Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

2 építőipar alkalmazkodjon az igényekhez, a lakásépítés le­gyen továbbra is kiemelt fel­adata. Az építőanyag-ipar bő­vítse a korszerű, jó minőségű anyagok kínálatát. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar összehangolt fej­lesztése, termelésének a keres­lethez jobban igazodó növeke­dése továbbra is biztosítsa a lakosság élelmiszer-ellátását, és járuljon hozzá az export bő­vítéséhez. Mezőgazdaságunk a hozamok növelésével és a faj­lagos ráfordítások csökkentésé­vel fokozza jövedelmezőségét. Tovább kell javítani a terme­lés anyagi-műszaki feltételeit. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok válto­zatlanul meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Növel­jék alap- és kiegészítő tevé­kenységük eredményességét. Társulásaik továbbra is bizto­sítják a gazdasági és a szelle­mi erők célszerűbb koncentrá­lását, a fejlesztési források ésszerű áramlását. A termelési és értékesítési biztonság növelésével ösztö­nözni kell a háztáji és kisegí­tő gazdaságok termelésének bővítését A mezőgazdasági nagyüzemek, a felvásárló vál­lalatok és a fogyasztási szövet­kezetek erősítsék kapcsolatai­kat a kistermelőkkel. Az élelmiszeriparban előtér­be kell helyezni a nemzetközi versenyképességet és a gazda­ságosságot növelő fejlesztést A vízgazdálkodásban a fő feladat az igények jobb kielé­gítése, a vizeinkkel való taka­rékoskodás és a minőségvé­delem. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani az egészséges ivóvízellátás bővíté­sére, a csatornázásra és a szennyvíztisztításra. A környezet- és természet­­védelem feladatait fokozott felelősséggel kell ellátnia min­den termelőegységnek és in­tézménynek. Több figyelmet kell fordítani a természeti kör­nyezet, a termőföld megóvásá­ra, a levegő tisztaságának és a víz minőségének javítására, valamint a hulladékok csök­kentésére és ártalommentes el­helyezésére. A közlekedés fejlesztése tartson lépést a termelés nö­vekedésével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővü­lésével, a lakosság szükségle­teivel. Az áruszállításban növelni kell a gazdaságosságot, mérsé­kelni a fajlagos energiafel­használást, a személyszállítás­ban továbbra is érvényesüljön a tömegközlekedés elsőbbsége, folytatódjon a fővárosi metró építése. A hírközlésben a legfonto­sabb feladat a távközlés, a te­lefonhálózat gyorsabb ütemű fejlesztése. Javítani kell a rá­dió és a televízió műsorának vételi lehetőségét, a postai szolgáltatásokat. Hazánk természeti-gazdasági adottságai szükségessé teszik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosz­tásban. Nemzetközi kapcsola­tainkban továbbra is meghatá­rozó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak,­ a szocialista gazdasági in­tegrációban való aktív részvé­telünknek. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az alapvető energiahordozók és egyes fontos nyers- és alap­anyagok, fejlett műszaki be­rendezések, technikai eszkö­zök beszerzési forrása, termé­keink fő vásárlója. Tovább kí­vánjuk bővíteni gazdasági együttműködésünket minden szocialista országgal. Tevéke­nyen közreműködünk a KGST 1914. évi felső szintű értekez­letén elfogadott program meg­valósításában, kezdeményez­zük újabb együttműködési for­mák és módszerek kialakítá­sát. