Magyar Nemzet, 1985. június (48. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

4 Azonosságok és különbségek Mi a programja? »Az új törvény alapján joggal várhatjuk, hogy a vá­lasztók a politikai bizalom mellett ne csak a jelöltek személyiségjegyeire szorít­kozva válasszanak, hanem a népfrontfelhívásra épülő reális választókerületi prog­ramok alapján is.” (A Társadalmi Szemle májusi számából) Szolnok megye 4-es­­ számú választókerületének három je­löltje közül kettő nem szere­pelt a Hazafias Népfront je­löltjeinek ajánló listáján. A jelölőgyűlés részvevői azonban úgy döntöttek, hogy Jász Zol­tánné újszászi óvónő mellett Léderné dr . Faragó Margit szemész főorvos és dr. Urbán Mária tószegi gyermekgyó­gyász-szakorvosra is szavaz­hassanak június 8-án. Így ők is a népfront jelöltjei lettek, mert elfogadták annak prog­ramját. Esélyegyenlőség A képviselőjelöltek egyéni programja bizonyos mértékig meghatározza a választókerü­let jövőjét is. Vajon milyen azonosságok és különbségek fogalmazódtak meg a képvi­selőjelöltek elképzeléseiben ? Milyen programok közül vá­laszthatnak a térség polgárai? Jász Zoltánná az újszászi összevont Óvodai Intézmény 2-es számú óvodájának a he­lyettes vezetője. Váratlanul érte a jelölés. Az elmúlt más­fél évtizedben volt szakszer­vezeti és vöröskeresztes akti­vista, családvédelmi felelős, tagja a népfront községi bi­zottságának. — Leginkább lakóhelyem gondjait ismerem, ezért annak jövőjéről, a feladatokról már az itteni jelölőgyűlésen is ha­tározott elképzeléseket fogal­mazhattam meg. Megválasz­tásom esetén legsürgősebb feladatnak az iskola kínzó tanteremgondjainak enyhíté­sét tekinteném, hiszen tartha­­tatlan, hogy egy első osztályos­­ tanuló negyvennégy társával"­ összezsúfolva próbálja elsajá­títani az alapfokú ismereteket. Még az iskolánál maradva na­gyon fontos feladatomnak tar­tanám azt, hogy megfelelő tornateremben sportolhassa­nak a gyerekek. Programom­nak — úgy vélem — fontos eleme az, hogy minél több munkalehetőséget biztosítsunk a kisgyerekes anyáknak, hi­szen a miénknél kisebb tele­pülésen is jól megoldották már ezt a gondot. Szükséges ezt a kérdést megoldani azért is, mert sok bevándorló él a községben és egy helybéli munkahely több szállal kötné őket a településhez. Természe­tesen időközben ismerkedtem a választókerület többi tele­pülésének gondjaival is. Tu­dom, a tószegiek évek óta az útépítést tartják a leginkább sürgető feladatnak. Úgy ér­zem, bár az idő rövid volt er­re, de sikerült ráéreznem né­hány, sokakat érintő nehéz­ségre, és ezzel nyertem meg a választók bizalmát roshoz. Hogy fokozzuk a fal­vak népességmegtartó erejét, ami­ magában foglalja a víz- és a gázprogram megvalósítá­sát, a szilárd burkolatú utak építését, a jó alapellátást, az oktatás színvonalának javítá­sát. Szerencsés vagyok, hiszen szorgalmas, igyekvő, szülő­földjüket szerető emberek vá­lasztottak képviselőjelöltjük­ké, akik sok energiát és pénzt áldoznak arra, hogy — ha másként nem megy — maguk hozzák közelebb a falut a vá­roshoz. Bárkit választanak is közülünk képviselővé, feladat van bőven, hiszen Újszászon alapvető feladat a gázprogram megvalósítása, a kollégium építése és a tanterembővítés, Tószegen pedig létfontosságú a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása. Tiszavárkonyban régi — jogos — óhaj a torna­terem felépítése és a vezse­­nyiekkel együtt az, hogy a falut üdülőfaluvá fejleszthes­sék. Besenyszögön és Tisza­­jenőn mielőbb szilárd burko­latú utakat kell építeni. Nagy­körűn — a tiszasülyiek, hu­nyadi­aviak, és a kőtelkiek igényeit is figyelembe véve — egyesített oktatási és művelő­dési központot kell építeni. Alapellátás Dr. Urbán Mária tószegi gyermekgyógyász-szakorvost lakóhelyének választópolgárai jelölték a listára. Igaz, mint mondja, korábban is megke­resték őt a­ község vezetői, ak­kor nem vállalta a közmegbí­zatást.