Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
6 Ligeti Ernő emlékezete Ligeti Ernő romániai magyar író, költő, újságíró, kritikus, szerkesztő Kolozsvárott, 1891. február 19-én született. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, ugyanott jogtudományi doktorátust szerzett. Már diákkorában megjelentek versei és írásai az erdélyi napilapokban és folyóiratokban. 1911-ben tanulmányai elvégzése után a Nagyváradi Napló című napilapnál lett Újságíró. Az első világháborút végigharcolta, 1918 közepén hazakerült Kolozsvárra és a Kolozsvári Hírlap munkatársa lett, majd 1918 decemberétől az új, haladó szellemű Keleti Újságnál tevékenykedett. Egyike azoknak, akik azonnal felismerték a megváltozott helyzet adta lehetőségeket és munkásságával hidat alkotott az erdélyi magyar irodalom előzményei és az első világháború után megszülető romániai magyar irodalom között, 1919-ben pedig az elsők között állt a megalakuló romániai magyar irodalom szolgálatába. Minden irodalmi megmozdulásban részt vett. 1920 .szeptember 15-én indult a Keleti Újság irodalmi félhavi folyóirata, a Napkelet, melyet Ligeti Ernő szerkesztett Kádár Imre, Paál Árpád és Szentimrei Jenő közreműködésével. Ez 1922 szeptemberében megszűnt, mivel 1921-ben megindult a Pásztortűz című irodalmi és művészeti felhavi folyóirat. Ligeti Ernő a kolozsvári Új , Kelet című napilapnak is munkatársa lett. 1924-ben részt vett Kádár Imrével, Sós Károllyal, Nyírő Józseffel, Paál Árpáddal, Zágoni Istvánnal az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar írói munka,közösség könyvkiadó vállalatának alapításában. A Céh nevét Kós Károly adta. Felelős kiadójaként Ligeti Ernő neve szerepelt. . ... 1928. július 18-án a Céh íróiapák egy régebbi ötlete alapján Kemény János marosvécsi kastélyában összehívott háromnapos írói találkozón sikerült létrehozni a konzervatív és az ellenzéki irodalmi irányzat „áthidaló” szervét, az Erdélyi Helikont, amely védőszárnyai alá vette az Erdélyi Szépmíves Céhet. A megalakulás külsőségei és dokumentumai idézték a résztvevők többségének ellenzéki felfogását. A Helikon első találkozójának résztvevői és annak megalapítói: Áprily Lajos, Bánffy (Kisbán) Miklós, Bárd Oszkár, Bartalis János, Endre Károly, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Ligeti Ernő, Molter Károly, Nyírő József, Szenemrei Jenő, Olosz Lajos, Tabéry Géza, Tamási Áron és Tomna László. (A felsoroltak közül ma már csak a 92 éves Endre Károly él Temesváron.) Pszha Jenő és a többi erdélyi magyar író később csatlakozott — meghívás alapján — az Erdélyi Helikonhoz. A résztvevők elhatározták, hogy szabad munkaközösséget alkotva vállalnak részt kulturális célok és feladatok elvégzésében. 1934-ben a tőkés Minerva R. T. és az illetékes Erdélyi Magyar Párt vezetői hosszú és éles viták után elhatározták, hogy Ligeti Ernőt radikális cikkei és származása miatt eltanácsolják a laptól. Dsida Jenő, akivel ebben az időben az irodalmi rovatot is szerkesztették, hevesen tiltakozott és szolidaritást vállalt vele. Ennek ellenére a laptól meg kellett válnia. Ekkor indította meg saját nevén a Független Újság című új politikai és irodalmi hetilapot. Ligeti Ernő szervezőképességével, külpolitikai tájékozottságával, rendkívüli kritikai érzékével Olyan tartalmas politikai és gazdag irodalmi hetilapot szerkesztett, hogy az első szám is teljesen elfogyott. A lap hétről hétre nívósabb lett, az akkori zűrzavaros politikai légkörben igen fontos szerepet töltött be, mert bár burkoltan, mégis bátran nyilvánosságra hozta egyes politikusok hibáit. Ez sok kockázatot rejtett