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján bő­vítjük gazdasági kapcsolatain­kat. A fejlődő országokkal foly­tatott gazdasági kapcsolataink­ban az áruforgalom növelése mellett szorgalmazzuk a köl­csönösen előnyös termelési együttműködést. A világpiaci követelmények fokozottabb érvényesítése szükségessé teszi, hogy emel­jük külkereskedelmi tevékeny­ségünk színvonalát, javítsuk a termelés és a külkereskede­lem összhangját. A párt gazdaságpolitikája egyaránt figyelembe veszi a szocializmus építésének álta­lános törvényszerűségeit és or­szágunk adottságait. A terme­lőeszközök társadalmi tulajdo­nán alapuló szocialista terv­­gazdálkodás, a szabályozott áru-, pénz- és piaci viszonyok segítik a szocialista társadalom építését, alapvető társadalmi­gazdasági céljaink elérését. A gazdaságirányítás tovább­fejlesztésével el kell érni, hogy a tervezés, a szabályozás, vala­mint a szervezeti és intézmé­nyi rendszer korszerűsítése ré­vén javuljon a központi álla­mi irányítás hatékonysága, fo­kozódjon a vállalatok önálló­sága, felelőssége, kezdeménye­zőkészsége, fejlődjön vállalko­zói magatartása. A gazdaságirányítás fontos feladata az áraknak társadal­mi és gazdasági céljainkkal összehangolt alakítása és el­lenőrzése. A termelői árak a társadalmilag indokolt ráfor­dításokat fejezzék ki, és ne le­gyen rá mód, hogy a gazdaság­talan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztók­ra hárítsák. A fogyasztói árak jobban igazodjanak a termelői árakhoz. Társadalompolitikai szempontból indokolt területe­ken a fogyasztói árak állami támogatását a jövőben is fenn kell tartani. Gazdaságpolitikai felada­taink megoldásában meghatá­rozó szerepük van a szocialis­ta nagyüzemeknek. El kell ér­nünk,­ hogy a népgazdaság minden területén nyeresége­sen, korszerűen gazdálkodó, jól szervezett és irányított, ver­senyképes állami vállalatok és szövetkezetek működjenek. Az állami vállalatok és szö­vetkezetek meghatározó szere­pét biztosítva a jövőben is tá­mogatjuk a lakosság igényei­nek kielégítésében jelentős szerepet játszó kisipart és kis­kereskedelmet. Az utóbbi két évben a ki­egészítő és kisegítő gazdasá­gi tevékenység új formái ala­kultak ki. Az új szervezetek fokozatosan beilleszkednek a szocialista gazdálkodás rend­szerébe, hozzájárulnak a válla­lati gazdálkodás eredményei­hez, a lakosság színvonala­sabb ellátásához. Az e téren jelentkező kedvezőtlen jelen­ségeket le kell küzdeni, követ­kezetesen érvényt kell szerez­ni a rendelkezéseknek, és el kell érni, hogy a személyi jö­vedelmek a teljesítményekkel arányosak legyenek. A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom elsősorban a munkahelyi feladatok ered­ményes megoldásával, a tarta­lékok feltárásával, a termékek minőségének javításával járul­jon hozzá a népgazdaság in­tenzív fejlesztésének gyorsabb kibontakoztatásához. A gazdasági építőmunkában a párt alapvető feladata a gaz­daságpolitika meghatározása, érvényesítése és végrehajtásá­nak ellenőrzése. A pártszerve­zetek fő feladata a gazdaság­politikai célok helyi megvaló­sításának segítése és ellenőrzé­se, a dolgozók mozgósítása po­litikai eszközökkel nem számolhatunk, ezért a meglevőket célirányosabban,­ hatékonyabban kell felhasz­nálni. A kollektívák és az egyének jövedelmében jobban tükrö­ződjön a teljesítmények nö­vekvő gazdasági és társadal­­mi értéke. Részesüljön foko­zott elismerésben az eredmé­nyes alkotó munka, a műsza­ki fejlődést előre vivő tevé­kenység, a sikeres vállalkozói magatartás. Szocialista államunk bizto­sítja a teljes foglalkoztatottsá­got. A munkához való jognak azonban együtt kell járnia a vállalt kötelezettségek teljesí­tésével, a lelkiismeretes, gon­dos, fegyelmezett munkával. A munkaerővel való hatékony gazdálkodás a vállalatok fel­adata, ésszerű hasznosítása végett növelni kell az érde­keltséget gazdasági céljainkkal összhangban álló áramlásában. Az ötnapos munkahét álta­lánossá vált, a továbbiakban a gazdasági­ feltételek megte­remtésével a 40 órás munkahét széles körű bevezetése a