Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

s ~ Alaovar Nemzet «. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XIII. kongresszusára Az irányelvek bevezető ré­sze megállapítja: Szocialista társadalmunk a legutóbbi öt esztendőben a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusán elfo­gadott határozatoknak megfe­lelően fejlődött Népünk mun­kájának eredményeként előbb­re léptünk a társadalmi hala­dás útján. Hazánkban a szocialista tár­sadalmi rend, a dolgozó nép hatalma szilárd. A szocialista nemzeti egység erős, a belpo­litikai helyzet kiegyensúlyo­zott. Népünk békében, bizton­ságban él, magáénak vallja, támogatja a párt politikáját Az elmúlt években is gyarapo­dott az ország, megőriztük leg­fontosabb vívmányainkat, ja­vítottuk a népgazdaság egyen­súlyát. Magasabb fokra emel­kedett az állampolgárok poli­tikai tudata, műveltsége. A Magyar Szocialista Mun­káspárt betölti társadalom­irányító szerepét, felelősséggel szolgálja a népet, a szocialista hazát, a szocializmus, a tár­sadalmi haladás és a béke nemzetközi ügyét. Reálisan mérlegeli a szocialista építő­munka eredményeit és gyen­geségeit, s a marxizmus—leni­­nizmus alkalmazásával, az or­szág adottságainak figyelembe­vételével, minden felelős tár­sadalmi tényező bevonásával, népünk alkotó erejében bízva dolgozza ki a milliók boldogu­lását segítő megoldásokat és módszereket A Központi Bizottság java­solja, hogy a XIII. kongresz­­szus hagyja jóvá az elvégzett munka értékelését, erősítse meg a párt politikai irányvo­nalát. Az irányelvek ezek u­tán méltatják hazánk elmúlt négy évtizedes fejlődését, majd rá­mutatnak arra, hogy az utób­bi években nehezebbé váltak a szocialista építőmunka felté­telei. Az intenzív gazdasági fejlődésre való átállás bonyo­lult feladatai, a fejlődéssel együtt járó ellentmondások, a nemzetközi helyzet, feszültsé­gei, a világgazdaságban vég­bemenő változások és minden­nek következtében a gazdasá­gi növekedés lassulása, az élet­­színvonal stagnálása nagy pró­batétel elé állította pártunkat és népünket. A nehezebb hely­zetben jobban látszanak a tár­sadalmunkban még meglevő indokolatlan egyenlőtlenségek, a szocialista elvekkel ellenté­tes jelenségek és saját mun­kánk gyengeségei is. A XIII. kongresszus felada­ta, hogy a párt egész tagságá­nak részvételével, s a hazáért felelősséget vállaló állampol­gárok közreműködésével ki­dolgozza a nehézségek és az akadályok leküzdésének, a szo­cialista építés folytatásának világos programját. A követ­kező években az a legfonto­sabb teendőnk, hogy a társa­dalmi élet minden területén következetes munkával feltár­juk és hasznosítsuk a szocia­lista rendszerben levő hatal­mas erőforrásokat, népgazda­ságunk teljesítőképességének növelésével, a gazdasági fejlő­dés fokozatos élénkítésével megteremtsük az életszínvo­nal emelésének, az életkörül­mények javításának, a társa­dalmi igazságosság jobb ér­vényesítésének anyagi felté­teleit; demokratikus intézmé­nyeink fejlesztésével a szocia­lista célok jegyében tovább erősítsük a nemzeti egységet látva megőriztük és fejlesztet­tük a szocialista nemzeti egy­séget. Szélesedett a szocialis­ta demokrácia. Társadalmi rendszerünk alapja a termelőeszközök szo­cialista — állami és szövetke­zeti — tulajdona. Szocialista rendszerünk erősítése megkö­veteli a társadalmi tulajdon gyarapítását, fokozott védel­mét és előnyeinek teljesebb kihasználását. Államunk elis­meri és védi a munkával, a törvényes úton szerzett szemé­lyi tulajdont. A társadalom alapvető osztá­lyainak és rétegeinek közele­dési folyamata nagymérték­ben előrehaladt Az életszín­vonal, a műveltség, az