Magyar Nemzet, 1985. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
Hétfő, 1985. április 1. Athéni fordulat HARMADIK MENETBEN választotta meg a görög parlament az ország új államfőjévé Hrisztosz Szarcetakiszt, miután a szavazási eljárásban már elegendő volt száznyolcvan igen. A jelölő Pánhéllén Szocialista Mozgalom mellé felzárkózott a kommunista párt, s az előbbiek százhatvanöt törvényhozói helye, és a GKP tizenhárom képviselő-je már csaknem kiadta a kívánt számot. A két kérdéses szavazatot azután leadták a függetlenek, s ezzel viszonylag simán zajlott le az a ,,politikai puccs", amelyet Andreasz Papandreu indított el március első felében. A jobboldal ugyan közvetlenül az elnökválasztási eredmények nyilvánosságra hozatala után vétót emelt, mondván, az államfői tisztséggel ideiglenesen megbízott politikus nem vehetett volna részt a szavazásban. Tiltakozásuknak azonban aligha lesz súlya, hiszen a PASOK példa nélküli elővágása önmagában is annyira meglepő volt, hogy a jobboldali ellenzék hetek óta mást sem tesz, mint alkotmányossági hibát keres. Andreasz Papandreu viszont körültekintőbben járt el, megfontoltan, s az események váratlansága nem annyira hangulatváltást takar, mint átgondolt titoktartást. Konsztantin Karamanlisz — az előző elnök — ugyanis már novemberben felmondta a hallgatólagos megállapodást, hogy a nézetkülönbségek ellenére alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Nevezetesen: az elnökség konzervatív, a kormányzat pedig szociáldemokrata beállítottságú, a volt Államfő azt az ünnepet használta föl a nyílt bírálatra, amelyen Mussolini 1940-es ultimátumára emlékeztek. Karamanlisz beszedetten „demagóg szóvirágokat pufogtatónak” nevezte Papandreut, aki viszont az elnöki jelölés előtti napokban közölte: a PASOK nem támogatja Karamanlisz újraválasztását. Helyette a nagy hírű jogászt, az úi.Dasz Larhirákisz-gyilkosság körülményeit tisztázó Hrisztosz Szarcetakiszt kívánják e tisztségbe. A sértődött Karamanlisz nyomban benyújtotta lemondását. A parlamenti szavazások kimenetele nagyjából kiszámítható volt, nem így a közhangulat, amely erősen kötődött ahhoz az elnökhöz, aki a katonai junta bukása után rövidesen nyitott és rugalmas politikába kezdett, feledtetni próbálta az ezredesek uralta hét évet, de azokat a tévedéseket is, amelyeket ő maga követett el korábban. Az elemzők a hetvennyolc éves politikus pályájának a lezárultakor felidézték a kezdeteket. 1907-ben, amikor Észak- Görögországban megszületett, ez a terület még török megszállás alatt volt. Apja, rokonsága közvetlenül is részt vett a függetlenségi mozgalomban, s ennek révén az ifjú Karamanlisznak természetes volt, hogy a jogi kar elvégzése után a Néppárt képviselőjének jelöltesse magát. Erről apja beszélte le, miután fiát alkalmatlannak tartotta a politikai vezetésre. Két év múlva — apja halálát követően — Karamanlisz mégis az eredeti elképzeléséhez tért vissza: a német megszállásig képviselő, majd a polgárháború után nyolc évig, akkori lemondásáig miniszterelnök. Az idősebbek emlékeznek még e dicstelen vezetési szakaszára, amikor egyrészt állandó vitái voltak az uralkodóházzal, s „kommunista veszélytől” tartva elnémította a baloldalt — ennek a hajszának lett az áldozata Grigorisz Lambrakisz is, akinek a történetét a Z című film örökítette meg. Ám az 1975-től eltelt nyolc év, s a több mint egy évtizedes emigráció Karamanlisz mellé állított olyanokat, akik végigélték a katonai junta kegyetlenkedéseit. A fel lélegzés korában azt is elfogadták, hogy a politikus igyekszik megvalósítani a nyilván Párizsban született vágyát, a