Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-01 / 282. szám

Szombat, 1984. december 1. yen szerepet töltenek be a szo­cializmus építésében. A párt a politika kimunkálásában és végrehajtásában igényli a tö­megszervezetek és -mozgalmak alkotó részvételét, számít kez­deményezéseikre, épít tapasz­talataikra, figyelembe veszi véleményüket. Pártunk támaszkodik a szak­­szervezetekre, a munkásosz­tály, a bérből és fizetésből élő dolgozók legátfogóbb szerve­zeteire. A magyar szakszerve­zetek a hatalom gyakorlásának részesei, önállóan látják el fel­adataikat, mozgósítják a dol­gozókat a szocialista építő­munkára, képviselik és védel­mezik tagjaik érdekeit, a dol­gozók törvényes jogait. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség szocialista rendszerünk aktív politikai té­nyezője, a magyar ifjúság egy­séges politikai szervezete, a párt irányításával, szervezeti­leg önállóan működik. Az if­júsági szövetség erősítse mun­kájának fiatalos, mozgalmi jel­legét. Nevelje tagságát, a fia­talokat szocialista hazánk sze­­retetére, felelős magatartásra és cselekvésre, erősítse a nem­zeti érzést és az internaciona­lista szolidaritást. A Hazafias Népfront ered­ményesen segíti a párt szövet­ségi politikájának érvényesíté­sét, a szocialista célok jegyé­ben megvalósuló nemzeti ösz­­szefogást. A szövetségi politi­kát követve erősítse népünk összeforrottságát, mozgósítson az ország előtt álló feladatok megoldására. VII. A párt nemzetközi tevékenysége Az irányelvek rámutatnak, hogy a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom a tár­sadalmi haladás legfontosabb és legkövetkezetesebb ereje. A pártok önállóan, a nemzeti adottságokkal, hagyományok­kal és követelményekkel össz­hangban alakítják politikáju­kat, és fejtik ki tevékenységü­ket. A nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom politi­kai befolyása világméretekben­­szélesedik,­szervezeti ereje nö­­­vekszik, új pártok jönnek lét­re. Mozgalmunkat a megúju­lás érdekében folyó törekvé­sek jellemzik. A testvérpártok a legfőbb közös célok elérése érdekében erősítik internacio­nalista szolidaritásukat. A kommunista és munkás­pártok összefogását nem gyen­gíthetik azok­ a viták, amelyek szükségszerűen zajlanak a szo­cializmushoz vezető utakról, a már létező, illetve a még csak célként megjelölt szocialista társadalomról, a pártok közöt­ti viszony követelményeiről. Az MSZMP tevékeny részt vállal a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom ösz­­szefogásának erősítésében. Fontosnak tartja az alkotó szellemű, nyílt elvtársi véle­ménycserét, ennek két- és több­oldalú formáit. Osztozik a vi­lágbéke megőrzését, a társa­dalmi haladást szolgáló közös erőfeszítésekben. Pártunk szorosan együttmű­ködik az SZKP-val, fejleszti együttműködését a szocialista országokban tevékenykedő testvérpártokkal. Fejleszti kap­csolatait a tőkés országokban működő kommunista és mun­káspártokkal, bővíti együtt­működését­ a fejlődő orszá­gok kommunista és mun­káspártjaival. Szolidáris a fej­lődő országok nemzeti felsza­badító mozgalmaival, nemze­ti demokratikus pártjaival. Tovább építi kapcsolatait a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. Hasznosnak tartja a véleménycserét minden olyan párttal, mozgalommal, amely felelősséget érez a béke ügyéért.★ Pártunk, forradalmi küldeté­sének megfelelően, történelmi felelősséget vállalt a szocializ­mus magy­arországi felépítésé­ért, politikája kifejezi, hűen képviseli népünk alapvető ér­dekeit. Ugyanakkor a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom szerves része is, szolidáris a szocializmusért fo­lyó világméretű küzdelemmel. A szocializmus építésének ma­gya­rországi eredményei egy­aránt, szolgálják népünk fel­­eng­edését és a társadalmi haladás, a szocializmus, a bé­ke egyetemes ügyét. Maow Nemzet ••Ünnepség Szegeden A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front