életmód területein azonban még szá­mottevő különbségek vannak társadalmunkban, s ezek csök­kentéséért a jövőben is követ­kezetesen munkálkodni kell. A munkásosztály társadal­munk vezető ereje. Politikai elkötelezettsége, aktivitása és helytállása meghatározó társa­dalmunk stabilitása és fejlődé­se szempontjából, fokozni kell a munkások bevonását a köz­életbe, a vállalatok irányítá­sába. A szövetkezeti parasztság a munkásosztály szilárd szövet­ségese. Helyzetében, összetéte­lében és gondolkodásmódjában minőségi változások következ­tek be. Kedvező irányban vál­tozik a paraszti életmód. Az értelmiség egyre fonto­sabb szerepet tölt be társadal­munkban; növelni kell az ér­telmiségi munka társadalmi megbecsülését, s elő kell segí­teni az értelmiség közéleti ak­tivitásának és alkotókészségé­nek nagyobb mértékű kibonta­kozását. Növekedett a termelésben és az igazgatásban foglalkozta­tott alkalmazottak, szakembe­rek száma. A kisárutermelők, a kisiparosok, a kiskereskedők aránya valamelyest emelke­dett. Szövetségi politikánk válto­zatlan célja társadalmunk kü­lönböző osztályainak és réte­geinek, egész népünknek ösz­­szefogása a szocialista haza építése érdekében. A nők egyenjogúságának ér­vényesítésében további ered­ményeket értünk el, de nem lehetünk elégedettek. Fokoz­nunk kell erőfeszítéseinket, hogy társadalmi és gazdasági eszközökkel könnyítsünk a nők összetett gondjain, a gyermek­­neveléssel, az anyasággal, a háztartással, a munkavállalás­sal, a családban elfoglalt sze­reppel és a közéletiséggel együtt járó terhein. A nők egyenlő esélyeinek érvényesü­lését szakképzettségük, politi­kai és általános műveltségük növelésével is elő kell segíte­ni. A fiatalok nagy részének szakképzettsége, általános mű­veltsége magasabb az előző korosztályokénál, s jelentős ré­szüket a munkával szemben tanúsított igényesség, ideoló­giai és közéleti érdeklődés jellemzi. Nagy többségük be­csületesen tanul, dolgozik, tel­jesíti honvédelmi kötelezettsé­gét. Sok fiatal elkötelezetten és felelősséggel vállal közéleti te­vékenységet. Az ifjúság szocialista szelle­mű nevelése, az önálló életre való felkészítése az egész tár­sadalom feladata. Fejleszteni kell a fiatalok felelősségérze­tét önmaguk sorsáért. A párt történelmi vívmányaink meg­őrzésére, fejlesztésére és gya­rapítására, a szocializmus eredményes építésére hívja az ifjúságot. Segíti a fiatalokat, hogy felelősen vehessenek részt az ország fejlődését szol­gáló feladatok megoldásában, több lehetőséget kapjanak tu­dásuk alkalmazására és gya­rapítására. Az idősebb — már nyugdíj­ban levő — nemzedékek a nép­hatalom kivívásának, a szo­cializmus megalapozásának és építésének részesei voltak. Fontos társadalmi érdekünk, hogy tapasztalataikat haszno­sítsuk, a közéletben való rész­vételüket segítsük. Kötelessé­günk, hogy figyelemmel kí­sérjük helyzetüket, s ahol szükséges, könnyítsünk az idős korral járó terheken. A jövőben is arra kell tö­rekedni, hogy a különböző vi­lágnézetű, nem vallásos és val­lásos dolgozók együtt munkál­kodjanak céljaink eléréséért. Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszo­nya rendezett. A nemzetiségek hazájuknak tekintik a Magyar Népköztár­saságot. Fontos szerepük van a magyarok és a szomszéd né­pek közötti barátság fejleszté­sében. Természetesnek tartjuk és elősegítjük a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel épü­lő kapcsolataikat. Hasonló­képpen természetes igénynek tartjuk, hogy a szomszédos or­szágok magyar nemzetiségű állampolgárai is ápolhassák anyanyelvüket, fejleszthessék nemzeti kultúrájukat, s hozzá­járuljanak népeink barátságá­nak, országaink