Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

2 ­Grom­iko és Simicz nyilatkozata A béke megszilárdítása és ezzel összefüggésben a lesze­relés, mindenekelőtt a nukleá­ris leszerelés előmozdítása mellett szállt síkra a japán néphez intézett újévi üzeneté­ben Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai kül­ügyminiszter. Néhány nappal kettejük köszöbönálló genfi találkozója előtt mindkét kül­ügyminiszter a nemzetközi feszültség enyhítésével és a kelet—nyugati, ezen belül a szovjet—amerikai viszony megjavításával kapcsolatos re­ményének adott hangot. Az Aszahi Simbun című lapban megjelent üzenetet mind Gro­miko, mind Schultz felhasznál­ta arra, hogy ismertesse or­szágának a legfontosabb kül­politikai kérdésekre, továbbá a Japánnal való kapcsolatokra vonatkozó álláspontját, ami az említett célok kölcsönös han­goztatása mellett tükrözte a megközelítésben rejlő különb­ségeket is. Andrej Gromiko rámuta­tott arra, hogy az emberiség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris pusztítás megak­­dályozása. Élesen elítélte azo­kat a militarista erőket, ame­lyek a fegyverkezési versenyt megpróbálják a világűrre is kiterjeszteni. Ezek azok a kö­rök, amelyek — miközben az erőn alapuló béke sajátos koncepcióját hangoztatják — pusztulással fenyegetik az em­beriséget­ A szovjet külügy­miniszter kijelentette, hogy országa külpolitikájának el­sődleges célja a fegyverzet — elsősorban a nukleáris fegy­verek — korlátozása és csök­kentése, végső soron pedig megsemmisítése, továbbá az űr militarizálásának megaka­dályozása. Emlékeztetett ar­ra, hogy mindennek érdeké­ben a Szovjetunió egyedül az ENSZ-ben már több, mint száz javaslatot tett, és egy­oldalúan lemondott a nukleá­ris fegyverek elsőként történő alkalmazásáról. Az Egyesült Államok kül­ügyminiszterével való találko­zójával kapcsolatban nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űr fegyverekről tár­gyalni kíván. Reményét fejez­te ki, hogy az amerikai fél pozitív és realista magatartást tanúsít, és támogatja majd a hatékony megállapodást célzó szovjet törekvéseket. George Shultz hangoztatta, hogy országa — mint fogal­mazott­­— elkötelezte magát a fegyverkorlátozás és a nuk­leáris fegyverek esetleges megsemmisítése iránt. Az ame­rikai külügyminiszter azonban egyetlen szót sem szólt az űr­­fegyverekről, amelyek kifej­lesztésére Washington nagy­szabású programot dolgozott ki. Gromikóval való genfi ta­lálkozójára utalva csupán any­­nyit mondott, hogy a fontos fegyverzet-k­orlátozási kérdések előrevitele érdekében — úgy­mond — közös tárgyalási ala­pok keresésére van szükség, s reményének adott hangot, hogy a találkozó ebből a szempontból sikeres lesz. A Szovjetuniót illetően az eddi­ginél konstruktívabb kétolda­lú viszony megteremtésének óhajáról beszélt ugyan, de ez­zel kapcsolatban szovjet en­gedményeket sürgetett. A Japánnal való kapcsola­tokat érintve a Szovjetunió külügyminisztere megerősítet­te, hogy országa a viszony mi­előbbi megjavítására törek­szik. Hangsúlyozta, hogy az ezt célzó korábbi szovjet ja­vaslatok érvényben vannak, viszont japán részről hiányoz­nak a megfelelő erőfeszítések. Andrej Gromiko ezzel össze­függésben rámutatott arra is, hogy a szigetország egyre ak­tívabban vesz részt az Egye­sült Államok és a NATO szov­jetellenes stratégiájában. Ki­jelentette, hogy az ázsiai és csendes-óceáni körzetben