Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

namnak olajtermékeket, mű­trágyát, hengereltárut és gya­potot. A s­­ovjet­­segítség célja a vietnami ipar legfontosabb ágazatai fejlesztésének meg­gyorsítása, a mezőgazdaság­­ fejlesztése, az ország védelmi képességének erősítése, a la­kosság életszínvonalának eme­lése — hangzik az a szovjet— vietnami közös nyilatkozat, amelyet a vietnámi párt- és kormányküldöttség szovjet­­unióbeli látogatása végén szombaton írt a­lá a Kremlben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Le Duan, a VKP KB főtitkára. A nyilatkozat tanúsága sze­rint­ a szovjet és a Vietnami­ tárgyalóküldöttség azonosan vélekedik a jelenlegi bonyo­lult nemzetközi helyzetről. Az ázsiai és a csendes-óceá­­ni térségben kialakult helyze­­tekről szólva a felek rámutat­tak az Egyesült Államok és szövetségesei növekvő katonai készülődéseire. Japán újra­­f­el­fegyver­zésével és a Wa­shington—­Tokió—Szöul - ten­­ge­r létrehozásával járó ve­­szélyekre. Mindkét fél amellett foglalt állást, hogy az ázsiai konti­nens váljék a béke és az egyenjogú együttműködés tér­ségévé. Ezt a célt csakis az ázsiai országok közös erőfe­szítésével, két­­es ,sokoldalú, tárgyalások révén lehet elérni. Ezt szorgalmazzák a szocialis­ta országok javaslatai a távol­­keleti bizalomerősítő intézke­dések elfogadására, az ázsiai és csendes-óceán­i országok közötti megnemtámadási szer­ződés kidolgozására, illetve, hogy az Indiai-óceánt nyilvá­nítsák a béke övezetévé. A Szovjetunió támogatja az indokínai országok­­ harcát szuverenitásuk és területi ép­ségük megvédéséért. Ugyan­csak támogatásáról biztosítot­­ta a szovjet fél Vietnam, Laosz és Kambodzsa gyakor­lati­­ lépéseit a délkelet-ázsiai helyzet javítására, a jószom­szédi kapcsolatok megterem­tésére. A Szovjetunió üdvözli minden ország ebbe az irány­ba mutató erőfeszítéseit — hangzik a nyilatkozat A felek véleménye szerint a Szovjetunió és Vietnam kap­csolatainak normalizálása a Kínai Népköztársasággal össz­hangban lenne az ázsiai béke megszilárdításának céljaival. A vietnami fél látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot. A szovjet fél a meghívást, kö­szönettel elfogadta. ■ Kioktatás Vajon mennyibe kerül egy országnak a nemzeti kultúra szinten tartása? Felbecsülhe­tő-e egyáltalán ez az összeg? ■Pontosan aligha. De talán mégis vannak olyan mutatók, amelyek segítenek eligazodni, hiszen a jövő nemzedékeivel való törődés, az oktatási rend­szer helye és szerepe a társa­dalomban jelzi, hogy mit tehet, amennyit engedhet meg magá­nak egy állam, egy kormány ezen a téren. Bizonytalan ka­paszkodók persze az ilyen sta­tisztikák is, mert bár a befek­tetett erőfeszítések még csak összegezhetők, ám korántsem valószínű, hogy egyenes arány­ban állnak a végeredmény­­nyel. Néhány gyorsan meggaz­dagodott nemzet tanúsíthatja, hogy a lemaradást, a kulturá-■ lis gyökerek hiányát milyen­­ nehéz — még hirtelen megnö­­­­vekedett pénzügyi lehetőségek birtokában is — rövid idő alatt­­ pótolni. A­­Financial Times az okta­tási költségen belül mindösz­­sze egyetlen adatot, s a brit tanári fizetéseket hasonlítja össze más fejlett ipari orszá­gokéval. Messzemenő követ­keztetéseket ugyan nem von le az angol pénzügyi körök napilapja, mindenesetre azt a tanulságot sugallja, hogy a szigetországbeliek nagyjából a skála közepén helyezkednek el. Svájci, amerikai vagy nyu­gatnémet kollégáikat jobban megbecsülik, míg a belga vagy olasz filisztereket