együttműkö­désének erősítéséhez. A népesedés alakulása nagy fontosságú nemzeti ügy, össze­hangolt állami és társadalmi erőfeszítésekkel el kell érni, hogy a népesség csökkenése mérséklődjön, hosszabb távon pedig a száma növekedjen, a korösszetétel javuljon. Fontos feladat népünk egészségi ál­lapotának javítása. A család szerepe meghatáro­zó a gyermekekről való gon­doskodásban, a fiatalok neve­lésében, a nemzedékek össze­tartásában, a közösségi élet­mód formálásában. Szükséges azonban, hogy államunk és társadalmunk jobban segítse és védje a család intézményét. Az elmúlt években tovább erősödött szocialista államunk, amelynek a jövőben is kiemel­kedően fontos feladata a szo­cialista vívmányok védelme és fejlesztése, a gazdasági és a kulturális építés szervezése — szögezik le az irányelvek, sor­ra véve az országgyűlés, a ta­nácsok tevékenysége, a kor­mányzati munka továbbfej­lesztésének feladatait. Az irányelvek rámutatnak: folytatni kell a szocialista de­mokrácia fejlesztését a társa­dalmi élet minden területén, a dolgozók minél szélesebb kö­rét kell bevonni a közügyek­be. Minden állampolgár szá­mára világossá kell tenni, hogy egyéni érdekeinek érvényesíté­sét a közérdek szolgálatával és figyelembevételével érheti el. Társadalmi rendszerünk fej­lődésének lényeges feltétele, hogy erősítsük az állampolgári fegyelmet, elősegítsük a jogok és kötelességek együttes érvé­nyesítését. Az állampolgárok nagy többsége tiszteletben tart­ja a törvényeket, erkölcsi nor­máink szerint él és dolgozik, teljesíti kötelességét, gyako­rolja jogait. Ugyanakkor sza­porodnak a törvénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő jelenségek. A párt-, állami és társadalmi szervek — a közvé­lemény támogatására is épít­ve — határozottan és erélyesen lépjenek fel e negatív jelen­ségek visszaszorításáért A belügyi szervek a lakos­ság, az önkéntes közreműködők segítségével védik a társada­lom rendjét, a közbiztonságot; az ügyészségek és a bíróságok alkotmányos rendeltetésüknek megfelelően tevékenykednek. A Magyar Néphadsereg szö­vetségi rendszerünk keretében, népünk széles körű támogatá­sával megbízhatóan őrködik hazánk biztonságán, méltó A népgazdaság az elmúlt években a XII. kongresszuson meghatározott gazdaságpoliti­kai irányvonalnak megfelelően fejlődött. Ez dolgozó népünk szorgalmának, tehetségének, áldozatvállalásának, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek együttes erőfeszítésé­nek jelentős eredménye. A gazdasági építőmunka külső feltételei a számbavehe­­tőnél is kedvezőtlenebbül ala­kultak. A nyolcvanas években tovább tart a tőkés világgaz­daság válsága. A magyar gaz­daság számára is veszteségeket okoz a gazdasági protekcioniz­mus és diszkrimináció erősö­dése. A nemzetközi pénzügyi válság, a kamatlábak lényeges emelkedése, az ismétlődő cse­rearány-veszteségek nagymér­tékben megnövelték terhein­­ket, és veszélyeztették fizető­­képességünket Az elmúlt öt esztendő gaz­dálkodását végigkísérte az a küzdelem, melyet az ország külgazdasági egyensúlyának javításáért, fizetőkép­ességünk megőrzéséért folytattunk. Az erőfeszítések eredménnyel jártak. A párt­ és az állami veze­tés az elmúlt években ered­ményesen irányította az or­szág gazdasági életét. A XII. kongresszuson kitűzött legfőbb gazdaságpolitikai célok telje­sülnek. Népgazdaságunk szi­lárdnak, teherbírónak, műkö­dőkép­esnek bizonyult, egyen­súlya javult. Bővültek és kor­szerűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyara­podott a nemzeti vagyon. A termelékenység a nemzeti jö­vedelmet meghaladó ütemben növekedett. Csökkent a fajla­gos anyag- és energiafelhasz­nálás, a