nö­vekvő amerikai katonai jelen­lét egyáltalán nem szolgálja a térség békéjét és biztonságát. Schultz külügyminiszter ugyan­akkor semmi kétséget nem ha­gyott afelől, hogy Japán a tér­séggel kapcsolatos amerikai politika legfőbb támasza. Moszkvai tudósítónk telnjerintén Közös ház Az új esztendő első moszkvai kommentárjai változatlanul napirenden tartják a szovjet —amerik­ai viszonyt s ezen belül a hétfőn kezdődő Gro­miko—Schultz-találkozót. A hírmagyarázatok egyfelől a szovjet tárgyalási készséget húzzák alá, másfelől nem hagyják említetten a washing­toni fölényszerzési törekvése­ket. A Pravda újévi számában Ovcsinnyikov megismételte azt a moszkvai formulát, amely szerint a Szovjetunió a fegy­verzetkorlátozás kérdéseiben kész a legradikálisabb megol­dások keresésére. A Szovjet­unió és szövetségesei legfon­tosabb feladatuknak azt tart­ják, hogy megóvják földgo­lyónkat — közös házunkat — a nukleáris összecsapástól és az erőfeszítéseket az úgyne­vezett globális gondokra össz­pontosítsák, így például az éh­ség és a betegségek leküzdésé­re, a környezet védelmére. Az újévi ünnep lényege — írta a hírmagyarázó — a hit a jövőben. Ami a nemzetközi küzdőteret illeti, kétségkívül vannak biztató jelek. Közéjük sorolható a TASZSZ minapi híradása arról, hogy a közel­jövőben szovjet—amerikai ke­reskedelmi tárgyalások tesz­nek Moszkvában, szakértőik részvételével. A fő figyelem azonban Genfre irányul: a TASZSZ hírmagyarázója szer­dán a megoldandó feladatok közül kiemeli a világűr meg­óvását a pusztító fegyverrend­szerektől. A szakértő jobbára amerikai lapvéleményeket idéz, de van értékelő megálla­pítása is. Az amerikai sajtó hangsúlyozza a dialógus fon­tosságát és „ezt teljes joggal teszi” — fűzte hozzá a TASZSZ. Egyszersmind rámu­tatott arra, hogy a washingto­ni hírlapírók találgatják, mi­lyen „bőrönddel” utazik Genfbe az amerikai delegáció. Egyes értesülések szerint a diplomáciai csomagban ott van „a védelmi rendszerek” áttelepítésének a terve. A Washington Post szerint Rea­gan arról „szeretne meggyőz­ni minket, hogy a békéről folytatandó tárgyalások nem feltétlenül jelentenek fegy­verzetkorlátozást”. A TASZSZ ezután bírálja Weinberger egyik közeli munkatársát, aki azt állította, hogy a fegyver­­zetk­orlátozási ellentéteket a két fél nem tudja megállapo­dásokkal áthidalni. Egyéb­ként Richard Perl — róla van szó — a SA­LT-egyezményeket is helytelenítette. A moszkvai hírmagyarázat, amely nem annyira a szovjet, mint in­kább az amerikai felfogást is­merteti, szükségesnek látja fölhívni a figyelmet a genfi találkozót megelőző borúlátó értékelésre az óceán túlsó ol­dalán; meglehet, ezeknek csu­pán az a céljuk, hogy az ame­rikai közvéleményt fölkészít­sék a küszöbönálló dialógus „negatív kimenetelére”. Mégis észre kell e kommentárokat venni — fejezi be az eszmefut­tatást a TASZSZ szakértője, közvetve is megerősítve az it­teni álláspontot. Moszkva kész a komoly és érdemi párbe­szédre. M. 3. Toromban folytatódik Popielnszb© gyilkosainak pere Varsóból jelenti a PAP. A toruni vajdasági (megyei) bí­róságon szerdán folytatódott a Popleluszko-ügy tárgyalása. Újra kihallgatták Leszek Pe­kala vádlottat, mivel a vizs­gálat során és a tárgyaláson tett vallomásai ellentmondtak egymásnak. A vádlott ismételten hang­súlyozta, hogy az akcióban Grzegorz Piotrowski döntő szerepet játszott. Ismét rámu­tatott, hogy Piotrowski