Magyar Nemzet, 1985. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

12 llíjWXPWpf__________________ HONUNK A HAZÁBAN Veszprémben vagy fúj a szél, vagy harangoznak. A harangszó arról beszél, miképp győzedelmeskedett a kereszténység a pogány lázadó Koppány seregei felett éppen itt, a legrégibb magyar püspökség területén. Az örökké fújó szél pedig arra figyelmeztet, hogy közel a Bakony. A történészek nem értették, miért éppen ezt a vizekben oly szegény helyet választotta Géza fejedelem kedvenc tartózkodási helyéül. Pedig a vadban gazdag Bakony erdejeinek és a Balatonnak a közelsége megfelelő magyarázatot ad erre. VESZPRÉM: A rebellis város Anonymus krónikájában be­számolt arról, hogy: „Szalók apja, Csaba, meg Örkény ap­ja, Őse továbblovagolva a Ba­laton vize mentén, elérkeztek Tihanyhoz, majd miután ott a népeket meghódították, ti­zennegyed napra bejutottak Veszprém várába.” A krónika később íródott, a település ne­ve előbb született. Maga a sze­mélynév, Bezprem nyugati szláv eredetű, jelentése: ma­kacs, önfejű. Boleszló lengyel király második feleségétől, Ju­dittól született fia viselte e nevet. Később Boleszló elűzte feleségét, és fiát; mindkettő Istvánnál talált menedéket. Települési helyük kapta a fiú nevét. Az újabb kutatások nagy jelentőséget tulajdonítanak Géza fejedelem (970—997) it­teni egyházszervező munkájá­nak. 993-ban Géza özvegyét, Saroltot Koppány pogány só­gora, Kupa erőszakkal akarta feleségévé tenni. Arra vonat­kozólag pedig, hogy a X. szá­zad végén ez a hely kulcsfon­tosságú volt a hatalomban, az is utal, hogy István Itt, Veszp­rém alatt mért megsemmisítő csapást Koppányra. A tatárokat a város köny­­nyebben vészelte át, mint a XXI. század végén az oligar­chák okozta károkat. T 27si-ban Csák Péter dúlta fel­ a várat,­ felégette könyvtárát, épületeit, elrabolta kincseit. Kun László írta erről egy oklevélben: „Ehhez hasonló gonoszság az országban nem történt." A XV. században olasz épí­tészek költöztek a városba. Műveihet azonban csak az 141if­-ben készült, úgynevezett Vetési Katula őrizte meg. Ve­tési Albert, a humanista püs­pök Mátyás király diplomatá­ja is volt. A közben megerősí­tett várfalakat a megye akko­ri főispánja emeltette, hiába, mert a következő 100 évben a történelem vihara szinte min­dent megsemmisített itt. Az 1515-ös Veszprémi Zsinat em­léke az anyakönyvezés beveze­tése. A török mohácsi győzelme után a város népe Szapolyai mellé állt. A trónviszályban a többször gazdát cserélő város tönkrement. Az 1531 márciusá­ban ide összehívott ország­­gyűlésre a széthúzó rendek csak követeiket küldték el. 1549-ben Veliszián bég támad­ta meg a várost, majd három év múltán Ali budai pasa ha­dai végleg bevették. Egy ha­talmas tűzvész után 1557-ben csak három ház maradt meg. Tíz évvel Buda felszabadítá­sa után a városban „506 ház állt, 238-nak katona volt a gazdája”. A kuruc­ labanc vi­lágban a Bakony sűrűje biz­tos menedéket adott Rákóczi szabadcsapatainak, s nehogy Veszprém vára is oltalmul szolgáljon, I. Lipót lerombol­tatta falait. Csak a Vigyázó­torony maradt épségben. Bot­­­tyán generális győzedelmes dunántúli csatái után 1708-ban Heister generális elfoglalta a várost. A csapást nemsokára egy másik követte, óriási pes­tisjárvány tizedelt. Az 1720-as összeírás mindössze 3500 lel­ket számlált. 