­­ Amikor a tószegi jelölő­gyűlésen felállt valaki és azt mondta: legyen helybéli jelölt­jük, hiszen van alkalmas em­ber. Engem javasolt, akkor már nem tudtam nemet mon­dani. Úgy éreztem, hogy nem­csak az orvosnak, hanem az embernek szól az elismerés. Hogy a helybéliek tószeginek tekintenek.­ Mindez azonban nem jelenti azt, hogy csupán azt,tudom.. .a„tószegieknek jó, ■ minőségű­ ivóvízre­, aótiszavány. - konyiaknak pedig­­ tornaterem­re van jogos igényük. Is­merem az egész választókerü­let gondjait, csak hát a prog­ramom megfogalmazásánál ezt nem volt módomban más köz­ségekben közzétenni. Nem szá­mítottam a jelölésre, ezért nem is készültem önálló prog­rammal. Azt azonban tudom, hogy a képviselő bőségesen választhat, a kongresszusi irányelvek, a népfront prog­ramja és a következő tervidő­szak fejlesztési céljai közül melyiket tartja legsürgőseb­ben megoldandónak. És ez adja a programok közötti kü­lönbséget. Röviden talán úgy tudnám összegezni elképzelé­seimet, hogy az alapellátás fejlesztését tartom legsürgő­sebb feladatnak, hiszen csak így csökkenhetnek a város és a falu között meglevő különb­ségek. Ez éppúgy vonatkozik a közlekedésre,, mint a keres­kedelmi, vagy az egészség­­ügyi alapellátás javításra. Gondolja csak el, jogos elé­gedetlenséget vált ki az embe­rekből, hogy nekik 36 forint­tal többet kell fizetniük, ha cipőt akarnak venni a gyer­meküknek, mert cipő, torna­cipő csak Szolnokon kapható. Bármilyen különös, nálunk — ha egyáltalán kapható — a primőr áru többe kerül, mint a városi piacokon. A falu és város közti ellátásbeli különb­ségeket tükrözi az is, hogy a választókerület településeinek többségében csak hetenként kétszer lehet töltelékárut kap­ni az üzletekben. Holott nem hiszem, hogy­ az ebből adódó különbségek ,az árualapok hiányából,­­ sokkal inkább a­ szervezés, fogyatékosságaiból, adódnak. Ugyancsak jogos igénye a vezsenyieknek és a tiszasehőieknek a gyermek­­orvosi ellátás megszervezése, és a besenyszegieknek az öre­gek napközijének újjáépítése, valamint egy főállású fog­orvosi állás létesítése és még folytathatnám.,­­ Programom­ban azért hangsúlyozom az alapellátás javításának szük­ségességét, mert ezzel vissza­adhatjuk a honi falvak ön­­becslését. Cs. N. L. Közelebb a várost Léderné dr. Faragó Margit, a szolnoki Hetényi Géza Kór­ház és Rendelőintézet szemész főorvosa két cikluson át volt az újszásziak országgyűlési képviselője. A jelölőlistára választókörzetének székhely­községében, Újszászon vették fel. — Valójában sosem tudtam igazán felmérni, hogy meg­fel­eltem-e­ a képviselőségből adódó feladatnak. Örülök, hogy a jelölőgyűlésen kedvező választ kaptam erre a kérdés­re. Nem szerepeltem a jelöltek között, hát bevallottam vá­lasztóimnak, hogy nem készül­tem­ saját programmal. Egyéb­ként is, egy kicsit idegenked­tem­ ettől a kifejezéstől, mert a képviselő programjában a lakosság igényeinek kell meg­fogalmazódnia. Csak így — és a lakosság példamutató össze­fogásával érhettük el — azt, hogy egyik településen, amely már-már sorvadásra volt ítél­ve, ma már a vezetékes ivó­vízre vágyakoznak az embe­rek. Így hát programom nem is lehet más, mint az, hogy a falu közelebb kerüljön a rá­ Jlagjar Nomm Hogyan szavazzunk június 8-án? A választás napja június 8., szombat. Ezen a napon 6 órá­tól 18 óráig lehet szavazni. A helyi választási elnökség el­rendelheti, hogy ahol reggel 6 óra előtt a helyi körülmények miatt várhatóan jelentősebb számú választó kíván szavaz­­ni, ott a szavazás reggel 5 óra­kor kezdődjék. A szavazatsze­dő bizottság elrendelheti, hogy a szavazás 19 óráig tarthasson ott, ahol a nyivántartásban felvettek egyötöde vagy ennél több választó 18 óráig nem szavazott.