magában. Ligeti Ernő előre látta Románia és Magyarország jobbratolódását, ami ellen sokat harcolt szóban és írásban. Ezt annál is inkább megtehette, mert Kolozsvár, Erdély, sőt egész Románia társadalmának ismert és közmegbecsülésnek örvendő tagja volt, írói, költői, újságírói gazdag és sokoldalú munkásságáért, igaz emberségéért, jó magyarságáért mindenki szerette és becsülte. Hétről hétre állandóan olyan kiváló külpolitikai tájékoztatást adott, hogy a nyílt árusításra került lappéldányokat azonnal elkapkodták. Sajnos előfordult az is, hogy a lapot elkobozták, ami nagy anyagi nehézséget okozott Ligeti Ernőnek, a lap főszerkesztőjének és tulajdonosának. 1937. év elejétől tevékenyen részt vett a „Vásárhelyi ‘Találkozó’ előkészítésében. Az emlékezetes tanácskozás 1937. október 2-án Marosvásárhelyen került megrendezésre. Erdély minden részéből, Aradtól Brassóig egyszáznyolcvanhét cselekvőkész fiatalember jött össze. A részvevők zöme ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely az első világháború után érett férfiúvá, ezért a tanácskozást a harmincévesek parlamentjének is lehet nevezni. 1943 tavaszán családjával együtt Budapestre költözött, anyósához, Szántó Szerénhez, az akkor V„ Pozsonyi út 49. szám alé. Ezután a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetőjeként dolgozott. De hiába hagyta el szeretett szülővárosát, Kolozsvárt, itt is utolérte a végzet. 1945. január 10-én a házmester feljelentette és frrig aznap éjjel elhurcolták mindnyájukat a nyilasházba, az Andrássy út 60-ba, ahol megkínozták és még ugyanazon az éjszakán a Liszt Ferenc téren az egész családot meggyilkolták. Januárban múlt negyven éve, Károly nevű fia is több lövést kapott, de nem halt meg. A kivégzőosztag eltávozása után egy magyar katonai őrjárat észrevette, hogy még él. Elsősegélyben részesítették és elvitték a Vörösmarty utcai kórházba, ahol kilenc napot töltött. Felgyógyulása után kivándorolt. Ligeti Ernő halálának pontos adatait a fiától kaptam. Ugyanis a Magyar Irodalmi Lexikon, az Életrajzi Lexikon és az irodalomtörténet is tévesen, 1944 novemberére teszi halála időpontját. Irodalmi munkásságáról annyit, hogy több kötetre való verseiből rövid életpályája elején csak két verseskötete látott napvilágot: Magányosan ezer tavasz között (Nagyvárad, 1913.) és Én jót akartam (Szatmárnémeti, 1924.). „Költészete gondos formákba öltöztetett intellektuális líra” — írja verseiről Benedek Marcell. Regényei: Belvedere; Az ifjító szűz: A kék barlang: A kuruzsló: Az ő kis katonája; A két Böszörményi: Az idegen, csillag: Jákob az angyallal; Rózsaszüret; Noé galambja; Egetverő György diák; A Szumanita; Mustármag: Az elesettek összesen tizenöt regénye jelent meg, amelyekben az erdélyi társadalmi életet rajzolja kiváló megfigyelő képességgel. Elbeszéléskötetei: az Aszszony, a Vonósnégyes és a Modern Robinson. Politikai pornókötete: Erdély vallatása. Tanulmánykötete: A páneurópai mozgalom. Romániában és Magyarországon a legismertebb műve a Súly alatt a pálma című életrajzi regénye. Ebből megismerjük a két világháború közötti erdélyi magyarság szellemi világának alakulását. Ligeti Ernő rövid életpályája alatt kiváló és termékeny írói, újságírói és szervező munkásságával öregbítette az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom tekintélyét. Az irodalomtörténészek számára nem lenne érdektelen feladat irodalmi hagyatékát felkutatni és az eddig nyomtatásban meg nem jelent műveit kiadni. Bukarestben a Romániai Magyar írók-sorozatban újra kiadták egyébként A kék barlang és Az idegen csillag című regényét. Csiszér Alajos