1723-ban épült fel az új szé­kesegyház. Két évtizeddel ké­sőbb a megyeháza. A század derekán formálódott a bárok­ városközpont. Ebben nagy részt vállalt Fellner Jakab je­­les magyar építőművész. Má­ria Terézia évente három vá­sárt engedélyezett csak a re­bellis városnak. 1744-ben a aeitelytartótanács Veszprémet a káptalan joghatósága alá he­lyezte, s polgárai csak nehe­zen vívták ki a biztonságt nyújtó királyi város címet. 1766-ban Tumler György ezer­mester molnárlegény hidrau­likus vízvezetéket készített. 1788-ban lett a város ismét megyeszékhely, majd egy év­vel később megnyílt első nyomdája is. A XIX. század a reformok és a népjog kivívásának je­gyében telt. 1839-ben Hunkár Antal — később Kossuth egyik segítőtársa — került a főispá­­ni székbe. Ő kezdte meg a 48- as nemzetőrség szervezését is, s a város a hatodik honvéd­­zászlóalj toborzóhelye lett. A­ helységet őrző...­­­edoyánszky és Noszlopi csapatai azonban — győztes csaták után — a vi­lágosi fegyverletétel hírére Komáromba vonultak. Az el­nyomás évei után a kiegyezés sem hozott sok változást. A István király, aki külföldi mintára szervezte országát, feleségét, Gizellát frank szo­kás szerint megkoronáztatta. Hogy hol, azt pontosan nem tudjuk, tény azonban, hogy a királyné koronáját a veszpré­mi egyháznak adományozta, ahogyan ezt a középkori ural­kodók gyakorta tették éksze­reikkel. A hagyomány szerint a Szent Mihály tiszteletére felszentelt veszprémi templo­mot Gizella építtette, s arany­nyal, ezüsttel, díszes edények­kel és ruhákkal gazdagon meg­ajándékozta. A templomot Ist­ván is oltalmába vette, és az oklevelek szerint nyolcezer font arany büntetéssel fenye­gette azt, aki bántalmazni me­részeli. A veszprémi püspökség va­lószínűleg annak köszönhette kiváltságos helyzetét, hogy te­rületén feküdtek az Árpád­ház legnevezetesebb birtokai, így szinte a királyi család há­zi püspökségévé vált. S ha Gizellát talán nem itt koro­názták is királynévá, a város mégis a királynék székhelye lett. Megkoronázásuk joga a veszprémi püspököt illette, aki egyben a királyné kancellár­ja is volt. Ezt a jogot soha nem rögzítették írásban, csak a szokáson alapult. S hogy ez mindenképp fontos kiváltság volt, bizonyítja az is, hogy a király koronázására jogosult esztergomi érsek megtámad­na a veszprémi püspök jogát. Az 1216-ban készült írásos egyez­­mény tesz pontot a torzsalko­dás végére, ebben rögzítik a következőket: ha a király és királyné koronázása egyszerre történik, akkor a királyt az esztergomi érsek keni fel és koronázza meg, a királynét pedig a veszprémi püspök. Amennyiben a királynét egye­dül koronázzák, a felkenést az gazdasági élet­ pangott. 1875- ben lett rendezett tanácsa a város, s igyekezett vonzását ismét megteremteni. 