­A szavazatszedő bi­zottság 18 óra előtt befejezett­nek nyilváníthatja a szava­zást, ha a nyilvántartásba fel­vett valamennyi állampolgár szavazott. A szavazáskor be kell mu­tatni a személyi igazolványt. A szavazatszedő bizottság munkáját jelentősen megköny­­nyíti, ha a szavazók bemutat­ják a választási nyilvántartás­ba való felvételükről szóló ér­tesítést is. Aki nyilvántartásba vétele után állandó lakhelyét megváltoztatta, vagy ideigle­nes tartózkodási helyén kíván szavazni, annak be kell mutat­nia az előbbi esetben a volt állandó lakóhely szerinti ta­nács igazolását, az utóbbi eset­ben pedig az állandó, lakóhe­lye szerinti illetékes tanács igazolását arról, hogy. az otta­­­n­i választást-^nyilvántartásból 'törölték „DC .' i— Aki a választás napján nem tartózkodik állandó lakóhe­lyén, annak az állandó lakó­helye szerinti tanácstól igazo­lást kell kérnie. Aki ilyen iga­zolással rendelkezik, az az or­szágos választási listára sza­vazhat. A szavazatszedő bizottság visszautasíthatja annak a sza­vazatát, akinek nincs választó­joga vagy aki személyazonos­ságát igazolni nem tudja. A szavazatszedő bizottság hatá­rozata ellen kifogást lehet emelni a helyi választási el­nökségnél, amely ezt haladék­talanul elbírálja és véglegesen határoz. A választópolgár — boríték­kal együtt — három szavazó­lapot kap: az országos vá­lasztási listára, az országgyű­lési képviselőre és a tanácstag­ra való szavazáshoz. Aki ideig­lenes tartózkodási helyén sza­vaz, egy szavazólapot kap­ az országos listára történő szava­záshoz. Az országos választási lis­tán 35 képviselőjelölt neve szerepel. Aki változtatás nél­kül hagyja a listát, az vala­mennyi jelölt mellett szavaz. Az egyik szavazólapon két vagy több országgyűlési képvi­selőjelölt neve szerepel. A je­löltre nevének meghagyásával, ellene nevének áthúzásával le­het szavazni. Ha minden jelölt nevét áthúzzák, az valamennyi jelölt ellen leadott szavazatnak minősül. Érvénytelen az a szavazat, amelyen egynél több nevet hagytak meg, amelyet nem a hivatalos szavazólapon adtak le, amelyből nem állapítható meg, hogy a szavazó kire sza­vazott. A szavazás titkosságát a sza­vazófülke, a boríték és az ur­na használata biztosítja. A sza­vazófülkében csak a szavazó tartózkodhat. Az a szavazó, aki nem tud olvasni, vagy akit teszi fogyatékossága akadályoz a szavazásban, igénybe veheti más választópolgár segítségét. A szavazófülke használata kötelező. A szavazás titkossá­ga H' ugyanis a. « szavazófülke használata nélküli_ki biztosit-; hátó. ; ü y ? i ! U A jelölt akkor te­kínthető megválasztottnak, ha a szava­záson a választásra jogosultak több mint a fele szavazott és az összes érvényes szavazatok több mint a felét megkapta. Érvénytelen a szavazás, ha a választásra jogosultak fele vagy annál kevesebb szavazott, valamint akkor is, ha egyik je­lölt sem kapta meg az érvé­nyes szavazatoknak több mint a felét. Ezekben az esetekben az illetékes választási elnökség pótválasztást ír ki, amit újabb jelölő gyűlés előz meg. Pótképviselő és póttanács­tag az lesz, aki a megválasz­tott képviselő és tanácstag mellett az érvényes összes