kevésbé. Va­lahol ott állnak a társadalmi ranglétrán, mint francia ■ és spanyol társaik. Az összevetés­hez az alapot mindenhol a vál­lalati ,személyzeti főnökök, il­letve a rendőrök jövedelme kí­nálta, ezekhez hasonlította a Financial Times a tanárok fi­zetését. A kiválasztás önké­nyes ugyan, de hát a napilap nem is vállalkozott átfogó szo­ciográfiai tanulmányra. Csu­pán azt akarta szemléltetni, hogy a „nemzet napszámosait” Angliában és Walesben sem értékelik szembetűnően alább, mint a fejlett tőkés országok legtöbbjében. Ha ’ bajok ' van­­­­nak az oktatási rendszerrel, az okokat máshol kell keresni. Nem csoda azonban, ha a több hónapja zsörtölődő taná­rokat ezek az érvek nem nyug­tatják meg. ők erre az évre ti­zenkét és fél százalékos bérnö­vekedést követeltek, és mind­össze négy százaléknyira kap­tak ígéretet. Az ajánlat hosz­­szas alkudozások után sem akar jelentősen emelkedni, és még mindig alatta marad a pénzromlás idén jósolt ütemé­nek. Nincsenek ugyan hátrá­nyosan megkülönböztetett helyzetben az oktatók,­ csak­nem valamennyi állami alkal­mazottnak hasonló gondokkal kell szembenéznie, viszont ért­hetően nehezményezik, hogy bár a kormány évről évre bi­zonygatja a gazdasági mutatók javulását, a fizetésekben ez nem jelentkezik. Évente különböző összegek­kel számolhatnak a brit taná­rok, attól függően, hogy a több fokozatból álló skála­­ melyik végéhez közelítenek. Sok, amit kapnak, vagy kevés — vagyis tükrözi-e az anyagi ellenszol­gáltatás az oktatás társadalmi fontosságát? A vélemények természetesen Nagy-Britanniá­­ban is megoszlanak a szerint, hogy ki, melyik oldalán he­lyezkedik el a barikádnak. A The Sunday Telegraph például megfordította a kérdést, azt kezdte el vizsgálni, hogy a brit tanári kar megérdemli-e egy­általán a magasabb jövedelme­ket. Az újság egyszerű mód­szert választott, a tanfelügye­lőknél érdeklődött. • S bizony, ha hinni lehet osztályzataikat, nak, sok oktató elégtelenre vizsgázott. „Jó, ha négy közül egy olyan akad, akire rá mer­ném bízni a­ gyermekemet” — jelentette ki például egy szigo­rú ellenőr. „Ha belépek egy osztályba, szerencsés esetben csupán két nyelvtani hibát ta­lálok a táblára írva. Ha peches vagyok, négyet” — kontrázott rá egy társa. S ha a szarkasz­tikus vélemények talán túloz­nak is, azt mutatják, hogy igé­nyeik nem csupán a tanárok­nak vannak, s a szigetország­ban mintha megrendült volna a bizalom a képzési rendszer­ben. A több mint hárommillió munkanélküli kételyei — az, hogy az iskola valóban az élet­re készít-e fel — könnyen ért­hetők, és nehéz is ellenérveket felhozni velük szemben. A gyorsan változó körülmé­nyek között csupán felkészült, sokoldalúan képzett pedagógu­sok tudnak helytállni,­­eligazí­tani ,a felnövekvő korosztályo­kat, hogy feszültségektől men­tesen találják meg a helyüket a társadalomban. A tanárok iránt — világszerte —­­jóval nagyobbak ma a követelmé­nyek,­ mint egy vagy két évti­zeddel korábban. A brit tan­felügyelők szerint azonban az oktatási színvonal az ország­ban nemhogy ezzel arányban emelkedett volna, hanem in­kább csökkent. A hatvanas évek megnövekedett mennyi­ségi igényei a testület felhígu­lását eredményezték- gyakorta „gyorstalpaló” tanfolyamok el­végzése is elegendő volt ah­hoz, hogy valaki a katedrára állhasson. Vannak olyan véle­mények, amelyek szerint a szi­getországi általános iskolai ok­tatóknak a fele semmilyen ké­pesítéssel sem rendelkezik. En­nek lenne egyenes következ­ménye