francia rendszerű vezetés kialakítását. Erős elnöki irányítást takart, s annak alárendelték volna a parlamentet és a kormányt is. A gondolat kivitelezéseként Karamanlisz az általa alapított Új Demokráciának átengedte a kabinetet, s maga vette át az államfői tisztséget. A biztosnak vett jobboldali győzelem hitében 1981-ben kiírta a parlamenti választást, amely azonban a PASOK sikerével zárult. A csalódását Karamanlisz sokáig nem éreztette, kettős megfontolásból sem. Egyfelől előzőleg ő maga hirdette, hogy a görögök elindultak a demokratizálódás útján. S ha ez így van, akkor el kell fogadnia a nép akaratát, amely változásokat kívánt a hosszú idő után először engedélyezett szavazásokkal. Másrészt talán remélte, hogy Andreasz Papandreu ugyanúgy kátyúba viszi a kormány szekerét, mint a hatvanas évek közepén, amikor a politikai káosz adott érvet az ezredeseknek a hatalomátvételhez. Az elmúlt négy év azonban azt bizonyította: a demokráciából a görögök még többet kérnek, és Papandreu is a hatalomból. A KORLÁTOK megszüntetését sürgette a miniszterelnök március elején, amikor pártjának vitára ajánlotta az alkotmány módosítását. Az ellentét valójában emiatt robbant ki az állam és a kormányfő között, hiszen Karamanlísz érezhette, kényelmes többségükkel a pánhellének megváltoztathatják az alaptörvényt a parlamentben. Akkor viszont — a PASOK-terv szerint — jónéhány lehetőségtől megfosztva, lényegében csak látszatszerepet költhetett volna be. Az új alkotmány mérsékelné az úgynevezett köztársasági tanács döntési súlyát, azaz fontos és országos kérdésekben nem lehetne megkerülni a parlamentet. Azokról a törvényhozásnak kellene határozni, ugyanakkor a testületet az államfő önhatalmúlag nem oszlathatná föl. Eddig az 1975-ben éppen Karamanlisz közreműködésével megfogalmazott alkotmány mindezt lehetővé tette. A szakírók utólag hajlanak arra a megállapításra, hogy ha a lemondott elnököt nem ringatja el állnak biztos tartását,hogy, csakis őt jelölhetik ismét államfőnek, talárt elébe vág Papandreunak, s esetleg él törvényadta jogaival. Az idő később már ellene dolgozott, ő viszont sértődött és gyors lemondásával megkönnyítette a PASOK dolgát. A jobboldalnak felocsúdni sem maradt ideje, nemhogy saját jelölt után nézni, így mindössze abban reménykedhettek, hogy nem gyűlik össze egyetlen fordulóban sem a kellő számú szavazat. Csalódniuk kellett e számításukban: a szociáldemokrata politika megerősödött Görögországban, s várható, hogy a legkésőbb október közepén megtartandó általános választásokon ismét a pánhellén mozgalom győz. Papandreu így újabb négy évet kapna politikai elképzeléseinek a megvalósításához, és azoknak az ígéreteknek a teljesítéséhez is, amelyeknek 1981-ben támogatóit megnyerte. A változást tűzte akkor a zászlajára, de abból eddig — okkal, ok nélkül — keveset érzékelhetnek a görögök. A gazdasági fellendülés csakúgy vesztegel, mint a társadalmi átalakítás, s a PASOK-hívek nem is annyira a két nemzetközi szervezetből, a RMTO-ból és az EGK-ból való ígért kivonulás elmaradását sérelmezik, mint a belső bajok megoldatlanságát. De a miniszterelnök mindeddig hivatkozhatott rá, hogy megkötötték a kezét az államfői garanciák. ViITORIA a közös piaci csúcson a spanyol belépés megakadályozására már jelezte: a partnereknek egy szigorúbb Athénnal kell szót érteniük , miközben tudomásul kell venniük, milyen gondokkal bajlódnak az Égei-tenger partján. Ellenkező esetben Papandreu megteszi azt, amit Karamanlisz eddig csak „szóvirágnak” tartott: önálló külpolitikát kezd. A nyugatiak azonban, ha kényelmetlen is nekik ez az új szövetségi viszony, aligha mondhatnak le e fontos térség ellenőrzéséről. Ez fejeződött ki Brüsszelben az engesztelésül megajánlott emelt görög segélyek megadásakor. Zsigovits Edit Matswownzot Itthon és külföldön egyaránt készülnek hazánk felszabadulásának ünnepére Tizenkilencezer tonna szén terven felül KÖZÉLETI HÍREK Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Máltai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Agatha Barbara asszonyt, a köztársaság elnökét. Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének és Anton Benyának, az osztrák szakszervezeti szövetség (ÖGB) elnökének vezetésével a két szervezet között kialakított rendszeres munkakapcsolat keretében március 29—30-án Bécsben megbeszélést folytatott a SZOT és ÖGB titkársága. A barát, légkörű eszmecserén a résztvevők pozitívan értékelték a magyar és az osztrák szakszervezetek közötti sokoldalú együttműködést, a tapasztalatok rendszeres cseréjét, a két szakszervezet kölcsönös erőfeszítéseit annak érdekében, hogy még jobban megismerjék egymás tevékenységét, hogy erősödjenek és szélesedjenek a két ország dolgozói közötti baráti kapcsolatok. Hangsúlyozták, a feszült világpolitikai légkörben a különböző irányzatú szakszervezetek közötti párbeszéd szükségességét, rámutattak arra, hogy világnézeti hovatartozástól függetlenül a leszerelés, az enyhülés, a béke valamennyi szakszervezet alapvető célkitűzése. Moszkvából szombaton hazaérkezett a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége, amely március 26. és 30. között részt vett a szocialista országok nőszervezetei képviselőinek tanácskozásán. A résztvevők áttekintették azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista országokban a nők élet- és munkakörülményeinek javításában, egyenjogúságuk kiteljesedésében az ENSZ által meghirdetett nők évtizedében értek el. Vasárnap befejeződött az Országos Béketanács ifjúsági békebizottságának kétnapos ülése. A tanácskozáson a hazai ifjúsági békeközösségek vezetői is részt vettek. Az ülésen megtárgyalták a békeközösségek működési feltételeiről szóló munkaanyagot és az MSZMP KB 1984. október 9-i ifjúsági állásfoglalásából adódó feladataikat, elfogadták az ifjúsági békebizottság rendezvénytervét az idei béke és barátsági hónapra, s meghatározták a békeközösségek részvételi formáit. Román párt- és kormánydelegáció érkezett hazánkba Gheorghe Radulescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke vezetésével a Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre román párt- és kormányküldöttség érkezett vasárnap Budapestre. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Maróthy László, a Magyar Szocialista, Munkás Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta. Ott volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Díszkivilágítástól flotillalátogatásig A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ünnepnapot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami intézmények homlokzatát. Az ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás. Április 3-án ünnepi külsőségek között katonai tiszteletadással felvonják az Állami Zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az Állami Zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz. Kitüntetések, koszorúzások Az ünnep alkalmából április 2-án adják át az Állami- és Kossuth-díjakat a Parlamentben, továbbá a Kiváló és Érdemes Művész címeket. Másnap az Országházban az Elnöki Tanács kitüntetéseit kapják meg eredményes tevékenységük elismeréséül az állami és a gazdasági élet különféle területein dolgozók. Az ünnep előestéjén