néhány más város körzetére irányuló erős ipari koncentráció az érintett települések kiemelt, elsődleges infrastrukturális fejlesztésével járt együtt, más körzetek, községek viszont háttérbe szorultak, ami csak erősítette az ott élők elvándorlási szándékát. Az utóbbi időben ez a folyamat megállt, sőt, visszafelé fordult. Ez viszont azt jelenti, hogy a településfejlesztésben is erőteljesebb irányváltásra van szükség. Az infrastruktúra kiépítésében a VII. ötéves terv időszakában elsőbbséget kell kapniuk azoknak a településeknek, körzeteknek, községeknek, ahol erőteljes a termelési szerkezet fejlődése. A HNF megyei bizottságának megállapítása szerint Borsod megyében húsz-huszonöt kiemelt településre, nagyközségre kell megkülönböztetett figyelmet fordítani. A TÓT elnöksége a gazdálkodás helyes egyensúlyáról A mezőgazdaságiszakszövetkezetek és az egyszerűbb szövetkezeti formák helyzetéről és fejlesztési feladatairól tanácskozott szerdai ülésén a TÓT elnöksége Budapesten, a Tsz-ek Házában. Megállapították: a szakszövetkezetek annak ellenére eredményesen gazdálkodnak, hogy földjeik többsége gyenge minőségű. Erőiket az elmúlt időszakban összpontosították, számos szakszövetkezet egyesült és a gazdálkodás feltételeit újabb központosított beruházásokkal javították. A mezőgazdasági szövetkezetek keretében jelenleg 263 szakcsoport működik. Erre 1982 óta ad lehetőséget az új jogszabály. Ám nem olyan nagy az érdeklődés, mint ahogyan azt várták. A termelőszövetkezeteknek túlságosan nagy erőpróbát jelentenek az adminisztratív és szervezési teendők, emiatt inkább a háztáji kistermelést támogatják szervezett formában. Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok száma meghaladja az ötszázat. Alakításuk első időszakában ellentmondásos helyzetet teremtett például, hogy az úgynevezett általános költségeik a közös gazdaságra hárultak. Ez a helyzet azonban tavaly és főleg az idén már megváltozott, s kialakulóban van a helyes egyensúly és arány a gazdálkodásban. Az úttörőszövetség tanácskozása Szerdán ülést tartott a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa a szövetség székházában. A testület rendszerezte tennivalóit az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai állásfoglalásával kapcsolatban. Hangsúlyozták: az úttörőcsapatok tevékenységének mindinkább olyannak kell lennie, hogy abban a gyerekek — köztük a nehéz körülmények között, hátrányos és veszélyeztetett helyzetben élők is — találjanak alkalmat az értelmes cselekvésre és az élményszerzésre. A testület ajánlást fogadott el a családok és az úttörőközösségek együttműködésének fejlesztéséről. Az országos tanács személyi kérdésben is döntött: a Magyar Úttörők Szövetsége titkárává választotta Friss Pétert, aki eddig a KISZ Központi Bizottsága Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa titkárságának helyettes vezetője volt. 4 A Magyar Nemzet megkérdezte: Mire jó a rajzos beszéd? Kecskeméten október 22— 26. között érdekes — és kevéssé közismert témáról — a piktogramokról tartottak konferenciát a Magyar Szabványügyi Hivatal és a MÁV rendezésében. Mi tulajdonképpen a piktogram, s miért foglalkoznak ezzel a témával nemzetközi tanácskozáson? — kérdeztük dr. Magyar Sándortól, a Magyar Szabványügyi Hivatal osztályvezetőjétől. — A piktogram tulajdonképpen nem más, mint „rajzos beszéd’. Olyan képjel, amelynek segítségével az idegen nyelv ismerete nélkül is könnyen tájékozódhat a turista például az utcán, a repülőtéren, az áruházakban. De segítheti az egységes piktogram a nemzetközi kereskedelmet is, hiszen ugyanazok a jelölések szerepelnek például a különböző gépeken, az autók műszerfalán, az orvosi műszereken, a repülőgépek pilótafülkéiben. A piktogram viszont csak akkor nyújthat igazán segítséget, ha a képjelek a világon mindenütt