az a — Sunday Teleg­­raph által — szigorúan idézett adat, hogy a brit nebulóknak csupán a fele tanul tovább, míg Japánban, Svédországban, az NSZK-ban kilencven száza­lékos ez az arány. De nem is csoda, ha a szigetországbeliek visszariadnak a magasabb fo­kú tudnivalóktól. Egy nemré­giben közzétett, tanulmány sze­rint a tizenöt éveseknek több mint­ a fele a tizedes törtekkel sem tud mit kezdeni. Vajon mi a biztosíték arra, hogy egy esetleg jobban fizetett tanári kar — a jelenlegi összetételé­ben — eredményesebben fog­ja feltörni a szellemi ugart? Brit kommentárok szerint hosszú évek kitartó munkájá­ra lenne szükség ahhoz, hogy visszaálljon a tanári állás rangja, valóban képzett, elhi­vatott pedagógusok lépjenek ki osztályaik elé. Az oktatás jöv­őjére, megol­datlan kérdéseire azonban nemcsak a bérfeszültség irá­nyította rá a figyelmet. A kor­mányzó konzervatívok részéről Sir Kei­th Joseph oktatási mi­niszter állította össze a maga zöld könyvét — vitairatát —, amely alapja lehet egy későb­bi törvénynek. Persze, aligha a jelenlegi formájában, mivel a javaslatok, elgondolások heves indulatokat váltottak ki. Nem vitás, hogy a miniszter hamisítatlan tory szemüvegen keresztül látja a képzés és mindenekelőtt a felsőoktatás helyzetét. Felrója a főiskolák­nak és az egyetemeknek, hogy nem elégítik ki a gazdaság igé­nyeit, hiányoznak a magasan kvalifikált üzletemberek, me­nedzserek. A vád nem újkele­tű, régóta hangoztatott része az általános konzervatív felfo­gásnak, hogy a brit gazdaság kiábrándító szereplésén csak a társadalom egészét érintő, megváltozott szemlélettel lehet javítani. S ehhez az alapvető célkitűzéshez, kell alkalmaz­kodnia a termelés minden ösz­­sze­tevőjének.. A főiskolák tehát vagy iga­­zodnak ezekhez a feltételekhen , — hangzik a kihívás — vagy­­ egyiküknek,a másikuknak ki kell zárnia a kaput. Egyébkén® is — állítja a zöld könyv —­­a születési arány csökkenése következtében 1990. és 1997. között a jelenleginél legalább hetvenezerrel kevesebben je­lentkeznek majd felsőfokú ok­tatásra. Az állami erőforráso­kat összpontosítani kell. Így­­a jövőben főképpen a műszaki­ és a technikai képzés számít­hat támogatásra , a humán tárgyak rovására. A hoppon­­maradt intézetek pedig vagy megtalálják az utat a vállalati és a magánalapítványokhoz — cserébe pedig fegyelembe ve­szik ezek képzési igényeit­­.— vagy lemaradnak a verseny­ben. Gyakorlati érvek, kétségkí­vül. Csakhogy, mint a The Economist , is emlékeztet rá, Nagy-Britannia a felsőfokú mérnök-, illetve a műszaki képzést tekintve arányaiban ott tart vagy éppenséggel job­ban áll, mint legfőbb vetély­­társai. A hiányok inkább a tan­­ nulláknak a gyakorlati alkal­mazásakor mutatkoznak. Kér­dés, hogy segít-e ezen a humán tárgyak további háttérbe szo­rulása? A tanári pálya vonz­erejét például aligha növeli. S marad a kezdeti dilemma a gazdasági mutatók önm­aguk-­­ban elegendők-e a nemzeti­­ kultúra gyarapodásának a még * résére ? ,­­ Lambert Gábor 4 2 Csenov mérszim­o* ripmerff az (pniví­zumokat ! Moszkvából jelenti az MTI. A katonai erőegyensúlyról, az Egyesült Államoknak a SALT—2 szerződéssel kapcso-­ latos magatartásáról és az űr­­i fegyverzeteik kérdésköréről be­szélt egyebek között a szovjet televízió Kilences stúdió című külpolitikai műsorában szom­baton Nyikolaj Cservov vezér­­ezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkarának csoportfő­nöke. Konkrét számokkal vázolta a­z Egyesült Államok és a Szov­jetunió hadászati erőinek ará­nyát, majd a közepes hatótá­volságú eszközök terén kiala­kult helyzetet. Elmondta­, hogy a Szovjetuniónak 850 hordozó­­eszköze , és­ mintegy kétezer nukleáris robbanótöltete van Európában, míg a NATO-or­­szágoknak 990 hordozóeszkö­zön mintegy háromezer rob­­banótöltete vant elhelyezve. Már most valamelyes fölény mutatkozik a NATO oldalán.