szavazatoknak legalább egy­negyedét megkapta. A Magyar Nemzet megkérdezte: Miként őrzi örökségeinket a prágai Magyar Kulturális Központ? Nemrégiben avatták föl Prá­gában, a Károly Egyetem egy­kori kollégiumának falán, a Malostranesti namestin — a Kisoldal téren —, a Moldva folyó bal partján, halálának 250. évfordulója alkalmából II. Rákóczi Ferenc emléktáb­láját. Hogyan folytatja tovább a Rákóczi-emlékek ápolását a prágai Magyar Kulturális Köz­pont? — kérdeztük Marjanek Ferenc megbízott igazgatótól. — Rákóczi emlékét őrzi a kassai dómban kriptája, az épület falán levő emléktábla, és szülőfalujában, Borsiban is van emléktábla. Jindrichov Hradec (Neuhaus) dél-szlová­kiai város múzeumában külön Rákóczi-szoba van, annak em­lékére, hogy 1688—1690 között az ottani jezsuita kollégium­ban tanult. Ezeket a helyeket az évfordulón megkoszorúzták az illetékes csehszlovák szer­vek, a magyar kulturális kül­döttség, valamint a nagykövet­ség képviselői. (Azóta koszo­rút helyezett, el a prágai em­léktáblán Köpeczi Béla mű­velődési miniszter is.) — Végeztek-e egyéb hagyo­­­­mányörző munkát? — Intézetünk hungarológiai tevékenységének, amelyet a jö­vőben fejleszteni akarunk, nincs nagy múltja. Szeretnénk föltérképezni a csehországi magyar vonatkozású emléket. Az elmúlt évben például Rad­nóti Miklós születésének 75. évfordulóját fölhasználtuk ar­ra, hogy a libereci textil­­szakközépiskolában — amely­ben a költő tanult — a helyi szervekkel karöltve megem­lékezzünk Radnótiról, föleleve­nítve az iskolában eltöltött éveit. Az iskola vezetésével és a­­ járási kulturális szervekkel együtt irodalmi estet rendez­tünk műveiből. — Mi várható a jövőben? — Fontos feladatunknak te­kintjük fölkutatni a magyar vonatkozású emlékeket, min­denekelőtt a számunkra ke­vésbé ismert cseh területeken. Ide tartozik minden olyan ma­gyar nevet viselő intézmény, utca, tér, szobor, emléktábla, amely valamilyen módon múl­tunkhoz kötődik. Eleven hun­garológiai kapcsolatokra tö­rekszünk; az egyetemi és főis­kolai intézményekkel szoros kontaktust építünk ki, így pél­dául a prágai egyetem magyar tanszékével, a brnói egyetem történeti tanszékének magyar kutatóhelyével. — Csak cseh területre terjed ki ez a tevékenység? — Természetesen kiterjed szlovák vidékekre is, ahová ebben az évben — akárcsak Csehországban — a központi rendezvények mellett eljutot­tunk. Jó alkalmat kínált erre mindkét ország felszabadulá­sának negyvenedik évforduló­ja. Erőinket azonban nem ap­rózhatjuk szét; tervszerűen né­hány nagy megyére összponto­sítunk, ebben az évben észak­­morvaországi, dél-csehországi, nyugat-szlovákiai területekre, Pozsonyra. Ápoljuk természe­tesen a közelmúlt forradalmi hagyományait is: közösen meg­koszorúzzuk a cseh ellenállási mozgalomban elesett magyar katonák sírjait Dél-Csehor­­szágban. Most készülünk a megemlékezésre Schönherz Zoltán születésének nyolcva­nadik évfordulójára: ismere­tes, hogy a kommunista mártír a szlovákiai kommunista párt­ban is aktív tevékenységet fej­tett ki. A tervezett pozsonyi magyar kulturális központ megalakulása a szlovákiai pro­pagandatevékenység terhét ■remélhetően lassan majd leve­szi intézményünk válláról. (gábor) Szombat, 1985. június 1. Fejesetek a választójog történetéből ]. ..