Magyar Nemzet, 1985. május (48. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
– Csütörtök, 1985. május 2. Nicaragua útja n NAGY JELENTŐSÉGŰ álllásfoglalás hangzott el a hét elején Moszkvában Dániel Ortega nicaraguai elnök látogatása alkalmával. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a tárgyalásokon nyomatékosan húzta alá: a Szovejtunió abból indul ki, hogy a széles körű szolidaritás Nicaraguával elválaszthatatlan része annak az egyetemes harcnak, amely a békéért, minden nép szabadságához és függetlenségéhez való jogának védelméért folyik. Emlékeztetni szükséges arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának ez év március 11-én plénumán, amelyen az elhunyt, Konsztantyin Csernyenko tisztségébe Mihail Gorbacsovot megválasztották, az új főtitkár a párt külpolitikai irányvonalával foglalkozva a szocialista országok közösségéhez fűződő kapcsolatok után közvetlenül említette a Szovjetunió következetes támogatását a felszabadulásukért harcoló népek iránt. „Rokonszenvünk ma is Ázsia, Afrika és Latin-Amerika azon országai mellett van, amelyek a függetlenség és a társadalmi megújulás erősítésének útján haladnak. Ezek számunkra barátok és partnerek a békéért, a népek közötti jobb, igazságosabb viszonyokért folytatott harcban.” 1 . A szovjet vezetés a nicaraguai forradalmat övező washingtoni nyomás kritikus időszakában erősítette, meg, hogy szolidaritást vállal a közép-amerikai kis ország népének küzdedelmével, politikai és diplomáciai támogatásban részesíti demokratikus és független fejlődésének védelmében folytatott harcát. A két ország gazdasági, kereskedelmi és műszakitudományos együttműködési bizottságának a felállítása olyan időpontban kínál keretet a rendkívül súlyos helyzetben levő Nicaraguának a fejlesztési feladatok megoldásához, amikor az Egyesült Államok a már eddig is alkalmazott politikai célzatú pénzügyi és áruforgalmi megszorításokat követően a teljjes embargóval fenyegetőzik. AZ ERKÖLCSI és politikai kiállás mellett a moszkvai tárgyalásoknak a jelentőségét elsődlegesen a gazdasági támogatás hangsúlyozása adta meg. Ekként értékelték világszerte Gorbacsov és Ortega találkozóját. S nem csupán azért, mert a nicaraguai vezzető Managuából történt ellindulását megelőzően azt mondotta, hogy mostani, a szocialista országokat felkereső köröi útján ilyen jellegű segítséget kér a nép életfeltételeinek javításához, hanem mert a hírmagyarázók maguk is a gazdasági szférát tartják döntősnek pillanatnyilag a forradalom továbbvitele szempontjából. Managua a múlt héten nagy fontosságú lélektani győzelmet könyvelhetett el a katonai megoldást előtérbe állító reagani közép-amerikai politikával szemben. Az amerikai törvényhozás ugyanis elutasította az elnök által kért 14 millió dollárt a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezésére. A katonai szakértők egybehangzó véleménye szerint a kontráknak nincs esélyük — a hivatalos Washington támogatásának hiányában — érdemi sikerre a sandinista népi hadsereggel szemben. Managua az utóbbi hetekben és hónapokban reguláris egységekkel erősítette meg, s cserélte fel részben a népi milíciát a hondurasi határkörzetekben. Az eredmény nem is maradt el, a kontrák mind kevesebb sikerrel tudják alkalmazni a hagyományos gerillataktikát a ''egyes, dzsungeles erdőségekkel borított övezzetben. Az ellenforradalom katonai eszközökkel politikai célait a'Wt'a képes oianí, ám a sandinista rendszerre kriivszerekni tarta^ *áverervi** helyzef ferrácpuat von el a békés ter- Ióslásból. A hárommillió lakosú Nicarragua államadósságai megha- I ladják a négymilliárd dollárt. , A hagyományos exporttermékek, a gyapot, a cukor, a banán és a marhahús ára' kedvezőt lenül alakult a világpiacon, s de a kontrák támadásai súlyos károkat okoztak az ültetve- árnyékén, megnehezítették a déli takarítást. A kivitel értéke már h évek óta nem fedezi a gazda' V..