meg­győzte beosztottjait, miszerint nem vonják őket felelősség­re. Pekala szerint Piotrowski biztosította őket, hogy senkit sem fognak kihallgatni ebben az ügyben és ő mindenért vál­lalja a felelősséget Olyan cél­zásokat tett, hogy a pap el­rablása feletteseik helyeslésé­vel találkozik. A szerdai tárgyaláson részt vettek a magánvádlók ügyvé­dei és az orvosszakértők is. Magyar Nemzet Dmitrij Usztyinov emlékének megőrzése Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió Minisztertaná­csa határozatot hozott Dmitrij Usztyinov emlékének megörö­kítéséről. Az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere december 20-án hunyt el, életének 77. évében. A határozat értelmében az Udmurt Autonóm Szovjet Szo­cialista Köztársaság Izsevszk városát a jövőben Usztyinov­­nak nevezik. Az elhunyt ne­vét veszi fel az uljansovszki re­pülőgépsport komplexum, egy katonai egység, egy hadihajó, valamint a Leningrádi Műsza­ki Főiskola, ahol Dmitrij Usz­tyinov tanult Moszkvában, Len­­grá­d­ban és Kujbisevben utcát nevez­nek el Usztyinovról, emléktáb­lát helyeznek el a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumá­nak épületén, valamint azon a házon, ahol a néhai marsall Lakott. N­ivera y Dantes szerint a felkelők készek a párbeszédre San Joséból jelenti a Pren­se. Latina. A salvadori hadsereg ismét megsértette azt a tűz­szünetet, amelyet a rendszer ellen küzdő gerillák a kará­csonyi és az év végi ünnepek­re meghirdettek. A hadsereg egységei — hi­vatalos közlemény szerint­­ hétfőn, alig néhány órával az újévi tűzszünet életbe lépése után, meglepetésszerű táma­dást intéztek a fővárostól 155 kilométernyire északkeletre levő Poloros városa ellen, ahol az ellenállók éppen gyűlést tartottak, öt gerilla meghalt, ötöt elfogtak. A CPI szerint januárban megtartják a salvadori­ elnök és a baloldali felkelők közötti tárgyalások újabb fordulóját. Ezt Arturo Rivera y Dam­as, San Salvador érseke közölte. A főpap nem ismertetett rész­leteket a tervezett találkozó helyszínére és pontos idejére vonatkozólag. A külső fenyegetés miatt Nicaragua növeli katonai kiadásait Managuából jelenti a Reu­ter. Az Egyesült Államok in­­váziós fenyegetései miatt Ni­caragua katonai kiadásai el fogják érni a nemzeti költség­­vetés negyven százalékát, szemben az 1984. évi huszonöt százalékkal. Ezt közölte rádió­beszédében Dániel Ortega megválasztott elnök, a kor­mányzótanács koordinátora. A Washington által pénzelt ellenforradalmárok az elmúlt évben 1600 személyt öltek meg, 1400-at megsebesítettek vagy elraboltak. Az anyagi ká­rok 225 millió dollárra rúg­nak, s ez az összeg hetven százalékát teszi ki Nicaragua éves exportjának. Mindezek ellenére 1985-ben sem fognak szünetelni a válság tárgyalá­sos rendezésére tett erőfeszí­tések — hangoztatta Ortega. A nicaraguai kormány és a katolikus püspöki kar január tizedike előtt folytatja a ka­rácsonykor megkezdett felső szintű párbeszédet. A hírt a nicaraguai püspöki kar egyik tagja, Sancti Vega közölte. A találkozót a novem­beri választások nyomán lét­rejött alkotmányos kormány beiktatása utáni, de közelebb­ről most sem meghatározott időpontra tették. ­Clark benyújtotta lemondását a Fehér Házban Washingtonból jelenti az MTI. Benyújtotta lemondását Reagan elnöknek William P. Clark belügyminiszter. A mi­niszter, aki az elnök legköze­lebbi munkatársai közé tarto­zik és korábban a Fehér