azonos tartalmat fejeznek ki. A közérthető és egységes jelölés pedig nem is olyan egyszerű feladat. Ezért is hozott létre a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet külön bizottságot a képjelek egységesítésére. _A nemzetközi szakértők munkáját Ausztria irányítja, de kezdettől fogva részt vesz e tevékenységben Magyarország is, az angolokkal és osztrákokkal közösen már számos javaslatot dolgozott ki egységes piktogramokra. Hazánk 1979-ben Balatonfüreden már otthont adott ilyen jellegű nemzetközi tanácskozásnak, most legutóbb a bizottság Kecskeméten tartotta ülését. — Mi volt ennek a tanácskozásnak a témája? — Tizenegy ország küldöttei — közöttük például Japán és Kanadaszakemberei is — vitatták meg a legújabb javaslatokat a „rajzos beszéd’ jeleinek bővítésére. A különböző országoknak ugyanis megvannak a maguk hagyományos piktogramjai, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek mindenütt azonos jelentésűek. Igen fontos tehát a javaslatok megfelelő tesztelése, hogy a gyerekektől a legidősebb korosztályokig mindenki jól értelmezhesse a jeleket. S természetesen ugyanazt jelentsék mind az öt kontinensen. — Milyen eredménnyel zárult a kecskeméti tanácskozás? — Az ISO eddig 32 piktogramot ajánlott egységes jelölésre 84 tagországának. Kecskeméten újabb 22 jelet fogadtak el a szakemberek, például a közönséget tájékoztató jelek közül a pénzváltást, a repülőt, hajót, bejáratot, kijáratot, tűzoltókészüléket jelentő ábrákat. Az angol munkacsoport a csökkent képességű — rokkant — emberek egységes képjelrendszerének kialakítására nyújtott be programot. Figyelmet keltett az az osztrák—japán—magyar javaslat, amelyet a képjelek tesztelési mód«r»--ére, számítógépes értékelésére dolgoztak ki a szakemberek. A beszédes rajzok nemcsak megkönnyítik a tájékozódást hanem igen gazdaságosan alkalmazhatók a gyakorlatban, megtakarítható a több nyelvű feliratok elhelyezése, hiszen egyetlen rajz is kifejezheti a lényeges figyelmeztetést. K. J. Csütörtök, 1984. november 1. Ősz ’84 — a Kárpátok alján (2) Három zászló az asztalon Moszkvában három ízben dördült sortűz a Kárpátontúl hős felszabadítóinak tiszteletére. 1944. október 18-án, 27- én és 30-án. Több mint tízezer közlegényt, tisztest és tisztet tüntettek ki érdemrenddel, érdeméremmel, mintegy harmincan kapták meg a Szovjetunió Hőse címet. Véres harcok dúltak erre. A mintegy 535 kilométer hosszú Árpádvonalat, annak vasbeton erődítményeit kellett áttörni, birtokba kellett venni a hágókat.. A 17. gárdaezred nem ismert lehetetlent. Erőiket a 30. lövészhadtesttel, a 351. lövészhadosztállyal, a 24. lövészhadosztállyal egyesítve foglalták el, szabadították fel a városokat, falvakat, stratégiai pontokat. Egyesített erők Olvasom az egykori dokumentumokat. Szakszerű harci jelentések, rövid beszámolók az 1944-es esztendőről. Június 18.: a máramarosi börtönből a nácik gépkocsikra tuszkolnak húsz halálraítéltet. Autóval Husztra viszik őket. Itt újabb partizánokat, vagy annak minősített embereket hajtanak az autóra. Aztán az erdő szélén dördül a sortűz. Holtan esik össze Mihajló Kalinics, Barta Mihály, Gyakun Iván, Mihajló Batin és a többi hős. A következő állomás Beregszász főtere. Az itteni vádlottak bűne: segítették Pataki Ferenc felderítő osztagát. Újabb kivégzés. Itt hal meg Handera Ilona, Hecskó Mihály, Fazekas Mór, Farkas Szeréna, Lezman Jenő, Lebovics Jenő. És a halálkocsi robog tovább. A gyilkosok a Fekete-Tisza mentén megölik Román Petrót, Irka Lászlót, Weiss Sámuelt, Ujfalusi Gyulát, Anton Paraszkát, Mihajlo Panykót, Weiss Mendelt. Ukrán, magyar, román, zsidó. Egymás mellett harcolt, s halt egy jobb jövőért. 