jubileumának köszöntése A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 40. évfordulójáról ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg pén­teken Szegeden a városi tanács dísztermében. A Himnusz har­gjai után Illyés Gyula Haza a magasban című verse hang­zott el, majd Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára üdvözölte a megjelenteket. Köztük az elnökségben helyet fog­laló Aczél Györgyöt, a Központi Bizottság titkárát, Ben­ce Valé­riát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét és Gáspár Sándort, a SZOT elnökét, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjait, Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárát, Kállai Gyulát, a HNF OT elnökét és Apró Antalt, az országgyűlés elnökét. Komócsin Mihály megnyitó beszédében felidézte a negyven évvel ezelőtt történteket, hang­súlyozva: a történelem igazságtétele volt, hogy a Vörös Had­sereg éppen ebben a térségben lépte át a magyar határt és kezdte meg Magyarország felszabadítását. Megemlékezett a kezdet nehézségeiről, amikor a szegedi kommunisták és a ha­zafias érzelmű polgárok, megértve az idők szavát, megkezdték az élet újraindítását. Ezután Kállai Gyula, a gyűlés ünnepi szónoka lépett a mikrofonhoz. Kállai Gyula beszéde Ezekben a napokban, he­tekben, hónapokban Magyar­­ország felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepeljük. Az ünnepi megemlékezések sora, több mint fél esztendőt ölel át, s az ország keleti határától a nyugatiig, Battonya térségétől Nemesmedvesig mindenütt bensőséges érzésekkel tölti el az ország lakosságát — kezdte beszédét Kállai Gyula. — Őszinte tisztelettel és a testvéri barátság érzéseivel gondolunk ezekben a napok­ban mindazokra, akik segítet­tek kezünkről leverni az el­nyomatás­­ bilincseit Minde­nekelőtt a Vörös Hadsereg har­cosaira, a ma­gyar nép és más baráti népek fiaira, akik a hazánk felszabadításáért folyó harcban a barbár német és magyar fasizmus áldozataivá lettek, az embertelen küzde­lemben hősi halált haltak. De azokra is, akik e harcban győ­zelmet aratva ma is itt vannak közöttünk. A mai Magyaror­szág — politikai és világnézeti meggyőződésüktől s akkori pártállásuktól függetlenül — tiszteletre és követésre méltó elődeinek tartja őket. — A magyar uralkodó osz­tályok, a Horthy-fasizmus és kormányzati rendszere kímé­letlen népgyilkos és ország­vesztő ,­­ politikájának teljes csődje után ■ köszöntött ránk a felszabadulás. Európa egyik leginkább elmaradott, elnyo­mott és kizsákmányolt népe voltunk. Mindannyian ismer­jük: József Attila milyen meg­döbbentő leltárt állított össze népünk nyomoráról. De a va­lóság a legmerészebb költői szónál is szörnyűbbnek bizo­nyult. — Magyarországot a világ első szocialista államának ka­tonái szabadították fel. Törté­nelmünk során először fordult elő, hogy egy nagyhatalom né­pünk igazi barátjaként, felsza­badítóként lépett országunk területére. Új honfoglalás — A felszabadult ország­részben gyors ütemben meg­alakultak a kommunista párt­­szervezetek s megkezdték a munkát a szociáldemokrata és más antifasiszta erők is. . — A nép legjobb fiainak, akik a fasizmus és a háború ellen küzdve, a magyar újjá­születést meghirdették, s érte a legtöbb áldozatot hozták, a felszabadulás örömteli pilla­natai után tüstént a múltbe­li súlyos örökség felszámolá­sának és a jövő tervezésének egyaránt nehéz gondjaival kel­lett szembenézniük. Azonnal hozzá kellett látni magának az életnek a megindításához. 1944—45 telén viharos gyorsa­sággal mélyreható népi de­mokratikus forradalom bonta­kozott ki hazánkban. Nem­hiába neveztük akkor a népi demokrácia több intézkedését, így mindenekelőtt a földrefor­mot — új honfoglalásnak. — Világos volt, hogy a tö­megek akaratának kizárólag a kommunista és más antifasisz­ta pártok irányításával létre­jött demokratikus szervek tud­nak hangot adni, csak ezek ké­pesek a demokratikus átalaku­lás munkáját megkezdeni és előrelendíteni. Ilyen szervek­nek tekintettük a politikai­­mozgalmi összefogás és hata­lom egységét kifejező nemzeti bizottságokat, a tőke munkás­­ellenőrzését megvalósító üze­­­mi bizottságokat és a földre­form forradalmi eszközeként szolgáló földigénylő bizottsá­gokat.