Ház­ban töltött be vezető beosztást, azzal indokolta távozását, hogy „lényegében befejezte a rábízott feladat megoldását”, és vissza kíván térni kalifor­niai birtokára. Clark előrelát­hatólag tavaszig még megma­rad tisztében. Utódjáról egyelőre nem történt döntés, a lehetséges jelöltek között van Donald Hodel, a jelenle­gi energiaügyi miniszter, Paul Larah­ nevadai szenátor, aki ugyancsak az elnök közvetlen munkatársainak köréhez tar­tozik, valamint két republiká­nus képviselő is. A tisztét, sok éve, hagyományosan az Egyesült Államok nyugati vi­dékeiről származó politikus tölti be. Clark visszavonulása megle­petést keltett, ő ugyanis az ultrakonzervatív erők egyik washingtoni bizalmi embere volt, s ezek az erők arra szá­mítottak, hogy régi kapcsola­tait kihasználva Reagant a konzervatív javaslatok elfoga­dására befolyásolja. A külpolitika hírei 0 (Havanna, MTI) A Kubai KP Központi Bizottsága 1085 decemberére összehívta a párt III. kongresszusát. O (Vientiane, TASZSZ) Tel­jes ülést tartott a Laoszi For­radalmi Párt Központi Bizott­sága. A tanácskozáson a múlt év társadalmi-gazdasági ered­ményeit összegezték és kitűz­ték a következő időszak fel­adatait.­­ (Washington, Reuter) Az Egyesült Államok kormánya a közeljövőben­­ felold néhány korlátozást, amelyek akadá­lyozzák a már amúgy is igen elterjedt személyi számítógé­pek eladását a szocialista or­szágoknak. Ugyanakkor to­vább szigorítja a legfejlettebb technológiát képviselő kompu­terek exportját — fejtették ki washingtoni illetékesek.­­ (London, Reuter) A nem­zetközi pénzpiacokon jelentő­sen erősödött a dollár árfolya­ma az újév első munkanap­ján, sőt az minden eddigi re­kordot megdöntött a svéd, a norvég, az olasz és a brit va­lutával szemben. Londonban szerdán 1,14 dollárra esett a font árfolyama.­­ (Párizs, TASZSZ) Wa­shington védnöksége alatt Dél- Afri­ka és Szomália titkos meg­állapodást kötöttek egy dél­afrikai támaszpont Dél-Szo­­máliában történő felállításáról — jelentette be Abdullah Ju­­szuf Ahmed ezredes, a Szo­mália Megmentésének Demok­ratikus Frontja elnevezésű el­lenzéki szervezet vezetője.­­ (Moszkva, MTI) Az SZKP Központi Bizottsága határoza­tot hozott az 1905—1907-es oroszországi forradalom meg­ünnepléséről. A közzétett do­kumentum megállapítja, hogy 1905— 1907-ben Oroszország­ban olyan új típusú polgári demokratikus forradalom ját­szódott le, amelyben a törté­nelem során először a mun­kásosztály játszotta a vezető szerepet.­­ (Kairó, MTI) Mubarak egyiptomi államelnök azon­nali hatállyal visszahelyezte egyházi hatáskörébe a mint­egy hétmillió fős keresztény kopt közösség vezetőjét, HI. Senuda pápát.­­ (Kabul, TASZSZ) Az Af­gán Demokratikus Köztársa­ság belügyminisztériuma tilta­kozott Pakisztán kormányánál amiatt, hogy a pakisztáni fél afgánellenes rágalmakat ter­jeszt. Iszlámábádi állítások szerint 1984. december , 22-én és 25-én az afgán légierő gé­pei megsértették Pakisztán légterét és támadásokat intéz­tek a szomszédos ország terü­letei ellen.