Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-18 / 40. szám
Hétfő, 1385. február 18. Magyar Nmet Jogtanácsosok ? Statiszta vagy főszereplő? A jogtanácsosok helyzetét tárgyalta meg a közelmúltban a Veszprém megyei párt-végrehajtó bizottság. A hagyományos jogászi pályák közül most került napirendre az ő munkájuk, s már ebből is kitetszik, hogy erre a szakmára, a gazdaság változó viszonyai között egyre jobban odafigyel a társadalom. Jogszabály ugyan korábban is meghatározta tevékenységüket, de a tavalyelőtt megalkotott, törvényerejű rendelet szabályozta igazán mindenre kiterjedően és az új követelményeknek megfelelően helyzetüket. Milyen körülmények között végzik munkájukat is Eszrtrém megyében? — erről beszélgettünk dr. Vasvári Csabával, a pártbizottság osztályvezetőjével. Időhúzás — Az új jogszabály rendet tett és egyértelműen meghatározta a jogtanácsosi munka feltételeit. Korábban, nehezen lehetett pontosan megmondani, egyáltalán ki tartozik ebbe a körbe, most a bírósági bejegyeztetés és más szabályok bevezetésével nyomon követhető, hogy melyik vállalatnál hány jogtanácsos dolgozik,, milyen a vállalaton belüli helyzetük, mit bíznak rájuk, mit várnak el tőlük. Tisztább képet kaphatunk arról, arra használják-e őket, amire egy modern vállalatnak egy ilyen képzettségű diplomást használnia kell. A párt-végrehajtóbizottság is úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben jól képzett jogászok nélkül nem tud létezni egyetlenegy intézmény sem. Az országos tapasztalatokkal egybecsengően az önök összegzése is azt igazolja, hogy a vállalatok egy részénél még mindig a hibás döntések után következő perek megnyerését, a slamasztikából való kihúzást tekintik a jogtanácsos feladatának, és kevésbé vonják be a szerződések megkötésébe, az érdemi döntéshozatalba. Az állásfoglalás elsősorban a gondokat kívánta feltárni, ezért is bíráltuk az olyan vezetői magatartást, amelyik a jogtanácsost, nem tekinti a főkönyvelővel, a főmérnökkel és más szakemberekkel egyenrangú gazdasági vezetőnek. Sok helyütt valóban kész tények elé állítják a jogászt, reménytelen ügyekben várják tőle a per megnyerését. Máshol besorolják mondjuk az igazgatási osztály szervezetébe, és olyan feladatot is rábíznak, amelyeknek ellátásához korántsem szükséges az ő szakértelme. Azt azért meg kell mondanom, hogy nagyvállalatainknál, például a fűzfői Nitrokémiánál, a Veszprémi Szénbányáknál vagy a Bakony Műveknél már nem ez a helyzet. A felesleges pereskedések száma egyébként csökkent az elmúlt években. 1981- ben például 318 társadalombiztosítási per folyt a bíróságon, olyan perek, amelyekben a vállalat bizton tudta, hogy veszíteni fog, de vagy mert éppen nem volt pénze vagy más okból nem akart fizetni, húzta az időt.. A vállalati vezetőknek szerveztünk egy megbeszélést a bíróság elnökével, ennek meglett a foganatja: 82-ben 190, 83-ban már csak 125 ilyen per indult. De a vállalatok egyéb pereiben általában is megfigyelhető egy kedvező tendencia: három év alatt az ügyek száma 1500-ról 1200-ra csökkent. A jogtanácsos helyzetét egy adott vállalaton belül milyen tényezők befolyásolják? — Sok múlik a vezető gondolkodásán, azon, vajon felismeri-e, hogy a szerződések megkötésekor nem nélkülözheti a jogász tartalmi közreműködését. Szerintünk szükséges az is, hogy ő maga is rendelkezzék minimális jogi alapismeretekkel. A jelentésben úgy fogalmaztunk, hogy a mai kor jogtanácsosának jogilag nagyon jól képzett gazdasági vezetőnek kell lennie. A megfogalmazáson lehet vitatkozni, de a lényegen aligha: jó vállalati jogász sem lehet az, aki legalább nagy vonalakban nem ismeri a vállalat gazdálkodását. Hogy egyenrangú partnernek tekinti-e a jogászt, rajta is múlik, csak az tarthat igényt ilyen megbecsülésre, aki állandóan képzi magát és közgazdasági ismereteit bővíti. A kedvező változást példázza többek között a jogtanácsosi szakosztály munkáin is. Korábban jogszabályokról, jogi kérdésekről vitatkoztak az üléseiken. újabban egyre többször tűznek napirendre tájékoztatókat a nem gazdaság.