­­ A felszabadulás történel­mi folyamatának két kiemel­kedően fontos eseménye volt: 1944. december 3-án Szegeden megalakult a Magyar Nemze­ti Függetlenségi Front, 1944. december 21—22-én pedig Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány. A remény jelszava — A Függetlenségi Front megalakulásakor különös hely­zetben volt az ország. A tragi­kus és felemelő élmények együtt játszódtak le a szemünk előtt. Egyszerre éltük át a pusztulás, a szenvedés, az em­bertelenség borzalmait, a né­met megszállás és a fasiszta terror tobzódását, s ugyanak­kor a felszabadító harcok, a nagy győzelmek, a régvárt sza­badság örömét. — A Függetlenségi Front alakuló ülése a Magyar Kom­munista párt hitet és erőt su­gárzó jelszavának jegyében jött össze: Lesz magyar újjá­születés! Nagy szükség volt ak­kor az ilyen reményt és erőt sugárzó­­jelszavakra. Egyike volt ez a párt azon jelszavai­nak, mely valóban történelmi jelentőségre tett szert. — A magyar kommunisták javaslatára a nemzeti újjászü­letésnek átfogó, valóban a né­pet és a nemzetet felemelő or­szágépítő tervét hirdette meg a Magyar Nemzeti Független­ségi Front Szegeden elfogadott programnyilatkozata, ami a koalíciós pártok közös célkitű­zése lett. — A programnyilatkozat el­fogadása éppen ezért nemcsak a felszabadult területeken je­lentett örömteli eseményt, de újabb erővel és lelkesedéssel töltötte el azokat is, akik — halálos veszély közepette — az ostromlott fővárosban és a még megszállt Dunántúlon küzdöt­tek a fasizmus ellen, elősegít­ve, hogy a szovjet hadsereg győzelmei nyomán ott is mi­hamarabb felvirradjon a sza­badság napja.­­ A nyilatkozatot öt párt és a Szabad Szakszervezetek kép­viselői írták alá, személy sze­rint Révai József, a Magyar Kommunista Párt, Valentino Ágoston, a Szociáldemokrata Párt, Balogh István, a Függet­len Kisgazdapárt, Erdei Fe­renc, a Nemzeti Parasztpárt, Örley Zoltán, a Demokratikus Polgári Párt és idősb Komó­csin Mihály, a Szabad Szak­­szervezetek nevében. E doku­mentummal hamarosan megis­merkedhetett az egész­ ország. Együtt a szövetségesekkel . A magyar kommunisták már ekkor tudták, hogy törté­nelmi küldetésüket egyedül, magukra hagyatva nem képe­sek teljesíteni: szövetségesek­re, harcostársakra van szüksé­gük. Ez nem volt új feladat számukra. Már a második vi­lágháború alatt a fasizmus és a háború elleni küzdelem idő­szakában szívósan és követke­zetesen építették szövetségi rendszerüket minden antifa­siszta demokratikus erővel, fő­leg a munkásosztály, a pa­rasztság és haladó értelmiség demokratikus szervezeteivel, így jött létre a német megszál­lás hónapjaiban a Békepárt, illetve a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Füg­getlen Kisgazdapárt és a Nem­zeti Parasztpárt­ politikai szö­vetsége, a Magyar Front. — A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front tulajdonkép­pen a Magyar Front tevékeny­ségének folytatója — talán úgy is lehetne mondani: jogutódja volt a felszabadított területe­ken. Az egész ország felszaba­dításáig a két szervezet párhu­zamosan folytatta munkáját. A Magyar Front Budapesten és az ország még fel nem szaba­dult területein, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pedig Szegeden és a már fel­szabadult keleti országrésze­ken.­­ A hazai illegális párt Központi Bizottságának 1944 őszi állásfoglalása a feladatok­ról, a kibontakozásról, a de­mokratikus átalakulásról, minden lényeges kérdésben megegyezett a Szovjetunióban működő emigráns magyar pártvezetés, az ún. Külföldi Bizottság által kidolgozott programmal. Mindez meggyő­zően bizonyítja a marxista el­mélet erejét és egységét.