Győr Mastar Nemzet Göncpuszta vagy Göncruszka? Nemrégiben értesültünk arról, hogy a Magyar Nemzet december 19-i számában Hol van Göncpuszta? címmel Morvay Péternek levele jelent meg. Köszönjük a levélírónak észrevételét, amellyel ráirányította figyelmünket arra, hogy a Zempléni-hegység északi részét bemutató turistatérképünk hátoldalán Göncruszka helyett Göncpuszta olvasható. A sajtóhibát javítani fogjuk. Sajnos, a közölt levél egyéb kritikai megjegyzései tárgyi hibát és téves következtetéseket egyaránt tartalmaznak. Domokos György igazgató, Kartográfiai Vállalat Az ÜVEGIPAR MŰVEK III IIA PESTI AM PI LE AGYÁRA felvesz: FÉRFI ÉS NŐI BETANÍTOTT munkásokat könnyű, tiszta, üvegipari fizikai munkára. Munkakör : gyógyszercsomagoló üveg gépi megmunkálás. Heti munkaidő: 40 óra, állandó szabad szombat, több műszakos munka. Kereseti lehetőség: 15 nap betanulási időre 15—17 forint órabér; betanulási idő letelte után teljesítménytől, műszakbeosztástól függően 4000—6000 forintig, plusz teljesítménytől függő 5 százalék prémium és meleg üzemi pótlék. Munkásszálláson elhelyezést, utazási térítést, üzemorvosi ellátást, étkeztetést biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest XIII., Váci út 99., munkaügyi osztály, telefon: 200-940 21-es mellék. A Az egypercesek nemcsak az SX írás, hanem (főként) az észjárás műremekei. Örkény éppen csak egy csöppnyi valószínűtlent kever anyagába — és az ősöreg recept e gyöngéd fölbillantésétől máris füstölögni kezd a sztori antik technológiája, a műhely csupa szikra és villanás, s előtűnik — ha nem is a bölcsek köve, de a bölcsek kavicsa, az egyperces. Pedig nem történt semmi, csupán az előírt, csipetnyi galambepe helyett némi kis tinitrodoluent kevert a masszába, borsónyi égboltot, halált, képtelen mosolyt — és nem lassú tűzön keverte, hanem (esetleg) az abszolút mínusz hűtőkemencéjébe vetette. Avagy fordítva kapcsolta be a játékból, a gravitációt, nem lefelé, a Föld magva felé vonz, hanem a Göncöl hetedik csillagába kapaszkodik Örkény kiemel egyetlen pálcikát a marokkóhalomból , és szerkezetparódiává alakítja át az egész vízszintes Eiír'el-kazlat. Más,kor becsúsztat a kis rudak közé még egyet é s az lassan kúszni kezd, kígyózni döbbent ikertestvérei között. A gömb ködösítése, mondanám, de hát a kihívóan valószínűtlent, mint a mű lehetséges, szerves részét nem Örkény találta ki. A varázslók épp a hihetetlent igyekeztek elhitetni — a hozzátapasztott valóságosnak a segítségével: a bűvész is úgy fűrészeli ketté fodros hölgyét, hogy közben minden atellékeset ellenőrzésre bocsát, fölmutat és megforgat: nem csalás, nem ámítás, tessék meglapogatni a dobozt, a hölgyet, a fűrészt... Örkény azonban megfordította a szemfényvesztés fölényes és alattomos logikáját. Nem a valós részletekkel fogadtatja el a hihetetlent — hanem fordítva! A csodaszerű kell neki ahhoz, hogy az olvasó elhiggye — a valót. A moralista Örkény ugyanis tudja, hogy az olvasó cinikusan lázad minden pedagógia ellen: gyermekkorában kinevelték belőle a nevelés befogadásának készségét. Dühösködik minden szószéki tanács és prédikáció ellen; gyanakvó, már a krisztusi, sőt, a mózesi parancsolatban is valami átejtést szimatolt, s azóta is gyanús neki — nem éppen alaptalanul — minden szabály, rendelet, és tanmese: vajon nemcsak az ő kordában tartására találták ki? S míg ő jámbor hívőként tiszteli a játékszabályokat, vajon mások nem fosztogatják a perselypénzt? Örkény, akárcsak Aesopusz, rájött, hogy az erkölcsi okítás patetikus módjai koronként hitelüket vesztik, s különösen a nagyon realista látszatú időkben. Aki