­­ A Szovjetunió ennek ellenére, jószándékát bizonyítandó egy­oldalúan moratóriumot hirde­tett európai nukleáris közepes hatótávolságú eszközeinek te­lepítésére és leállította a többi­­ válaszintézkedést a kontinen­sen. A NATO viszont folytatja­­ az eszközök telepítését, a Per­­shingeket még ez évben el akarják helyezni. A Szovjet­unió ezért meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. A moratórium novemberig szól — figyelmeztetett Cservov ve­­­­zérezredes. A SALT—2 szerződésről be­szélve a vezérezredes hangoz­tatta: az Egyesült Államoknak semmi olyan bizonyítéka nincs, hogy a Szovjetunió megsérti a szerződést. Az az állítás, mi­szerint új, az SS—25-ös szov­jet rakéta megjelenéséről van­nak bizonyítékaik, nem helyt­állói. Az SS—25-ös rakéták nem léteznek, a régi, SS—13-asok korszerűsített, szigorúan a szerződés előírásával össz­hangban korszerűsített válto­zatát nevezik új rakétának. Erre azért van szükség, hogy az MX-ek mellé felsorakoztat­hassák az új Midgetman-raké­­tákat is, ezt pedig már tiltja a szerződés. A katonai vezető rámuta­tott, hogy az erőegyensúly megbontására, a katonai fö­lény megszerzésére irányuló lépések új területe a világűr A Szovjetunió nemegyszer je­lentette ki a legmagasabb szinten, hogy nem törekszik katonai fölényre, sem a földön, sem a világűrben. Mindent megtesz a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében. Ám, ha a ..csillagháborús” felkészü­lés folytatódik, akkor — mint azt az SZKP főtitkára is hang­súlyozta — a Szovjetuniónak nem marad más lehetősége, mint hogy ellenintézkedéseket foganatosítson, beleértve ter­mészetesen a nukleáris táma­dófegyverek erősítését és töké­letesítését. ( Madar Nemzet Ellentétek a milánói csúcson Milánóból jelenti az MTI. Kohl nyugatnémet kancellár volt szombaton az első felszó­laló az EGK csúcsértekezletén, s világos állásfoglalást kért a srantció a nyugatnémet tervezet­tel kapcsolatban. Genscher külügyminiszter ismertette részleteiben is a javaslatot. A Genscher által előterjesz­tett okmány kinyilvánítja, hogy a társországok szerződést köt­nek az „európai unióra"­ vo­natkozóan. Evésből kormány­tagokból álló konferenciát hív­nak össze, ez október 31-ig ki­dolgozza a végleges szöveget, és a decemberben tartandó lu­xemburgi csúcsértekezlet dönt majd róla. Az okmány részleteit: közös kül- és­ biztonsági politika, a francia, a nyugatnémet és az angol elképzelések alapján, valódi belső piac megteremté­se 1992-ig, s ennek keretében az európai technológiai közös­ség létrehozása, mindenekelőtt a szabványok egységesítése ré­vén, illetve az állami megren­delések „európaizálása”, vala­mint a jogi akadályok felszá­molása után. Emellett meg­kezdik a francia javaslat ál­tal lefektetett vonalakon az Eureka-terv végrehajtását. Er­re ad hoc­ bizottságot hoznak létre, országonként két taggal, s ez a bizottság júliusban ösz­­szeül. Az egyéb pontok közül különösen fontos, hogy a vétó­jogot eltörölnék ,­az egységes piac megteremtésére és mű­ködtetésére” vonatkozó kérdé­sekben, e témákban minősített többséggel hoznák a