­­ Mindaz, ami Szegeden történt, nagy hatást gyakorolt a másik nagy történelmi ese­mény érlelődésére is. Hozzá­járult ahhoz, hogy létrejöjje­nek azok a feltételek, amelyek közepette a híres, az 1849—49- es Kossuth-korlát­ához is bejöv­­endő négyszázéves Református Kollégium oratóriumában ösz­­szejöhettek a magyar népnek a nemzeti bizottságok által megválasztott igazi képviselői. Ennek köszönhető, hogy 1944. december 21—22-én. Debrecen­ben megalakult a dolgozó nép szuverenitását megtestesítő Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az újjászületés bölcsője A Szegeden elfogadott prog­ram legfőbb követelései foko­zatosan helyet kaptak a kor­mány nyilatkozataiban, így a megalakulását bejelentő, a nemzethez intézett szózatában is. A kormány határozatot ho­zott a fegyverszüneti egyez­mény megkötéséről, hadat üzent Németországnak, elha­tározta, hogy törvényt alkot a nagybirtokrendszer megszün­tetéséről, a bankok, a bányák, s a legnagyobb üzemek álla­mosításáról, megmutatva, hogy abból a katasztrófális hely­zetből, amelybe a Szovjetunió ellen indított háborúval taszí­tottak bennünket, mégis van kivezető út. — Szeged büszke lehet arra, hogy nemzeti újjászületésünk egyik­ bölcsője volt. Annál is inkább, büszke lehet erre, mert ez ellenforradalmi korszak egészen más szerepet szánt en­­­­nek a gyönyörű Tisza-parti városnak. — A szegedi zászlóbontásra emlékezve levonhatunk né­hány tanulságot. — A magyar kommunisták harca országunk szabadságá­nak és függetlenségének, új társadalmi rendjének kivívá­sáért, népünk demokratikus, majd szocialista egységének megteremtéséért nem volt hiá­bavaló.­­ Bebizonyosodott, hogy a nemzeti összefogás, a demok­ratikus nemzeti egységfront, a népfrontpolitika, amelyet ak­kor megfürdettünk, nem al­kalmi jellegű, nem taktikai manőver, hanem politikánk el­idegeníthetetlen része, a párt szövetségi politikája alapján egész további fejlődésünknek­­­nagy előrelendítő ereje lett, nemcsak a romok eltakarítá­sának idején, hanem az építő munka minden szakaszában. Ezt bizonyítja az a negatív ta­pasztalat is, hogy amikor a párt szövetségi politikája el­torzult, annak mindig az egész ország látta kárát. A helyesen értelmezett nemzeti egység po­litikája viszont sok súlyos fel­adat megoldására tett képessé bennünket. Erre támaszko­dunk ma is, amikor szintén nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk. A 40 évvel ezelőtt Szegeden elfogadott program nemcsak akkori szorongató érzéseinkre adott megnyugtató választ, hanem hitet és reménységet öntött belénk, felvillantotta egy új korszak körvonalait, megmutatta a fejlődés távla­tait is. Miként hittük és val­­lottuk: Lett magyar újjászüle­tés! A magyar nép a szocia­lizmus elkötelezett híve lett. S bár fejlődésünk nem volt egyenesvonalú, szektás-dogma­tikus hibák, törvénytelensé­gek, majd a revizionisták kár­tevése zavarta, hátráltatta fej­lődésünket, mégis igaz: a szo­cialista társadalmi rend építé­se nem megosztotta, hanem szilárd erkölcsi és politikai egységbe kovácsolta népünket.­­ A kommunista pártok programjai sohasem csak egy osztály vagy réteg szűk érte­lemben vett társadalmi céljait fejezik ki, hanem mindig ma­gukban foglalják az egész nép, az egész nemzet alapvető érde­keit. Megvédjü­k a békét — A felszabadulással belső és külső helyzetünk alapve­tően megváltozott. — A Szovjetunió felszabadí­tó harca nélkül nem nyerhet­tük volna vissza nemzeti füg­getlenségünket és szabadsá­gunkat. És túl ezen, a Szovjet­unió internacionalista segítsé­ge nélkül nem építhettük vol­na fel új állami és társadalmi rendünket. A felszabadítás nagy művében így fonódtak egybe a Szovjetunió és Ma­gyarország népeinek nemzeti érdekei és erre épül ma is megbonthatatlan barátságunk. — Nemsokára a fasizmus és japán militarizmus felett ara­tott győzelem 40. évfordulóját ünnepeljük. Ma