mindenáron meg akarja győzni igazáról a közgyűlést,, gyakran gúnyoros mosolyt fakaszt. Nem kell hát akarni meggyőzni — döntötte el Örkény —, gúnyosan mosolyogni kell! Sőt. Jobb, ha a szerző mintha maga is hihetetlennek tartaná a históriát! Ne is álcázza képtelen voltát! Sőt, tegyen rá még tíz lapáttal. Igenis a rizsszemek beszélgetnek. Igenis a rezedaszál kiffibólyog a vécére, s az ülőkén bökken rá, hogy nem rendelkezik az ott szokásos művelethez szükséges berendezéssel ... S mit tesz erre az olvasó? Zavartan hunyorog Egyre gyamrabb neki a hihetetlenség. Hiszen a tamáskodós mindenben kételkedik: abban is, hogy nem szabad elhinnie a valószínűtlent. És felébred benne a valószínűtlen nosztalgiája. Mert közben ő, aki a hátukmált nyílvánvalót nem hiszi *1 — titkon csodákra vár Felébred benne a mesehallgató' »rtatlan bor''omlásvágya: a bűnbeesés előtti énre, amikor még nem kérdőjelezte meg sem 37 éjszakai, sem a nappali csodákat. A bűvész minden hamis 'áth alst azért kápráz*et rá a katonaélgye hogy élhitessé: -Csodát tesz. Mutatványa mit yom ér- Vigg néző nem tátotta el a száját, nem borzongott és a hátán nem futott végig az irracionális hideg. A varázsló mindent megtett, hogy az érzékszervi tapasztalat rá ne cáfolhasson a csodára. Hihetetlen — dadogja elfúló lélegzettel a néző és rációját elfojtja a diadalmas, képtelen empíria. De azután hazamegy és hét évig csóválja a fejét: vajon mi lehetett a mutatvány titka, trükkje,szemfényvesztő fogása? Örkény kifordította és meglódította az eszközt. Az ellenkezőjére. A hihetetlent épp a maga leplezetlen, sőt, fölfokozott hihetetlenségében csavarja bele a kompozíciónál Nem látja el valószínűsítő látszatokkal. Ellenkezőleg. A csoda hiteti el velünk a valót. Örkény olyan kihívóan vállalja a valószínűtlent, oly természetesen és magától értetődően, mint aki tudja: csak a rábeszélés hiánya ébresztheti föl az olvasóban az elhinni vágyást. Elhesseget, hogy odatapadjunk. Nem igaz, amit mondok — kiáltja — lássátok be, legyen eszetek, hogyan beszélhetne örökké a hónapos hetekről a Fülep-hegyi visszhang, akármit kiáltunk feléje? S igazán marhaság, hogy a mézeshetes házaspár fölragad a légypapírra! S hogy valaki megvehesse a holnapi lapot és abban saját valós halálhírét olvassa! S hogy a pirosbabos ágynemű néhány petéjét csecsemőnek nézzék, fölneveljék, s tudós legyen belőlük! Lássátok be, legyen eszetek, végtére is lehetetlen ! De nekünk nincs eszünk. Nem is jön meg. Azazhogy van —, s ahogy olvasgatunk, olvasgatunk, egyre inkább pont olyanná lesz az eszünk, amilyen ezekhez az írásokhoz kell. S már volt egyszer ilyen, volt egyszer, hol nem volt — igaz, akkor prikulicsok, boszorkányok, békahercegnők keringtek körülöttünk, nem könyvelők, nyugdíjasok és tócsák. Akik-amik egy darabig a leggyalogjáróbb pályán haladnak, átlagosan és unalmasan — aztán észrevétlenül kisiklanak, amiként az ampex-technika hengerre görbítheti, megpörgetheti a képernyő arcait. Persze az Örkényi fordulat a képtelenbe nemcsak a faotalista célzatos trükkje. Elvégre a valóságnak valóban: része a valószerűtlen. A természetesség, amellyel Örkény beveszi a játékba a meghökkentőt, közérthetővé teszi a közérthetetlent. Karteziánus magyarázatok helyett utóvégre olykor elég egy hangulat: a végső tanulság szublimálása a költői képben. A rajz gesztusa oly bravúrosan egyszerű, hogy kitűnik: nem az ábra, hanem a modellje karikatúra. A groteszk nem abból fakad, hogy a józan nézi, átkbiggyesztve, a részegetés nem is abból, hogy a bódultak mulatnak az ésszerűn. Vigyorgó halálfejet láttunk már, de itt a koponya állkapcsán