határo­zatokat, ott pedig, ahol fenn­tartanák az egyöntetűséget, az ellenkező álláspontot, vallók­nak tartózkodniuk kell a sza­vazástól. Végül a vita folyamán a Kö­zös Piacot megalakító, hat or­szág, az NSZK, Franciaország, Olaszország és a Benelux-ál­­lamo­k egyöntetűen támogatták a kezdeményezést. Anglia, Dá­nia és Görögország viszont fenntartásait hangoztatta. Az­­ MTI jelentése szerint Bonnban csalódottan vették tudomásul, hogy a milánói csúcsértekezleten elmaradt a nyugatnémet—francia kezde­­ményezés átütő sikere. Kohl kancellár kudarcaként értéke­lik azt a tényt, hogy még a közösség intézményi reformjá­val­­foglalkozó kormánykonfe­­renciát is csak három tagor­szág ellenzése mellett hívták össze. Pertini benyújtotta lemondását Bóméből jelenti az MTI. Egy héttel mandátuma lejárta előtt, szombaton benyújtotta lemondását Sandro Pertini olasz köztársasági elnök. A 79 éves államfő — a törvé­nyek értelmében — a felsőház örökös tagja lesz. Francesco Cossiga, a közel­múltban megválasztott állam­fő hivatalos elnöki beiktatá­sára szerdán kerül sor. Addig is Cossiga a szenátus vezető­jeként a Giustiniani-palotából látja el az államfői teendőket. A külpolitika hírei­ ­­ (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP Politikai Bizottságának legutóbbi ülésén a pártprog­ram újjászerkesztésével kap­csolatos előkészületeket tekin­tették át. A pártprogram az SZKP XXVII. kongresszusá­nak legfontosabb dokumentu­ma lesz. A Politikai Bizottság megerősítette Mihail Gorba­csovot a pártprogram terveze­tének elkészítésével foglalkozó bizottság­­ elnöki tisztségében és meghatározta a tervezettel kapcsolatos további­­munka­rendet. -i 0 (Peking, Új-Kína) Teng Hsziao-ping, a Kínai KP Köz­ponti Tanácsadó Bizottságá­nak elnöke vasárnap Peking­­ben fogadta Armand Havi­mert, az amerikai­ Occidental Petroleum Corp. vállalat elnö­két. , 200 (Varsó, MTI) Lengyelor­szágban hétfőtől kezdve drá­gább lesz a hús és minden hús­termék. Az áremelés átlagos mértéke mintegy 10 százalék, ezen belül a legjobban dráguló termékek ára 15 százalékkal nő. A (Peking, Új-Kína) Türgut Özal török kormányfő vasár­nap hivatalos látogatásra Pe­­kingbe érkezett, százötven fős küldöttség élén. Kína és Tö­rökország 1971-ben létesített egymással diplomáciai kapcso­latot, de ilyen magas rangú török politikus először látogat Kínába. ›‹ (Havanna, MTI) Kiutasí­tották Kubából André­ Biru­­koffot, az AFP francia ügynökség tudósítóját. Az in­doklás szerint — mint arról a Prensa Latina beszámolt —, az AFP-iroda vezetője Kuba nemzeti méltóságát sértő cik­ket írt.­­ ›› (Moszkva, TASZSZ) A le­­ningrádi bíróság bűnösnek ta­lálta és elítélte Gennagyij Petrovot, aki titkos értesülé­seket továbbított külföldi szervezeteknek és megszegte a valutarendelkezéseket. A Trud szerint a 35 éves férfi — aki a tengerészeti minisztérium leningrádi tervezőirodájában, dolgozott — a katonai rádiólo­kációs rendszerekről gyűjtött kémadatokat. Hétfő, 1985. július 1. Dél-afrikai egységek törtek be Angolába Johannesburgból jelenti a Reuter és az AFP. A Dél-afri­kai Köztársaság hadseregének egységei újabb támadást in­téztek Angola déli területei ellen. Constand Vilioen tábor­nok, a pretoriai hadsereg ve­zérkari főnöke bejelentette, hogy szombaton dél-afrikai csapategységek hatoltak Ango­la déli területeire, és ott negy­venöt személyt megöltek. A tá­bornok azt állította, hogy a meggyilkoltak a Namíbia füg­getlenségéért küzdő SWAPO- szervezet harcosai