1880— 1893. között négy földrengést és három tűzvészt élt át. Utáni rohamos építkezések kezdőd­tek, intézmények, üzemek lé­tesültek, de a századfordulón még egyetlen nagyipari válla­lata sem volt. A XX. századot rendezetlen, falusias városkép köszöntötte, s a vasút is csak 1909-ben ért el ide. Még ebben az eszten­dőben ismét tűzvész pusztított, évekre visszavetve a fejlődést. A II. világháború­ során az­ épületek 70­ százalékot iránt szenvedtek. Az elmúlt­ negy­ven év során ipari, tudomá­nyos és kulturális központtá vált. Soós Péter érsek, a koronázást a püspök végzi. Ha az érsek valamely oknál fogva távol van, mind­két szertartás a veszprémi püspököt illeti. Az érsek és a püspök vitá­ja nem csupán személyi ellen­téteket tükröz, hanem azt is mutatja, hogy a királyné kan­cellárjának a tisztét betöltő veszprémi püspök jelentős jö­vedelmekre tett szert, a tét te­­hát ez esetben az egyházi ha­talom újrafelosztása volt. A királyné-koronázás jogát először 1613-ban sértették meg, ekkor az esztergomi ér­sek szentelte királynévá II. Mátyás feleségét, Annát. Igaz, hogy a török hódoltság miatt a veszprémi püspökök több mint száz évig száműzetésbe kényszerültek, így azután a ki­rályné-koronázáshoz való jo­­­­guk lassan feledésbe ment. Legközelebb 1867-ben Ferenc József feleségét, Erzsébetet koronázta veszprémi püspök. Utoljára pedig 1916-ban Zita királynét. A veszprémi vár utcájának a végén, a mellvéden szobor­pár áll, István és Gizella. A királyné ölében kéttornyú templom makettjét tartja, a kedves veszprémi székesegy­házét. A várost ő tette a ki­rálynék városává, s lehet, hogy itt is van eltemetve. Nyughe­lyéről éppúgy nincsenek ada­tok, mint a többi magyar ki­rálynőjéről. Szinte biztos azonban, hogy nem őt rejti a passaui bencés apácák nieder­­burgi zárdájának templomá­ban a sírhely, ahogyan ezt so­káig hitték. Az a Gizella va­lószínűleg a bajor királyi csa­lád egy másik tagja. A veszp­rémiek tehát tovább remény­kedhetnek abban, hogy ked­ves királynéjuk a város alatt nyugszik. Honthy Kinga A királyné kancellárjai A megőrzés igénye Nem is olyan régen még úgy tűnt, joggal aggódtak Veszp­rém múltjáért, azok, akik két­ségekkel telve nézték, miként újul meg — talán túlságosan is — a város. Az a lendület, amely elpusztította a régi ne­gyedeket, már nem terjedt ki a hajdanvolt megőrzésére, s miközben újabb lakótelepek épültek, pusztultak a műem­lékek, közöttük a Vár is. Er­ről pedig még az útikönyvek is azt írják, hogy Magyaror­szág egyik legszebb természe­ti környezetében épült barokk épületegyüttese. Az ország tizenöt műemlé­ki városmagja közül ez a veszprémi az egyik legfon­to­­sabb­­ és legrosszabb állapo­tú. Tíz éve végeztek ugyan­ sortatarozást a házakon, ám ennek mára már csak halvány nyomai maradtak, s az amúgy is rossz karban lévő várat az évi egymillió ide látogató­­tu­ristát sem kímélte. A házak­ udvarán vadvizek csillognak, a vízlevezetés még a közép­kori és a XIX. századi nyom­vonalakon folyik, és a század­­fordulón készült a villany- és vízvezeték-hálózat. A vár si­ralmas állapotát az is előidéz­te, hogy csupán a hetvenes években tisztázódott, melyik­ épület egyházi, melyik állami tulajdonú, kire tartozna tehát a karbantartás. Most már né­­­hány egyházi épületen kívül állami tulajdonba kerültek az épületek, és üzemek vállal­koztak rá, hogy,, teteme össze­gekért, elvégzik­ a h­é­lyreálií­­tást. Mostanra megkezdődött a vár öt évig tartó rekonstruk­ciója. Ennek keretében meg­újítják a műszaki szerkezetét, megerősítik a sziklákat, ame­lyekre ez a négyszáz méter hosszú, száz méter széles vá­rosmag épült. A szakemberek ugyanis jogosan