meleg mosoly fut át! A rögeszme — a moralista rögeszméje is — komolyan veszi magát, de humorral. Az önállósuló részletek öröme és fintora delejjel futtatja be az addig semlegesnek, semmitmondónak érzett felületét is. Örkény a látható mögött másfajta összefüggéseket fedeztet fel velünk; nem evilágiakat, nem is túlvilágiakat , hanem a mechanizmus alvilágából valókat, például olyanokat, amiket egyébként csak a cinikus pragma, a mafiota-gyakorlat ismer De Örkényben semmi cinizmus — csak részvét és szenvedő realizmus A bölcs, szellemes grimaszok mögül egy alapvetően érzelmes magatartás síti ki: ha kifordítanánk paraboláit, tán még melodrámára is bukkanhatnánk. A felületes olvasó szemében kezdetben mintha vigasztalan kép állna össze a sajnálatra méltó emberiségről. Aztán feszengés, türelmetlenség, várakozó bizsergés lesz úrrá rajta — s nem egészen érti, hogyan és miért? Pedig egyszerű. Váratlan fordulataival, édes valószínűtlenségeivel ez az életmű a meglepetésekre készít föl. Nemcsak abban az értelemben, hogy Örkény után nem lehet a világot unottan szemlélni — vagy utálni. Ez a meglepetés-világrend azt sugallja: van remény! Ha a törvényszerűből nem is következik — hát kibukhat a csodaszerűből. Örkény csak egyszer kacsint ránk. Amikor azt sugallja: tán még a történelmi happy end sem teljesen kizárt dolog. Sőt, az sem lehetetlen, hogy az emberiség holnapra egy angyalhajszálnyival jobb lesz. Tetézem a kötet vászonfedelén !s az aláírása nagy ö betűjét, a befejezetlen kör kaján szárát, fölötte a két pont rám meredő szempárját: bohócfej, békaherceg. Menő Manó fölháborodott prezimitálása, mosoly előtti mérgessége — s nem hiszem, hogy csak én látom gúnyos, fájdalmas, kérdő arcát. (U. i.: A szöveg gondos szerkesztőjének, Radnóti Zsuzsának és a könyv felelős szerkesztőjének, Győri Jánosnak hálásak lehetünk — mindöszsze azt fájlalhatjuk, hogy az írások keletkezésének, vagy legalább első közlésének dátumaitól e kötet megfoszt, holott Örkény fejlődéstörténetét épp így követhettük volna mélyebbről nyomon ) (Szépirodalmi) Bodor Pál Egyperces novellák Örkény István műveinek újabb kötete Szerda, 1985. február 6. KÖNYVESPOLC ÚJ KÖNYVEK MÓKA KIADÓ: Diósi Ágnes: Hetedíziglen Élő történelem — Történelmi montázs (összeáll. Asperján György) Gál Farkas: Az úriszék előtt. Hernádi Sándor: Kis magyar helyesírás Krúdy Gyula: A törpe trombitás Marsuk, Sz.: Kölykök a ketrecben (Malis Kiadó, Moszkva) Németh György: Mesék Thészeuszról Nietiacki, Zbigniew: Autócska úr és a titkok titka Sabatini, Rafael: Blood kapitány viszontagságai Szép Ernő: Járok-kelek, megállók Szönyi György Endre: Új föld, új ég Weber, Tornáz: A vikingektől az űrhajósokig SZÉPIRODALMI KIADÓ: Mátrai-Betegh Béla: Évadról évadra Csehszlovákiai magyar regényírók 1918—1943. Szép Angéla háza. (Madách) Keresztúry Dezső: Helyünk a világban Molter Károly: Tibold Mártort STATISZTIKAI KIADÓ : Idegenforgalmi évkönyv 1983. Időfelhasználás a mezőgazdasági kistermelésben I. ZRÍNYI KIADÓ: Arzenál 84* Dr. Bak József—dr. Csonkaréti Károly—Lévay Gábor—Sárhidai Gyula: Hadihajók Vajda Péter: Csontváz a kamrában Válogatás szovjet hadtudományi írásokból ZENEMŰKIADÓ: Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal Liebermann, Rolf: Életem az opera Rátonyi Róbert: Operett TV 17. Az UNIPACK IPARI SZÖVETKEZET. Budapest XIII., Petneházi utca 46—48., telefon: 401-770, felvételre keres: ÁRKALKULÁTORT, GÉPÍRÓADMINISZTRÁTORT, GÉPKÖNYVELŐT, GÉPI SZÁMLÁZÓT, UTÓKALKULÁTORT, Robotron 5110-es programozó gép kezelésében jártas ÜGYVITELTECHNIKAI DOLGOZÓT. Jelentkezés a személyzeti vezetőnél.