^ról, a h'n a^r7°t^r,9»l. De tnnf ni vamokat is. tov^bbko'o^o'íí.íknt valami! v^n k^zf??7da*^£fi kurzuson. ÍJ*v Tátunk. a jor»í pcnrotprim sem ártana a pnb'4.Vqi oktatása múlott tanítani a hasontóknak. Férfi pálya — Mennyire hódított teret a megye vállalatainál, Szövetkezeteinél az a vélemény, hogy komoly gazdasági eredményeket a vezetést segítő, színvonalas jogászi munka nélkül nem lehet elérni? — Említettem, hogy a nagyvállalatoknál nagy hangsúlyt helyeznek a jogászok tevékenységére. Tény: a jól gazdálkodó cégek hozzáértő jogi szakember nélkül nem létezhetnek. Jól nyomon követhető a változás például a téeszek esetében. A hatvanas években egy jogász intézte az ügyeket öt-hat téeszben is. Ma a harminckilenc szövetkezetben harminchét jogász dolgozik, az egyesítések és tevékenységi körük bővítése után egyre kevésbé tudtak meglenni jogász nélkül. Ahhoz, hogy egy gazdálkodó szervezet vezetője nyugodtan aludhasson, kell, hogy olyan jogásza legyen, aki precízen előkészíti a dolgokat. — Érdemes néhány szót arról is szólni, milyen is ennek a pályának a vonzereje, a tekintélye? — Amíg az ügyészségen, a bíróságon egyre több gondot okoz az állások betöltése, addig a jogtanácsosoknál nincs probléma az utánpótlással. Nyilvánvalóan összefügg ez jövedelemszerzési lehetőségeikkel, fizetésükből és a különböző jutalmakból szépen megélhetnek, ráadásul bőven van alkalmuk másodállást, mellékfoglalkozást vállalni. Anyagi helyzetüket közvetve jelzi az a tény is, hogy szemben más jogi párcokkal erre a szakmára nem jellemző az elnőiesedés. A megye száztizenhárom jogtanácsosából körülbelül nyolcvan férfi. Pénz és tudás — Jogászkörökben a bírák és az ügyészek tudását szokták magasra értékelni, ezzel szemben az ügyvédek és a jogtanácsosok jóval nagyobb jövedelemhez juthatnak. Szakértelem és anyagi megbecsülés fordított viszonya olyan folyamatokat indíthat el, amelyek nem biztos, hogy a társadalom szükségleteinek megfelelő változásokat eredményeznek. Valóban kérdés, hogy mennyire egészséges ez az átrendeződés a jogászi pályák viszonyában. Ha nagyjából azonos anyagi esélyeket nyújtanának a különféle pályák, akkor biztosan nem ez lenne az áramlás iránya. Ami a szakmai tudásukat, értéküket illeti, szerencsére nem jellemző már az a néhány évvel ezelőtti eset, amikor a jogtanácsos a bíró előtt olyan paragrafusra hivatkozott, amelyet már régen hatályon kívül helyeztek. A megye jogtanácsosai közül sokan nyelveket beszélnek, tagjai a külföldre utazó vállalati tárgyaló küldöttségnek, és ismerik a területüket. Az elszürkülés, a szakmai beszűkülés veszélye persze őket is fenyegeti. Reméljük, vizsgálatunk egyik eredménye az is lesz, hogy az illetékes szervek jobban odafigyelnek a jogtanácsosok munkájára, segítik őket abban, hogy a gazdasághoz értő, a jogot eredményesen alkalmaó munkatársai lehessenek vállalatuknak. J. I. GondolkodószékISO Az utolsó pesti horgász, bizonyos Vita Ferenc ezen a hajnalon is letelepedett az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, elrendezte