Magyar Nemzet, 1984. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-21 / 299. szám
.» Magyar Nemzet Szociális ellátás jutányos áron St. Laress Miben segíthetek? Cseng a telefon. — December 21-re egész napra kérek egy megbízható embert a gyerekek mellé, mi esküvőre megyünk! — A férjem lábát törte, öt hónapig gipszben volt. Szükségem volna egy jó erőben levő férfire, aki mindennap sétáltatja. De számlát kérek, mert a biztosító fizet! — Nem baj, hogy református, az sem, hogy gyereke van. Szeretnék mielőbb megismerkedni vele. — Nagyon rokonszenves, művelt. Megbarátkoztunk. De férjnek nem tudom elképzelni. Éjszakai beszélgetés Színhely a bárói Humánszolgáltató Szövetkezet irodája. 8—9-ig négy telefonhívást jegyeztem fel. Négy véletlen telefonhívás, természetesen nem ad képet a Lares minden szolgáltatásáról. A kisszövetkezet azzal kezdett munkához, hogy a családokat átsegíti a rövidebb vagy hosszabb válságos időszakokon. A szülők távollétében a gyerekeknek felügyeletet, ápolást, nevelési segítséget, korrepetálást és a nagyszülőknek gondozást kínál. E két feladatkörön belül is sok a változat. A gyerekek, az öregek és a helyzetek különböznek. Kiderült az is, hogy a családok egyéb gondjai is enyhíthetők szolgáltatásokkal. Ily módon dr. Gondos Anna pszichológus, a szövetkezet elnöke és dr. Hegyezi Gábor szociológus, a helyettese igen sokszínű munkáról számol be. Egyik része bizonyára állandosul, a másik része pedig megmarad a kísérlet szintjén. A megrendelők könyvét átlapozva feltűnik, hogy túlteng a 80 éven felüli szülők ellátása iránti igény. Ki szeretné, ha a gondozó velük lakna, ki megelégedne azzal, hogy csak akkor lenne ott, amikor a család többi tagja dolgozik. Ki csak kétórás munkára, ad megbízást ebédmelegítésre, gyógyszerbeadásra, ki nemcsak ápolást, hanem házimunkát is megkíván. Egy nagy tudós özvegye pedig állandó beszélgetőpartnerre vágyott. Helyesebben: inkább hallgatóságra. Nappali és éjszakai nonstop monológját csak akkor szakítja meg, amikor reagálásra vár. Ez a munka a legkimerítőbb. Az özvegy mellett négy gondozó váltja egymást. Szélsőséges eset. De a magány elkergetésének is több gondozási formája, módszere lehet. Van nappal fiatal, este öreg kliens is. Napközben még dolgozik, de az estét betegségének szenteli. A legkiisebb önellátásra sem hajlandó, teljes kiszolgálást követel. Munkahelyén szelídszavú, odahaza ingerült. Két gondozó van mellette, mert ha csak egy volna, azt ledöntené a pszichés megterhelés. A Lareshez kapcsolódott az e célra épült idősek panziója a Rózsavölgyben, amely tizenkét embert tud befogadni. Itt mindennapos orvosi felügyelet, ápolás van. Ha a gyerekek üdülnek, ha odahaza festenek, itt biztonságban vannak az idős szülők. Ezt a szolgáltatást csak a tehetősek minősíthetik jutányosnak. Rosszcsont Pepi A gyermekfelügyelet tartama — a pótmamaügyelettől eltekintve 11 órától 24 óráig terjed. Jobbára kiegészítő jellegű, ugyanis a gyerek óvodába, iskolába jár, a szülők és az ő munkavégzése közötti űrt kell kitölteni. A gyereküket egyedül nevelő anyák gyakrabban szorulnak segítségre. A leggyakrabban a vakációban kívánnak gyerekfelügyeletet a szülők. A Lares gyermeknyaraltatásra is készül.Az idén csak betársult egy intenzív nyelvtanulással és lovaglással gazdagított táborozásba. Vannak azonban különleges ellátást igénylő gyerekek, tiszérzékenyek, vagy nem érettek az iskolára, vagy normális közösségben nem tarthatók. A Lareshez tartozó Rosszcsont Peni óvoda tele