fel­adat Társadalmi juttatási rend­szerünket — alapvető vívmá­nyait megőrizve — jobban összhangba kell hozni anyagi lehetőségeinkkel, és fokozot­tan kell érvényesíteni a rászo­rultság elvét, a társadalmi igazságosságot. A szociális támogatások növelésével is elő kell segíte­ni a születések számának emelkedését. Fokozatosan nö­vekedjen a gyermeknevelés költségeihez való állami hoz­zájárulás, és ezáltal váljon kedvezőbbé a gyermekes csa­ládok helyzete. A családalapí­tó fiatalok lakáshoz jutását meg kell könnyíteni. Az időskorúak létbiztonsá­gának erősítése érdekében enyhíteni szükséges a nyug­díjrendszer feszültségeit. Biz­tosítani kell az alacsony nyug­díjak vásárlóértékének megőr­zését. • • Továbbra is fenn kell tarta­ni a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, az áruellátás biz­tonságát. A szükségessé váló fogyasztói árváltozásokat az életszínvonal-politika céljaival összhangban kell megvalósí­tani. Különösen­ fontos társada­lompolitikai feladat a lakás­­helyzet további javítása, a má­sodik 15 éves lakásépítési program fő céljainak elérése. A lakáshoz 'jutók­'fő formája továbbra is a személyi tulaj­donú lakások építése, vásárlá­sa legyen. Ezt az állam a köz­ponti és a helyi támogatás bő­vítésével, kedvezményes hite­lekkel is segítse. A dokumentum e fejezete felsorolja a település- és infra­struktúra-fejlesztés, az egész­ségügy, a testnevelés és sport, a turizmus és üdülés terén megoldandó főbb feladatokat is. . . . IV. Életszínvonal, életkörülmények­, szociálpolitika A XII. kongresszusnak az életszínvonal megőrzésére, az életkörülmények javítására vo­natkozó határozatai társadal­mi méretekben teljesültek. A lakosság reáljövedelme és fo­gyasztása — bár rétegenként eltérően alakult — összessé­gében növekedett. Az áruellá­tás kiegyensúlyozott volt. Je­lentős eredmény, hogy meg­valósulnak az életkörülmé­nyek javítását szolgáló kiemelt programok a közoktatásban, -az egészségügyben és a lakás-­­ látásban. A reálbérek azon­ban csökkentek, egyes rétegek megélhetése nehezebbé vált. A következő tervidőszakban a gazdasági fejlődés élénkíté­sével, jobb gazdálkodással, a teljesítmények növelésével, a munkafegyelem javításával meg kell alapozni az életszín­vonal érzékelhető emelkedését. A szociálpolitika legfonto­sabb célja továbbra is a szo­ciális biztonság fenntartása, a munkateljesítménytől függet­len társadalmi egyenlőtlensé­gek mérséklése. Az anyagi for­rások gyors növekedésével MiniarNonizat Szombat, 1984. december 1. V. Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód A társadalom tudatát alap­vetően a párt fő politikai cél­jaival való azonosulás, a tár­sadalmi cselekvést pedig az aktív alkotó munka jellemzi. Társadalmunk széles köreiben a szocialista eszmék természe­tes értékké váltak, növekszik erkölcsi és világnézeti elveink teljesebb érvényre jutásának igénye, de tapasztalható poli­tikai és világnézeti érdekte­lenség is. A párt ösztönözte a szocia­lista építés napirenden levő feladatainak elméleti megala­pozását, mélyítette a szocialis­ta gondolkodást és a nemzeti, önismeretet. Ideológiai, éle­tünkben ugyanakkor megélén­kültek az eszméinktől idegen jelenségek is. Előfordulnak kí­sérletek történelmi utunk, nemzeti értékeink polgári szemléletű vagy nacionalista átértékelésére. Tapasztalhatók osztályszemléletet nélkülöző vagy illúziókkal terhes néze­tek a szocializmusról, a kapi­talizmusról, korunk alapvető kérdéseiről. Esetenként jelent­keznek szocialista eszméink­kel szemben álló nézetek, a reális lehetőségeinket figyel­men kívül hagyó elképzelések, javaslatok. Fékezi az alkotó, gondolkodást az elméleti mun­kában is megmutatkozó