__ sági vérkeringés fenntartásához elengedhetetlen behozatal felét sem. Alapvető élelmiszerek hiányoznak, nem is beszélve a beruházási javakról. A sandinista vezetés ez év elejétől határozott intézkedésekre kényszerült a burjánzó feketepiac letörésére. Igyekeznek ösztönözni a magánszektor termelését, amely ma is több mint ötven százalékban részesedik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, amely egykor a fő kereskedelmi partner volt, tavaly már csak 15—20 százalékot képviselt Nicaragua áruforgalmában. Washington befolyásával eddig is keresztezte Managua hitelfelvételeit a nemzetközi pénzügyi szervezetekben, s gyakorolt nyomást — így tavaly ősszel a nyugat-európai tízek és a közép-amerikai államok San José-i tanácskozásán — a sandinista rendszerrel a kapcsolatok megszakítása érdekében. Venezuela azóta Nicaragua fizetésképtelenségére hivatkozva leállította a kőolajszállításokat, Mexikó viszont, haladó külpolitikájához híven, kisebb megszakításokkal ugyan, de ma is folytatja a szénhidrogének exportját. Számos nyugat-európai ország, ugyan csökkentett mértékben, ám változatlanul együttműködik a managuai vezetéssel. Aligha meglepő, hogy a kontrák segélyezésének ügyében a képviselőházzal szemben alulmaradt Reagan elnök, tanácsadói javaslatára, mostani európai látogatására időzítette az embargó elrendelését. A helyszín figyelmeztetés kíván lenni a partnereknek, hogy zárkózzanak fel a sandinista rendszer teljes elszigetelését célzó politikához. Az sem érhetett senkit sem váratlanul, hogy a Fehér Ház vezetője Ortega moszkvai látogatása, utánra tartotta vissza az egyébként már napok, sőt hetek óta valószínűsített döntést. Ronald Reagan most fegyvert vél találni azokkal a honatyákkal szemben, akik a kontrák segélyezését egyebek között amiatt is kifogásolták, hogy a beszorítás politikája Nicaraguát kényszerlépésekre késztetheti. Az amerikai lapok immár Reagan új doktrínájaként említik, hogy az elnök — Schultz külügyminiszter szavait átvéve —, Nicaraguát jellemző módon „vasfüggöny mögötti országnak” minősíti, s az Egyesült Államok szövetségeseinek, „szabadságharcosoknak” nevezi a kontrákat — miként hasonló ellenforradalmi csoportokat másutt —, akik a Szovjetunióval együttműködő kormányzatot támadnak. Nem újkeletű az a vita, amely a washingtoni sajtóban ennek kapcsán kibontakozik. Sokan emlegetik Kuba példáját, hogy az akkori amerikai vezetés miként vonta kétségbe lépésről lépésre Fidel Castro forradalmának jogát az önrendelkezésre, egészen eddig, hogy az Egyesült Államok nyílt támogatásával sor került az emlékezetes Disznó-öböli partraszállásra. Most a fenyegető mozdulatok hasonló fokozásának lehet szemtanúja a világ. A TÖRTÉNELEM tanulságait azonban mindenkinek meg kell fontolnia. A nicaraguai népet sem lehet megfosztani attól a jogától, hogy békében, demokratikusan és független úton fejlődjék. Tavaly novemberben a lakosság választásokon erősítette meg a Somoza-diktatúra 1979. júliusi megdöntése óta követett irányt, s a sandinista front a voksok kétharmadával nyert felhatalmazást a társadalom átalakítását célzó, a nemzeti szuverenitást védelmező politikájának folytatására. A januárban hivatalosan is beiktatott államfő, Dániel Ortega azóta számos alkalommal megismételte, hogy országa tárgyalásokon kívánja orvosolni viszonyát az Egyesült Államokkal. Managua egyoldalú gesztusokkal bizonyította jószándékát, készségét a közasztrikai válsággóc békés megoldására. A Contadora-csoport erőfeszítései is tanúsítják, hogy a térség fontos államai a rendezést ugyancsak a tárgyalásokkal láttak roelvalósíthatónak és nem a belü°vakbe való beavatkozással, zsarolással, miként az úgynevezett reagani béketerv előirányozza. Ortutay L. Gyula agyar VmZjpt Kádár János ünnepi nyilatkozata Május elsejét köszöntötte az ország A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros negyedmillió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, demonstrálva, hogy szocializmust építő dolgozó népünk büszke az elért eredményekre, bizalmát tanúsítja az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, kifejezésre juttatja tettrekészségét, a párt XIII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltásáért. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: — Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártunk XIII. kongresszusát. Az elfogadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias, Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől: támogassa politikánkat, a fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen folytatását célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokon is. Valahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszi. — A közelmúltban a lengyel fővárosban aláírtuk a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot. Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárultunk Európa , és a világ békéjének megőrzéséhez is. Ezeket a gondolatokat felidézve szeretném e jeles napon szívből köszönteni — pártunk Központi Bizottságának nevében is — munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész dolgozó nénünket. Bizakodva. nézhetünk a jövőbe, mgr.t van jó prograrunk. népünk egységes, s’ elkötp'ezem. híjgy.fi«?;*gs**r*«5 helytállással végezze országépítő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, népünk fiainak és leányainak, a családoknak jó egészséget, további sikereket kívánok. Megköszönöm a sajtó, a hírközlő szervek munkatársainak is, hogy országnak, világnak hűen tolmácsolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról, hogyan köszönti népünk a munkásosztály nagy nemzetközi napját, a szolidaritás ünnepét, május 1 -ét. * Kádár János, az MSZMP főtitkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározottságát, hogy továbbra is a szocializmus építésének útját járják, és szolidárisak azzal a harccal, amely a világ minden térségében a társadalmi haladásért, népek szabadságáért és az egész világ közös érdekéért, a békéért folyik. Az MSZMP főtitkára krrzte a jelenlevőket: hazáinkba visszatérve tolmácsolták a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladásért, a"enének szabadságjárt küzdenek és a béke ügyet támogatják. szolgáltatások dolgozói, kisiskolások és egyetemisták, közöttük a hazánkban tanuló külföldi diákok, művészek, a sajtó munkatársai. A kerületek felvonulói után a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai következtek. Az MHSZ budapesti sportolói, és aktivistái élőképekben jelenítették meg a sportot és a haza védelmét egységbe ötvöző tevékenységüket. Soraikban vonultak a „Győzelem 40” nemzetközi autóstúra részvevői. Utánuk a Battonyától Nemesmedvesig motorostúra részvevői haladtak, majd könntyűbúvárok, ejtőernyősök következtek. Felvonultak a vitorlázó repülők, a sikló és motoros sárkány repülők is. Az MHSZ színes, látványos, a különféle technikai eszközöket, s működtetőik tudását méltóan reprezentáló felvonulását nemzetszínű, kék és vörös zászlót vivő fiatalok zártak. Ezután érkezett a térre 100 fipraeessáyen rpelpg-lőís szözéniskolás fiú. Piros, fehér, zöld, kék, sárga és lila zászlókkal mutattak be gyakorlatot: m«H ugyanennyi lány karika-, u'^tve társaik látványos labúa«-t.0_korlata aratott sikert. A terpázó 1800 fiatalhoz úribb nép rce+lakozott s egyíitt a'eki p zárókénet: „é'ő” vöröc rc’O-iönt, amely plő*+ a námos- fele—ó* ■' l, —,V Internacionálé hangjai. Az ünnepi díszbe öltöztetett fővárosban estig tartó több