[­képviseleti jelleg erősítése HAZÁNK FELSZABADU­LÁSA merőben új helyzetet­­ teremtett az államhatalmi- " népképviseleti szervek "kiépít­­­tése, fejlődése vonatkozásában­­ is, hiszen a történelmileg­­ kompromittálódott, szétziláló-­­­dott úri osztály helyébe új tár­­­­sadalmi osztályok, rétegek lép- t­tek a politika színpadára. A­­ szovjet hadsereg még csak az ország egy részét szabadította fel, de a napi közigazgatási, ellátási feladatok megoldását nem lehetett halogatni. A fel­szabadított területek a hábo­rús pusztítás következtében súlyos élelmezési és közbiz­tonsági pr­oblémákkal küzdöt­tek,­­hiányoztak a termelés újjászervezéséhez szükséges­­ nyersanyagok, szakemberek, gyakorlatilag megszűnt az áramszolgáltatás, sokfelé meg­semmisültek az utak, a vas­utak. Ebben a történelmileg bo­nyolult helyzetben minden­fajta központi intézkedés nél­kül, spontán módon sorra ala­kultak­­meg­ a községi és váro­si nemzeti bizottságok, ame­lyek valódi népképviseleti szervek voltak, miután sokáig minden hatalom e testületek kezében koncentrálódott. Szá­mos feladatuk mellett a nem­zeti bizottságok egyik legfon­­tosabb ténykedése az ideigle­nes nemzetgyűlési választások megszervezése volt, s a nép­­képviselőket 1944 decemberé­nek elején népgyűlések kere­tében választották meg a tele­püléseken közfelkiáltással, a Függetlenségi Front program­ja alapján. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés­­ megalakulása után egyre in­kább a politikai viszonyok fokozatos konszolidációja volt a jellemző, amely folyamatot­­ jelentősen meggyorsította az­­ ország teljes felszabadítása.­­ Ebben a politikai légkörben­­ kezdődtek meg 1945 tavaszán­­ a novemberi nemzetgyűlési­­ választást megelőző választó­­j­­ogi küzdelmek. A kommunis­ta,, párt már május folyamán az általános, egyenlő, közvet­len, és titkos választójogi tör­vényért .szállt síkra, ,. .politi­kai , ,elsziget­elődéstől tartva a jobboldali pártok látszólag­ egyetértettek ezzel a program­mal. U­gyanakkor — mondván, hogy ez sértené a „szabad akaratnyilvánítás” elvének ér­vényesülését — ellenezték a baloldali erők azon követelé­sét, amely szerint a fasisztá­kat meg kell­­fosztani szava­zati joguktól. De a reakciós erők más vonatkozásban is megkíséreltek nyomást gyako­rolni törvényelőkészítő mun­kára. Így továbbra is arra a­­ köztisztviselői karra szerették volna rábízni a választások konkrét lebonyolítását, amely osztályhelyzetéből fakadóan a­z egyik legfontosabb bázisa v él­ a polgári pártoknak. M­a­ pró­­bálták a választójogosul­tság korhatárát is felemelni, hiszen erősen tartottak a radikális fiatal szavazóktól. Egyes nyu­gati országok mintájára köte­lezővé akarták tenni a szava­záson való részvételt, s a tá­volmaradók megbírságolását javasolták stb. A VITÁK LEZÁRÁSAKÉNT az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 13-án elfo­gadta az 1945. évi VIII. tc.-et, amely a felszabadulás utáni első választójogi törvényünk lett. A jogszabály messze meghaladta a Horthy-korszak valamennyi választójogi nor­máját intézményei demokra­tizmusát illetően; számos ha­ladó, valóban népképviseleti jellegű megoldása még ma is elevenen él választási rend­szerünkben, Így például a törvény meg­szüntette a vagyoni és művelt­ségi, valamint az egyhelyben­­lakási cenzust, felszámolta a férfiak és a nők közötti, a vá­lasztójog területén mindaddig meglevő jogegyenlőtlenséget, s minden 20. életévét betöltött­­ személynek aktív és passzív választójogot biztosított. A vá­­­­lasztójogi törvény igen prog­­­­resszív vonása volt az is, hogy csupán az elmebetegeket, a sza­­­­badságvesztés-büntetésre el­­­­ítélteket, az előzetes letartóz­­­­tatásban levőket, az internál­takat, a politikai jogaik gya­­­­korlásának felfüggesztésére ítélteket, a népellenes bűnösö­ket, továbbá a fasiszta párt­ok, szervezetek tisztségviselőit -ír­­ta ki a választók közül. A választási