tartottak at­tól, hogy megindul a dolomit­­szikla, amelyet az évszázadok során lezúduló víz kikezdett. A rekonstrukció nyomán nem­csak az épületek újulnak meg, hanem teljesebbé válik a vár történeti-régészeti képe is. Az építők kirajzolják a régi kö­zépkori várfalak nyomvona­lát, hogy így követhető legyen, miként alakult ki a XVII— XVIII. századi átépítés után a vár mai képe. A vár egyetlen utcájának a végén, István és Gizella szob­ra mellől látható, milyen volt egykor ez a város. S mellette az is, hogy milyen lett. A Dó­­zsa-város apró, talán már pusztulásra is ítélt iparoshá­zai fölé fenyegetően s maga­biztosan magasodnak a Fel­­szabadulás , úti lakótelep pa­nelépületei. S inkább csak a lelátó kövébe vésett nyíl irá­nyát követve találja meg a kutató szem a valamikor 1013­ és 1031 között alapított veszp­­rémvölgyi apácák kolostoré-­ nak a romjait. Odáig elmenni, már csak kevesen vállalkoz­nak, igaz, az út biztató, a rom is csak­ inkább történelmi,­ mint művészeti értékű. He­lyette inkább a 46 méteres mélység fölé ívelő viaduktot választják a turisták. A 150 méter hosszú híd, amely a má­sodik világháború alatt fontos stratégiai, közlekedési pont volt, 1938-ban épült Folly Ró­bert tervei szerint. A veszpré­miek megszokták, az ide láto­gatók pedig úgy őrzik meg, mint a város egyik könnyen megjegyezhető képét. Tulajdonképpen csak a vá­rosközpontban érezhető iga­zán, mennyire törekszik fej­lődni ez a település. S szeren­cse, hogy ezt a nagy megúju­lási vágyat megfékezték azok, akik azt szerették volna, hogy Veszprémnek a jellege meg­maradjon. A meggondolatlan rombolást mára felváltotta a megőrzés igénye, s ahogy be­fejezéséhez közeledik az új vá­rosmag építése, egyre-másra szaporodik a képbe illeszkedő, azt megőrző, felújított, kor­szerűsített régi házak száma. Sok mindent lehet mondani erre az alakuló városra. Szo­kás címkéket ragasztani rá. Vannak, akik előszeretettel nevezik a vegyipar fellegvá­rának, mások a Bakony fővá­rosának, megint mások a Ba­laton fővárosának. Az biztos, hogy szerencsésebb fekvést aligha lehetett volna választa­ni neki. .Néhány kilométerre, a Bakony és a Balaton, minden­ki megtalálhatja a kedvére való vidéket. Több kicsi társadalom él eb­ben a városban, s ezek talán soha nem találkoznak egy­mással. Saját­­ életét éli az egyetem polgársága, külön vi­­lág a kutatóintézeteké, megint más a színházé. Hogy ebből a sokféleségből összeáll-e Veszp­rém arculata, hangulata? Nem is igazi kisváros, nem is nagy­város. Egyik jellegét még nem vesztette el, a másikat még nem sikerült kialakítania. Azt azonban, hogy felejthetetlenül szép, elsősorban annak kö­szönheti, hogy régi utcáin sé­tálva akarva akaratlanul megérinti a látogatót a törté­nelem, a sokszínű, tarka múlt, s megértjük, hogy nem vélet­lenül lett a királynék büszke városa. (h­­u A városi pecsét lenyomata a XVIII. századból Péntek, 1985. április 12. Látnivalók Bakony Múzeum, Lenin liget 5. Időszaki kiállítások. Nyitva: hét­fő kivételével 10-től 18 óráig. Ba­kony ház, Lenin liget 7. Népi mű­emlék, nyitva hétfő kivételével in­től 18 óráig. Vármúzeum, Tolbuchin u. 2., a Veszprémi vár története ki­állítás. Nyitva: V.-tól X.