készségeit, elővette nyolcméteresre nyújtható botját, horgára akasztotta a műhalat és várt. Az alkalmat várta, pontosabban a járókelőket, vagyis a közönséget, mely nélkül nem érdemes egy suhintással a műhalat a Duna közepére hajítani. A megfelelő pillanat elérkezett. Suhogott a bot, repült a madzag, a rakparton tapsolt valaki. Viza Ferenc szerényen meghajolt, és botot tartva könnyes szemmel gondolt atyjára néhai Viza Benedekre, aki horgászt nevelt belőle, sőt már a keresztelőn is arra gondolt: Szent Ferenc oltalmába ajánlja a fiút — hátha majd az megtanítja, érteni az állatok nyelvén, különös tekintettel a halakra. Akkoriban még voltak a Dunában halak ugyanis. Viza Ferenc, még egyet sem látott, de pontosan el tudta képzelni, hogy milyen. Sőt. Gyanította, hogy védőszentje valóban felruházta a halak nyelvén értés tudományával, és húsz éve alig várta, hogy egyszer kipróbálhassa azt. Voltaképp azért használt nyolcméteres botot, hogy láttára a járókelők megálljanak. Komisz dolog lett volna bármely vízilénnyel tanuk nélkül társalogni ... De elég az hozzá, hogy ezúttal is egy suhíntással hajította a műhalat a Duna közepére, mikor hirtelen ismeretlen úszó tárgyat pillantott meg a folyó közepén, amint az a parthoz, azaz hozzá közeledik. Viza Ferenc megdermedt. — Unknown flying object, azaz UFO — morogta rémülten, mert nemcsak állatul, hanem angolul is tudott. — USO! — helyesbített egy bámészkodó úr a háta mögött. — Unkown swimming object! — tette hozzá tudálékosan. — Hiszen ez nem repül, hanem úszik. Vita Ferenc bosszúsan hátrafordult: — Ne szóljon bele, inkább értesítse a parti őrséget, a tűzoltóságot és a Tudományos Akadémiát! — Amíg azok ideérnek, ez a valami megesz bennünket — mondta az idegen és egy köré telepedett. — Már jön is! Az ismeretlen úszó tárgy valóban feléjük tartott. — Szerintem a Lochness-i szörnyhöz hasonlít! — vélekedett Viza. Ferenc, egyik kezeltél a botot, markolva, a másikkal sűrűn vakarózva. — Csak annyiban különbözik tőle, hogy ez létezik, a másikat pedig csődbement kocsmárosok találták ki. . — Azon kívül ez kisebb! — okoskodott tovább a kibic. — Kisebb, de legalább a mienk. Nincs benne semmi csalás. Én a maga helyében megpróbálnám a horoggal megakasztani! Vita Ferenc így tett. A zsinór megfeszült, az USO hamarosan a bét végén fickándozott. Három arasznyi volt, néha arany-, máskor ezüst-színben csillogott. Elülső részén valamely titokzatos szerkezet két furcsa nyúlványt mozgatott, hátulsó felén szintén. A horog egy, elöl levő nyíláson akadt bele. Ez a nyílása beszélni tudott, és Viza Ferenc — talán az atyai áldásnak köszönhetően pontosan értette, amit mond: — Szerencsétlen — mondta, az USO —, egyenesen a Fekete-tengerből sisztam ide, hogy egy magyar halász kifogjon, te pedig parti őrséget, meg tűzoltóságot emlegetsz! Vita Ferenc vagy a Rottenbiller utcából, nemde? — Te pedig a csodálatos aranyhalacska, aki három kívánságot ... — képedi el a horgász. — Azok az idők már elmúltak, barátocskám! Egyet! Persze ez lehet nagy. Hogy úgy mondjam: társadalmi, közösségi, vagyis országos kívánság ... Na, bökd már ki! — Nem akarok beleszólni — szólt közbe az ismeretlen úr —, de szerintem olajkutakat kéne kérni a vecsési káposztaföldek helyére, tavaly úgysem lehetett a káposztát eladni. Egy járókelő, aki szinte véletlenül hallgatózott, megjegyezte: — Marhaság! Egy kisautóösszeszerelő üzem kellene, ahol kisfogyasztású olcsó kocsikat gyártanak. Valaki közbeszólt: — Uraim! Söpörtessük föl a halacskával a