Magyar Nemzet, 1985. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
Mn övítr Nm mi é* A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Értékmegőrzés Hazánkban száz aktív dolgozóra negyvennégy nyugdíjas jut s ez a magas arány elgondolkodtató. Minden bizonnyal ez az összevetés is táplálja azt a téves nézetet, mely szerint a foglalkoztatottak azért boldogulnak az elképzeltnél kevésbé, mert „az öregek sokba kerülnek”. Meglehetősen káros felfogás ez, ami ellen nem lehet eléggé tiltakozni. A nyugdíj ugyanis nem halálig tartó végkielégítés, jótétemény vagy havonta rendszeresített szociális segély, hanem nagyon is megszolgált illetmény. Mi várható a készülő új nyugdíjtörvénytől? Találgatások követik egymást s ezekben, ahogyan az lenni szokott, mindkét szélsőség előfordul. Az is, hogy hoszszabb időszak átlaga alapján állapítják meg a megélhetési alapot, s természetesen az is, hogy kedvezőbb lesz az elbírálás, mint annak előtte. Nyilvánvaló, hogy a párt- és kormányzati szervek alaposan mérlegelnek, , hiszen a tét nem kisebb, mint a népesség hozzávetőlegesen egyötödének a boldogulása. Tudomásul kell venni, hogy nyugdíjasaink tekintélyes hányadának öregkorát ez időszerint nem tudjuk bearanyozni, teljesen gondtalanná tenni. Vonatkozik ez elsősorban a szerény jövedelműekre s közülük is elsősoran azokra, akik minden rokoni támasz nélkül kényszeülnek leélni hátralevő életüket. A kíméletlen statisztika szerint a nyugdíjasok hetven százalékának kezébe a postás háromezer forintnál kevesebb pénzt számol le s csaknem minden második nyugdíjasnak a kétezerötszáz forintot sem éri el a havi járandósága. Ugyanakkor csak háromezer forintra kerekítés közel kétmilliárd forintos többletkiadást jelentene a társadalombiztosításnak, ami nyilvánvalóan lehetőségen felüli erőfeszítést igényelne. Mégsem mondhatunk le arról, hogy a nyugdíjak annyit emlegetett reálértékét megőrizzük. Nemrégiben egy publicisztikában azt mertem javasolni, hogy a rendelkezésre álló kétszázalékos emelést másképpen, differenciáltan kellene szétosztani. Méghozzá úgy, hogy átmenetileg a kisnyugdíjas tekintélyesebb, a tehetősebb meg szerényebb előmenetelben részesülne. Még azt is el tudtam képzelni, hogy akiknek a havonta esedékes végkielégítése meghaladja a tízezer forintot, azok egy ideig csak annyit kényszerüljenek beosztani. Akárha darázsfészekbe nyúltam volna. Több felháborodott levelet kaptam, amelyekben az érintettek büszkén hivatkoztak arra, hogy ők megszolgálták ezt a pénzt s ily módon annak ugyanúgy van reálértéke, mint a kisebb nyugdíjaknak. Nem vitatom igazukat, mindössze azt kívánom megjegyezni, hogy a nyugdíjasoknak az a 15,5 százaléka, akiknek a jussa alatta marad a kétezer forintnak (!), azok is becsületesen szolgáltak aktív korukban. Ahogy közismert az is, hogy az ötvenes években nyugállományba vonultak jelentős hányada igen szerény végelszámolásban részesült. Vagyis — ha tetszik, ha nem — a legkisebb és a legnagyobb nyugdíjak között aránytalanul nagy a különbség. Jól példázza ezt a foglalkoztatottak világa, ahol a bérből és fizetésből élők jövedelmei között elképzelhetően öt-hatszoros a különbség. A tények azonban makacs dolgok. Az semmiképpen sem lehet cél, hogy a megszerzett jogai bárkinek csorbuljanak. Az viszont nagyon is sürgető tennivaló, hogy a hátrányban levők valamelyest felzárkózzanak. Ezt szorgalmazza az a jól bevált intézkedés, amely a nyugdíjasok fokozott foglalkozását lehetővé teszi. Ismeretes, hogy 1983-tól évente már ezerkétszázhatvan órát tölthetnek munkával s ily módon a korábbi mellékjövedelem kétszeresét kasszírozhatják évenként, maximálisan hatvanezer forintot. Másrészt kiteljesedett azoknak a szakmáknak a köre, amelyekben korlátozás nélkül lehet „továbbszolgálni”. Ilyen mentesítést kaptak az óvónők, a dajkák s az alsó fokú nevelőintézetek pedagógusai s Budapest területén valamennyi fizikai munkakörben dolgozó nyugdíjas. A számok kétségtelen, munkakedvről hallanak, bár a motiváció nem derül ki belőlük. Az tudniillik, hogy ki miért