­­­ (Berlin, A­DM) December 27-én az esti órákban egy is­meretlen személy NSZK-terül­­­etről behatolt az NDK fel­ségterületére Eisenach közelé­ben, és határbiztosítási beren­dezéseket rongált meg. Az NDK NSZK-beli állandó kép­viselete határozott tiltakozást nyújtott be a provokatív cse­lekmény miatt a szövetségi kancellári hivatalhoz, és köve­telte a tettes megbüntetését Csütörtök, 1985. január 1. Ami'C* a hir||l mögött van A KIZÖKKENT BOLÍVIA Bolívia politikai tájaira sű­rűsödő fellegek vetnek árnyé­kot. Újabb kormányválság fi­­gyemeztet: továbbra is bizony­talanok az állapotok Latin- Amerika „puccsonszágában”. Az államfő, a balközép irányvo­nalat képviselő, nagy vezetői tapasztalatokkal rendelkező Hernán Silez Zuazo — akinek a személyében huszonhat hó­nappal ezelőtt polgári elnök váltotta fel a katonai irányí­tást — hivatali ideje alatt im­már ötödször alakítja át a ka­binetet és kíséreli meg a ki­zökkent belső helyzet vissza­állítását. A bajok legfőbb elő­idézője az örökségül kapott gazdasági válság, melynek le­küzdésével a különböző balol­dali erőkből álló négyes kor­mánykoalíció eredménytelenül próbálkozott. Végül maga a szövetség is bomlásnak indult. Az erőfeszítések sikertelenségéhez ezúttal hozzájárultak a szak­­szervezeti vezetők is, akik so­rozatos sztrájkfelhívásaikkal lehetetlenné tették a kormány­programok végrehajtását. Siles Zuazo valószínűleg már nem számíthat az eddigi társak részvételére. A közös front, a Demokratikus Népi Egység — úgy tűnik — vissza­­állíthatatlanul szétesett. Még korábban, a csekély tömegbe­folyással viszont széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Kereszténydemok­rata Párt döntött úgy, hogy visszalép a további közremű­ködéstől, majd a Bolíviai Kommunista Pártot képviselő két miniszter köszönt le tiszt­ségéről. Végül néhány hete a Baloldali Forradalmi Moz­galom (MIR) három tárcatu­lajdonosa adta vissza megbí­zását, csakúgy, mint az a­lel­nök Jamie Paz Zamora, aki annak a csoportnak a meghatározó egyénisége, így magára maradt a Baloldali Nemzeti Forradal­mi Mozgalom (MNRI), amely­nek élén az államfő áll. Ki­emelkedő személyiség, egyedül azonban nem tudja biztosíta­ni a balközép kísérlet eredmé­nyességét. Felmorzsolódott a szövetség, a­mely a másfél évtizedet lezá­ró 1980-as parlamenti válasz­tásokon megszerezte a viszony­lagos többséget. A hatalmat akkor még nem vehette át. Be­iktatását a „kokain táborno­kok” puccsa késleltette. Erre csak két évvel később kerül­hetett sor, amikor már teljesen zilált állapotokkal kellett szembenéznie. Tovább nehezí­tette helyzetét, hogy a tör­vényhozásban, amely elismerte ugyan a szavazás eredményét, s nem igényelt újabb próba­tételt, erős jobboldali ellen­zékkel néz szembe, a Nemzeti Demokratikus Akcióval. Ezt a csoportot egyrészt Hugó Ban­­zer tábornok neve jegyzi — aki 1972 és 1978 között állt Bolívia ellen —, másrészt Vic­­tor Paz Estenssoro, aki az 1952-es forradalom vezetője, majd a győzelem után államfő volt. Később azonban eltávolodott a haladó vonaltól. Öt alelnöke, Zuazo követte az elnöki székben 1956-tól 1960-ig. Szintén az ötvenkettes nem­zedékhez tartozik a Munkás­központ (COB) első embere, Juan Lechin. A szakszerveze­teknek nagy a befolyásuk, ám a kormányhatalomnak még nem voltak a részesei. A poli­tikai igényektől korántsem mentes, nagyra törő Lechin nem titkolt szándéka a köz­vetlen beleszólás az állam életébe, de ezt szakadatlan — s nem mindig megfontolt — sztrájkfelhívásokkal igyekszik kierőszakolni, egyelőre ered­ménytelenül. A béremelést és az életszínvonal javítását szor­galmazó — egyébként jogos — követelések időszerűségét azonban megkérdőjelezik a mélyponton levő gazdasági körülmények, egyebek között a több mint ezerszázalékos inf­láció és a hatmilliárd­­dolár