ké­­­nyelmesség, igénytelenség. E jelenségekkel szemben nem ki­elégítő a vitaszellem, a téves nézetek gyakran nem kapnak színvonalas, érvelő marxista ,kritikát, visszautasítást. Az ideológiai munka fejlesz­tése gazdasági és társadalom­­politikai feladataink megoldá­sának nélkülözhetetlen felté­tele. A közgondolkodásban gazdagítani és reálisabbá kell tenni a szocializmusról kiala­kult felfogást. Az ideológiai munka állítja középpontba az értelmes és tartalmas emberi élet megvalósításának össze­függését a munka megbecsü­lésével, a társadalmi igazsá­gosság érvényesítésével, a dol­gozók közösségének társadal­mat és egyént formáló szerepé­vel, szocialista és humanista értékeinkkel. Ideológiai, szellemi életünk segítse elő a szocialista fejlő­dés és a világban végbemenő változások során felmerülő új kérdések marxista megvála­szolását, az előrehaladást szol­gáló új gondolatok befogadá­sát. Késedelem nélkül reagál­jon az elveinket és politikán­kat bármely oldalról eltorzító nézetekre, leplezze le a szo­cializmustól idegen eszméket és törekvéseket, utasítsa el a valóságtól elrugaszkodó, vo­luntarista megnyilvánulásokat. Határozottan, elvi alapokon, az ideológiai és a tömegpolitikai munka eszközeivel is folytat­ni kell a harcot az imperialis­ták antikommunista propagan­dája, a burzsoá eszmék, a ma­radi nézetek ellen. A korábbinál többet kell tenni a politikai tudat formá­lásáért. A marxizmus—leni­­nizmus oktatása eszméink, vi­lágnézetünk terjesztésével se­gítse a szocialista építés fel­adatainak megoldását. Az agi­táció adjon választ a dolgozó­kat foglalkoztató kérdésekre, és járuljon hozzá mozgósí­tásukhoz. .Nagy és felelősség­­teljes feladat­­hárul a televí­zióra, a rádióra és a sajtóra a párt politikájának megismer­tetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a köz­vélemény formálásában, a cse­lekvő,­­társadalmi , magatartás ■kialakításában. A tudományos kutatás szín­vonala összességében megfelel országunk adottságainak, ered­ményesen segíti az építőmun­kát. Az intézményrendszer jobban igazodik a kutatás kü­lönböző területeihez. A tudo­mányok művelői jelentős sze­repet vállaltak a politikai dön­tések m­­egalapozásában, a mai társadalmi kérdések elméleti feldolgozása azonban elmarad az igényektől. A tudomány művelői a beve­zethető új műszaki és tech­nológiai kultúrák kifejlesztésé­vel és alkalmazásával jobban járuljanak hozzá a termelő­­munka színvonalának és haté­konyságának emeléséhez; vál­laljanak részt a döntési lehe­tőségek változatainak kidolgo­zásában; segítsék a kulturált, egészséges emberi élet jobb formálását. A társadalomtudományok művelőinek elsőrendű feladata korunk legfontosabb kérdései­nek kellő színvonalú elméleti­ideológiai feldolgozása. A párt és az állam a döntések meg­alapozásában mindinkább igényli a tudományok közre­működését,­ a tudósok érezzék az ezzel járó felelősséget. Ja­vítani kell a tudományos ku­tatás feltételeit. Az oktatási rendszer lénye­gében ellátja a reá háruló fel­adatokat. Ebben nagy szerepe az oktatási intézmények­ben áldozatos munkát, végző pedagógusoknak. A következő években folytatni kell az okta­tás elhatározott korszerűsíté­sét, amelynek középpontjában a tartalmi megújítás, az okta­tó-nevelő munka minőségének javítása, a szocialista nevelés erősítése áll. A közoktatás javításának feladatait és feltételeit társa­dalmi-gazdasági program ke­retében kell meghatározni. A pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének növelésével is elő kell segíteni a pedagó­gushiány megszüntetését. A felnőttoktatásban válto­zatlanul jelentős a szerepe a lakosság műveltségének gya­rapításában, s a korábbinál nagyobbak a feladatai a