az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az MSZBT országos elnöksége díszünnepséget rendez az Operaházban. Az ünnep napján este az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. Számos koszorúzási ünnepségen tisztelettel adóznak majd a hazánk szabadságáért elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emlékének. Április 3-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékművet és a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Hétfőn,, április elsején a harkányi bolgár hősi emlékműnél, Beremenden a jugoszláv katonai temetőben tartanak koszorúzási ünnepséget. Ugyancsak ezen a napon Hajdúböszörményben felavatják és megkoszorúzzák a felszabadító harcokban hősi halált halt román katonák sírkertjét. Kedden helyezik el a kegyelet virágait a solymári angol katonai temetőben, az angol, az ausztrál, a lengyel, a kanadai és az új-zélandi katonák emlékművénél, továbbá a Budaörsi úton a fasizmus elleni harcokban hazánk földjén hősi halált halt amerikai katonák emlékművénél. Nyit a Széchényi Könyvtár Budapest lakói, a párt-, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői valamennyi kerületben felkeresik a szovjet hősi emlékműveket, virágokkal borítják az emléktáblákat és a szobrok talapzatait. Népköztársaságunk fegyveres erői: a Magyar Néphadsereg, a Határőrség és a Munkásőrség egységei — április 4-én katonai díszszemlével köszöntik hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját. Délelőtt tíz órakor — immár huszadik alkalommal — hangzik majd fel a díszszemlére szólító , harsona hangja a felvonulási téren. A katonai díszszemle után fiatalok ezrei ifjúsági tömegdemonstrációval köszön tik felszabadulásunk ünnepét. Este a Hősök terén Itt élned, halnod kell címmel ezer év magyar történelmét áttekintő zenés történelmi játékot mutatnak be. Az évforduló tiszteletére országszerte új kulturális létesítményeket, gyermekintézményeket, kereskedelmi egységeket avatnak fel. A fővárosban április 2-án nyitja meg kapuit az Országos Széchényi Könyvtár a Budavári Palota F épületében. Szombat-vasárnapi megemlékezések Magyar—szovjet béke- és barátsági találkozót rendeztek vasárnap a beregsurányi Lenin barátságkertben. A találkozón részt vett a határ menti magyar és szovjet üzemek, gazdaságok és intézmények ötszáz—ötszáz képviselője; ott voltak Szabolcs-Szatmár megye, valamint a Kárpáton túli terület párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. A rendezvény nagygyűléssel kezdődött, amelyen Vaszil Jarosovec, a Kárpáton túli terület pártbizottságának titkára, valamint Varga Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követően felszólalt Boros Sándor, a muzsaj szovhoz brigádvezetője, Csatlós Ibolya, az Üvegipari Művek vásárosnaményi gyárának munkásnője, Vikentyij Matvejev, a szovjet békevédelmi bizottság elnökhelyettese, Fodor István, az Országos Béketanács titkára és Borisz Zresarcev, az ukrajnai köztársasági békevédelmi bizottság titkára. Két szovjet hősi emlékművet avattak vasárnap Vas megyében. Vasváron a cukrosdombi részen Szerdahelyi Károly, Körmenden pedig Katona Zsuzsa alkotását adták át. A Somogy megyei jákónagybajomi vasútállomáson szombaton ünnepélyesen felavatták F. Sz. Szmislajev őrmester emléktábláját. A szovjet katona 1945. március 7-én a fasisztákkal vívott harc során az egyik német tank alá vetette magát, s azt felrobbantva, hősi halált halt. Az emléktáblát a megyei, városi, valamint községi párt-, állami és társadalmi szervezetek, a fegyveres testületek, a MÁV, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport képviselői koszorúzták meg. Kedden délelőtt tíz