pesti utakat és ha marad ideje, javítsa meg a telefonokat. Nem vagyok hajlandóa maguk autója meg káposztája miatt térdig koszban járni! Vita Ferenc tudta, hogy elérkezett élete nagy pillanata. Erre várt húsz esztendeig. Könnyes szemmel nézegette az aranyhalat. Gyöngéden lesegítette a horogról és finoman kézbe fogta: — Nem, uraim! Halászlé! Sok paprikával és csuszatésztával . . . No, eredjenek a dolgukra. Nincs itt semmi néznivaló. Megay László • BUDAPEST -r. , . ter. j. , fővárosi Fürdőigazgatóság állami vendéglátó vállalatok, kisvállalkozások (gmk., pjt.) és magánkereskedők részére -f 1985. május 1 - i nyitással meghirdeti üzemeltetésre Palatínus és a Szabadság (DAGÍIV) STRAND VENDÉGLÁTÓIPARI EGYSÉGEIT (éttermek, büfé, pavilonok). Érdeklődés, jelentkezés: KIADÓIGAZGATÓSÁG Fővárosi Fürdőigazgatóság, kereskedelmi osztály, a lifi-746-os és a 310-fől(5-ös telefonon. Budapest V. Guszev utca 25. 1051. Kereskedelem helyett elosztás Méreg a méreg miatt Tavaly negyvenegy tonna Terbutrint rendeltek az Északmagyarországi Vegyiművekből a hajdú-bihari mezőgazdasági üzemek. Mégpedig úgy, hogy a gyomnövények elleni védekezéshez már a korai vetések előtt tudják használni a jól bevált szert, tehát legkésőbb március 15-ig érkezzen meg a gazdaságokba mind a negyven tonna. A sajóbábonyi gyár március 21-ig két részletben mindössze húsz tonnát szállított, aminek következtében sok termelőszövetkezetben a szigorú technológia miatt már nem is tudták használni a gyomirtót. Papírmunka és a határidők Az esetről annak a népi ellenőrzési vizsgálatnak a példatárában olvastam, amelynek fő célja a műtrágyák és növényvédő szerek ésszerűen takarékos felhasználásának vizsgálata volt. A KNEB országos felméréséhez kapcsolódtak a tiszántúli népi ellenőrök. A vaskos jelentésből kiemelt példa önmagában is sok tanulsággal szolgál annak, aki a szóban forgó kérdésekről tájékozódni akar. A szállítási késedelem gyakori gond, mint ahogy a következmények is súlyos károkat okozhatnak: a korszerű növénytermesztés korszerű technológiája megköveteli, hogymindenféle vegyianyag akkor legyen kéznél, amikor éppen arra szükség van. Ha gondolatban végigjárjuk a műtrágyabeszerzés adminisztrációs útvesztőjét, azon csodálkozunk, hogy a mő gazdasági üzemeink egyáltalán termelni tudnak. A kereskedelmi vállalatok tavasszal, nyár elején megmondják az üzemeknek, hogy milyen műtrágyákat, növényvédő szereket forgalmaznak a következő évben. Július 20-ig összegyűjtik a megrendeléseket, majd az öszszesítések elvégzése után, augusztus 15-ig továbbítják a papírokat a szállítókhoz, ők ugyancsak ráérő emberek, hiszen a rendelések visszaigazolására az év végéig, gyakran a következő év elejéig kell várni. Ezek után írnár nem is meglepő, hogy a szállító ajánlata jócskán eltér a megrendelők kívánságaitól, ebben a helyzetben viszont a kereskedelmi vállalat sokkal inkább elosztó, mint kereskedő szervezetté alakul át. S az már szinte természetes, hogy a műtrágyaeyártók nem vállalják a negyedéves ütemezést. Számukra az exportkötelezettségek teljesítése felmentést ad mindenféle szállítási késedelemmel szemben. Barkácsalt gépekkel? Hallom az olvasó felszisszenését: miért kell ezt hagyni? Régóta léteznek olyan törvények, amelyek a szállítási fegyelem súlyos megsértése esetén komoly büntetést, helyeznek kilátásba. Más kérdés, hogy ezeket a törvényeket nehéz alkalmazni. A kereskedő ugyanis kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se sértse meg az ipart. Inkább lemond az egyébként jogos