szak­képzésben, az átképzésben és a továbbképzésben. A különféle művészeti ágak­ban számos értékes alkotás született, művészeink nemzet­közi sikerei jelentősek. Mind­azonáltal nem kielégítő művé­szetünkben szocialista valósá­gunk, a mai társadalmi folya­matok ábrázolása és megjele­nítése. Az alkotó munkában helyenként eszmei zavart, el­bizonytalanodást, olykor társa­dalmunk reális folyamataitól való elszakadást észlelhetünk. A párt művészetpolitikájá­nak fő célja, hogy megteremt­se a művészet alapvető társa­dalmi feladatainak teljesítésé­hez szükséges feltételeket Változatlan alapelvünk az al­kotás szabadságának biztosí­tása, a művészeti kezdeménye­zések, kísérletezések támoga­tása, az alkotóműhelyek ön­álló, felelős működésének segí­tése. Az irodalomra, a művésze­tekre­ jellemző eszmei és stí­lusbeli sokszínűség feladása nélkül arra kell törekedni, hogy az értékrendet a szocia­lista szellemiségű művek ha­tározzák meg. A művészetkri­tika és a művészetelmélet az eddiginél hatásosabban, kez­deményezőbben vegyen részt a mai magyar és külföldi iro­dalmi és művészeti áramlatok, értékek és a vitatható törekvé­sek minősítésében. Jobban kell támogatni a szocialista eszmei­­ségű, ízlésformáló művészi al­kotásokat. Határozottan fel kell lépni az eszméinktől ide­gen, szocialista viszonyainkat eltorzító törekvések ellen. A művelődés térhódítása, az általános és a szakmai mű­veltség gyarapítása társadal­mi, gazdasági előrehaladásunk­nak fontos feltétele. Népünk kultúrája gazdagodott, de a kulturális igényeket még nem tudjuk eléggé színvonalasan kielégíteni Helyezzük széle­sebb alpokra az öntevékeny művészi, művelődési csoportok munkáját Tegyük színvonala­sabbá a milliókat érintő szóra­koztatást. A művészeti és a kulturális életben erősíteni kell a párt elvi irányító és kezdeményező szerepét. Ettől elválaszthatat­lan a kommunisták felelősség­­tudatának növelése, egységük erősítése, az irányító munká­ban az elvszerűség, a szerve­zettség, a fegyelmezettség fo­kozása, a marxista kritika erő­sítése. Az ideológiai munkát a poli­tikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldásával szoros egységben kell fejleszteni. E munka eredményessége fontos mércéje a pártszervek és a pártszervezetek egész tevé­kenységének. Minden kommu­nista kötelessége, hogy határo­zott kiállással, meggyőző érve­léssel lépjen fel eszméink és a párt politikája mellett, a szo­cializmustól idegen nézetekkel szemben. VI. A párt és a tömegszerv­ezete!* A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztály for­radalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja eredményesen irá­nyítja, szervezi a szocialista építőmunkát, betölti vezető szerepét. Politikájával kifeje­zi, tevékenységével bizonyítja, hogy teljesíti a­ nép szolgálatá­ban vállalt kötelezettségeit. A párt és a tömegek kapcsolata jó, a nép bízik a pártban, tá­mogatja politikáját, dolgozik megvalósításáért. A pártban érvényesülnek a lenini nor­mák.­A szocialista építőmunka si­keres folytatásának fő követel­ménye, hogy erősödjön és to­vább szélesedjen a párt esz­mei, politikai befolyása. A ve­zető szerep gyakorlásának alapja a népünk, nemzetünk érdekeit kifejező és szolgáló, a társadalom valóságos helyzetét figyelembe vevő marxista-le­ninista politika. Ennek képvi­selete és megvalósítása nagy­mértékben függ a határozatok végrehajtásának megszerve­zésétől és ellenőrzésétől. A vezető szerep érvényesíté­se, a politika sikeres megvaló­sítása megköveteli a párt esz­mei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét. A párt­testületekben, a pártfórumo­­kon folytatott szabad vitáknak, a nézetek szembesítésének lé­nyeges szerepük van