termeléshez felhasz­nált import. A népgazdaság jobban igazodott az intenzív gazdasági fejlődés követelmé­nyeihez, a gazdálkodás rugal­masabbá vált Az ipar termelése bővült, a termelékenység dinamikusan nőtt, a termelés szerkezete kor­szerűsödött. A szűkösebb be­hozatali lehetőségek ellenére az ip­ar zömében kielégítette a belső igényeket, és mind szo­cialista, mind tőkés viszony­latban bővítette a kivitelt. A nemzetközi versenyképesség javulásához, a műszaki színvo­nal jelentős emeléséhez azon­ban még nem sikerült megte­remteni a szükséges feltétele­ket A mezőgazdaság nemzetkö­zi mércével mérve is jó ered­ményeket ért el. A gabonater­mesztés hozamait tekintve a világ élvonalába kerültünk. Az ágazat kielégítette a lakosság igényeit, és jelentősen hozzá­járult a külső egyensúly javí­tásához. A nemzeti jövedelem növe­kedése némileg elmaradt a tervezettől. Ezért csak a bel­földi felhasználás visszafogá­sával lehetett a fizetőkép­essé­­get fenntartani, a külgazdasá­gi egyensúlyt javítani. A be­ruházások szükséges csökken­tése szűkítette a népgazdaság technikai fejlesztésének lehe­tőségeit, ezért hosszabb távon nem tartható fenn. A következő években élén­kíteni kell a gazdasági fejlő­dést. Az intenzív gazdálkodás erőteljes és sokoldalú kibon­takoztatásával, a gazdaságban rejlő tartalékok teljeseebb hasz­nosításával olyan megalapo­fegyvertársa a Varsói Szerző­dés hadseregeinek. A munkásőrség önkéntes szolgálatával példát mutat ál­dozatkészségből, a szocializmus iránti elkötelezettségből. zott gazdasági növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. A VII. ötéves terv legyen a megalapozott gazdasági növe­kedés és fejlődés programja, amely lehetővé teszi társadal­mi és gazdaságpolitikai cél­jaink elérését. A tervidőszak legfontosabb gazdaságpolitikai célja az intenzív fejlődés ki­­terjesztése a termelési folya­mat minden elemére. Fokozni kell a gazdaság jövedelemter­melő képességét. Adottsá­gainkhoz, a hazai és a külpiaci kereslethez jobban igazodva, meg kell gyorsítani a termelé­si szerkezet átalakítását. Alap­­követelmény, hogy a termékek­­ minősége közelítsen a műsza­ki-technikai haladás mai nem­zetközi színvonalához, s mind nagyobb része érje is el. Fon­tos, hogy hazai természeti erő­forrásainkat fokozottan és ésszerűbben hasznosítsuk, a termelést szolgáló infrastruk­túrát fejlesszük. A jövedelme­ző gazdálkodás legyen a cse­lekvés általános normája. Ja­vítani kell a munka szerve­zettségét, fegyelmét, kulturált­­ságát, a gazdálkodó szerveze­tek alkalmazkodóképességét és vállalkozókészségét, a vállala­tok közötti együttműködést. Meg kell gyorsítani a műsza­ki fejlesztést, növelni kell a fejlesztő tevékenység eredmé­nyességét. A feltételek megteremtésé­vel növekedjen a beruházások­ra fordított összegek aránya. Előtérbe kell állítani azokat a beruházásokat, amelyek az in­tenzív fejlődés gyorsítását, a technikai haladást, a meglevő termelőeszközök jobb kihasz­nálását, a ráfordítások csök­kentését szolgálják. Adottságainknak és a nem­zetközi műszaki-gazdasági fej­lődési tendenciáknak megfele­lően az iparfejlesztésben min­denekelőtt néhány kiemelt te­rületre célszerű összpontosíta­ni erőinket: az elektronika fej­lesztésére és elterjesztésére; a mezőgazdaságban és az élel­­miszerip­arban jól alkalmazha­tó gépek, berendezések, vegy­ipari termékek gyártására és a biotechnikai eljárások kifej­lesztésére; természeti kin­cseink komplex, gazdaságos hasznosítására; az energiát, a nyersanyagokat takarékosan feldolgozó technológiák beve­zetésére, az ezeket szolgáló berendezések gyártására és üzembe állítására. Erőteljeseb­ben