külföldi adósság. A kormány, amely felismerte a valóság te­remtette, szűkös, lehetőségeket, vállalta a megszorítások há­látlan feladatát, ám hasztalan dolgozta ki programjait, ame­lyekben a nemzeti valuta le­értékelése, és az­ áremelés állt a középpontban. Tervei ismé­telt ellenállásba ütköztek, s politikai válságba torkollot­t ki­. A határozott, egységes fel­lépést a kormányon belüli egyensúly hiánya is hátráltat­ta. A kommunisták ellentmon­dásos helyzetbe kerültek, amelyből nem láttak más ki­utat, mint a távozást. A párt a kormány részeseként a gaz­dasági válság leküzdését szol­gáló korlátozások célszerűségét nem vonta kétségbe, ezek az intézkedések viszont egyet je­lentettek a dolgozók jövedel­mének további megnyirbálá­sával és az életszínvonal csök­kentésével. A szakszervezeti választásokon előzőleg már ki­kerültek a vezetői tisztségek­ből, így a kommunista pártot bizonyos mértékben az elszi­getelődés veszélye fenyegette. A társak közül az MIR mö­gött sorakozik fel a legtekin­télyesebb szavazó tömeg, s a parlamenti erőpróbán is a leg­több voksot rá adták le. Prog­ramjában haladó változásokat hirdet, kiemelve a nemzeti jel­leget. A mozgalom — hogy népszerűségét későbbre át­menthesse — már másodszor hagy el sikertelen kabinetet. Megfi­gyelők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy egy szilárd, a gyeplőt kemény kézzel tartó kormányzat felállítása érdeké­ben esetleg szövetségre lépne a jobboldallal. A MIR-vezető Paz Zamora esetleg indulna a június 16-ra előre hozott elnökválasztáson is. Zuazo megbízatása ugyan még két évre szólna, ám a Népi Egységen belüli erjedés­nek és a gazdasági gondok feszítő erejének következté­ben, valamint a különböző irányból érkező támadások, így a jobboldal egyre élesebb fellépésének és a szakszerve­zetek szorításának a hatására megrövidítette mandátumának érvényességét. Erről — az egyház közvetítésével — az ellenzékkel folytatott megbe­szélésen egyezett meg. Az egyensúly helyreállításának a reményében enged majd teret egy új felállításnak. Addig a féléves átmeneti időszakban független politikusokkal tölte­né be a megüresedett helye­ket. Kérdés, milyen magatartást tanúsít eközben a hadsereg, amely eddig a kivárás — il­letve az enyhébb ellenállási kísérletek — taktikáját alkal­mazta. Az állandó nyugtalan­ság légkörét kihasználva ké­szenlétben áll, de a tisztikar nagy része eddig tiszteletben tartotta az alkotmányos elő­írásokat, így remény van ar­ra, hogy nem kerül szembe a Latin-Amerikában ismét erő­södő folyamatokkal, amelynek során az egyenruhások helyé­be mind több poszton polgári vezetés kerül. Bolíviában en­nek a formának a megőrzésé­re következetesen végigvitt gazdasági intézkedésekre len­ne szükség, ezek biztosíthat­nák a tartós megnyugvást. Szönyi H. László A Fekete Szeptembert tartják felelősnek a palesztin politikus haláláért Ammanból jelenti az AFP. Az izraeli megszállók kedden több ciszjordániai városban — így Nabluszban és Ramal­­lahban — palesztin tüntetést vertek szét. A tüntetők abból az alkalomból vonultak az utcára, hogy húsz évvel ez­előtt született meg az önálló palesztin ellenállási mozgalom. Párizsban egy ismeretlen telefonáló azt közölte az AFP francia hírügynökség központ­jával, hogy a Fekete Szeptem­ber elnevezésű szélsőséges pa­lesztin szervezet tagjai ölték meg Fahd Kavaszme volt heb­­roni polgármestert

Next