van. (Nem Peti, hanem Pepi, erősíti meg az elnöknő.) Itt a társadalmi fejlődésükben megkésett gyerekeket neveli egy gyógypedagógus és egy óvónő. Logopédus jár ki hozzájuk és pszichoterápiára ők mennek a Faludi utcai gyermekpszichológiai szakrendelőbe. Egy óvoda bizony kevés. De nehezen nevelhető gyerekkel otthon is foglalkoznak. Ám erre nem mindenkinek van pénze, így megtörtént, hogy a nevelési segélyt arra a célra adták a szülőknek, hogy vigyék a Lares-hez a gyereket, ahol majd szakember foglalkozik az értelmi fejlesztésével. Idekívánkozik, hogy az is megtalálja a Larest, aki nem tud fizetni a szolgáltatásért. Nemrég egy nő járt náluk, akinek kórházi beutalása volt. Megkérte őket, hogy távollétében gondozzák üldözési mániában szenvedő öreg édesanyját. Pszichológus ment ki hozzá és jó kapcsolatot teremtett vele. Ez esetben is megkaphatta volna a szövetkezet a beígért tanácsi segélyt, de az azért nem volt folyósítható, mert környezettanulmány nélkül nem adják, s akinek üldözési mániája van, az miért engedné be azt, akit a tanács a helyzet felmérésével megbízott. Lánya hazatértéig ingyen foglalkoztak tehát a megháborodott aszszonnyal. A tagok és a bedolgozók szociális lelkiismeretű és áldozatkész emberek, akik hivatásuk gyakorlását saját személyiségük kibontakozását nemegyszer a keresetnél nagyobb értéknek tekintik. A Lares kétéves. Az 1984-es esztendőt már nem zárják veszteséggel. A tagságuknak köszönhetik, hogy nem dobták be a törülközőt. A kitartásának és egy nyugdíjas tanárember kölcsönének, ő alapítótagként felajánlotta örökségét és így átsegítette a kollektívát a kezdet bukdácsolásain. Ennek fejében egy kikötése volt, hogy csak nagyon nehéz és kevéssé megfizetett munkát vállal. A szövetkezet úgy indult, hogy egy szükséglet kielégítésével kettőnek feleljen meg. Az egyik szükséglet a kétkeresős család, vagy a gyerekét egyedül nevelő szülő házonkívüli kötelezettségeiből keletkezett, a másik pedig a viszonylag fiatal, jó erőben lévő nyugdíjasok igényéből, a hasznos elfoglaltságra emberségük latbavetésére és keresetük kiegészítésére. Lényegében két egymásra utalt ember találkozását szervezték meg és ha sikerült, itt is, ott is kiegészült egy család. Itt nagyszülőt szereztek, ott unokát. A nyugdíjas gondozók között több nyelven beszélő volt ügyész, háromszakmás műszaki diplomás, tanár, személyzeti főnök, tanácsi alkalmazott is található. Olyan ember, akit a munkásévei eltérítettek a humán foglalkozástól és olyan, aki azelőtt is nevelt, gyógyított, mások gondjaival törődött és emellett továbbra is kitart. A munka presztízse nem érdekli, csak az értelme. Egyre több fiatalember csatlakozik hozzájuk. Négy Évszak A Lares az egykori tisztességes szándékú Tempó Szövetkezet hagyatékát vette át. A helyiséggel együtt örökölte a Négy Évszak Társkereső Szolgálatot is. Vivő ágazatnak tekintette, amely netán pótolja házi betegápolásban vagy másutt keletkezett ráfizetését. A Négy Évszaknak mind jobban megy, de minthogy a Lares nem profitra irányuló gazdasági szervezet, ez a részleg sem elsősorban nyereségre törekszik. Dr. Forgács Vincéné, aki a társkeresést lebonyolítja, bevezette az esélyfelmérést. Ha a számítógép és az emberi tapasztalat arról tudósít, hogy alig van remény egy társ felkutatására, csak a felmérésért kell valamit fizetni, a kliens a nagyobb összegtől és a csalódástól is mentesül. Természetesen nem mondanak le eleve a kliensről. Egy nyomottkedélyű férfinak találtak egy csinos, jókedvű társat. Ők