voltak. Constand Viljoen azt ígérte, hogy a szombaton behatolt csa­pategységeket hamarosan visszahívják Angola déli terü­leteiről. Pretoria ezt megelőzőleg a szomszédos Botswana ellen in­tézett több emberáldozatat tar­tó támadást. Akkor arra hi­vatkozott, hogy a­ fajüldöző po­litika ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus tagjai Botswanában támaszpontokat építettek ki. A TASZSZ hararei jelenté­se szerint a dél-afrikai ható­­ságok újabb fél évre meghosz­­szabbították a gyülekezési és tüntetési tilalmat az ország harminc legjelentősebb telepü­lésén. Az intézkedést bejelentő Louis­ le Grange rendőrség- és börtönügyi miniszter közölte: a gyülekezési tilalom hatalmát a meghosszabbítással egy idő­ben további harminckét tár­sadalmi, szakszervezeti, vallá­si, ifjúsági és egyéb szervezet­re is kiterjesztik. ■ Elmaradt a megállapodás az Arab Liga rendkívüli ülésen Tuniszból jelenti a Reuter.­ Szombaton rendkívüli ülést tartott az Arab Liga tanácsa. A napirenden annak a marok­kói javaslatnak a megvitatása szerepelt, hogy a palesztin kérdés megvitatására hívják össze a szervezet, csúcsértekez­letét. Sedli fí­ ibi, a Liga főtitkára azt mondta, hogy a tanácsko­záson a résztvevők többsége helyeselte a rendkívüli arab csúcsértekezlet összehívását, de az időpontban nem sikerült­­ megegyezni­. A találkozó után kiadott­­közlemény szerint a 21 tagú szervezetben Szíria, Algéria, a Jemeni NDK és Líbia fenn­tartásait hangoztatta a csúcs­találkozó megtartásával kap­csolatban. Szudán helyreállítja Szíriával a diplomáciai viszonyt Kartúmból jelenti az AFP. Szudán normalizálja diplomáciai kapcsolatait Szí­riával — erről döntött hivata­losan a szudáni kormány. Az elhatározás kétoldalú szudáni —szíriai megállapodás nyomán született és beleillik abba a szudáni törekvésbe,­­hogy hely­reállítsák a normális kapcso­latokat a testvéri, illetve a ba­ráti országokkal. Szudán, néhány héttel Ni­meri uralmának megdöntése után, április 24-én már felújí­totta diplomáciai kapcsolatait Líbiával. Szuvár ed-Dahab tábornok, Szudán ideiglenes katonai ve­zetője azt mondta­ egy londo­ni arab nyelvű lapban pénte­ken megjelent nyilatkozatá­ban, hogy nem lehet szó a , szudáni—egyiptomi katonai­­ együttműködési szerződés fel­­s mondásáról. Hasonlóképpen­­ napirenden tartják Szudán­­és­­ Egyiptom egyesítésének hosz­­szú távú programját is, mert ezek a megállapodások megfe­lelnek a térség realitásainak—­­ mondta a tábornok./ Airtust Titkoltak a csendes-óceán B u­elan Köztársasági elnökét Aganából jelenti a Reuter és a L'Pl. Ismeretlen fegyve­resek merényletet követtek el vasárnap hajnalban a csendes­óceáni Belau Köztársaság el­nöke ellen.­ Haruo Remeliik röviddel kórházba szállítása után meghalt. A politikus éppen a lakása felé tartott, amikor a merény­lők többször rálőttek. Remein­ket­ tavaly novemberben vá­lasztották meg második alka­lommal köztársasági elnök­nek. A Belau Köztársaság (Palau­­szigetek) Guam szigetétől 1300 kilométerre nyugatra fekszik. Lakosainak száma tizennégy­ezer­­fá. 1899 ..és 1918 között német gyarmat volt. 1945-ig­­ japán gyámság, illetve uralom alatt állt. A második világháború után az ENSZ — gyámsági terület­ként — az Egyesült Államok­nak adta át, hogy a sziget-­­ lakókat készítse fel a függet­lenségre való átmenetre. Ehe­lyett Washington — emlékez­tet a TASZSZ — itt több fon­tos katonai támaszpontot épí­tett, s az Egyesült Államok „szabadon társult területévé”­­ tette.

Next