folytatódjék az energiata­karékosságra, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítására kidolgozott köz­ponti programok végrehajtása. Az ipari szövetkezetek ipar­politikánkkal összhangban fej­lesszék termelésüket. Vállal­janak nagyobb részt a hazai termelői és lakossági kereslet kielégítésében, az export bőví­tésében. A kisipar továbbra is segítse a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítését, az áru­ellátás javítását. Az építőipar termelési szer­kezete igazodjon jobban a ke­reslethez. Gyökeresen javul­jon a gazdálkodás, a munka­­fegyelem, a munka szervezett­sége. Meg kell követelni az építési határidők megtartását, a jó minőségű kivitelezést. Az III. A gazdasági építőmunka I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk A nemzetközi viszonyok ala­kulását alapvetően a szocializ­mus és a kapitalizmus küzdel­me és versenye határozza meg. Ugyanakkor a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok közös érdeke, hogy a két világrendszer küzdelme a békés egymás mellett élés ke­retei között folyjon. Napjaink­ban, amikor a világban rend­kívül sok tömegpusztító esz­köz halmozódott fel, a népek közös érdeke a béke megőr­zése, a fegyverkezési verseny megállítása, a termonukleáris és más tömegpusztító fegyve­rek betiltása, a leszerelés. Az irányelvek a továbbiak­ban rámutatnak arra, hogy az imperialista körök politikájá­nak következtében az utóbbi években a nemzetközi életben felerősödtek a kedvezőtlen irányzatok. Ennek ellenére is megvan a lehetőség az embe­riséget fenyegető veszélyek elhárítására, aminek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség ereje és következetes békepolitikája. A világbéke megőrzésének jelen­tős tényezője a Varsói Szerző­dés Szervezete. A szocialista országok, a békéért síkra­­szálló néptömegek, a reá­lisan gondolkodó polgári poli­tikusok erőfeszítéseinek ered­ményeként a feszültebbé vált világhelyzetben is bízhatunk az enyhüléshez való visszaté­résben. A Magyar Népköztársaság a szocialista­­országok­ közössé­gének szilárd tagja. Külpoliti­kájának a jövőben is legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a bé­ke és a társadalmi haladás egyetemes ügyéhez, s ezáltal is kedvezőbb nemzetközi fel­tételeket teremtsen a szocia­lista építőmunkához. Hazánk számára különösen fontos Európa békéjének és biztonsá­gának megóvása. Arra törek­szünk, hogy a nemzetközi tár­gyalásokon igazságos, az ösz­­szes részt vevő állam népének javát szolgáló megállapodáso­kat érjenek el. Közös elveink, alapvető ér­dekeink és céljaink azonossá­ga jegyében továbbfejlesztjük kapcsolatainkat a testvéri szo­cialista országokkal. Különö­sen fontos — elsőrangú nem­zeti érdekünk — a magyar— szovjet barátság elmélyítése. A Szovjetunió ma is és a jö­vőben is hazánk függetlensé­gének, szocialista építőmun­kánknak a legbiztosabb nem­zetközi támasza. A dokumen­tum kifejezésre juttatja, hogy pártunk, népünk szolidáris a fejlődő országokkal, és támo­gatja a demokratikus, haladó erőket. Hangoztatja, hogy ha­zánk a fejlett tőkés országok­kal a párbeszéd fenntartására, az együttműködés folytatására törekszik, és a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés el­veinek szellemében alakítja. Külpolitikai tevékenységünk eredményességének legfonto­sabb hazai biztosítéka népünk támogatása, társadalmi­ rend­szerünk szilárdsága, a szocia­lizmus sikeres építése. II. Társadalmi és polifilmi viszonyaink­ Társadalmi és politikai rend­szerünk, a népi hatalom és leg­főbb politikai alapja, a mun­­­ kásosztály és a szövetkezeti­­ parasztság szövetsége szilárd. ■ Szövetségi politikánkat foly­

Next