már nyomtatásban tudatták, hogy házasságot kötöttek. Párt szereztek egy hétgyerekes özvegyembernek. Nem mindenáron férjhez menni akaró, hanem anyaszívű asszonyt találtak neki. Ő felszabadította a nagylányokat a rájuk mért felnőtt tehertől, színházba vitte, szórakozni küldte őket, és megértő szeretettel enyhítette a szigorúságot, ami nélkül az apa nem tarthatta volna össze a családot. A gyerekek imádják, az apa egy kicsit féltékeny rájuk. A Négy Évszak számítógépének egyébként hasznát veszik a szolgáltatást keresők és kínálók találkozásánál is. A Laresék tervében szerepel egy válást megelőző csoport alakítása. Már vannak bizonyos tapasztalataik. A KISZ megbízásából a Pataky István Művelődési Házba összehívták a környéken lakó gyesen levő anyákat. Miközben a gyerekükkel a szomszéd szobában játszottak, az anyák tapasztalatcserét folytattak egymással megosztva nevelési és asszonyi gondjaikat. Azoknak pedig, akik megtorpantak, közösen mutatták meg a kivezető utat. A foglalkozásokat vezető pszichológusok, pedagógusok előtt megannyi probléma tárult fel. Ők eligazítást is adtak, de a fő cél a krízis felé tartó fiatalasszonyok saját erejének a mozgósítása volt. Mentálhygiénés szolgáltatást vállaltak egy nagyüzem munkásszállásán. Dr. Gerevich József pszichiáter vezetésével működő csoport arra törekszik, hogy feltárja a neurózisokat, a családi gondokat és kinek-kinek egyéni életviteli stratégiát dolgozzon ki. A Lares külső megrendeléseit számba véve úgy tetszik, a vegyes állami szövetkezeti szociális ellátás igen sikeres lehet. Mert nincs és nem is lehet intézményes megoldás minden szociálpolitikai esetre. Amúgy is sokan hiányolják okkal vagy ok nélkül a tanácsi segély célirányos felhasználását. A Laresnek és hasonló kisszövetkezeteknek adott gondozói megrendelés , elejét venné az ilyen gyanakvásoknak. Más esetekben pedig a költségek megosztanának a tanács és a megrendelő között. Mindez természetesen nem az állami szociálpolitika helyettesítését, hanem a kiegészítését célozza, esetleg fejlesztési irányaihoz adalékul szolgálhat. Kovács Judit A fogyasztók fórumán : Kinek készülnek a jólalatok ? Nem túl sok helyen vitatják meg a legnagyobb nyilvánosság előtt a szűkebb közösségben, mondjuk egy kerületben előforduló alkoholizmus tüneteit, s orvoslásának módjait Ezért is tiszteletre méltó, hogy a Józsefvárosban fogyasztói fórumot hívtak össze e súlyos kérdés elemzésére. A fórum egy minden egészségügyi területre kiterjedő sorozat első része, amelyben az egészségügy hatósági feladataival foglalkoznak. A kerületben 1955 óta folyik szervezett küzdelem az alkoholizmus ellen. A gyógykezelést és az utógondozást az Auróra utcai rendelőben végzik, ahol 1983-ban több mint tizenhétezren fordultak meg. Ez a szám azért lényeges, mert a főváros más kerületeiben általában tízezres betegforgalmat regisztrálnak egy év alatt. A főváros eme öreg negyedében körülbelül kétezer alkoholistát tartanak nyilván, s ezen a szomorú listán a nők és férfiak fele-fele arányban szerepelnek. A gyógyítás eredményei nem túl látványosak. Nehezíti ezt a sziszifuszi munkát sok tényező — egyebek között olyanok, amilyeneket a fórumon is elpanaszoltak: az alkoholbetegeket Pomázra utalják be, ahol nagyon rossz körülmények között kezelik őket. S furcsa paradoxon: a pszichológusok munkaideje reggel nyolctól délután négyig tart, az ápoltak viszont ez idő alatt rendszerint dolgoznak. Pécsett, a Fogyasztók Városi Tanácsa ülésén októberben egy korábbi