ismét olyan időket élünk, amikor az impe­rializmus agresszív erőinek el­lenséges tevékenysége nyugta­lansággal tölti el az emberisé­get. — Napjainkban azonban a nemzetközi erőviszonyok any­­nyira megváltoztak, hogy a bé­ke erői képesek egy új világ­háború kitörését megakadá­lyozni. Ezért mondjuk: ko­runkban egy új világháború nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen. Csak küzdeni kell érte! — Ez ünnepi ülésünkről is kinyilvánítjuk: Mi készek va­gyunk erre. Maradéktalanul támogatjuk a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének, a szocialista országok kormá­nyainak, a világ békeszerető erőinek kezdeményezéseit és erőfeszítéseit az általános bé­ke megőrzésére, a nemzetközi biztonság megszilárdítására, a békés egymás mellett élés po­litikájának­­ folytatására — mondotta befejezésül Kállai Gyula. A kortanúk és a fiatalok képviseletében Az egykori résztvevők ne­vében Forgács István idézte fel a negyven évvel ezelőtti na­pok hangulatát. Elmondta, hogy tisztiiskolán volt a vá­rosban, de úgy gondolta, hogy számára már befejeződött a háború, nem fog élni és nem fog meghalni német érdeke­kért. A városházán hazafiak gyülekeztek, akik elérték, hogy a várost békésen, harc nélkül foglalhatta el a Vörös Hadse­reg. „Emlékszem az első bevo­nuló tankokra — mondta For­gács István —, a Tisza körúton azt láttam, hogy katonák áll­nak körbe, harmonika szól, és a katonák táncolnak. A szege­diek, nem lévén biztosak a jö­vőben, a házaikba húzódtak, de házról házra járva sikerült sokukat meggyőzni, hogy mi­előbb vegyék ki a részüket az újjáépítésből. Nagyon külön­böző emberek jöttek össze és jutottak el egymáshoz, akik újrafogalmazták, mit jelent magyar hazafinak lenni, meg­értették, hogy a haza nemcsak a nemzetiszínű lobogót, a kö­zös nyelvet jelenti, hanem a közös felelősséget is. Amit ak­kor azon a gyűlésen ígértek, az nem mindig valósult meg, de ma már azt hiszem, mind­nyájan mondhatjuk: a nép­front szellemében akarunk élni és akarunk dolgozni” Azoknak a nemzedékeknek a nevében, amelyek már csak történelemkönyvekből, emlé­kezésekből ismerik ezt­ az idő­szakot, Szögi Etelka, a Szege­di Textilművek munkása kö­szöntötte a gyűlés résztvevőit. Elmondta, hogy örökösei va­gyunk a negyven évvel ezelőtt harcot folytatóknak, s bár a fiatalság néha türelmetleneb­bül követeli a célok megvaló­sítását, ezt nem a kívülálló helyzetéből teszi. Komócsin Mihály a gyűlést bezárva em­lékeztetett arra, hogy negyven évvel ezelőtt a nemzeti meg­maradás és a nemzeti méltó­ság vezérelte, ösztönözte cse­lekvésre a Függetlenségi Front létrehívott, ez az ünnepi­­al­kalom is megerősíti azt a gon­dolatot, hogy a nemes célok képesek egybekovácsolni a nemzetet. Az ünnepség a Szózat hang­jaival ért véget. Emlékezés Háman Katára Hóman Kató, a magyar kommunista mozgalom ki­emelkedő személyisége szüle­tésének 100. évfordulója alkal­mából koszorúzási ünnepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában levő ur­nájánál. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Cservenka Fe­­rencné, az országgyűlés alel­­nöke és Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első tit­kára, a Központi Bizottság tag­jai helyezték el a kegyelet vi­rágait. Az évforduló alkalmá­ból a Vasutasok Szakszerveze­te, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezete, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. ke­rületi bizottsága, az MSZMP Kál nagyközségi pártbizottsá­ga és közös tanácsa, valamint a Magyar Eszperantó Szövet­ség képviselői koszorúztak. Hámán Kató urnájánál család­jának tagjai, a nevét viselő szocialista brigádok, intézmé­nyek, iskolák küldöttei is el­helyezték a tisztelet, a hála vi­rágait. A megemlékezés az Interna­­cionálé hangjaival ért véget. Hámán Kató születése 100. évfordulója alkalmából emlék­ülést tartottak pénteken az MSZMP IX. kerületi bizottsá­ga székházában. 3

Next