száz program: humoros, zenés, felnőtteknek és gyermekeknek szóló műsor, sport- és ügyességi verseny, játékos vetélkedő várta a budapestieket. A főváros szinte minden nagyobb parkjában, a művelődési házakban több helyszínen zajlottak a rendezvények. Itt látták vendégül dolgozóikat a vállalatok, üzemek is. Nem pihentek a mutatványosok, céllövelődések és körhintások sem, s szinte mindenütt kínálták változatos portékáikat a vásározó kereskedők. A felvonulók tízezreit a seregszemle befejeztével a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának immár hagyományos városligeti majálisa várta. Egész napos programmal készült az ünnepre a VIII. kerületi Asztalos János ifjúsági park; mindenki talált kedvére való szórakozást a hűvösvölgyi Nagyréten is. * Május elseje tiszteletére kedden a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadással felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadás közepette vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. . . . Szerda délben zenés őrségváltás volt a Kossuth Lajos téren. Színpompás seregszemle a fővárosban Budapesten, az ünnepien díszített, vörös és nemzeti színű zászlókkal fellobogózott, májusiakkal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel kezdődött a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje. Piros nyakkendős pajtások százai futottak át a Dózsa György úton, hogy kedves szavakkal, virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglalóközéletiszemélyiségeket: a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élen járó munkáskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. Az úttörők egy csapata a központi tribünhöz vitte a virágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai: Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Berecz János, Horváth István, Pál Lánárd, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően pontosan tíz órakor kürtszó harsant, szemvillanás alatt összerendeződött a nyitó élőkép, hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetten, a tér közepén ünnepélyes méltósággal kúszott fel az árboc csúcsára a munkásmozgalom vörös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. A nyitóképet követően jókora betűkből alkotott sor érkezett a dísztribün elé a munkásosztály nemzetközi összefogását másfél évszázada ’-'rd s'á te’mondatot formálva; vitáé proletárjai:«yeetutétek!” Ezután a legendás mondat egyetemességét, a munkásszolidaritás gondolatát jelképező tömb vált láthatóvá, amelyben több száz ifjú vitte földünk államainak zászlóit. A majálisi hangulatot idézte 250 népi táncos, öt májusfa körül táncolnak végig a téren. A következő alakzat felszabadulásunk ünnepét, a szocialista Magyarország 40 esztendejét, szimbolizálta,Veterjávok, KISZ-esek és úttörők népes csoportja haladt együtt a nemzedékek harmonikus együttélésének, a különböző generációk összefogásának jegyében. Az „Éljen május 9-e, a fasizmus feletti győzelem napja” jelmondat a főváros májusünnepén a béke gondolatával párosult: transzparens mögött 500 fiatal kék zászlóval a kezében vonult el az emelvények előtt. A nemzetiszími lobogókkal érkező fiatalok „Éljen az MSZMP” felirattal, Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s Vörös lobogók százaival felvonulva a párt és a nép egységét tették szemléletessé. A tömegdemonstráció újabb részének kezdetét a tér egész szélességében húzódó felirat jelezte: „Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért.” Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett szándék maradéktalan valóra váltására. A sokezernyi zászlóval, virágokkal, léggömbökkel, transzparensekkel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. Ott voltak a felvonulók között a különböző közművek dolgozói is. A XI. kerületiek között vonultak az 1700 dolgozót foglalkoztató Fővárosi Távfűtő Művek munkatársai. A kiváló vállalati címet azzal érdemelték ki, hogy a leghidegebb téli napokban is alapvetően, zavartalanul szobá’**'* ki a főváros 210 ezer távfűtött lakását. Az ünneplő ms'pszt a távváros ipegrációt tíiírozta • felvonultak a gyűronenk, a vacn+asok és a birlomrínyos kila+ók, a katonák és a munkásőrök, a különböző I Felvonulások vidéken Az ország többi városában, és szinte valamennyi településen színpompás felvonulással, sokféle programmal emlékeztek meg a világ, dolgozóinak nemzetközi ünnepéről. Földön, vízen, levegőben tartott színpompás felvonulással köszöntötték Szeged lakosai a munka ünnepét: a sporttagozatos általános iskolások tornagyakorlatokat mutattak be, a levegőben az MHSZ sportrepülői parádéztak, a Tiszán feldiszített csónakokkal, kajakok'-'al, kenukkal vonultak fel a vízi sportolók. Szomba*1'»lven látványos b«mutatót rendeztek az MHSZ hajó- és r°pülőmodollezőt Ejtőernyős légi narádát csodálhattak meg a győriek, lovas játékokat, illetveversenyt a kecskemétiek és a debreceniek. Pakson p°d ig sárkány- és motoros repülőbemutatót rendezett az MHSZ. A tavaszt régi higyomány szerint májusfa áldásával köszöntötték Vas, Győr, Sopron, Heves ésSzolnok megye számos településén. Ugyancsak a hagyományokhoz híven az idén is összegyűltek Szombathely veteránjai a Pásztor-csárdánál. • Az idei majális minden eddiginél gazdagabb programmal várta a Baranya megyeieket. Legnagyobb nemzetiségi megyénk németek és délszlávok lakta településein népi együttesek, zenekarok szórakoztatták alakosságot, vendégeket, Pécsett a város kilenc pontján rendeztek kulturális bemutatókat. Több helyütt sor került nemzetközi találkozókra is. A jugoszláviai verőcei kultúrcsoport tagjai a Somogy megyei Barcson adtak műsort. Kubai textilpari tanuló lányokat köszöntöttek Kaposvárott, ahol a bolgár gasztronómiai hétre érkezett néptáncosok és zenészek rögtönöztek fergeteges táncbemutatót. Ugyancsak nemzetközivé szélesedett a majális Salgótarjánban: délután 1 órakor befutottak a városba a szocialistaországok ..Győzelem—40” nemzetközi autóstúrája dák réáírt vevői, majd Csehszlovákián keresztül folytatták útjukat Berlin felé. -----A NAP-------------------------------------Alonzanjan 193... Gyerekkorom öreg cipésze, a több gyárból kitiltott, hajdani sztrájkvezér április utolsó éjszakáján igen ritkán aludt otthon azokban az években. A májusi ünnepre a rendőrség gondoskodott ingyen szállásáról, a nyilvántartott izgatónak biztosítva volt ez a minden esztendei politikai víkendje. Május másodikén, harmadikén tért haza. Kitette maga elé a liter vörös borát, s megtartotta a maga utóünnepét. S úgy a harmadik pohár után mindenkor elénekelte a Marseillaise-t. Tudja a csuda, miért épp ezt. Franciául nem tudott ugyan, de ezt betéve fújta, úgy, ahogy Rouget de Lisle utásztiszt megírta volt Isidan, a rajnai seregnek, csak éppen tiszta sóvidéki kiejtéssel fújta, úgy, ahogy szőkébb szülőföldjén, valahol Szováta és Parajd között hangozhatott a francia szó. Igazság szerint a Marseillaise igen-igen öregbítette tekintélyét a házban. A lakók zöme egy szót sem értett az egészből, mert nem tudott franciául. A többi azért nem értette, mert tudott. Jóska bácsi azonban szenvedélyesen zengette: úgy érezte, ennyivel tartozik a nemzetköziségnek. Meg volt győződve róla, hogy elég magyarul nem tudni, s az ember már érti a francia himnuszt. Valahogy úgy érezte, a világ egyrészt az anyanyelvből áll, másrészt az álonzanian-ből.Amikor már tudottattam franciául, megkérdezte, mit jelent a szöveg. Gyerünk, ayerekek —' kezdtem szó corint fordítva+pl. a'vétlenül. ..Tovább ne is miurid. fi,', — szakított télbe —, mert hogy hová kell menni, azt már nélküled is régen tudom!” DIURNUS