vizsgálat tapasztalatait összegezték, mintegy saját magukat is ellenőrizve. Egy évvel ezelőtt , a helybeli Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal közösen a fogyasztói tanács áttekintette, milyen a hússal, illetve húskészítményekkel való ellátás, s javaslataikat az illetékesek elé terjesztik. S hogy mindezekből mi valósult meg? Úgy tűnik, a figyelemfelkeltés, az észrevételek továbbítása nem maradt hatástalan, mert a mai helyzet már komoly javulást tükröz. Csak néhány példa: az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat ma már rendszeresebben szállítja az árut, mint korábban, s a helyi falusi egy túrajárat helyett kettőt rendszeresítettek. Jó néhány termékből, például a füstölt árukból — most annyit visznek az üzletekbe, amennyire kereslet van. S a választék bővítése, valamint feltehetően a túrajáratok jobb kihasználása érdekében a vállalat mélyhűtött termékeket is forgalmaz. A tanácsülésen azonban elhangzott az is: míg az ipar munkája javul, a kereskedelmi hálózat jó néhány boltjában — arra hivatkozva, hogy nincs elegendő hűtőjük — az igazán bő választéknak csak töredékét rendelik meg. Mi csak annyit tehetünk mindehhez a vásárlók nevében, hogy ilyen esetben mindent meg kell tenni a hűtőkapacitás növeléséért, amely egyébként is alapvetően fontos az élelmiszerkereskedelemben. Joggal kérdezhetik a húsiparban dolgozók: miért, kinek készítsék a sokféle jó falatot, ha azok nem jutnak el az üzletekbe? Pécsett a kereskedelem munkájában ezen kívül is akad javítanivaló. Külön figyelmet szentelt a fogyasztói tanács az élelmiszerek fogyaszthatósági és minőségmegőrzési időtartama vizsgálatának, s jó néhány furcsaságra bukkantak. Hogy ki a hibás, ki nem, ez nem derül ki, viszont joggal észrevételezték: a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri telepéről a Fűszért-raktárba szállított Boci tejcsokoládé dobozán a feltüntetett öthónapos szavatossági időt golyóstollal kijavították nyolc hónapra. Ha ehető is ennyi idő múltán a Boci, ilyesféle eljárások nem szívderítőek. Mint ahogyan az sem, hogy a kereskedelemhez érkező élelmiszeripari termékek, főként édességek fogyaszthatósági idejének fele, egyharmada lejár, annyira rövid ez az időtartam, illetve olyan sokáig hever a raktárban, vagy akad el szállítás közben. S még egy megjegyzés , s ez bizonyára nem csak a baranyai vásárlóknak okoz fejtörést: több élelmiszeres flakonon, tubuson, műanyag poháron ugyan feltüntetik a fogyaszthatóság időpontját, viszont ember legyen a talpán, aki azt megfejti, vagy egyáltalán el tudja olvasni. Októberben a szigetváriak a tanszerellátás helyzetét vették nagyítóra. Az iskolakezdés után jó néhány észrevétel öszszegyűlt ez ügyben, olyanok, amelyek viszont később is megszívlelendőek a papírboltok dolgozói, a könyvesboltok vezetői és az iskolák igazgatói számára. A tanévnyitó ezen a környéken sem lehetett zökkenőmentes — erre utalnak a következő megállapítások: a füzetek egységcsomagjaira vonatkozó előírást a Művelődési Minisztérium májusban, júniusban küldi meg, az írószerboltok vezetői ilyenkor már nem mindig tudnak az igényeknek megfelelő rendeléseket feladni. A város könyvesboltja huszonhárom általános iskolát, gimnáziumot és szakmunkásképző iskolát lát el tankönyvekkel, évente egymillió forint értékben. Előfordul, hogy egyik-másik iskola pontatlanul rendeli meg, melyik könyvből hányra van szükségük tanulóinak. Ez még önmagában nem lenne túl nagy baj, viszont furcsa gyakorlat alakult ki: a