a politika formálásában, az egység lét­rehozásában, a közös cselekvés alapjainak megteremtésében és erősítésében. A párt hatékony működése feltételezi a pártélet szabályai­nak, a lenini elveknek a követ­­­kezetes megtartását, a kollek­tív vezetésnek és a pártfóru­mok demokratikus működésé­nek az erősítését, a pártszerű kritikát, a párttagok jogainak és a pártfegyelemnek az­ érvé­nyesítését. Az eddiginél több lehetőséget kell teremteni, hogy a párttagság a nagyobb horderejű társadalmi kérdések eldöntése előtt a párt fóru­main véleményt nyilváníthas­son, javaslatokat tehessen, job­ban részt vehessen a döntések előkészítésében. A párt politikájának kidol­gozásában, végrehajtásában és ellenőrzésében fontos szerepe van az alapszervezetek és a taggyűlések önálló, kezdemé­nyező munkájának. Növelni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, vissza kell szorítani és fel kell számolni a hivatali felfogást és stílust, a formaliz­must. A taggyűléseknek fon­tos szereztük van a párt tagjai­nak nevelésében is. A pártnak 862 000 tagja van, ötvenezerrel több, mint a XII. kongresszus idején. A tagságnak eredeti foglalkozása szerint csaknem háromnegye­de, jelenlegi foglalkozása sze­rint pedig több mint a fele munkás és szövetkezeti pa­raszt. A pártépítés gyenge a fiatalok között és az értelmi­ségiek egyes rétegeiben. A tagfelvételek során nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy a társadalom minden ré­tegéből azok kerüljenek a párt­ba, akik aktívak a közéletben, szocialista módon élnek, mun­kájuk, magatartásuk, társadal­mi tevékenységük alapján megbecsülést élveznek. A párt politikájának megva­lósításában, az ország előtt álló feladatok megoldásában ki­emelkedő szerepük van a vá­lasztott testületek tagjainak, a párt- és állami apparátus ve­zető munkatársainak. A veze­tők zöme munkája és magatar­tása alapján rászolgál a biza­lomra, alkalmas teendőinek el­látására. A pártnak továbbra is felelősséget kell vállalnia, hogy a vezető beosztásokban rátermett, hozzáértő emberek dolgozzanak. Ismét megerősíti azt az elvet és gyakorlatot, hogy — a párttisztségek kivé­telével — minden beosztást be­­tölthet arra alkalmas párton­­kívüli is. A vezető tisztségekre olyan személyeket — köztük na­gyobb számban fiatalokat, nő­ket — kell jelölni, akik mun­kájukkal bizonyítják, hogy el­kötelezetten szolgálják a szo­cializmus ügyét, magas fokú szakmai ismereteik vannak, vállalják a felelős döntést, cse­lekvést. A pártszervek és szer­vezetek támogassák a kezde­ményező, az újat felkaroló, a rendet és a fegyelmet megkö­vetelő vezetőket. A vezetői te­vékenységet is a teljesítmény és a magatartás alapján kell megítélni. A leghatározottab­ban fel kell lépni a hatalom­mal való visszaélés minden­fajta megnyilvánulása ellen. Beosztásra való tekintet nél­kül mindenkitől meg kell kö­vetelni a szocialista normák megtartását. Szélesíteni kell a kádermun­ka demokratizmusát, növelni kell nyíltságát. Állami, gazda­sági területen a vezető mun­kakörök többségét választás, illetve pályázat útján kell be­tölteni; gyakoribbá kell tenni a meghatározott időre szóló ki­nevezéseket, megbízatásokat Ahol a feltételek lehetővé te­szik, állítsanak több jelöltet. A párt és a nép előtt álló nagy és nehéz feladatok meg­oldásában kiemelkedő szerepe és felelőssége van minden pártszervezetnek, minden kommunistának. Pártunk har­cokban edzett, gazdag tapasz­talatai vannak, bírja népünk bizalmát, birtokában van min­den lényeges feltételnek, hogy vezetésével eredményesen foly­tatódjék a szocializmus építé­se Magyarországon. A tömegszervezetek és -moz­galmak társadalmi életünk fontos tényezői, nélkülözhetett

Next