törvény más vonatkozásokban is a baloldal egyre inkább megszilárduló politikai­ pozícióinak fokozatos­­ térnyerését tükrözte. Így pél­dául a törvény a jobboldal minden ellenkező irányú pró­bálkozása ellenére megtartot­ta a lajstromos­­választókerü­leteket. Az adott viszonyok között ugyanis rendkívül igaz­ságtalan lett volna az, ha az egyéni kerületekben a jelölt csupán néhány tucat szavazat miatt vesztette volna el a kép­viselői mandátumot, hiszen a koalíciós időszakban — külö­nösen a városi és budapesti körzetekben — egy-egy man­dátum sorsa gyakran csak egy „hajszálon” múlott. (Arról nem is­­beszélve, hogy az iparoso­dott vidékeken és a főváros­ban voltak a legnagyobb szá­m­­ban a munkáspártok szava­zói.) Ezzel szemben a lajstro­mos rendszer lehetővé tette az abszolút többséget nem kapó, de relatíve sok szavazattal rendelkező jelöltek megvá­lasztását is, ezért e szisztéma természetesen sokkal híveb­­ben fejezte ki a választópolgá­rok valóságos akaratát. A TÖRVÉNY pontosan meg­­határozta azt is, hogy egy-egy választókerületben hány kép­viselőjelöltet lehet állítani; egy-egy pártlajstrom a lajst­romra esett minden 12 000 szavazat után egy-egy mandá­tumot kapott Az 1945. évi VIII. tc. az úgynevezett orszá­gos lajstromot is ismerte. Ez természetesen nem hasonlított a mostani választási rendszer­ben bevezetendő országos vá­lasztási listára, hiszen a több­pártrendszer körülményei kö­zött minden bizonnyal nehéz lett volna összeállítani egy valamennyi politikai tömörü­lés számára elfogadható ilyen névsort. Az országos lajstrom a képviselői mandátumok el­osztásának egy olyan módja volt, amely szerint a versengő pártok összesen 50 mandátu­mot országos választási ered­ményeik alapján oszthattak el , egymás között. A szavazók — a közvetlenség elvének töret­len­ érvényesülése érdekében­­­ közvetlenül, a képviselők nevét tartalmazó lajstromokra, voksolhattak, azaz elektor­rom volt közbeiktatva a választás során. . ...."• Szintén a baloldali pártok álláspontjának megfelelően volt megszövegezve a törvény számos eljárásjogi szabálya is. Ebből a szempontból leglénye­gesebb az a rendelkezés volt, amely a választások lebonyo­lításából, szervezéséből telje­sen kizárta a közigazgatási gépezetet, s e feladatok ellá­tását társadalmi szervekre bízta. A szavazók összeírását ún. összeíró bizottságok vé­gezték, amelyek később vá­lasztási és szavazatszedő bi­zottságokká alakultak át. AZ 1945-öS VÁLASZTÓ­­JOGI törvény történelmi je­lentősége mindenekelőtt abban állt, hogy — a tanácsköztársa­ság választójogi rendelkezései­től eltekintve — először hozott létre hazánkban általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot. Magyarország közel ezeréves históriájában először fordult elő, hogy a fel­nőtt lakosság mondhatni teljes számban járulhatott a szavazó­urnákhoz egyik legalapvetőbb állampolgári jogával élve. Tóth Antal Arató Emil-emlékérem­ Arató Emil-emlékérmet ala­pított az egészségügyi minisz­ter jóváhagyásával az Alkoho­­lógiai ,Tudományos Módszer­tani Központ. Az Országos Al­koholizmus Elleni Klubbizott­­ság javaslatára létrehozott, s az Antialkoholista Munkás Szö­vetség egykori elnökének arc­képét és jelmondatát viselő plakettel az alkoholizmus elle­ni tevékenységet honorálják. Az emlékérmet első alka­lommal az alkoholizmus elleni klubmozgalomban, az alkohol­betegek rehabilitációjáért ki­fejtett sokéves munkássá­gáért dr. Soóky András, dr. Simek Zsófia, Fekete János, Kordisz Pál, Hepp Béla, Mátrai Tibor, Rubint József, Sebesy Sándor, Szabó Ferenc és Szálái László kapta.

Next