kötbérigényéről, remélve, hogy a következő kritikus időszakban majd előnyt élvez a szűkös készletek szétosztásában. Sajnos, a műtrágya és növényvédő szerek felhasználásához szükséges gépek, berendezések árusításához se jobb a helyzet. A hajdúszoboszlói Vörös Lobogóban arról panaszkodtak, hogy a gyári permetezőgép-konstrucciókat maguknak kell módosítani, hogy az kielégítse az agronómiai igényeket. A „szomszéd várban”, az ebesi Vörös Csillagban meg egyenesen azt állították, hogy a jelenleg kapható, műtrágyaszóró gépek nem felelnek meg a mai követelményeknek. Az a cél, hogy a növények számára optimális dózist gazdaságosan, jó minőségben szórják ki, egyszerűen megvalósíthatatlan — részben a műtrágya fizikai tulajdonságai, részben meg a gépek konstrukciója miatt. A mezőgazdasági nagyüzemekben általában minden tőlük telhetőt megtesznek a gazdaságos anyagfelhasználás érdekében. Nem csoda, hiszen valamennyi gazdaság érdekelt a takarékosságban, a meglehetősen szűkös erőforrások jó kihasználásában. Jól mutatja ezt, hogy az üzemek kilencven százalékában megfelelőnek mondható a felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek aránya. Megoldatlan viszont a középirányítók képzése, pedig rájuk különösen fontos szerep hárul a technológia végrehajtásában, betartásában. A gazdaságok a növényvédelmi munkájuk könnyítése érdekében rendszeres előrejelzést kapnak a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomásról. Ezek az információk nagyon hasznosak, csak az a baj, hogy éppen amikor leginkább szükség lenne a gyors híradásra, a járványveszélyes időszakokban, későn érkezik meg az üzemekbe az előrejelzés. A növényvédelem egyébként szakszerűen történik, amiért ugyancsak nem jár külön dicséret, hiszen ez az elért termelési szint elengedhetetlen tartozéka. Ügyelnek az emberek egészségére is, amit bizonyít az, hogy tíz esztendeje nem történt a környéken növényvédő szer által okozott mérgezés. A gazdaságok ötven százalékban ma is hagyományos módon, döngölt földlápon, fóliatakarással tárolják a műtrágyát, s ez takarékossági szempontból igazán nem nevezhető optimálisnak. Az üzemek negyven százalékában betonozott, de félig nyitott szín ad helyet a műtrágyának, míg a legtehetősebb üzemek biztonségos, zárt raktárakban őrzik a drága tápanyagot. A leggyengébb láncszem! A gépek vásárlására kevés pénz jut a gazdaságokban. Jelzi ezt, hogy a műtrágyaszóró berendezések átlagos nettó értéke negyven százalék, míg a növényvédelem, gépei igen elhasználtan, csupán a 36 százalékos értékükön működnek. Sokan panaszkodtak arról, hogy az újonnan vásárolható gépek se túl korszerűek, nem olyanok, amilyeneket ma vár a mezőgazdaság. Jellemző a technikai fejlesztésről szóló elképzelésekre, hogy míg sokan a folyékony műtrágya felhasználását, az ehhez szükséges gépek beszerzését tervezik, addig az üzemek negyven százaléka csupán a gépesítettség jelenlegi színvonalának megőrzését tartja reális célnak. Mindent egybevetve kimondhatjuk, hogy az általában magas színvonalú növénytermesztésen belül egyik leggyengébb láncszem a műtrágyázás, a növényvédelem. Ez az a terület, ahol az igények jobb és pontosabb kielégítésével, a korszerűbb technika alkalmazásával jelentősen növelhető a termelés gazdaságossága. Végső soron ez lenne az igazi takarékosság. Görömbölyi László A KŐBÁNYAI SÖRGYÁR SZÁMÍTÁSTECHNIKAI ÉS SZERVEZÉSI főosztálya felvesz szakirányú végzettséggel rendelkező, pályakezdő, vagy gyakorlott ÜGYVITELSZERVEZET. Jelentkezni lehet: Kőbányai Sörgyár, telefon: 574-711 313-as mellék.