szegődik el újra volt vagy utólag választott munkaadójához. Van, aki a nyugdíjas életforma elviselhetetlensége miatt húzza fel esténként a vekkert, másokat egyszerűen nem tudnak nélkülözni, fittyet hányva előrehaladott korukra, megint másokat viszont a szükség késztet a munkára. Postások, éjjeliőrök, kézbesítők lesznek egykor jobb napokat látott emberek s mégis valami különleges tűz lobog a tekintetükben. A legkisebb, mások által lenézett feladatot is példamutató lelkiismeretességgel látják el. Tavaly több mint háromszázezer nyugdíjas vállalt hosszabb-rövidebb időre munkát. Nyilvánvalóan nem valamennyien megélhetési gondjaikat enyhítendő álltak be újra a sorba. Következésképpen jóval több mint egymillió kisnyugdíjas nem élt, élhetett az itt-ott jelentkező lehetőséggel. Valamennyiüknek persze nem adódna egyik napról a másikra munka, ahogy nem is lehet az a cél, hogy mindenki újra foglalkoztatottá legyen. Szép számmal vannak olyan öregeink is, akik jócskán elhasználódtak a negyven-negyvenöt éves szolgálat alatt s nekik semmilyen esélyt nem jelent az, hogy ..időkorlátozás nélkül végezhetnek ezután fizikai munkát”. Kertész Péter Andrej Gromiko tárgyalásai a spanyol vezetőkkel Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban A külpolitikai helyzet NÉGYSZEMKÖZTI MEGBESZÉLÉSSEL kezdődött csütörtökön Párizsban Mitterand és Kohl csúcstalálkozója. A nyugatnémet kancellár gépe a sűrű köd miatt kétórás késéssel érkezett a francia fővárosba. A hagyományos sorrendben immár negyvenötödik francia—nyugatnémet csúcs egyik központi témája a Közös Piac kibővítése volt. Az EGK mezőgazdasági minisztereinek huszonnégy órával korábban sikerült pontot tenniük a bor- és a tejrendtartás hónapok óta húzódó vitájára, amely már-már kétségessé tette Spanyolország és Portugália tervezett csatlakozási menetrendjének a betartását. Párizs és Bonn is egyetért ugyan az Ibériai félsziget két országának a felvételével, de jelentősek a nézeteltérések a közös piaci finanszírozás ügyében. Mitterrand és Kohl áttekintette a nemzetközi helyzetet is, különös tekintettel a közelgő genfi Szovjet—amerikai tárgyalásokra. Megfigyelők szerint nem egységes a két fél álláspontja Reagan elnök „csillagháborús” tervéről. Bonn kedvezőbben reagált rá, míg Párizs változatlanul bizonyos fenntartásokat hangoztat, noha a korábbinál tompítottabb formában. TŐZSDEI SZAKEMBEREK csak átmeneti hatásúnak tartják a nyugat-európai bankok szerdai összehangolt akcióját a dollárárfolyam leszorítására. Svájc kivételével valamennyi jelentősebb központi bank részt vett a „támadásban”, összesen másfél milliárd dollárt dobtak piacra, s ennek következményeként a valutatőzsdéken zuhanásszerűen esett a dollár árfolyama, ám a zárásra mindenütt ismét emelkedő tendenciát mutatott. Az akciónak szépséghibája, hogy az előzetes reményektől eltérően az amerikai szövetségi bankrendszer, a FED nem csatlakozott a dolláreladókhoz. Márpedig megfigyelők véleménye szerint az amerikai valuta és a nyugat-európai pénznemek viszonyában a változás csak abban az esetben lehet tartós, ha a FED is tevékeny részt vállal a pénzpiaci beavatkozásokban. A KONTRÁK pénzügyi támogatásáról esedékes washingtoni döntést megelőzően Dániel Ortega nicaraguai államfő fontos bejelentést tett. Szerdán közölte, hogy a közeljövőben két részletben kivonnak az országból száz kubai tanácsadót, és Managua átmenetileg felfüggeszti fegyvervásárlásait. A sandinista parancsnok annak a reményének adott hangot, hogy egyoldalú lépésével ösztönzést ad a közép-amerikai országoknak a Contadora-csoport rendezési javaslatainak a figyelembevételére. Ortega várhatóan részletesebben is tájékoztatja a latin-amerikai vezetőket Montevideóban, a tizenegy éves katonai rendszertől a hatalmat átvevő polgári elnök mai beiktatásán. Megfigyelők a rendkívül feszült nicaraguai—amerikai viszony ellenére nem tartják kizártnak, hogy Schultz külügyminiszter, aki csütörtökön ugyancsak elindult Uruguayba, esetleg találkozik a sandinista vezetővel. Az amerikai törvényhozás