-ig — hét­fő kivételével — 10-től 18 óráig. Püspöki Székesegyház, a vár te­rületén. XI. századi román, sz­enté­­je és altemploma gótikus. Küs­ő homlokzatán középkori részek. Je­­lenlegi formájában neoromán, 1910-ből. Tűztorony, úgynevezett Vigyázó-torony, Tolbuchin u. l. Középkori eredetű, is14—17. között magasítva. Nyitva: V.-től X.-ig, 9- től 17 óráig. D­omonkos romok, Traktor utca. A Domonkos apá­cák templomának és kolostorának romjai­ a XIII., század közepe. Il­letve a XV. század végéről. Egyl.-o­­ri jezsuita templom romjai. Sallai utca, 1773-ból, barokk eredetű. Gi­zella Kápolna Tolbuchin u. 1?. Ti­zenharmadik századból való kora­­gótikus kápolna, kombMi­ntlemek­­kel. Nyitva: V től X-k­, hétfő ki­­v£‘oí£vo? io-tol 1 W ‘áráig.*" Szent­­gyorgy K-b­olna. Tolbuchin u­. 8. X — XI. és XII­. századi románkori épület: az alap.falai, modern vérső­­értssletben. Megtekinthető: v-től X-ig, hétfő kivételével, to-tő! 18 óráig. B*» Sára-puszta (Nemesvá­­mosnál) római kori vita és kiállí­tás az ásatások a­ vágóból. Meg­tekinthető V. hó 1-től, X. hó S-­ig — hétfő kivételével — 10-től 18 óráig. Kittenberger Kálmán állat-/ ke»*t. znotó*Ti*»l gyöjtemény. ember­­somhású mermok, európai bölény­­tenyész­et. t«erl«­ és oroszlángén ré­szét. háziállat-bemutató. Nyitva: 10-től 17 óráig. A város címere A táj konyhájából A Veszprém megyei Gasztronó­miai Társaság gyűjtéséből megis­­m­ertetjük a kabh­egyi­ rostélyost. •Hozzávalók 4 személyzet 1 szelet, 15—18 dgk-os hátszín, 10 dkg .zsír, 1 fej vöröshagyma. 2 db paprika, 2 db paradicsom. 20 dkg lecsó 6—8 dkg füstöltszalonna, 5 tojás, 2 dl tejszín, 2 dl tejföl. 1 csomag kapor. Töröttbors, paprika, só, ízlés sze­rint. Az elkészítés módja: az elő­készített hátszínt vékonyra kiklop­­feljük. Az apró kockára vágott szalonnát, a karikára vágott vörös­hagymát zsíron megpirítjuk, piros­­paprikával megszórjuk, majd a cikkekre vágott zöldpaprikával és paradicsommal együtt fedő alatt megpároljuk. Ezután belekeverjük­­ a felvert tojásokat és összesü­tjük az egészet. Ezzel a raguval megtölt­jük az előkészített rostélyos szele­teket, összegöngyöljük, átkötözzük (vagy hústűvel megtűzzük), és ke­vés zsíron elősütjük őket. Kevés apró kockára vágott hagymát a zsírban megpirítunk, pirospapriká­val megszórjuk, csontlével felen­gedjük, sóval, töröttborssal ízesít­jük, és ebben pároljuk az elősü­tött hústekercseket. A már meg­párolt rostélyosokat kivesszük, a kötöző zsineget vagy a tűket el­távolítjuk és ezután a tekercseket felszeleteljük. A megmaradt levet tejszínes habarással besűrítjük, finomra vágott kaporral ízesítjük­, egy pillanatra összeforraljuk, majd leszűrjük, átpaszírozzuk. A felsze­letelt rostélyosokat ezzel a már­tással öntjük le és lúdgége tész­tával tálaljuk. Szálláshelyek Hotel Veszprém, kétcsillagos. 8200. Budapest u. 6. Tel.: 80-12345. Telex: 32-501. Erdei Motel, 8201 Kittenberger Kálmán utca 13. (IV. hó 20-tól, X. hó 14-ig, üzemel). Te­lefon: 80-11971. Telex: 32-350. A fi­zető-vendéglátásban különböző ní­vójú villák, nyaralók, lakrészek és szobák rendelhetők a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal cí­mén. 8201 Münnich Ferenc u. 3. Telefon: 8003750. Telex: 32-350. A fővárosiak szállásh­elyigényüket, a Budapest Tourist bármelyik irodá­jában bejelenthetik.

Next