órakor Budapestre érkezik a Szovjet Dunai Flotilla hajóosztaga, amely a fasiszta Németország felett aratott győzelem közelgő 40. évfordulója alkalmából tisztelgő látogatást tesz a vízi útvonal országaiban. A szovjet tengerészek már vasárnap óta Magyarország területén tartózkodnak, ünnepélyesen, baráti szeretettel fogadták őket Mohácson. A hadihajó osztagot , amelynek fedélzetén a fővárosba érkezik nyolc, a Duna-völgyi felszabadító harcokban részt vett szovjet veterán is -i- a Szent Istvánpark előtti Duna-szakaszon ünnepélyes keretek között fogadják, a szokásoknak megfelelően díszlövésekkel köszönti egymást a fogadó kikötő és a vendéghajó. Ezért a pesti Duna-part érintett részének közelében kedden délelőtt fél tíz és tíz óra között az ablakokat ajánlatos nyitva tartani. Szerdán és csütörtökön délután három és öt óra között az érdeklődők felmehetnek a hadihajók fedélzetére. Filmhét Moszkvában A Bács-Kiskun megyével tezsvérmegyei kapcsolatot tartó Krím-félsziget központjában, Szimter apóiban magyar napokat tartottak hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulója alkalmából. A rendezvénysorozaton Bács- Kiskun megyei küldöttség vett részt. A leningrádi Kun Béla utcai 215. számú iskolában a magyar —szovjet kapcsolatokról szóló jubileumi kiállítás nyílt. „Ki tud többet Magyarországról?” ciítűrrel játékos vetélkedőt is szerveztek. Ünnepi filmhetet rendeznek hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából Moszkvában. Az április 2-9. között lezajló filmelőadás-sorozaton Kovács András ,4 vörös grófnő, Kis József Hazánk, Fábri Zoltán Fábián Bálint találkozása istennel, Gyarmathy Lívia Egy kicsit én ... egy kicsit te, Radványi Géza Valahol Európában, Rózsa János Kabala, Szabó István Bizalom és Mephisto, valamint Szabó László Sortűz egy fekete bivalyért, Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? és Palásthy György Az élet muzsikája című alkotását láthatja a szovjet főváros közönsége. A NAP Otthon az időben L. N. néhány évtizede nem olvas újságot, a rádióban csak zenét hallgat, tévékészüléke nincsen. Ügyesen kirekesztette magát a jelenkorból. Sosem hallotta Reagan nevét, de Carterhez, Nixonhoz és a többiekhez sem volt szerencséje. Nem izgulta végig az elmúlt évtizedek politikai meccseit, túszdrámáit, parlamenti választásait, nem aggódott Aldo Moréért, s az olajárrobbanásról csak a sarki közért árváltozásaiból meg a gázszámlákból értesült. Ezt viszont sztoikus nyugalommal és egykedvű takarékossággal élte át: a villanyóra nemzetközi összefüggései nem érdekelték. Rég leszázalékolták, békésen ücsörög önkéntes hírfosztottságának magánzárkájában — egy XVI. századi képzelt lovag képzelt naplóját írja. A mesterséges időtlenséget csak a kétségkívül nem időtlen, hanem friss kenyér, tej, gyümölcs töri meg, s a húst sem XVI. századi böllértől vásárolja. Olykor irigylem. Nem kerülgette infarktus a Videoton-meccs utolsó percéig, idegein nem cikáznak át áramütésként a nukleáris leszerelés jó és rossz esélyei, minderről csak végzetes baj esetén szerezne tudomást, amikor a hír már nem a rádióban szólalna meg, hanem a feje fölött robbanna. Irigyelhetném, hisz megkímélte, kikapcsolta magát stresszek sokaságából. Csak azt nem hiszem, hogy hitelesen megírhatja a ma képzelt, XVI. századi lovag történetét. Aki kívül áll a mán, az a tegnapelőttet sem értheti meg. És végtére is azért élünk a Földön, hogy az időben is otthon legyünk, még ha az nem is mindig otthonos. Ámbár kétlem, hogy a XVI. század derűsebb volt. Az a lovag legfennebb nem ismerte e szót: stressz. Nem nagy — és nem boldogító különbség. DIURNUS