tavaly októberben elutasította a kontráknak szánt tizennégymillió dolláros „titkos” pénzügyi segélyt, amelyet a Reagan-kormány a CIA-n keresztül kívánt továbbítani. A kérdés márciusban ismételten a honatyák elé kerül. Reagan elnök és Shultz külügyminiszter az utóbbi hetekben rendkívül hevesen támadta a sandinista rendszert. A Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikkében Schultz február 22-i beszédét vette vizsgálat tárgyává, s ennek kapcsán megállapította, hogy Washingtonban már nyíltan napirenden szerepel a nicaraguai kormány fegyveres megdöntése. A szovjet külügyminiszter Rómából Madridba látogatott Madridból jelenti a TASZSZ. A spanyol kormány meghívására csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Madridba érkezett Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, szovjet külügyminiszter. Gromikót a madridi Barajas repülőtéren. Fernando Marán, a spanyol diplomácia vezetője fogadta. A szovjet külügyminisztert a repülőtérről egyenesen a Moncloa-palotába kísérték, ahol Felipe Gonzalez-szel, a spanyol kormány miniszterelnökével találkozott. A baráti jellegű megbeszélésen a felek kijelentették, hogy elégedettek a szovjet— spanyol gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés alakulásával, méltatták a két ország politikai kapcsolatainak erősödését. Gromiko bírálta az Egyesült Államok militarista politikáját és kijelentette: minden államnak aktív erőfeszítéseket kell tennie a nemzetközi biztonság megszilárdítására, a nukleáris katasztrófa elkerülésére. Meg kell akadályozni, hogy tovább növekedjen Európában a konfrontáció — mondotta. González üdvözölte a szovjet—amerikai megállapodást a genfi tárgyalásokról. Mindkét fél reményét fejezte ki, hogy Genf meggátolhatja a világűr militarizálását és elvezethet a nukleáris szembenállás szintjének csökkentéséhez, mind Európában, mind pedig az egész világon. Gromiko megújította a Gonzáleznek szóló hivatalos meghívást a Szovjetunióba. Andrej Gromiko és Fernando Marán konstruktív légkörű véleménycseréjén a legidőszerűbb nemzetközi problémákról volt szó és behatóan áttekintették a szovjet—spanyol kapcsolatokat. Mindkét részről hangsúlyozták a legfelsőbb szintű párbeszéd jelentőségét, amelyet szemléletesen tükröztek Konsztantyin Csernyenko és I. János Károly találkozói és megbeszélései a spanyol király 1984 májusi szovjetunióbeli hivatalos látogatása során. A nemzetközi helyzet áttekintésekor Gromiko kiemelte, hogy az Egyesült Államok folytatja a háborús előkészületek fokozására irányuló politikáját. Washington olyan parancsnoki állást próbál elfoglalni, ahonnan diktálhatná a feltételeit más államoknak. A Szovjetunió ezzel az agres szív politikával szembeállítja a feszültség csökkentésére irányuló politikáját. Fernando Marán a spanyol kormány nevében üdvözölte az űr- és nukleáris fegyverzetek kérdéseiről kezdődő szovjet— amerikai tárgyalásokról létrejött megállapodást. A külügyminiszterek aggodalmukat fejezték ki a változatlanul veszélyes közel-keleti helyzet miatt. A felek álláspontjának bizonyos közelsége nyilvánult meg ezzel kapcsolatban. A Szovjetunió és Spanyolország határozottan síkraszálltak a közép-amerikai problémák békés úton történő rendezéséért, felemelték szavukat a térség országainak belügyeibe való beavatkozás bármilyen formája ellen. Úgy vélik, hogy a Contadora-csoport államainak kezdeményezései megteremtik a lehetőséget a Nicaragua körüli helyzet békés politikai rendezésére. A találkozón más, kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi politikai kérdést is megvitattak. Gromiko olaszországi hivatalos látogatását befejezve Rómából érkezett Madridba. Rómában — miként az MTI jelentette — olasz kollégájával, Andreottival, illetve Craxi miniszterelnökkel és Pertini államfővel a keletnyugati kapcsolatokat, a leszerelést és a kétoldalú együttműködést érintő legfontosabb kérdéseket tekintette át. Gromikó találkozott II. János Pál pápával és Alessandro Haltával, az OKP főtitkárával is. Előző nap, szerdán este a Szovjetunió római