1944 ősze. A már működő partizánosztagok mellett újak lépnek harcba. Alekszandr Tkankó köteléke mellett földet ér az osztag Puscseva partizánosztag. Vasútvonalak röpülnek a levegőbe, csendőröket támadnak meg. Foglyokat szabadítottak ki, felderítést végeztek, súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek. A különböző nemzetek fiai egy célért, az ellenség hátában vívták küzdelmüket. Belső békét érezve nyugtázom: a Kárpátontúl nemcsak a magyar csendőr, katona, keretlegény emléke maradt. Nemcsak Darányi-Danczer kivégzői, nemcsak Vincze András altábornagy-kormánybiztos intézkedői utaltak jelenlétünkre. Az a sok száz tisztességes ember, aki fegyvert fogott, becsületet is szerzett. Élő és halott hősök emléke segít bizonyítani, hogy népeket nem lehet, nem szabad uraikkal egyformán nézni, megítélni. olaszokat keresve kevés izgalmasabb feladat adódik, mint megfejteni az együtt élni kényszerült, és együtt boldogulni akarók belső indítékait. Kutatom hát, mi minden volt 1940-ben, azt követően, ami egyféle mundért, s egyféle csillagot adott ruhaként az itteni emberre. A szlovákra, a románra, a magyarra, az ukránra. Régi könyvek, antológiák versei kerülnek a kezembe. A költemények 1921 és 1944 között születtek. Talán nem remekművek, de máig magyarázó jelzések. Hegyek alján című kötetében írta Demjén Ferenc, 1935- ben: „Beljebb a vadonban, kicsinyke faházakban még szegényebb emberek élnek és mérkőznek vadállattal puszta kézzel, ha nagy és hideg a tél.” Ják Sándor 1936-ban Neked írom című kötetében találtam : „Ára van ám a tönknek mely halálos bosszút áll: agyonzúzza, akit talál. Szétfröccsen az ember vére, baltáját görcsöli kezében, így hal meg a Verhovinán a Jurij, a Vaszily, Iván . . .” György Ferenc 1921-ben Tiszaújlakon írta: „S a törött bilincsek ólomfolyója Süvít és száguld a májusi jégben! Anyám, a gyötörtek harca ez, A béklyós kéz ma szuronyt szegez.” Egy Berlinben megjelent antológiában találtam Jaczkó Olga 1921-ben írt költeményét: „Vannak májusok... Szentmihálytó paripa, átkos rablánc karika . . . Szivünk véres, fakó rongyán, mindenálmok koporsóján Hervadt lombú cipruszok.” E furcsa versekből kiolvasni egy történelmi kor vonulatát... Szebb remények felé Amikor erről beszélgetünk, valaki történetbe kezd, Caldwellről, az amerikai íróról, aki két ízben is bejárta a Kárpátok alját. Egy 1934-ben keltezett riportjában írta: amikor Uzsok felé indult, a taxisofőr, aki szállította, vett néhány kenyeret. Az író is követte példáját, bár nem tudta, miért e felvásárlás. Majd megtudja — igazította el gépkocsivezetője. Uzsokon az írót megdöbbentette a földi pokol látványa. Az emberek még a kenyér ízét is elfelejtették. Egy asszony így szólt Caldwellhez, zokogva. ..Még egyszer szerettem volna megkóstolni a kenyeret, s ez most sikerült!” S az öreg anyának tűnő asszony 12 felé vágta a kenyeret, hogy minden gyermeke legalább egyszer érezze annak csodás ízét. A szegénység, a szertefoszlott vágyak, a kilátástalanság összesodorta a szegényt a szegénnyel. A mai ungvári költő, Imre Sándor egyik versében olvastam: „Fiam, most elmegyek a háztól, elviszem szívem, a szemem, megválik arcodtól kezem...............de nem viszek magammal valamit... helyettem marad holnapban a hit.” Nos, így indultak el együtt a hegyek sűrűjébe, vive észt és szívet, szemet és kezet, hagyva a jobb remények hitét. Más hangot és értelmet kapnak a hadi jelentések, a frontbeszámolók. Életre kelnek e táj egykori küzdői: a fegyvert fogók a baltát ragadók, az ösvényeken osonok, a kést élesítők, az ezerszeműek, a csúcsok rejtélyes árnyalakjai, a csapatban támadó kivédekezők. Ülünk asztalok mellett. Tanácskozóteremben, pártbizottságon, étteremben, szerkesztőségben. Az asztal közepén mindenütt három zászló. A magyar, a szovjet és az ukrán. Nagy sebtében komponált udvariasság. Napi kellék, mely mintegy alaphangot ad minden beszédnek. A közös föld virága. A történelem termelte: Burger Lajos