visszárut — a megmaradt könyveket — a pécsi telephelyre kell visszafuvaroztatni, s azok értékét levonják a bolti dolgozók fizetéséből. (A fogyasztói tanácsülésekről beszámoló jegyzőkönyvi kivonatban e megjegyzés mellett nagy kérdőjel szerepel. Jogosan.) — rá ez — Péntek, 1984. december 21. Goldman Györgyre emlékezve Ma lenne nyolcvan esztendős a huszadik századi magyar szobrászat egyik legjelentősebb, bár torzó életművet maga után hagyó szobrásza, Goldman György. Tevékenysége Mészáros Lászlóéval és Bokros Birman Dezsőével együtt szobrászatunknak azt az elkötelezett hangvételű, európai igazodású ágát alkotja, melyet még ma, sok évvel haláluk után sem becsülünk igazán értékükhöz méltón. Goldman György Budapesten, majd Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Itthoni mestere, Kisfaludy Stróbl Zsigmond nem hatott pályájára, Párizsban viszont széles áttekintést szerzett, a kuteizmus, az expresszionizmus éppúgy megérintette, mint a jellegzetes, életteli és szűkszavú francia realizmus. Az 1930-as évek elejétől kiállító művész idehaza 1932-től aktívan részt vesz az illegális kommunista mozgalomban, mind fontosabb megbízásokat kapva. Jelentős szerepe van a Szocialista Képzőművészek Csoportjában is; határozott véleményt képvisel a művészet pártosságáról az elméleti viákban. Művészete azonban sokkal gazdagabb, mint ennek az időszaknak az esztétikai elvei, művei meghatározóbbak a szocialista művészet későbbi alakulására, mint nézetei. Kisplasztikái agitatív erejűek a maguk korában, s nem vesztettek művészi érvényükből a későbbiekben sem. Alapművek — ezzel a talán nem teljesen ideillő szóval jellemezhetjük azokat a munkáit, melyek a művészetünk történetét tárgyaló kézikönyvekben rendre reprodukálásra kerülnek, mert egy eltökélt művészi magatartás, egy átgondolt politikai hitvallás karakteres, emblematikus tömörségű kifejezői. E munkák sorában talán a legfontosabb az, amelyet mozgalmi megbízásból egy munkáslány emlékére készített, s a későbbiekben elpusztítottak (ez volt az egyetlen monumentális alkotása Goldmannak); a legismertebbek pedig: az Ülő munkás (ezt a művét később sokan utánozták, de a kifejezésnek ez a tömörsége utánozhatatlannak bizonyult) és a metszően gúnyos, szemet nyitóan éles fogalmazású Horthy-rendőr című kisplasztika. Goldman Györgyöt 1942-ben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, két évre rá Dachauba hurcolták, ott halt meg. (dán) A sokaság fia Váci Mihály est a Radnóti Színpadon MIRE A KÖZÉPISKOLÁBAN a XX. század irodalmát taglaló fejezetekhez érkeztünk, Váci Mihály már évek óta nem élt. Számunkra és az utánunk következő nemzedékek számára ő tehát nem kortárs alkotó, hanem irodalomtörténeti jelenség. Emberöltőnek bő, de életútnak fájdalmasan rövid negyvenhat esztendő adatott meg neki. Költői pályájának a nyilvánosság előtt zajló szakasza mindössze másfél évtizedre tehető. .Több mint félezer vers, négy elbeszélő költemény, hozzávetőleg száz prózai mű került ki tolla alól. A játékosság és a jó kedv, az emberek közé vágyódás éppúgy jellemezte őt, mint a dühöngeni sem röstellő magatartás vagy a könnyen megbántódó lélek. Ennél csak fogadtatása volt ellentmondásosabb. Míg élt, a legkedveltebb és a legdivatosabb költők egyike volt. Korai halála után a kritikai fanyalgás elcsendesült, de az ünneplés is hamarosan alábbhagyott. Most lenne hatvan esztendős. Az évforduló alkalmából a Radnóti Miklós Színpad és a Magyar Rádió A sokaság fia címmel közös emlékestet készített. „Az emberekben ugató kutyákként szűköl a vágy — a másikhoz hajolni, / egy idegen asztalhoz odaülni, / s elmondani, én is ember, / ember vagyok, és voltam valaki, / kellett, hogy én is éljek, / feladat, cél volt kiosztva reám is, / hallgassátok meg az én életemet is, / legalább egy kalandos történetben éljek tovább, vagy szülessek meg végre, / egy anekdotában derengjen a sorsom.’’ Az idézet az estnek címet adó versből való, melyre bevezetőjében Czine Mihály is utalt. Vallván, hogy Váci Mihály emléke úgy él benünk, ahogy maga a költő kívánta: változó divatokkal és teitésekkel dacoló jelleme legenda lett, alakja példaképpé vált. Az e szavakat követő — Dorogi Zsigmond szerkesztette és rendezte — műsor azonban azt a vonását emelte ki Váci Mihálynak, hogy ő nem tündökölni, hanem szolgálni akart. Szolgálni az embert, a hazát, a költészet ügyét. Az egymást követő versek, prózai művek, a most hatvan éve született költő alkotásainak sorát megszakító méltatások — Illyés Gyula és Simon István tollából — legalábbis ezt sugallták. S erre utalt a közreműködők — Berek Katalin, Hegedűs D. Géza, Keres Emil, Kozák András, Nagy Attila, valamint Hajas Ilona — viszszafogottsága is, akik nem törekedtek arra, hogy sajátos Váci Mihály-i hangot pendítsenek meg. Az est ezáltal attól lett változatos, hogy az épp porondra lépő művész önmagát adta-e, saját versmondási erényeit helyezte-e előtérbe, vagy olyan előadásmódot választott, mely az általa legszívesebben és leggyakrabban megszólaltatott lírikus Váci Mihálytól eltérő látásmódjához illik igazán. LEHET, hogy mindezen érzéseket az emlékest kettőssége segítette előtörni. Furcsa ugyanis pódiumon megjelenítve látni egy jövendő rádióműsort A színpadtól idegen a felolvasás, feszélyező a papír zörgését megelőzni vágyó óvatos lapozás, az ormótlan, szürke mikrofonok jelenléte, kizökkent a nyelvbotlások rutinos helyesbítése, az elvétett mondat, sor, szakasz váratlan megismétlése. Váci Mihály jelentőségét mutatja, hogy megidézett szavai még e zavaró körülményeken is fölülkerekedtek. A költő az elidegenítő hatások ellenére is üzenni tudott a Radnóti Színpad jobbára diákközönségnek és a valamikori rádióhallgatók ennél bizonnyal népesebb táborának. Mert ki merné azt állítani, hogy érvényét vesztette a Rózsák a jégen című tárca, arról a hóból gyúrt szerelmespárról, melynek bája hidegen hagyja a fagyban-télben haza igyekvő, magukba zárkózó járókelőket? S ki tagadná, hogy számunkra is megszívlelendők a Valami nincs sehol szavai: „Süvítitek napjaink, a forró sortüzek, / s valamit minden nap elmulasztunk. / Robotolunk lélekszakadva, játtevőn, / s valamit minden tettben elmúlasztunk ...” E SOROK hallatán érlelődött a felismerés: az emlékműsor is elszalasztott egy lehetőséget. Mert jó szándékú volt ugyan a rendezés, korrekt a válogatás, pontosan ismertette a filológiai adatokat az összeállítás, a szövegek hű visszaadása tolmácsolta a tizennégy esztendeje halott költő gondolatait, s az emlékest céljai között bizonnyal az első helyek egyikén állt; a lírikust közelebb hozni azokhoz, kiknek számára életműve csupán az irodalomtörténet egy rövidke fejezete. De Váci Mihály, a harcoló, hadakozó, érző ember, ki az életet tudta mindenek között a legnagyobbnak — nem volt sehol. Hiszen az előadó-művészetben, sőt, a múlt alakjainak megidézésében sem elég a „hűvös ész”. Több kell: az érzelem. / Ám nem holmi érzés, / de seb és szenvedély / keresni, hogy miért élj, / szeress, szenvedj, remélj!” (mátraházi)