nagykövete, Viktor Lunykov fogadást adott Andrej Gromiko tiszteletére. A baráti légkörben lezajlott fogadáson megjelent Craxi és Andreotti mellett Cossiga, a szenátus elnöke, Spadolini hadügyminiszter, az OKP vezetőségének több tagja, az olasz üzleti, kulturális és tudományos élet számos képviselője. A fogadáson Róma polgármestere átnyújtotta Gromikónak a városi tanács határozatát, amelynek értelmében az olasz fővárosban utcát neveznek el Leninről. Mitterrand és Kohl sajtóértekezlete Párizsból jelenti az MTI: Bonn és Párizs megegyezett a közös piaci költségvetés kiegyensúlyozásának problémájában, s a francia kormány elfogadta azt a bonni követelést, hogy a költségvetési erőforrások növelésének feltételeként Spanyolország és Portugália felvételét szabják meg, — ez tűnt ki Mitterrand elnöknek és Kohl kancellárnak a csütörtöki francia—nyugatnémet csúcskonferencia után tartott sajtóértekezleten elhangzott kijelentéseiből. Helmut Kohl hét minisztere kíséretében csütörtökön a sűrű köd miatt az eredeti programhoz képest két órás késéssel, nem sokkal déli 12 óra után érkezett meg repülőgépével Párizsba. Kohl a repülőtérről — ahol Fabius miniszterelnök fogadta — az Elysée-palotába hajtatott, ahol a programhoz képest több mint kétórás késéssel megkezdte négyszemközti megbeszélését Mitterrand elnökkel. A sajtóértekezleten a francia elnök és a nyugatnémet kancellár egyaránt hangsúlyozta azt is, hogy a két kormány szorosan együtt fog működni a Közös Piac politikai egységének, az úgynevezett politikai uniónak meggyorsítása érdekében s a következő hónapokban közös kezdeményezéseket fognak ebben az irányban tenni. Bár a csúcsértekezlet programján szerepelt a nemzetközi helyzet áttekintése is, erről sem az elnök sem a kancellár nem nyilatkozott. Kohl kancellár csak annyit említett meg, hogy Reagan elnök legutóbbi beszédében felajánlotta a nyugat-európai országoknak, vegyenek részt az űrfegyverek fejlesztésére irányuló kutatásokban. A kancellár azt mondotta, hogy „hivatalos meghívást” még nem kaptak ilyen tárgyalásokra, ha Washington küld majd ilyen hivatalos meghívást is, azt „nagyon gondosan kell majd tanulmányozni”. Megállapodtak, hogy a következő két évben közös hadgyakorlatokat fognak tartani s továbbra is tanulmányozzák a közös fegyvergyártási terveket, így egy újabb harci repülőgéptípus és egy harckocsielhárító helikopter közös gyártását. Kohl kancellár március 25-én újabb látogatást tesz majd Párizsban, hogy a március végén tartandó közös piaci csúcsértekezlet előtt ismét egyeztessék a két kormány álláspontjait. Mitterrand elnök bejelentette, hogy ebben az évben látogatást tesz majd Nyugat-Berlinben. A szocialista országok szóvivője a haderőcsökkentési javaslatról Bécsből jelenti az MTI. A szocialista országok haderőcsökkentési javaslatának elfogadása az első gyakorlati lépés lenne a tizenegy éve folyó bécsi tárgyalásokon és megnyitná az utat átfogó megállapodás felé. Ezt hangsúlyozta a csütörtöki ülésen Ludek Handl csehszlovák nagykövet. A Varsói Szerződés országai a közelmúltban azt javasolták Bécsben, hogy húszezer fővel csökkentsék a Szovjetunió, s tizenháromezerrel az Egyesült Államok csapatainak létszámát a közép-európai térségben, majd ezt követően fagyasszák be mindkét oldalon, országonként és összességében a haderők létszámát. A kompromisszumos javaslat figyelembe veszi a NATO több korábbi igényét, köztük azt, hogy a felek szerződéses formában köteleznék magukat, hogy nem növelik haderőik befagyasztott létszámát. Az ülést követően a szocialista országok szóvivője hangoztatta: A szocialista országok ezúttal tudatosan nem tértek ki javaslatukban a tárgyalások néhány fontos vitatott kérdésére, mert ez csak bonyolítaná a megállapodást. A részegyezség bizalomépítő jellegű lenne. Egy év alatt végre lehetne hajtani a szovjet, illetve az amerikai csapatok csökkentését, további két év alatt a létszámok befagyasztását — ez idő alatt pedig a megenyhült légkörben érdemben előre lehetne haladni az átfogó megállapodást célzó tárgyalásokon.